Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-29 / 46. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. május 29. Véget ért a lengyel Lehet, hogy másfél millió embernek visszamenőleg be kell fizetnie kéthavi kamatadót? Összesen mintegy 50 millió forintot fi­zettek be a lakáskölcsönök adójaként az ügyfelek az OTP-nek április 9-ig, vagyis addig a napig, amikor életbe lépett az Al­kotmánybíróság döntése, amellyel a ka­matadót - a pénzügyi szakemberek sze­rint helyesebben hiteladót - megszüntet­te. Mindazok, akik befizették a rájuk kirótt adót, azóta is visszavárják pénzüket. Mi­kor juthatnak hozzá - s hozzájuthatnak-e egyáltalán - ehhez a pénzhez, s netán kamatra is jogosultak lesznek-e - erről érdeklődött az illetékeseknél az MTI munkatársa. Cseh Pál, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője elmondta: sok félreér­tésre ad okot, hogy az Alkotmánybíróság nem visszamenőleges hatállyal törölte el a hiteladót. S mivel az Országgyűlés a törvényt azóta sem módosította, az április 9-ig befizetett összegek egyelőre nem járnak vissza. Van azonban a dolognak egy sokkal súlyosabb oldala, éspedig az, hogy körülbelül másfél millióan nem fi­zették be a február, március havi esedé­kes hiteladót, s amennyiben június 30-ig nem születik meg a törvény módosítása, a még életben lévő jogszabály értel­mében letilthatják, bírósági úton behajt­hatják az elmaradt 2 havi befizetése­ket. A lakosság szemében nyilvánvalóan ellentmondanak egymásnak a különbö­ző rendelkezések, s a pénzügyi szakem­berek is úgy vélik, hogy súlyos következ­ményei lehetnek annak, ha június 30-ig az Országgyűlés nem tűzi napirendjére, s nem fogadja el a már beterjesztett tör­vénymódosítást. Az OTP-nél egyébként elmondták: a pénzintézet készen áll arra, hogy amennyiben megszületik a törvény, amely visszamenőleges hatállyal eltörli a kamatadó intézményét, az eddigi befize­téseket néhány héten belül visszautalják az ügyfeleknek. Azoknak, akiknek nincs átutalási betétszámlájuk, a kamatadó visszafizetésekor az OTP külön számlát nyitott. E számlák egyenlegét havonta megküldik az ügyfeleknek, akik időnként értetlenkedve fogadják a néhány tíz vagy száz forintos összegeket. Mint az OTP szakemberei elmondták: a megállapított kamatadót egyesek némileg túlfizették, s az egyenlegen egyelőre csak ez a több­letösszeg szerepel. Ha sor kerül a befize­tett adók visszatérítésére - esetleg emelt összeggel, amiről már több ízben szó esett - ez az egyenlegen is megjelenik. vasutassztrájk Hétfőre virradóra Lech Walesának mégis sikerült a munka felvételére bírnia a sztrájkoló lengyel vasutasokat. A sztrájk teljesen megbé­nította az ország északnyugati partvidékének, számos baltikumi kikötőnek az életét. Szombaton éjszaka Walesa első békítő kí­sérlete a kormány és a sztrájkolók között nem hozott eredményt. Vasárnap éjfél körül azon­ban a Szolidaritás vezetője váratlanul gdanski otthonából ismét Slupskba, a sztrájk központ­jába utazott. A sztrájkolók az előző éjszakai si­kertelen kísérletre hivatkozva először nem akartak tárgyalni vele, de végül is megállapo­dás született: a vasutasok hétfőtől felveszik a munkát, a kormány pedig „megvizsgálja" a sztrájkolók követeléseit. Szovjet csapatkivonásról Az ideiglenesen hazánkban állomásozó Szovjet Déli Hadseregcsoport kivonása során az elmúlt héten 13 csapat és 6 anyagszállltó vonat, valamint négy személy- és négy konté­nervonat hagyta el Magyarország területét - tájékoztatta a Honvédelmi Minisztérium sajtó­főosztálya hétfőn az MTI-t. A kivonás kezdete óta hétfő reggelig összesen 167 szállitóvonat lépte át a magyar-szovjet határt. Az ütemterv szerint május 31 -ig 196 szerelvénynek kell el­hagynia az országot. Kínában a katonákat tilos verni vagy megalázni... A népi demokratikus diktatúra letéte­ményesének, időnként a sajátosan kínai szocialista rendszer nagy falának neve­zett kínai hadseregben valami nincs rendben. Megfigyelők ezt a következte­tést vonják le azokból a magatartási sza­bályokból, amelyek újabban vannak ér­vényben a kínai hadseregben, s amelye­ket a Központi Katonai Bizottság külön utasítására a minap nyilvánosságra hoz­tak a hadsereg lapjában. A szabályok egyebek között előírják a tisztek számára, hogy szeressék és tisz­teljék a katonákat, gyakran beszélgesse­nek el velük, és igyekezzenek szívbeli barátokként közeledni hozzájuk. De ami ennél is lényegesebb, a tisztek ne nyom­ják el a katonák demokratikus jogait, ne alázzák meg őket, ne álljanak rajtuk bosz- szút, és ne alkalmazzanak velük szem­ben fizikai erőszakot, azaz ne verjék a ka­tonákat. Ha a tisztek tartják magukat ezekhez a szabályokhoz, akkor biztosítani lehet, hogy a tisztek és a katonák viszonyát a kölcsönös tisztelet, sőt a szeretet jelle­mezze. A magatartási szabályok ugyan­akkor arra intik a közkatonákat, hogy fenntartás nélkül vessék alá magukat a tisztek parancsainak, és sérelmeiket ne társaik előtt, s főleg ne a tisztek háta mö­gött teregessék ki, hanem az arra megfe­lelő katonai fórumokon. A katonáknak tartózkodniok kell a túl­zásba vitt demokratizmus követelésétől és nem szabad az abszolút egyenlőség igényével fellépni a tisztekkel szemben. Mindig körültekintőnek és udvariasnak kell lenni a tisztekkel szemben, és ily mó­don kell megkönnyíteni számukra fel­adataik maradéktalan végrehajtását.. Meg kell fogadni a bírálatot, és szerény­séget, önmegtartóztatást tanúsítva kell törekedni az esetleges konfliktusok ren­dezésére, a hibák kijavítására. A legfigyelemreméltóbb szabályok azonban azok, amelyek a „nyolc tilos" címszó alatt szerepelnek. Ezek szerint ki­fejezetten tilos a tisztek számára a kato­nák verése és megalázása, ajándékok •elfogadása a katonáktól, a katonák sze­mélyes érdekeinek megsértése, a kato­nák pénzbüntetéssel való sújtása, az iszákosság, a szerencsejáték, pornó fil­mek megtekintése, és tisztességtelen, csaló módszerek alkalmazása. A Központi Katonai Bizottság indoko­lása rámutat: az idézett magatartási sza­bályok újbóli közzétételére azért van szükség, mert a kínai hadseregre külön­leges kötelezettségek és feladatok hárul­nak a jelenlegi helyzetben, amelyre az jellemző, hogy a Kínán belüli ellenséges erők és a nemzetközi imperializmus ügy­nökei mindent elkövetnek azért, hogy megtorpedózzák a kínai hadsereg egy­ségét és összeforrottságát, és ily módon súlyos csapást mérjenek Kínában a poli­tikai és társadalmi stabilitásra. Ezekkel az ellenforradalmi kísérletekkel szemben fokozott éberségre, s ami nagyon lénye­ges, a hadseregen belül konfliktusoktól mentes egységre és összhangra van szükség. ÉLIÁS BÉLA (Peking) Skandinávia-Baltikum Rokonság az ésszerűség határain belül A példakép Lipcse, innen az elnevezés is: hétfői tüntetés. A színhely Stockholm belvárosa: itt gyülekeznek mostanában a hét első napjának kora estjén mindazok, akik szeretnék rokonszenvüket nyilvání­tani a balti köztársaságok függetlenségi törekvései iránt. Az összejövetelekre, amelyeket egy svéd konzervatív képvise­lő indított el, nem csupán az itt élő litvá­nok, vagy a náluk nagyobb kolóniát alko­tó lettek és észtek képviselői érkeznek, hanem sok olyan svéd, akik a balti népek ügyét a sajátjuknak is tekintik. Ez a rokoni érzület a Baltikumban élők iránt kényessé teszi minden skandináv ország vezetése számára a lett, litván és észt elszakadási törekvések kezelését. Igaz, a nyugati demokráciák vezetőit ál­talában mérsékletre inti, hogy bár elvben éltetik minden nép és nemzet független­ségét, no de most és itt konkrétan Mihail Gorbacsov politikai túlélése foroghat kockán. Megfontolandó, mi nyom többet a latban, a három kis ország elszakadá­sa, avagy az egész hatalmas birodalom­ban a biztató (legalábbis nyugatról bizta­tónak látszó) politikai folyamatok visszá­jára fordulása. És mégis: hova fordulhatna elsőren­dűen a három balti köztársaság erkölcsi támogatásért, és anyagi segítségért, ha nem a földrajzilag konkrétan, érzelmileg elvontan közeli skandináv országokhoz. Jöjjön is meg ne is - sóhajtják az érintett kormányok, s megkísérlik megvalósítani a majdnem lehetetlent: úgy támogatni, hogy mégse. Amikor Prunskiene asszony Stock­holmban járt, tüntetők tömegei éreztették vele az erkölcsi támogatást. Svédország mostjóváteszi 1940-ben elkövetett hibá­ját, amikor a hitleri Németország után el­sőként ismerte el a balti államok szovjet bekebelezését - nyugtázta a Vilniusból érkezett vendég. Szép gesztus. De ami­kor arról esik szó, hogy bármelyik skan­dináv ország hivatalosan, a nemzetközi diplomáciában szokásos módon ismerje el az új független Litvániát, ez már nem olyan egyszerű. Dánia és Norvégia arra hivatkozott, hogy ezt egyszer már, 72 év­vel ezelőtt megtették, és ez még ma is ér­vényes (ők soha nem fogadták el a szov­jet bekebelezést). A svédek szerint vi­szont a független államiság nemzetközi jogi feltétele, hogy az illető kormány el­lenőrzése alatt tartsa az országot -se feltétel itt nem érvényesül. A dán protokollosok nem voltak köny- nyü helyzetben a litván miniszterelnök asszony látogatásakor. A tárgyalások színhelyéül szolgáló koppenhágai épü­leten ott lengett a sárga-zöld-piros litván lobogó; de a külügyminisztérium épüle­tére nem tűzték ki, jelezve, hogy Pruns­kiene asszony nem a kormány hivatalos vendége. Még szomorúbb a helyzet, ha gazda­sági támogatásról - pénzről - van szó. Norvégiában semmi akadályát nem lát­nák, hogy Litvánia is vásároljon olajat - ugyanolyan dolláráron, mint a többi vevő. Dániában azzal kellett Prunskiene asz- szonynak szembesülnie, hogy a vásárlá­sokhoz aligha számíthat skandináv hite­lekre. S a háttérben, persze mindenütt a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági ér­dek, kereskedelem, vagy éppen közös olajkitermelési vállalkozások állnak. De vajon ki kockáztatná meg ezeket az üzle­teket a kétes kimenetelű politikai kalan­dok kedvéért. így azután az se csoda, hogy a norvég sajtó, amely korábban el­kötelezett szószólója volt a litván függet­lenségi törekvéseknek, amint gazdasági áldozatokról kezdett szó esni, úgy véle­kedett: Osló már azzal is megtette a ma­gáét, hogy meghívta Prunskiene asszonyt, rokonszenvének kifejezése­ként... A közvetlen szomszéd Finnország is formálja a véleményét, s mi tagadás, nem a Baltikum javára. Lassan-lassan az de­rül ki, hogy ha a finn politikusok helytele­nítik Moszkva makacs ellenállását a balti népek független törekvéseivel szemben, az nemigen használ a segítségre szo­rulóknak, annál többet árt viszont Helsin­ki és Moszkva kapcsolatainak... S testvé­ri érzület ide, függetlenségi szellem oda, sem a skandináv országok, sem Finnor­szág nem ellenségei önmaguknak. A megújult KDNP már az önkormányzati választásokra készül (Folytatás az 1. oldalról.) személycserék révén elsősorban tehetsé­ges, a kampány során rátermettségüket bi­zonyított embereket kívánnak bevonni a vezetésbe. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a tagság részéről is felvetődött az igény: ne hierarchikus felépítés, hanem egyfajta mellérendelt viszony érvényesül­jön a vezetésben. Hasznos Miklós a továbbiakban kifej­tette: a KDNP intenzív pártépítési tevé­kenységbe kezd, s szeretnék, ha az ön- kormányzati választások idejére taglétszá­muk elérné a 10 ezret. Mint mondotta: a párt nagyon fontosnak tartja a helyha­tósági választásokon való eredményes szereplést. Úgy vélik, hogy politikai befolyásuk nö­vekedésével - az országgyűlési választá­sokon szerzett 6,46 százalékos szavazati arányt jóval meghaladva - akár 10 száza­lék feletti eredményt is elérhetnek az ön- kormányzati választásokon. Mindehhez el­sősorban azokban a megyékben - Békés, Szolnok, Fejér - szeretnék megerősíteni a KDNP-t, amelyekben a parlamenti válasz­tásokra nem tudtak listát állítani, s egyéni jelöltjük sem indult Végezetül Hasznos Miklós szólt arról is, hogy a mostani személyi és szervezeti változások nem érintik a párt politikai irány­vonalát a programjában megfogalmazot­takat. Hozzátette: a kormánykoalícióban való részvétel természetesen megkövetel bizonyos politikai alkalmazkodást a KDNP részéről is, ám a koalíciós partnerekkel va­ló egyeztetés, a politikai rugalmasság nem jelenti a párt világnézeti alapelveinek fel­adását vagy módosítását. A 15 tagú országos elnökség tagjai: Surján László népjóléti miniszter; Pálos Miklós országgyűlési képviselő, államtit­kár; Birkás János ügyvéd; Varga László ügyvéd; LukácsTamás országgyűlési kép­viselő (szűkebb elnökség) hasznos Miklós és Tóth Sándor országgyűlési képviselők; Füzessy Tibor, a parlamenti frakció vezető­je; Dobrányi Zsuzsa, Farkas Péter, Harrach Péter, Semjén Zsolt, Marik Pál, Fazekas Ist­ván, Szilágyiné Császár Terézia (ügyvivői testület). Tiszteletbeli elnök: Keresztes Sándor. A nyitás életkérdés a szocialisták számára Interjú dr. Jánosi Györggyel, az MSZP aleinökével (Folytatás az 1. oldalról.)- Nem ellentmondás az, hogy bár Jánosi György a választási kampány folyamán nem nyerte el a parlamenti mandátumot, most mégis alelnök lett a pártjában? Nem így akarták esetleg kárpótolni?- Nem hiszem, hogy erről van szó. Az biztos, hogy a küldöttek azok köréből kí­vántak alelnököt választani, akik a vá­lasztási kampány idején felmutattak va­lamilyen eredményt. Jómagam, bármeny­nyire is vereséget szenvedtem a körze­temben, azért a kapott szavazatarány még így is meghaladta az országos átla­got. Azért sem gondolom, hogy ez vala­miféle kárpótlás, mert két alapvetően el­térő műfajról van szó. Az egyik egy általá­nos társadalmi elfogadottsággal hozható összefüggésbe, s az eredmények - vagy eredménytelenségek - azt igazolták, hogy ezt a pártot még nem igazán fogad­ja el a társadalom. Az alelnöki tisztség vi­szont a párton belüli elfogadottságra utal. A két ügy annyiban függ össze egy­mással, hogy valóban olyan vezetők kel­lenek a párt élére, akik garantálják az el­következő választásokon a most elköve­tett hibák elkerülését.-Valószínűleg sok elfoglaltságot jelent a jövőben ez a tisztség, hiszen alelnök társa, Pozsgay Imre országgyűlési képvi­selő is egyúttal. Ennek ismeretében mi­ként fogalmazná meg programját?- Véleményem szerint ez a kongresz- szus a nyitás politikáját alapozta meg. Ha ezt a nyitást nem képes véghezvinni ez a párt, akkor önmaga halálos Ítéletét írta alá. Elég volta belső ellenségkeresésből, az állampárti reflexekből, az állandó konfliktusokból. Ez a kongresszus meg­szüntette azt a kompromisszumos veze­tést, ami annak idején létrejött, s amire sok vonatkozásban ráment a párt hitele. A nyitást értem egyébként a párttagság irányába, mely tagságot eddig meglehe­tősen magára hagyott a vezetés. Ugyan­akkor nyitni kell a baloldal felé. Jelenleg a baloldal nagyon feldarabolt Magyaror­szágon, mindamellett sok a rokon gon­dolat ezen áramlaton belül. Mozgalmi jel­A Szocialista Párt új alelnöke, dr. Jánosi György leggel kell közelíteni a dolgokhoz, a tisz­tán szociáldemokrata értékek elfogadá­sával ez magától értetődik. S ha ezek az elgondolások megvalósulnak, az egyen­értékű lesz a társadalom felé történő nyi­tással is.- Megtartja ezek után is polgári foglal­kozását; vagy végleg a politikai pályafu­tás mellett kötelezi el magát?- Arra ez a párt is rájött, hogy jóindula­tú, hobbiból politizáló amatőrökkel nem fogja sokra vinni, tehát szüksége van profi, de legalábbis félprofi politikusokra. Ez azt is jelenti, hogy nyilvánvalóan nem ingyen, pénz nélkül kell alelnökösköd- nöm. Az oktatói helyzetemet, létemet nem kívánom feladni, de azt valószínűnek tar­tom, hogy az igazgatóhelyettesi tisztség­től meg fogok válni. Azt kell most végig­gondolnom, hogy a tanszékvezetői funk­ciómmal mennyire egyeztethető össsze az alelnökségből adódó munka.- szeri - Fotó: Gottvald Károly Közéleti hírek Május 26-án megtartotta első tanácskozását az SZDSZ megyei egyeztető bizottsága. A tanácskozáson meghatároztuk a bizottság feladatait és megvá­lasztottuk a következő megyei küldöttgyűlésig terjedő időszakra a bizottság ügyvezető elnökének Marián Bélát. SZDSZ megyei egyeztető bizottság * Pálfán megalakult a Szabad Demokraták Szövetsége helyi szervezete. Vár­ják a liberális eszmékkel rokonszenvező, a községért tenni akaró érdeklődők jelentkezését a következő címen: Barkóczi Lajos megbízott ügyvivő Pálfa, Pe­tőfi u. 7. SZDSZ

Next

/
Thumbnails
Contents