Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)
1990-05-29 / 46. szám
1990. május 29. NÉPÚJSÁG 3 Nem kiállítás... Vásár! Gazdaságunk tükre, a BNV Minden eddiginél nagyobb a tét „Apu, vigyük haza!” A vásár egyik nagydíjas terméke: a Tiszai Vegyi Kombinát polipropilén kopoliner alapanyaga és az abból készült termékek Ha nem is mindig a kívánt módon és ütemben, de azért gazdaságunk lassan átalakul, kezd tért hódítani a piaci szemlélet. Az iparban gyorsuló ütemben folyik a decentralizáció és a privatizáció, új gazdasági formációk jelennek meg, egyre több a vegyes vállalat, a részvénytársaság, a kft., a komoly magánvállalkozás. A gazdaságban végbemenő átalakulási folyamatok és a külföld egyre erősödő érdeklődése Magyarország iránt lépésváltásra ösztönözte a Budapesti Nemzetközi Vásár rendezőit is. A korábban elsősorban bemutató jellegű vásár fokozatosan átalakul eleven kereskedelmi fórummá. A BNV drága a kiállító cégeknek, de még mindig ez a legolcsóbb formája a külföldi partnerekkel történő hatékony kapcsolattartásnak. Minden eddiginél nagyobb most a tét és ezt tudják a kiállítani szándékozó cégek, kemény verseny folyt a pavilonok minden egyes négyzetméteréért a megnyitás előtt. A bejelentett igények elbírálásánál elsődleges szempont volt, hogy a magyar technikai színvonalat képviselő, a konvertibilis elszámolású export bővítését és az import helyettesítését célzó termékek kapjanak elsősorban helyet a bemutatón. Végül is összesen 593 magyar kiállító mutathatja be termékeit a május 31-ig nyitva tartó vásáron, közülük legnagyobb súllyal a jármű-, fémmegmunkáló-, híradás-, vákuumtechnikai ipar szerepel. A 28 országból, valamint Nyugat-Berlin- ből és Hongkongból érkezett külföldi kiállítók száma és az általuk elfoglalt kiállítási terület is nőtt a tavalyi tavaszi BNV-hez képest. Az Egyesült Államokból például 1989-ben négy, idén pedig 52 cég hozta el termékeit. A hagyományoknak megfelelően természetesen ebben az évben is a Német Szövetségi Köztársaság és Ausztria bemutatója volt a legjelentősebb, e két országból érkezett a külföldi kiállítók fele. A miénkhez hasonló gazdasági átalakulás rögös útját járó kelet-európai országok súlya, az általuk elfoglalt terület csökkent a tavalyi évhez képest. Az idei tavaszi BNV megnyitása szinte órára egyezik az új magyar kormány megszületésének időpontjával. Az egybeesés véletlen, de a jelentősége vitathatatlan. A magyar politikai és gazdasági változások egyre meggyőzőbb garanciát nyújtanak a külföldi üzletembereknek, mind többen ismerik fel e változások visszafordíthatatlanságát, Magyar- ország, mint potenciális piac és gazdasági partner jelentőségét. A magyar gazdaság súlyos válsággal küzd, még nem került felszálló ágba, de a jelek egy irányba mutatnak: a kibontakozás nem maradhat el. Ezt szolgálja a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár is. Ez a kHenc nap lendületet adhat gazdaságunknak. Láss, láss, ne csak nézz... Látványosság bőven akad az idei tavaszi BNV-n. Az érdeklődő szemlélődő nem győzi kapkodni a fejét. Hihetetlenül fontos szerephez jutott a reklám. A belbecs elsődleges, de a magamutogató áru, s vele a kereskedő is egyfajta pszichológiai háborút visel ellenünk, potenciális érdeklődők ellen. S mindezt persze jó értelemben kell érteni. Lenyűgöző már maga a kínálat is, mert végre legalább a vásáron valódi kínálatig jutottunk. Erőteljesnek tűnik az elektronikai ipar, a járműipar és a szerszámgépipar versenye. De térjünk vissza a látványhoz, mert már a belépőt elcsípik a Videoton SEL Távközléstechnikai Kft. hófehérbe öltözött, valóban csábosán szép reklámleányai, akik kosárkáikból gyönyörű, hosszú szálú rózsát nyújtanak az embernek. Persze, kedvesen, figyelmesen mutatják meg, hol is látható ez a gavallér cég, mely önt rózsával fogadja... íme, néhány szál rózsa (vagy több ezer!!) a női szívek meghódítását felfüggesztve - most vásári produkcióvá vált. Mindenütt rengeteg az elegáns úr, akikről hihetetlen magabiztosság sugárzik. A német nyelvtudás Európa jelentős részén használható, - gondolhatnánk, ám nem egészen igaz ez, mert a nyugatnémetek például kiválóan beszélik az angolt, míg ez fordítva már nem igaz. Egy angol, kanadai vagy amerikai nem fogja a német nyelvet megtanulni. A tárgyalóképes ember szinte kivétel nélkül angol nyelvtudásának köszönheti üzletkötéseit. A kivételek itt is erősítik a szabályt. Annyi szép lány és hölgy, mint amennyi az idei BNV-n dolgozik, még egyetlen alkalommal sem volt látható. Elegáns formakosztümök, szolidan kihívó smink, az örök mosoly és a lenyűgöző udvariasság mindany- nyiuk sajátossága. A standok szak- és reklámemberei az elegancia mellett egyfajta maga- biztosságot is hordoznák, ami időnként fölényes, lenéző mosolyig merészkedik, amikor a partner még csak egy névjegykártyát sem tud felmutatni. Szemforgató, lufifestő bohóclányok csapnak reklámcsinnadrattát, rámenős üzletkötők kapják el az elismerő pillantást is, és máris üzletet szimatolva közelednek. A kazettás, alulról megvilágított áttetsző padlózatban szárazvirágcsendéleten jár-kel a vásárlátogató, a videotelefont kipróbáltatják vele, míg a pénzét pillanatok alatt a büfék húzzák ki egy erőteljes szippantással. így ennek megfelelően valamit az árakról is. Úgy mint 3 pár virsli, 4 zsemle, 3 üdítő - bocsánat - még 3 szalvéta is - annyi mint 235 Ft... Látványosság, az elektronika világának csúcstechnológiáját közelítő óriási kínálat a jellemző, így az egykori Illés-nóta igaz lehet: - „Láss, láss, ne csak nézz...” ÁRKI ATTILA, SZABÓ SÁNDOR FOTÓ: ÓTÓS RÉKA Az idő mindent megszépít?- Ma visszatérünk a Széchenyi utcába, és benézünk a Várközbe. Mint látod, felépült a posta új, impozáns épülete, ahol valaha az erdöhivatal irodái voltak. Ez itt a rendőrség. A negyvenes évek elején nádas, földszintes ház volt, dr. Lipovszky tiszti főorvos tulajdona. Persze, ö nem ott lakott. Az épületet 1938 körül megvették Kaszásék, akik egy modern házat éltettek, hátul szép, pázsitos udvarral és abban korszerű nyomdával. Aztán 1944. március 19-e után kilakoltatták őket és helyükre beköltözött a Gestapo.- Mi volt március 19-én?- Ez egy szomorú nap volt. Hitler katonái megszállták hazánkat és elkezdődött - többek között - a zsidóüldözés. A Kaszás család fiatal tagjai hazajöttek a deportálásból és visszaköltöztek házukba, de három-négy év múltán elhagyták az országot. Ekkor az ÁVO vette birtokába a házat. Persze, azonnal kibővítették a házat, főleg az alagsorban lévő zárkák számát. Az ÁVO-tól aztán a' rendőrség „örökölte” az épületet, jelenleg is ök használják. Erről talán ennyi elég. Most kapaszkodjunk fel vagy 30-40 métert a Béla tér felé. Itt jobbról van egy ajtó, valaha jégveremnek használták azt a hatalmas üreget, melyet ez elzár.- Minek kellett a jégverem, hisz vannak hűtőszekrények és mélyhűtők?- Igen, ma van, de 50-60 évvel ezelőtt nem voltak elektromos hűtők. A vendéglősök embereket fogadtak, akik a befagyott Sión - hasonló helyen - jégtömböket termeltek ki, azt lovas szánon ideszál- litották és bedobálták a verembe. Azt sokszor láttam, hogy szalmát is raktak a rétegek közé, de hogy mi célból, azt már nem tudom. Aztán nyáron innen vitték, szállították a jeget a kocsmákba, ső- röshordók és egyéb italok hűtésére.- De itt szemben is van egy vasajtó, ez hova vezet?- Ez volt a légópince bejárata.- Az mit jelent, hogy légópince?- Hál’istennek nem tudod, de ne is akard megtudni. Amikor az amerikai gépek százai szálltak felettünk, ide menekültünk a megyeháza alatti pincébe. Igaz, itt nem bombáztak, de mégis rossz érzés volt, nem kívánom senkinek.- Szekszárdot nem is bombázták?- De igen. Én nem voltam itthon, katona voltam. Úgy hallottam, csak néhány bomba esett le oda, ahol most az OTP bejárata van. De beszéljünk inkább arról, amit már nem látunk. Mert itt volt a kisme- gyeháza, ahol ma a piac bejárata van és a vásárcsarnok húzódik. Ez kétszintes, hosszú épület volt, alul istállókkal, javítóműhelyekkel, felül laktak a vármegye alkalmazottai, kocsisok, inasok és a takarító személyzet. Az egykori kismegyehá- za mögötti keskeny utcában árulták valamikor a halat, innen kapta a nevét: halpiac. Elsősorban Tolnáról és Faddról hozták lovas kocsival a bejegelt dunai halat Szekszárdra és bizony nyáron különös szag terjengett a halpiac környékén. Most azonban menjünk vissza a Széchenyi utcába. Ez az emeletes épület a Majer-ház. A tulajdonosnak vasüzlete volt, de az udvaron árusított tűzifát és szenet is. Bár nagyon gazdag emberek voltak, de itt a város központjában tartottak disznókat, teheneket. A tejet a Majer-kisasszony a környező házak lakóinak árulta. Ami érdekesség, a vasüzletbe legalább öt-hat lépcsőn kellett felmenni, míg a ház többi üzlete a járdával volt egy szintben.- Volt több üzlet is ott?- De még mennyire. Közvetlen a vasüzlet mellett Tauszig Klára ruhaüzlete, majd a Báló-féle cukrászda, melyet még 1928-ban alapítottak ennek a helyén található ma a Várköz presszó. Majd a Szemkovics órás következett, akinek üzletét később Száz órás vette át. Ahol most a halüzletet látod, az Almási-féle cukrászda működött. Úgy a negyvenes évek közepén Reményi nevezetű bérelte az üzletet. Ez a név ismerős lehet a sport- kedvelőknek, hisz Reményinek két fia is kitűnő ökölvívó volt. Ahol most a bank van, valami alapítvány volt a háború előtt, és amint látod, a szálló következik, melyet Szekszárd Szállónak hívtak. Ez néhány év eltéréssel 100 éves. Egykoron a földszinten kávéház, étterem volt, míg az emeleten szobák várták a vendégeket. A nagyterem évente hat-nyolc héten át színháznak adott otthont. A háború előtt - de még utána is - ott tartották az ökölvívó-mérkőzéseket, sokszor 7-800 néző szorongott.- Te ismerted őket?- Igen. Láttam öklözni még Kovács Bandit is, akit Bumbusnak ismert mindenki. Aztán a Leposa gyerekeket, Schwarcz Lacit, Cziráki Janit, Hradek Nándit, Lerch Miskát, Pápai Karcsit, Kappel Janit és még sorolhatnám tovább. Úgyszólván valamennyit Dörömbözi leventeoktató nevelte - aki az edzőjük volt.- És a színészekről mit tudsz?- Látod, ott már nem maradtak meg a nevek a fejemben, de azt tudom, hogy hétfői napokon mindig ketten mehettünk egy jeggyel az előadásra. Remek színházi teljesítményeket láttam, sőt a háború után egy-két évvel Agárdi Gábor is játszott itt, a nagyteremben egy társulattal. De ha már itt tartunk, hadd mondjak két nevet - cigányprímások voltak, a szálló éttermében játszottak. Először Nóvé Pista, majd Rácz Franci szórakoztatta a vendégeket. A nagyterem alatti részen, ahol most a népművészeti bolt van, állt Rendás Mihály autófelszerelési cikkek kereskedése és az üzlet előtt a benzinkútja, szemben, a Hangya-udvarban viszont az autójavító műhelye.- Mivel a század elején a Szekszárd Szállóba is hintóval jártak a vidéki jómódúak - földesurak így természetesen az udvarban volt egy hatalmas fészer, a kocsik részére. Sőt: még 1935-36 körül is volt a szállónak egy hintója, melyet egy ló húzott és szállította a vendégeket, ha kellett, a vasútállomásra vagy egyéb helyre. Aztán lassan a hintók elmaradtak, és a fészerben átvették helyüket a MA- TEOSZ-kocsik.- Ez minek a rövidítése?- Annyit jelent, hogy Magyar Teherautók Országos Szövetsége. Az egyik teherautó 1936-ban került Szekszárdra, Arnold bácsi vezette a Rába-Kruppot. A másik kocsi, mely szintén új volt, 1939- től fuvarozott Szekszárdon, ez egy MÁ- VAG-Mercedes volt, Kappel János volt a pilóta. Mindkettő kitűnő kocsinak bizonyult és abban az időben az akkori rossz makadámutakon is 60 kilométeres sebességgel tudtak „száguldozni”.- Legközelebb a Garay téren folytatjuk a beszélgetést.- kas A Szekszárd Szálló, kávéház és étterem épülete az 1930-as évek elején Emlékek szekszárdi emberekről - házakról (VI.) A Majer-ház napjainkban. A Totózó helyén volt a tulajdonos vasüzlete.
