Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-26 / 44. szám

4 - TOLNATÁJ 1990. május 26. vas. Ebéd előtt közös ima, délután háromig szieszta. Nyári délutánon­ként az önként jelentkezők almát, diót tisztítanak, segítenek előkészíte­ni a másnapi ebédet, máskor az ar­borétumban kertészkednek. Fél hat­kor ismét szentmise vagy zsolozsma a templomban, hat órakor vacsora. Akit a saját lelki békéjén túl érdekel­nek a világ eseményei, az nézheti a tévét kilencig, utána villanyoltás.- Kellett a napirend - mondja Má­ria Aquinata, polgári néven Wagenb- latt, majd Váradi Margit, hiszen tízféle rendből érkeztek ide a kedvesnővé­rek azóta, hogy 1954-ben Virágh Ferenc pécsi püspök átadta az egy­kori nyaralókastélyt szociális otthoni Hűvös lehelletű, vastag falú, rég­múltat idéző kúria. Az árkádok alatti boltíves bejárati ajtó zárva. Mögötte sápadt női arc. Nehezen nyílik a zár.- Aquinata nővér? - szólok neki. - A könnyű léptek lassan távolodnak. Múlnak a néma percek, a délutáni sziesztát szakítottuk meg. A csendet csak a kert mélyéről behallatszó ri­gófütty töri meg. A száj néma, a szem kalandozik. A falon Kossuth-címeres tányér, rajta háziáldás. A sarokban szekrény, re­keszeiben tányérok, bögrék, evőesz­közök. A hosszú kollégiumi ebédlőre emlékeztető asztalon csengő, ezzel hívják asztalhoz a nővéreket * Az 1797-ben Eszterházy Pál Lász­ló pécsi megyés püspök által építte­tett nyaralókastély Püspökszentlász- lón ma idős apácák szeretetotthona. A kastély mellett álló késő barokk stí­lusú római katolikus templom az ak­kor még lakott falu lakói számára plébániatemplomnak épült, tornya fából van, tetejét is fazsindely fedi. Naponta többször miséznek benne, szigorú a napirend. Ébresztés fél hatkor, szentmise háromnegyed hét­kor, utána zsolosma, majd reggeli. Nyolc óra után a nővérek felmennek és rendet raknak a szobájukban, majd ki-ki képességei szerint hasz­nosítja magát. Van aki egyházi ruhá­kat varr, más kötöget, hímez vagy ol­Kedvelt kirándulóhely a kastély és környéke Mindszenty bíborost is itt őrizték Májusi litániára hív a fatornyos templom harangja ják a különös, soha nem felejthető balzsamos illa­tot A hatalmas, 35-40 méter magas fenyők azért ilyen szépek, mert a kas­téllyal szemközt van a Me­csek legmagasabb csú­csa, így míg a déli oldalon mandulafa virágzik és beérik a füge, itt, a párás, hűvös északi oldalon át­lag tíz fokkal alacsonyabb az évi hőmérséklet ezen a klímán a szelídgeszte­nyék sosem érlelik meg termésüket A harmincfé­le fenyő mellett van gink­go is, a páfrányfenyő, a növényvilág egyik csodája, melynek példányai akár ezer évig is elélnek, és amely ősz­szel az első fagy beköszöntével egy éj­szaka ledobja összes sáfrányszínű le­velét. Japánbirs, tűztövis, vérborbolya, rózsalánc, hóbogyó pompázik, nefe­lejcsből kék szőnyeg, sárga csík ben­ne a kankalin.- Ezeket legalább megismerik, a múltkor egy-két ritka növényt leka­száltak, hiába a jóindulat, ha nem érte­nek hozzá, - sóhajt Aquinata nővér, majd elmeséli, hogy alig kapták meg a kedvesnővérek az egykori püspöki nyaralót rá egy évre már ki is kellett költözniük Verőcemarosra. Püspök- szentlászló 1955-ben illusztris „ven­déget” fogadott; Mindszenty József hercegrimást és Grősz József kalo­csai érseket tartották itt házi őrizetben. Bár mindkét fogoly szobája az első emeleti szalonba nyílott, mégsem tud­tak egymásról egészen addig, amíg az egyik meg nem hallotta a másikat kö­högni, amiről aztán felismerte, - meséli élő lexikonként a kedvesnővér. A két fogoly kijátszva az őket őrzők ébersé­gét, a küszöb alatti résen levelet csem­pészett egymásnak, így tudták meg, mi történt a másikkal. A bíborost és az ér­seket egészen a tél beálltáig őrizték hermetikusan elzárva a külvilágtól, a szögesdróttal körbe kerített kastély­ban bedeszkázott ablakok mögött A foglyokat az első hó beköszöntével szállították el, mivel a hosszúhetényi bekötőút télvíz idején járhatatlan. A kedvesnővérek aztán jöhettek visz- sza és mindmáig itt élnek a nagyvilág­tól távoli tündérkertben, melynek édes-balzsamos levegője nemcsak a tüdőt hanem a lelket is meggyógyítja. F. KOVÁTS ÉVA Fotó: RITZEL ZOLTÁN Az arborétum utolsó szakavatott gondo­zójának emléktáblája Tündérkert idős tündérekkel célokra. Ma huszonhét gondozott pergeti itt napjait A kastély a Zengő északi oldalán fekvő hatholdas arborétum közepén van. A botanikus kertet Hettyey Sá­muel püspök atya telepítette 1898- ban. A különleges alpesi klíma ellené­re nem maradtak volna meg a fenyő­fák, ha mind a hat holdat alá nem csö­vezik és rendszeresen nem öntözik a hegyoldalba telepített 1600 hektolite­res ciszternából. A víztározó táplálta régen a díszkút 15-20 méter magasra szökő vízét is. A márványmedencében ma száraz falevelek. Az egykor kris­tálytiszta, pisztrángokkal teli tó elisza­posodott, a vízmosáson átvezető híd korhad. Az Országos Természetvédel­mi Bizottságnak kevés a pénze, a ker­tet társadalmi munkában próbálják a kedvesnővérek rendben tartani, ami egyre inkább nehezükre esik, hiszerj az otthon lakóinak átlagéletkora 78 év. Még szerencse, hogy itt van a rokkant- nyugdíjas bányász, Lajos bácsi, az ott­hon jezsuita lelkésze, és a két „lelki töl- ' tekezésre” érkezett pesti fiatal. Aztán nyáron, a vakációban jönnek fiatalok Bajáról, a kertészeti technikumból, meg az ország különböző részeiről. Az ő segítségük nélkül teljesen elvadulna az egykori tündérkert, a gaz megfojta­ná a növényritkaságokat, a kétszáz­éves tiszafát, az illatos fűszeresedét, melynek nemcsak vörös virágai feltű­nőek, elszáradt ágai is évekig áraszt­Szeretetotthon a volt püspöki nyaralóban Volt, aki sírva könyörgött Kézzel-lábbal az NSZK-ba... Öles betűkkel szedett pályázati felhí­vás jelent meg május 11-én az ország szinte minden napilapjában. Az Orszá­gos Munkaerőpiaci Központ tette közzé, NSZK-beli munkavállalásra toborozva'' mindazokat a 18-40 év közötti magyar ál­lampolgárokat, akik munkanélküli se­gélyben részesültek, munkáltatójuk az il­letékes munkaerőközvetltő szervnek je­lentős létszámleépítést jelentett be, vagy akik kritikusnak minősített foglalkozási körzetben megjelölt munkáltatónál dol­goztak. A hirdetés tartalmazta azt is, hogy a szálloda- és vendéglátóiparban, építő-, gépgyártó-, illetve villamosiparban eltöl­tött legalább kétéves szakmai gyakorlat­tal, valamint német nyelvismerettel kell rendelkezniük a jelentkezőknek, ha sze­retnének bekerülni abba az ötszáz fős keretbe, amely az államközi szerződés alapján kimehet a Német Szövetségi Köztársaságba. A felhívás szerint a „kivá­lasztottak” 12, maximum 18 hónapot dolgozhatnak az NSZK-ban, bérezésük és munkafeltételeik a fogadó ország ál­lampolgáraira vonatkozó előírásokban foglaltakkal lesz azonos. A jelentkezési határidő május 20-án lejárt. Továbbképzés- Tolnából hányán akarnak külföldön szerencsét próbálni? - érdeklődtünk dr. Szabó Zsoltnétól, a megyei tanács mun­kaügyi főelőadójától, a jelentkezési pro­cedúra itteni felelősétől.- Eddig kb. negyvenen jártak nálunk, főleg munkanélküliek. Tájékoztatjuk őket a feltételekről, adunk nekik egy ismerte­tőt, ami az NSZK-beli devizarendelkezé­sektől az ottani orvosi honoráriumig szá­mos tudnivalót tartalmaz, elmondjuk ne­kik, milyen okmányokat kell benyújta­niuk. Mivel azonban a bizonyítványok fordíttatása, a fővárosba utazgatás mind­mind pénzbe kerül, először a német nyel­vi tesztelésre küldjük el őket hiszen aki ott alkalmatlannak bizonyul, az ne költ­sön feleslegesen. Ami a jelentkezők ösz- szetételét illeti, főleg férfiak jöttek, nő mindössze négy volt.- A kiírás szerint előnyt élveznek a munkanélküliek. Voltak, akik a cél érde­kében kiléptek a munkahelyükről?- Nemigen. Hiszen a pályázat kimene­tele bizonytalan, nem garantált, hogy akit mi javasolunk, azt a német partner is ki fogja választani.- Most, hogy a keletnémetek elárasz­tották az NSZK-t, nem valószínű, hogy hiány lenne ott dolgos kezekből. Akkor miért hívnak tőlünk vendégmunkásokat?- A két kormány között 1989. decem­ber 18-án megkötött megállapodás le­szögezi, hogy nem a német és a magyar munkaerőpiac hiányát akarják pótolni. A cél kifejezetten a nyelvi és szakmai to­vábbképzés. A téglával ugyan nem kell beszélgetni... A jelöltek német nyelvtudásának fel­mérésére Kovács Ferenc német szakos középiskolai tanárt kérte fel a munkaügyi osztály.- Mik a tapasztalatai, milyen szinten bírják a nyelvet a jelentkezők?- A negyven pályázó egyharmadát el kellett küldenem, de a többiek tudása sem igazán meggyőző. Szerintem talán öten, ha valójában alkalmasak. Van ugyan, aki középfokú nyelvvizsgával ren­delkezik, kitünően értette minden kérdé­semet, apróbb nyelvtani hibákkal vála­szolni is mindenre tudott, de, sajnos, ilyen a kevesebb. Olyan pályázó is akadt, aki már a bemutatkozással bajban volt. Jött ács, aki nem tudta, mi a fa német megfelelője. Ez az ő szakmájában a leg­fontosabb alapanyag, hogyan fogja kér­ni, kérdeztem tőle. Hát majd rámutatok, felelte. Na jó, a kőművesnek sem kell ugyan a téglával beszélgetnie, de hogy boldogul például egy pincér, akinek te­szem azt ajánlania kell valamit az étlap­ról? Elmondom a legkirívóbb esetet: kér­dezgettem az egyik férfit, semmit nem ér­tett. Nagyon kezdő vagyok, mentegető­zött. Mégis mióta tanulja a nyelvet, érdek­lődtem. Mióta olvastam a hirdetést, vála­szolta. Két nappal előtte jelent meg a fel­hívás az újságban... Biztosan nem ked­veltek meg a vizsgázók, de mivel magam is dolgoztam kint öt évig, számos szak­mai kifejezést tudok, ezeket is kérdez­tem. Az esztergályosok például csodál­koztak, amikor arra voltam kíváncsi, mit jelent németül az előtolás. Legtöbb jelentkező úgy ült itt, mint aki doktorál, ugyanakkor alig konyitott a nyelvhez. Volt aki sírva könyörgött, mégsem javasolhattam. Hiszen engem s bennünket magyarokat is minősítenek majd odakint. A helyzet tehát - ha rö­viden akarom összegezni - kétségbe­ejtő. Az emberek többsége alig rendel­kezik önkontrollal. S ha a nyelvtudását il­letően nem, akkor fennáll a veszély, hogy a szakmájában sem. Itthon gürcölni kell Izsákovics József épp „túlesett” a be- szl Igetssen. A 35 aá ember nyelvtudása Kovács Ferenc sze­rint nagyon jó. A „felvételire” felesége, kislánya is elkísérte. Otthon még egy fiuk van. Miért készül külföldre, akár átmene­tileg is itthagyva a családját?- Jártam már kint, láttam, hogy maga­sabb szinten élnek ott az emberek. Amennyit ott egy munkás egy óra alatt megkeres, azért itthon egy napig gürcöl­ni kell. Géplakatos a szakmám, egy pécsi kisszövetkezetnél dolgozom. Most pél­dául Szigetvárra kell kijárnom, mindezt havi tizenkétezerért. A nyelvet a szüleim­től tanultam, egyéni munkavállalóként már készültem Németországba, itt van­nak a papírjaim - mutat egy vaskos dosz- sziét - de a konzulátus elutasította. Azzal az indokkal, hogy ebben a szakmában ’84 óta nem kívánnak vendégmunkáso­kat alkalmazni. Most megpróbálom így. A feleségem is egyetért, tulajdonképpen ő intézi. * Az országból összesen kiközvetíthető 500 magyar közül mintegy 150 vendég­látós már az idei nyári szezonban az NSZK éttermeiben dolgozhat. A villany- szerelők, hegesztők, mázolók, s a többi szakember 4-6 hónapos átfutási idő után érkezhet az „ígéret földjére”. Tolná­ból 23 személyt javasolnak. Néhányuk - talán mindannyian - szintén kijutnak majd. A többi már rajtuk múlik... CSER ILDIKÓ

Next

/
Thumbnails
Contents