Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)
1990-05-26 / 44. szám
1990. május 26. TOLNATÁJ - 5 Töprengéseim Aranyifjak Ülök a buszmegállóban a pádon, kezemben két cekker - jó így pihenni egy kicsit, az ember vár és semmi dolga. Még vagy tíz percünk van, a kisvárosi helyijárat óránként hozza-viszi az utasokat. Ez nem Pest, nem nagyváros, ahol állandóan járnak a tömeg- közlekedési eszközök, itt pontosan időre érkeznek és indulnak a zömmel fővárosból kiselejtezett rozoga, pöfékelő autóbuszok. A buszmegállóban mellettem nők ülnek és állnak, délután három óra van, fáradtak és elcsigázottak. A délelőttös műszakból jönnek, reggel ötkor keltek, s most cipelik haza az ennivalót, hogy főzhessenek, mert éhes a férj, a gyerekek. Szemmel láthatólag munkásasszonyok, és öltözékükből ítélve kiskeresetűek. Itt még nem ment ki a divatból a bordó nejlondzsörzé szoknya, amelyhez padszomszédom zöld pamutblúzt és napsárga kötött szvettert visel. Mielőtt bárki megvádolna azzal, hogy valótlanul, irreálisan, a tényeknek nem megfelelően írom le a mai magyar munkásnők küllemmét, meggyötört arcát, keserű sorsát, ajánlom, nézze meg alaposan a műszak végén a gyárkapun kiáramló embereket, a távolsági és helyi járatú buszmegállóban várakozókat. Lesz min elméláznia. Szóval, ahogy ott üldögélek, nézem az úttesten közlekedő autókat is. Mostanában valahogy én, a műszaki analfabéta, mintha többet figyelném ezeket a járműveket. Korábban meg sem fordult ilyesmi a fejemben: az autónak négy kereke van, gurul, el lehet menni vele, ahova akar az ember, és kész. Csakhogy egyszer láttam egy festett sárga hajú hölgyet, aki sárga pulóverben ült egy csinos sárga nyugati kocsiban. A hölgy szokatlanul fiatal volt, ráadásul tudtam róla, hogy pár hónappal korábban szerezte meg a diplomáját. Miből van ennek a nőnek ennyi pénze? - merült fel bennem a földhözragadt financiális kérdés. Még nem is dolgozott sokat, a kezdő fizetés kevés, abból ugyan meg nem spórolhatta. Miért nincs a bordó nejlondzsörzés szoknyásnak legalább egy ócska Trabantja, amivel hazacipelhetné a kenyeret, a tejet, a krumplit, meg a hagymát, s nem kellene várnia, esetleg átszállnia, a buszon tülekednie. A megállóban nadrágszoknyás, farmeros tinédzser lányok, „teszik magukat”, szájuk elé tartott kézzel - akárcsak a fogatlan öregasszonyok - vihognak. Szemmel láthatóan egyetlen céljuk van: felhívni magukra a figyelmet. Nem kell soká várniuk: az úttesten száguldó kocsik lassítanak, idősebb és fiatalabb férfiak legeltetik a szemüket a feszes farmernadrágokon. Szemüveges, korosabb, láthatóan értelmiségi férfi lépésben vezeti kocsiját, fixírozza a lányokat - kicsi a város, s mintha róla hallottam volna nemrég, hogy betegesen vonzódik az éretlen kislányokhoz. Tetszik a lányoknak a játék, szórakoztató, ami a világ legtermészetesebb dolga. Az igazi poén, a siker csúcsa azonban az, amikor nyugati kocsikban a lehúzott ablakokból üvöltő rockzene szól, s hozzájuk hasonló korú fiúk száguldoznak a buszmegálló előtt. Elegánsan kiintenek, a lánykák harsányan vihognak, némelyik kocsi megáll előttük, a fiúk hanyagul kiszólnak: hova mentek, elviszünk benneteket, szánjatok be. Kik lehetnek ezek a fiúk? - fordul felém egy testes hölgy, s kimeredt szemmel várja a választ. Fogalmam sincs, manapság egy tizenhét éves ifjúnak már lehet jogosítványa, ez azonban csak egy dolog, a papír mellé kocsi is kell. Van is, méghozzá gyakran márkás nyugati autó, teljes bizonyossággal a szülők pénzéből, amit nem mindig ők használnak, ilyenkor délutánonként a csemetéik villognak vele a kisváros főutcáján. Mielőtt bárki azzal vádolna ismét, hogy irigykedem, téved. Nem érdekelnek a pénz világának külső jegyei, nem vágyom ékszerekre, belvárosi butikból származó elegáns toprongy ruhákra, áramvonalas autóra, mikrosütőre, csupán érdekes könyvekre, amelyek egyrészt nem is olyan olcsók, másrészt amíg az ember olvas, nem ér rá pént keresni. A finom holmikban, nyugati autóban száguldozó aranyifjakra, akiket otthon, ha megéheznek, finomságokkal tömött hűtőszekrények várnak, azonban kíváncsi vagyok. Jobban mondva - most még - nem is rájuk, hanem inkább a szüleikre, s főképp azokra, akik minden bizonnyal szintén semmiben sem szenvednek hiányt. A társadalomtudósok, szociológusok már igyekeznek megfejteni a gyors meggazdagodás rejtélyét, ami alighanem időigényes foglalatosság, minthogy valamennyi tudományágba a politológiától kezdve a privatizáción át a kereskedelmi ügyletekig alaposan be kell ásniuk magukat. Kis dolgozatukat hónuk alá csapva beballagnak egy tudós intézménybe, s a dolog a hagyományos hazai gyakorlatnak megfelelően ezzel elintézettnek tekinthető. Munka és munkaidő Az újdonsült részvénytársaság igazgatójáról rossz hírek járnak. Hosszadalmas és körülményes lett, szétszórt, beszélgetőpartnerét nézi, de nem látja, fogalma sincs, hogy mit mond éppen, minden energiáját arra fordítja, hogy átmentse vállalatát és jól fizető állását a rendszerváltoztatás remélhetően kiegyensúlyozottabb, racionálisabb és békésebb időszakába. A hir nem igaz. A minap találkoztam vele, tele van tervekkel, átszervezni kívánja a vállalatát, partnerkapcsolatait, számítógép- és irodagép-prospektusokat forgat, nyelv- tanfolyamokat szervez, a fiatal szakemberek külföldi útjára nem sajnálja a pénzt, állva lezser öltözékben, zsebre dugott kézzel tartja a megbeszéléseket és értekezleteket, s kíméletlenül megmondja a véleményét mindenkinek. Mágnesként vonzza a jobbnál jobb és képzett szakembereket, főleg azokat akik imádnak zsebre dugott kézzel állva értekezni, merthogy így több idejük jut arra, hogy dolgozzanak. Az igazató nem túri maga körül a tétlen, lusta, tesze-tuszi embereket azokat akiknek megalszik a szájában a tej. Szó ami szó, nem lehet kellemes főnök, de hát ő ilyen, s mikor a feszített munkatempóra rákérdeztem, csupán ezt válaszolta: „Ja kérlek, nálunk dolgozni kell, s az a tapasztalatom, hogy igen sokan vannak, akik szívesebben révedeznek a semmibe, mintsem az eszüket vagy a kezüket használnák”. Hát ez bizony így igaz. Némelyik szolgáltató vállalatnál, üzemek, cégek titkárságán bizony-bizony úgy mozognak az alkalmazottak, mint pók a falon, s kénytelen az ember végighallgatni magánéletük történeteit, míg egyáltalán figyelemre méltatják. A munkaidőbe ez is belefér. Munka, munkaidő. Igaz-e - kérdeztem az igazgatótól -, hogy előfordul az is, hogy este nyolc órakor megbeszélést tartotok a kollégáiddal, s ekkorra berendeled a titkárnőt is, hogy azonnal tudd lediktálni azt, amiben döntöttetek. Sőt: ilyenkor a titkárnőnek virslit is kell főznie, mert megéheztetek... Igaz - hangzott a válasz -, ugyanis nem akkor kell dolgozni, amikor munkaidő, hanem amikor munka van. Ha este, akkor este, ha hajnalban, akkor hajnalban. Gyakran előfordul, hogy a másutt, vagy itt nálunk tartott tárgyalások után akár belföldi, akár külföldi üzletről van szó, azonnal határozni kell. A kollégáimmal ezért tartunk sokszor késő este megbeszélést, döntünk, s másnap reggel levélben, telefonon vagy telefaxon értesítjük a partnereinket. Az idő pénz, s a nyertes nem biztos, hogy az, aki okosabb, hanem aki gyorsabb. Miközben hallgatom a pattogó beszédű embert, eszembe jut: hányszor futottam vakvágányra, s mennyi időmbe tellett, míg egyáltalán megtaláltam azt, akivel beszélni- valóm volt. Mennyit nem dolgoztam azért, hogy egyáltalán dolgozhassak... Mennyit kell dolgozni sokunknak azért, hogy folyamatosan, és zavartalanul végezzük azt a munkát, amelyet szeretünk, amelyet szívvel lélekkel végeznénk -, ha csak és egyedül ezzel kellene foglalkoznunk. Ahogy mondani szokás mostanában: hosszú. De talán majd, nemsokára, vagyis most másképp lesz, amikor nem is rendszerváltás, hanem valódi rendszerváltozás kezdődik Európa kapuja előtt. Dinnye A térre kitelepedtek a zöldségesek, a goffri és a könyvárusok. A korábban kihalt tér megtelt emberekkel és élettel, ismerősök találkoznak, leülnek a padokra, ráérősen beszélgetnek. A tér délután a legforgalmasabb, amikor a zöldséges előtt hosszú sor áll. Van itt minden, banán, ananász, görög szőlő és dinnye, zöldpaprika és kelkáposzta. A néni a magyar falusi asszonyok egyenruháját, nejlon otthonkát visel, fején kendő, kezében vödör, a vödörben egy fej édeskáposzta. „Hogy egy szelet görögdinnye?” - érdeklődik a filigrán zöldségestől. „Olyan 50-60 forint körül” - hangzik a válasz, mire a néni odébboldalog, de a szemét le nem veszi a dinnyéről. Furdal a kíváncsiság, hogy vajon mit tesz a néni. Szóba elegyedünk. A piacról jött, virágot árult. A pénzt ennivalóra költi, s mert cukros, nem ehet akármit Már vett gombát, cseresznyét csokoládét. „Nyalánk vagyok” - ismeri el magáról a lehető legtermészetesebb módon. Most úgy ennék dinnyét, nem is tudom, mit csináljak, csorog a nyálam. Hát ennyit csak megérdemlek. Kinn álltam a piacon egész nap - mondja, és fél szemmel rám andít. Mit szólna hozzá, ha ketten megvennénk egy szelet dinnyét? Beszáll- nék én is - lép hozzánk egy idős bácsi, s így esett, hogy két nyugdíjas májusban görögdiny- nyét evett, aminek különben csak júliusban van szezonja. D. Varga Márta Kinézek az ablakon. A lapos háztetőn békésen gubbasztanak a galambok. Akkor röppennek fel, amikor akarnak. Az ablakon rács. A Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság épületében vagyunk. Gahó István rendőr alezredestől, a vizsgálati osztály vezetőjétől kérdezzük: Mit tesznek a 11/1990 BM-rendelet értelmében a „fogdakomfort” kibővítéséért?- A ma oly sűrű jogszabályalkotások közepette ez a rendelkezés az emberi jogok minél teljesebb érvényesítése érdekében született - válaszolja. - Értelme: a fogvatartottak körülményeinek, a bánásmódnak a javítása. Túl sok változást a rendőrségi fogdák esetében nem hozott, ezt a kérdést már korábban tisztázták a BM által kiadott fogdaszabályzat alapján. Annak, hogy eleget tegyünk a követelményeknek, nyilván személyi és tárgyi feltételei vannak. A személyi feltételek adottak, hiszen őr- és fogdaőrszolgálat eddig is volt. ők külön vizsgát tesznek fogdaszabályzatból, orvosi vizsgálat során ellenőrzik, hogy csak teljesen egészségesek kerüljenek ilyen beosztásba. Jelenleg huszonnégyen tették le a vizsgát, amit az indokol, hogy az új fogdafeltételek betartása létszámfejlesztést von maga után. Most kell felmérnünk, hogy a fogdák átalakítása hány személyt igényel. Amíg ebben az épületben véget ér az átalakítási munkálat, a városi kapitányság fogdájában helyezzük el a fogvatartottakat. Pillanatnyilag négyen tartózkodnak ott. Voltaképpen ahhoz, hogy egy embert fogva tartsunk, hatot kell foglalkoztatnunk. A fogdaőrzés az őr- és járőralosztály hatáskörébe tartozik. Évente átlagosan 170-180 fogvatartottal számolhatunk.- Milyen mértékben bővültek a fogvatartottak jogai? ,- Nagymértékben. Kifele kapcsolatot tarthatnak, korlátlanul érintkezhetnek a védőjükkel munkaidő alatt, engedéllyel és ellenőrzéssel levelezhetnek hozzátartozóikkal, többször is írhatnak, szülő, házastárs, gyermek közül egy személlyel havonta két alkalommal beszélhetnek, természetesen felügyelet mellett. Korábban csak pénteki napon volt engedélyezve a láthatás, most már a havi két alkalom egyike lehet szombat vagy vasárnap is. Bár ezt a megyében még nem igényelték. A napi háromszori biztosított étkezéshez kérhetnek pótlást, ha nem találják elégségesnek, ezt behozhatják a hozzátartozók. Or- vos.ellenőrzi, hogy a behozott élelmiszer ne tartalmazzon alkoholt, kábítószert, és ne legyen romlandó. A tisztasági csomag tartalmát a fogdaőr ellenőrzi. Ha nem hoz pótlást a hozzátartozó, és a fogvatar- tottnak van pénze, a fogda személyzete is bevásárolhat neki. A kosztot a büntetésvégrehajtó intézet konyháján főzik, a fogdának csak melegítőkonyhája van. Még senki sem reklamált az étel minősége miatt A fogda A villanyfény is rácson át világít Fogdakomfort- Saját ruhájukat használhatják?- Eddig is használhatták. De korábban a személyes holmik közül nem engedélyezték a szúró-vágó eszközöket, kést, villát, ollót, most bent tarthatják ezeket, tűt is, továbbá minden tisztálkodási kelléket: fogkefét, szappantartót, törülközőt. Ha a szúróeszközökkel veszélyeztetik bárki biztonágát, büntetőeljárást kezdeményezünk. A fogdaőrök továbbra sem viselnek fegyvert, csak gumibot és spray van náluk. Ez nem változott.- A fogva tartott embernek sok az ideje, ha ez nem is nevezhető szabadidőnek. Szórakozás céljából mit igényelhet?- Tévét rádiót újságokat vihet be. Gyakorlatilag mindent kérhet írásban vagy szóban az előadón keresztül. Akár házasságot is köthet a fogdában. Erre ugyan volt már példa azelőtt is, egy dombóvári férfi itt, a főkapitányságon kötött házasságot.. Elmehet hozzátartozójának esküvői szertartására, temetésére is a biztonságos őrzés feltételei mellett- Milyen nehézségekbe ütköznek a „fogdakomfort” kialakítása közben? '- A jelenlegi átépítés, átalakítás során kell kialakítanunk a feltételeket. Ehhez valamennyi időre szükség van. Országszerte több, a követelményeknek nem megfelelő fogdát kell bezárni és átalakítani. Polcokat, rádiótartót, mosdót szerelünk be, az előírás szerint külön WC-t, napfényt kell biztosítani... A technikai lehetőségek megteremtése okoz inkább nehézséget, nem any- nyira a pszichikai tényezők, a humánus bánásmód biztosítása. DOMOKOS ESZTER GOTTVALD KÁROLY Sétáló a tetőn
