Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)
1990-05-26 / 44. szám
I. évfolyam, 8. szám 1990. május 26. Mikor lesz nyugalom? Ezután pedig aki még az integráció ellen mer beszélni, az megnézheti magát” - zárta beszédét kilenc évvel ezelőtt a tamási úttörőház módszertani szobájában a járási pártbizottság titkára, s ezzel pontot tett egy erőszakos, jogszerűtlen intézkedés végére. A kialakult káoszban munkatársak jöttek—mentek. Másfél évig - gyakorlatilag - az emberek nem a szakmai munkával foglalkoztak, hanem keresték a helyüket. Jellemző a helyzetre az az epizód, amit az intézmény tizedik születésnapján az alapító tagnak számító Cseke Miklós mesélt el. Az új igazgató a közöttük kialakult konfliktust pártfegyelmivel gondolta megoldani, de a számításába hiba csúszott. A papírra vetett dörgedelem, fenyítés nem érhetett célba, ugyanis nem volt párttag a címzett. Nos, létrehozták alapító okirat nélkül -tehát jogilag nem létezik - az Egyesült Közművelődési Intézményt, aztán kisebb-nagyobb torzsalkodások után (árán) végül - az ott dolgozók érdemeként - kialakult egy hasznos tevékenységet végző kollektíva, aminek tagjai a megmásithatat- lanba való beletörődés után - mivel nem határozták meg az alaptevékenységet - maguk találták ki a munkájukat. Tökéletes nyugalom azonban sosem volt az intézményekben. * Régóta ismerem Kollerné Pálinkás Klárát, a szakmai igazgatóhelyettest, de még ilyen megtörtnek, fáradtnak, kedvetlennek soha nem láttam; mint találkozásunk alkalmával. Nem is csodálom, hiszen amellett, hogy az intézményvezetés minden gondja, nyűge rá hárul, most tetézte a helyzetet az is, hogy megbomlani látszik az egység. A diákcentrum (volt úttörőház) 5 tagú szakmai gárdájából Szalai Ivánné felmondott, Gölöncsérné Szabó Erzsébet pedig bejelentette, hogy augusztus 16- tól Tolnanémedibe megy tanítani. A művelődési ház szakemberei közül ketten elmentek és Kollerné Pálinkás Klára is beadta a felmondását, amit az igazgató, Béres János azonnal széttépett... Mivel ez a hír is eljutott a megyeszékhelyig, az igazgatóhelyettest a háttérről kell faggatnom. Nem tudom ugyanis, hogy a városban mostanság divatos, egyes szervezetek által végzett hisztériakeltésről van-e szó csupán - utcán, vendéglátóhelyeken „megy” a funkciók osztása, akadnak önjelöltek, de sok a pletyka is -, vagy valami másról.- Nézd - kezdi egy nagy sóhaj után Kollerné Pálinkás Klára -, mindenki azt mondta, nem érzi, hogy valaki is törődne velünk... Aztán megy a pletyka is. Azt beszélik, 4 osztályos kisegítőiskola lesz az úttörőházból. A tanácsi vezetők megkérdezték az egyik ott dolgozót, hány éve nem tanít, és amikor megmondta, azt a választ kapta, nehéz lesz visszakerülni. Létszámleépítésről beszélnek, így nem véletlen, ha azzal foglalkoznak, kitőLakarnak megszabadulni. Mindenki úgy gondolta, azt mondják, az önkormányzat létrejöttéig fogjunk ösz- sze, próbáljunk meg előre nézni, ezzel szemben egymással hadakozunk. Egymással hadakozunk azért, hogy maradjon meg ez a kollektíva. Februártól nagyon rossz a hangulat, vallja az igazgatóhelyettes, nem tudják, tervezhetnek-e előre, nem tudják szükség van-e erre a munkára, nem érzik azt a felelősséget, hogy a kultúra menynyire fontos. Kételyek, bizonytalanság, így jellemezhető a helyzet, hiszen nem tudják, szétválaszt- ják-e az intézményeket, vagy - mint ahogy az igazgató mondta a kollektívának - eladják-e az úttörőházat. Etikus lett volna, ha a tanács vezetői összehívják a dolgozókat és elmondják az elvárásokat, kifogásokat. Későn tudták meg hivatalosan, mondja Kollerné Pálinkás Klára, hogy miért volt a gazdasági és szakmai vizsgálat.- Úgy látjuk, ugyanolyan kapkodás van most, mint amikor összevonta az előző vezetés az intézményeket - így az igazgatóhelyettes. - Az elveket - a közös igazgatásra gondolok - nagyon alaposan elő kell készíteni. Ha szétbontják, akkor azt úgy tegyék, hogy az a legkisebb megrázkódtatást okozza. Tamásiban tízezer ember él, jó lenne rájuk gondolni civakodás helyett. * Bujtás Tibor videotechnikust a piacon érem utol. Kérdésemre kérdéssel felel:- Mondd, szerinted normális dolog, ha egy intézményvezető nem veszi észre, hogy 4-5 ember felmond?- Mindkettőnek bizonyára oka van.- Az van. A vb-ülés óta nagy a bizonytalanság, létszámleépítésről beszélnek. De azt ne kérdezd, hogy kitől ered. Az emberek három hónapja arra készülnek, hogy elmennek - a biztos jövő reményében - summáz, aztán elpanaszolja, hogy számonkérésnél soha nem vették figyelembe, hogy azért nem készült el idejében a videofilmekkel, mert amikor elkezdte a vágást, a szerkesztést, mindig más munkát adtak neki. Mindenféle meghibásodást a nyakába varrtak, elfeledkezvén a Murphy 1. törvényéről: „Ami elromolhat, az el is romlik.” Miután eljött a cégtől - mondja - harmincezer forint kamerajavitást „hátékáztak” rá. írásba foglalták, teljes anyagi felelősséget visel a hőgyé- szi művelődési ház általa tönkretett videofelvevő- jének javításáért. Az intézménynek okozott kárt a mindenkori beszerzési ár + 25 százalék áfa figyelembevételével kell megtérítenie. Bujtás Tibor az ügyvédjétől jött, s azzal köszönt el, hogy a videoszobába csak az nem ment be, aki nem akart... * Az úttörőházban - hiába, nem áll rá a kezem, sem az agyam az idegenül hangzó diákcentrumra - Gölöncsérné Szabó Erzsébettel és Pálinkásné Kántor Erzsébettel beszélgetünk. Később megérkezik Némethné Pálinkás Vera is. Gölöncsérné vállalja a „szóvivő” szerepét, mondván, neki már nem árthatnak, hiszen augusztustól úgyis tanít majd.- Tavaly október végétől, november elejétől mást sem hallunk az igazgatótól, mint azt, hogy új önkormányzat lesz, a dolgozók 50 százalékát el kell bocsátani - kezdi. - Ezt minden munkaértekezleten, szakszervezeti vezetőségi ülésen, de még a nyugdíjasbúcsúztatón is elmondta. Mondtuk neki, ha el kell küldeni valakit, beszéljük meg, ki legyen az. Nincs szükség kívülről jövő döntésre. Az én elhatározásomat befolyásolta, hogy vidéken akarunk venni családi házat, így a jelenlegi helyzet csak meggyorsította a szándékunkat - közli, s e kis kitérő után elmondja az igazgató reagálását. „Megkönnyítetted a helyzetemet - mondta -, mert az volt az elképzelésem, hogy az úttörőházból két embert elküldök.” Nem indokolt, nem mondta azt, hogy sajnálom.- Csak azt nem értem - emeli meg egy icipicit a hangját -, miért pont innen küld el embereket, amikor ez a gárda húz a legjobban, egész évben sokat tettünk le az asztalra. Rengeteg elismerést kaptunk ezért a szülőktől és a gyerekektől... Nekünk az igazgatónkkal is küzdenünk kell, hogy megmaradhassunk - hangzik a keserű összegzés, a kollégái helyeslése közepette. Gölöncsérné, aki a szakszervezeti titkári funkciót is betölti, ezután a legutóbbi vezetői megbeszélést eleveníti fel, ahol az igazgató - immár sokadszor - elmondta, hogy 5-6 szakmai, illetve technikai dolgozót el akar küldeni, meg úgy érzi, kicsinálják, mert MSZMP-titkár lett Tamásiban. Gölöncsérné megfogalmazta ott Béres Jánosnak, mi az, amit csinált, mi az, amit nem, és mi az, amit helyette kellett elvégezni. Kötelessége kiállni a dolgozókért - hangzott el ott is -, ennek ellenére nem vett részt a vizsgálat eredményeinek megbeszélésein.- Hónapok óta hangoztatta itt a városbnan is - így a szakszervezeti titkár -, hogy nem dolgozik semmit, mert kicsinálják. Azért a fizetését nem rös- tellte fölvenni!... Azon a megbeszélésen hangzott el, a leépítés az igazgató elgondolása. Javasoltuk neki, kevesebbet foglalkozzon az MSZMP-vel, főleg ne munkaidőben! -, s ha itt van, dolgozzon. Azt is mondtuk, ne menjen el kirándulni az iskolával akkor, amikor rólunk tárgyalnak... Belátta, s azt mondta, harcol a fennmaradásért, de az ellenkezője az igaz. A Klári viszi a házat. Nem a szétválasztás, a munka a lényeg. Ha közös igazgatású intézmény lesz, az személyi változásokat is hoz, és ha választani kell, mi a szakemberre voksolunk, és nem arra, akit eltart az intézmény... Egyébként mi nemcsak, hogy nem akarjuk kicsinálni az igazgatót, de nem is segítünk ebben senkinek. Némethné Pálinkás Vera egyetért az eddig elhangzottakkal, nagyon rossznak minősíti az utóbbi időszak hangulatát. Elmondja azt is, hogy az igazgató nem kapott utasítást a létszámcsökkentésre. Ha szükség van ilyenre - vallja -, akkor elképzelhetetlen, hogy a szakalkalmazottakkal kezdjék. Ezek a kijelentések nagyon visszavetették a munkát... Szalai Ivánné - akit megkerestek - is a többiek által hangoztatott álláspontot képviseli az elbocsátás híre okozta hangulattal kapcsolatban. Olyan helyzetben van, mondta, megtehette, hogy felmondjon, mivel nem akarta a sorshúzást. Véleménye szerint az ilyen nagy intézményrendszer nem életképes. Bizonyították ezt a magyar gazdaságban a mamutvállalatok... * Miután mindezeket elsorolom Béres János igazgatónak, annyit mond, meg kell nézni - anyagi és emberi oldalról -, kinek az érdeke. Nem hangzott el munkaértekezleten az a kijelentés, hogy 50 százalékos létszámleépítés lesz, állítja, a módszertani munka szerepét viszont sok helyen megkérdőjelezik. Az elküldés - szerinte - nem tartozik az újságra, mint ahogy a munkaidőben végzett pártmunkája sem. - Mindaddig nem küldünk el embereket, amíg felsőbb döntés nem születik - jelenti ki, aztán a jelenlegi elmenetelekről úgy nyilatkozik, fel lehet fogni úgy is, hogy vállalkozni akarnak. Az igazgató másfél-két éve lemondotta posztjáról, de a kollektíva kérte, maradjon. Tavaly az szb kérte, hogy 3 éven belül hirdessék meg az állást, ígérték, támogatják a jelenlegi vezető pályázatát. Béres János nem akar pályázni. Úgy érzi, ha az intézmény érdekében lép fel, akkor az az igazgatói poszt védelmének tűnik. Azért nem vett részt a vizsgálatot követő vitán, mert magáról a vizsgálat céljáról sem tájékoztatták. - Az igazgatói állást nem nekem kreálták - hangsúlyozza -, hanem hivatalosan felkértek rá. Nézd - mondja -, kijelentettem, nem vagyok hajlandó igazgatóként dolgozni, ha nem a Kollerné Pálinkás Klára az igazgatóhelyettes. Hat év óta együtt sírtunk, együtt nevettünk.- Érzed, hogy ki akarnak csinálni? - tudakolom.- Időnként igen. Sok apró jelből. Bár az intézmény munkájáról nem volt negatív vélemény. Nem is volt globális beszámoltatás... A bizonytalansági tényezőnek az egyik oka én vagyok, ugyanis azt hittem, ha nem védem az igazgatói posztot, akkor nem macerálják azt a kollektívát, akinek a tevékenysége nem érdekelte a döntést hozó szerveket... *- A tanácstól semmiféle instrukció nem indul ki - szögezi le mindjárt a beszélgetésünk kezdetén dr. Benkő András tanáselnök-helyettes. - Nem akarunk változtatni a diákcentrum profilján, a kihasználtságát a lehetőségen belül maximálisan biztosítani kell. Ha egyáltalán szó lesz kisegítő iskoláról, az csak délelőttre és csak egy részére vonatkozhat A szakalkalmazottak munkájára mindenképpen szükség van. Ez csak lehetőségként gondolkodás szintén vetődött fel - hangsúlyozza, aztán elmondja, vb-ülésen néhány testületi tag felvetette, nem fényűzés-e egy olyan alulfinanszírozott városban, mint Tamási, 10 milliót fordítani az Egyesült Közművelődési Intézményre. Megnézték Bonyhádot összehasonlították, aztán megtudták, ott is hasonló a finanszírozás. Tudva azt, hogy a város nem számíthat további támogatásnövelésre, néhány vb-tag és többen a városból felvetették, még bevételorientáltabbá kéne tenni az intézményt A közművelődési terv tárgyalásán azt kérdezte egyik testületi tag, hogy a jelenlegi integráció nem akadályozza-e a bevételorientáció fokozását Úgy döntött ezután a végrehajtó bizottság, hogy a pénzügyi és a művelődési osztály vizsgálja meg az integráció értelmét annak jelenlegi szerkezetét A cél, megtudni: lehetne-e egy olyan szerkezetet kialakítani, amelyben a bevételorientált érdekeltség és annak teljesítése jobban nyomon követhető egységenként Az EKI (Egyesült Közművelődési Intézmény) jelenlegi rendszerében nehezen deríthető ki, hogy melyik intézmény bevételei és kiadásai hogyan alakulnak. Felvetődik az is kérdésként a jelenlegi finanszírozási rendszerben, hogy a város környékére kiterjedő módszertani munkát ki fizesse. Ebben az évben a város ezt vállalja, mivel a megye a költségvetését kiegészítette, a következő években erről a kérdésről a városkörnyéki tanácsokkal kell tárgyalni - ha a jelenlegi finanszírozási rendszer nem változik. Kérdés, igényt tartanak-e erre a munkára, mert nyilvánvaló, ezért fizetni kell. Amennyiben nem lesz szükség rá, akkor olyan feladatokat kell keresni, amelyek pénzt hoznak, hogy a jelenlegi munkahelyek megmenthetők legyenek.- Szó se volt arról, hogy ki kell rúgni valakit - állítja dr. Benkő András -, de arról igen, hogy meg kell védeni. Szó sem volt személyekről, személyi problémákról sem a vb-ülésen, sem a bejelentéseknél, és inkább a munkahelyek védelméről, arról beszéltünk, hogy már most kezdjék meg a munkát hogy ezek a munkahelyek megvédhetők legyenek. Önfenntartó tevékenységre készüljenek fel. Belső ügyekbe nem avatkoztunk bele, s a vb véleménye, hogy egy lazább integráció kell, ami megtartja az integráció előnyeit és mérsékli annak hátrányait, a részegységek csoportérdekeltségét növeli. így foglalt állást a közös igazgatású intézmmény mellett a testület és állást foglalt abban is, hogy külön igazgatóra nincs szükség, aki mindegyik intézményt irányítja, hanem egyik vezetőjét kellene megbízni az igazgatói teendőkkel. Új szervezeti, működési szabályzatra lesz szükség, s remélik, minden dolgozó részt vesz annak a megalkotásában. Ezt az utóbbi gondolatsort erősítette meg Vida Lajos, a művelődési osztály vezetője, majd elmondta, nemcsak az integráció az okozója a jelenlegi cseppet sem rózsás hangulatnak, hanem a közművelődési dolgozók helyzete, s az a nézet, hogy a településeken a kultúrán lehet spórolni.- Az intézmény dolgozóinak jelentős szerepe van a konszolidációban, de a tanácsnak is - mondta az osztályvezető -, hogy olyan működési feltételeket teremt, ami az intézmény szakembereinek hozzáállásával biztosítja a feladatok ellátásához szükséges munkahelyi szellemet. * Mit tehet mindehhez a tudósító amellett, hogy a tanácselnök-helyettessel együtt sajnálja az elment szakembereket? Ide vezetett az információ- hiány, a pletyka, a felelőtlen megnyilatkozások, a tudatos bomlasztás, félelemkeltés, a taktikázás, az oszd meg, és uralkodj elve. De kinek az érdeke, hogy ne legyen nyugalom? Ékes László (Archív felvétel)
