Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-26 / 44. szám

2 - TOLNATAJ

1990. május 26.

Kovács Ferenc és Szeri Árpád a vendéglátásról- A közelmúlt egyik legsikeresebb üzleti vállalkozása lehetett volna az az akció, amellyel a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat megvásárolta a helyi tanácstól a szekszárdi áfész által bérelt Szász sörözőt, anélkül, hogy erről az áfész tudott volna. Állítólag Kovács Ferenc, a Vendéglátóipari Vállalat igazgatója telefonon felhívta a mit sem sejtő áfészelnököt, s felkínálta megvételre a sörözőt Az elnök reagálását inkább nem részletezem...- Az adásvételi szerződést szabályos és törvényes módon kötöttük meg. Nekünk a megvásárolt épülettel kapcsolatban több elképzelésünk is volt egyebek mellett egy kereskedőház kialakítását terveztük azon a helyen. Megpróbáltunk egyezségre jutni az áfész illetékeseivel, de nem jártak eredménynyel a próbálkozásaink. Végül is a Szekszárdi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága ismételten napirendre tűzte az adásvételi szerződést s a folyamatos vitákat látva úgy döntöttünk, hogy visszamondjuk a teljesen szabályos szerződést nem vállaljuk a várható hercehurcákat

I- Nem volt ennek - a most már felbontott - szerződésnek esetleg valamiféle átverés, vagy csőbe húzás jellege?- Határozottan állíthatom, hogy nem. Persze, azt sem titkolom, hogy az épülettel nagyon jól jártunk volna...- Azért is említettem az előbb ezt a talán pejorativan hangzó csőbe húzás szót mert - sajnos - sok ember gondolatvilágában ez a szó és a vendéglátás meglehetősen közel áll egymáshoz. Egyetért ezzel?- A szubjektív megítélés valóban ez lehet Ám ehhez azt sem árt tudni, hogy a vendéglátás az utóbbi időkig minden volt csak piaci tevékenység nem. Az 1948-49-es államosítások után pedig hallgatólagosan besorolták a nemkívánatos tevékenységek sorába.

■ -Mi volt ennek a megítélésnek az oka?- A vendéglátás, a szórakozásnak ez a módja enyhén szólva nem harmonizált a szocialista embereszménnyel és erkölccsel. Nem véletlen, hogy szigorú állami irányítás alá vonták, központilag képezték az árakat meghatározták az egységek osztályba sorolását s még lehetne sorolni a szigorú szabályozókat Példaként hadd említsem meg az ételeknél és az italoknál fellelhető áregyenetlenségeket vagyis ebben az esetben az ár nem takarja a tartalmat..

■ - Most sem?- Azt hiszem, hogy most sem. Régebben mindenesetre mesterségesen igen olcsó árakat határoztak meg az ételekre, melyeknek elkészítése rendkívül munkaigényes. Az elérhető nyereség kis túlzással így megegyezett egy sörösüveg felbontásakor keletkezett nyereséggel.

I- Manapság azonban bizonyára sokan visszasírják azokat a hajdani olcsó árakat hiszen hovatovább egy kisebbfajta vagyonba kerül megebédelni egy vendéglőben.- Ez az olcsóság rányomta a bélyegét a vendéglátásra. Sokat beszélünk az idegen- forgalom fontosságáról, ám ez elképzelhetetlen megfelelő szintű vendéglátás nélkül. Kiemelt üdülőkörzetekben még megfigyelhető bizonyos előrelépés, de vidéken jórészt marad az alacsony színvonal.

I-Illetve azért itt is van előrelépés, folyamatosan emelkednek a vendéglátóipari egységekben az árak...- A vendéglátás egyfajta szolgáltatás, ami akkor működik igazán jól, ha képesek megfizetni az emberek. Ehhez azonban az kell, hogy más munkahelyen is megfelelő legyen a fizetés.- Beszéljünk arról, amit nem szívesen hoznak nyilvánosságra az ebben a szakmában dolgozók. Kovács Ferenc bizonyára tisztában van azzal, hogy nagy átlagban mennyit keres manapság egy felszolgáló?- Ezt helyszíne válogatja, de körülbelül 10- 15 ezer forintot

I- Sok ez vagy kevés a mindennapi munkájukhoz képest?- Ez az összeg azátlag alatti. Afelszolgálás nehéz fizikai munka. Nem is beszélve arról,

hogy egy állami vendéglátóipari egységben nem létezik az az érdekeltség, ami egy magáncégnél jelen van. Arra gondolok, hogy az állami vállalatnál az volt az ideális, ha minél kevesebb vendég tért be, ugyanis annál kevesebb volt a munka. A vendéglátásnak döntő eleme az ember. Pénzzel, berendezéssel nem lehet pótolni a kiszolgálást

I- Ez a szemlélet, a korábban már utalásszerűén említett „vendéglátás=szükséges rossz” megítélés változott-e az utóbbi években?- Meggyőződésem, hogy alapvetően nem. Némi felismerést hozott a vendéglátás és az idegenforgalom kapcsolata, a nyugati turisták látogatása. Ám ez a tevékenység véleményem szerint döntően csak családi vállalkozás formájában életképes. '- Ez lenne tehát a megoldás, visszatérni

I

egy ötven évveI ezelőtti konstrukcióhoz? Ami persze azt is jelentené, hogy a vendéglátás hazánkban negyven év hátránnyal küzd.- Ebből a szempontból valóban hiányzik a vendéglátás „életéből” negyven év. Éppen ezért az emberek többsége vélhetően nem ismeri az igazi vendéglátást A megoldást pedig a tulajdonosi érdekeltség, a nyereségorientáltság fontosságának bevezetésében látom. Ez hatna vissza egyértelműen és előnyösen a szolgáltatás színvonalára.

I- A nyolcvanas évekre ezek szerint a rendszerrel együtt a vendéglátás is csődbe jutott?- Igen. Mutatja ezt egyebek mellett az is, hogy az ország különböző pontjain hagyták tönkremenni a régi, szép egységeket Ezek az üzletek jórészt romos állapotban vannak. Igazából a vendéglátás a rendelkezésre álló lehetőségeket sem tudta kihasználni.

I- Ez azért is érdekes, mert emlékezetem szerint éppen a vendéglátásban következett be a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején-közepén néhány nagy reményekre jogosító változás.- Az üzemelési formákban valóban bekövetkeztek módosulások, gondok a gebines rendszerre majd a szerződéses üzemelésre. Ezek a változások átmeneti fellendülést eredményeztek, de megnyugtató megoldást nem hoztak. A vendéglátást - akárcsak más ágazatokat - privatizálni kellene, s ez esetben nem elsősorban a szállodaláncokra és a szórakoztató központokra, hanem a kisebb vendéglőkre gondolok.

I- Ezzel az óhajával nem beszél önmaga, illetve a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat ellen Kovács Ferenc?- Mint állami vállalat, semmiképpen sem lennék képes versenyezni a magánszektorral.

I- De amit ön mond, az végsősoron azt feltételezi, hogy idővel meg kell szűnnie a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalatnak.- Előbb-utóbb bizonyára meg fog szűnni, ez csupán idő kérdése. Ma még különböző elképzelései vannak az új kormánynak a privatizációról, de ettől függetlenül kétségtelen tény, hogy nem áll rendelkezésre elegendő mértékű magántőke a vállalkozásokhoz. Persze, a mi vállalatunknál - mint ahogy más vállalatnál hasonlóképpen - nem akar kivétel nélkül mindenki vállalkozni.- Másfél éve áll a vállalat élén. Azon nevéhez fűződik az a kezdeményezés, amely némi beszédtémára is okot adott a városban. Egyes vélemények szerint ön szép lassan megszabadul a ráfizetéses egységektől, s kft-vé átalakulva továbbra is fenntartja magának a nyereséges tevékenységeket- Ez nem egészen így van. A jelenlegi jogszabályok adta lehetőségek keretei között a vállalatot kft-vé kívánjuk átalakítani. Ez részben már tavaly megtörtént, vállalati és magántőke bevonásával, elsősorban a kereskedelmi vendéglátás területén.

I- Egy újabb hatalom és vagyonátmen- tésnek vagyunk tanúi?- Nem. Eleve minimális összegű vállalati vagyon van ezekben a társaságokban, körülbelül 14 millió forint az összesen nyolc kft- ben. Ez az összeg a vállalat vagyonának mintegy öt százaléka. Hadd tegyem hozzá, hogy az Országos Számvevőszék az egész országban - így nálunk is - vizsgálja a privatizálás állapotát, de semmilyen szabálytalansággal sem találkoztak.- Természetesen a beszélgetésünknek nem elsősorban a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat belső átalakulása a témája, ezt a kérdést a szakemberek vitassák meg. Az már viszont érdekelne mint fogyasztót is, hogy ha én bemegyek az átalakuló vállalat valamelyik egységébe, akkor ott milyen, számomra is kedvező változás fogad.- Ennek az átalakulásnak a haszna később fog jelentkezni. Egyik-másik kft-nél a magántulajdon aránya máris eléri az ötven- hetven százalékot Egyértelműen megjelenik előbb-utóbb, de inkább előbb a tulajdonosi szemlélet a versenyhelyzet és a profitérdekeltség. Ugyanakkor mindez akkor válik hatékonnyá, ha a felsoroltakhoz igényesség is párosul. A lényeg az, hogy a fogyasztó dönthessen, hogy igénybe veszi-e vagy sem az egység szolgáltatásait A baj csak az, hogy elég mélyen élnek a régi munkastílus elemei, szóval nem lesz könnyű a váltás.- Ha egyszer majd elérkezünk a legjobb megoldáshoz, a vendéglátásban bevezetett privatizációhoz, akkor elérhető lesz az, ami manapság sok helyen csak álom: nevezetesen - s itt óvakodom attól, hogy egy kalap alá vegyem az összes vendéglátóipari dolgozót -, hogy nem néznek potenciális baleknak, s nem számláznak többet a fizetésnél?- Ez számomra nem lehet kérdéses, hogy meg fog szűnni. Ez a fajta másokon való tisztességtelen meggazdagodás ugyanis teljességgel ellentétes a tulajdonos érdekeivel. A tulajdonosnak az az érdeke, hogy minél több törzsvendége legyen, s az a legnagyobb megelégedéssel távozzon. Ha saját érdekei ellen akar cselekedni, akkor persze becsaphatja a fogyasztókat, de ez hosszabb távon egyenlő lesz a tönkremenetellel.

I- Ön igazgatója ugyan a vállalatnak, de nem tulajdonosa. Ha az lenne, mit tenne elsőként a vendéglátás felfuttatása érdekében?- Először is megszüntetném a közétkeztetést Ezt ma nem tehetem meg, mert akkora lenne a közvélemény ellenreakciója, s így kénytelen vagyok tovább folytatni ezt a félig— meddig szociálpolitikai tevékenységet

Í- A közétkeztetést nem lehetne nyereségessé tenni?- Lehetne, bár meggyőződésem, hogy igazán nagy profitot sohasem hozna. Második lépésként pedig kivonnám azokról a területekről a befektetett pénzt ahol nem éri meg az üzemeltetés. A felszabadult ingatlanokat értékesíteném, az ellenértéket az idegenforgalom szempontjából kedvelt területekre fordítanám.

I- Ki az vagy mi az, ami mindezt manapság megtiltja Kovács Ferenc igazgatónak?- Elvileg, élve a jogszabály adta lehetőségekkel, korlátlanul intézkedhetnék. Azonban ma, a tulajdonhoz való tisztázatlan viszony miatt nem tudom előre, hogy milyen mértékű lesz a privatizáció. Az esetleges kockázatot illetve az ezzel járó felelősséget ilyen bizonytalan helyzetben sem én, sem a kollégáim nem vállalhatják.

I- Számításai szerint mennyi idő alatt kellene a vendéglátással kapcsolatos kérdéseket tisztázni, méghozzá úgy, hogy mindenki megtalálja a számítását?- A privatizációt egy-két hónap alatt le kell bonyolítani. Annál is inkább, mert ez semmiféle kockázatot nem jelentene a népgazdaság számára, nem okozna ellátási zavarokat Ugyanakkor minden nap elvesztegetett idő, ami nagyon sokba kerül nekünk. Sez azért is szomorú, mert ha valami, akkor a vendéglátás - és a kereskedelem - óriási lehetőség és vő előtt áll hazánkban.- S vajon Kovács Ferenc igazgató milyen jövő elé néz? Hiszen mint megtudtuk, a vállalat iyen formában a jövőben nem marad ferm. Ez esetben családi válalkazásba kezd?- Úgy gondolom, hogy az ismereteimre később is lesz igény. Ezt a pénzt amit itt kapok, sokkal könnyebben megkereshetném valamelyik vállalkozásnál, de még nem fejeztem be azt a munkát amit itt elkezdtem. Még adósa vagyok a kollektívának. Számomra mindenesetre megnyugtató, hogy elképzeléseimmel egyetért a vállalat dolgozóinak döntő többsége. Erre az is bizonyíték, hogy a vállalati tanács a legutóbbi ülésén egyhangúlag megerősített az igazgatói tisztségben.

■ - Köszönöm a beszélgetést

Mester-e a mester?

„Ha a tanonc felvételét négy elemihez kötnék, sok gyermek meg lenne fosztva a tisztességes megélhetéstől.”

' Ipartestületi beszámoló

1908-ban 10 lelkes mesterember megunva a minden apróbb-na- gyobb dologért a Szekszárdra járást, megalakította - némi utánjárás eredményeképpen - a tolnai ipartestületet. Az első vezetőség elnöke Egle Adolf, alelnök Szóhner Márton, pénztáros Ezer József lett. Rajtuk kívül Bányai Mór, Csiffáry Kálmán, Fel- ber Alajos, Hiding Antal, Luher Vilmos és Schneringer Károly tartozott az alapító tagok sorába. Tőzsér Miklós községi jegyzőt havi 25 korona tiszteletdíjért sikerült megnyerni, a testület jegyzői teendőinek ellátására. A 2 koronás tagdíjból éppen futotta, hiszen az év végére már 215 tagot számlálhattak soraikban. Egy évvel később 220 mester és 130 segéd jelentette a taglétszámot. 1920-as jegyzői jelentés szerint 265 fő a taglétszám, tehát a háború sok áldozatot követelt a kézművesek közül is.

Átmeneti helyükről, a községházáról hamarosan az Iparosok Olvasó Egyesületének házába kerültek, cserébe évente 100 korona, majd 100 pengő támogatást adtak a vendéglátó egyesületnek.

Mindennapos gondokat jelentett a mesterek, a segédek, és a tanoncok szerződéseinek be nem tartása. A megszervezett békéltető bizottságnak kellett elsimítania azokat a vitákat, amelyek néhány mester manipulációjából adódtak, például hogy idő előtt kívánták felszabadítani a ta- noncot. Ha ez megtörtént ugyanúgy foglalkoztatták mint korábban, csak * már nem járt iskolába. E gyakorlat megszüntetésére 1923-tól működtették a tanoncvizsgáló bizottságot, amely előtt a tanoncnak mesterségből vizsgát kellett tennie és nem szabadult fel automatikusan 3 év után, mint korábban. A megbukottaknak 6 hónapig tovább kellett folytatnia tanulmányaikat.

Az 1922-es ipartörvény alapján tanoncnak csak a 4 elemit sikerrel befejezett tanulók voltak felvehetők, de az ipartestületi beszámoló szerint ezt kezdetben nem kezelték túlságosan szigorúan, mert „sok gyermek meg lenne fosztva a tisztességes megélhetéstől”. Nem véletlen tehát, hogy a megfelelő alapokkal nem rendelkezők között minden évben maradtak a tanonciskolában 4. osztályosok, akik a harmadik év végi megméretésnél könnyűnek találtattak.

1925-től a tanoncok munkáiból az ipartestület bábáskodásával az iskola kiállítást szervezett. Ez a rendszeressé váló bemutatkozási lehetőség a legjobbak számára pénzjutalmat is jelentett.

Az ipartestület állandó harcot folytatott az iparigazolvány nélkül dolgozó kontárok ellen. Olyan esetre is volt példa, hogy a varrodában kontárok még tanoncokat is oktattak.

Visszatérő gondot jelentett a vándorsegédek éjszakai elhelyezése. Végül is a Fehér Ló szállóban bérelt ki a testület egy szobát.

A gazdasági válság negatív hatására a község iparosai gyakran a ke- , reskedőket is vádolták kedvezőtlen körülményeikért. Többen iparosellenesnek minősítették a községi kereskedőket, akik olyan áruféleségeket is árultak: készruhák, cipők, kalapok, kötelek stb. amelyből iparosmestereik biztosítani tudták volna a község igényét, így viszont gyakran alig volt munkájuk. Az iparostestület azonban azt is meglátta, hogy nem mindenki mestere szakmájának és a vásárlók a fércmunkákat-jogosan - meg sem veszik. Egyes iparosok azt szerették volna elérni, hogy a helyi vásárokon tiltsák meg a nem tolnai ipartestülethez tartozó részvételét. A szélsőséges véleményeket könnyen leszerelték, hiszen a vevő is szabadon mehetett bárhova vásárra, senkinem sem jutott eszébe előírni, hogy a tolnai ember csak a tolnai vásárban vásárolhat. Mindezen feltevések az egyre nehezedő életfeltételekkel függtek össze.

A megoldást inkább jelentette az 1936-ban bevezetett kötelező mestervizsga, amely a szakmai színvonal növelését szolgálta.

A tolnai mesterek elismerését jelentette, hogy ugyanebben az évben házigazdái lehettek a megyei iparoskongresszusnak. Ez alkalommal a megyei vezérkar, a pécsi területi kamarai főtitkár mellett az országos elnököt is körükbe üdvözölhették.

Az igazi „felnőtté” válást az jelentette, hogy 1937-töl kiépült az ipar- testületi hálózat, és a szomszédos települések a tolnai ipartestülethez kerültek. A korábbi elnevezés Tolna és Vidéke Ipartestületre módosult.

Új tagdíjfizetési gyakorlatot alakítottak ki, a korábbi egyenlősdit felváltó 1-6 pengős egyedi besorolású tagdíj sok vitát váltott ki, helyette az objektívebb községi kereseti adó 0,6%-ának megfelelő tagdíjtarifát alkalmazták.

Szakmai ágak szerinti önálló szakosztályokat alakítottak ki. Már 1938-ra minden jelentősnek számító szakmának lett külön szakosztálya. Ezt a jelentősen megduzzadt létszám indokolta is, hiszen az 1000 feletti tagság csak így volt könnyen mozgatható, áttekinthető és irányítható.

1941-ben Bogyiszlóról 38, Fácánkertből 7, Mözsről 40, Sióagárdról 33, Tengelicről 47, Harcról 13, Szedresről 22, Medináról 7, Faddról 79 tagot regisztráltak. Ez a tolnaiakkal együtt 1265 főt jelentett.

1938-ban Tolna képviselőtestülete 30 pengő segéllyel kívánta elősegíteni az ipartestület szakmai továbbképző munkáját. Ez az összeg felhasználható volt az iparosok továbbképzésére, valamint külföldi tanulmányút támogatására egyaránt.

Ugyanebben az évben a kisiparosok bankszerű támogatására 600 pengőt biztosítottak. Ezen összeghez az állami támogatás duplájával a legnehezebb hitelhez jutó „legkisebbek” számára nyitottak hitelfelvételi lehetőséget.

Ezt az éves hitelkeretet 1941-ben 1000 pengőre emelték, mert a község számára ez a tevékenység hasznosnak bizonyult, a kisiparosok felszerelés és anyag vásárlására fordították az összeget. Javult az ellátás, számukra állandóvá vált a munka és pontosan törlesztették adósságaikat.

A község számára és az iparosok számára egyaránt hasznos volt az ipartestületi ténykedés. Vezetői gyakran helyet kaptak a község választott, illetve virilis képviseletében, így számos határozat elfogadtatásával 'segítették Tolna iparos társadalmát.

DFt. DOBOS GYULA