Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)
1990-05-24 / 42. szám
2 NÉPÚJSÁG 1990. május 24. Miniszterelnök: dr. Antall József (Folytatás az 1. oldalról.) Kifogásolta az önkormányzati megye kategória gondolatát, mert szerinte ez olyan fogalmat takar, ami mögött nincs tartalom. A földkérdésnek az 1947-es tulajdonviszonyok alapján történő rendezését bírálva felhívta a figyelmet arra, hogy 1945 után sem a hadifoglyok, sem a cigányok, sem a szovjet munkatáborokban lévő magyarok, sem a magyarországi németek, illetőleg az 1947-ben lakosságcsere következtében hazánkba visszatelepített szlovákiai magyarság nem rendelkezett földdel. Épp ezért úgy vélte, hogy a visszatérés nem a nemzet megújhodásának programját jelenti, hanem egy széles réteg kirekesztését a nemzetből. A hit- és erkölcstan oktatásának bevezetésében a szülők és a gyermekek döntését nevezte irányadónak Hajdú Zoltán, nehogy valamiféle új kötelező tantárgy keletkezzen. Ugyancsak mérlegelendő - mondotta -, hogy a hittant az iskolában, vagy azon kívül oktassák. Soós Károly Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy a programban szereplő gazdasági számadatok nem mindenütt megalapozottak. „Az abszolút komolytalanság terrénuma” az adósságállomány kezelése és programban való megjelenítése - hangoztatta. Hozzáfűzte: a gazdasági számadatok hanyag kezelése már csak azért is megengedhetetlen, mert véleménye szerint a beterjesztett dokumentumot a nemzetközi pénzvilág nagyítóval fogja vizsgálni. Tardos Márton egyetértett azzal, hogy a gazdaságban a kormány meghirdeti az állam dominanciájának megszüntetését, a magántulajdon elvének előtérbe helyezését. Elégedetlen volt viszont azzal, hogy a program nem szembesíti megfelelően az állampolgárt a megörökölt helyzet tragikus voltával: nem konkretizálja az átalakítás útját. Juhász Pál elfogadhatónak ítélte a kormányprogram általános kereteit, kivéve az agrárrészt. A kisgazdapárti hozzászólókkal vitába szállva kiemelte: az FKgP képviselői az ősiség elvét túlhangsúlyozó földtulajdon-koncepciójukkal a mai parasztság érdekei ellen lépnek fel. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy az önmagát a parasztság képviselőjének feltüntető párt éppúgy fogja megszüntetni a mezőgazdaságot, mint annak idején a magát a munkásosztály kizárólagos képviselőjének nevező párt az ipart. A programban kevés szó esik a bérből és fizetésből élőkről - hangoztatták az SZDSZ-esek, márpedig ők á lakosság túlnyomó részét adják. Ennek következtében a program nem néz szembe olyan koncepcionális kérdésekkel - vélekedett Teliér Gyula, hogy a pazarló nagyvállalatok helyén létrejövő magánvállalatok nem lesznek pazarlóak sem a munkaerővel, sem a munkabérrel, sem az anyagokkal és eszközökkel. Mindez magával vonja majd a tulajdonos és a munkavállaló érdekellentétének élesedését. Az pedig nyilvánvaló - fűzte hozzá -, hogy ez a konfliktus nem hatalmasodhat el, s az európai társadalmak gyakorlatához hasonló intéaményrendszer kiépítését igényli. Érről az intézményrendszerről azonban legfeljebb címszavakban, vagy még úgy sem szól a program. így például nem tudni, hogy a kormány miként próbálja kezelni a sztrájkot. Az irányelvek szociálpolitikai elemeihez fűzött megjegyzéseket Havas Gábor. Üdvözölte, hogy a szociálpolitika el kíván mozdulni a toldozgató-foldozgató eseti segélyezés túlysúlyától, az alanyi jogon járó juttatások és a garantált minimumok felé. Egy modern európai államban azonban a szociális biztonság meghatározó eleme a szilárd alapokon nyugvó társadalombiztosítási rendszer - hangoztatta a szabaddemokrata képviselő. A szöveg ugyan megemlíti, hogy a kívánatos út a valódi társadalombiztosítási önkormányzat megteremtése - tette hozzá de ennek várható üteméről semmit sem szól, és a jogalkotási programban sem szerepel a sürgős feladatok között az ehhez eleve szükséges jogi keretek megteremtése. Nem derül ki, hogy a kormány meg kívánja-e határozni az állampolgári jogon garantált alapellátások körét, illetőleg lehetővé kí- vánja-e tenni a magánbiztosítást. Nem nyújt fogódzókat a szöveg ahhoz sem, hogy miként képzeli el a kormány a létminimum szintje alatt élő 1 millió ember kiemelését a szegénységből. A rendkívüli módon lerövidített program művelődési részével kapcsolatban kevés fenntartása van, a célokat nemesnek tartja - mondotta Bretter'Zoltán. Hiányzik azonban a látlelet arról a társadalmi, művelődési helyzetről, amit a kormány örökölt, illetőleg az elvek lebontásának valósággá rendezése - fűzte hozzá. Iványi Gábor az állam és az egyház teljes szétválasztásáról szólva kifogásolta, hogy az új kormány a megszűnt Állami Egyházügyi Hivatal egyes utódhivatalainak fenntartása mellett tette le a voksot. Véleménye szerint a szétválasztás csak úgy valósítható meg, ha sem a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnál, sem máshol nem jön létre olyan hivatal, amely az egyházakat felügyeli. A műszaki fejlesztés szerepének és koordinációjának elvi rögzítését hiányolta az irányelvekből Lotz Károly. A szocialista párt frakciójához tartozó képviselők témakörökre bontva elemezték a kormányprogramot, s közülük számosán kijelentették: nem támogatják az előterjesztést. „Ez a program mindenki bibliája lesz, naponta és sokat kell majd forgatni”. „A program elfogadásával néhány éven belül rég nem tapasztalt élelmiszerbőséget teremtenek a kisgazdák”. „Az iparpolitikai tézisek a vállalkozásokat segítik”>„A program elfogadásához elegendőek az irányelvek”. „Reális alapja van az 1947- es földtulajdon visszaállításának”. „Józan paraszti ésszel sok mindent meg lehetett oldani”. „A kormány a mi kormányunk, bízunk benne”. - Egyebek között ezek a megállapítások hangzottak el a beterjesztett kormányprogram mellett a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt képviselőinek hozzászólásaiban. A koalíciós párt - amely a 16 miniszteri poszt egynegyedét birtokolja majd - képviselőinek többsége egyetlen „részletet”, a földtulajdonlás kérdését emelte ki, annak realitását védelmébe véve. De volt, aki a koalíció magyarázatára vállalkozott, akadt, aki - parlamenti vitában nem szokatlanul - képviselőtársai felvetésére kísérelt meg válaszolni, majdhogynem átvéve a kijelölt miniszterelnök tisztét. A hozzászólók nemegyszer utaltak a múltra: az 1910-es, 1920-as évek, a Horthy-korszak és főként 1947 éppúgy megidéződött szavaikban, mint 1956-57 vagy 1967. Oláh Sándor azt firtatta: több-e vagy kevesebb az összeurópai kollektív biztonsági rendszer a nagyhatalmak által garantált semlegességnél. Borz Miklós a magyar nép fogyását példázta néhány statisztikai adattal, s az abortusztörvénynek, mint a népirtás eszközének a felülvizsgálatát szorgalmazta. Többen kitértek a Fidesz-képviselők megállapításaira, inkább ellenkezve, semmint vitatkozva azokkal. így elhangzott, hogy ez a kormányprogram igenis cselekvésre ösztönöz; hogy nincs külön kisgazda- és MDF-program, csak egységes kormányprogram van; hogy sokan bírálják az agrárprogramot, miközben az istállószagot sem érezték soha; hogy az 1947-es földtulajdon felszámolása csak 1967-ben kezdődött el és a pártállamnak napjainkig is csak 50 százalékát sikerült megvalósítania. Tóth Imre például úgy fogalmazott: vannak képviselőtársai, akik megfeledkeztek másfél hónappal ezelőtti ígéreteikről, s az ellenszenvet félretéve nem a nemzet jövőjéért aggódva próbálják meg a magyar nemzetet építeni és ismét naggyá tenni. A kormányprogram vitájában már a frakcióvezető, Orbán Viktor azt a keményen bíráló hangot ütötte meg, amely azután a Fidesz parlamenti képviselőinek további hozzászólásait is jellemezte. A fiatal demokr ták nem is mint kormányprogramról, vagy annak tervezetéről szóltak az Antall József által beterjesztett dokumentumról - azt következetesen csak fogalmazványnak nevezték. Kifogás érte a kormányprogram külpolitikai vonatkozásait is. Hegedűs István például úgy ítélte, hogy a tervezetet megalkotók túlzottan óvatosak voltak a Varsói Szerződés ügyében, márpedig ez a halo- gatási taktika a kedvező pillanat esetleges elszalasztását eredményezheti. A képviselő leszögezte: csakis a nemzeti függetlenség kivívása lehet a kormány elsőszámú külpolitikai törekvése. Mintegy 70-en mondtak véleményt a kormányprogram irányelveiről, majd Antall József kijelölt miniszterelnök válaszolt a felvetésekre. Antall József válasza után került sor a szavazásra. Röviddel nyolc óra előtt az országgyűlés 218 igen vokssal, 126 ellenében bizalmat szavazott Antall -Józsefnek és kabinetjének, nyolcán tartózkodtak. A miniszterelnök megválasztásával a képviselők elfogadták a másfél napon át vitatott és értékelt kormányprogramot is. Szerda késő este az Országgyűlés előtt letette a hivatali esküt Antall József, az új miniszterelnök, majd kormánya is. Beiktatását követően az új kormányfő beszédet mondott, amelyben kiemelte: esküjén túl, amelynek betartása szent kötelessége, sokkal mélyebb gyökerek és sokkal nagyobb elszántság köti a magyar nemzethez. Nem titkolta, kétségek gyötrik, a felelősség súlya oly mértékben nehezedik rá, hogy minden akaraterejére és hitére szüksége lesz a helytálláshoz. * A kormány tagjai: dr. Horváth Balázs belügyminiszter, Nagy Ferenc földművelés- ügyi miniszter, dr. Für Lajos honvédelmi miniszter, dr. Balsai István igazságügyminiszter, dr. Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter, Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter, Siklós Csaba közlekedési és hírközlési miniszter, Jeszenszky Géza külügyminiszter, dr. Györiványi Sándor munkaügyi miniszter, Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter, Kádár Béla nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, dr. Surján László népjóléti miniszter, Rabár Ferenc pénzügyminiszter, Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter, dr. Kiss Gyula tárca nélküli miniszter, dr. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter. * Magyarország európai közösségi és VSZ-tagságának kérdését gazdaságpolitikai terveit emelik ki a kormányprogramot ismertető brit újságok. A Financial Times tudósítója „A magyar miniszterelnök ellenzi a varsói paktumot” című jelentését így vezeti be: „A közvéleménynek és a parlamenti ellenzéknek tett figyelemre méltó engedményként értékelik, hogy Antall József magyar miniszterelnök kijelentette: konzervatív kormánya ellenzi az ország varsói paktumbeli tagságát”. Emlékeztet a VSZ-ből való kilépés sürgős napirendre tűzését szorgalmazó SZDSZ-javaslatra, és megjegyzi: „Antall úr és Jeszenszky Géza új külügyminiszter eredetileg ellenségesen reagált erre. A keddi meglepően radikális nyilatkozatra a népszerű szabad demokraták indítványa késztette őket”. A gazdaságpolitikai tervekről beszámolva az üzleti körök lapja hangsúlyozza: „Az új kormány megkísérli áthidalni azt a különbséget, amely Antall úr demokrata fórumának óvatos elképzelései és az ennél reformistább gondolkodás között mutatkozik.” A The Guardian tudósítója így ír: „Magyarország új miniszterelnöke előterjesztette programját amely a varsói paktumból tíz éven belül az Európai Közösségekbe vezeti az országot”. Megjegyzi, hogy a szabad demokraták üdvözölték a magyar kilépésről a VSZ-tagországokkal előirányzott tárgyalásokat, és hozzáfűzi: „Jeszenszky Géza külügyminiszter azonban hangsúlyozta, hogy Magyarország Moszkva és Finnország viszonyához hasonló jó kapcsolatokat fog fenntartani a Szovjetunióval”. Szekszárdon nincs panasz az adómorálra Szekszárd Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága tegnap elsőként beszámolót hallgatott meg Takács József pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályvezető előterjesztésében a tavalyi költség- vetési és munkaügyi ellenőrzések tapasztalatairól. » Kiemelkedő problémák az érintett Intézmények gazdálkodásában nem jelentkeztek, mindössze egy esetben történt fegyelmi felelősségrevonás mulasztás miatt. A múlt évi adóügyi tevékenységről ugyancsak Takács József tett jelentést. Az adóigazgatási munka javult, a személyi és a tárgyi feltételek adottak a következő helyi adóztatás fogadására. A hátralékok csökkentek, s megállapítható, hogy a szekszárdi polgárok adómorálja - összehasonlítva néhány környező településsel - jónak tekinthető. Pap Istvánné, a Babits Mihály Általános Iskola igazgatója az intézmény tárgyi, személyi feltételéről, pedagógiai munkájáról tartott beszámolót. A lényegretörő megfogalmazásból kiderült, hogy a tanulólétszám csökkenésével kedvezőbb feltételek teremtődtek az eredményesebb tanórai tevékenységhez, bár a felújítási és karbantartási munkálatok elmaradása továbbra is gondot okoz. Bevált az intézményben az angol nyelv tanítása tagozatos oktatás keretében. A végrehajtó bizottság döntést hozott a Szekszárd Városi Közösségi Televízió eszközbiztosítási igényét illetően is: ennek értelmében a szükséges eszközökhöz a testület biztosítja a megfelelő pénzösszeget, azzal a feltétellel, hogy erről a döntésről utólagosan tájékoztatja a város tanácstestületét. Lengyel vasutassztrájk Szerdán újabb észak-lengyelországi vasúti csomópontokon kezdődtek sztrájkok és immár öt északnyugat-lengyelországi vajdaságra terjed ki a vasutasok május 1Ó-ín kezdődött munkabeszüntetése. A vasúti közlekedés megbénulása lehetetlenné teszi a katowicei szén eljuttatását a balti-tengeri kikötökbe. Varsóban szerdán tárgyalások voltak a bérkövetelésekről a vasutasszakszervezetek és a kormány képviselői között. Végleges választ a szakszervezetek a kormány ülése után, csütörtökön kapnak. Az idő mindent megszépít? Emlékek emberekről - házakról dl.)- Tehát folytatjuk sétánkat az egykori Novák-féle beszálló vendéglőtől.- Mi az, hogy beszálló vendéglő?- Valamikor az udvarban egy nagy fészer volt, ahova lovas kocsival be tudtak állni a vidéki vendégek. Ma már ilyen nagyon kevés van. Hátakkor nézzük: amint a központ felé haladunk, itt a Hradek-féle ház. Egykoron, egész pontosan 1929-től az államosításig ebben az üzletben volt IMRE A város központjának első emeletes háza. A tulajdonos Kunczer ácsmester volt. Parrag Feri bácsi fűszerüzlete. A mellette lévő üzletben kannákat, vödröket és egyéb - a bádogosműhelyben gyártott - termékeket árultak. Ami a bejárati kapu fölött van kanna, az már száz éve ott leng, hirdeti, hogy itt a Hradek bádogosműhely, mellette pár házzal a Titte mérlegüzem dolgozott. Az utca sarkán állt a Se- leznik kárpitosműhely, ahol egy időben bútort is árusítottak. Szemben, a polgári olvasókör, ma MHSZ-székház. Egykoron ez adott otthont a város középrétegének. Fennállása utolsó 20 évében Óbernich Lala bácsi vezette.- Nagypapa, te olyanokat mondasz, amit nem értek. Mi az, hogy középréteg?- Megkísérlem megmagyarázni. A háború előtt külön réteget alakítottak ki a tisztviselők - ezen belül a magasabb beosztásúak -, a földművesek, az iparosok, a kereskedők. így például volt az újvárosi, az alsóvárosi és a felsőutcai gazdakör vagy olvasókör, a tisztviselőknek a polgári kör (a magasabb beosztásúak- nak a kaszinó), az iparosoknak az iparosszékház, a fiataloknak a katolikus legényegylet, míg a zsidóknak az úgyszólván teljesen zárt zsidókaszinó volt a kulturális és szórakozóhely.- Tehát a mai MHSZ-központ helyén volt a polgári olvasókör, az emeletet vagy húsz éve építették rá. Néhány házzal odébb állt, illetve még ma is ott van az a sütőüzem, mely az Erdős péké volt. Az akkori idők legmodernebb gépeivel szerelte fel, kitűnő minőségű árut árusított. A sarkon lévő kétemeletes ház egy Adler nevű terménykereskedőé volt. A földszinten a háború előtt a Gombos-féle rröi—férfi fodrászüzlet működött.- Szemben áll a tanítóképző főiskola. Helyén négy-öt ház állt valaha. A két végén lévő házban egy-egy órás - a Koszorú és a Szabó - javította a rossz órákat. A középső házban Herczeg Mór hentesüzlete kínálta az árut, utána is, lebontásig mindig hentesüzlet székelt ott.- Tehát megérkeztünk a Skála Áruházhoz.- Igen, de itt álljunk meg egy pillanatra. Itt volt valaha a hármashíd. A szekszárdiak többsége még jól emlékezik rá, jobbról és balról a gyalogosoknak, középen a járműveknek volt a közlekedés a tahidon. De talán most hagyjuk a Skálát, menjünk nyugatra, a befedett patak felett. A Kossuth Lajos utca után van egy zsákutca. Látod, egy aránylag kis ház, valaha itt volt az OTI, a mai társadalom- biztosítási igazgatóság elődje. Az OTI rövidítés volt, az Országos Társadalombiztosítási Intézet kezdőbetűiből. A mellette lévő házban volt a római katolikus óvoda, ahova még a te apád is járt, majd következett megint egy zsákutca, a mai Táncsics Mihály utca. Jobbról az egykori szeszfőzde épülete látható, szemben balra az apácáknak volt valami létesítméAz Országgyűlés kormányalakító ülése (Telefotó)
