Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)
1990-05-21 / 39. szám
1990. május 21. r» TOLNATÁJ - 5 Egy megbízott hat megbízatása Tekintélye volt a faluban. Ma csak nevet az ember saját egykori érzésein. Nagynak, erősnek és rettenthetetlennek látta. Az elcsent motorokat a hangjukról fölismerte, tudta melyik család serdülő betyárja lovagolta, s mire komótosan utánamotorozott, a félős páciens már az ágy alatt szorongott.- Gyerek! Ki ne merészkedj nekem a főútra! Elégedj meg a futballpályával. Köröz- gess ott, mert megmondom apádnak, hogy megint motoroztál...! - intette a renitens motorra vágyót. Nem jött iskolába a cigánygyerek? Kiment érte a faluszélre egyedül, „Chikágóba”, oda, ahová még a meglett férfiak is csak hármasával mertek menni. A falu rendőre volt. Kétszer sosem mondott semmit. Ma nincs eszköz a rendőrök kezében. Munkájuk sok van, s vélhetően egyre több is lesz. Ők a körzeti megbízott rendőrök. Nincsenek már őrsök a nagyobb falvakban, s egyiküknek-másikuknak több falu is jut. Kocsijuk tetején ott virít a hatalmas kivilágítható felirat: Rendőrség. Ettől ugyan nem ijednek el azok, akik könnyen kívánnak az élet naposabb oldalán maradni, akár munka nélkül is. A nehéz fiúk, a Muszkli Marcik, a tüzes Macák, a ráfizetős pacák, a lájmolók, a betörők, a lopás és garázdaság hétköznapi kiskirályai, ezzel együtt talán azt sem tudják, hogy az Interpol 1917-es megalakulásakor mi magyarok is segédkeztünk, hogy aztán később (1981) újra visszatérjünk a nemzetközi szervezethez. De ettől még nem sokat változott a körzeti megbízottak élete. Továbbra is küszködnek, kevesen vannak, felszereltségük már nem mai, s a bűnözők utánpótlása valami kiapadhatatlan forrásból látszik táplálkozni. Hatalmuk, ha volt is, mára elfogyott, s már azok a jókor - és persze jól elhelyezett pofonok is elmaradnak. Hiszen a jogállamban még a rendőrök sem verekedhetnek. Csak amikor már tizedszer történik ugyanaz a típusú betörés, szalámi- és sonkalopás, s a körzeti megbízott jól tudja kiről lehet szó... s mégsem kap engedélyt letartóztatására... Igaz, amíg az illető ült, a környéken egyetlen rúd szalámi sem mozdult a spájzokból... Dicséretes stílusváltáson esett át a magyar rendőrség. Még a körzetisek is. Kokárdát hordanak már a nemzeti ünnepen, s ha kell üres fegyvertáskát. Udvariasak, s nem büntetnek „nyakra-főre", mi több szép szavuk is akad már. A söntésekben nem isszák a sört félig csukott ajtó mögött szolgálatban, de ha letelik az ügyelet, bátran húzhatnak egyet az üvegből, elvégre ők is csak emberek. * Bogos Pál László régi rendőr. Táppénzen van, így aztán ráér velünk diskurálni.- Csak nem megverték? - évődök vele, hiszen hat faluban csak akad valódi haragosa...?!- Nincs nekem haragosom, úgy érzem tisztelnek az emberek. Akad persze, aki az ügyészségen feljelentett, azt állítva, hogy kimegyek mint egy kiskirály, a konyhában megemelem a födőt és beleköpök, hogy ne tudjanak enni. Mikor aztán a vizsgálat során szorult a kapca, akkor bezzeg: Hát ez mondta, biztos úr, nem én találtam ki, hogy írjunk maga ellen levelet...” Ilyen van. Meg akad olyan is, aki nekiesik az embernek, hogy: Most aztán vége a Kádár-rezsimnek, mocskosok, nektek lőttek...” Azt nézem, ki mondja, nem hogy miket hord össze. Kétszer volt elvonókúrán Nagyfán, részeges, munkakerülő senki. Ilyenkor hallgatok, szavam sincs rá, de nem szégyellem, hogy tag, ja voltam a pártnak. Az magánügy.- Mondja, jó rendőr maga?.- Tőlem kérdi? Kérdezzen mást erről. A feletteseimet, a falut. Úgy gondolom, szerettek engem Mőcsényben is, amikor kmb-s voltam, nem volt bajom Cikón sem, Hőgyé- szen is megbecsültek, és most Aparhanton is jók a kapcsolataim.- Maga hatfalus rendőr. Egyikbe be sem ért, már szaladhatna a másikba, hiszen a motorizált bűnözők nem alszanak...- Most fogalmaztak egy beadványt négy faluban, hogy tegyenek mellém még egy rendőrt. Már nem azért, hogy nincsenek velem megelégedve, hanem éppen azért, hogy segítsen valaki ebben a nagy munkában. Spórolni úgy tudok, ha lehet, gyalog portyázgatok a falvakban, mert a BM által megállapított 800 km-es átalány nem elég másképp. Bogos Pál nyűgös már. Nehezen tűri a szobafogságot, az ágyhoz kötöttséget. Már menne ki a falvakba, hiszen kétnaponta egyszer mindegyikben feltűnik. Majd ez is elmúlik - mondja a felesége, aki örül, hogy itthon van végre a férje.- Hát hogyne, hiszen előfordult, hogy két-három napig is úton volt.- Hogyne lettem volna, mikor addig kell ütni a vasat is, amíg meleg. Tudja, a forró nyomon... A szolgálati lakás körüli kis gazdaságot a feleség igazgatja. Állatok, konyhákért, háztartás... így otthon van, nincs munkahelye. Aparhant, Kisvejke, Nagyvejke, Mucsfa, Zá- vod, Lengyel. Ezeken a településeken fordul meg Bogos zászlós állandóan.- Látom, vadászni is jár. Mondja, jól lő maga?- A vadászat csak amolyan apró hobbi, a barátaimmal ki-kimegyünk, de csak nagy ritkán van mód rá. Jól lövök-e? A lövészeteken jó megfelelőket szoktam lőni.- Sok a tolvaj errefelé.- A nyári időszak a nehezebb. A saláta- meg a gyümölcsszezon. A rendőr meg amúgy is állandó üzemmódban van. Bányászként jobban kerestem persze, de ez van. Baj ám, hogy megszűnt a ref. Baj bizony! Az visszatartó erő volt. Ma utazik a bűnöző. Meg specializálódik. Ki építőanyagra, ki szerszámra, ki értékekre. Tudja még mi a gond? Nyakra-főre kiadják a bűnözőfélének, az emberek aljának is az újrakezdési kölcsönt. Fölveszi a nyolcszázezret, aztán mivel belekeveredett a templombetörési ügybe, vagy négy évre kivonják a forgalomból. Ki fog fizetni? Más rendes ember meg nyűglődik és nem kapja meg a kölcsönt.- Jár-e a kocsmába?- Öt év alatt ha ötször betértem. Nem szeretek. Ha szentnek néz, téved. Én is megiszom szolgálat után azt ami jólesik, de ha betérek... Igyál egyet! Nem iszol?! Na ez fölvág, már egy sört se fogad el... Ha elfogadom? Mi van haver, tegnap együtt ittunk, most meg állitgatsz meg?! - kérdezik. Nincs erre szükség. Jönnek a barátaim, leülünk itthon és iszogatunk egy jót.- Fogynak az önkéntes rendőrök is.- Amikor kezdtem, még volt élet az önkéntesek között. Most meghúzódnak, félnek úgy látszik.- Mitől?- Ki tudja.- Nézze, nekem sem volt öröm, ha egy civil önkéntes rendőr igazoltatgatott.- Nincs igaza. Jó volt, kellett a segítségük. Ezt a kívülállók nem értik. Jön egy kerékpárverseny, sehol senki, aki segítene... szóval higgye el, gond ez. Az új önkormányzat majd mit csinál, kíváncsi vagyok? Nekem príma a kapcsolatom téesszel, tanáccsal, vezetőkkel, emberekkel. Azt hallom, a polgármester alá leszünk rendelve. Kikisér. Mutatja, hogy kaszálni kellene, de emelni is nehezen tudja az operált kezét, ám le kell vágatni a füvet az árokparton, mert falun ez is számit.- Hát hogyne. Majd jön az öcsém vasárnap, és lecsapja a kaszával. Bár már én tudnék kaszálni, mert mehetnékem is van erősen... Szabó S. Háromszori kudarc után Ki lőhet bakot Bogyiszlőn? Szép földjeink, ahová nekünk belépni nem szabad. (Tiborc nyomán, szabadon) A bogyiszlói Duna Gyöngye Vadásztársaság területének egy- harmadát (mintegy másfél ezer hektárt) 1967-ben elvették, és a gemenci kiváltságos övezethez csatolták. Nemcsak a bogyiszlóiak jártak így. A fő-elvtársi territórium valamennyi szomszédjából csippentett egy-egy darabkát önmaga gazdagítására. így iratkozott fel a mostani terület-viszszakö- vetelők listájára Báta, Ócsény, Decs, Tolna és Fadd is. A bogyiszlóiak panaszát Manga János, a helyi társaság elnöke mondta el. Ez az írás az ő szemszögéből világítja meg a történteket. *- A legjobb területeinket vették el, vadmentő sáv címén. De e földek nagy részén semmiféle erdő nincs, mezőgazdasági művelés folyik rajtuk, téesz- és magántulajdonban vannak. Az átcsatolt darab kisebb hányadát pedig az ártéri erdők teszik ki; mi csak a gátakig mehetünk. Ezért van az, hogy hiába a vadetetés, a sok ráfordítás, munka, nem tudjuk a gazdaságos visszavadáSzást megoldani. A megmaradt területünkről kimegy a vad. A közelmúltban is 80 ezer forintot fordítottunk fácánnevelésre és 30 darabot sikerült csak puskavégre kapni.- Mekkora az önök vadásztársasága?- Erre a területre már így is sokan vagyunk: 24-en. Jelentkezők akadnának szép számmal, de újakat csak akkor vehetnénk föl, ha nőne a „birtok”. Ha visz- szakapnánk az eredeti földjeinket - amiket időközben el is kerítettek - még tíz vadász bekerülhetne a társaságba.- Próbálkoztak már hivatalos úton a visszaigényléssel?- Háromszor is, sikertelenül. Először 79-ben a Tolna Megyei Tanács utasította el a beadványunkat. Aztán 80-ban Németh Károlyt kerestük meg, aki akkoriban az elit Egyetértés vadásztársaságnak elnöke volt. (Ök vadászták Gemen- cet is.) Erre a kérvényükre - melyet a fad- diakkal együtt írtunk - egy gyors telefon volt a válasz; hogy felejtsük el. Harmadszor pedig akkor hozakodtunk elő a dologgal, amikor a MAVOSZ megyei intéző- bizottságának szervezésében volt egy összejövetel Szekszárdon, ’89-ben. Ekkor valamennyi érintett társaság küldött képviselőt, megjelentek szakértők a MÉM-től is, és máshonnan, egyetértettek, jogosnak ítélték a panaszunkat, s nem sokkal később érkezett postán egy központi elutasítás.- S mit szándékoznak tenni ezek után? Az új kormánytól azt várják, hogy másként ítéli meg ezt az ügyet, mint a korábbiak?- Eddig is belátással voltunk, most is belátással vagyunk. Nyilvánvaló, hogy az ország új vezetésének nem az lesz az első dolga, hogy a bogyiszlói vadászok ügyét elrendezze. De ha a legégetőbb problémák megoldódnak, ismét előállunk ezzel a kéréssel. Fontos az is, hogy mihamarabb visz- szaállitsuka vadászok régi jó hírnevét. „Ott” úgy vadásztak. De nem az a jellemző. Az igazi gazda nemcsak aratni jár, hanem neveli, gondozza is az állományt Munkája fekszik benne, törődik vele. * Ki lőhet fácánt, disznót, bikát, bakot Bogyiszlón? Attól függ, hol és mikor. Térben és időben helyezzük el a lövőt. 67 előtt vagy 67 után? Esetleg egy újabb - talán 90-es dátummal megjelenő - rendelkezés hatályba lépését követően? És pontosan merre? A vadásztársaságok között húzódó képzeletbeli határvonal melyik oldalán? A Duna-gát innenső vagy túlsó felén? Szép számmal akadnak variációs lehetőségek... VESSELY Fotó: KPM Doris tanít, Jan tanul Nemzetiségi nyeivoKtatas nogyeszen Huszonöt éve, 1965 óta folyik nemzetiségi nyelvoktatás a hőgyészi általános iskolában, jelenleg a 26 osztályból 13- ban tanulnak így a gyerekek. A nemzetiségi nyelvoktatás.intenzívebb formája, a kétnyelvű nyelvoktatás napközis hátterének biztosítására, a nyelvhasználat intenzívebbé tételére tavaly a tanács és az iskola meghívására az NDK-ból új tanerő érkezett, a magyarul egy szót sem beszélő quedlinburgi tanítónő, Doris Feldmann. A fiatal, 27 éves, mosolygós tanítónő nem egyedül jött, magával hozta 5 éves kisfiát, Jant is. Még egy jó hónap és vége az idei tanévnek. Hogyan tudott Doris és Jan a számukra idegen környezetbe beilleszkedni - erről kérdeztük az édesanyát munkahelyén, az iskolában.- Nem voltak problémáink, az első perctől kezdve jól éreztük magunkat - mondja Doris Feldmann, aki a napközis foglalkozásokon kívül heti két órában német nyelvet is tanít. - A gyerekek értik, amit mondok, hiszen már az óvodában is tanulták a nyelvet. Itt többet követelnek a kicsiktől, mint nálunk, hiszen az NDK- ban csak ötödik osztálytól tanítanak idegen nyelvet. Az NDK-ból jött tanítónő szerint nem életszerű, elavult a német nemzetiségi tankönyv, amiből tanítanak, sok benne a nem hasznosítható anyag. Tetszenek viszont a szabadon választható szakkörök foglalkozásai és az, hogy szerinte nálunk felszabadultabbak az emberek. Kisfia hamar megszokta az új környezetet. Otthon, mivel iparvidéken laktak, gyakran betegeskedett, mióta Högyészen vannak, semmi baja. Az óvodában jól érzi magát, az itt töltött idő alatt csaknem tökéletesen megtanult magyarul, ha édesanyja valamit nem ért, ő fordít. Szabadidejükben sokat utaznak, ismerkednek Magyarországgal. Egyelőre bútorozott bérelt házban laknak, de ígéretet kaptak szolgálati lakásra, ahová saját bútorukat elhozhatják, így körülöttük lesz volt környezetük egy darabja. Szeretnek itt lenni, jövőre is maradnak. Doris Feldmann tehát marad, aminek nemcsak kisfia, Jan örül, hanem az iskola igazgatója és a németül tanuló gyerekek allem amfang ist schweb „Nicht fertig” szülei is, hiszen úgy tűnik, Högyészen sikerült kiküszöbölni a nyelvtanulás egyik nagy hibáját, hogy a tanulók aktív szókincse - megfelelő nyelvi környezet hiányában - nem fejlődött megfelelőképpen. Doris jóvoltából a kisiskolások kényszerítve vannak anyanyelvükön kívül egy másik nyelv használatára is. F. KOVÁTS ÉVA Fotó: Gottvald Károly A Manga János, a társaság elnöke
