Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-21 / 39. szám

1990. május 21. NÉPÚJSÁG 3 Egy pályázat vesztesei Május 10-i keltezéssel meghívót hordott szét a posta Tolna megyében dr. Kis Mária aláírásával. Mi is kaptunk, ott is voltunk a Babits művelődési központban, az egészségvédelmi pályázatok nyolc nappal későbbre meghirdetett elbírálásán. De mindabból, amit a meghívó alapján vártunk, semmi sem történt. Hiába készültek fel a pályázók a pályázat megvédésére, nyílt megbeszé­lésére, hiába igyekeztek megfelelni a levél felkérésének, mely így szólt: „A kedvező döntésre készülve, az esetlegesen elnyert támogatás összegé­nek mielőbbi átutalását elősegítve szíveskedjenek az elbíráláson megje­lölni a pénzt fogadó intézményt, illetve számlaszámot, betétkönyvszá­mot” - mindössze annyi derült ki, hogy a bizottság, mely elé citálták őket, teljességgel felkészületlen. Dr. Kis Mária, a megyei tanács egészségügyi osztályának osztályveze­tő-helyettese a levelet az Egészségvédelmi Tanács elnökhelyetteseként irta alá, mondotta, Szabó László titkár helyett, akinek munkaköre május elsejétől távozásával megszűnt. Minthogy nem dőlt el, hogy az egészség- védelem kihez is tartozik úgy ítéli meg a helyzetet, hogy a 800000 forint elosztására az itt megjelent bizottság nem érzi magát feljogosítva, nem vállalhatja a döntés felelősségét. Ez nem kuratórium, inkább ad hoc bizottság... E bizottság tagjaként Újvári Mihály, a megyei tanács művelődési osztályának főelőadója még a pályázat meghirdetésének módját is megkérdőjelezte, ugyanis csak a Népújságban jelent meg, nem küldtek külön közösségekhez címzett felszólításokat, hogy pályáz­zanak. Többen megkérdezték ugyan, hogy ha a bizottság nem vállal fele­lősséget, nem dönt, akkor miért hívták őket össze szerte a megyéből, de az utazási költségek felajánlott megtérítésére mégsem került sor. Ehelyett sikerült a pályázóknak meggyőzniük a bizottságot, hogy nem újabb pályázat meghirdetésére van szükség (ki tudja, félév múlva mennyit ér a 800 000 forint), hanem a jelenlegi pályamunkák szakértői értékelésére, megfelelő bizottság összehívására, meg arra, hogy az Egészségvédelmi Tanács titkárának teendőit valaki vegye át, ha már ő nem dolgozik a ta­nácsnál. d. e. Az ezüsttál titka Elkésett tanúk „A földön a természet nem eszelt ki sosem gonoszabbat, mint ki barátságot színlel, a képmutatót...” ' (Lukianosz) 8. A képen látható síremlék már az ötve­nes évek elején került elő a földből, Du­naújvárosban, a hajdani Intercisából, ahol az ajándékba kapott ezüsttálon oly büszke tartással, helytartói fejfedővel ült magastámlás trónszékben Lucius Aulius Seianus. Ez a síremlék őt ábrázolja, családtag­jaival együtt. A keltáknál, bár a jóslások­kal kapcsolatban gyakori volt az ember­áldozat, ilyen félelmetes családirtás nem akármilyen esetben történhetett. Ezek az emberek nem egy egyszerűen elhunyt család, őket szemmel láthatóan kegyet­lenül meggyötörték. Amit pedig az össz­kép sugall: egymás után pusztultak el, a náluk levő tárgyakból ítélve, egy napon. Bennszülötteket ábrázoló sírkő Interci- sából, azaz a mai Dunaújvárosból A síremlék jobb oldalán fiatal nőalak, orra hegye lemetszve, jobb kezét furcsán féloldalasán kidomborodó hasán tartja. Jelezve, hogy már nem ártatlan, de nem is terhes. Ha figyelmesen megvizsgáljuk a szoknyája alól kilógó csipkét, felfede­zünk néhány férfifejet. Alattuk a talapzat­tal vízszintesen, ágyon fekvő, párosodó emberpárt látunk. A róla készült rajzok­ból tudjuk, végül is hogyan fejezte be éle­tét. Bal tenyerében tégelyszerű tárgyat tart, benne a kisgyermek haja. (Jupiter­nek áldozat.) Másodikként ül a sorban az anya. Bal szeme az arcán lóg, orra levág­va, szája kétoldalt bemetszve (hogy ne­vetni látsszon). Bal kezében gyermekko­ponyát tart. Aránytalanul hosszú muta­tóujja egyenesen az ölébe lóg. Akik, vagy aki ezzel a síremlékkel adó­zott az elhunytak emlékének, pontosan ismerték az eseményeket és azok sor­rendjét. Az ábrázolatból így is kitűnik, hogy az apa halt meg utolsóként, mi­után kényszerítették, hogy végignézze családtagjai szenvedését. Feje és válla a kőkeretnek támasztva, jobb vállával az asszonyra nehezedik. Tartása nincs, roskadt, férfiatlan. Olyan -, abban a korban szokásos kifejezéssel élve -, „mint egy öltözet ruha” (mint egy kicsavart üres ruha). Lábfeje mindkét ol­dalon hiányzik. Nem szabad elfeledkez­nünk a már említett, s a pénzen látott papnőkről. Az asszony szoknyájának be­húzott alsó ráncaiban rejtőznek. Vagyis inkább nagyon is jól láthatók. A megfor­dított síremléken az asszony szoknyája ábrázolja a papnőket, amint egyikük va­lami köpülőszerüséggel egy tűzhely fö­lött kavar valamit. (Amiben kavargat, az anya köténye a belül feltehetően üst volt.) Szoknyája jobb oldalán láthatjuk, amint egy férfi az anyát földre taszítva, kiragad­ja kezéből a gyermeket. Tőle jobbra, fe­hér ruhás papnők áldozatot mutatnak be. Emlékszünk még az eraviscus pénz fő­papnőjének szögletes csuklyájára? Itt is harmadikként áll, középen. Vesta papnői ők, szüzek, akik az élet örömeiről le­mondva, az istennőnek szentelték életü­ket. Hogy az istennőnek tetsző legkedve­sebb áldozatot mutathassák be, kegyet­lenül megölték akit kiszemeltek. Az áldo­zatok bizonyos részeiből részesültek a papok is. Ezt az osztozkodást láthatjuk, amikor a főpapnő a papok közé ér. Itt kell megjegyeznem, hogy a kelták szerint a fej, vagy koponya ábrázolása teljes emberábrázolásnak felel meg. És négyen voltak mind a tálon, mind az ér­mén és itt is. Most már bizonyosak lehe­tünk abban, hogy Seianus a császár által küldött ajándék láttán elhitte, hogy az a régi gyengédséggel közeledik felé, hogy látni kívánja. Az írott történelem röviden intézi el a dolgot: összeesküvés, leleple­zés, kivégzés. Közel kétezer év távlatából már a csa­ládirtás sem lenne bizonyítható, a föld mélye .nem a mi századunkban adta vol­na kezünkben a bizonyítékokat. Vajon abban az időben, amikor a hivatalnokok és bírák megvesztegetése igen gyakori volt, igazságot szolgáltattak-e, vagy a ró­mai uralkodó parancsnak tettek eleget? Tudjuk, hogy fia halála után Tiberius elhagyta Rómát és visszavonult. Egy év kellett ahhoz, hogy megtervezze és elké­szíttesse azt a tárgyat, melyre minden gondolatát, szerető közeledése jelét és fenyegető hatalmának erejét felvésette. Egyetlen tálon bemutatva ok és okozati összefüggéseket, melynek végeredmé­nye az előttünk feltárult dráma. Egy -, már feltehetően bomlott agyú - öregember bosszútervének iszonyatos beteljesülése. Saját maga vésette be a dátumot, mely végül is árulójává vált; idő­számításunk 27., Tiberius uralkodásá­nak 13. évét. (Vége.) SZNÉVÉ Megkérdeztük Miért szünetel az újrakezdési kölcsön folyósítása? Az újrakezdési kölcsön folyósítása szünetel, - áll az Orszá­gos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. szekszárdi fiókjának bejárati ajtaján. A 400 ezer forint, ami tavaly még csak 300 ezer volt, nem nagy összeg egy vállalkozáshoz, de amikoer éppen ennyi hiányzik és nincs, akkor baj van. Ilyenkor az élet és a hivatás új­rakezdése szünetel. Mit jelent a kiírás, miért nem fogadja a bank az újrakezdési kölcsön iránti kérelmeket, netán kevés a kihelyezhető forrásuk, erről kérdeztük Baumann József igazgatóhelyettest.- Nem az újrakezdési kölcsön folyósítása szünetel, hanem a kérelmek befogadása. Annyi kérelem érkezett ugyanis a bank­hoz az utóbbi időben, hogy azok feldolgozását nem győzzük. Igaz, a kölcsönök folyósításával a kereskedelmi bankok vannak megbízva, de a befogadás és folyósítás tényét mi határozhatjuk meg úgy, ahogy jónak látjuk. Mivel mi kockáztatunk, minden ké­relemnél meg kell vizsgálnunk, hogy van-e fedezet a hitelfelvé­tel mögött. Azt mindenki megértheti, hogy fedezet nélkül nem bocsáthatunk ki hitelt. Szekszárdon egyébként éppen a mi bankunk folyósít követ­kezetesen újrakezdési kölcsönt és a lehetőségektől függően fog a jövőben is, de csak megfelelő fedezet meglétében. A hitel­bank kockáztat, de ésszerűen.- f. kováts ­Az urbanisztikai csoport varja a jelentkezőket A MTESZ Tolna Megyei Szervezete ke­retén belül 1968 óta működő Urbaniszti­kai Bizottság mellett megalakult a Ma­gyar Urbanisztikai Társaság Tolna Me­gyei Csoportja. Az 1990. április 19-én megalakult szervezet alapítói és a jogi ta­gok várják mindazon megyei szakembe­rek - mérnökök, közgazdászok, jogt^ szók, orvosok, művészek, szociológu­sok, pszichológusok, politológusok stb. - valamint intézmények, vállalatok és kü­lönböző szervezetek jelentkezését, aki­ket illetve amelyeket érdekel a területek, településcsoportok és települések hely­zete. Emellett várják azokat, akik hasznos javaslataikkal, ötleteikkel tevékenyen részt kívánnak venni a megye és telepü­léseinek fejlesztésével kapcsolatos fel­adatok megoldásában, különösen a megváltozott társadalmi-gazdasági kö­rülmények között. A csoport céljának tekinti a kontroll szerepét a mindenkori megalapozott döntések előkészítése, illetve elősegíté­se érdekében. A jelentkezéseket Paszlerné Fekete Anna - Városi Tanács V. B. Műszaki Osz­tály (Szekszárd, Béla tér 8.7100) várja az érdeklődőktől. sük hetek alatt lehetetlenné válik. Nem így a nagyvállalatok. A sorban állás per­sze őket is sújtja, de korántsem ilyen mértékben. A vállalatközi kapcsolatok mind na­gyobb része a pénzmozgás kikapcsolá­sával zajlik, a cégek úgymond „hozómra” termelnek egymásnak. Ugyanakkor a bankok sem szorgalmazzák a reményte­len adósok elleni csődeljárás megindí­tását, hiszen egy-egy ipari monstrum bu­kása hitelezőjét is magával rántaná. Csodavárás és káosz A pénzügyiek szerint nincs más meg­oldás csak az öncsőd, amely elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a lépésre kény- szeritett vállalatok pénzügyi megoldást találjanak adósságaik rendezésére. Itt szóba jöhet a hitelek egy részének elen­gedése, esetleg annak arányában az adós tulajdonában való részesedés. A lényeg - mondják a pénzügyesek - hogy a mostani vállalati csodavárás pénzügyi teljes káoszhoz vezethet, míg a kötelező öncsőd rákényszeríti a válla­latokat, hogy hozzákezdjenek igazi ba­jaik orvoslásához. Hiszen a magyar válla­latok problémái elsősorban nem pénz­ügyiek, hanem termelésiek. Az érintettek persze egészen másként látják. Talán mondani sem kell, hogy vál­lalati körökben óriási a felháborodás az öncsőd elrendelése miatt. A Gazdasá­gi Kamara egy sor olyan technikai hibát talált az idevonatkozó jogszabály-módo­sításban, amely álláspontjuk szerint vég- rehajthatatlanná teszi az öncsőd intéz­ményét. A legújabb fejlemény pedig az, hogy hírek szerint vállalatcsoportok ké­szülnek összehangolt tömeges öncsőd­re, amely megingathatja egész gazdasá­gi szektorok működését. Emögött termé­szetesen az a nem is titkolt szándék áll, hogy az új kormányt ennek a drák'ói in­tézkedésnek a visszavonására kénysze­rítsék. Elnapolt döntés Mint az várható volt, az újonnan meg­alakult parlamenti bizottságok egyik első témája az öncsődrendelet volt. A költség- vetési, adó- és pénzügyi bizottság, vala­mint a gazdasági bizottság ülésén sok­órás viharos vita bontakozott ki a rendel­kezésről, az MDF képviselője azzal érvelt, hogy ez sem szünteti meg a bénító sor­ban állást, és valójában a nagyvállalatok­nak kedvez. Az SZDSZ képviselői védték az öncsődrendeletet, szerintük ebben a jogszabályban végre benne van a válla­latvezető személyes anyagi felelőssége is, amely nélkül elképzelhetetlen a fel­számolások beindulása. A vita - a pluralizmus már csak ilyen - sokáig elhúzódott, s végül egy igazából halogató döntés született: ad hoc bizott­ság tárgyal kormányszakértőkkel az ön­csődrendelet értelmezéséről és az hatá­rozza meg a további teendőket. A döntést tehát elnapolták. P. É. Csúszócsapágyak Székesfehérvárról Ipari és jármű csúszócsapágyak gyártását kezdte meg saját fejlesztést és külföldi licencvásárlást követően a székesfehérvári ne­hézfémöntöde. Willi Wiergalls az NSZK-beli Theodoi*Goldschmidt cég eljárásával készíti egy csapágy csúszófelületét

Next

/
Thumbnails
Contents