Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-12 / 09. szám
1990. április 12. NÉPÚJSÁG 3 Akik bennünket képviselnek az új Országgyűlésben Elég volt a házasságból • A szülőföld hívásának engedve interjú dr. Nádori Lászlóval (Folytatás az 1. oldalról.)- Az összes ősöm - beleértve jómagámat is - szülőföldemhez, Kisszékelyhez, illetve Diósberényhez kötődik. Én egyébként Pincehelyen jártam általános iskolába egészen a harmincas évek végéig, amikor is a budapesti gimnázium, majd a testnevelési főiskola elvégzése után már nem tértem vissza. A főiskolán ugyanis azonnal kaptam állást, sporttörténeti és sportmódszertani területen dolgoztam és dolgozom a mai napig.- Milyen emlékeket őriz gyermekkora Tolna megyéjéről, pontosabban Pincehelyről és környékéről?- Csodálatos emlékeim vannak. Máig elevenen él bennem a Kapos-part, amikor is egy barátommal együtt tizenegy évesen elkötöttünk egy csónakot, s egészen Simontornyáig csorogtunk'le. Szóval, ez egy nagy élmény volt számomra, nem is beszélve arról, ami utána otthon várt engem. Soha nem felejtem el a gör- bői általános iskolát, azt a települést, ahol Vörösmarty Mihály házitanítósko- dott, vagy a pincehelyi igazgatótanítómat, Bukta Ferencet, aki belémplántálta a szülőföld szeretetét.- Dr. Nádori László - mint ismeretes - a testnevelés mellett kötelezte el magát. Milyen sportmúlttal rendelkezik?- A Testnevelési Főiskola válogatott labdarúgócsapatában játszottam, ezzel a csapattal az országos döntőig jutottunk el. Évfolyamtársam volt Csanády Árpád is, aki tudvalevőleg nem volt akárki a magyar labdarúgásban. Ugyanakkor - a foci mellett - atletizáltam is, a Középiskolások Sportköreinek Országos Központja (KISOK) versenyén országos harmadik helyezést értem el. Nagyon remélem, hogy feléled a KISOK is, ez egy olyan szervezet volt a két világháború között, amelyik egyetlen fizetett alkalmazottal sem rendelkezett. A sport szeretete to- . vább öröklődött a családomban, az egyik lányom úszásban magyar bajnok.- Mely tudomány terén szerezte meg a doktori címet?- A Testnevelési Főiskola után az Élte Bölcsészettudományi Karán elvégeztem a pszichológia szakot, s megszereztem a pszichológus doktori címet. Az akadémiai nagydoktori fokozat feltételeinek 1981 -ben tettem eleget, s mint ilyen, azaz a biológiai, valamint a testnevelési és sporttudományok doktora, pillanatnyilag egyedül vagyok az országban.- Úgy tudom, ön számos könyv szerzője, nem is említve a rengeteg tanulmányt és egyéb munkát...- Tizenhét könyvem jelent meg eddig, ebből az Edzéselmélet és módszertan címet viselő kiadványt több nyelvre lefordították. A római sportintézet vendégprofesszorává fogadott, s a múlt évben egyebek mellett Barcelonában, Szöulban, Colorado Springsben tartottam előadásokat.- Visszatérve a politikai pályafutására: miként talált rá dr. Nádori László a Szabad Demokraták Szövetségére, s miként találtak dr. Nádori Lászlóra a megyei szabad demokraták?- Van egy francia közmondás, amelyik magyarra fordítva így hangzik: „Keresd a nőt!" A feleségem elkötelezett szabad demokrata, s egyszer egy külföldi utam alkalmával „bentfelejtette.” a csomagomban az SZDSZ kék fedelű programkönyvecskéjét. Elkezdtem azt olvasgatni, majd áttanulmányoztam, s megkapott a logikája. Mikor visszajöttem külföldről, megvárva október 23-át, mert az számomra nevezetes dátum, akkor kértem egy SZDSZ-tag könyvet.- S hogyan került ide Tolna megye? „Tolna megyeinek érzem magam”- Az az igazság, hogy lakóhelyemen, a XI. kerületben többen ajánlottak engem országgyűlési képviselőjelöltnek. Erről beszélgetve azonban én kijelentettem, hogy csak vidéken tudnám elképzelni a jelöltséget, s a vidék számomra egyértelműen Tolna megyét jelenti.- Visszahívták az emlékek?- Meg úgy érzem, van egy kis tartozásom is, amit van miért visszafizetni. Folytatva a találkozás történetét, egyszer felszólaltam a szekszárdi Babits Mihály művelődési központban, egy ott megrendezett SZDSZ-nagygyűlésen. Főképpen a sporttál, a testneveléssel kapcsolatos elképzeléseimet részleteztem, s úgy tűnik, másoknak is tetszett a beszédem. Ennek köszönhetően megkértek, hogy maradjak a megyében, s így kerültem a lista élére.- Ami miatt kritika is érte a Szabad Demokraták Szövetségét. A kérdést ugyanis sokan így teszik fel- ml az, amit Tolna megye számára képvisel dr. Nádori László?- Pontosan azt képviselem, amit a másik két listán megválasztott kollégám képvisel. Mondok valamit: itt van például az iskolai testnevelés ügye. A magyar fiatalok romló tendenciájú egészsége mindenki előtt közismert. Ha az iskola ezen nem tud segíteni, akkor ki más tehet bármit? S ez talán nem Tolna megye ügye? Ez a probléma itt nem létezik?- Ezek szerint a parlamenti tevékenysége középpontjában a sport és a testnevelés fog szerepelni?- Természetesen, azt hiszem ez magától értetődik és következik is a munkámból.- Mégis, bizonyára nem árt azért a helyi sajátosságok megismerése sem.- Persze, feltett szándékom körülnézni a megyében, sok helyen voltam már eddig is, csak „inkognitóban”, azaz nem vertem nagydobra, hogy itt van az SZDSZ listavezetője. Úgy érzem, megfelelő a kapcsolat- rendszerem is. Ám azt hiszem, hogy a problémák országszerte közösek, azok nemcsak Tolna megyeiek. S ha megoldjuk a közös gondokat, akkor az ebből származó jótékony hatás csak „leszivárog” a megyébe is. Tehán én ezt így látom, de hadd hangsúlyozzam: ezzel együtt Tolna megyeinek érzem magam. SZERI ÁRPÁD Bátaapátiban csak hideg vízre jut a költségvetésből (Folytatás az 1. oldalról.) Míg a volt elöljárót, Krachun Szilár- dot keressük, az erdők szegélyezte szépen elmunkált földeken és a községben krumplit rakó emberekkel találkozunk. Fel is ötlik mindjárt bennünk - módosítva a ki fát ültet, az a jövőt nézi mondást -, hogy aki vete- ményez, krumplit ültet(vet, rak), az a jövőre gondol... Krachun Szilárd szerint - aki szigorúan kiköti, hogy mint volt tanácstag és mint volt elöljáró ad információt - a vállalkozókedvet kiölték a faluban. így van ez, sajnos, több helyen is, állapítjuk meg, megtoldva azzal, hogy hosszú idő és ésszerű intézkedések sorozata kell ahhoz, hogy az említett témában minden menjen - majdnem úgy -, mint a karikacsapás. Bátaapátiban is várják a felemelkedést, ezért léptek, ezért akarják az önállóságot, amit április 15-étől meg is kaptak. A válási szándékot még tavaly tették közhírré, aztán a november 26-i népszavazással egy időben írásban is kinyilvánították azt. Aztán - a mai gyakorlatnak megfelelően - ment minden sorjában. Március 24- én lemondott az elöljáróság, mivel csak hárman voltak már, s úgy gondolták, nem etikus így a község ügyében dönteni. A tanácstagi választás első fordulója a képviselőválasztással egy időben, március 25- én lezajlott, 6 tanácstagot megválasztottak. A többire - ötre - az elmúlt vasárnap, március 8-án kerítettek sort. Krachun Szilárd ismeri a tanács elképzeléseit, és erről azt mondja el, hogy a tervek szerint társadalmi tanácselnököt választanak, a vb-titkár - pályázat útján - közösen látja el Bátaapáti és Mórágy ügyeit, s a többi tisztségviselő is közösen dolgozik a helyhatósági választásokig. így anyagilag jobban jár mindkét község. Mivel Bátaapáti nem frekventált helyen van, valamivel oda kell csábítani a tisztségviselőket.- A tanácsháza használható - így a volt elöljáró -, az óvoda működik. Szeptembertől szeretnénk az alsó tagozatot visszahozni. Az iskolafelújításhoz szükséges pénzt előteremtettük, egyrészt a költségvetésből, másrészt - úgy gondolom - a megyei tanács második félévi pénzmaradványára is számíthatunk. No meg természetesen társadalmi munka is lesz. Azt tervezzük, hogy 650 ezer forintból - 100 ezret költünk az eszközvásárlásra - 2 tantermet, amiben két éve még tanítottak, tisztességesen rendbe tudunk tenni. Bátaapátiban a közösködés ellenére is megvalósítottak néhány lényeges dolgot. Egészséges, vezetékes ivóvíz van, hetente egyszer megy az orvos - ez nem elég! -, a posta, illetőleg a telefon most még kézi kap- csolásos, de várhatóan szeptember-októberre benne lesznek a távhívásban. A kereskedelmi ellátást egy vegyesbolt és egy italbolt biztosítja, amiről az a vélemény, hogy csak akkor lesz jobb, ha ismét magánkézbe kerül. Csak ismételjük magunkat: ebben a faluban (is) kiölték a vállalkozókedvet. Krumpliültetők - háttérben a möcsényi tsz felújított borospincéje- Ha Bátaapáti, akkor atomtemető - mondom Kraőhun Szilárdnak.- Igen. Sokat írtak rólunk... Az erőmű több lábon áll. Hivatalosan nem keresték meg a községet, de tudok olyanról, hogy több területet megkutattak. Mi nem kértünk semmit, nem fordultunk írásban, levéllel, sem szóban senkihez. Csak azt mondtuk, ha alkalmas terület van, akkor nem zárkózunk el... Első a biztonság, második az üzlet. Ez utóbbi határozza meg az infrastruktúra és a térség fejlesztését. A möcsényi tanácsnál még az osztozkodás nem történt meg, de körülbelül 4 millióra számítanak, ami a volt bátaapáti elöljáró szavai szerint hideg vízre talán elég lesz... Az alakuló tanácsülést - ha nem jön közbe semmi - április 18-án 18 órára tervezik. Érdekes dolog, de az időpont nem a möcsényi tanácson, hanem a bátaszékin múlik. Krachun Szilárd egyéniségéből adódik az optimizmus, ezért nem véletlen a véleménye: most már innen csak felfelé lehet menni... ÉKES LÁSZLÓ Fotó: RITZEL ZOLTÁN A tornácon Munkába menet A tábla jelkép: elválnak útjaik A magyar ember ha bevallja, ha nem, imádja a hasát. Szeretünk enni, így nemhiába híres messze földön gasztronómiai művészetünk. Koller Márton és családja, - bátran elmondható - a megye egyik legjobb vendéglőjének tulajdonosa, amit úgy hívnak: Szecska vendéglő. Nekik aztán nem kell a reklám, hiszen hívják őket telefonon az NSZK-ból s foglalnak jó előre 50-60 főre helyet, keresik őket utazók, akiket a véletlen hozott egyszer ide, no és a környékbeliek, akiknek áldás volt, hogy a szecskái városrészen nyílott ez az üzlet. A tulajdonos, Koller Márton régi motoros a szakmában. Még a régi időben, az egykori földművesszövetkezeti korban kezdett, s annak immár 37 éve. Kakas- don dolgozott 16 esztendőt, Kölesden többször is, volt a bonyhádi Etelka vendéglő vezetője, a sörkertes időszakban, amikor félórákat kellett ott asztalra várni, Völgységi vállalkozók A vendéglős s évente 42 lakodalmat csináltak... Aztán egyszer csak abbahagyta. Szakemberek nélkül nem lehet, vallja, meg únta is a sok utazgatást Kölesd és Bonyhád között. Régi álma, dédelgetett vágya volt, a maga tudása, szorgalma által a népet jó értelemben szolgálni, kiszolgálni. S nem kiszolgáltatottá tenni. Amikor először lehetett gondolkodni, kockáztatni és kalkulálni, a szerződéses üzletek idejében azt is próbálta, s nála nem létezett nyáron sem sörhiány, a lényeg az volt, mit igényel a falu, ahol dolgozott. Bárhol dolgozott mindig dupla forgalmat csinált.- Először nyújtani, s azt megtartani - ez az alapja mindennek - meséli. - 33 év után gondoltam elég, s megkérdeztem a gyerekeket, hogy beszállnak-e. Vállalták. Ellátatlan területen, a Szecskában kezdtünk, igaz nem építhettünk először, de ez is elkövetkezett, folyamatosan üzemelünk, és mellette épül az új panzió és vendéglő. Konyha kell, olyan ételekkel, amelyek házias jellegűek, ízletesek. Olyan hogy ebéd után viszontlátást mondjon mindenki. Nehéz volt személyzetet találni, többtől is udvariasan megváltak. A feleség az üzlet motorja, ő a séf, s nagyszerű szakács, úgyhogy Koller Márton büszkén mondhatja, náluk az étlapon az x nem látható, s ők nemcsak a dátumot cserélik ki az étlapon. Néhány étel lekerül naponta róla, néhány újabb rákerül... Bonyhád vendéglátása szinte elképzelhetetlen a „Koller Művek” nélkül, amivel jól is járunk, s hogy ők is...?! Hát Istenem, azért igyekeznek ennyire.- szabó -
