Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-11 / 08. szám
2 NÉPÚJSÁG 1990. április 11. Külön utakon, egy irányba? Közéleti hírek Tisztelt Választópolgárok! Köszönöm, hogy szavazataikkal bejuttattak az ország- gyűlésbe. Bizalmuknak igyekszem megfelelni. FIGLER JÁNOS, a paksi 2. sz. választókerület országgyűlési képviselője * Tisztelettel megköszönöm a tamási 5. sz. választókerület lakosainak szavazatait és bizalmát, a Magyar Demokrata Fórum szervezeteinek pedig a támogatást. DR. DÁVID IBOLYA országgyűlési képviselő * A Magyar Demokrata Fórum megkezdte a választások utáni nagytakarítást. Kéri a pártokat, hogy csatlakozzanak ehhez plakátjaik eltávolításával. MDF Tamási Szervezete Pozsonyi csúcs - csalódott lengyelek (Folytatás az 1. oldalról.) A kormánylap főszerkesztőjének jegyzete szerint a „leginkább az döbbenti meg a megfigyelőt, hogy Havel programjából hiányzik a németkérdés világos felvetése, beleértve a Németországgal szomszédos országok határainak kérdését. A legfontosabb témákat jelző 10 pontból - vélekedik a szerző - nem hiányozhatna ez, a Lengyelország számára legfontosabb probléma". Vitathatónak nevezi a főszerkesztő azt is, hogy „Lengyelországot kiszorították a földközi-tengeri kultúrkörből és az észak-baltikumi blokkba különítették el. Az ilyen felosztás nem szolgálja a három ország együttműködését. Mint ahogy az újabb elkülönülések és enklávék létrehozása sem". Ez utóbbi megállapítás - burkoltan ugyan -, de az olasz, jugoszláv, magyar, osztrák, csehszlovák regionális együttműködés bírálatát jelenti. A keserű lengyel értékelés érthető, mert a tavalyi csehszlovákiai fordulat után Varsó még lengyel-csehszlovák konföderációt javasolt, mégpedig a magyarok nélkül, és - kimondatlanul ugyan -, nyilvánvaló lengyel dominációval. Ennek pánikszerű elutasítása után indítványozta - mintegy jóvátételként - Havel a hármas csúcsot, amely nemcsak a lengyel vezető szerepet, de végül a lengyel részvételt is megtorpedózta, és Prágát nem Varsóhoz, hanem Budapesthez, Bécshez, Belgrádhoz és Rómához közelítette. Az Adria-Duna együttműködéssel és Havelnek a német egyesülés kérdésében elfoglalt álláspontjával szembeni lengyel fenntartásokat jelenti az is, hogy Lech Walesa, a Szolidaritás elnöke, időhiányra hivatkozva nem ment el Pozsonyba. Walesa Havel első lengyelországi államfői látogatásakor - ugyancsak Havelnek a németkérdésben képviselt álláspontja miatt - nem volt hajlandó találkozni a csehszlovák elnökkel. Mostani demonstratív távolmaradása azt jelzi, hogy a márciusi, békítő szándékú Ha- vel-Walesa határtalálkozó sem hozta közelebb egymáshoz a két világhírű, egykori ellenzéki politikust. Románia Judea mérnök ezredes cikke a marosvásárhelyi eseményekben betöltött szerepéről Védekezik és békét hirdet loan Judea mérnök ezredes, akit a tragikus marosvásárhelyi események egyik felelősének tartanak és akit állítólag az a bűn terhel, hogy katonáival tétlen maradt, amikor március 19-én,. Sütő Andrást meglincselték és más prominens magyarokat is súlyosan bántalmazott a szabadjára engedett csőcselék, pedig Judea szabad utat ígért nekik az-RMDSZ ostromlott székházából. Ő volt az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács városi bizottságának vezetője, aki a polgármesteri feladatkört látta el. A városi vezetőséget Judeával együtt leváltották. Ügyében folytatják a vizsgálatot. De már ebben a „tényfeltáró szakaszban” megírhatta „Az igazság nevében” című cikkét az erősen érdekelt személy a Marosvásárhelyt megjelenő Népújságban. Saját személyét most úgy tünteti fel, hogy a jó érzésű emberekhez tartozik, azok közé, akik a forradalom óta mindent elkövettek „az élet normalizálásáért, a legjobb egyetértésben és testvériségban való együttműködésért, azoknak a szélsőséges eszméknek a leküzdéséért, amelyek ismét megnyitották a sovinizmus sebeit s amely nézeteket csak a forradalom ellenségei vallhatták”. Cikkében támadja a Cuvintul Liber című román nyelvű marosvásárhelyi lap egyébként hírhedt állításait. Kifejti: - A botokkal, fejszékkel, vasvillákkal Maros- vásárhelyre beszállított hodaki parasztok védelmében írt cikk teljes ellentétben áll a március 19-i szégyenletes tényekkel, így folytatja: „Közvetlenül az RMDSZ székházának feldúlása után jelen voltam az utolsó túszok eltávolításánál is, több mint hatórás drámai feszültséget és iszonyatot követően. Vajon már elfelejtették az okozott szerencsétlenséget? Azt, hogy tüzet gyújtottak az épületben, halállal fenyegették a padlásra menekülteket? Megfeledkeztek kéréseimről és Moldovan alezredes kéréséről, aki mintegy 20-25 rendőrrel volt a helyszínen? Már nem emlékeznek arra, hogy kétszer is át-, szakították a védőkordont és megtagadták azt a felszólítást, hogy hagyják el az épületet, ne folytassák annak ostromát?” Judea „az igazság nevében” kéri, hogy a helyi sajtó közölje azoknak a nevét, akik a lines idején az ö vezetése alatt működő városi Ideiglenes Nemzeti Egységtanács vezetőivel kapcsolatba léptek. „Ami engem illet, én senkivel nem beszéltem, nem hivott fel telefonon senki,, senki, hogy ismertessem a tényállást. Úgy vélem, azáltal, hogy nevemet erőszakos, vandál, destabilizáló akciókkal összefüggésben említették -, amelyeknek mindig is ellenzője voltam -, súlyos támadás érte a városi vezetés tagjait. Tevékenységemmel sohasem gyakoroltam nacionalista megkülönböztetéseket és nem is teszek ilyen lépéseket. Egyazon tisztelettel foglalkoztam a magyarokkal, a cigányokkal és a románokkal, s tiszta lelkiismerettel vallom, hogy azok közül, akiket hűségesen szolgáltam, egynek sem volt oka arra, hogy kötél általi halálomat előkészítse. E fékeveszett gondolatok rosszakaró és bosszúvágyó emberek agyában születtek meg, akikkel szemben közös frontot kell kialakítanunk és újból be kell bizonyítanunk, hogy az erdélyiek jók, becsületesek, tiszta szándékúak, és amíg Erdély létezni fog: románok, magyarok, cigányok, németek és más nemzetiségűek békében és testvériségben fognak élni ebben az országrészben. Meggyőződésem, hogy összefogással és tisztességes munkával rövid időn belül újjáépítjük mindazt, ami tönkrement, anyagi és szellemi vonatkozásban egyaránt.” Cikkének befejző részében a mérnök ezredes tudatja: a román hadsereg kü- lönrepülögépével ő kísérte Sütő Andrást a bukaresti katonai kórházba. Ekkor fogadta őt Ion Iliescu, az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács elnöke, akinek kifejtette: nagyon bántja, ami március 15. és 19. között Marosvásárhelyen történt. Szabadulás Abu Nidalék fogságából - 880 nap után (Folytatás az 1. oldalról.) ját emelték kormányzati szintre, mint vitathatatlan témagazdák. Az SZDSZ nyitottnak látszott a nagy- koalícióra és saját választási szövetségét minősítve utalt arra; minden párt szavazóinak már a kampány kezdetén illett volna tudnia, hogy pártja mit kíván kezdeni a bizalommal. De hát tudjuk, a politika nem mindig a tiszta erkölcs, hanem a racionális gondolkodás az érdekek, párttaktikák világa. Az MSZP-nek az a háládatlan szerep jutott a második forduló előtt és után, hogy jobbára kéretlenül és kültagként kellett kifejtenie a véleményét egy lehetséges koalícióról. Politikai ellenlábasai ugyanis hallgatólagos megállapodást kötöttek arról, hogy az MSZMP-vel és annak úgymond utódszervezeteivel nem lépnek koalícióra. Pozsgay Imre a politikai apartheid újkori megnyilvánulásait rövidlátásnak, stratégiai tévedésnek minősítette. Kifejtette, hogy az úgynevezett erős pártok is csupán a szavazatok egynegyedét szerezték meg az első fordulóban, így az MSZP-t nem sikerült politikai karanténba helyezni. A második fordulóban kialakult végeredmény szerint viszont az MSZP nem szerezte meg a mandátumok 10 százalékát sem. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy az első fordulóban a választópolgárok egyharmada, mintegy 2,5 millió választópolgár nem nyilvánított véleményt, a múlt vasárnap pedig a választók közel fele, csaknem 4 millió választópolgár maradt távol a szavazóurnáktól. Nem minden politikai kockázat nélkül való, ha most bármely párt ezt a 4 millió nem szavazó állampolgárt könnyedén a saját potenciális támogatói közé sorolja. A szavazás eredménye és az azóta elhangzott nyilatkozatok tükrében a közvélemény már elkönyvelte a kiskoalíció tényét. Az MDF elnöke Antall József nyilatkozatában bizakodásának adott hangot, hogy a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt az MDF koalíciós partnere lesz. De arra is utalt, hogy a kérdés eldöntése, a szuverén pártok belügye, azok vezető testületéi jogosultak dönteni erről. Ami minden bizonnyal hamar megtörténik, s ez örvendetes, hiszen az idő sürget. Közjogi értelemben a választással lezárult a politikai átmenet. Egy hónapon belül össze kell hívni az új parlamentet, megválasztják az Országgyűlés új tisztikarát, mindenekelőtt az Országgyűlés elnökét, aki átveszi az ideiglenes köztársasági elnöktől a staFujimorijelenség (Folytatás az 1. oldalról.) foszlanának a hiperinfláció megfékezésére irányuló remények, kiszámíthatatlanná válnék Peru jövője. Azzal érvelnek, hogy Fujimori személyisége nélkülöz mindenféle hagyományos szellemi értéket, s inkább a pragmatikus szubkultúra megszemélyesítője az egyetemes kultúra értékeit megtestesítő és irodalmi Nobel-díjra pályázó Mario Vágás Llosa íróval szemben. Mások azzal utasítják el ezt a fajta érvelést, hogy az agrármérnök Fujimori okos, körültekintő, higgadt ember. Olyan, aki génjeiben hordozott hangyaszorgalommal akar valami újat, valami korszerűt építeni Peruban. Ráadásul sokkal jobban ismeri a perui nép mindennapos gondjait, mint az elefántcsonttoronyból szemlélődő Llosa. Fujimori vallja, hogy egy olyan országban, amelyben a lakosság 70 százaléka abszolút nyomorban él, nem a Vargas Llosa javasolta „sokkterápiát” kell alkalmazni a gazdaságban, hiszen azzal csak ártanak a népnek, hanem értelmes célért vállalt, hosszú távú önfeláldozó munkával kell oázissá változtatni a sivatagot. A peruiak már régóta Japán felé fordítják figyelő szemüket. A felkelő nap országát sokkal inkább tartják követendő modellnek, mint az Egyesült Államokat. Peruban sok japán származású ember él, s a XX. század végére sajátos értékötvözet teremtődött az ősi inka kultúra és a japán kitartás, alkotni tudás és akarás között. Mind több perui azonosul Fujimori erkölcsi tisztaságra, korszerű fejlődésre, valódi változásra vonatkozó programjával. Az emberek új arcot keresnek a régi, lejáratott politikusok helyett. Kiábrándultak Alan Garcia populista-szociáldemokrata politikájából, elegük van a terrorizmusból, nem hisznek az Egyesült Államok gazdasági segítségében. Egyszerűen kenyeret és tiszta ivóvizet akarnak. Sok millió perui nemigen talál választ mai gondjaira Vargas Llosa magasztos irodalmi értékeiben, ésostorpattogtatás helyett a higgadt tenni akarást, az értelmes áldozatvállalást, a lassú, de biztos felemelkedést részesíti előnyben - mint azt Fujimori Ígéri. SIMÓ ENDRE (Lima) fétabotot. Első teendője az lesz, hogy a legerősebb párt vezetőjét felkéri a kormányalakításra. A nagykoalíció elleni érvek Az új kormányt az Országgyűlés fogja megválasztani. Mindehhez alapos előkészítő tárgyalásokra lesz szükség. Némi fényt vetíthet a kormányzat elképzeléseire az a tv-nyilatkozat, amelyben az MDF elnöke összefoglalta a nagykoalíció elleni érveit is: „Mi eddig sem tartottuk volna helyesnek a nagykoalíciót, tehát nem a választási eredmény befolyásol bennünket. Nekünk az volt a véleményünk, hogy a magyar demokráciának és egy parlamentáris rendszernek arra van szüksége, hogy kialakuljon Magyarországon a két pólus a politika területén. A Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum tűnt mindenképpen annak a két politikai pártnak, amelyek itt a két fő erőt jelentik. Úgy gondolom, hogy nem használ a parlamentáris demokráciának, ha ez a két párt egyszerre áldozza föl magát, akár egy nehézség esetén, akár egy olyan politika végrehajtása területén, ami előttünk állhat.” Az MDF elnöke szerint nem alakult ki a választásokon politikai patthelyzet, ami a nagykoalíciót szükségessé tenné, ugyanakkor olyan súlyos válságról sem beszélhetünk, ami egyfajta nemzeti egységkormány megteremtését indokolná. A választási eredmények közzétételét követő első megbeszéléseket értékelve a kisgazdák szerint szabad az út a kiskoalíció előtt, mert a másik két párt lényegében elfogadta a kisgazdák földprogramját. Az új földtörvény tehát bizonyára már erre épül, miként a mezőgazdasági tárcának is a Kisgazdapárt az első számú várományosa. Áthidalhatatlan konfliktusok nincsenek, így csak napok kérdése, hogy a koalíciós partnerek egyeztessék programjukat, szervezeti és személyi elképzeléseiket A parasztság erkölcsi rehabilitációját az MDF is szorgalmazza. Az ellenzék alkotmányos fegyvere Az SZDSZ reakcióiból kitűnt, hogy változatlanul a konstruktiv ellenzékiség mellett teszik le a voksukat. Ám kérdés, maradnak-e egyáltalán eszközei az ellenzéki padsorokba szorult pártoknak? Az MDF közel 60 százalékos parlamenti többségre támaszkodhat koalíciós partnereivel. Rendes körülmények között ez megbízható védőernyőt jelent a kormányzati politika számára. A magyar törvényhozási rend egyik sajátossága azonban, hogy az alapvető jogokat érintő kérdésekben csak alkotmány(Folytatás az 1. oldalról.) Az 1987 novemberében elrabolt „Sil- co” jacht további négy belga utasa, a Houetekyns család tagjai „egyelőre" maradtak a túszszedők kezén... A kedd délelőtti jelenet a most viszonylag nyugodtabb napokat élő Nyugat-Bej- rút szívében már-már megható volt: a francia követség előtti parkolókban az autókból kiszálló Valente asszony a kislányt kezében tartó élettársával - mindketten jól öltözötten - mosolyogva köszöntötte az összesereglett újságírókat, majd a szír katonák és a biztonsági emberek előtt besétált a Clemenceau körúton levő épületbe, megőrzendő a harmóniát, az őket szállító öt fegyveres - közülük ketten álarcban - gyorsan elhajtottak a helyszínről. Az Abu Nidal-féle szervezet, mely 1974-ben szakadt ki a legnagyobb pal- szetin mozgalomból, az El Fatahból és azóta is valóságos háborút vív a „defetis- ta” irányzattal, Arafat követőivel, ismét elérte célját: a világközvélemény ezúttal jellegű törvényekkel lehet dönteni. Ehhez viszont minősített, kétharmados többség szükséges. így az ellenzék kezében hatalmas alkotmányos fegyver marad, amivel ha jól él, biztosíthatja a kisebbségben maradt pártok érdekeit Egy alkotmánymódosítás persze változtathat ezen a helyzeten, csakhogy az alkotmánymódosításhoz is kétharmados többségre lesz szükség... A parlamenti mandátumok megoszlása előre vetíti azt a sajátos, politikailag pikáns helyzetet, hogy a kiskoalíció pártjainak egy alkotmányerejű törvénymódosításához az SZDSZ, a Fidesz, vagy „uram bocsá” - alternatív megoldásként - az MSZP támogatását is meg kellene nyernie. Az MDF-nek viszont épp ezért érdekében állhat, hogy megossza a parlamenti ellenzéket. Ha hinni lehet az eddigi nyilatkozatoknak, a tervezett koalíció a nyugati értékeket követve sem fogja másolni a nyugati demokráciák közjogi megoldásait s vélhetően saját, magyar utat kíván járni. A politikai paletta várhatóan tovább tisztul, hiszen a pártszerkezet ma még meglehetősen képlékeny állapotban van. A középjobbon belül is találhatunk baloldali tendenciát s egyes szakértők úgy tartják, hogy az SZDSZ oldalán erősödni fognak a szociáldemokrata vonások. Ám a politikai arculat változásaival párhuzamosan a gazdasági kérdések egyre inkább előtérbe kerülnék, így a koalíciós pártok gazdasági csomagtervéről is bizonyára egyre többet hallunk. A várható kormányprogram feltehetően ötvözni igyekszik a különböző elképzeléseket, s azokból a legjobbakat próbálja megvalósítani. Tárcaigények Ami a tárcák elosztását illeti, hiba volna felelőtlen találgatásokba bocsátkozni. A kisgazdák a mezőgazdasági tárcára szinte elővételi jogot váltottak. A kereszténydémokra- ták minapi tájékoztatóján pedig kiderült, hogy a szociális, kulturális tárca mellett, esetleg az igazságügyit is szeretnék megkapni. Aligha képzelhető el, hogy a legerősebb kormányzópárt kiengedné a kezéből a Belügyminisztériumot, miközben már folynak a helyhatósági választások előkészületei. A rendszer- változás ugyanis csak akkor válhat teljessé, ha a helyi hatalom Í6 megmérettetik. Ami viszont a gazdasági tárcák, posztok felosztását illeti, akármelyik párt birtokolja is majd ezeket, az irányítás minden kockázatát most az MDF-nek kell elsősorban viselnie. A gazdasági kudarc visszahull rá, a siker őt erősítheti. És nyilvánvaló: az ország lakossága - amelyet az urnák előtt látszólag megosztott a szavazás - a gazdasági válságból való mielőbbi kilábalást illetően egyaránt érdekelt B. L. is vele foglalkozik, ráadásul kedvező hangulatú fejlemény kapcsán, pedig e szervezet nevéhez számos, főként Nyu- gat-Európában elkövetett, elsősorban palesztin vezetők ellen irányuló terrorakció fűződik. E csoport, amelyet Abu Nidal (igazi nevén Szabri al-Banna) hozott létre, a 70-es években iraki székhellyel, majd Szíriával működött, ahonnan az Egyesült Államokkal javuló viszony miatt 1987-ben kellett távoznia: központ ezentúl Libanon lett, ahol - a „kemény szárnyhoz” tartozó arab államokból mind gyérebben érkező támogatás nyomán kialakult belső vitát követően - tavaly ősszel e csoport is kettészakadt. Egyelőre teljes a rejtély, hogy a kis hajót, illetve utasait a Földközi-tenger mely partszakaszán és miként rabolták el. A terrorszervezet egy éve azt állította, hogy a Silco utasai Izrael javára a libanoni partoknál kémkedtek. Ugyanakkor felröppentek olyan feltételezések is, miszerint a hajó a líbiai partoknál „tűnt el”. A kiszabadultak egyelőre sem erről, sem fogva tartásuk körülményeiről nem nyilatkoztak. A Libanonban elrabolt külföldi túszok tragikus történetében igazoltan palesztin szervezetként egyedül Abu Nidalék szerepelnek. Bár a belga diplomácia évek óta nagy erőfeszítéseket tett a „Silco” utasainak kiszabadítására, a legalább részleges eredmény elsősorban mégis a sokáig mélyponton volt francia-líbiai viszony enyhülésének tudható be: a líbiai vezető - vélhetően az amerikai nyomáshullámokkal szemben - többszöri gesztust tett Párizsnak, például a kapcsolatos intervenció ügyében, melyre reagálva Franciaország visszajuttatta a három líbiai Mirage-vadászgépet, melyet a nagyjavítás után visszatartottak... Ezek persze csak a felszínen látható kapcsolatok - talán nem lehetett véletlen, hogy Abu Nidal szóvivője, Valid Haled a volt túszok érkezését követően személyesen kereste fel a követségen Philippe Rondot ezredest, a francia kémelhárítás röviddel korábban Bejrútba érkezett főtisztjét, „lezárandó e históriát”. A francia és belga külügyminiszter mindenesetre hálás szavakkal emlékezett meg első reagálásként Moa- mer el-Kadhafi humanitárius gesztusáról, annak kedvező eredményéről. Libanonban egyébként a már említett négy további belga túszon kívül jelenleg 17 külföldi foglyot tartanak fogságban különféle, közleményeik nyelvezete szerint Teheránhoz közeli iszlám szélsőséges csoportok, legutóbb tavaly, októberben raboltak el Szidónban két svájci ortopéd-szakembert, a Nemzetközi Vörös- kereszt alkalmazottait - egyes források szerint ebben az ügyben is részes az Abu Nidal-szervezet. A leghosszabb ideje, immár bő 5 éve a most 42 éves Terry Anderson újságíró raboskodik: az amerikai AP hírügynökség közel-keleti irodájának igazgatóját még 1985 márciusában hurcolták el Nyugat-Bejrút központjában. ESZES TIBOR (Kairó)
