Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-11 / 08. szám

1990. április 11. NÉPÚJSÁG 3 Akik bennünket képviselnek az új Országgyűlésben Felülemelkedve a pártérdekeken Interjú Nyerges Tiborral (Folytatás az 1. oldalról.)- Ózdon születtem, ennek a városnak az ötvenes években is nagy híre volt. Itt jártam gimnáziumba, ahol szerény rajz­tehetségemet próbáltam kamatoztatni. Főként azért fordultam a művészetek fe­lé, mert szerettem volna valahogyan fel­oldani a körülöttem tapasztalt igazságta­lanságot. Vallom, hogy az igazságérzet az emberrel vele születik. Sohasem ha­gyott nyugodni, ha valami igazságtalan­ság történt velem vagy bárki mással. Ezért az életutam sem olyan egyenes, mint azt esetleg az olvasók gondolnák.- A művészet egyfajta szabadságot je­lentett?- Értem el eredményeket, jártam mű­vésztáborokban, s megismerkedhettem az’ akkori művészvilág néhány jelentős egyéniségével. Ök - tehetségüknek kö­szönhetően - megengedhették maguk­nak a viszonylagos függetlenséget. Jó­magam próbálkoztam a képzőművészeti főiskolával is. Azután Miskolcon dekora­tőr, majd autószerelő szakmunkás let­tem. Erre a lépésre egzisztenciális okok késztettek, magyarán pénzre volt szük­ségem.- Nem tartja elvesztegetett időnek az autószerelői pályafutást?- Nem, mert amit ez alatt az öt év alatt tapasztaltam, az végképp egyértelművé tette számomra, hogy ez a világ nem az én világom, ezen változtatni kell, vagy el kell innen menni. Ekkor végiggondoltam a lehetőségeimet. Logikai úton arra a kö­vetkeztetésre jutottam, hogy amennyi­ben segíteni akarok, az a legkézenfek­vőbb, ha elmegyek tanítónak. Ugyanis az összes olvasmányélményem arra muta­tott, hogy a közösség összetartó erejét mindenkor a papok és a tanítók adják. A papi hivatás szigora engem riasztott, azt akkor nem tudtam vállalni. így maradt te­hát számomra Sárospatak, és annak ta­nítóképző főiskolája.- Amely meglehetősen neves intéz­mény..»- Mindig is rebellis iskola hírében állt. A Rákóczi-szabadságharc szelleme, ha áttételesen is, de élt az intézményben, persze nem a KISZ-tanárok és apparat- csikok, hanem a régi tanárok személyé­ben. Volt szerencsém egy olyan papta­nárhoz, aki feladta hivatását, csak azért, hogy valamit átmenthessen az új nemze­déknek. A főiskolán a testnevelés­könyvtár szakkollégiumot végeztem, s a könyvtár volt az a menedékem, ahol sok mindent nyugodtan átgondolhattam.- Mihez kezdett a diploma átvétele után?- Szegedre költöztem, ahol a tanítás mellett a József Attila Tudományegyete­men elvégeztem a pedagógia szakot. Szeged szellemisége már akkor sem volt lebecsülendő, de legalább ekkora, ha nem nagyobb élményt jelentett számom­ra a közeli Szabadka, ahová a kishatárát- lépővel rendszeresen utazhattam. A Titó- rendszer problémái ellenére Szabadka igazi sokszínűségével, pezsgő életével kiemelkedett a vajdasági városok közül. S itt kapcsolódik az a regény, amiről a bevezetőben beszélgettünk.- Illetve itt, azaz Szegeden találta meg a kapcsolatot Nyerges Tibor az akkori ellen­zékhez.- Akiket később mint ismerősöket lát­tam viszont nagy örömmel az MDF-ben és az SZDSZ-ben is. De akkoriban még jellemző módon - a „romantikus illegali­tás" körülményei között olvastuk a Be­szélőt. Az igazgatóim rendszeresen hí­vattak is, bizonyára illetékis helyről in­formálták őket velem kapcsolatban.- Ezért kellett távoznia Szegedről?- Nem, hiszen én mindezek ellenére kifejezetten jól éreztem magam Szege­den. Ám harmincévesen úgy gondoltam, hogy nem lenne érdemes továbbra is le­gényembernek maradnom. Megnősül­tem, s így már két embernek kellett állás és lakás. Körülnéztünk, s 1985-ben Szekszárdra esett a választás. Ilyen egy­szerű az egész. Szekszárdon, a gyakor­lóiskolában kaptam állást, mint napközis nevelő.- Ahol egészen addig pedagógusko- dott, míg létszámleépítésre hivatkozva el nem köszöntek öntől...- Ez egy hosszú folyamat eredménye volt. Szakszervezeti bizalmiként szakmai „Számomra meghatározó az oktatás, a nevelés ügye” és emberi kérdésekben is a legjobb hi­tem és etikai érzésem szerint foglaltam állást, nemigen vettem figyelembe az egyéni érdekeimet. Ez meglátszott idővel a fizetésemen is, most is meglátszik, de ezen nem bánkódom, megélek ezután is. Szóval ez a reagálás kiszámítható volt: mindig is felháborodással utasítottam vissza az összefonódásokat, a visszaélé­seket.- Ezt az időszakot, ahogyan ön egy al­kalommal megjegyezte, már a hatalom végvonaglása jellemezte.- Az hamar kiderült, hogy „ellenzéki” vagyok, de biztos vagyok abban, hogy sohasem voltam tisztességtelen a hata­lommal szemben. A gyakorlóiskolából átszervezés címén küldtek el, három hó­napig voltam munkanélküli, míg végül is a különböző hatóságok úgy döntöttek, hogy jogtalan volt a munkáltatóm intéz­kedése. Visszahelyeztek tehát az eredeti állásomba, ahol most is dolgozom.- Illetve most már a pedagógusi hivatás mellé csatlakozott a nem kevesebb fele­lősséggel járó országgyűlési képviselői munka. Nyerges Tibor az MDF megyei lis­tavezetőjeként jutott be a parlamentbe. Sokakban felmerülhet a gondolat: míg mások kemény küzdelmekben mérettek meg az egyéni kampány folyamán, addig ön szinte besétált az Országházba.- Tény, hogy az egyéni jelölteknek ne­hezebb volt a helyzetük. Ám az az igaz­ság, hogy a kampány kezdetére kicsit el­fáradtam, s képtelen lettem volna vállalni az egyéni megmérettetéssel járó újabb terheket.- Bár egybehangzó vélemények szerint az új parlament törvényalkotó, az összma- gyarság érdekeit megjelenítő Országgyű­lés lesz, mégis feltenném a kérdést: a me­gye miként profitálhat abból, hogy a hon­atyák között ott ül Nyerges Tibor is?- Az új parlamentben számomra - a politikai kérdéseken túl - meghatározó szerepet tölt be az oktatás, a nevelés ügye. Szeretnék annak a parlamenti cso­portnak a munkájában részt venni, ame­lyik a művelődéssel és az oktatással foglalkozik. Az ott végzett munkánk hosz- szú távon befolyásolhatja a felnövekvő generációk, a magyar nép szellemiségét és öntudatát. Természetesen mindenek előtt megyei képviselőnek tartom ma­gam. Ahogy időm engedi, akár szerve­zetten, akár véletlenszerűen eleget téve a meghívásoknak, megyei képviselőtár­saimmal együtt a választópolgárok ren­delkezésére állunk. A közeljövőben sú­lyos döntéseket kell meghoznunk: ígér­hetem, hogy a pártérdekeken felülemel­kedve először a választókörzetekben próbáljuk egyeztetni az érdekeket, tiszte­letben tartva a mindenkori kisebbségi véleményeket is. SZERI ÁRPÁD Elég volt a házasságból Azt szeretném, ha háromezren élnénk Harcon (Folytatás az 1. oldalról.) Fia az ember végigautózik a községen, pontosabban azt hiszi, hogy végigmegy, akkor a Tamási irányába vezető út men­tén balról látja a betelepült janyapusz- taiaknak juttatott ingyen telkeken 15 éve felépített házakat, jobbról pedig egy telje­sen új utcát; pénztárcának és ízlésnek megfelelő épületekkel. A Gyönkre vivő út mellett is hasonlókat tapasztal, ám a falu nem ennyiből áll. Ez csak az új rész, a te­lepülés egy völgyben bújik meg szeré­nyen. Vezetékes ivóvíz, egy utca kivételé­vel mindenütt szilárd burkolatú út van, a települést bekapcsolták a távhívóháló­zatba, új utcák nyíltak. A termelőszövet­kezet nemrégiben 18 házhelyet adott át díjmentesen a tanácsnak és Sióagárd, valamint Zomba támogatását is élvezi a község abban, hogy Kakasddal együtt Flare is kapjon gázt.- Tizennyolc év hátrányt kell behoz­nunk - közli Horváth János, de elismeri a fejlődést is. - Egy szerencse, hogy az el­nökünk - igaz, sióagárdi, de ide jött férj­hez - nagyon jól képvisel bennünket a közös tanácsban. Hogy mennyire így van ez, mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy az elnök­asszony - 28 éve a tanácsnál dolgozik, minden lépcsőfokot bejárt, és Harcon la­kik - lesz a község vb-titkára. Szakkép­zett helybeliek látják el a gazdaságveze­tői és a pénzügyi előadói feladatokat is. A társadalmi tanácselnököt 11 tanácstag közül választják majd, és az alakuló ta­nácsülés április 13-án, délután 3 órakor lesz a harci tanácsházán. Harc is válik tehát, pedig az utóbbi idő­ben nem kellett neki a szegény rokon szerepében tetszelegni. Az önállósodási kérelmet idén januárban juttatták el ille­tékes helyekre,"az önkormányzat kezde­ményezésére. Az önkormányzat tavaly decemberben alakult, összehívta az elöl­járóság tagjait, akik támogatták az ötletet, de melléjük állt, aláírásgyűjtést végzett a Hazafias Népfront is. A megkérdezettek 80-90 százaléka a házasságból elég mellett szavazott, de ugyanígy tettek március 25-én is.- Nézze - mondja Horváth János -, az épületek megvannak, karbantartásuk fo­lyamatos volt, nem hanyagolták el őkét. Biztosított a tanácsház, berendezését a közös tanács finanszírozza. Az orvosi rendelő a tanácsház épületében van - hetente háromszor rendel az agárdi or­vos, felszereltsége jó mellette van az egészségház. A gyerekek Sióagárdon járnak iskolába - fűzi tovább a gondolat­sort -, de amikor arra mód és lehetőség lesz, az 1 -2-3. osztályt szeretnénk visz- szahozni. A pedagógusállás betöltése megoldható. Az óvoda április 15-től önál­ló, már harminc gyerek jár oda, de év vé­gére 45-en lesznek. Novemberben még egy osztott csoportot akarunk indítani, amihez biztosított az anyagi fedezet. Miközben hallgatom az elöljárót, sok minden megfordul a fejemben. Miért ilyen későn fedezték fel az illetékesek, hogy Harc nem egy pusztulásra ítélendő település, hanem egy életrevaló, olyan, ami betöltheti a szűrő szerepét, és eny­hítheti a megyeszékhely gondjait? Még szerencse, hogy a mostanában - jogo­Délelötti „tanácskozás” Ilyen lesz a jövő is? san - elhibázottnak vélt rendelkezés, a körzetesítés után funkcióban lévő taná­csiak nem ragaszkodtak mereven a tör­vény betűjéhez - és főleg szelleméhez -, és nem kezdték el - mint ahogy azt Értény­nyel megtette a Nagykónyi Községi Kö­zös Tanács - csendes faluromboló tevé­kenységüket. De ellenálltak ennek a har­ciak is. Tettek, kezdeményeztek, szem­beszálltak a butasággal. Előző gondolataimból ismét az elöljáró új információja zökkent ki. Megtudom, a kultúrház egy 60-70 tagú szabadidős társaság irányításával működik. Jelenleg az épület tetőtér-beépítésén dolgoznak - megyei segítséget kértek hozzá, pályázatot írtak -, e szerint az is­kola és a könyvtár idekerülne, ez utóbbi helyén pedig az orvosi rendelőt alakíta­nák ki.- Nagypénteken lesz az alakuló ta­nácsülés, mit vár tőle, illetve az önálló­ságtól? - fordulok az elöljáróhoz.- Úgy tudom, több mint 6,7 millióval gazdálkodhatunk. Hogy ez sok vagy ke- , vés, majd elválik... Mit várok? Könnyebb lesz a harci tanácstagoknak, igazi, ütő­képes apparátusunk, jobb szervezés, jobb képviseletünk lesz. Ez biztos.- Úgy legyen! ÉKES LÁSZLÓ Fotó: RITZEL ZOLTÁN Macska-egér játék A nagy vállalkozás Minden kezdet nehéz - de ennyire? Kárpáti István már szerepelt lapunk­ban. Tavaly nyár végén arról írtunk, hogy a fregolikat és egyéb lakásfelszerelési tárgyakat gyártó sikeres vállalkozó nagy terveket forgat a fejében, ám akkor úgy ítélte meg, hogy nem lenne szerencsés erről részleteket nyilvánosságra hozni. Sok idő eltelt azóta és sok minden történt e hosszú idő alatt. Erről kérdeztük Kárpá­ti Istvánt:- Fedjük fel akkor végre a nagy titkot! Mi lenne az a komoly vállalkozás, amely ilyen sokáig érlelődött a felszín alatt?- Valóban sok'áig érlelődött, hiszen már több mint egy éve folyik az előkészí­tés. Arról van szó, hogy az NSZK Baden- Württenberg tartományából, Cechingen- ből megkerestek az AKO Metallwaren­fabrik cég vezetői azzal, hogy bérmunka jellegű tevékenységre szeretnének léte­síteni Magyarországon egy komoly üze­met és ehhez keresnek partnert, de kizá­rólag magánvállalkozóval tárgyalnak. Ez a nyugatnémet fémmegmunkáló cég olyan nagy autógyártónak szállít alkatré­szeket, mint a Mercedes, a Ford, vagy a Volkswagen, de dolgoznak például az IBM számítógépgyártó óriásvállalatnak is. Örültem az ajánlatnak, bár tudtam, hogy ezt ma Magyarországon igen nehéz lesz véghezvinni. Arra azonban nem gon­doltam, hogy ennyire nehéz. Az élet min­den előzetes várakozásomat felülmúló akadályok elé állított, miután igent mond­tam az ajánlatra.- Részletezné ezt egy kicsit? Pontosan milyen nehézségei támadtak?- Természetesen a bürokrácia. Re­gényt írhatnék erről az egyéves küzde­lemről. Szinte naponta jártam fel a mi­nisztériumokba a szükséges engedélyek beszerzése érdekében. Nem mondhatnám, hogy különöseb­ben segítőkészek voltak, de azért végül sikerült - ha hónapok alatt is - minden engedélyt megszereznem. Az AKO-val tavaly november 4-én kötöttem meg a .szerződést. Titkos csatornák- Azóta viszont eltelt majdnem fél év anélkül, hogy gyakorlati lépések történ­tek volna. Ez mivel magyarázható?- Közös vállalkozásról van szó, amely­be nekem is komoly tőkével kell beszáll- nom. Saját pénzem viszont ehhez mesz- sze nem elegendő, hitelre, támogatásra volt szükségem. Mivel több száz munka­hely teremtődne ennek az üzemnek a beindításával, úgy gondoltam, hogy tel­jes joggal számíthatok a segítségre, hi­szen írtak ki különböző pályázatokat munkahelyteremtő beruházásokra, ame­lyekkel elvileg a foglalkoztatási alapból lehetett kedvező feltételekkel fejlesztési hitelhez jutni. Több, kisregény terjedelmű pályázatot nyújtottam be minden elkép­zelhető helyre. Ezek elkészítése óriási munkát, sok időt emésztett fel, sajnos eredmény nélkül. Hónapokig erőlköd­tem, tárgyaltam minden illetékessel, de mindig találtak valamilyen kifogást, hogy miért nem fogadhatják el a pályázatomat. Végül rá kellett jönnöm, hogy ma Ma­gyarországon magánvállalkozó nem jut­hat komoly pénzhez ezekből az alapok­ból. Nyugatról kapott az ország többször is dollárszázmilliókat kifejezetten vállal­kozásfejlesztésre. Én megpróbáltam utá­najárni, hogy hol lehet ezekhez a pén­zekhez hozzáférni, megint csak ered­ménytelenül. Ha az apparátus egyszer ráteszi a kezét, akkor a pénz elfolyik tit­kos csatornákon, többnyire alacsony ha­tékonyságú vállalati, szövetkezeti fejlesz­tések valósulnak meg ebből, míg a vállal­kozók nem juthatnak hozzá. Szóval rá kellett jönnöm, hogy a vállalkozó még mindig fekete bárány, szó sincs esély- egyenlőségről, támogatásról. Erre a macska-egér játékra azonban elment néhány hónap és rengeteg munka.- Milyen összegről volt szó?- Hatvanmilliót kértem. Kicsit talán soknak tűnik, de ez egy komoly, megala­pozott, biztos megtérülést ígérő vállalko­zás és - mint mondtam - több száz új munkahelyről van szó.- Végül hogyan sikerült pénzt szerez­ni, hogyan tudott kikerülni ebből a zsák­utcából?- Német partnerem sietett a segítsé­gemre, látva a nehézségeimet. Kiderült, hogy Bajorországban és Baden-Würt­tenberg tartományban létezik egy 250-250 millió márkás alap, amelyből magyar-NSZK vegyes vállalatok kaphat­nak fejlesztési hitelt kedvező kamattal, 10-15 éves lejáratra. Ez azonban a sza­bályok szerint nem kerülhet magyar pénzintézethez elosztásra, hanem kizá­rólag a közös vállalkozás német partnere veheti fel és a pénz csak az adott tarto­mányban költhető el. Nos, ide is pályáz­tunk és úgy tűnik, hogy sínen van a do­log, hamarosan megkapjuk a pénzt. Korszerű technológia Szekszárdon- Beszéljünk egy kicsit a leendő üzem­ről. Hol lesz, milyen lesz, mit és hogyan gyártanak majd ott?- Szekszárd határában lesz, de a pontos helyét egyelőre nem akarom megnevezni. Az NSZK-ból szállítanak egy kész, 8000 négyzetméteres könnyűszerkezetes üzemcsarnokot, a felállítás előtt nekünk csak az alapot kell megcsinálnunk hozzá. Ebben a csarnokban nyugati személygép­kocsikhoz alkatrészeket és egyéb precí­ziós finommechanikai alkatrészeket gyár­tunk majd a német partner tulajdonában le­vő automata gépekkel. Természetesen az alapanyagot is kintről kapjuk. A fémmeg­munkáló gépekkel együtt olyan fejlett, szá­mítógépes minőség- és méretellenőrzési rendszert is szállít a partnerem, amely nemrég még COCOM-listán volt, mert az űrkutatásban, repülőgépgyártásban hasz­nálták. Nem megvetendő tehát az a szem­pont sem, hogy ezzel az üzemmel igen fej­letttechnika, technológia kerül Szekszárd­ra. A terveink szerint mintegy 100 szak­munkásra és 2-300 betanított munkásra lesz szükség az üzem működtetéséhez. A foglalkoztatási gondok elsősorban a szak­képzetlen nőket érintik, mi rájuk is számí­tunk, betanított dolgozóként alkalmazzuk őket.- Mikor várható a beruházás megkezdé­se?- Hamarosan, bár a kiszemelt terület fel­használásával vannak még gondjaink. Saj­nos igen komoly - milliókra rúgó - adót kell fizetnünk a vételáron felül a művelés alól történő kivonás címén, mivel ez mezőgaz­dasági terület. A német partnerem ezt elég nehezen tudja megemészteni. Mi magya­rok azt mondjuk, hogy várjuk a külföldi tő­két, ugyanakkor millió akadályt állítunk elé. A legnagyobb hasznot akarjuk húzni belő­le, de cserébe nem nyújtunk semmit Indo­néziában, vagy Spanyolországban ingyen telkekkel, a legkorszerűbb infrastruktúrá­val várják, csábítják a külföldi beruházókat, nem beszélve az adókedvezményekről. És nálunk... - árki -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents