Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-11 / 08. szám

Tízen jutottak be megyénkből a parlamentbe Külön utakon, egy irányba? Az országgyűlési választások második fordulójában eldőlt a mandátumokért fo­lyó harc és a szabad választások után talpra állt a képviseleti demokrácia. A Magyar Demokrata Fórum meggyőző fö­lénnyel megnyerte a választást, s a maga 164 mandátumával az ország legerő­sebb pártja lett. Ám mégsem eléggé erős ahhoz, hogy egymaga alakítson kor­mányt. így, amit korábban csak feltéte­leztünk, mára bizonyossá vált: a Magyar Köztársaság szabad választások utáni első kormánya koalíciós kormány lesz. A közvéleménykutatók már hónapok­kal ezelőtt prognosztizálták a kialakult helyzetet, s a döntés napjához közeled­vén, csak tovább erősödött a koalíciós várakozás a közvéleményben. Amíg az első forduló előtt a legvadabb találgatá­soknak is tere nyílt, március 25-e után körvonalazódott, hogy a két meghatáro­zó politikai erő a Magyar Demokrata Fó­rum, illetve a Szabad Demokraták Szö­vetsége lesz. A lakosság többsége kez­detben kizárólag „nagykoalícióban” gondolkodott, hisz történelmi emlékeze­tünkből felidézhette annak tényét, hogy az ellenzéki kerekasztal alapító szerve­zetei közös zászló alatt indultak harcba az állampárt lebontásáért. A radikálisok és a centrumhoz közelállók a jelesebb politikai évfordulókon, március 15-én vagy október 23-án saját zászlók alatt vonultak fel, de a különböző transzpa­rensek ellenére jól megfért egymással a két párt népes tábora. De a jobbközép és a szociálliberális irányzat közötti kezdeti különbségek egyre kitapinthatóbbá'váltak. Már a há­romoldalú tárgyalások finisében jelent­kezett ez, az aláírók és az alá nem írók tá­borába csalva az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőit. A népszavazás felé tett lépé­sek is inkább a távolodás, mint a közele­dés jelképeivé váltak. A köztársasági el­nök közvetlen választása kérdésében ugyan végül kialakult a közmegegyezés, de a nemzeti médiák kirekesztő birtoklá­sa ürügyén kipattant, mindmáig hullámzó vita mélyebb sebeket ütött a politikai riválisokon. A március 15.-i közvetítések elmaradása pedig már a közvélemény számára is világosan jelezte a nagykoalí­ció mérsékelt esélyeit. Bár a külföldi megfigyelők azt próbál­ták sugallni, hogy Magyarország számá­ra a mai helyzetben nincs üdvözítőbb po­litikai recept a nagykoalíciónál, elvárá­sukra a választópolgárok nem tették rá a jóváhagyó pecsétet. A koalíciós várakozások magyar evo­lúcióját nyomon követve érdemes egy ki­csit tallózni a két választási forduló között megfogalmazott nyilatkozatokban is. An­nál inkább, hiszen ekkor minden közvé­leménykutatási előrejelzésnél szélesebb minta állt a lakosság rendelkezésére. Ez pedig nem volt más, mint az első válasz­tási fordulóban leadott több mint 5 millió szavazat. Március 25-én a szavazóur­nákból még nem rajzolódott ki teljes pon­tossággal a népakarat, de mintegy in­dexként jelezte, a két héttel későbbi gát­szakadást. A vasárnapi választási forduló előtt koaliciópártinak mutatkozott a Fidesz, persze a nagykoalíció mellett tette le a voksát. Veszélyes periódus elé néz az or­szág - hangsúlyozták -, s végzetes hiba lenne, ha ilyen körülmények között a pár­tok bevinnék a maguk éles ellentéteit a parlamentbe. A kereszténydemokraták már a nemzeti centrum felé igyekeztek, kormányszínekben képzelve el a jövőt. A kisgazdák programjukból elsősorban a „mégis mozog a föld” XX. századi teóriá- (Folytatás a 2. oldalon.) Új parlament, új képviselőkkel. Köztük olyanokkaf is, akik megyénk színeiben indulva jutottak be a honatyák testületébe. Mivel szűkebb hazánkat immár új ar­cok képviselik, talán nem felesleges bemutatni őket személy szerint is lapunk hasábjain. Ezt célozza sorozatunk, melyben elsőként Nyerges Tibor (MDF) beszél önmagáról, életpályájáról és célkitűzéseiről. Szándékunk szerint az elkövetkező napokban folyamatosan ismerkedhetnek az olvasók az országgyűlési képvise­lőkkel, akiknek névsorát az alábbiakban közöljük. 1. számú választókerület: dr. Ternák Gábor (MDF) 2. számú választókerület: Figler János (MDF) 3. számú választókerület: Barcza Imre (SZDSZ) 4. számú választókerület: Horváth Lajos (MDF) 5. számú választókerület: dr. Dávid Ibolya (MDF) Területi listás képviselők: Nyerges Tibor (MDF), dr. Nádori László (SZDSZ), dr. Pálos Miklós (KDNP). Országos listás képviselők: Kapitány Ferenc (FKgP), Pólyák Sándor (SZDSZ). Felülkerekedve a pártérdekeken Interjú Nyerges Tiborral Első látásra talán meglepőnek tűnhet, ha egy regényeimmel kezdődik egy be­szélgetés. Nyeres Tibor pedagógus, az MDF szekszárdi szervezetének elnöke s immár or­szággyűlési képviselő, esetében azonban a Doktor Zsivágo című könyvnek ön­magán túlmutató jelentősége van. Jelenti azt a szellemi légkört, amellyel szegedi évei alatt találkozott, illetve jelenti a közeli Szabadkát, ahol megvásárolta - mert akkoriban csak itt, ebben a jugoszláviai magyar városban vásárolhatta meg - ezt a nálunk még tiltott kötetet. A szellemi fogékonyság, az indíttatás kérdéseit érintve érdekes állomáshelye­ket elevenít fel beszélgetőpartnerem. (Folytatás a 3. oldalon.) Szabadulás Abu Nidalék fogságából - 880 nap ulán Az idei Ramadán - a szent böjt hó­napja - meghozott egy „csodát”: „Meghallgatásra talált” Moamer el- Kadhafi líbiai vezető alig egy héttel ezelőtt a Ramadan alkalmából el­hangzott emberiességi felhívása és az Abu Nidal-csoport kedden Nyu- gat-Bejrútban szabadon engedte tú­szait, pontosabban egy részüket: a francia állampolgárságú Jacquelin Valentét, belga élettársát, Fernand Houetekynst és a már fogságukban született 25 hónapos kislányukat, Sophiet. (Folytatás a 2. oldalon.) Pozsonyi csúcs - csalódott lengyelek Nem titkolt csalódottsággal számol be a keddi lengyel sajtó a pozsonyi hármas > csúcstalálkozóról. A legkonkrétabban és a legnyíltabban a kormány lapja, a Rzecz- pospolita fogalmazza meg a lengyel kritikát, ami elsősorban Havel csehszlovák köztár­sasági elnök 10 pontos bevezetője ellen irányul. (Folytatás a 2. oldalon.) „Azt szeretném, ha háromezren élnénk Harcon” „Itt születtem Harcon, itt is nőttem fel, ebben a 653 lelket számláló kis­községben. A 68-70-es években kényszerrel került a község Sió- agárdhoz. Ha máshol épült valami és itt nem, úgy éreztem, nagy az igaz­ságtalanság, valami nincs rendben. Húsz éve építési tilalom volt, ezért sokan elmentek, pedig Szekszárd közelsége, a jó közlekedés, a szép vidék, s minden olyan adottság meg­van, ami a fejlődést szolgálhatja. Mindig azon voltam, hogy ebből a kis faluból nagy település legyen, és azt kívánom, ne csak anyagiakban, ha­nem természetileg is nagy legyen. Azt szeretném, ha nemcsak 653- an, hanem 3 ezren lennénk, élnénk itt.” Horváth János harci elöljáró fenti vallomása tömören, de mégis hűen ábrázol egy helyzetet. Érzelem vagy kritika és igazság bújik meg a gon­dolataiban. És még valami: egy hibás döntés és annak következményei. (Folytatás a 3. oldalon.) Utcakép, amit az átutazó nem lát Ezüstkincs - Nagyszékelyből A bejelentő, Renkecz József Néhány héttel ezelőtt Nagyszékelyben, Hargitai Konrád portáján, kertásás közben, szinte csorbítatlan edénybe rejtve, összesen 2 kiló 20 deka súlyú ezüstpénz került elő. I. Ferdinánd korából származó dénárok ‘és nagy mennyiségben, ritkaságnak számító, Az ezüstkincs ömlesztve török ezüstpénzek, akcsék, vagy másként oszporák Az ezüstkincs megtalálója először sógorának Renkecz József nyugalmazott is­kolaigazgatónak mutatta meg a leletet aki kötelességszerűen bejelentette azt a megyei múzeum szakembereinek Tegnap az igaz­gató uzdi lakásán vették át a nem annyira ezüst mint inkább tudományos értéke miatt nagy értékű leletet Majd a helyszínre utazva, megfelelő kutatóműszerrel felszerelve, még újabb éremre is bukkantak O. I. Fényképezte: Ó. R. Peru Fujimori-jelenség Macska-egér játék A nagy vállalkozás Kárpáti István eddig is sikeres vál­lalkozó volt Szekszárdon, hiszen 10 millió forintos nagyságrendet ért el a jól ismert fregolik, előszobafalak, egyéb lakásfelszerelési cikkek gyár­tásával. Most azonban egy új, nagy vállalkozás megvalósításán dolgo­zik, amely több száz munkahelyet te­remthet a megyeszékhelyen. Az új vállalkozásról szóló írást a 3. oldalon olvashatják. Három hete még az ismeretlenség ho­mályában, ma pedig a perui államfői bár­sonyszék esélyes várományosaként Al­berto Fujimori a perui és a nemzetközi politikai élet nagy meglepetésének szá­mít. Az 52 éves japán származású, nős, há­romgyermekes Fujimori - a vasárnapi perui választásokról közzétett legfris­sebb részeredmények tanúsága szerint - fokról fokra behozza hátrányát az elnö­ki posztra legesélyesebbnek tartott Ma­rio Vargas Llosával szemben, és az elő­rejelzések szerint az elnökválasztások második fordulójában 47 százalékra számíthat Vargas Llosa 35 százalékra becsült esélyével szemben. Mi sz ön titka? - kérdezte a mosolygó Fujimoritól égy újságíró az első forduló után. Fujimori pedig lenyűgöző egysze­rűséggel csak így válaszolt: „Ismerem hazámat, szeretem Perut...” Egyesek attól tartanak, hogy Fujimori- val egyfajta apolitikusság kerül hatalom­ra és csak tetézné az amúgy is.nagyon súlyos értékválságot, melyen Peru nap­jainkban keresztülmegy. Attól tartanak, hogy nem jutnának előbbre a kábítószer és a terrorizmus elleni harcban, szerte- (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents