Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-07 / 05. szám
I. évfolyam, 1. szám 1990. április 7. Úgy kezdődött, hogy Magdi néni (azaz Májik Ist- vánné) Tolnán, az Eötvös utcai általános iskola 4. b. osztályában egy fehér lapot adott a gyerekeknek. Bármit lehetett vele kezdeni. Az lett a vége, hogy egy csomó verset írtak a tanulók. Tavaszról, egymásról, Magdi néniről, az iskoláról. Nyilván nem véletlen, hogy versírásra adták fejüket, hiszen a költészettel való kapcsolatot megteremtette Magdi néni. Gyakran olvasnak, elemeznek, értelmeznek és mint kiderült, írnak is verseket a negyedik bések, 1990-ben. Első hallásra természetellenesnek tűnik, hogy vágtára, szabadságra hivó tavaszban egy fehér lap fölé hajol harminc kisdiák és verset formál azokból a gondolatokból, amelyek éppen foglalkoztatják. Erre voltam magam is kíváncsi. Nem a versírásra, hanem Úri Viktor, Varga Viktor, Wiedemann Ákos, Lampek Csaba, Izer András, Neszter Szabolcs, Pekari János, Sáfrány István, Oláh Gábor, Illés Szabolcs, Babusa Richárd, Schafer Róbert, Kun Krisztián, Kosztolányi Teréz, Simon Krisztina, Széles Melinda, Halász Andrea, Leimszi- der Anikó, Mihályi Katalin, Cseh Gyöngyi, Kaiser Mónika, Hagymás Edit, Kővári Ildikó, Porteleki Mária, Bániczki Csilla, Demkó Judit, Prokos Zsanett, Farkas Tímea, Appelschoffer Ágnes, Ringvald Bernadett gondolataira, amit Májik Istvánná irányit. Vajon mennyi függ a fiatal tanároktól, tanítóktól, szülőktől, otthontól, társadalomtól? Mennyire képesek átrajzolni, szebbé, vagy a szépre fogékonyabbá tenni a legapróbbak, a rájuk bízott emberkék értelmi, érzelmi világát, amikor tudja (idézem Májik Istvánné szavait):- Az alsó tagozatban a legnagyobb létszámú osztály vagyunk. Főleg fizikai dolgozók gyermekei járnak ide. Tíz gyerek van, aki négyes, ötös osztályzattal a jobbak közé sorolandó. Általában közepes képességűek. Egy két gyenge tanuló van, aki le is marad. Félek, hogy ötödik osztályban milyen lesz a helytállásuk. Sikerű It jó közösséget alakítani, jó kapcsolattal. Felnőtteknek tekintem én is őket. A hibát itt látom, mert túl korán tesszük őket felnőtté, nincs idejük gyereknek maradni. Olyan tömény tananyagot adunk a gyerekeknek, hogy képtelenség annak a befogadása. Az érzelmekre sokkal jobban kellene hatni, minden eszközt megragadni, hogy a felszabadult örömök elnyerői lehessenek... * „Felszabadult örömök elnyerői.” Mit kell ezért tenni? Milyen úton kell járniuk ehhez? Hogyan értékelik, látják a mai valóságot? Akad-e közöttük, akinek van elképzelése arról, hogy mi szeretne lenni? (Csak emlékeztetőül jegyzem meg: Tolna, 1990. márciusa 4. b. osztály.) Következzenek a gyermekhangok, vélemények, sorsok.- Én... valamilyen lakatos, na... karosszérialakatos szeretnék lenni, mint a keresztapukám! A nevem Kun Krisztián, a Fém utcában lakunk. Anyukám ott dolgozik, ahol a Csabi anyukája, a Patex- ban. Apukám a paksi atomerőműben. Krisztina, a testvérem, Szekszárdon a varrodában dolgozik...- ... és te karosszérialakatos szeretnél lenni. Miért?- Azt mondták, hogy sokat lehet keresni. Igaz, sokat kell tanulni.- Szerintem - mondja Wiedemann Ákos - nem az a fontos, hogy sokat keressünk, hanem az, hogy meg tudjunk élni. Nem kell ahhoz tízezer forintos fizetés, de jó ha van háza, kocsija. Fehér lap előttünk- Nekünk sincs kocsink - szól közbe Cseh Gyöngyi -, mégis megélünk. Pénztáros szeretnék lenni. Anyukám is ott dolgozik a boltban. Szünidőben és szombatonként nála szoktam lenni.- Nem baj az, hogy nincs kocsitok?- Nem, mert van motorunk, és apu azzal is tud hozni az iskolába, de legjobban gyalog szeretek. *- Én az Ákos mondatához még azt szeretném mondani, hogy nem az a fontos, hogy sok pénz legyen, hanem az, hogy tetszen a foglalkozás amit választottam - vélekedik Porteleki Mária.- Az én apukám Demkó István, egyéni gazda - kezdi bemutatkozását Demkó Judit. Anyukám gyógyszertárban asszisztens. Testvérem harmadikos gimnazista.- Mit jelent az, hogy egyéni gazda?- Dinnyeföldünk van Fácánkertben. Négy hold. Görög és sárga. Legtöbbször föl szokta vinni Pestre ARO-val, piacra, a Bosnyákra. Ott sokat el tud adni, igaz olcsóbban, de ott csak párat néznek meg, itt viszont mindegyiket de drágábban adja.- Te szoktál otthon segíteni?- Igen. Most otthon van a fóliasátor, tegnap előtt raktunk magokat, palántákat, és takarítani szoktam. ' * * Az osztály másik sarkából hirtelen derültség hallatszik. Az oka:- Tegnap mondtam apunak, hogy a cigánypártra kell szavazni, mert az kiviszi az országot ebből a helyzetből.- Milyen helyzetben van az ország?- Rossz, mert eladósodott! - válaszol Úri Viktor. (Ezt ő a rádióból tudja.) Demkó Judit szerint az eladósodás oka:- Akik a pártokban vannak, nekik nagyon sok a pénzük. Mindenfélét tudnak venni abból a pénzből, amit kölcsönkértek. Akad olyan, akinek öt háza van. Mondták, hogy Ceausescunak is több villája volt. Ezt a tévében mondták. Föl is vettük, a tárgyalást, azt ahol meggyilkolták. Anyu meg apu azon nevetett, hogy nem állt föl a Ceausescu, mert ő még mindig elnök és csak nép előtt felel.- Varga Viktornak hívnak és kicsit bele szeretnék szólni abba, amit az Ákos mondott, hogy hét-, nyolcezer forint fizetés elég. Én nem hiszem, mert úgy romlik a forint. Nem nagyon lehetne megélni belőle. •- Mennyiből lehet megélni?- Hát... nem is tudom! Apu esztergályos, anyu gyesen van, tesóm lesz. Most nem tudom mennyiből lehet megélni.- Mit esztergályoz édesapád?- Hengereket fúr, kulcsokat másol. Felújít motorokat... Anyukám az idősek klubjában dolgozott.- Mit tudsz az idősek klubjáról?- Akiknek háromezer forint alatt van a nyugdíjuk, azoknak nem kell fizetni az ellátásért. Van ott tévé, azt nézik, a kertben kiülnek, pihennek... meg ilyeneket csinálnak. Nem alszanak, csak napközben vannak ott. Anyu a főnökhelyettes volt.- Nem is tudom, mi lesz! - sóhajt Prokos Zsanett. A fizetéseket nem emelik, csak az árakat! (Demkó Juditnak van egy megoldása:)- Ha van egy iroda, ahol most tizen ülnek, akkor ebből ötöt kirúgnának, többet fizetnének annak aki ott maradt, de ő jobban dolgozna.- És akit „kirúgtak”?- Kaptak munkát ők is! Amikor beteg voltam előttünk ásták az árkot akik munkanélküliek voltak. Ilyen munkákat kellene nekik adni és akkor jobb lenne, vagy máshova küldeni őket, ahol kevesen dolgoznak. Át kellene mindent szervezni. *- Szerintem az a baj, hogy sokan beváltják a pénzüket és kimennek külföldre, mert ott sok pénz van. Aztán visszajönnek és elkezdenek dicsekedni, hogy ők a gazdagok és akkor a szegényeket lenézik - így gondolja Wiedemann Ákos.- Én meg azon szoktam meglepődni - vág közbe Porteleki Mária -, hogy apukám Pakson dolgozik, a tűzoltóságnál, és anyu nyolc órát dolgozik Tolnán, a GÉM-ben, fél héttől kettőig. Én szerintem anyu sokkal többet dolgozik, mint apu, és mégis anyu kevesebb fizetést kap, mint apu. Azt mondja nekem apu, hogy van, amikor ők kidolgozzák a huszonnégy órát, de én ezt nem hiszem el. ULt iáúA HUin<La. X row: •tt at<UKXAÍ <vary<x .lt/uLüx fjMj. v'vdLam.. 'i'xSfyofx «LvLűjL ^ a njap-oL X LÚa íkLk J’ZiXaA Formát választottak a tartalomhoz- Én nem sorolom magunkat se szegénynek, se gazdagnak - latolgat Cseh Gyöngyi. Apukám tízezer forintot keres, de fele megy a bankba, mert a házat kell fizetni. Mi is nehezen élünk, de nem mondhatnám, hogy gazdagok, meg szegények vagyunk. *- Hallottam, hogy a kettőfillérest is be akarják hozni Magyarországra. Szerintem a tízfilléresért sem lehet semmit kapni. Jobb lenne, ha az ötezrest hoznák be. Anyukám az OTP-ben dolgozik, apukám a tanácsnál karbantartó. Régebben festő is volt, autófényező, mázoló. Mi is olyan közepesek vagyunk, se szegények, se gazdagok. Ja, Pekari Jánosnak hívnak! *- Ki a szegény?- Akinek nincs tévéje - mondja Kun Krisztián - meg nincs földje és nem kapnak állást.- Szerintem, - így Cseh Gyöngyi - nem az a szegény, hanem aki Pesten a pályaudvaron alszik. Mondták, hogy már öreg nénik is a kukákban kutatnak.- Néha mi is közepesen élünk - szólal meg Oláh Gábor. Amit apu keres az mind bemegy a bankba. Ó autószerelő. Anyu gyeden van.- Én azt hallottam - mondja Pekari János -, hogy Romániában a magyarokat nem szívesen látják és azt akarják, hogy menjenek el onnan, mert meg akarják őket gyilkolni. Mi befogadtuk őket Magyarországra, segítettünk is nekik. Én ezt nem tartom igazságosnak. Nem szabályos: ha mi segítünk nekik, akkor ők miért minket zavarnak ki? Nem értem.- Én is hallottam a híradóban - csatlakozik Izer András -, hogy amit a magyarok vittek ételt, italt, azt elvették tőlük a románok. Igazságtalanság!- Románia háromnegyed része Erdély - magyarázza Wiedemann Ákos. Ott majdnem csak magyarok élnek. Mindenkit nem ölhetnek meg. Ha mindenki elpusztul ott, akkor mi lesz azzal a földdel? Magyarországhoz csatolják? Mit tennének a tolnai Eötvös utcai iskolások, hogy jobb, békésebb élet legyen majd holnap? íme egy-egy mondatos válaszaik:- Németországban csak németek éljenek és ne legyen berlini fal, hogy át kelljen mászni rajta!- Egyik ország se kérjen kölcsönt a másiktól!- Ne legyenek országhatárok!- Csökkentsék le az árakat, hogy ne legyen drága minden! Jobb lenne ha megszűnne a parlament mert ők mondják mindig, hogy hétfőtől megemelik ennek, meg annak az árát- A parlamentbe üljenek inkább okos emberek, de ne legyen olyan sok fizetésük, mint amiről beszélnek, mert a szegény embereknek sosem lesz annyi.- Magyarországról most kimennek az oroszok, de sok nemzetiség marad még itt.- Amíg a parlamenti emberek ki nem vezetik ebből a helyzetből az országot, addig csak a fizetésük felét kapják. Úgy kezdődött, hogy Májik Istvánné fiatal tanítónő egy fehér lapot rakott tanítványai elé és ők verses formában megírták mi az ami foglalkoztatja őket. Eljuttatták költeményeiket az újság szerkesztőségéhez. Mindez témának minősíthető, ami megérdemli, hogy utána járjon valaki. Ez megtörtént, viszont a beszélgetéskor elmaradt - valamilyen zavar miatt - az újságíró bemutatkozása. Aki a 4. b. osztályban szerzett élményei nyomán teleírt hét és fél oldalnyi fehér lapot:DECSI KISS JÁNOS
