Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-07 / 05. szám

2 - TOLNATAJ 1990. április 7. Majnay Antalné és Decsi Kiss János a moziról I- A mozikat sem kerülte el az a válto­zás, ami napjainkban hazánkban zajlik. Nem véletlenül használtam a „zaj” kifeje­zést Mennyire zajos mindez az önök éle­tében?- Három évtizede vagyok a Tolna Me­gyei Moziüzemi Vállalatnál. Megbízott igazgatóként 1989 novembere óta dol­gozom. Ha zajról kell beszélni, akkor azt mondhatom, hogy a XXII. magyar film­szemle - ami ez év február 2-8. között volt - keltett erősebb hangokat a mo­ziról, filmekről, de egyébként magunknak csöndben kell megbirkózni az egyre so­kasodó nehézségekkel. Nyolcvannégy működő mozival számolunk most is. Eb­ből harminchat a normál, negyvennyolc a keskeny filmek vetítésére alkalmas. Ha az elmúlt, legutóbbi harminc évről kell egy pillanatnyi képet vetítenem, hogy stíl­szerűen fogalmazzak, akkor láttatni le­het hogy gyakorlatilag nem kell a min­dennapokért, a megélhetésért küzdeni, mert az állami támogatás hosszú évtize­deken keresztül egy nyugodt életet bizto­sított. A saját moziszámunk sosem volt több, mint amiről beszéltem. Egykor még arra is volt pénzünk, hogy ahol béreltük a művelődési házakat, még azokat is rend­be tudtuk tenni, tehát nem a saját épüle­tet. Ilyenről ma nem beszélhetünk. Az ál­lami támogatás fedezett mindenféle mű­ködési költséget. Í- Mennyi volt összeg szerint az állami támogatás?- Az elmúlt évben tizenegymillió forint az idén ötmillió-ötszázezret ajánlottak. A különbséget ki kell gazdálkodni.- Ezen a ponton meg is állhatunk és teljesen nyilvánvaló, miért olyan például az április havi műsorajánlat - maradjunk csak Szekszárdon - mint amilyen. A nem szekszárdi olvasók kedvéért említem, hogy amerikai filmet amerikai, NSZK, olasz kö­vet, talán egy magyar, egy szovjet. Krimi, pornó, és nem is folytatom. Félreértés ne essék, nem öntől akarom számon kérni a mozik valamikori szerepének, az ízlésfor­málásnak, vizuális kultúra terjesztésének hollétét! Tökéletesen megértem. Úgy gon­dolom, egyszerűen arról van szó, hogy vagy megél, vagy becsukja a mozikat Mindez meghatározza a tevékenységet, a műsorpolitikát.- Mi úgy fogalmazunk, hogy jegybevé­tel-érdekeltek vagyunk. Korábban a mo­zik eredményes működését nem úgy kel­lett figyelni, mint most. Rákényszerültünk a települések vizsgálatára, hogy a mozi nyereséges, vagy veszteséges. A tavalyi utókalkulációból kiderült hogy három mozi nyereséges, állami támogatás nél­kül A többi állami támogatással is vesz­teséges. Több mint negyven tanácsnál jártunk, közös megoldást keresve. I- Nem szakítom félbe gondolatát, de hogy lehet vállalni ilyen veszteséggel a további üzemeltetést? Tudnak-e segíteni önöknek a kisebb települések tanácsai?- Eltérő véleményük volt a tanácsi ve­zetőknek. Akadt aki azt mondta, amíg ő a tanácselnök addig nem hagyja, hogy a mozi megszűnjön. Mondjuk meg mennyi a ráfizetés, számlázzuk nekik a vesztesé­get. A többségük sajnos nem tudja a mo­zit segíteni, mert gázt vezettek és kábel­tévét hoztak létre. Mások azon az állás­ponton voltak, hogy várjuk meg, amíg az ő helyzetük is biztosabb lesz. Minden mozink üzemel továbbra is és... I- ... ne tartson cinikusnak, és vesztesé­get termel? Mit tudnak tenni a bevételek . növeléséért?- Nem tudtunk mást, mint a helyárakat emeltük. Ez nem keltett rokonszenvet, tudjuk. Azonkívül szigorú takarékossági intézkedéseket hoztunk. Azoknál a mo­ziknál, ahol a tanács nem tud segíteni, magánkézbe adást javasoltunk. ■ - Ez meg is jelent az újságban.- Igen. Van rá érdeklődés, de most még jogász készíti elő a mozik kiadását Az állami támogatást meg kell termel­nünk. Ez úgy értendő, hogy vannak olyan esztétikai értékeket, kritikusi díjakat hor­dozó filmek, amelyeket támogat az állam. Ezen filmek jegybevétele után kapjuk az állami támogatást. I- Most értem, miért mondta azt hogy idén ötmilliót „ajánlottak”. Ha ezt megter­meli, akkor megkapja, de ha...- ... ha csak hárommilliót tudok bevé­telként elszámolni, akkor ennyit kapok. Tehát érdekelt lett a vállalat hogy ilyen értékeket forgalmazzon.- A filmek címeiből és egynéhány gyár­tási adatból sejteni lehet a közönség érdek­lődését. Az áprilisi szekszárdi programból az derül ki, hogy a kisebb számú közönség befogadására alkalmas Világ mozgófilm­színházban vannak az „értékesebb filmek”, hogy maradjunk ennél a jelzőnél.- Ez a műsorosztási szisztémánk ered­ménye Szekszárdon. A nagyterembe, a Panoráma mozihoz osztottuk a sikerfil­meket Itt csupán két olyan film kerül a közönség elé, amit az állam támogat. Egyik a Született július 4-én, a másik az Amadeus l-ll. Oszkár-díjas filmek. Iskolá­kat keresünk meg, szeretnénk megter­melni a kiírt támogatás összegét. Ami a kisebb termet illeti: itt szerettük volna a rétegigényeket kielégíteni. Úgy képzel­tük, naponta két előadás kell. Sőt a dél­előtti ráérőkre gondolva, úgynevezett Filmturmixot kínáltunk, ahova sikerfilme­ket osztottunk. Í- Annyira múlt időben fogalmaz, gyaní­tom nem véletlenül.- Sajnos, nem. Ebben a reprezentatív berendezésű moziban, az első előadá­son huszonnégyen voltak. Nem jobb az arány akkor sem, ha a szervezett csopor­tokról kérdez. Arra az elhatározásra kényszerültünk, hogy csökkentettük az előadások számát. Két szünnapot csinál­tunk és a szerda délelőtti Filmturmix-ot szombatra tettük. Japán filmekből bérle­tes sorozatot terveztünk, négy bérlet kelt el. Próbáltuk a műsorkínálatunkat úgy összeállítani, hogy harminc százalékban játszottunk csak magyar filmeket, felvet­tük a Filmintézettel a kapcsolatot, Chap- lin-sorozatot szerettünk volna. Teljes ku­darcot értünk el. I- Az a kis mozi más rendezvényre is al­kalmas.- Több intézménynek felajánlottuk, hogy bérbe veheti, hiszen van egy kis pó­dium, ami kínálja a lehetőséget egyéb kulturális programra, kamarahangver­seny, meghittebb találkozók művészek­kel és lehetne még folytatni a sort. Nem titkolt szándékunk, azt reméljük ezektől, aki egyszer megfordul ott, legközelebb mozizni is eljön. I- Aki nem jár moziba, a televízió-reklá­mokból sejtheti, a filmek forgalmazása kö­rül megváltozott az élet.- Ha maradunk az áprilisi filmjeinknél, akkor elmondhatom, a huszonhárom fil­met nyolc forgalmazó ajánlotta. Mi ha­vonta nézünk és válogatunk filmeket, amelyeket a Duna, a Vjco, a Hajdú, a Ti­sza, a Helikon nem sorolom tovább, mi­lyen forgalmazó kínál. Ezeket a filmeket saját hatáskörben árazzuk be. Tehát megszűnt a korábbi módszer, hogy meg­kaptuk, melyik filmet mennyiért adjuk. Minél magasabb a helyár, annál na­gyobb közönséget várunk. Ennek meg­felelően osztjuk a kisterembe, vagy a Pa­norámába. I- A kistelepülésekhez, csak ezután jut a film.- Ismert, a mozik kategóriába sonoltsá- ga. Vannak a kiemelt bemutató, a pre­mier- és az utánjátszó mozik. Egy-egy film általában három hónap alatt lefut a megyében. A legkisebb településre is el­jut a bemutató után, két, három hónapon belül. Í- A forgalmazók mennyire kísérik figye­lemmel egy-egy filmjük útját?- Egy példát említek csupán. Az Inter­com minden filmbemutatója után letele­fonál Szekszárdra, de Hőgyészre is, hogy milyen a siker. Velük történt az, hogy a „Holt költök társasága” cimű fil­met elindították és csak húsz százalékos volt a bevétel kihasználtsága. Ha jól em­lékszem, ez Pesten volt Levették a mű­sorról, nekünk ezt törölni kellett, mert szep­tembertől nagyobb propagandával indít­ják. Nem engedhetik meg, hogy úgy men­jen a filmjük, ahogy. Pontos információt kérnek tőlünk és annak megfelelően intéz­kednek és viszonozzák a tájékoztatást. A kölcsöndíj bevételhez kötött, tehát a forgal­mazónak érdeke a minél nagyobb nézett­ség. I- A moziüzemi vállalatoké is ez, de a né­zőket ez mégsem vonzza. Gondolom azért kényszerültek olyan helyzetbe, hogy pél­dául itt a szekszárdi központi épületben is teljesen eltérő profilú intézményeknek ad­tak helyet, bérleti dl] fejében.- Igen. Ha most más példákat is kér, ak­kor említem a bátaszéki mozi előcsarnokát, amit szintén bérbe adtunk, de ilyeneket más településen is tervezünk, ha jelentke­ző akad. Minden forrást megragadunk, ami a bevételt növeli. Más megyékben, ahol jobb a helyzet, tehát nyereségből prémiu­mot is tudtak osztani, ők is hasonlóan cse­lekszenek. Kiadják bérbe az épületeiket, ingatlanoktól megválnak eladás útján, mert különben nem tudnak létezni. Sőt a köz­ponti létszámot kell csökkenteni. ■ - Erre itt Tolnában is van példa.- Ötvenegy volt a vállalat központjában dolgozók száma, most huszonhét. Ilyen a helyzet. Nincs semmilyen remény arra, hogy ne csökkenjen tovább az egyébként felduzzasztott adminisztratív létszám. Ahogy a mozik száma szűkül, csökken az adminisztráció, a kiszolgáló személyzet szükségessége is. Az épületeink - tizenhat - nagyon rossz állapotban vannak. Mindig csak a legszükségesebbet tudtuk ráfordí­tani, hogy ne ázzon be, ne csapjon bele a villám. Rengeteg pénzt emészt föl a több­szöremlített Panoráma mozi villamos háló­zatának a felújítása. Nagyon fontos ez szá­munkra, mert a jegybevételünk egyharma- dát a Panoráma adja. Az előcsarnok bur­kolását el kell végezni. Ilyen körülmények között nem fogadhatjuk a közönséget.- Azt a közönséget, amely nem tódul a mozik irányába. Tudom, nem nyugtatja meg, hogy sajnos más kulturális téren is ilyen alacsony az érdeklődök száma. Ha alaposan megvizsgáljuk, akkor nem mond­hatjuk, hogy közömbösség. Pénzkérdés! Ha csak moziba megy egy család hetente egyszer, az is több száz forintot jelent ha­vonta. A bérből és adott fizetésből élők egyszerűen nem engedhetik meg maguk­nak azt a szórakozást, ami a korábbi évek­ben még igényük volt. Színházról, hangver­senyről nem is beszélve.- Ezt tudjuk, tapasztaljuk mi is és tisztá­ban van vele mindenki. Ez fokozza aggo­dalmunkat és mind sürgetőbbé teszi lépé­seink gyorsítását, mert már márciusban kevesebb volt a bevételünk, mint január­ban, annak ellenére, hogy sikeresebb fil­meket kínáltunk. I- Márciust említette. Az évszakok befo­lyásolták-e a látogatottságot?- Nyáron csökkentjük az előadások szá­mát. Domboriban és Bonyhádon kertmo­zikban is igyekszünk kielégíteni az igénye­ket. Kísérleteztünk Szekszárdon ilyennel, de nem volt siker. Nálunk nincs autós mozi, de olyan költséges lenne a beindítás, amire ma gondolni sem merünk. I- A legutóbbi magyar filmszemle szóba került a beszélgetésünk elején. Nyilván je­len voltak. Választottak-e filmet, amit majd Tolnában is szeretnének bemutatni?- Monory M. András: Meteo, Sopsits Ár­pád: Céllövölde, Deák Krisztina: Észter- könyv, Zsombolyai János: A halálraítélt, Zsigmond Dezső-Erdélyi János: Vérrel és kötéllel, Szomjas György: Könnyű vér című alkotásait említhetem olyan filmekként, amelyeket szívesen látnánk Tolnában is, de ezek a mi szubjektív ítéletünk alapján jó filmek. Nem vagyunk kritikusok, hanem in­kább az üzleti oldalt nézzük. I- Korábban több alkalommal rendeztek találkozókat nézők és alkotók között.- A jövőben is tervezünk ilyeneket. Egy megjegyzés még a magyar filmművészet­ről. Nagyon sok dokumentumfilm készült. Ezekre szükség van, de tudomásul kell venni, hogy például a Recsk című filmet ve­títés nélkül küldtük vissza, mert hiába aján­lottam én az iskolásoknak, ki az, aki napi hét óra tanulás után beül egy ilyen hosszú film megnézésére. A játékfilmek kategóriá­jában sincsenek olyanok, amelyek vonza- nák a közönséget. I- A cseppet sem derűs beszélgetés vé­gén azért hadd kívánjam, hogy szülesse­nek olyan filmek és változzanak úgy körül­ményeink, hogy minél többen mondják: „Gyerünk a moziba be...” Török kori emlékek Sírkápolnák Magyarországon A másfél évszázados török megszállás után a hódítók kevés építészeti emléket hagytak maguk után. Nem folytattak Ma­gyarország hódoltsági területén az isz­lám országokban megcsodálható épít­kezéseket. Általában felhasználták a meglévő várakat, palotákat, templomokat és házakat, s pusztán átalakították azo­kat. Főleg a mohamedán vallási kultusz gyakorlására nélkülözhetetlen építmé­nyeket alkottak, esetleg megerősítettek néhány várat. Ha a meglévő létesítmé­nyek már nem tudták kielégíteni valamely település felduzzadt mohamedán lakos­ságának kultikus igényeit, csak akkor húztak fel templomot - dzsámit, mecsetet - a hozzávaló minarettel (toronnyal), épí­tettek fürdőket, kutakat, temetkezési he­lyeket stb. Amikor azután 300 évvel ezelőtt a ke­resztény seregek felszabadították az or­szágot, sok török építmény vált a harcok martalékává. Ami pedig ezek után még megmaradt, annak nagy részét a XVIII. századi barokk újjáépítés rombolta le. Néhány török építmény azonban még­is áll még, hirdetve, hogy hazánkban volt az iszlám terjeszkedés legészakibb és legnyugatibb határa. Ma ezek az emlé­kek idegenforgalmi látványosságok, s a hadiszerencse forgandóságáról is regél­nek. Ilyen, a törökök által ránk hagyott épü­let az a két türbe, azaz sírkápolna, tehát a keresztény mauzóleum megfelelője, amelyet valamilyen kiváló férfiú földi ma­radványainak befogadására emeltek. Az egyik Budapesten, a budai oldalon, a Ró­zsadombon áll, s Gül baba tetemét őrzi. A másik Pécsett, a Rókus-dombon, s Idrisz baba porladó csontjait rejti magában. Gül bab türbéje faragott kőből rakott, félgömbkupolás, zsindellyel fedett nyolc­szögű sírkápolna, amelyet 1543 és 1548 között az akkori budai pasa, Jahja Zádé Mahomet emeltetett. Gül baba a moha­medánoknál szentként tisztelt, egykori bektasi táncoló dervis volt, aki Szulejmán szultán seregeivel érkezett 1541-ben Buda alá. Neve Kel baba, azaz Kopasz atya volt. A Gül, azaz „rózsa” nevet úgy kapta, hogy derviskolostor házfőnöke­ként rózsa alakú jelvényt viselt a turbánján. Buda 1541. évi birtokbavételekor, „...azon a napon, mikor az első pénteki imádságot végezte a dzsámiban - írja róla Evlia Csele­bi török világutazó -, végrendeletet tevén, kiadta lelkét; a kétszázezer katonából álló tömeg azonnal imádságot végezett fölötte, s koporsóját Szulejmán szultán személye­sen vitte... Ebu Szuud effendi azonnal elvé­gezte fölötte az imádságot és Buda földjé­be eltemették őt... Első ízben Gül baba adta itt ki lelkét... Jelenleg fényes nyugvóhelyén pihen.” A türbét Buda visszavívása után, 1689- ben keresztény kápolnává alakították, de később a mohamedánok visszakapták szent helyüket, ahova még napjainkban is elzarándokolnak, búcsújáróhelynek tekintve Gül baba sírkápolnáját. (A Gül baba operett cselekménye tehát nem hi­teles történet, bár a „Rózsák atyja” való­ban létező személy volt.) A pécsi Idrisz baba türbéje is nyolcszö­gű, de ez tört kőből készült. Kupolája a bu­daihoz hasonló. Oldalait három kis ablak töri át amelyek fölött téglából falazott sza- márhátiv van. Belsejének egyetlen díszíté­se a falsíkból kiugró csúcsív. Falai eredeti­leg vakolva voltak. A török kiűzése után ez is kápolna, később katonai lőporraktár, majd a gyermekkórház raktára lett. Az 1961. évi helyreállítás után a türbében kis kiállítást rendeztek be, amely a mohame­dán halotti kultuszt mutatja be. Idrisz baba orvos vagy jövendőmondó volt, aki valószínűleg az első törökökkel ér­kezett Pécsre. Sírjához a pécsiek és a kör­nyékbeliek rendszeresen elzarándokoltak. A hazánkban megforduló muzulmánok még mostanában is felkeresik. Pecsevi Ib­rahim így ír róla: „...A gyönyörű Pécsett ek­kor (XVI. század második fele) egy Idrisz baba nevű jövendőmondó volt, kinek né­hány csodatétele nyilvánosságra jutott, és szentnek tartották. Jelenleg a sírja fölé ma­gas kupolát építettek, és a zarándokok ott jótéteményben részesülnek...” Magyar és török között rég elcsitultak az ellenséges indulatok, s most békessé­get sugalmazó pompás virágok nyílnak a két jámbor férfiú sírkertjében. DR. CSONKARÉTI KÁROLY '>vd «. «1 Idrisz baba türbéje Pécsett az 1961. évi helyreállítás után

Next

/
Thumbnails
Contents