Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-27 / 21. szám

1990. április 27. NÉPÚJSÁG 3 * Akik bennünket képviselnek az Országgyűlésben Ellenzékiség - felelősséggel valamiért interjú Pólyák Sándorral (Folytatás az 1. oldalról.)- Gyönk máig meghatározó élmény szá­momra. Ekkor és itt szövődtek azok a ba­rátságok, amelyeket még ma is ápolok, már akivel persze lehet, hiszen.a társaim közül azóta jó néhányan disszidáltak. Sokat je­lentett a gimnázium is: örömmel emlék­szem tanáraimra, akik rávezettek a mate­matika és a fizika szeretetére. Ugyanakkor megkedveltem a történelmet is, ez ugyan­csak az itteni pedagógusoknak köszönhe­tő. A gimnázium után tanulmányaimat a debreceni egyetemen folytattam tovább, ahol matematika-fizika szakos középisko­lai tanári diplomát szereztem.- Ez a fajta képzettség, a racionalitásra való törekvés előnyt jelentett a választási kampány folyamán?- Főleg a matematika szorított és nevelt rá arra, hogy gondolataimat a lehető legrö­videbben, legtömörebben és legprecízeb­ben fogalmazzam meg. Erre szükség is volt tanári pályafutásom idején, ugyanis négy éven át tanítottam a palánki középiskolá­ban. Később a Paksi Atomerőmű Vállalat­hoz kerültem, ahol viszont a fizikával kötöt­tem szorosabb ismeretséget. Tudvalevőleg ott sem megengedett a pongyolaság...- Ez a racionalitás iránti igény vezette el Pólyák Sándort a Szabad Demokraták Szövetségéhez?- Pontosabban az SZDSZ programjá­nak a racionalitása, logikája.- Megtetszett önnek ez az egyesek sze­rint hideg logika?- Az élet mindenképpen oldja ezt a hi­degséget. Ami pedig az SZDSZ-szel való konkrét találkozást illeti, én korábban apo- litikus voltam. Ez abból adódott, hogy az ál- lampárt-pártállam hatalma idején szinte belevésődött az emberekbe a párt szó eltá­volító ereje. A felnövekvő nemzedékek megutálták a politikát, hiszen abból csak egyfélét lehetett elismerni, a másságot pe­dig nem. Mindez engem eleinte nem is az ellenzékiséghez, hanem inkább atagadás- hoz vezetett el. Persze, az időm nagy részét nem ez töltötte ki, mivel mint másnak, ne­kem is a napi megélhetéssel kellett foglal­kozni...- Közbevetőleg hadd kérdezzem meg: Pólyák Sándor megtalálta anyagilag a szá­mítását az atomerőműnél?- Egy darabig igen, amíg végső konflik­tusba nem kerültem a nem szakmai, de a szakmát felhasználó politikai erőkkel. Még három évvel ezelőtt is a szakma bűvköré­ben éltem, ám egy újításom okán pereske­désre kényszerültem. Azóta se jutalmat, se fizetésemelést nem kaptam. Visszatérve az SZDSZ-re: egy barátom annak idején un­„Van mit rendbehozni” szolt, hogy látogassak el az MDF által Szek- szárdon tartott ülésére. Elmentem, majd részt vettem a második gyűlésen is, de ta­valy tavasszal megismerkedtem a szabad demokraták programjával. Annak áttanul­mányozása után döntöttem e párt mellett.- Ahol is komoly „karriert” futott be, hi­szen megyénkben az SZDSZ képviselőnek jelölte.- Ezt a megbízást annak tudom be, hogy próbáltam mindig minden időben ember­ként viszonyulni a környezetemhez, pró­báltam munkaidő után a tőlem telhetőt megtenni ezért a szervezetért. Családom - a feleségem - megértette azt, hogy mivel jár mindez, azaz rendkívül kevés szabad idővel.- Az egyéni választások első fordulójá­ban Pólyák Sándor maga mögé utasította vetélytársait, ám a második fordulóban már nem sikerült megismételni ezt a fegyver­tényt. Csalódott?- Nem! Én valóban nem győztem, csak nyertem. Ismerve az induló „mezőnyt”, ab­szolút esélytelennek tartottam magam. Többek között azért, mert nincs különö­sebb politikai múltam, a politikai szaknyel­vet nem ismertem. Éppen ezért a közönség előtti megmérettetések alkalmával sokszor indokolatlanul izgultam, főképpen Szek- szárdon volt lámpalázam. Éreztem annak felelősségét is, hogy ha nem jól fejeztem ki magam, akkor azzal az egész szervezetet sújtom. A második fordulóban mintegy másfél ezerrel növeltem az egyéni szava­zataim számát, s ezt mindenképpen ered­ménynek könyvelhetem el. Történt ez an­nak ellenére, hogy nem vettük fel az elénk dobott kesztyűt, nem dobáltunk másra sa­rat, de legalább nincs mit szégyellnünk.- Végül is az országos listáról jutott to­vább. Ez azt jelenti, hogy ön az SZDSZ ve­zetésében is megkapta a szükséges bizal­mat?- Fia nem léhnék ismert, vélhetően nem kerültem volna az országos listán ilyen elő­kelő helyre. Szántszándékkal nem vettem részt az országos lista összeállításában: meglepett, s egyúttal jólesett ez a bizalom.- Tehát Pólyák Sándor immár ország- gyűlési képviselő, igaz, az ellenzéki szerep­kör a jelek szerint változatlan.- Azért lényegi különbség van az eddigi és a jelenlegi ellenzékiség között. Az új kor­mány megalakításáig valami ellen, most meg valamiért vagyunk ellenzékiek. Nem tudom, milyen lesz ez az új ellenzéki sze­rep, de azt gyanítom, hogy a régi az köny- nyebb volt. A veszély ellenére közel sem volt akkora a felelősség, mint amekkora most nehezedik a vállainkra.- Megvált már a Paksi Atomerőmű Válla­lattól?- Semmi esetre sem szeretnék úgy megválni, hogy felmondok. Egyelőre tisztá­zatlan a képviselők jogállása. Remélem, a kérdés tisztázása után is megmarad az a lehetőség, hogy jogi állományi státusban maradjak az atomerőműnél. Örömmel és szívesen végzem a parlamenti munkát, de főállás jelleggel.- Gondolom, a parlamenti munkában az ipar, az energetika az, ami különösen ér­dekli. 1 - így van, ezen a területen dolgoztam, er­ről vannak ismereteim. Az atomenergia kétségkívül a rendszeresen napirendre ke­rülő kérdések közé fog tartozni. S még va­lami: nemcsak szerkezetet, hanem minő­séget is kell váltani. S az utóbbi időben fő­ként az atomerőmű minőségi biztosításával és biztonságával foglalkoztam.- Az országos listán történő bejutás elle­nére minden bizonnyal továbbra is ápolni kívánja a kapcsolatot a megye választópol­gáraival.- Érre már van is bizonyos elképzelé­sünk. S magától értetődően örömmel ve­szem, ha a szabad demokratákon kívül - pártállásra való tekintet nélkül - mások is megjelennek a beszámolóimon. Nekem ez a vidék szimpatikus, távlatokban is itt aka­rok élni. S azt hiszem, van mit rendbe hozni ezen a környéken is. SZERI ÁRPÁD Paks a polgári védelem tükrében Atomerőmű nélkül nincs energia II. „Az atomerőmű költségeinek mintegy harmadát teszik ki a biztonsági berende­zések.” Monitorok, kapcsolótáblák- Volt-e már valamiféle üzemzavar a paksi atomerőműben? - kérdezem kísé­rőmet. - Kisebb csőtörések, gépészeti hibák már előfordultak, de a radioaktív anyagok rendkívüli kiszabadulására so­ha nem volt példa - mondja Rósa Géza, a nukleáris osztály vezetője. Számolnak persze az igazi üzemzavarok lehetősé­gével is, amikor az atomerőmű nem ter­melne energiát, sőt, maga is fogyasztóvá lenne. A biztonsági rendszerek tartós működtetéséhez ugyanis minden körül­mények között áramra van szükség. Ezért üzemzavar idején az erőmű auto­matikusan átkapcsolna az országos há­lózatra. De arra is gondoltak, hogy az or­szágos elektromos hálózat nem bírja el ezt a hirtelen változást. Ezért minden egyes reaktorblokkhoz három dízel ge­nerátoregységet telepítettek. Ezek közül reaktoronként egy is elegendő lenne, de itt érvényesítik a háromszoros biztonság alapelvét. A laikus számára az egyik disz­pécserközpont olyan mint a másik: mű­szerfalak, monitorok, kapcsolótáblák so­ra, amelyet fehér köpenyes személyzet felügyel. Itt, ahol most vagyunk, a dozi­metriai vezénylőben, van egy sajátos ki­jelzőlámpa is vagy ötszáz apró lámpával. Mindegyik lámpa egy-egy mérőeszközt képvisel, amelyet az atomerőmű terüle­Televíziót nyerhet! Fia sorozatunkat figyelemmel kí­séri, az utolsó részben egy bekere­tezett emblémát talál. Azok között, akik ezt levelezőlapra ragasztva vagy borítékban szerkesztőségünk címére beküldik, kisorsolunk egy Junoszty televíziót, egy táskarádiót és egy hajszárítót, öt nyertesnek pe­dig negyed évig ingyen küldjük a Népújságot. A központi vezénylöterem tén helyeztek el, az előirt sűrűséggel. A sok közül most egy kis lámpa élénkvörös szine magára vonja a figyelmünket, vagy­is abban a szegletben egy meghatáro­zott szintnél magasabb a radioaktív su­gárzás. Az irányítók azonban tudják, hogy ott éppen a sugárzó hulladék eltá­volítása folyik, a munka ellenőrzött. A do­zimetriai vezénylőben összpontosul min­den, a radioaktív sugárzással kapcsola­tos információ, nemcsak az atomerőmű területéről, hanem a környezetből is. A központtól mintegy másfél kilométernyi­re körös-körül nyolc távmérő és mintave­vő állomás vigyázza a környéket, minde­nekelőtt a levegő radioaktív jódszennye- zettségét, és a gammasugárzás dózistel­jesítményét mérik - tudjuk meg Rósa Gé­zától. Ezek az állomások kábeles össze­köttetésben vannak a vezénylővel, vagyis a szennyezettség esetleges változásáról azonnal tudomást szereznek. Az atom­erőműtől valamelyest távolabb - nagyjá­ból egy harminc kilométeres sugarú kö­rön belül - további mintavevő helyek vannak. Ezeket meghatározott gyakori­sággal végigjárják, figyelemmel kísérik a háttérsugárzás mértékét. A talajvízből, az ivásra szánt vízből és a Dunából is rend­szeresen mintákat vesznek. Mindezektől teljesen függetlenül mű­ködik egy úgynevezett hatósági sugárvé­delmi ellenőrző rendszer is. Elfogultság­ról tehát nem lehet szó. A központban le­vő meteorológiai torony adatait számító­gép regisztrálja. Mindig pontosan tudják, hogy milyen a szél iránya és sebessége. Ez (és a többi információ ismerete) sokat segíthet egy esetleges üzemzavar ese­tén. Biztonsági hírkapcsolatok révén nyomban tájékoztatják az érintett állam- igazgatási szerveket, amelyek megfelelő intézkedéseket tehetnek. A polgári véde­lem védett vezetési pontjáról is felvehető a kapcsolat a környező megyék taná­csaival és a központi hatóságokkal. (Folytatjuk) PALKÓ SÁNDOR Fotó: GOTTVALD KÁROLY Mi lesz a tamási munkásőrépületből? (Folytatás az 1. oldalról.) A rendelet - mint azt Serfőzö Antal tit­kársági főelőadótól megtudtuk - három megszorítást tartalmaz. 1. Nem igényel­hetnek erre az intézményre állami támo­gatást, ki kell gazdálkodni a fenntartási költségeket. 2. Öt éven belül nem lehet elidegeníteni, mert ellenkező esetben a tanács köteles az akkori vételár 2/3-át, de minimum a pályázatban meghirdetett teljes vételárat az állami költségvetésbe befizetni. 3. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az előzőekben említett mi­nisztertanácsi határozatban megjelölt céloktól eltérően hasznosítják. Nos, most feltehetjük a címben sze­replő kérdést: mi lesz a tamási munkás­őrépületből? A városi tanács a kormány döntését megelőzően kérte a tárcaközi bizottságot, úgy terjessze elő a tamási ügyet, hogy két pályázatot adtak be. Az egyik szerint egészségügyi létesítmény lenne. Ott helyeznék el véglegesen a tü­dőgondozót - most nem jó helyen van, zavarja a beépítést, meg aztán a város- központ is eltolódik, kicsit feljebb kerül -, mellette lenne a bőr- és nemibeteg gon­dozó, és az ideggyógyászati szakrende­lést is az épületben kívánnák megoldani. A másik pályázat oktatási célú hasznosí­tást jelöl meg. Kisegítőiskola jöhetne szá­mításba - 2 osztályban 40 tanulóval -, délután pedig a zeneiskola rendelkezé­sére bocsátanák az intézményt. Kérdezhetjük, mire van nagyobb szük­ség. Fia a város és a városkörnyék igé­nyeit vesszük alapul, akkor az egészség- ügyi intézmény mellett kellene voksol­nunk. Részben a rendelőintézet közelsé­ge, részben pedig az előbbiekben ismer­tetett feladatok megoldása is indokolná ezt. A dolog azonban nem ilyen egysze­rű. Az épületet más funkcióra kell átállíta­ni, ami a fenntartási költségek mellett újabb pénzek befektetését igényli. Ismert azonban, hogy Tamási nincs Rottschil- dék szerepében, mégcsak az Állami Pénzverde sem dolgozik nekik - kizáró­lagosan. így nem marad más, mint re­ménykedni - a városkörnyék érdekében is! - az egészségügyi tárca segítségé­ben. Flogy mi lesz a tamási munkásőrépü­letből, azt ma még nem tudni. A Minisz­tertanács határozatában két lehetőség szerepeltetését kérte a tanács azért, hogy az új helyi önkormányzat döntse, dönthesse majd el, melyik élvezzen el­sőbbséget.- ékes ­Miniszteri biztost neveztek ki a szocialista exporttevékenység irányítására Beck Tamás kereskedelmi miniszter a szocialista exporttevékenység központi irá­nyítására és koordinálására miniszteri biztost nevezett ki: Tamás István - egyébként minisztériumi főosztályvezető-helyettes -, megbízatása május 1-jei hatállyál lép ér­vénybe. Feladata a szocialista - rubel- és nem rubelelszámolású - forgalom össze­hangolása, s elsősorban az exportengedélyezésekkel kapcsolatos teendők ellátása. Kinevezését a miniszter azzal indokolta, hogy a magyar gazdaság talpon maradásá­nak egyik kulcskérdése a szocialista külkereskedelmi forgalom egyensúlyának meg­teremtése. Ezen belül is kiemelten fontos, hogy az exportszállítások folyamatosak és kiegyensúlyozottak legyenek. Különösen lényeges ez a termelőknek, számos nagy- vállalatnál egyenesen létkérdés. A szocialista exportkötelezettségek teljesítésének alapvető feltétele a megfelelő ipari háttér. A kereskedelmi miniszter Florváth Ferenc ipari minisztert tájékoztatta a kül­kereskedelmi tárgyalások jelenlegi állásáról, s arról, hogy várhatóan milyen igénye­ket támasztanak a partnerek a konvertibilis elszámolásra történő átállás során. A vállalatok a jövőbén nem számíthatnak azokra a szovjet és más szocialista orszá- gokbeli megrendelésekre, amelyeket korábban az államközi szerződések előirányoz­tak - szögezte le a kereskedelmi miniszter. Felhívta az ipari tárca vezetőjének figyelmét arra, hogy a jövőben csak a nemzetközi színvonalnak megfelelő gyártmányok expor­tálhatók a Szovjetunióba világpiaci áron, dollárért. Ezért a jelenleginél lényegesen erő­teljesebb vállalati gyártás- és gyártmányfejlesztésre van szükség még akkor is, ha en­nek pénzügyi háttere nehezen biztosítható. Ez különösen azokra az eddig itthon nagy szériában előállított gépipari és villamosipari termékekre vonatkozik, amelyeknek színvonala nem felel meg a világpiaci követelményeknek. A már megkötött magyar­szovjet barteregyezmény kötelezi az állami szerveket a vállalati bartermegállapodá- sok segítésére. Valószínű, hogy a szovjet partnereknél nehézségek adódnak majd az első időkben, hiszen a megállapodás számukra újszerű. Új feladatok előtt áll a magyar ipar és kereskedelem az NDK-val való kapcsolatok­ban is. A kereskedelmi miniszter úgy véli, hogy ebben a vonatkozásban is a tőkés piaci módszerek alkalmazása a kívánatos. A szokásos KGST-módszerekkel ugyanis ma már nem lehet érvényesülni, mivel exporttermékeink jó részét az NDK-ban máris az NSZK-gyártmányokhoz hasonlítják. Térségi kutatás a határ menti együttműködésről Nyugat-Dunántúl és az ausztriai Burgenland együttműködésének le­hetőségeit közösen kutatja a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának Győrött működő észak-dunántúli osztálya és a bécsi Foglalkoztatáskutató Inté­zet. Szakemberek vizsgálják a határ menti térségek településhálózatát, gazdasági szerkezetét, továbbá a munkaerőhelyzetet, az oktatási rendszert és az idegenforgalmat. Elemzéseik a határokon átnyúló regionális integrációk megalapozá­sára irányulnak. A magyar kutatók a gazdasági együttműködés koordi­nálására egyebek között Eisens­tadt-Győr-Szombathely székhellyel egy információs és vállalkozásköz­vetítő intézet felállítását, továbbá a két térség közötti innovációs köz­pont közös működtetését javasolják. Ezek a meglévő erőforrásokat aktivi­zálnák, illetve a műszaki, a technikai fejlesztés, megújulás eredményeit közvetítenék. Az oktatás terén a diákcserék új formáit szorgalmazzák, s javasolják a német nyelvű egyetemi képzés megindítását az erdő- és fagazdál­kodási, továbbá az agrár és a mű­szaki-informatikai területen, ezzel hazánk hozzájárulhatna a burgen­landi felsőfokú szakértelmiség kép­zéséhez is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents