Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-26 / 20. szám

1990. április 26. NÉPÚJSÁG 3 tikai élvezetet nyújtanak. Talán azért sem véletlen az a terv, hogy a frottírosok megcé­lozzák a világkiállításra nyíló szállodákat, s ha azokat sikerül feltölteniük áruval, akkor az a munkájuk elismerését is jelenti. Addig azonban még sok más igényt kielégítenek. A budapesti súlyemelő vb-re, a szombat- helyi birkózó vb-re, a szekszárdi egyetemi, főiskolai asztalitenisz vb-re készítik gyö­nyörű termékeiket, s gyermeknapra is sző­nek frottírtörülközőket. A legnagyobb fel­adat mostanában a nemsokára megnyíló Korona Szálló igényeinek kielégítése. Frot­tírköntösök, frottirlepedők, törülközők, kádelők, kéztörlők, uszodai frottírlepedők, éttermi textíliák - ciklámen, mályva és fehér színben -, húsruhák kerülnek ki a szövet­kezet dolgozóinak keze alól. Szigorú köve­telményeknek kell eleget tenni és késedel­mes teljesítés esetén napi 150 ezer forint kötbért kell fizetni. Az említett termékekből 6 váltást gyártanak Hőgyészen és bíznak abban, hogy ezt a legújabb üzletet is határ­időre letudják. Összegzés helyett álljon itt Király Fe- rencnének, a Kaposvári Röviköt dolgozójá­nak véleménye, amit az üzemben kértünk ki:- Nagyon szépek a termékek, színre, mintára kifogás nincs. Kis hibaszázalékkal dolgoznak, de ami előfordul, az anyaghiba, és kiküszöbölhetetlen. Mi is így láttuk.- ékes - Fotó: RITZEL ZOLTÁN (Folytatás az 1. oldalról.) Temesvári Ferenc elnök az eddig leírt té­nyek ellenére nem elégedett. Részben nyugodtak - mondja -, mert a termelés fel­tételeit - anyag, megrendelés - biztosítani tudják, de gond is akad, mert szembe kell nézniük azzal, hogy senki nem tud fizetni. Nem vagy csak késve érkeznek be hozzá­juk a pénzek. Az elmúlt hétig kihúzták hitel nélkül, de most már meg kell lépni azt, ami­re eddig nem került sor.- Azért termelünk drágán, mert egy nor­mális folyamat megszakad - summáz az elnök -, s a magas kamatú hitelt vissza kell fizetni. Észbontó - magyarázza Temesvári Ferenc -, hogy anyag van, munka van, de ilyen vagy olyan ok miatt „benne van a fék”. Mindenesetre a hőgyésziek - jó gazda módjára - mindent alaposan megtervez­nek. Június 30-ig szól az a program, ami­ben benne foglaltatik, mit terveznek kiadni anyagban és egyébben, de szerepel ben­ne a várható bevétel is. Nem véletlen az sem, hogy kíváncsian várják, mennyire lesz valós az összeállított program. Miközben a vezetőség a „betett fék” miatt is keresi a legjobb megoldást, addig - már előrébb említettük - szorgalmas munka fo­lyik a szövetkezetben. Itt készítik a Hungar­Hotels, a Pannónia és aDanubius szálloda­rendszer számára az összes törülközőt és frottirköpenyt. Ez állandó munkát, megmé­retést kihívást jelent a kollektívának. A ma­gas követelményeknek addig megfeleltek, minőségi kifogás nem volt. „Telt ház” a Dolgoznak az IKEA-nak is. Frottírtörül­köző, frottirköntös, ágynemű, asztalterítők, körabroszok jelentik a „nagy tételt”, és megfelelnek a „fantasztikus" követelmé­nyeknek. (Itt jegyezzük meg, az IKEA két héten belül cserél hibás árut, s a hő- gyésziek' által szállított első tételben csak 7 db volt hibás.)- Nagyon szép munka a szállodának dolgozni - így Temesvári Ferenc - mert sok szín van, és az emblémás áruk eszté­varrodában Viszik a VISZ portékáját Hőgyészről Tisztességes munka - nagy kereslet Paks a polgári védelem tükrében I " ■ ■ V Atomerőmű nélkül nincs energia L (Folytatjuk) PALKÓ SÁNDOR Karbantartás - csak védőruhában Fotó: GOTTVALD KAROLY „Az atomerőmű költségeinek mintegy harmadát teszik ki a biztonsági berende­zések.” Két világ Az atomerőművekben így a paksiban is, két „világot” különböztetnek meg egy­mástól: a szabad zónát és az ellenőrző zónát. A termelést a szabad zónából irá­nyítják. Jórészt itt vannak a vezérlő helyi­ségek, a turbinagépházak, az elektromos kapcsolók, a műhelyek - vagyis a dolgo­zók többsége ebben a térben tölti el munkaidejének nagyobb részét. A másik nagy zóna sugárvédelmi szempontból három területre osztható. A szakemberek által „kezelhető”-nek nevezett helyisé­gekben, azaz egyes laboratóriumokban, vezénylőkben, mosodákban időbeli kor­látozás nélkül lehet tartózkodni, s a dol­gozók gyakorlatilag teljes munkaidejük­ben itt vannak. A „korlátozottan kezelhe­tő” helyiségekben viszont már nincs ál­landó munka, s időkorlátok szabnak ha­tárt a benttartózkodáshoz. Ide sorolható például normál üzemben a reaktorcsar­nok. Ám ugyanez a csarnok főjavítások idején, amikor a sugárzó berendezése­ket szállítják, mozgatják, már a harmadik kategóriába tartozik. (Évente egyszer né­hány óráról van szó.) írásos engedélyben precízen rögzítik, hogy az adott munka­helyen milyen a sugárzás, mennyi időt le­het ott tartózkodni, milyen védőeszközök használatával. E sorok írója is tapasztal­hatta, hogy Pakson rend és fegyelem uralkodik. Már az atomerőmű irodaépü­letének fogadótermében számítógép ve­szi nyilvántartásba a jövevényt, olyasféle módon, mint a metróbejáróknál. Kis mágneskártyát kell elhelyezni egy szer­kezetben, amelynek érzékelői pontosan tudják, ki, mikor érkezett (és távozott), s csak azután lehet továbbhaladni. Ugyan­ez megismétlődik ott is, ahol a szabad zónából az ellenőrző zónába igyekszünk. Mielőtt ide belépnénk, fel kell ölteni a mindenkinek kötelező védőruhát - a fe­hér pamutoverallt, a hasonló anyagból készült fehérneműt, zoknit, a barna bőr­cipőt, a könnyű műanyag sisakot, s mindez kiegészülhet egyebekkel is, ha egy feltehetőleg szennyezettebb helyi­ségbe lépünk. Televíziót nyerhet! Ha sorozatunkat figyelemmel kí­séri, az utolsó részben egy bekere­tezett emblémát talál. Azok között, akik ezt levelezőlapra ragasztva vagy borítékban szerkesztőségünk címére beküldik, kisorsolunk egy Junoszty televíziót, egy táskarádiót, egy hajszárítót, öt nyertesnek pedig negyedévig ingyen küldjük a Népúj­ságot. Esszük, nem esszük­Rozsdás vekni A hatóság nem piac (Folytatás az 1. oldalról.) Mit lehet ilyenkor tenni? Több megol­dás is van. Az étvágyűző darabot kika- nyaritani és a többit megenni, kihajítani az egészet, és morgolódva koplalni, visz- szarohanni a boltba, jól lehordani az el­adót, amiért selejtes árut sózott ránk, ne­tán felkeresni az élelmiszer-ellenőrző ál­lomást s panaszt tenni. Mert ilyen intéz­mény is van a megyében, sőt, a Szek­szárdi Állategészségügyi és Élelmiszer­ellenőrző Állomás 1988 szeptemberétől saját laborral is rendelkezik. Itta szakem­berek a fogyasztók érdekeinek védelmé­ben az élelmiszerek minőségét, az előírt szabványok betartását vizsgálják. Hiba- orientáltan, azaz ott, ahol információik, tapasztalataik szerint valami feltehetően nincs egészen rendben. A fenti, fémmel bélelt kenyeret is itt, Módosné Cserjésr Mária minőségellen­őrző mérnök asztalán láttuk. Egy, a Tolna Megyei Kereskedelmi Felügyelőséggel közösen végzett vizsgálatuk során derült ki egy maszek pékmester technológiai hanyagsága. De nemcsak a tanácsok, bárki más - magánszemély is - jelezheti, ha minőségi hiányosságokat tapasztal valamely húsféleségben, tej- vagy sütő­ipari termékben. Kívánnivalót, sajnos, mindegyik élelmiszerfajta előállítása, for­galmazása hagy maga után, de ezúttal maradjunk a sütőipari készítményeknél. Annál is inkább, mert leggyakrabban ezekkel kapcsolatban érkezik kifogás. Munkakultúra A kenyér lapos vagy keletien, lisztbo­gár van benne, a zsemle, kifli kicsi, for­mátlan, ízetlen, a zsemlyemorzsa ke­nyérből készül, és a sort még folytatni le­hetne. Mit tehet ilyenkor az ellenőr?- Senkiről sem tételezzük fel, hogy készakarva károsítja meg a vevőt, ezért, főleg ha új vállalkozóról ’van szól, el­mondhatjuk, milyen higiéniai, technoló­giai előírásokra kell ügyelnie, mert sokan nem is tudják pontosan - mondja a mér­nöknő - és csak figyelmeztetjük. Legkö­zelebb viszont, ha újra hibázott, eljárást kezdeményezünk ellene a tanácsnál. Er­re ritkán kerül sor. De akad olyan pék is, aki tudatosan az előírtnál kisebb tömegű kenyeret gyárt. A szabvány úgy rendel­kezik például, hogy az egykilós kenyér­nél - egyedi méréskor - plusz-mínusz 4 százalék lehet az eltérés, a kétkilósnál 3 százalék, 30 darab átlagában viszont csak 1 százalék. Van, aki eleve a 3-4 százalékos mínuszra áll be. Egyeden­ként tehát megvan a kötelező 1940 gramm a kenyérben, összességében jó­kora mennyiséget megspórol. Ha egy zsemle alaktalan, ormótlan formájú, egyértelműen a kidolgozatlanságára utal, ha nyomott, akkor szállítási, tárolási gondatlanságból adódhat a hiba. Ha ide­gen anyagot tartalmaz, akkor nem szitál­ták meg gondosan a lisztet, vagy nem tisztították le a munkaasztalt. Az előállítók munkakultúrája sem mindig kielégítő. Az az igazság, hogy a vállalkozók nagy ré­sze - akik egyébként többnyire az állami sütőiparból kerültek ki - elavult gépeken dolgoznak műhelyeikben, ahol eleve nem tudnak megfelelni minden előirás­Az érzékszervi vizsgálatkor derül ki, van-e idegen anyag a kenyérben nak. Ha viszont kicserélnék az összes berendezést, a költségeik úgy meg­emelkednének, hogy az így is magas kenyérárak megfizethetetlenné válná­nak. Bár megjegyzem, egy pékség ki­meszelése nem lehet csupán pénzkér­dés... Állami? Maszek?- De ugye, nem akarja azt mondani, hogy csak a magántermelők vétkesek? Épp elégszer találkozunk a sütőipari vál­lalatok ízetlen, két napig is alig elálló, cseppet sem esztétikus kenyereivel is.- Ez tagadhatatlan, bár némileg a mentségükre el kell mondani, hogy a be- idegzödött ellátási kötelezettség miatt, mely valójában már nem is terheli őket, nem teszik meg, hogy csak kenyeret süs­senek, és zsemlét ne, vagy hogy hétfőn zárva tartsanak. Ráadásul hosszú távol­ságokra el is kell szállítaniuk a termékei­ket. Persze, ettől az előírások rájuk ugyanúgy vonatkoznak. De hogy folytas­suk a sort, gyakori hiba a termékek jelö­letlensége is, tehát, hogy hiányzik róluk a címke. Illetve az elődátumozás, mikor már délelőtt a következő napi címkét ra­gasztják fel. Ezek súlyos vétségek, hi­szen a címkén kell szerepelniük mind­azoknak a jellemzőknek - például a mi­nőségmegőrzés idejének -, melyekért az előállítónak garanciát kell vállalnia. Persze hiába minden szabály, jó indu­laté figyelmeztetés vagy büntetés, egy hatóság akárhogy szankcionál, valójá­ban a piac dönt. Ha... Azaz döntene. Ha volna. Több jól meg­fizetett, alapos tudással rendelkező szakember. Több kis pékség, ahol hely­ben adják el a finom, illatos kenyeret ahelyett, hogy a nagy mammutvállalattól harminc-negyven kilométernyi távolsá­gokra zötykölnék, mielőtt a polcra kerül. Ha mindig, mindenütt lenne egy másik bolt, ahova továbbmehetne a vásárló, amikor elégedetlen az áruval, amit a pén­zéért kap. Ha... CSER ILDIKÓ Fotó: ÓTÓS RÉKA Az ominózus vasdarab valószínűleg a péklapátról került a tésztába Szövik a frottírt

Next

/
Thumbnails
Contents