Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-25 / 19. szám
2 NÉPÚJSÁG 1990. április 25. Koros külföldi gépek - borsos áron Manfred Wolfs: „Nekünk használt gépeink vannak, önök pedig keresik ezeket” A munkagépek sem éppen olcsók... (Folytatás az 1. oldalról.) Az NSZK-beli Junker Landtechnik Simmern cég, a Komplex Külkereskedelmi Vállalat, valamint a Szekszárdi Agro- ker Vállalat kiállításán olyan sok volt az érdeklődő, amely példátlan a maga nemében. Mint azt Lukáqs István, az Agro- ker igazgatója elmondta: a Junker céggel kötött keretszerződés értelmében nem csupán gépeket hoznak be eladásra Tolna megyébe, hanem biztosítják ezekhez az alkatrészeket a konszignációs raktárban, de ha éppen a keresett alkatrész nincs itt, 72 órán belül repülőgéppel szállítják Magyarországra. A gépekre hat hónapos garanciát vállalnak, s az is megoldható, hogyha a vevő olyan gépre tart igényt, amely éppen nincs a telephelyen, a Junker beszerzi azt. A nyugatnémet cég egyébként bemutatkozik majd a BNV-n, és az OMÉK-en is. A Junker Landtechnik Simmern képviseletében Mandred Wolfs kereskedelmi osztályvezető üdvözölte potenciális vevőit, s ismertetőt adott a cégről, amely 15-20 éve forgalmaz használt mezőgazdasági gépeket. Az ár megállapításánál - mint Wolf úr elmondta - nem a gépek kora, hanem az állapota az alapvető kiindulási pont. „Az üzlet alapja: nekünk használt gépeink vannak, önök pedig keresik a használt gépeket” - határozta meg a német eladó a kereskedelmi ügylet alaptételét A vevők elsősorban az árakat tartották magasnak, jogosan vetették fel azt a kérdést, hogy ha a mezőgazdaságban el akarják érni, hogy minél több legyen az önálló gazdálkodó, miért kell beépíteni az áfát a használt gépek árába. Fölvetődött a gondolata annak is, hogy vajon nem lehetne-e kezdetben bérbe venni a gépeket, s így is támogatni a kisgazdaságok munkáját. Az árak bizony borsosak. A Brumi egytengelyű kistraktor 84 000 forintba kerül, de az 1982-ben gyártott, 80 lóerős teljesítményű Deutz D-7207 traktorért egy- millió-nyolcszázhetvenezer forintot kérnek. A vetőgép 95 000, a rendreforgató munkagép pedig 76000 forintba kerül. A használt nyugati személyautók már elárasztották az országot. Most a használt mezőgazdasági gépeket kínálják, sőt „házhoz viszik”. A kérdés a kővetkezőből jár-e a termelő, ha méregdrágán megveszi - ha egyáltalán van rá pénze - ezeket a koros gépeket, s vajon mennyibe kerül mindez átmenetileg, és hosszabb távon Magyarországnak? dvm Fotó: KPM Soha ennyi érdeklődő Utón a demokratikus jogállam felé Ez év áprilisa emlékezetes marad Szlovénia és minden bizonnyal egész Jugoszlávia története szempontjából; 45 év múltán ebben a legnyugatibb tagköztársaságban tartottak először (és elsőként) demokratikus szabad parlamenti választásokat, 17 párt jelöltjeinek részvételével. Az áttérés az egypárti diktatúráról a demokratikus jogállamra Szlovéniában sem egyszerű: itt legalább olyan bonyolult választási törvényt dolgoztak ki, mint Magyarországon. Emiatt még mindig nem ismert a választások végeredménye, holott az első fordulót április 8-án, a másodikat egy héttel később tartották. Bizonyos azonban, hogy politikai földcsuszamlás történt. A hét kisebb-nagyobb pártot tömörítő, Joze Pucnik vezette demokratikus ellenzék, a Demos - a Magyar Demokrata Fórumhoz hasonló programmal - szavazatok közel 55 százalékát, abszolút többséget, azaz 47 képviselői helyet szerzett a háromkamarás köztársasági parlament legjelentősebb házában, a társadalmi-politikai tanácsban. A kommunista szövetség utóda, a demokratikus reformok pártja a szavazatok 17 százalékával ellenzékbe kényszerült. A kommunista szövetség négy és fél évtizedes egyeduralma után Szlovéniának jobbközép kormánya lesz. A szavazás első fordulójában, amikor az egyéni választókerületekben 17 mandátum sorsa dőlt el, az ismert reformkommunista politikusok szerepeltek a legjobban. Közülük heten egyből bekerültek a parlamentbe; a liberálisok négy, a kereszténydemokraták, a parasztszövetség és a demokrata szövetség két- két helyet nyert el. A szlovén köztársasági elnök tisztségére, amire ugyancsak az április 8-i első fordulóban szavaztak a szlovének, öten pályáztak. Közülük az első menetben Milan Kucan, a demokratikus reformok pártjának jelöltje megszerezte a szavazatok 44 százalékát, s ezzel 18 százalékos fölénnyel megelőzte a második helyen végzett Joze Pucnikot, a Demos jelöltjét. Az április 22-i második fordulóban végül Kucan győzött. Ily módon Szlovéniának kommunista köztársasági elnöke és jobbközép irányzatú miniszterelnöke, s kormánya lesz. A parlamenti helyekért indult 17 párt közül nyolc eleve nem érte el a 2,5 százalékos küszöböt, így be se került a parlamentbe. A Demos hét pártja közül végül hat szerzett képviselői helyet. A három legjelentősebb: a Liberális Párt, amely a szocialista ifjúsági szövetségből alakult ki (15 százalék), a Kereszténydemokrata Párt (13 százalék), és a Parasztszövetség (12,5 százalék). Valamennyi párt a tagköztársaságok önállóságát, szuverenitását, függetlenségét és önrendelkezési - a jugoszláv föderációból való kilépési - jogát szorgalmazza. A túlnyomó többségük Jugoszláviát a jövőben föderatív állam helyett konföderációként képzeli el. A második szabad demokratikus választás színhelye Horvátország; az első forduló április 22-én volt. Az önálló jelöltekkel és programmal indult 30 párt közül szintén a középjobb, nemzeti jellegű horvát demokratikus közösség tűnik győztesnek. Az áttérés a pártállamról a demokratikus többpártrendszerre különleges helyzetet teremtett. A szövetségi parlament elnökségi határozata alapján az országban a helyhatósági, tartományi, tagköztársasági és szövetségi képviselőházi választásokat február 20. és április 25. között kellett volna megrendezni, s a jugoszláv parlament május 15-én tartotta volna meg alakuló ülését. E menetrendet azonban csak Szlovéniában és Horvátországban tartották. Crna Gora-ban az 1988. októberi tömegtüntetések nyomán kollektíván lemondott a köztársaság elnöksége, képviselőháza, kormánya és összes szövetségi tisztségviselője. Ezért tavaly tavasszal választásokat rendeztek; az akkor megválasztott küldöttek mandátuma 1993 tavaszáig érvényes. A szerb köztársaságban és két autonom tartományában (Vajdaságban és Koszovóban), a múlt év őszén hirtelen előrehozták és decemberben lebonyolították a választásokat. A képviselők megbízatása csak 1993 végén jár le. E választások azonban a kommunista szövetség politikai mandátuma jegyében, egységes népfrontlisták alapján zajlottak le. Február végén a makedón képviselőház váratlanul úgy döntött, hogy itt egy évvel elhalasztják a választásokat. A makedón példát rövidesen Bosznia-Hercegovina is követte. Mivel a hat jugoszláv tagköztársaság közül csak kettőben tartottak választásokat a meghatározott időben és a szabad, demokratikus többpártrendszer keretében, az országnak ez év május közepétől „aszimmetrikus” szövetségi parlamentje lesz. A jugoszláv alkotmány értelmében a szövetségi parlament tagjai csak rendkívüli állapot esetén szavazhatják meg saját megbízatási idejük meghosszabbítását. Mivel most ilyesmiről nincs szó, a parlament sajátos megoldáshoz folyamodott: ún. alkotmánytörvényt alkotott, amellyel ez év végéig meghosszabbította képviselőinek május 15-én lejáró, négyéves mandátumát. Ez egyben az Ante Markovics vezette szövetségi kormány megbízatási idejének automatikus meghosszabbítása is. Május elejétől tehát két jugoszláv tagköztársaságban demokratikus többpártrendszer, a többi négyben, feltehetően ez év végéig, pedig a régi pártállam működik. Talán Szerbiában sikerül fél éven belül demokratikus választásokat tartani. Eddig 17 párt, illetve alternatív szervezet kérte hivatalos bejegyzését. Nyugtalanító viszont, hogy a szerb nemzeti megújhodás nacionalista, soviniszta pártjának 270 helyi szervezetében 365 000 tagja van. Programja síkraszáll a Karad- jordjevics királyi dinasztia visszatéréséért, továbbá, hogy szüntessék meg a nemzetiségek anyanyelvi oktatását, a siptárokat, telepítsék át a szomszédos Albániába, Jugoszlávia csak a szer- bek, horvátok és szlovénok konföderációjaként létezhet, s Crna Gorának, Makedóniának és Bosznia-Hercegovinának Szerbiához kell tartoznia. Másrészt Koszovo autonom tartományban a fél tucat új párt közül a demokratikus ellenzéki mozgalomnak kb. 300000 albán nemzetiségű tagja van. Nem túl bíztató az sem, hogy egyik szerbiai ellenzéki párt sem hajlandó a koszovói válság megoldásáról párbeszédet kezdeni az autonom tartomány bármely politikai erőivel. MÁRKUS GYULA (Belgrád) Akik bennünket képviselnek az új Országgyűlésben Amerikai találkozás a demokráciával Interjú Horváth Lajossal (Folytatás az 1. oldalról.)- Folyamattervező mérnök vagyok, pontozóban áramlástechnikus. Mindig is vonzódtam a repülőgépekhez, rakétákhoz, ezért választottam ezt a szakmát. Az egyetemen negyedéves hallgató voltam, amikor a tanszékvezető professzorom felkért az elsőévesek instruktori tisztségének elvállalására. Sőt, a további ajánlata értelmében a diploma után maradhattam volna az egyetemen, s ott megszerezhettem volna a doktori címet. Persze, erre a rendkívül előnyös ajánlatra azonnal igent mondtam.- Ám Horváth Lajos mégsem szerezte meg - legalábbis egyelőre - a doktori címet... - Két hét múlva ismét megjelent a professzorom, s megjegyezte, hogy baj van a KISZ-tagságommal. Igaza volt, mert én harmadévesen valóban kiléptem a KISZ-ből, meglehetősen látványos módon. A taggyűlésen felálltam, felsoroltam kétségeimet: etjy darabig ugyanis megpróbáltam összeegyeztetni a „keresztény-kommunizmust” a „marxista-kommunizmussal”, de aztán rájöttem, hogy hívő emberként ez lehetetlen. Szóval, a taggyűlés, ahol bejelentettem a kilépésemet, eléggé botrányosra sikeredett. A le- doktorálás tehát elmaradt, helyette az MTA Kutatóintézeténél vállaltam állást fél évig. Ezt a munkahelyet - még mindig Budapesten - a Vegyépszer követte, ez a vállalat küldött ki dolgozni négy hónapra Szibériába, közelebbről Szurgut településre, ami az Ob mentén található.- Élményt jelentett ez az időszak?- Igen, a nehéz körülmények, a mínusz ötvenkét fok ellenére is élményként könyveltem el az itt-tartózkodásomat. Soha, sehol olyan tiszta levegőt nem szívtam, mint ezen a vidéken. Szurgutban egyébként egy mérőállomás tervezése volt a feladatom.- Hogyan került végül is Horváth Lajos jelenlegi lak- és munkahelyére, Dombóvárra?- Az élmények mellett számos kedvezőtlen jelenséggel, visszaélésekkel is találkoztam, már ami a szovjet-magyar gazdasági kapcsolatokat illeti. Úgy éreztem, hogy gátlástalanul herdáljuk az ország vagyonát: tárgyalásaim alatt azt is megláttam, hogy kiküldötteink egy részének csak a színes tévé, a pezsgő és a kaviár jár az eszében, amit az ország pénzén kívántak beszerezni. Ez lelkiismereti válságot okozott, s az egésztől elment a kedvem. Mivel egyik hozzátartozóm lakását megörököltem Dombóváron, visszatértem oda, ahol gyerekéveimet töltöttem.- Újdonságot jelentett egy termelőüzem, a maga sajátos belső életével?- Már csak azért is, mert eddig jórészt elméleti mérnökként dolgoztam, a Láng Gépgyárban pedig a gyártásé az elsőbbség. - Tudomásom szerint ön azon képviselők közé tartozik, akik kizárólag főállásban kívánják ellátni a képviselői teendőket.- Nem hiszem, hogy lehetséges Magyarországon másodállásban képvise- lősködni. Az ország sorsáról van szó. Igaz, a szakmámmal nem kívánom megszakítani a kapcsolatot, sok lenne a négy év kiesés. Már megállapodtam a főnökömmel, hogy havonta negyven órát a szakmámnak szentelhetek a gyárban.- Viszonlag fiatal kora feltételez-e valamilyen többletenergiát parlamenti működésében?- Remélem, hogy igen. Persze, úgy érzem, hogy azért képes leszek elkerülni a fejjel a falnak rohanást,'hiszen ahhoz meg már elég idős vagyok. „Betekintést nyertem az amerikai alkotmányba”- Hisz a megye képviseletének lehetőségében?- Ezzel kapcsolatban két ellentétes érzelem munkálkodik bennem. Azt vallom, hogy a megye eddigi szerepe szűnjön meg. Ugyanakkor ellene vagyok a megye megszüntetésének. Nem tartom magam legitimistának, de tisztelem a magyar közigazgatás kialakult rendjét. Szent István óta működik a megyerendszer, mi értelme lenne most azt szétverni? A szerepét kell átlényegiteni. Érzelmileg kötődöm ahhoz a megyéhez, amelynek szervezéstechnikaiig nem szabadna, hogy kiemelt jelentősége legyen. Ennek éppen Dombóvár látta nagyon sok hátrányát. A megyeszékhely többiek feletti gazdasági hatalmát mindenképpen csökkenteni kellene, míg kulturális szempontból az összetartozás erősítésére lenne szükség.- Milyen területen kíván dolgozni parlamenti munkája folyamán?- Az ipari területet érzem közelinek, s lehet, hogy furcsán hangzik, de megemlítem a honvédelmi bizottságot is. Ez az érdeklődési körömből adódik: nemcsak az életrajzokat - De Gaulle, Montgomery visszaemlékezéseit -, hanem az ezzel kapcsolatos szakmunkákat is áttanulmányoztam. Elsősorban a katonai repülés foglalkoztat, a rakétatechnika. Életem másik emlékezetes élménye -*a szibériai kiküldetés mellett - az volt, amikor 1987- ben Los Angelesben alkalmam nyílott feljutni a világ legnagyobb csatahajójának, a New Jerseynek a fedélzetére. Egy kis korlát választott el a cirkáló rakétától...- Nem zavarta az amerikai katonákat, hogy a Varsói Szerződés egyik tagállamából érkezett?- Ezzel nem is foglalkoztak. Egy amerikai ismerősöm intézte el a feljutást, s egy fekete őrmester vezetett végig a hajón. Ismerősöm egyébként bejártos volt a felsőbb politikai körökbe, így Reagan elnök adminisztrációjával is jó viszonyt alakított ki. Rengeteget beszélgettünk és vitatkoztunk, s betekintést nyertem az amerikai alkotmányba is. Ekkor - no meg angliai, hollandiai, ausztriai utazásaim hatásaként - értettem meg azt, hogy mennyire másképpen, demokratiküsabban élnek, mint mi. SZERI ÁRPÁD Visszaállítják a patinas pécsi utcaneveket Utcanév-rekonstrukció kezdődött Pécsett, ahol a lakossági kezdeményezéseken túlmenően a politikai változás és a történelmi jóvátétel okán is időszerűvé váltak bizonyos névtáblacserék. A tanács végrehajtó bizottsága ezért munkabizottságot hívott életre a közterületek és a városrészek elnevezésének felülvizsgálatára. Mindenekelőtt a történelmi belváros utca- és térneveit kívánják rendbe tenni a pécsi lokálpatrióták. A XVIII. század óta többször is megváltoztatták a hatóságok az óváros közterületeinek névanyagát. Most arra törekszenek, hogy bizonyos állandóságot teremtsenek, s evégett visszaállítják a történeti értékű, patinás neveket; egy-egy régi elnevezésnek ugyanis - a helymegjelölésen túlmenően - várostörténeti, valamint gazdaság- és művelődéstörténeti értéke is van. Várhatóan még az idén kialakítják állásfoglalásukat a szakértők, majd az új önkormányzati testület hoz döntést a pécsi utcanevek ügyében.
