Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-05 / 03. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. április 5. Vilnius és Moszkva között kompromisszum a láthatáron? (Folytatás az 1. oldalról.) Landsbergis a korábbiakhoz képest békülékeny hangvételű nyilatkozata nem okozott meglepetést. A süketek párbe­szédére emlékeztető, terméketlen szó­csata ugyanis nyilvánvalóvá tette, hogy előbb-utóbb mindenképpen a tárgya­lóasztalhoz kell ülnie a két félnek, mert az egyetlen megoldás a mindkét fél számá­ra elfogadható kompromisszum lehet. A fő kérdés: hogyan sikerül a két hom­lokegyenest ellentétes álláspontot vala­miféle közös neyezöre hozni? A moszk­vai vezetés Livánia feletti szuverenitását hangoztatva a szovjet alkotmánnyal el­lentétesnek tartja a litván parlament dön­téseit. Mihail Gorbacsov a litván Legfel­sőbb Tanácshoz intézett hét végi felhívá­sában pedig egyenesen a „jogellenes" határozatok felfüggesztését javasolta. Ugyanakkor a vilniusi vezetés körömsza­kadtáig védelmezi a március 11 -i dön­tést, s világosan értésre adta: ennek megváltoztatásáról szó sem lehet. Nyil­vánvaló, hogy a függetlenségi nyilatko­zatot nem lehet meg nem történtté tenni. A lehetséges kompromisszumot a füg­getlenség kinyilvánításának mint reali­tásnak az elismerésen alapuló, a megva­lósítás módjáról folytatott tárgyalásokon lehet kimunkálni. A szovjet vezetést elsősorban nem az 1918-as függetlenségi nyilatkozat meg­erősítése, hanem a márciusi 11-i döntés óta hozott, a függetlenség tényleges megteremtését célzó, meglehetősen ra­dikális parlamenti határozatok aggaszt­ják, amelyek a gazdasági ügyek mellett egy sor védelmi és biztonsági kérdést is érintenek. Éppen a litván parlamenti döntések megvalósításától illetve ütemezésüktől függhet a tárgyalások kimenetele. Landsbergis legutóbbi nyilatkozataiban már utalt rá, hogy Vilnius nem kívánja azonnali hatállyal megvalósítani a tör­vényhozás döntéseit. Mindez azt mutatja, hogy a litván vezetés a tárgyalások érde­kében kész engedményeket tenni,. s Landsbergis értésre adta: észrevették Gorbacsov nyilatkozatában is a párbe­szédre való készséget. A szovjet elnök csak a szovjet alkot­mány alapján hajlandó megvitatni a vitás kérdéseket. A szovjet alkotmány pedig elviekben lehetővé teszi a köztársaságok kiválását az unióból, annak mechaniz­musáról azonban nem rendelkezik. A Legfelsőbb Tanács kedden fogadta el a kiválásról szóló törvényt, amely népsza­vazást és ötéves átmeneti időszakot ir elő, s az adott köztársaság akkor válhat ki, ha a lakosság kétharmada megsza­vazza. Gorbacsov értésre adta, hogy a tár­gyalások legkorábban is a kiválásról szóló törvény hatályba lépése után kez­dődhetnek el. Kérdés az is: hogyan ér­tendő a legutóbbi Gorbacsov-nyilatko- zatban szereplő kitétel, nevezetesen a tárgyalások feltételéül szabott, a litván parlament „jogellenes” határozatainak visszamenőleges hatállyal történő felfüg­gesztésére vonatkozó követelés. A vilniusi vezetés ugyanis már jelezte, hogy nem lát módot a meghozott törvé­nyek megváltoztatására. Ezért, ha Moszkva ragaszkodik ehhez, akkor már a tárgyalások létrejötte szempontjából is döntő jelentőségű, hogy mennyiben va­lósulnak meg a határozatok. Vilnius alig­hanem felismerte, hogy vissza kell fogni a tempót, mert a forró fejjel hozott törvé­nyek Moszkva heves ellenállásába üt­köznek és fokozzák a feszültséget, ame­lyet a litvánfóváros központjában tartott katonai erődemonstrációk és épületfog­lalások is érzékeltettek. A tárgyalásokig azonban mindkét fél­nek önuralomra van szüksége, mert a fe­szültség fenntartása senkinek sem áll ér­dekében. A kényes litván kérdés kellő­képpen kifinomult és körültekintő megol­dásától nagyon sok függ, s bátran állítha­tó, hogy a gorbacsovi politika egyik pró­baköve. A jelek szerint felismerte ezt a lit­ván vezetés is. Landsbergis közölte, hogy Vilnius lépéseivel nem akar kárt okozni sem a Szovjetuniónak, sem az átalakításnak. KÖTI LORÁND (MOSZKVA) Ke/gmet éttermek - a sztálinizmus utolsó „bástyái” Közéleti hírek Megyénk két megválasztott orszá­ggyűlési képviselője, dr. Pálos Miklós a Kereszténydemokrata Néppárt részéről és Nyerges Tibor a Magyar Demokrata Fórum részéről, valamint az 1. sz. válasz­tókerület egyéni képviselőjelöltje, dr. Ternák Gábor 1990. április 5-én, csütörtökön 19 órá­ra Tolnán, a volt pártházba és 1990. április 6-án, pénteken 19 órára Szedresen a tanácsházára várják a választópolgárokat. Kérjük, szíveskedjenek a gyűléseken részt venni és április 8-án a Magyar De­mokrata Fórum jelöltjére, dr. Ternák Gá­borra szavazni. Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt Szekszárdi Szervezete Kereszténydemokrata Néppárt Magyar Demokrata Fórum Magyar Függetlenségi Párt Magyar Néppárt szervezetei. * Sikeres vizsgával zárult Sióagárdon a helyi MDF és a kertbarátkor szervezésé­ben megindult vegyszerező tanfolyam. A 60 órás tanfolyam gazdag ismeret- anyagát elsajátítottak a siker reményé­ben indíthatják meg küzdelmüket a növé­nyi és állati kártevők ellen, ha a vegyszer­forgalmazás felelősei is biztosítják a kivá­ló hatású, de ritkán kapható anyagok fo­lyamatos beszerzését. A helyi összefo­gás eredményeként a védekezés költsé­gei az országos átlag egyötödére csök­kenthetők. Magyar Demokrata Fórum Sióagárdi Szervezete * A paksi római katolikus templomban április 5-én, csütörtökön 18.30 órai kez­dettel a Kereszténydemokrata Néppárt paksi szervezete hálaadó szentmisére hívja Paks város és környéke kereszté­nyeit. Kereszténydemokrata Néppárt Paksi Szervezete * Dombóváron 12 fővel megalakítottuk a helyi Fidesz-csoportot. Ügyvivőnk dr. Bánffy Zoltán, Heisz Attila, Lőrinczi Lász- lóné. Címünk: Dombóvár, Bezerédj u. 21. Következő összejövetelünket, mely egy­ben tagtoborzó gyűlés is lesz, 1990. ápri­lis 6-án 20.00 órakor (pénteken) tartjuk a művelődési házban. A gyűlés után Feke­te Doboz videofilmét vetítünk le, utána 2 óráig diszkót tartunk. Minden érdeklődőt és szimpatizánst szeretettel várunk. Dombóvári Fidesz-csoport Ha bárki étterembe akar menni az NDK- ban, kétesélyes vállalkozásba kezd: az vagy félig üres, vagy pedig hosszú sorok állnak a bejárat előtt. Ha bejut, akkor vagy leülhet, vagy nem. Ha leülhet, vagy megkapja, amit akar, vagy nem. Élelmiszer van, de a keletnémet ál­lamban - ahol a pincérek munkaideje, a dol­gozók jogai évtizedekig még az étteremben is előbbre valók voltak, mint a vendégé - nos, ehhez birkatürelem és majdnem katonás fe­gyelem szükséges. A keletnémet éttermek, hotelek, bárok pincérei nem éppen szolgálat- készek vagy udvariasak. Ha mégis bárki enni vagy inni akar, akkor elköveti az első számú hibát: azt hiszi, hogy csak úgy egyszerűen besétálhat az étterembe .és leülhet. „Nem szolgálhatom ki, míg le nem adja kabátját a ruhatárban; különben is, az asztal foglalt” - mondja a harcias pincér. Ket­tes számú hiba: a kliens azt hiszi, hogy lehet vitatkozni: „Az asztal üres, miért nem ülhetek le?”. - „Igaz, most nem foglalt, de nem is sza­bad. Várjon odakint” - hangzik a „főúri” vá­lasz. Kérj egy sört a Köztársasági Palota bárjánál - azt mondják, ülj le az asztalhoz. Ülj le az asz­talhoz és kérj egy pohár bort - azt mondják, menj a bárhoz. Kérj egy sört és egy bort - egy­szerre kellene lenned a bárnál és egy asztal­nál. Ha mégis sikerül valamit rendelned, eltelik egy fél óra, míg megszánnak és hozzák. „A kommunisták megbuktak, a berlini fal leomlott, a Stasi feloszlott, a szakszervezetek hatalmának vége - de a parancsuralmi szo­cialista gazdaság egyik ereje túlélte a forra­dalmat: az'éttermi személyzet hatalma válto­zatlan és könyörtelen, mint azelőtt” - írta a ke­letnémet Tageszeitung a minap. Egy társaság vette a bátorságot és éjfél előtt fél órával rendelt még egy üveg bort. „Sajnos, a bár zárva, ma van a csapos korai zárórája. Különben is a záróráig, éjfélig, be­számítjuk, amíg megeszik vacsorájukat, utána pedig még letisztíthatjuk az asztalt” - hangzott a válasz. „Miért nem mondta ezt korábban" - kérdezte a dühös külföldi vendég. „Nem kér­dezte, uram” - jött megint a főúri válasz. Nem éppen gyönyör Kelet-Berlinben va­csorázni, vagy meginni egy pohár bort. De fel­csillant a remény... - rövidesen puccs áldoza­ta lesz a keletnémet éttermi és hotelszemély­zet védekező pattogó hangú, katonás vezér­kara is és megdől végre a kitartóan védekező erőd, amely eddig is gyenge minőségű hússal, zöldség- és gyümölcskínálat nélkül gyakorolt . önkényt a vendég felett. Özönlenek a nyugati turisták, a különféle nyugati termékek, jön a hús, a gyümölcs - és „a vállalkozó”, mégpedig pénzzel. A vendéglá­tóipar - ahogyan azt eddig Kelet-Németor- szágban felfogták, a kapituláció előtt áll. Az új éttermekben nem lesznek államilag rögzített árak. A vendég inkább többet fizet majd, hogy ne felvizezett kávét kapjon, a zöld­ség és gyümölcs friss legyen, ne kelljen imád­koznia egy asztalért, és bokáját se kelljen ösz- szevernie a főúr előtt. Sőt, a pincér megereszt majd egy mosolyt is, miközben siet. Korszakos dolog ez Kelet-Németország- ban: az állam elhatározta, hogy magáncégek­nek eladja a kelet-berlini állami éttermek két­harmadát - mintegy 400-at. MTI-Panoráma Castro marad(ni akar) Kuba többet változott, mint egész Latin-Amerika? (Folytatás az 1. oldalról.) A sajtóértekezlet fő témája a „Tele- Marti” az amerikai Floridából Kubába su­gárzó tévéadó üzembe helyezése volt. Az elnök a „telé-agresszióval” kapcsolat­ban leszögezte, hogy Kuba fenntartja a jogot bármiféle válaszra. Az adás zavará­sa nem jogtalan megtorlás, mert Kuba egyszerűen a légterét védi - mondta. Fidel Castro kijelentette, hogy Kuba . nem érdekelt a katonai konfliktusban az Egyesült Államokkal, de nem zárja ki ezt az eshetőséget. - Fel vagyunk készülve, és megfizettetjük az árát. Mégsem akar­juk ezt, mert Kubának is fizetni kellene. A választási lehetőség azonban csak a rabszolgaság lenne - mondta. Arra a kérdésre, hogy Kuba miért nem követi a világszerte tapasztalható változásokat, Castro leszögezte: Kuba a forradalom harminc éve alatt többet változott és töb­bet ért el, mint egész Latin-Amerika. Ami nem változott, az az imperializmus - mondta. Harminc év alatt az egyik ag­ressziót a másik követte Kuba ellen, a ka­lóztámadások, a banditák szervezése, a Disznó-öbölbeli kaland, a gazdasági blo­kád, stb, s a sorban a tévéadás az utolsó. Egy kérdésre válaszolva kijelentette: ha az amerikaiak katonai eszközökkel „se­bészeti beavatkozásra” szánják el magu­kat, Kuba is válaszol. „Ütésre ütéssel válaszolunk. Ameriká­nak sok eszköze van, de nekünk is meg­vannak a magunk módszerei. Ha a »lopa­kodó«, bombázókat vetik be, mi is látha­tatlan eszközöket alkalmazunk” - mond­ta Fidel Castro. És ez már komoty dolog, ebből háború lehet - figyelmeztetett. A kubai elnök a kelet-európai politikai folyamatokkal kapcsolatban azt hangsú­lyozta, hogy a kapitalizmus kiépítése sok időt kíván, különösen az úgynevezett el­ső világ színvonalának az elérése. Ehhez nemcsak tőke kell, hanem tőkések is, akik nincsenek - mondta, s utalt Len­gyelországra, ahol a „Szolidaritás” újra szervezkedik a kormány ellen. Honecker szovjet kórházban Az egy héttel korábbi értesülést megerősítve az NDK televíziója hírül adta, hogy Erich Honecker egykori pártfötitkárt és államfőt - orvosi kezelés céljából - a Potsdam megyei Beelitz szovjet katonai kórházába szállították. Ahírszerint állapota tovább romlott, miután az év elején a berlini Charité urológiai klinikáján rossz­(Folytatás az 1. oldalról.) A vízumpolitikát éppen azért tűzték napirendre Lu­xemburgban, mert külön-külön a közösség több or­szága már tett, vagy tenni készül különböző lépéseket az érintett hét ország polgárainak vonatkozásában. A leglátványosabban Olaszország és az NSZK járt el, az előbbi eltörli a rövid időtartamú turistautakra vonatko­zó vízumkényszert a magyar és csehszlovák állampol­gárok részére, az NSZK Magyarországgal egyezett meg a vízumkényszer megszüntetéséről. Párizs gesztusa nem megy ilyen messzire, de a 25 éven aluli fiatalok az összes közép-kelet-európai or­szágban, illetve a Szovjetunióban bizonyára lelkesen fogadják majd, hogy ingyen és gyorsabban kapják meg a francia vízumot. A belgák, hollandok, luxemburgiak a gyorsaság te­rén léptek: Mark Eyskens belga külügyminiszter Lu­xemburgban jelentette be, hogy - három hónapi kísér­leti időtartamra - felfüggesztették az eddigi nehézkes eljárást, amelynek értelmében futárral küldték a kö­zép-kelet-európai fővárosokból haza a vízumkérelme­ket, s csak az igazságügyminisztérium engedélye után adták ki a beutazási engedélyt a látogatóknak, ami job­bára hónapokat vett igénybe. (Kivétel ezután is Albánia és a Szovjetunió.) Ezentúl a helyszínen intézkednek, azaz a Benelux-nagykövetségeken is egy-két hét alatt kiadják a látogatóvízumokat, külön felgyorsítják a hiva­talos utazók vízumainak ügyintézését, és bevezetik a csoportos (így olcsóbb) vízumot is, például együtte­sek, turistacsoportok számára. E kétségkívül jelentős, ugyanakkor minden esetben az egyes közösségi országok szintjén megmaradó, és a közép-kelet-európai országokat nem egyformán érintő intézkedések nyomán merült fel a közösségben annak szükségessége, hogy összehangolják a vízum­politikái , Itt azonban már nemcsak a jó szándékok estek lat­ba, hanem a fékező tényezők is. A határellenőrzés az európai közösség építésének is" az egyik legkénye­sebb kérdése. Eltörlését nemcsak Anglia ellenzi, még­hozzá igen hevesen: más tagállamok sem lelkesed­nek. Indok van bőven: a terrorizmus, a kábítószer- csempészet, az illegális munkavállalók beszivárgása kelt aggodalmat. Ez magyarázza, hogy még a Benelux-országok, indulaté daganatot távolítottak el egyik veséjéből. Ezt követően Honecker és felesége egy evangélikus pap házában talált menedékre a Berlin közelében fekvő Lobetalban, miután a kormány nem volt hajlandó sza­vatolni személyes biztonságukat a részükre felajánlott lakótelepi lakásban. Franciaország és az NSZK által kötött schengeni egyezményt sem léptették eddig életbe, pedig a határ­idő 1990. január 1. volt: holott ennek értelmében nem az egész európai közösségben, hanem csak az öt alá­író között törölték volna el a határkontrollt. A közösségbe szóló vízumkötelezettség feloldása valós szociális és biztonsági problémákat is felvet: ezért illette például heves szemrehányással Luxem­burgban Genscher bonni külügyminiszter azt a minapi hozott keletnémet döntést, hogy eltörlik a vízumkényT szert Törökország viszonylatában - az NSZK ugyanis fékezni akarja a török bevándorlást, ez a lépés viszont újabb kaput, nyit a törökök számára. így bonni aggo­dalmak is magyarázzák, hogy Luxemburgban még az NDK előtt sem nyitották meg a közösség nagykapuját, noha az NSZK-beli kiskapun naponta 1 -2 ezer kelet­német lép át a nyugati világba. A franciák készek lennének a vízumkötelezettségek kölcsönös eltörlésére a közép-kelet-európai orszá­gokkal (a Szovjetunió kivételével), de csak azzal a fel­tétellel, ha a közösség országai közös listát állítanak össze a nem kívánatos személyekről, illetve sokoldalú megállapodást kötnek az ilyen személyek visszakül­désére oda, ahonnan beléptek területükre. Egyébként úgy látják, az NDK, Magyarország, Csehszlovákia ese­tében aránylag könnyű a döntés, de például a lengye­lek közül túlságosan sokan kívánnak egyszerűen a jobb élet reményében a közösség országaiban ma­radni. */ Márpedig a liberálisabb vízumpolitikának, például de Michelis javaslata szerint, szigorúbb bevándorlási politikával kell párosulnia. A kényes dosszié most az úgynevezett rodoszi cso­porthoz került amelyet az I988. decemberi rodoszi csúcsértekezleten hozták létre: a tizenkét ország ha­tárellenőrzési döntéseit az egységes piac létrehozása keretében előkészítő megbízottakból áll. így azok a belső határok feloldásának feladatán túl most a külső kapuk szélesre tárásának problémáit is örökölték. A minisztereknek májusra kellene ajavaslatukat elkészí­teniük, de a schengeni tapasztalat óvatosságra int. Ha a tizenkettek meg is tették az első lépést a vízum­mentes Európa felé, ma még nehéz megjósolni, mikor jutnak el oda - és hol húzódnak majd a határai. BARACS DÉNES (Brüsszel) DÖNTSÖN A NÉP! Az alábbiakban a különböző álláspontokat mutatjuk be, szigorúan dokumentumok alapján. MIK VAGYUNK? Az MDF „nem fogadja el sem a kormánypártiság, sem az ellenzéki­ség címkéit és választási kényszereit.” (MDF alapítólevél, 1988) Ezzel szemben Az SZDSZ „folytatója a magyar demokratikus ellenzék tíz éven át vívott harcának az emberi és polgári jogokért.” (SZDSZ elvi nyilatko­zat, 1988) AMIKOR MÁRCIUS 15. MÉG TILOS VOLT... „A Demokrata Fórum ma nem szervez semmilyen megmozdulást, és nem is vesz részt semmilyen megmozdulásban...” (Csengey Dénes beszéde a Ráday kollégiumban, 1988. III. 15.) Ezzel szemben „Új alkotmánnyal és szabad választásokkal kell megteremteni a modern magyar demokráciát. A nép bizalmát elvesztett vezetők mondjanak le. Tiltakozunk a ma hajnalban őrizetbe vett barátaink, Demszky, Haraszti, Solt Ottilia és a többiek fogva tartása ellen.” (Ta­más Gáspár Miklós beszéde a Kossuth téren, 1988. III. 15.) A KOMMUNISTA PÁRTHOZ VALÓ VISZONY Egy évvel ezelőtt „Az MSZP nélkül nincs és nem is lehet stabil, a nemzeti érdeket szolgáló koalíció.” (Antall József interjúja a napilapoknak az MDF II. országos gyűlésén, 1989. október) „Nem hiszem, hogy különösebb eltérés lenne az én programom és Pozsgay Imréé között.” (Für Lajos nyilatkozata a napilapoknak az MDF II. országos gyűlésén, 1989. október) Lesz e kommunista miniszter a kormányban? Csurka István vála­sza: „Az MDF szeretné, ha lenne.” (Magyar Nemzet, 1989. augusztus 10.) Ma „Makacsul újra és újra elmondjuk: az egykori MSZMP utódpártjai­val (egyikkel sem!) nem kívánunk semmiféle szövetséget kötni.” (Kiss Gy. Csaba, Magyar Fórum 1990. február 10.) Ezzel szemben „Az SZDSZ kinyilvánítja, hogy sem a választások előtt, sem azok után nem kíván az MSZMP-vel koalícióra lépni.” (A rendszerváltás, programja, 1989. III.'19.) politikai HIRDETÉS Nem könnyű a kapunyitás

Next

/
Thumbnails
Contents