Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-05 / 03. szám

1990. április 5. NÉPÚJSÁG 3 Völgységi vállalkozók A fegyverm űves Címerváltás - fokozatosan Pénzek, bélyegzők, cégtáblák, nyomtatványok, oklevelek, okmá­nyok, igazolványok, zászlók, mezek stb... Mi mindent érint a majdani cí­merváltoztatás! Merthogy változás várható - a lakosság döntése alap- - ján -, az nagyon valószínű. Mikor? És milyen előzetes felméréseket vé­geztek? Elbírja-e az ország jelenle­gi helyzetében ezt az újabb terhet? Verzár Péter, a Magyar Nemzeti Bank emissziós főosztályának ve­zetője így vélekedik:- Az áttérés csak fokozatos lehet. Megért már ez az ország egy-két ilyen címerváltást. Ami a bankje­gyeket és az érméket illeti: kicseré­lésüket a természetes elhasználó­dás ütemében célszerű végrehajta­ni. A teljes állományváltás papír­pénzeknél négy évre, a kopásál- lóbb fémeknél húsz-harminc évre tehető. De közben a régi fizetőesz­közök érvényessége is megmarad. Úgy, ahogy ma is elfogadhatók a Kossuth-címeres és Rákosi-címe- res százasok. Az államforma-válto­záskor sem adtunk ki rögtön új pén­zeket népköztársaság helyett köz­társaság felirattal. Itt is a fokozatos­ság elvét követjük. Az idén a 2,10, 20, 50 filléresket - azokat az érmé­ket, amelyeken nincs címer - már a megváltozott szöveggel veretjük, a többit még nem. Kiss Elemér, a Minisztertanács Hivatalának Elnöke is a lépcsőze­tességet hangsúlyozza:- Végeztünk egy előzetes felmé­rést: minden tárca a maga területén mutassa ki, milyen költségei lenné­nek az új címerre való átállásnak. Az jött ki, amit már előre is sejtet­tünk: sok! Ha mindent azonnal mó­dosítanánk, több milliárdba kerül­ne. Ezért a címerváltásról szóló tör­vényt úgy kell majd megalkotni - az igazságügy-miniszter egyszemélyi felelős vezetésével -, hogy rendel­kezzen a fokozatos lecserélési le­hetőségről, a türelmi időről, s arról, hogy a régi rajzolat bizonyos terüle­teken meddig működhet, meddig maradhat érvényben. Ez a törvény biztos, hogy nem a kihirdetése nap­ján lép hatályba. Ha valamikor nyá­ron vagy kora ősszel megalkotják, remélhetőleg biztosít egy hónapos megismerési, felkészülési időt. S aztán lépésről lépésre „váltunk”. Legelőször talán a bélyegzők, a dip­lomáciai tevékenységei összefüg­gő okmányok cseréjét célszerű el­végezni, de én ide sorolnám a ma­gyar válogatott címeres mezeit is.- Wy­Példásan rendben tartott a györei családi ház, a kert igényes emberről tanúskodik, a műhely pedig.a maga különlegességével együtt a titkok bi­rodalma. Pusztai István fegyvermű­ves, és másodállásban. Olyan em­ber, aki szereti kipróbálni képessé­geit, felmérni tehetségét, amit bizo­nyíthat a biogiliszta-tenyészet épp­úgy, mint a társakkal közösen „út­jára indított” csigakert. Ez utóbbi szakmai titkait Olaszországban ta­nulták ki, s mi több, a közeljövőben maguk is szeretnék „sikereit” learat­ni, illetve bocsánat, csiga formájá­ban begyűjteni, holott erre vélhetően önként jelentkezők is akadnának... A kérdésre „hogyan kezdődött?”, szinte prózai a válasz, ugyanis a munkahelyén (Szekszárdi Húsipari Vállalat) Pusztai Istvánt a folyosón megállította a főnöke.- Akarsz fegyverműves lenni...?! S ő akart. Mivel a szakmák csimborasz- szóját, a szerszámkészítést tanulta ki, a hasonlatosság, no meg a preci­Az idén tovább bővült a magyar-ju-v goszláv cukorkooperáció. A Baranya megye és a szomszédos Horvátország között kialakult határ menti gazdasági együttműködés lényege az, hogy a Drá­ván túli cukorgyárak - nem lévén elegen­dő nyersanyaguk - a baranyai termelő­üzemektől szerzik be a répa egy részét, a cukor meghatározott hányadát azután visszaszállítják Magyarországra. A jugo­szláv partner lényegesen magasabb árat fizet a cukorrépáért, mint a hazai ipar. Baranya az utóbbi években az ország egyik legjelentősebb- cukorrépatermő megyéjévé vált, ahol a hozamok felülmúl­ják az átlagot. Az idén rekord nagyságú területen - csaknem 12 ezer hektáron - termelik ezt az ipari növényt a baranyai gazdaságok. A „pénzesebb” növény ter­mőterületét a kalászos- és a takarmány- növények rovására növelték. A termés egynegyedét a hazai feldolgozó ipar kapja, háromnegyedét a horvátországi cukorgyáraknak fogják szállítani. Tavaly lejárt a magyar-jugoszláv cu­korkooperációs szerződés, ám mindkét fél olyan előnyösnek ítélte a határ menti zitás sokszor volt segítője budapesti tanulmányai során. Mert a szakmát a fővárosban tanulta ki, a munkahely segítségével, a FÉG-nél. - „Végtele­nül szerencsésnek mondhatom ma­gam, hiszen volt, aki 10 esztendeig várt arra, hogy ezt a kétéves iskolát elvégezhesse, nekem pedig ekképp az ölembe hullott a lehetőség.” Va­sárnap hajnalban utazott, szerdán éjjel ért haza, de megérte... Ma nem használja ki a cég a tudását, Pestre szállítják a marhakábító fegyvereket javításra. Pusztai István vadász és bérkilövő is, ekképp a tudás és a szenvedély összetalálkozott, s jó'barátok lettek. Éppen egy fegyverre távcsövet sze­relt, miközben mesélte, hogy már gyermekként vonzották a gépek, a szakmai csodák akkor még sejtel­mes tényei. Különleges világ ez, a fegyvereké, a finomművű munkáké. Amikor barnapácot kap egy cső, amikor a lőlapon a tudást jelzi a sö- rétbecsapódás, amikor az autopoint együttműködést, hogy - a magyar és a horvát mezőgazdasági, minisztérium jó­váhagyásával - meghosszabbították a szerződést, sőt bővítették a kereteit. A mohácsi Új Barázda Tsz és a Szigetvári Állami Gazdaság által irányított terme­lési-értékesítési integrációban harminc­nál több agrárüzem vesz részt. A terme­lést a saját eszközeikkel végzik, a cukor­répa betakarítása viszont zömmel a ju­goszláv gyárak gépeivel történik. így a baranyai gazdaságok mentesülnek a drága répakombájnok beszerzésének költségeitől is. A magyar répatermelő üzemek és a horvát cukorgyárak viszonylag közel fek­szenek egymáshoz, nem kell tehát mesz- szire szállítani a nagy .tömegű nyers­anyagot. Ez a körülmény teszi különösen gaz­daságossá az együttműködést. Magyar- ország számára más vonatkozásban is előnyös a határ menti cukorkooperáció. A csúcsterhelésű őszi-téli időszakban nem kell hazai energiát felhasználni a roppant mennyiségű cukorrépa feldol­gozásához. (új típusú célzóberendezés) „névre szólóan” jó a fegyvertulajdonosnak, amikor már csupán a jól végzett munka örömének élménye marad... Mára ismerik, keresik a vadászok, s ez külön nagyszerű érzés a számára. Különleges mesterség birtokosa, ami a meggazdagodásra sohasem lesz alkalmas. Ez egy újabb szere­lem, olyan, mint annak idején a mo­tor, a P-20-as volt. Tízezreket kell be­fektetni, de nem sajánlja, nagyszerű Mint arról lapunkban már beszá­moltunk, a Kermi betiltotta a dombó­vári Unió Ipari Szövetkezet által gyár­tott „Babett” cumit. Hogy mi késztette a minőségellenőrző intézetet a várat­lan döntésre? Egy sokgyermekes család legifjabb tagja - a kéthetes csecsemő - lenyelte a cumiról le­szakadt gumirészt, ami kis híján a halálát okozta. A terméket visszavit­ték a boltba, feljegyzés a Kermi-nek és a hatóság máris betiltotta az áru­sítását. Az Unió Ipari Szövetkezet már megszűnt, egyik jogutódja a Color Ipari Szövetkezet, az ominózus tár­gyat annak idején ők gyártották. Remport Vilmos, a szövetkezet elnö­kének nyilatkozatából láthatjuk, hogy tovább gyűrűzik a „cumivita”. tanárai voltak, erre még büszke is, komoly elméleti tudást követeltek, s ez ma hozza gyümölcsét a munka­pad mellett, Győrében. Ma már nem dugják előle a puskát, mint régen, gyermekként, ma már nem kell ellesnie szakmai fogásokat, mert rátalált azokra. Pusztai István iparengedéllyel rendelkező fegyver­műves, munkaidő után, szinte hobbi­ból reparál fegyvereket.- Rendkívül sérelmesnek tartjuk az intézkedést, hiszen a Kermi csak a tényeket rögzítette, de egyáltalán nem bizonyított, hogy mi követtünk el hibát. A cumit annak idején tüzesen sza­kításpróbának vetettük alá, kizártnak tartom, hogy a gumirészt egy kis­gyermek képes letépni. A szóban forgó termékből tavaly 30 millió da­rabot legyártottunk, még soha nem merült fel kifogás ellene, ezért kissé furcsának tartom, hogy a hatóság egy olyan baleset miatt állította le a forgalmazást, melynek tisztázatla­nok a körülményei. Az ügyben tehát jogi vitát folytatunk a minőségellen­őrző intézettel, de a terméket to­vábbra is gyártjuk.- km ­szabó - rrtzel ­Bővül a magyar-jugoszláv cukorkooperáció Megkérdeztük Ki a vétkes cumiügyben? „A halból lehet levest főzni, de megfordítva..?” Interjú Tömpe István miniszterelnök-helyettessel, az Miami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójával Az állami vagyon védelmének és hasznosításának, közelebbről a privatizá­ciónak a rendkívüli horderejét hivatott hangsúlyozni a tény: az Állami Vagyon­ügynökség vezetője miniszterelnök-helyettesi rangban végzi tevékenységét. A magas posztra március elsején 212 szavazattal választotta meg az Országgyű­lés Tömpe Istvánt, aki addig pénzügyminiszter-helyettes volt.- Hosszas előkészítés után, és most is csak részlegesen állt fel az Álla­mi Vagyonügynökség. Mi ennek az új intézménynek a feladata?- A vagyonügynökség az állam privatizációs karja. Feladata olyan ügyletek ki­választása, amelyek révén javul a termelékenység, növekszik a foglalkoztatott­ság, emelkednek a bérek, vagyis korszerűsödik a gazdaság szerkezete. A hoz­zánk érkező kívánalmak tervezetek közül az ilyen követelményeknek megfele­lőeket választjuk ki, és támogatjuk.- Ezzel szemben számos vállalatnál attól tartanak, hogy a vagyonügy­nökség mindenekelőtt a spontán privatizációnak kíván gátat szabni, s eb­ből a célból az első dolga az lesz, hogy az önkormányzó vállalatokat, vagy azok egy részét, átsorolja államigazgatási irányítású vállalatokká. Indokolt ez az aggodalom?- Ilyen átsorolásra a jogköröm nem terjed ki. A következő parlament fogja megválasztani az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsát, és ez a ta­nács fog majd dönteni arról, hogy egyáltalán milyen alapon lehet önkormányzó vállalatot államigazgatási irányítás alá helyezni. Itt meg kell jegyeznem, hogy bár kinevezésem öt évre szól, az első természetes alkalommal, ami előreláthatóan szeptember végén lesz, bizalmi szavazást fogok kérni magammal kapcsolatban. Ez egyfelől magától értetődő gesztus az uj parlamentnek, amely esetleg mégsem engem kiván ebbe a funkcióba. Másfelől kötelezőnek érzem az ügy szempontjá­ból is, mert képtelenségnek tartom, hogy valaki ideiglenesen árusítsa az ország vagyonát. Nem mondhatom komolyan a külföldi partnereknek, hogy én most aláírok ugyan valamit, de majd jönnek utánam mások, akik vagy jóváhagyják, vagy nem. *- Ami megnehezíti, vagy legalábbis elodázza azt a nyilvánvaló felada­tát, hogy új, részben külföldi tulajdonosokat keressen bizonyos állami va­gyonrészek számára. Ez a helyzet netán arra készteti, hogy a lehetséges belföldi tulajdonosokat kutassa, s ezzel a hazai polgárság kialakulását segítse elő?- Ebben a tekintetben a nacionalista jelzőt is vállalom. Ám úgy gon­dolom, hogy mindenekelőtt a vételi lehetőségeket kell meghatározni.- Annál is inkább, mert idáig meglehetősen ötletszerű volt az, hogy mely cégek alakultak át gazdásági társasággá, míg más országokban, ahol széles körű privati­zációt folytattak, elsőként kizárták a gazdaság bizonyos területeit, vagyis megha­tározták, hová nem mehet be a külföldi tőke.- Mi is így fogunk eljárni, de magatartásunk politikai alapjait az új kor­mánynak, az új parlamentnek kell meghatároznia. Erős, határozott kormány nél­kül a vagyonügynökség aligha juthat eredményre. A tilalmat illetően a kereske­delmi bankokat hoznám fel példaként, amelyek állami részvényeit ma sem sza­bad eladni. El kell azonban dönteni, hogy az állam a maga tulajdoni hányadával kiván-e hatni, vagy valamilyen regulativ módon. Ha ugyanis az állam többségi tu­lajdonos a kereskedelmi bankokban, akkor azzal bármit opponálhat. Viszont ha úgynevezett arany részvényei vannak, ha vétójoggal rendelkezik, akkor nem lé­nyeges, hogy mekkora a tulajdoni hányada. Ez különösen fontos ügy Ma­gyarországon, ahol a hitelezők és a hitelt igénybe vevők összefonódtak: a bankok azoknak adják a hitelt, akik részben a tulajdonosaik. Ha csökkentjük az állami tulajdonlás arányát, akkor igen sok külföldit kell beengedni a kereskedel­mi-bankokba, és a mellékszolgáltatásokban - például a hitelszerződésekben - meg kell őket versenyeztetni.- A bankok csak viszonylag alacsony profitrátát ígérhetnek. Így is ke­lendőek lehetnek a részvényeik?- Igen, mert a bank bombabiztos üzlet. Összesen három nagy keres­kedelmi bankunk van, és 30-40 azon külföldi bankok száma, amelyektől rend­szeresen veszünk fel hiteleket. Reálisnak azt tartanám, ha ezek számára hirdet­nénk meg a részvényvásárlási lehetőséget, amelyek Így kis tulajdoni hányadok­hoz jutnának, de azokkal is ellenőrzés alatt tarthatnák egymást.- Hogyan viselkednek most az ipari és a kereskedelmi vállalatok, ame­lyek eddig félelmetes tempóban törekedtek a spontán privatizációra? Dermedten várják, miként lép majd a vagyonügynökség?- Ellenkezőleg: tömegesen küldik leveleiket, szándékaikat, elképzeléseiket. Ebből a szempontból a vagyonügynökség felállítása rendkívül sikeresnek minő­síthető. Beadványaikból ugyanis kitűnik, miként viselkedtek volna, ha a vagyon­ügynökség nem jön létre.- Miként viselkedtek volna?- Azt kívánják, hogy ha eladják a vállalatot, akkor a vételár folyhassék vissza hozzájuk. Bár nem azért tartanak bennünket, hogy kiraboljuk az iparvállalatokat, de mégsem tartom magától értetődőnek, hogy annak, aki elad valamit, azonnal visz- sza kell kapnia a vételárat.- Ezek a beadványok nem azt célozzák, hogy a vállalatok előre bebiztosítsák magukat: átalakulásuk ellen a vagyonügynökség nem fog vétót emelni? Hiszen a vétójogot már most, az igazgatótanács felállítása előtt is gyakorolhatja.- Az ilyen kísérleteket vétkes ingerültséggel szoktam visszautasítani, mert azt gondolom, hogy ezeket az ügyeket nem előre kell elintézni. Meglehetősen ke­mény vitám volt például a TVK igazgatójával, Tolnai Lajossal Pét ügyében a televízió Napzárta cimű adásában: de ez nem akadályozott meg bennünket ab­ban, hogy baráti hangnemben folytassuk a vállalat ügyének tárgyalását. Nagyon fontos tudni, és nem szabad egy pillanatra sem feledni, hogy a privatizáció igen súlyos összegeket, milliárdos vagyonokat érint.- S, ha szabad megjegyeznem, ezeken a vagyonokon durva marakodás folyhat a pártok, illetve a társadalom rétegei között.- Olyan ez, mint ahogy Bagira beszél A dzsungel könyvében: ez a nedves, el­lenállhatatlan szag, a dzsungel szaga, ami mindenkit megindít. A pénz, a dzsun­gel szaga. Ezért nem biztos, hogy a párducokat kell lelőni. Lehet, hogy a vasút­építőket. Sokan úgy vélekednek, hogy rengeteg magyar vállalatvezető hazudott, csalt, lopott. Én azt gondolom, hogy ez nem így van, a magyar vállalatvezetők na­gyobb része becsületesen gondolkodik. Hatalmas vágy, remény, akarat van bennük, és jó értelemben^képviselik a saját érdeküket.- Mások szerint viszont szerepzavarral küzdenek, amikor menedzseri és tulaj­donosi voltukat összekeverik.- Szerintem ez nem szerepzavar. Jó dolog, hogy van motiváció, hogy ezek az emberek úgy gondolják, hogy tenniük kell valamit. Látják, hogy a privatizációnak a vállalatcsinálás az egyik fő módja. Ezt akkor is meg kell becsülni, ha ettől füg­getlenül vannak hatalmas nézeteltérések, eltérések a valós értékektől, és kor­rupcióra utaló hírek is akadnak. A tennivágyás jelentős társadalmi érték. Egy jól felkészült társadalmi rétegről beszélek, amelyből a holnap tőkései is kikerülhet­nek.- A spontán privatizáció sok salakot is felszínre hozott.- Lehetséges széles körű privatizáció salaktól mentesen? Magyarországon olyan mértékű államosítás történt, amilyet aligha lehet tisztán, korrupció nélkül visszacsinálni.- Hadd idézzem Tardos Mártont, aki már jóval korábban megfogalmazta, hogy az államosítás olyan csapda, amelyikből nincs tiszta kivezető út.- Én meg azt mondom: a halból lehet levest főzni, de megfordítva...? A nagy kérdés az, hogy milyen ütemben lehet privatizálni. A privatizáció elsősorban de- nacionálás, vagyis az állam szerepének csökkentése a tulajdonlásban, de azt, hogy kié legyen a tulajdon, csak megfontoltan, lassan, próbálkozásokkal és ki­várásokkal lehet eldönteni. Ha nem így járunk el, hanem hisztérikusan kapko­dunk, akkor hasonlóan súlyos hibákat követünk el, mint amilyeneket az államosí­tás során elkövettek.- Engedjen meg égy terminológiai észrevételt. Privatizációról beszélünk, holott privát, azaz magánszemély jobbára nem is jut tulajdonhoz, hiiszen az új tulajdono­sok majdnem tisztán állami vállalatok, állami intézmények, vagy azok társulásai. Nem félrevezető ez?- Fontos kérdés, amit feltesz, de úgy gondolom, valami módon mégiscsak ne­vet kell adni a dolognak. Emellett az a gazdasági társaság, amelyik függetlenedik a tevékenységtől, és a tőkére, a tőke hozadékára koncentrál, ha nincs is magán- tulajdonban, akkor is merőben más érdekéltségű, mint az az állami vállalat, ame­lyet valamelyik minisztérium irányit. A privatizáció kifejezésben valóban benne van, hogy magán, de ebben a történelmi folyamatban nyilván a magántulajdono­sok is meg fognak jelenni.- Gondolom, ez a privatizáció valódi célja.- Én két vonatkozásban jelölöm meg a privatizáció célját. Helyrebillenteni a társadalom szerkezetének egyensúlyát, és javitni a gazdaság hatékonyságát. G. Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents