Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-18 / 13. szám
1990. április 18. NÉPÚJSÁG 5 Hány az óra, Jásios bácsi? Ifjú fenyők ölelte, gonddal, szakértelemmel, szeretettel művelt udvar övezte, patika tisztaságú házban éli szorgos, tartalmas életét Páriban Lehr János és családja. Aki nem ismeri a gazdát, az azt hinné, a rendteremtés a mániája, a hobbija. Szerencsére nemcsak az, más is! Azon, kevesek közé tartozik, aki - ahogy fogalmazza - nem szeret üresen élni, ezért tevékenykedik, írja a település történetét, ami rendkívül fontos az utókor számára, összegyűjti a sváb- ság kulturális értékeit, s olyat tesz, amin mindig spekulálni kell. Nem véletlenül állítottunk be hozzá a címben feltett kérdéssel, hiszen Lehr János bácsi gyűjti a rossz órákat. Fura egy hobbi, gondolhatnánk, de ha egy kicsit elbeszélgetünk a házigazdával, akkor más következtetésre jutunk!- Hány az óra? - kérdez vissza. - A vekker pontosan 501, illetve amit maga hozott, azzal együtt már 502. Tudja - ered meg a nyelve -, az egész úgy kezdődött, hogy ’82-ben kikerültem az NDK-ba, aztán ott nagyon megfájdult a rossz fogam. Eljöttek velem a rokonok az orvoshoz, bár jól beszélek németül és kértem tőle idegcsillapítót. Megvizsgált, aztán azt mondta, kár ezt kivenni, és kérem, írt gyógyszert is. A végén így szólt: Lehr bácsi, az lenne a jó, ha ezt az idegességet természetes alapon vezetné le. Tudja, cukros vagyok, s az idegesség az borzasztó... Negyvenegy évet dolgoztam irodában, 38 évet emberekkel foglalkoztam, igaz nagyon szerettem őket. Tudja, aki emberekkel bánik, az előbb-utóbb a türelmét veszti. Főleg akkor, ha olyan helyzet is volt, amikor magyar hivatalban németül kellett válaszolni és ez nem tetszett mindenkinek. Nos, az orvosi javaslat értő fülre talált, János bácsi - régi ismeretségünk alapján nem is tudom másként szólítani - az órákkal való foglalkozást gondolta nyugtatónak.- Volt egy rossz vekker, széjjelszedtem, aztán azt mondtam, nem tudom összerakni. Lerajzoltam az órát, számoztam a kerekeket és megtaláltam a hibás alkatrészt. Ezután elmentem vele Tamásiba, a Szerencsés óráshoz és kértem, tudna-e adni ebből az alkatrészből egyet. Még kettőt is, volt a válasza. Megpróbáltam azután összerakni és ment az óra. Tudja, ekkor a volt pincehelyi főorvos, a Pilaszonovits főorvos jutott az eszembe, aki embereket rakott össze... Most, hogy maga hozott egy órát, gyógyszert adott. Ha kicsit fölmegy a higanyszál, a feleségem azt mondja: édesapa, nincs egy rossz vekkered? Előveszem ilyenkor az órát és mintha valaki injekciót adott volna. Le tudom vezetni a feszültséget.. Ha jönnek a rokonok, mindig megkérdezem, megvan-e még az az orvos. Mondják, meg. Ha ki tudok menni, elmondom neki, hogy nincs az a gyógyszer, ami úgy megnyugtatna, mintáz órával történő foglalatosság. János bácsihoz javítani is visznek időmérőket, s azokat - a világ legtermészetesebb módján - ingyen repe- rálja. Bőven el van látva alkatrésszel, tán öt évre is elegendő. Ötszázegy vekker - nem számítva a frissen kapottat - 52 karóra, 12 zsebóra, 9 falióra sorakozik a konyhaszekrény, a vitrinek polcain. Az órák alján apró, öntapadós címkén az adományozó neve és az ajándékozás időpontja szerepel, a polccal egy magasságban pedig a katonásan felsorakoztatott órák számát tüntette fel a precíz házigazda. Kínai, lengyel, csehszlovák, koreai, román, orosz és német Lerajzoltam az órát, számoztam a kerekeket.. időmérők kijavítva várják - csak így kerülhetnek a vitrinbe -, hogy felhúzzák őket. A legjobbak közé sorolandó a Junghans, a Kinzler, a Slava, de nagyon jók a 11-17 kövesek, meg a MOM gyártmányok, karórák közül pedig a svájci Doxa és weimari órák.- Tudja, Laci, addig eljutottam - magyarázza a házigazda -, hogy mikor két órás beszélget, akkor az nekem nem tűnik latinnak, mert hozzá tudok szólni. A szakkönyveket én már csak akkor néztem meg, amikor meg tudtam az órát csinálni... Mik a leggyakoribb hibák? Az ankerok - az óra lelke - mennek tönkre először, meg a hajszálrugó, ami a szíve. Minden egyes óránál ez, és a túlhúzás a baj. János bácsi mesél. Beszél a Kaposvárról utánfutóval elhozott hatalmas óráról, amin 3 hétig dolgozott, s ami végül is a „gyerekek" otthonában méri az időt, beszél arról, hogy állandóan 17 óra méri az időt, s amikor március 25-én át kellett állítani, alig győzte. Példát mond arra is, hogy amikor elpakolta az időmérőket az egyik szekrénybe (200 volt) és felhúzta őket, a művelet 9-től 12.05-ig tartott.- Mi lenne, ha mindegyiket felhúzná? - érdeklődünk.- Azt hiszem, nem lehetne kibírni. Még az utcán is megállnának a nagy csörgésre... Mondtam a gyerekekAz egyik iegbecsesebb időmérő nek, nem tudom, ez nektek érték-e vagy nem, de mindegyiken rajta van, mikor és kitől kaptam. Ha nem kell, küldjétek vissza az ajándékozónak. Annyit hagyok rátok, hogy erre telik... János bácsi 21 képeslapot küldött húsvétra az NDK-ba és utóiratban mindegyikre odaírta: „Ha van rossz órátok, azt utánvéttel küldjétek el.” Mit tehetünk mindehhez? Aki úgy gondolja, küldje el ajándékba rossz óráját - 7091 Pári, Tamási u. 3. számra -, hogy egy „nyugtató injekcióval" hozzájáruljon egy dolgos ember nyugalmához... ÉKES LÁSZLÓ FOTÓ: RITZEL ZOLTÁN Mercy-fa. Dávid Sándor kertészmérnök, 1977-ben készített egyetemi szakdolgozatában, korát megközelítően 200 évre becsüli. Mérése szerint akkor a törzskörmérete egy méteres magasságban 710 cm volt. 1988 októberében Tarjányi Ferenc budapesti kertészmérnökkel megmértük ugyanott a törzset, 726 cm-t mutatott a mérőszalag. Tehát a 11 év alatt 16 cm-t vastagodó törzs bizonyítja, hogy ezen óriás fejlődése még korántsem ért a végére. A nyolcvanas évek végén évszám és szerző megjelölése nélkül kiadott, Hőgyészt ismertető füzetecske szerint: „az ország legöregebb és legnagyobb platánfája”. Ezt így nem lehet elfogadni, de tény, hogy kevés hozzá hasonló nagyságú található Magyarországon. Mercy - kriptájának felirata szerint - 1767-ben halt meg. Dávid Sándor szakszerű korbecslését elfogadva, 1977-ből levonva a 200 évet, kiderül, Mercy d’Ar- gentau halála évében esetleg láthatta az akkor ültetett csemetét, de embert nem akaszthatott rá. (Más kérdés, hogy egyáltalán észrevett-e olyan csekélységet mint egy facsemete.) Mégis miért szövődött legenda e fa köré? Rejtély marad. Tény viszont, hogy a törzs mellé álló embert a hatalmas ágak láttán valami különös, furcsa érzés fogja el: az időtlenség érzése. A márványos szürke ágak között mintha állna az idő, lebegne a múlt. STEFÁN GYÖRGY ^ Mérete legendát ihletett Mercy gróf platánfája? „Kicsit bolond lehetett, mert a grófhoz ment panaszra egy anya: nem bír a fiával, nem fogad az neki szót. Küldje be - parancsolta Mercy -, én megnevelem! Később ismét elment a kastélyba az asz- szony, érdeklődni akart a fiáról. - Úgy megneveltem, hogy most már mindig szót fogad, és még ha kérdezik sem szól yissza - mondta a pallosjogú földesúr, közben ujjával az ablak előtti fára bökött. A kinyúló hatalmas ágon ott lógott a felakasztott gyerek. Az asszony félig beleőrült abba, hogy a fia halálának okozója lett.” Ezt a történetet a hatvanas években - még kisiskolás koromban - hallottam először egy kukoricát kapáló asszonytól. Akkortájt ez Hőgyészen közszájon forgott, akárcsak a többi Mercy-legenda. Mára jószerivel elfelejtődött. A hőgyészi Apponyi-kastély délkeleti sarkánál valóban áll egy gigantikus, körülbelül 30 méter magas, 35-45 méter koronavetületü platán: a néphit szerinti Régi lapfejjel, de új tartalommal megjelent a N0V0PRESS, a vállalkozók és fogyasztók lapja. A tartalomból: 1. A céhszövetségé a jövő? 2. Állásajánlatok munkanélkülieknek. 3. Hogyan ártalmatlaníthatjuk a veszélyes anyagokat? 4.100 dollárból a Paradicsomba? ...továbbá tanácsok, ötletek, hirdetések, vállalkozóknak, fogyasztóknak. Megjelenik kéthetente az egész országban. Keresse a hírlapárusoknál, valamint mozgóárusainknál. Karóra-kollekció
