Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-18 / 13. szám
6 NÉPÚJSÁG 1990. április 18. Kosárlabda Tisza-kupa A szép jelentésekben nincs hiány Holnap: négy nemzet válogatottja Szekszárdon Ismét kosárlabda Szekszárdon, de a hazai közönségnek ezúttal nem a KSC-s lányokért, hanem a magyar színekért kell izgulni. Immár nyolcadszor kerül megrendezésre a Tisza-kupa, melyen a magyar női válogatott Ausztráliával, Romániával és Svédországgal került egy csoportba - holnap 17 órakor a szekszárdi sportcsarnok ad otthont az Ausztrália-Románia mérkőzésnek, 18.30-kor pedig Magyarország csapata Svédországgal méri össze az erejét. A két találkozó között 18.15-kor pedig a megnyitót tekinthetik meg az érdeklődők. Másnap Szolnokra utaznak a lányok, hiszen a további csoportmérkőzésekre a Tisza- parti városban kerül sor. Válogatottunkban a hazai közönség kedvence, Papp Katalin is helyet kapott. Rajta kívül még olyan jól csengő nevek lépnek pályára, mint a Bari-ban profiskodó Németh Ágnes, valamint a Münchenben játszó Boksay Zsuzsa. Csapatunk a Görögország elleni EB-se- lejtezőre készül, a tétmérkőzések előtt a torna jó erőfelmérésnek ígérkezik. Hogy milyenek az esélyeink? Ennek megítéléséhez ismerni kell az ellenfelet. Szabó Ödön mesteredző véleménye szerint a román együttes „sötét ló” csoportunkban, képességeikről keveset tudunk, mivel az utóbbi időben kiestek az európai kosárlabdaélet vérkeringéséből. A hírek szerint néhány magyar származású kosarasuk van, de az utóbbi időben meggyengültek, hiszen sok játékosuk külföldre távozott. Az ausztrálokra érdemes odafigyelni, hiszen az olimpián negyedik helyezést értek el. Férfias, agresszív modoruk elsősorban a kanadaiak játékstílusát idézi. A svédekkel a magyar lányok a legutóbbi EB-selejtezőkön többször is ösz- szemérték erejüket, úgy tűnik, hogy a skandinávok egyelőre nem ütik meg az európai élvonal szintjét. Amerikai edzőjük ráhatásának köszönhetően főleg a nyugati együttesekre jellemző harcmodort képviselik. Tapasztalt, rutinos együttes, három olyan játékosuk is van, akik több mint százszoros válogatottak. A papírforma alapján a magyar lányoktól csak a győzelem elfogadható eredmény. Labdarúgás NB ll-es serdülő- és ifibajnokság Serdülők Bp. Volán-Paksi SE 3-0 (0-0). Paks: Weisz - Törjék, Égner, Éger, Vábró (Szili) - Magyar, Vájer, Pintér A. - Magyari (Lakner), Heizler, Osztermajer (Pintér F.). Edző: Osz- termajer Ferenc. A 76. percig gól nélküli döntetlenre állt a találkozó, ekkor a pályaválasztó paksiak 11- est hibáztak, ami felhozta az ellenfelet. Jók: Éger, Törjék. Szekszárdi Dózsa-Dorogi Bányász 0-0. Sz. Dózsa: Hefner - Raf- fai, Sztehló, Bacs, Kárpáti - Fehér, Lépő (Teszler), Vecsei - Teplán, Bildhéber, Rupa. Edző: Kedves Mihály. A találkozó összképe alapján igazságos döntetlen született. Jók: Fehér, Bacs. Ifjúságiak Bp. Volán-Paksi SE 3-0 (0-0). Paks: Tibai - Haaz, Niki, Ruff, Laki - Péter, Lisztmajer, Búzás - Pomozi (Mittler), Szakter, Rácz. Edző: Tímár István. Az ifiválogatottakkal megtűzdelt fővárosi együttes ellen derekasan küzdött a PSE, de az utolsó negyedórában elfáradtak a hazaiak. Jók: Ruff, Búzás. Szekszárdi Dózsa-Dorogi Bányász 2-0 (0-0). Sz. Dózsa: Blazsó - Kedves, Méhn, Tornai, Baunok - Koller, Péter (Honvéd), Pusztai (Panghy) - Szabó, Bajusz, Halmai. Edző: Laki Zoltán. A dózsás ifisták különösen szünet után remek játékkal lepték meg a házigazda dorogiakat. G.: Szabó, Halmai. Jók: Méhn, Szabó, Bajusz. Körzeti bajnokság Iregszemcse-Kocsola 1 -2, Kaposszekcső-Pincehely 0-1, ifi: 4-0, Dalmand-Szakcs 0-5, Szakály-Attala 3-0, Tamási ll.-Nak 2-0, Gyönk-Závod 1-1, Madocsa-Simontornya 2-5, ifi: 8-1, Tengelic-Középhidvég 6-0, Paks ll.-Györköny 3-1, Kajdacs-Tolnanémedi 1-1, ifi: 12-0, Bölcske-Németkér 0-3, ifi: 1-1, Pusztahencse-Nagy- dorog 1-5, Györe-Zomba 1-4, Kéty-öcsény 1-1, Báta-Alsó- nána 3-0, Sz. Dózsa ll.-Sió- agárd 2-2, Bogyiszló-Bony- hádvarasd 1-2, ifi: 0-2, Decs -Izmény 7-0, ifi: 1-1. A Magyar Fair Play Bizottság felhívása Csaknem negyedszázada, hogy 1967 tavaszán nyerték el első ízben méltó jutalmukat a legsportszerűbb magyar sportolók, akkor osztották ki első alkalommal a sportszerűségi díjakat Az állami sportvezetés és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének sportújságírói szakosztálya által útjára bocsátott felhíváshoz néhány esztendővel később az Oktatási Minisztérium is csatlakozott. A legsportszerűbbekről azóta évről évre - ezúttal már huszonnegyedszer - megemlékeztek. A sportszerűség ösztönzése és erősítése változatlanul időszerű. A Magyar Fair Play Bizottság újfent felhívja a sportkedvelőket szövetségeket egyesületeket, szakosztályokat, sportvezetőket edzőket, iskolai sportköröket illetve azok képviselőit, s nem utolsósorban a hírközlés munkatársait hogy jelezzék azokat a sportszerű cselekedeteket, megnyilvánulásokat, amelyeket elismerésre méltónak tartanak. A bizottság ezúttal versenyzőket és diáksportotokat, edzőket vezetőket közösségeket, s a hírközlés területén dolgozó újságírókat riportereket kíván megjutalmazni, akik írásaikkal, riportjaikkal a legjobban segítették a sportszerű szellemet A javaslatokat társadalmi bizottság bírálja el, a díjakat hagyományosan ünnepélyes keretek között adják át A javaslatokat május 15-ig a Magyar Olimpiai Bizottság címére (1118 Budapest, Balogh Tihamér u. 4.) kell beküldeni. Bokros: „Ha Kaszparov mestere egy másodosztályú sakkozó lenne...” Az elmúlt héten nekem jutott a feladat, hogy tudósítsak a felsőoktatási intézmények tájfutóbajnokságáról. Az újságíró ilyenkor igyekszik minél több emberrel megismerkedni, hiszen az információkból él. Tetszett a megszállottságuk - ami természetesen csak a kívülálló szemében az - érdekes mentalitásuk és a szinte családias légkör. Különc kis világ ez. És mégis itt találkoztam egy még különösebb emberrel, egy „Szálkával”. Mármint aki sokak szemében az. Az ilyen emberek mindig megmondják a véleményüket, túl(?) racionálisan gondolkodnak, ennek ellenére nagyon ritkán lehet igazuk. Ez égy ilyen ország. A „Szálkák” csak egyet nem tudnak, egy nagyon fontosat Helyezkedni. Pedig Bokros István - mert róla van szó - pozíciója mintha ennek ellent mondana, ugyanis ő a női tájfutók szövetségi kapitánya. A vele történt beszélgetés után azonban bizton állíthatom, hogy ő is a „Szálkák” népes családjához tartozik. De nem akarom befolyásolni az olvasót, ítélkezzenek önök.- Hogy érzi magát mostanában a női tájfutók szövetségi kapitánya?- Jobban mint néhány évvel ezelőtt. Kezdünk kilábalni a hullámvölgyből, köszönhetően az utóbbi másfél év eddigieknél észszerűbb munkájának. A színvonalemelkedést talán jelzi a tavalyi svédországi vb-n váltóban elért hatodik helyezésünk is. Rendelkezünk egy többségében még junior korú szűk élmezőnnyel, akik a nemzetközi versenyeken is megállják a helyüket. Mögöttük ugrásra készen áll egy nagyon tehetséges utánpótlás-korosztály.- Tehát ön most elégedett?- Na, nem... Csak reálisan fel tudom mérni lehetőségeinket. A dolgok jobb megértéséhez tudni kell, hogy amikor Monspart Sarolta lett a szövetségi kapitány néhányan kitalálták, miszerint a válogatott versenyzők ne közösen edzötábo- rozzanak, hanem készüljön mindenki a saját egyesületénél. Nem lenne gond ezzel az elképzeléssel, ha rendelkeznénk sok jó edzővel, de hát erről szó sincs. Kevés, nagyon kevés a felkészült, jó tájfutóedző Magyarországon. A tájfutás egy kicsit olyan mint a sakk. Élversenyzőnek itt sem lehet trénere egy aktív korában másod-harmadosztályú sportoló, mert ő nem tudja tapasztalatból mit érez, hogyan reagál tanítványa a terhelésre. Ezért - véleményem szerint - a válogatottból, vagy annak közeléből az éppen kiöregedett tájfutókat kellene megnyerni a sportolók mellé. Kicsit furcsán hatna, ha Kaszparov mestere egy másod- osztályú sakkozó lenne. Azt hiszem a tájfutó-válogatott eredményei azért is javultak az utóbbi időben, mert visszaállítottuk a központi felkészülési rendszert.- Hol szoktak edzőtáborozni?- Most érzékeny pontra tapintott. De elmondom... Úgy érzem a női szakág jóval kevesebb figyelmet, törődést kap, mint amennyit megérdemelne. Mi saját költségünkön szoktunk közösen gyakorolni. Mondjuk Pál Emőke - válogatott - szüleitől megkapja a hétvégi ház kulcsát és ott ösz- szejövünk péntektől vasárnapig. Tavaly a vb-re való felkészülés jegyében közel 100 közös foglalkozást tartottunk. A srácok ennél jóval nagyobb támogatást élveznek. Említhetném a svédországi edző- táborozásukat vagy sportállásaikat. Egyébként „lányaink” nagy többsége szerencsére még főiskolás vagy egyetemista.- Az újjáválasztott szövetség nem próbált lépni ezekben a kérdésekben?- Ök pontosan annyit újítottak, amennyit feltétlenül kellett. Sajnos e sportágból is - akárcsak az ország sok más területén - hiányzik az átgondoltság. Kevesen vannak olyanok - mint például a Széchy Tamás -, akik függetleníteni tudják magukat a sok-sok felesleges értekezlettől, a millió beszámolótól, és csak a munkára összpontosíthatnak.- Ön szerint a tájfutás {niért nem vált nálunk olyan népszerűvé mint a cseheknél vagy a skandinávok- nál?- Mert a sportszervezésünk olyan, amilyen, pedig oktatják már évek óta a főiskolán. Ennek eredményét én még nem nagyon látom. Pedig szép jelentések biztosan készülnek, azzal nincs is baj. De a gyakorlat egészen mást mutat. A diáksportszövetség szinte nem is foglalkozik a tájfutással. Inkább támogatja a szmogos Budapesten a kocogást, ahelyett, hogy a gyerekeket a természet felé csalogatná. 1 ______Á A szövetségi kapitány bízik a jövőben Az iskolákra sem jellemző a tájfutás oktatása.- Nálunk nem nagyon szokás ilyen nyíltan beszélni a problémáról. Nem voltak még ebből konfliktusai?- De igen, viszont ha a sportág érdekeiről van szó, akkor nem számít senki és semmi. Egyébként 1982-ben egy ilyen véleménynyilvánítás után raktak ki a válogatott keretből. Sokan nem szeretik ha kritizálják személyüket, mert féltik az állásukat.- Mit hozhat a jövő a tájfutás számára?- Sokan törik már a fejüket azon, hogyan is lehetne látványosabbá tenni e sportágat. A svédek próbálkoznak az adóvevős megoldással, ami annyit jelent, hogy a legjobb versenyzőkre tesznek egy kijelzőkészüléket, amelynek segítségével a nézők akkor is követni tudják az eseményeket, ha a sportolók több kilométerrel arrébb járnak. A filmekben lehet ilyet látni, amikor egy táblán követhetjük a vonatok útját. Ezenkívül próbálkoznak a sprintpályákkal is, nyíltabb terepen, a futóidőt mintegy 20-25 percre csökkentve. Még a jövőt illetően, szerintem ahogy az országban is megszűnik a mai bizonytalan állapot, úgy a tájfutósportban is azok fognak előtérbe kerülni, akik tesznek az asztalra. Tehát nem az emberhez kell illeszteni az állást, hanem az álláshoz kell megkeresni a megfelelő embert. KRASZNAI Z. Fotó: ÓTÓS R. Felfokozott remények ellenére arany nélkül... Az elmúlt héten rendezett junior vívó-vi- lágbajnokságra felfokozott reményekkel utazott el a magyar küldöttség. A várakozás nem volt alaptalan. A vb előtt sikeres Világkupa-idényt zártak a fiatalok: 21 döntős helyezést szereztek s a kardozó Boros György Világkupát nyert De nemcsak övolt a csapat „ásza", hanem a párbajtörözű Kovács Iván, valamint az ugyanebben a fegyvernemben a tavalyi felnőtt világbajnokságon csapatban aranyérmet nyert Eöri Diána és Várkonyi Marina is. Nos, az álmok nem váltak valóra, Mödlingben nem játszották el a magyar himnuszt. A szereplésről Kovács Tamás technikai igazgató az MTI-nek nyilatkozott:- Bár nem sikerült aranyérmet szereznünk, összességében elégedett vagyok az eredménnyel. Hat versenyzőnk került a döntőbe, egy ezüst- és két bronzérmet szereztünk Minden fegyvernem fináléjában ott voltunk. A nemzetek pontversenyében a Szovjetunió és Olaszország mögött dobogósak lettünk megelőztük az NSZK-t és Franciaországot. Úgy érzem, ezen a versenyen nem volt igazán szerencsénk, ezért nem fényesebbek a medálok. Eöri taktikai vereséget szenvedett. Boros vezetett, s utána kapott ki a tavalyi világbajnoktól, mig Kovács Iván a csodálatos adott tusok utáni örömében „szedett be" elkerülhető találatokat. Várakozáson felül teljesített Hormay Adrien és Marsi Márk. Örömmel említem: ök ketten még jövőre is junior korúak lesznek. Csak hatan jutottak a döntőbe, azaz a világ élvonalába. Ez a „vékony réteg" lenne az utánpótlás...?- Sajnos, nem túl biztató a kép. A hat finalists közül öten az MTK-VM versenyzői, sót, Boros is a kék-fehéreknél kezdett, ott lett kadett világbajnok. Ez egyfelől az MTK-VM vivómühelyét dicséri, de önként adódik a kérdés: a többi egyesületben hogyan tudnak „elszámolni" az utánpótlás-neveléssel...? Európa „megfiatalodott” Mérlegen az asztalitenisz Európa már több mint negyed százada kemény versenyt folytat Ázsia legjobb asztaliteniszezőivel, így egy- egy kontinenstalálkozó után elmaradhatatlan a kérdés: „Ez a játék elég lesz-e jövőre a világbajnokságon?” Göteborg sem volt kivétel, a húsvéthétfőn véget ért 17. Eu- rópa-bajnokság képet adhatott a szakembereknek, s megszabhatta a követendő utat. Mihovil Kapetanics, az európai unió jugoszláv elnöke - ahogy elmondta - fontos tapasztalatokat szerzett.- Először is: rendkívül örvendetes, hogy a résztvevő harminc ország közül tizennégy jutott éremhez. Olyanok is, amelyek régen áhítoztak erre. Ez ékes bizonyítéka az erőviszonyok kiegyensúlyozottságának, annak, hogy szerte a kontinensen nagy erőfeszítéseket tesznek az előbbre lépés érdekében. Ugyancsak pozitív eredmény, hogy Európa „megfiatalodott”. Igen sok olyan tehetséges versenyző, akik nemrég még az ifjúsági Európa-bajnok- ságon bizonyított, most a felnőttek között is fontos szerepet töltött be. Gátién, Saive, Franz, Cooke, Korbei vagy Wirth, Palina és Fazlics sok esetben átvették a vezető szerepet. Ök már nem a jövő reménységei, hanem a jelen kitűnőségei. Igaz, ugyanekkor néhán idősebb klasszis tudása kissé megkopott. A svédek sem voltak olyan lenyűgözően mint egy éve a világbajnokságon. Azt hiszem, nem túlzás: a „korosabbaknak” mind nehezebb lesz bekerülni országuk válogatottjába. Egy év múlva japán földön, Chibában, a legközelebbi világbajnokságon - a göteborgi nívós versenyeket látva - Európától ugyanolyan fontos szerepet várok, mint amilyet tavaly Dort- mundban töltött be. A göteborgi versenyfutásban a magyar nők - egyértelműen csak az egész EB legeredményesebb sportolójára, Wirth Gabriellára, illetve Bátorfi Csillára gondolva - néhány esetben jelenlegi tudásuk maximumát nyújtották. Valószínű, ha Wirt nem egy kimerítő egyéni mérkőzés és vereség után játssza a vegyes páros döntőt, akkor most eggyel több lehetne az aranyérmeinek száma. S ha Bátorfi Csillát sikerült volna felkészíteni a svájci-kínai versenyző ellen, akkor nem éri kudarc a kétségtelenül jó formában játszó, immár ötszörös Európa-bajnoknöt. És még tovább lehetne sorolni a „ha” feltételezéseket. Egy azonban tény: a magyar férfi asztaliteniszsport „beteg” igen messze van az élmezőnytől. Ezúttal sem szerepelt az együttesben olyan reményt keltő játékos - Bátorfi Zoltán 15 évével még nagyon fiatal -, aki egy-két esztendőn belül megoldhatná Bérezik Zoltán vezető edző gondjait. Erről is szó volt azon az összejövetelen, amelyen hétfőn este a magyar csapat vezetői és a sajtó képviselői találkoztak. Dr. Harcsár István, a sikeresen debütáló szövetségi elnök tárgyilagosan mérlegelte az Euró- pa-bajnokság eredményeit, érthetően csak a nőket dicsérte, bár jelentősnek nevezte a férficsapat hatodik helyezését. A magyarok statisztikájához tartozik: az egyéni és páros számokban (a csapatküzdelmekben tehát nem) a férfiak és nők összesen 55 mérkőzést játszottak, 36 ért véget győzelemmel és 19 vereséggel. (A mérleget a férfiak eredményei rontották le.) Az Európa-bajnokság azonban nemcsak a zöld asztaloknál volt érdekes. Az unió kongresszusán felmerült a kérdések közül az egyik legfontosabb a honosítottak (itt mindenki a kínaiakra gondolt) játéka volt. Bármennyire is örültek a svájciak első EB-érmüknek, az osztrákok a 28 év után újból megszerzett bronzmedálnak, vagy a norvégok, hogy egy NSZK-ban élő és a Bungesligában játszó válogatottjuk csaknem érmes lett, ők mind Kínából érkeztek, új országok sportága „mentő angyalaként" az öreg kontinensre. Az új szabály, hogy csak hatévi szövetséghez tartozás után lehet a választott új ország válogatott csapatában elindulni az Európa-bajnokságon (egyéniben és párosban viszont már két év után), határt szab ennek a furcsa helyzetnek. Csak üdvözölni lehet az unió határozott ságátl Még akkor.is, ha magyar csapatban is elkelne néhány „kínai-magyar”. De becsületesebb nem idegen toliakkal ékeskedni. Csak már ékeskednének a férfijátékosok is... Kézilabda NB II. Mindkét csapatunk magabiztosan nyert Duna földvári Spartacus-Balassagyarmati SE 23-17 (10-10). Balassagyarmat 200 néző. V.: Ócsai, Pátkai. Dunaföldvár: Kácsor - Hegedűs I. (1), Szauter (3), Kolics (1), V. Kovács (1), Józsa (12), Hegedűs P. (4). Csere: Mes- tyán, Dukai L. (1), Dukai I., Horváth. Edző: Kolics János. A határvárosi csapat kezdte a játékot az első tíz percben kiegyensúlyozott küzdelmet láthatott a közönség. Ezután a földváriak gyors akcióit a hazaiak durvaságokkal igyekeztek megtörni. A 14. percben 3-3-as állásnál V. Kovácsot leütötték, aki eszméletét vesztette. Perceken keresztül állt a játék, majd a folytatásban a V. Kovács helyére beállt Dukai L. góllal kezdett. A Spartacus vette át a vezetést, aztán a félidő végéig felváltva estek a gólok. A második játékrészt Józsa hatalmas erejű átlövéses gólja nyitotta. Nagy iramot diktáltak a földváriak és sorozatban érték el góljaikat A 49. percben 18-15-re vezetett a Spartacus. A folytatásban a vendégek esélyt sem adtak a Balassagyarmatnak. A hazai támadások rendre elhaltak a kitűnően védő Kácspr kapuson. A véghajrában is Kolics edző legénysége játszott fölényben. Öt földvári gólra csak kettővel tudtak válaszolni a házigazdák. A lendületesen játszó, gyors támadásokat vezető Spartacus megérdemelt, magabiztos győzelmet aratott. Jók: Kácsor, Józsa, Hegedűs P. Högyészi HSC-Székesfehérvári MÁV Előre 27-21 (15-10). Hőgyész, 250 néző. V.: Babos, Mózer. Hőgyész: Spoljár - Barabás, Kerekes (10), Teimel J. (1), Törő (5), Majer (1), Nádor L (5). Csere: Schmidt, Nádor I., Teimel L, Drüszler, Hrozik (5). Edző: Teimel Lajos. A hazaiak kezdtek jobban és a 6. percben 4-0-ra vezettek. Ekkor elszabadultak az indulatok. Barabás leütésével kezdődött, aztán szinte az egész mérkőzésen tartott a fehérváriak egyoldalú „ütésváltása”. Csattogtak a pofonok a högyészi játékosok arcán, s bizony néha toppantak a fejek a betonra zuhanva. A játékvezetők minden igyekezetük ellenére sem tudták jobb belátásra bírni a MÁV Előre legénységét. Szerencsére a HSC csak a játékkal törődött és sorozatban szerezte góljait Kerekes és Nándor L. vezérletével. A második félidőben Hrozik és Törő volt elemében. Ők fejezték be góllal a högyészi támadásokat. A hazaiak mindkét kapusa jó napot fogott ki és jelentős érdemeket szereztek az előny növelésében. Egy perccel a lefújás előtt, 26-21-es hazai vezetésnél a felugró Kerekest a levegőben kibillentették egyensúlyából, aki a vállára esett és súlyosan megsérült Megérdemelten nyert a Hőgyész, hiszen ezúttal az ellenfél pofonjait is el tudta viselni. A végig sportszerűen buzdító közönség nagy segítséget nyújtott a hazaiaknak.
