Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-18 / 13. szám

2 KÉPÚJSÁG 1990. április 18. Felszabadítás vagy megszállás? A gyár folyamatosan termel - a mezőgazdaság ciklikusan dolgozik (Folytatás az 1. oldalról.) talos szovjet politika is elítélte már, mint a Beria-féle népirtó gyakorlatot. Hasonló okból ugyanilyen sorsra jutott az ország német nemzetiségű vagy né­met nevű lakosságának jó része is. Ugyanis 1944 végétől az ország keleti ré­szétől elkezdve mintegy 65-70 ezer munkaképes civil német nemzetiségű vagy német nevű férfit és nőt szállítottak ki a Szovjetunióba Magyarországról a Romániában és Jugoszláviában elindí­tott hasonló akció folytatásaként. Közü­lük is mintegy egyharmad részük pusz­tult el a munkatáborok zord viszonyai miatt. Ezt a kollektív büntető és megtorló tevékenységet sem követelte meg sem az antifasizmus, sem a demokratikus il­letve szocialista célkitűzés. Súlyos negatív népi tapasztalatot je­lentett az a körülmény is, amely Buda­pesten és szélesebb környezetében érte a lakosságot. Itt ugyanis a szovjet katonai szervek a valóságosnak kétszeresére becsülték a bekerített hitlerista és nyilas fegyveres erőket, s a főváros felszabadí­tása után e becslésnek megfelelő hadifo­goly létszámot kellett produkálni. így mintegy 70-80 ezer civil férfit szedtek össze a szovjet katonai hatóságok „má- lenykij robot” jelszóval és vitték ki több évre hadifogságba. Az összes, az 1944- es Magyarországról a Szovjetunióba ke­rült 700 ezernyi katona hadifogoly és civil deportált közül pedig mintegy összesen 150-160 ezer ember esett áldozatul a kegyetlen fogságnak. Mindezekhez járult a fegyverszüneti egyezmény végrehajtá­sát felügyelő Szövetséges Ellenőrző Bi­zottság olyan irányú tevékenysége, amely a magyar kül-, bel-, gazdaság- és katonapolitika ellenőrzésén túl a belpoli­tikai küzdelembe a letartóztatásokig és ítélkezésekig történő beavatkozást jelen­tett a baloldal, elsősorban a Rákosi-ve- zetés javára. Mindezek a kísérő jelensé­gek nem a szovjet csapatok felszabadító szerepét erősítették, hanem éppen ellen­kező értelművé tették azt. Megszűnt a jog, a megszállás maradt Hazánkban a fasizmus legyőzése és maradványainak felszámolása jogán a magyar fegyverszünet és az 1947 feb­ruárjában aláírt békeszerződés értelmé­ben 1947. szeptember 15-ig tartózkod­hattak szovjet csapatok és gyakoroltak ellenőrzést a győztes nagyhatalmak a magyar állam tevékenysége felett. 1947. szeptember 15-e után már nem a volt német-szövetséges Magyarország ellenőrzése miatt tartózkodtak külföldi csapatok nálunk, hanem - a korábbinál lényegesen kisebb számban - annak kö­vetkeztében, hogy Ausztria négyhatalmi megszállás alá került, ennél fogva Ma­gyarországnak és Romániának továbbra is utánpótlási vonalat kellett biztosítania az osztrák területen lévő szovjet katonai erők számára. Hasonló indokkal - az ausztriai és még a németországi angol, amerikai és szovjet csapatok utánpótlá­sának biztosítására - más országokat is köteleztek mind Nyugat-, mind Közép- és Kelet-Európábán arra, hogy az országai­kon áthaladó utánpótlási vonalat megtűr­jék. Ez az állapot Magyarország és Ro­mánia számára mindaddig fennmaradt, amíg az 1955. május 15-én aláírt osztrák államszerződés életbe nem lépett, vagy­is 1955 októberének közepéig. Ekkor Ausztriából kivonták a nagyhatalmak megszálló csapatait. Ezzel viszont a há­borúhoz kapcsolódó mindenfajta győz­tes jog megszűnt mind Magyarország mind Románia vonatkozásában is abban az értelemben is, hogy területükön ide­gen csapatok tartózkodjanak. Azonban e két országból mégsem távoztak még ek­kor sem a szovjet seregek! Az történt ugyanis, hogy még 1955. május 14-én létrejött a Varsói Szerződés Szervezete, amelynek ugyan az alapító dokumentu­ma nem tartalmaz semmilyen utalást ide­gen katonaság másik ország területén történő elhelyezésére, de az egyik kiegé­szítő dokumentum, az egyesített pa­rancsnokságról szóló, érinti ezt a kér­dést, mint két illetve többoldalú megálla­podási követelményű célt. Később erre hivatkozva indokolták a szovjet seregek esetleges imperialista támadás elleni, védelmi célú további magyarországi és romániai jelenlétét. Tehát már egyáltalán semmi köze ezen csapatok céljának és jogi alapozásának a kezdeti, 1944-45- ben még felszabadító küldetésű felada­tokhoz. Sőt, ez az új cél a gyakorlatban oda vezetett, hogy 1956 októberében, majd novemberében is, kiegészítve fris­sebb seregtestekkel a magyar népfelke­lés ellen vonultattak fel, illetve vetették be őket. Mindkét esetben azonban csak utólag biztosította és kapta meg mind a Varsói Szerződés, mind pedig a szovjet vezetés valamilyen magyar szerv kéré­sét, illetve hozzájárulását. Egyébként az itt-tartózkodásról kétol­dalú szerződésszerű megállapodás csak 1957 tavaszán történt! Hruscsov költségesnek, Brezsnyev kötelezőnek tartotta Lényeges és figyelemreméltó történel­mi körülmény, hogy érezve a szovjet csa­patok magyarországi és romániai tartóz­kodásának fonákságát, s költségessé­gét, Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió mi­niszterelnöke 1958 első felében Magyar- országnak kétszer is - s az elsővel egy időben Romániának is - felajánlotta a szovjet seregek teljes kivonását. A Ká­dár-vezetés válasza mindkétszer az volt, hogy ne, mert külső, Nyugatról jövő, s belső felfordulást eredményező provo­kációtól lehet ez esetben tartani. A román kormányzat viszont élt a lehetőséggel, s 1958 nyarára teljesen kivonták onnan az idegen csapatokat! A hatvanas évek elején, amikor a hiva­talos politika szerint a szocializmus alap­jait lerakták Magyarországon, és még Hruscsov is a Szovjetunió élén állt, a ma­gyar politikai vezetés elmulasztott egy újabb alkalmat az idegen csapatok kivo­nása és az ország szuverenitásának tel­jes helyreállítása érdekében. így a hatva­nas évek után is hazánkban maradtak ezek a katonai erők, sőt a Brezsnyev idő­szakban ez ideológiai magyarázattal is kiegészült. Ez pedig az volt, hogy a Varsói 'Szerződés országaiban a proletár-inter­nacionalizmusból fakadó kötelezettség védeni az egyes szocialista országok rendszerét, ha azok válságos helyzetbe kerülnek.-Ezt nevezték nyugaton Brezs- nyev-doktrinának. Ezen az alapon történt 1968-ban az azóta már elítélt beavatko­zás Csehszlovákiában. A nyolcvanas évek közepétől, a pe­resztrojka időszakában, egészen az utóbbi időkig, a NATO katonai erejének ellensúlyozása az általános indok a ma­gyarországi szovjet katonai jelenlétre. A nemzetközi viszonyok mostani enyhülé­se, a tárgyalásos megoldás e katonai erők teljes kivonásáról Magyarországról is, bíztató alap ahhoz, hogy e kérdés 45 év után végre teljesen lekerül a politika napirendjéről és átkerül a magyar törté­nelem lapjaira. Mint láttuk, kezdetben valamennyi kül­földi csapat a győztesek nemzetközi jo­gaira támaszkodva, harccal, de felszaba­dító céllal érkezett Magyarországra is. Ez a felszabadító megszállás azonban rövi­desen negatív népi tapasztalatokkal is párosult e hadsereg itteni tevékenysége, politikája következtében. A magyar bé­keszerződés életbelépésével ez a külde­tés és gyakorlat véget ért. A szovjet csa­patok további itt-tartózkodását országon kívüli, de még mindig a győztes antifa­siszta okok indokolták. Az ötvenes évek közepétől azonban, mikor minden, a háborús szereplésünk­ből származó nemzetközi előírás feloldó­dott, már csak a sztálinista, molotovi nagyhatalmi külpolitika marasztalta itt és Romániában a szovjet katonai erőket. A brezsnyevi időszakban pedig szintén a jaltai érdekszféra-felosztást védelmező birodalmi politika is közrejátszott a még további ittmaradásukban. Közben azonba a korábbi magyar ve­zetésnek a nemzeti érdeket sértő alkal­mazkodása és alaposan át nem gondolt, téves döntései is nagymértékben hozzá­járultak ahhoz, hogy e kérdés ilyen hosszú ideig nem oldódott meg. (Folytatás az 1. oldalról.) Sokan mondják: azért nem kerül elegendő nitrogén a talajba, mert az üzemeknek nincs elég pénzük. Ilyen is van, ám az is igaz, hogy az a téesz sem jut időben műtrágyához, ame­lyik a farzsebéből azonnal ki tudná fi­zetni az árát. „Tartsuk inkább a bank­ban a pénzünket? Mikor akár előre is tudnánk fizetni?” - kérdezik az üze­mek vezetői, akik között elterjedt a hír: Péten naponta 800 tonnát ter­melnek, s ebből 600 tonnát exportál­nak az NSZK-ba. Igaz-e ez az állítás? - kérdeztük Torna Tibortól a Péti Nitrogénművek kereskedelmi főosztályvezetőjétől. Kérem, ennek a témának több évti­zedes irodalma van, s gondolja, hogy ezt én önnek telefonon el tudom mcndani? - mondja a főosztályveze­tő meglehetősen türelmetlen hang­nemben. Egyébként nem igaz a Tol­na megyében felröppent hír, napon­ta átlagosan belföldi használatra 1000 tonna fölötti mennyiséget szál­lítunk ki. Csakhogy az üzemek a 3x16-os NPK komplex műtrágyát nem vásárolják. De szállítunk ezen­kívül karbamidot, pétisót, és nitrosolt is.- Sajnos az a helyzet - mondja a főosztályvezető hogy a műtrágya szezonális cikk, s tavasszal három­szor annyi kellene, mint amennyit termelni tudunk, viszont az év többi kilenc hónapjában alig vagyunk ké­pesek eladni. Országos gond, hogy a tárházak a holtszezonban termelt árut nem szívesen tárolják, tudniillik olyan a jelenlegi bankrendszer, hogy ezt a vevő nem tudja finanszírozni. Országosan kevés az agrokémiai központ, s a magas 24-30 százalé­kos kamattal pénzügyileg nehezen oldható meg a tárolás hosszabb ideig. Mi gyártók vagyunk, s nekünk az az érdekünk, hogy eladjunk.- Az üzemek tőlünk azt várnák, hogy most azonnal és mindjárt küld­jük a műtrágyát, tudniillik akkor nem terheli őket a tárolás költsége. Ez •nem megy, tudniillik a gyár egész év­ben termel, méghozzá egyenletesen, 24 órás üzemmódban. Az ország mezőgazdálkodásának igényét 3 hónap alatt teljesíteni lehetetlen, ugyanis a kapacitásunk adott, a ter­melés háromszorosára nem növel­hető. A termelő és a gyártó véleményét követően megkérdeztük a kereske­delmet is a tavaszonként ismétlődő műtrágyakrízisről. Lukács István, az Agroker igazgatója:- Évek óta gond van a Péti Nitro­génművekkel, tudniillik mindig az utolsó pillanatban szállítanak. A szerződések az első és a második negyedévre szólnak, de nem mindig sikerül belőlük „kipréselni” az ese­dékes mennyiséget. Előfordul, hogy júniusban szállítanak, akkor, amikor már késő. Az előszállítások az elmúlt év utolsó negyedévében megtörtén­tek, s Tolna megyében sokat megvá­sároltak az agrokémiai társulások - ezekből csak az Agrokerhez öt tarto­zik. Könnyen beszél az ipar, hisz egy árva fillérrel sem járult hozzá a tárhá­zak építéséhez, csupán termel, a többi a felhasználó és a kereskedő dolga. Nekünk kell tudomásul ven­nünk, hogy az ipar folyamatosan ter­mel, őket ugyanis egyáltalán nem ér­dekli, hogy a mezőgazdasági mun­kák viszont ciklikusak.'- Arra a kérdésre, hogy vajon nem fizethetnék-e ki előre a szükséges műtrágyát a téeszek, a következő vá­laszt kaptuk: Ez nem pénzügyi kér­dés, hiszen mi van akkor, ha a mező- gazdasági üzemek fizetnek, viszont a szovjet karbamid nem érkezik be az előre megállapított időben és mennyiségben az országba? A Tolnai Népújságnak lenne még egy kérdése: Mégis ma Magyaror­szágon kinek az érdeke, hogy jól prosperáljon nemcsak a növényter­mesztés, hanem az ország mező- gazdasága? dvm A Magyar Nemzeti Bank valuta (bankjegy és csekk) árfolyamai Érvényben: 1990. április 18-tól 23-ig Pénznem vételi eladási Pénznem vételi eladási árf. 100 egys. Ft-ban árf. 100 egys. Ft-ban angol font 10291,93 10 928,55 NSZK márka 3758,71 3991,21 ausztrál dollár 4832,38 5131,30 olasz lira (1000) 51,17 * 54,33 belga frank 181,78 193,02 osztrák schilling 534,24 567,28 dán korona 986,43 1047,45 portugál escudo 42,38 4á,00 finn márka 1583,63 1681,59 spanyol peseta 59,20 62,86 francia frank 1119,39 1188,63 svájci frank 4234,69 4496,63 görög drachma a/b 38,70 41,10 svéd korona 1033,31 1097,23 holland forint 3338,76 3545,28 USA dollár 6320,28 6711,22 Ir font 10072,16 10695,18 ECU (közös piac) 7679,56 8154,58 japán yen (1000) 395,39 419,85 a) vásárolható legmagasabb bankjegycímlet: 1000-es kanadai dollár 5402,87 5737,07 b) bankközi és vállalati elszámolásoknál alkalmazható árfo­kuvaiti dinár 21 504,86 22835,06 lyam: < norvég korona 965,74 1025,48 görög drachma 39,86 39,94 Tetthely Ferkó kontra Ferkó (Folytatás az 1. oldalról.) ahogy mondja, megfagyott volna az első szobában.- Nem vagyok részeg, ne tessék hinni, de nagy fájdalom ütötte meg a szívemet. A két Ferkó... A kisgyerek előtte való csü­törtökön mondta, el kell innen menni. Az öreg Ferkónak egy témája vót: mér nem hozok neki minden nap bort. Voltam én is börtönbe. Annak öt éve. Szabálysértést követtem el, egy illető szidta az anyámat, háromszori felszólítás után pofon ütöt­tem, azér ültem százhúsz napot, nem lo­pásér. Meg lehet érdeklődni. Tiszta a szí­vem. Özvegy Horváth Ferencné kidobál mindent a szekrényből, bizonyságul, hogy mindezt nem lopta.- Hetvenkettőben kerültünk össze, írástudatlan vagyok. Bocsánatot kérek, elvtársak. Itt nézzék, mit ír, mikor esküd­tem meg az urammal. A dátum: 1973. augusztus 1. Mutatja a fáskamrát.- Itt szoktam tartani a szerszámot. Emellett vót a kapa. - Egy gereblyét hajít ki az udvarra. - Nem bírom. Most mit csi­náljak, akasszam fel magam? *-Gyenei Gyula portája rendezett, akár egy patika. A 86-os számú házban lakik.- A gyerek Baranyában egy juhásznál volt bojtár, úgy tudjuk. Ezek mint a kutya meg a macska, egymás elől lopták el az ennivalót. Az asszony volt Nagyfán, elvo­nókúrán. Oda is való. Két évvel ezelőtt bent a faluban összedőlt a házuk. Egy il­letővel, akinek meghalt itt egy öreg roko­na, cseréltek, így kerültek ide. Nagypénteki gyilkosság: Ferkó kontra Ferkó. Nem-emberi lét nem-emberi követ­Egyik a fiamé, másik a férjemé kezménye. Egy megszakadt élet, egy kettétörött indulás és egy tántorgás a semmi felé. DOMOKOS ESZTER GOTTVALD KÁROLY Nagy fájdalom ütötte meg a szívemet... Legényszoba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents