Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-18 / 13. szám
1990. április 18. Képújság 3 Akik bennünket képviselnek az új Országgyűlésben Az ifjúkori célkitűzéseket folytatva tnteijű Kapitány Ferenccel (Folytatás az 1. oldalról.)- Nincstelen, szegényparaszti család sarjaként születtem, így vonzódásom a kisgazdapárthoz szinte természetes. S hogy abban még vezető tisztséget is vállaltam, az jórészt Taksonyi Jánosnak, a kisgazdák akkori - 1945-ben járunk - megyei elnökének köszönhető. Valószínűleg felismerte bennem a mozgékony fiatalt, s megkért arra, hogy segítsem a pártot. Egy hónapi segítségadás után megválasztottak városi titkárnak, majd egy kis idő elteltével megyei titkárnak.- Mit szóltak ehhez az idősebb kisgazdapárti tagok, hiszen Kapitány Ferenc ekkoriban töltötte be a 18. életévét?- Egy valaki mondta csak, hogy fiatalságom miatt nem tudok majd tekintélyt szerezni a pártnak. Erre a többiek megnyugtatták, hogy ez sikerülni fog, mert ha engem kidobnak az ajtón, akkor visszamegyek az ablakon...- Mennyi ideig töltötte be a megyei titkári tisztséget?- Három évig, 1945-től 1948-ig, tehát gyakorlatilag addig, amíg működött a kisgazdapárt. Azután egy ideig mint a kisgazdapárt hivatalos lapjának, a Tolna Megyei Hírlapnak a szerkesztőjeként tevékenykedtem, ez a lap 1949-ben lett a darálógép áldozata. Emellett a Magyar Távirati Irodának is a munkatársa voltam, meg persze egy csomó más lapnak a megyei tudósítója. Ezekből az „aprópénzekből” kellett, hogy fenntartsam magam, mert sehol nem tudtam már ebben az időben elhelyezkedni. Általában egy helyen úgy hat hónapig dolgozhattam, akkorra érkeztek meg a kisgazdapárti múltamat felfedő káderjellemzések. Rendszerint sajnálattal bocsátottak el, mert a munkámat azért értékelték, de maradni nem maradhattam.- A sorozatos elbocsátások miatt váltotta ki az iparengedélyt, s lett később me- gyeszerte ismert fényképész?- Igen, mivel egy idő után nagyon belefásultam a vándorlásba. Diákkoromban már foglalkoztam a fényképezéssel, nem volt idegen tőlem ez a szakma. Megkaptam az iparengedélyt, de Szekszárdról 1956 után, a forradalomban vállalt szerepem miatt kitiltottak, s Kistormáson kaphattam működési engedélyt. Meg kell mondanom, hogy a kezdeti kellemetlenségeket leszámítva csak kellemes emlékek fűznek ehhez a faluhoz.- Nem lehetett könnyű egy politikai pályára készülő személynek az, hogy kényszerűen feladva elképzeléseit, a fényképészet mellett maradjon. Vagy azért a fotózásban is sikerült megtalálnia önmagát?- Nem szeretném, ha felhangja lenne a mondandómnak, de a fényképészetet is igyekeztem szíwel-lélekkel művelni. Engem a fotó területén is számos sikerélmény ért. Hogy most csak a Petőfi-fotó általam végzett elemzését említsem, amit nemrég a szibériai lelet azonosságának a megállapításakor is használtak...- Elérkeztünk egy olyan témakörhöz, aminek révén Kapitány Ferenc neve ugyancsak közismert, s ez a Petőfi-kuta- tás. Mi ennek az előzménye?- Egy véletlen. Egyszer kinéztem az ablakomon, s egy óriási Petőfi-plakát ötlött a szemembe. A plakát a közismert Escher-féle fotó alapján mutatta be a nagy költőt. Nekem valahogyan egy másik kép élt az emlékezetemben. Csepregi Béla, sárszentlőrinci református lelkész rendelkezett egy olyan, viszonylag elfogadható minőségű Petőfi-fotóval, ami alkalmasnak bizonyult az én kutatásom céljaira. Hat év munka után alakítottam ki azt a véleményt ezzel kapcsolatban, amit azután elfogadott a Magyar Tudományos Akadémia is, bár az egész ügy még mindig nem került igazából a helyére, egyebek mellett azért, mert én közben megbetegedtem, élet-halál között lebegtem.- Manapság pedig Kapitány Ferenc minden bizonnyal még kevesebb időt szentelhet a Petőfi-kutatásnak, hiszen szinte minden pillanatát lefoglalja pártjának, a kisgazdapárt ügyeinek az intézése.- Nem is tehetek mást. A kisgazda párt folytatta működését - ezt egyébként „Nem számítottam arra, hogy bejutok a parlamentbe” 1988. november 18-án a Pilvax kávéházban több társammal együtt alapoztuk meg. S meglehetős szomorúsággal állapítottam meg, hogy az egykori megyei vezetőségből egyedül én maradtam. Így kötelességemnek is tartom, hogy a párt életrekeltése után az időmet a működésnek szenteljem.- Ifjúkora kisgazdapártjából mi az, amit szívesen átültetne a jelenlegi kisgazda- pártba?- Az egységes, közös gondolkodást, a békességes hangulatot, az emberközelséget, amikor egymásban a barátokat fedeztük fel. Most pedig ha két ember ösz- szetalálkozik, egyből az ellenséget gyanítják egymásban. Persze, ebből a szempontból az elmúlt negyven évet lehetne elmarasztalni, annak gyümölcse ez a szembenállás és meg nem értés.- Mennyire elégedett Kapitány Ferenc pártja megyei szereplésével?- Ha azt tekintjük, hogy összességében felette vagyunk az országos átlagnak, akkor nincs okom a különösebb panaszkodásra. De ennek ellenére én mesz- sze nem vagyok megelégedve. Hogy miért? Megtévesztett bennünket, hogy a mi gyűléseinken a látogatottság magasabb volt, mint másutt. Megtévesztett bennünket az a reményünk is, hogy a régi kisgazdák mai leszármazottai még nem felejtették el az egykori kisgazdákat. Be kell vallani férfiasán, hogy kissé túlméreteztük magunkat. Ez van, nekünk ebből kell kiindulni, s nem szabad elkeseredni. Egyszerűen még jobban kell folytatni a munkánkat. S ezt a munkát Kapitány Ferenc a parlamentben is folytathatja, mint országgyűlési képviselő...- Őszintén szólva én erre nem számítottam, mármint arra, hogy bejutok a parlamentbe. Sőt, kerültem ennek a lehetőségét. Közismert, hogy én nem vállaltam a megyei lista vezetését, az országos listán is olyan helyet fogadtam el, ami nem feltételezte bejutásomat. Am a várakozással ellentétben ötvennyolc helyett ki- lencvenkét mandátum oszlott el: így lettem képviselő. Nagyon remélem, hogy egyetlen Tolna megyei kisgazdapárti képviselőként - magam mögött érezve az eddigi családi hátteret - becsülettel tudok helytállni. Az idősek, ha mást nem is, de az élettapasztalatukat bizonyára latba vetik majd, ezzel is kiegészítve a fiatalok energiáit.- Miként készül a parlamenti bemutatkozásra?- Ma ne várjon senki univerzális képviselőket. Ha mindenki a saját véleményét mondaná el a kialakult hangulat hatása alatt, az biztosan nem használna. Most az, hogy én az országos listáról jutottam be, az nem ad felmentést a Tolna megyei gondokat illetően. Ezeket nekem tovább kell vinni, s a parlamentben képviselni.- Befejezésül az érdekelne, hogy a kisgazdapárt megyei elnökének, az egyetlen megyei kisgazdapárti képviselőnek van-e földbirtoka, amit művel?- Van egy kétszázötven öles területem, ahol gyümölcsöt, kerti növényeket és szőlőt termesztek. De, sajnos, kevés időm van a megművelésre, úgy hogy ha most azt meg kellene mutatni, bizony nem válna a dicsőségemre. SZERI ÁRPÁD Kérdések a VGV-hez Távfűtés és kábeltévé A szekszárdi 37-es számú választó- körzet tanácstagja, Radits Tibor kérdezte:- A távfűtésért október 15-től április 15-ig átalányt fizetünk a VGV-nek. Ha a szezon előtt vagy után is üzemeltetni kell a höközpontokat, plusz költséget számítanak fel. De visszatérítés akkor sem járt, ha a mostanihoz hasonlóan enyhe a tél. Miért?- A VGV műszaki igazgatóhelyettese, Balogh János az alábbiakat válaszolta:- Központi, országos árszabályozás rendelkezik a távfűtési díjakról. Időtartamát a sokéves átlaghőmérsékletek alapján határozták meg, mértékét pedig a fű- tendő lakás nagyságának (légköbméterének) függvényében. Egyébként ezen a szolgáltatáson még most is állami dotáció van. A lakosság által befizetett dijak még ilyen enyhe télen sem fedezik a fűtőmű ráfordításait. Ez az állapot szerintünk, szakemberek szerint sem jó. Várható, hogy az új irányító szervek felállása után módosítás fog bekövetkezni, hiszen egy- irányba törekszik mindenki: az a cél, hogy minden egyes fogyasztó annyit fizessen, amennyit fűt. Szekszárdon hatezer távfűtött lakás van. Legkézenfekvőbb, bár nem végleges megoldás az lenne, hogy az egyes hőközpontokban mérjük a fogyasztást, és elosszuk, családonként. E módszernek még mindig van bizonyos igazságtalansági tartalma, mert a központokhoz tartozó 50-100-200 lakásban sem egyenlő mértékű a felhasználás. A távlati terv a fogyasztónként mérés. Nyugaton a radiátorokra szerelhető kis regisztráló eszközöket alkalmaznak. Ez irányba tapogatózunk. Megkezdtünk egy kísérletet a Kölcsey lakótelepen, ahol számítógépek bevonásával ellenőrizzük a hőfelhasználást. Radits Tibor másik kérdésében a kábeltévé díjkedvezménye felől érdeklődött:- Az úgynevezett jelszolgáltatási és karbantartási díj 64 forint, havonta. A VGV úgy döntött, hogy a nyugdíjasoknak kedvezményt nyújt. 60 és 70 év között a díj 50, afölött 100 százalékát elengedik. Mért nem terjedhet ki ez a juttatás a hatvan alatti nyugdíjas nőkre és rokkantakra is? Balogh János így fogalmazott:- Ez az intézkedésünk nem volt egy túl szerencsés lépés. Vállalaton belül is nagy a dilemma, mit tegyünk. Ha tovább tágítjuk azok körét, akik kedvezményezettek, előfordulhat, hogy emelni kell a díjakat. Most éppen határon vagyunk a 64 forintokkal. A karbantartásokhoz elég, de a beruházásokhoz már máshonnan kell lecsípni egy-egy kis összeget. Valahogy a nyugdíjas életnívójához kellene kötni e kedvezmény megadását. Mert most, ha egy jól kereső családban van egy idős nagyszülő, akkor is kérik, és akkor is, ha a papa nyugdíja húszezer forint. De olyan bejelentés még nem érkezett, hogy a mafna elköltözött, holnaptól fizetünk. - Wy 9 órával a feladás után... (Folytatás az 1. oldalról.) Az ember akkor ír levelet, ha írásban rögzítendő mondanivalója van. Expresszlevelet pedig akkor küld, ha mindezt sürgősen szeretné tudatni a címzettel. A levélbélyeg drága, az expresszlevél még drágább. Magyarországon 24 óra alatt kell(ene), hogy a címzett megkapja. Ezen, ha úgy tetszik, fanyalogjunk együtt, de nem árt, ha tudjuk, hogy ugyanez a nálunk valamivel fejlettebb Olaszországban 3-4 napot igényel. Levelünk április 11-én reggel 8 órakor került a postára. Útja innen a Egy expresszlevél nyomában rovatolóba vezetett, ahol a különböző küldeményeket, szinte valószerűtlen gyorsasággal dolgozó, tapasztalt kezek a megfelelő irányba csoportosítják. A járat 15 óra 10 perckor gördült ki a szekszárdi posta udvaráról. Az ember azt hinné, hogy ez felettébb veszélytelen mesterség, rutinmunka. Újabban sajnos már nem az. Ezúton is felhívjuk a leendő postarablók figyelmét arra, hogy a járat kísérője fel van fegyverezve... Nem feleslegesen, hiszen bő hete múlt, hogy a székesfehérvári úton benzines palack segítségével próbálták a postaautót megállítani. A Molotov-kok- tél ez esetben célt tévesztett, csak a visszapillantó tükröt találta el és az autó oldalát gyújtotta lángra. A jó lélekjelenlétű postások még 5 kilométert hajtottak égő autóval, majd a szemközt jövők segítségével eloltották a tüzet. A tetteseket később elfogták, tettük bírói honorálásáról bizonyára értesülnek majd az olvasók. A „mi” járatunknak szerencsére nem volt ilyen kalandja. Őcsény és Decs érintése után menetrendszerűen megérkezett Bátaszékre. A postazsákot átvették, Postabontás a célállomáson kibontották és a kézbesítő 16 óra 55 perckor már indulhatott is a címzetthez. Nem kellett messzire mennie, hiszen a bátaszéki erdészet a postával átellenben van és a kissé meglepett Nyúl Bertalan erdőmérnök a feladó jelenlétében vehette át a neki címzett levelet, aminek jöttéről természetesen sejtelme se volt. Mit lehet hozzátenni mindehhez? Legfeljebb annyit, hogy de jó lenne, ha utunkat nem ritka kivételként, hanem általános jelenségként regisztrálhattuk volna... ORDAS IVÁN Fényképezte: ÓTÓS RÉKA A levél útra kél Ez esetben zavartalan érkezés A címzett - kissé meglepetten - átveszi A rovatolóban
