Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-17 / 12. szám
2'NÉPÚJSÁG 1990. április 17. A néphagyomány, műveltség diplomatái V J- I l' IC mj Lendület, őszinteség A tánc szeretete feldolgozását (Péter Albert koreográfiái), hallhattuk a legszebb székely népdalokat, Magyari Lajos, Kányádi Sándor verseit. Második eiern istától a végzős diákig valamennyi tagja az együttesnek a hit és a meggyőződés erkölcsi erejét sugározva lépett színpadra, ajándékozta meg legdrágább kincsével, képességei és hagyományai legjavával a szekszárdi közönséget. d. e. - őr (Folytatás az 1. oldalról.) „Igazat vallani” - ez a címe az iskola himnuszának, amely felcsendült a szekszárdi Babits Mihály művelődési központ színpadán nagypénteken, amikor a sepsiszentgyörgyi és szekszárdi diákság együtt ünnepelte a költészet napját. A himnuszt a gimnázium fennállásának 110. évfordulójára szerezte Danes Árpád, az immár 20 éves együttes zenei vezetője Czegő Zoltán versére. A műsor gerincét hagyomány- és szokásfeldolgozások vonulata képezte, mint a bögözi húsvéti locsolkodás, a háromszéki legénybúcsú, a májusfaállítás, a sorozás. Ezenkívül láthattunk udvarhelyi és marosszéki székely páros táncot. A halálra táncoltatott lány balladájának táncjátékban színpadra vitt Komolyabban veszik, mint a profik Osztrák nagykoalíció: érdekházasság válságokkal (Folytatás az 1. oldalról.) Az elsöprő parlamenti fölény alapján a szocialista-néppárti koalíció voltaképpen „erőpolitikát” folytathat, kényelmesen kormányozhat. A parlament jóformán „szavazógéppé” vált: a kormánypártok egymás közötti tárgyalásokon kialakított törvényjavaslataikat saját képviselőik többnyire simán el tudják fogadtatni. A parlamenti vita Így sokszor formális, s legfeljebb fórumot, nyilvánosságot ad a kormánypolitika ellenzéki bírálatának. A két nagy pártnak vannak tapasztalatai a koalíciós kormányzásban. 1947 és 1967 között, akkor az ÖVP vezetésével, kormányon voltak, az SPÖ és az FPÖ 1983 és 1986 közötti kiskoallcióját a szocialisták mondták fel, mert a szabadságpárt vezetését a fiatal, szélsőségekre hajlamos Jörg Haider vette át. Közben lemorzsolódott az SPÖ-nek a 70- es években kivívott, csekély mértékű abszolút parlamenti többsége. így az 1986. őszi választások eredményei nyomán a két nagy párt - mivel egyik sem akarta kormányzati partnernek a megváltozott FPÖ-t - egymással való koalícióra kényszerült. Mégsem annyira kényszer-, mint inkább érdekházasság ez, amely a pártok és a társadalom érdekeinek józan mérlegelésén alapult. A két párt gyakorlati politikai törekvései erősen közeledtek egymáshoz. Az SPÖ-ben, az évszázados osztrák szociáldemokrácia örökségében a hagyományos, ám túlhaladott „harcos baloldaliság” elemeivel szemben teret nyert a polgári értékek tisztelete, a teljesítményelv, a piacgazdaság, a vállalkozó szellem fokozott elismerése. Ugyanakkor a kereszténydemokrata eszméket követő Néppártban nőtt a szociális és környzeti problémák iránti érzékenység, jelszóvá lett az „ökoszociális piacgazdaság” kialakítása. Gyakorlatias szellemű összefogásuk társadalmilag azért is fontos volt, mert az ÖVP nélküli másfél évtizedes kormányzás vége felé az ország gazdasági hanyatlásnak indult: a szocialisták az állam jóléti jellegének fokozására törekedve „túlköltekeztek” a közpénzekből, s így növekedett az államadósság, a költségvetési hiány, az állami vállalatok vesztesége és az infláció, lassult a gazdasági fejlődés és késlekedtek a gazdasági-társadalmi reformok. Ez a helyzet érlelte meg az új nagykoalíció lehetőségét és szükségességét. Az alapvető társadalmi feladatokban és megoldási módjuk irányában a két párt között kellő egyetértés jött létre, és az erre épített széles körű kormányzati munkaprogramot fokozatosan végre is hajtják. Évi adatokban számolva gazdasági növekedés újra 3 százalék fölött, az áremelkedés 3 százalék alatt van, a munkanélküliség nem haladja meg az 5 százalékot, a tervezettnél is jobban mérséklődött a költségvetési deficit és az államadósság, az állami ipar pedig megint nyereséggel dolgozik. A két kormánypárt sok vita után tavaly megtervezte és elindította a Közös Piacba való osztrák belépés folyamatát. Nagyszabású adóreformjuk egyaránt serkentette a gazdasági fejlődést és az egyéni fogyasztást, s az állami költségvetésből még néhány új szociális kedvezmény hővezetésére is tudtak pénzt fordítani. Az eredmények társadalmi méltánylását mutatja, hogy a két párt szavazótábora a nagykoalíció kezdete óta - az időközben tartott helyi választások eredményei és a közvéleménykutatási adatok szerint - csak pár százalékkal csökkent, ami kormányzó pártok esetében normálisnak, szinte elkerülhetetlennek tekinthető. Ez a kormányzás mégsem kényelmes az osztrák nagy pártok számára, mert eszmei és politikai különállásukat természetesen e szövetségben sem adták fel, megmaradtak külön érdekeik és ellentéteik. Mindkettőnek változatlanul van esélye arra, hogy a következő választásokon első legyen, ezért az együt- * tes kormányzás idején is bizonyos fokig ellenzékben vannak egymással szemben, választási küzdelmet vívnak, hogy az erőviszonyokat a maguk javára módosítsák. Az új törvények hozatalát megelőző kétpárti alkudozások - amelyek a nagykoaliciós korszakban a parlamenti csatározások helyébe léptek - mindig nagy nyilvánosságot kapnak, és gyakran az ezeken mutatkozó ÖVP-SPÖ ellentétek keltenek koalíciós válsághangulatot. Emellett az osztrák politikai életben egymást követik a sajtó és az ellenzék által mesterségesen is felnagyított botrányok. Ezek felváltva, szinte gyanús kiszámitottsággal érintik kínosan hol a szocialista, hol pedig a néppárti vezető politikusokat. Ilyen esetekben nem mindig mutatható ki a két koalíciós párt valamelyikének kezdeményezése, de a már kirobbant botrányt mindegyik alaposan ki szokta használni a másik párt tekintélyének megtépázására, gondosan ügyelve arra is, hogy ezt ne vigye el a végső törésig. Legutóbb, április elején már Franz Vranitzky kancellár, az SPÖ elnöke - az ország legnépszerűbb politikusa volt a céltábla. Az ÖVP ragaszkodott ahhoz, hogy őt is • kihallgassa az állami Noricum gyár évekkel ezelőtti törvényellenes fegyverexportjának politikai hátterét vizsgáló parlamenti bizottság, s Vranitzky „vallomásától” tette függővé a Néppárt kormányban maradását. Nyilván ezzel akarta „viszonozni”, hogy nemrég egy hasonló, parlamenti bizottság által tárgyalt ügyben a szocialisták Josef Riegler alkancellárt, az ÖVP vezetőjét hozták kényes helyzetbe. Miután azonban Vranitzky megjelent a bizottság előtt és kellően tisztázta magát, a koalíció nem oszlott fel. Most újra mindkét párt fenn akarja tartani a kormányzati szövetséget az október 7-i választásokig, süt legtöbb vezetőjük a következő törvényhozási időszakra is. Ezt valószínűvé teszi, hogy nemcsak a kormánypártok határolódnak el az FPÖ-től, hanem annak vezetője is kijelentette: az SPÖ és az ÖVP egyaránt „értetlen" a pártjával való kis- koalicióra. A szocialista-néppárti nagykoalíció létezését külföldön néha „politológiai rejtélynek” minősítik. A jelek szerint azonban az osztrák társadalom életképesnek tartja, s jól érzi magát a kétpárti kormányzati rendszernek e változatában. SEBESTYÉN TIBOR (Bécs) Felújították a volt jezsuita rendházat Székesfehérvárott Felújították Székesfehérvár történelmi belvárosának egyik műemlék épületét, az 1744-45-ben épített volt jezsuita rendházat. A kétemeletes, egyszerű barokk homlokzatú házat - amely jelenleg a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságának ad otthont - több évig tartó munkával hozták rendbe, tatarozták stukkódíszlté- sű lépcsöházát, a jezsuiták hajdani könyvtárát, ebédlőjét is, csupasz tűzfalán pedig a Mátyás-emlékmű, Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész kompozíciója kapott helyet. 'A volt jezsuita rendház az elmúlt évszázadokban gyakran cserélt gazdát. 1776- ig az építtető rendé volt, majd 10 évig a pálosok használták. Csaknem három évtizedig katonai élelmiszerraktárként, majd katonai kórházként szolgált, 1945 után pedig fiúkollégiumot költöztettek falai közé, s 1978-ban került múzeumi kezelésbe. A Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága előbb a belső építészeti értékeket igyekezett megmenteni, majd a város anyagi hozzájárulásával, az Országos Műemléki Felügyelőség támogatásával végezték el a külső tatarozási munkálatokat. Húsvétolók A bográcsból szürkéskék füst kígyózik a fák koronája fölé, a tűz körül egyre gyűlik a lángokat tápláló kisebb-nagyobb . gally. A társaság felnőtt tagjai jókedvűen tereferélnek az újságpapírral leterített asztal körül. Beszélgetésükből orosz szófoszlányokat röpít tovább a szél. Gyerekeik a parton csatangolnak. Két szürke gyapjúharisnyás, copfos kislány a hatalmas, kettéhasadt törzsű szomorúfűz alatt meghúzódó Vas Gereben-emlékmű körül fogócskázik, egy másik kis szoknyás kavicsokat hajigái a lágyan fodrozódó vízbe. A fiúk kissé távolabb a fel-felugráló halak játékát figyelik, „magyari”, nyugtázzák félhangosan a néptelen sétányon feléjük közeledő házaspár jöttét, aztán ügyet se vetnek rájuk. Békés, húsvét vasárnapi idill a tamási horgászegyesület halastavánál. Egyszer csak óriási dörej töri meg a csendet. Lövés valahonnan a fák mögül. Egy, aztán még legalább tíz. Gyors egymásutánban. Sorozatban. Az egyik kisfiú rémülten felkapja a fejét, s a hang irányába, az erdei utat lezáró sorompó felé néz. Csutakra nyírt, szőke üstökű pajtása karon fogja és halkan azt súgja: Nye bojszja! (Ne félj!) * Eljegyzés a völgységi kisvendéglőben. Kellemes tiroli zeneszó mellett ángyik, sógorok, barátok ünnepük a közös életre készülő jegyespárt. Végére jár az ebéd, a keresztapa szerelemről, családról, megbecsülésről szóló búcsútósztot mond a fiataloknak, aztán szedelőzködni kezd a rokonság. Viszik a vázából a celofánba csomagolt bordó rózsacsokrot, dobozokba gyűjtik az otthonról hozott aprósüteményt. Nem marad egyetlen félbehagyott torta, érintetlen linzer vagy piskóta sem. Gyakorlott kézzel pakolják az édességeket, pár perc és az összes tálca üres. A műveletet irányító asszonyság elégedetten néz körül, aztán ijedten megszólal: de hol a nagypapa? - cser (Folytatás az 1. oldalról.) Garbo idén szeptemberben lett volna 85 éves. Halála minden bizonnyal újabb, talán végzetes csapást mért a hollywoodi mítoszra is, és a csillagoknak arra kiválasztott rétegére, amelynek Hollywood voltaképpen nevét köszönheti. Hollywood ma nem minőség - inkább kétes értékű szakmai kategória. Greta Garbo egyedülálló XX. századbeli jelenség: a filmszalag szülötte, sztár, férfiak álomhölgye, a végzet asszonya - nem tipikus jelenség. „Szeretném, ha békén hagynának” - volt visszatérő sóhaja. Ha mégis feltűnt New York utcáin nagy kalapjában, óriási sötét szemüvegében, akkor csak ki akart mozdulni - nem hódolókat gyűjteni. Betegesen(?) óvta magánéletét, nem akart alapítványokat létesíteni, nem foglalkozott az állatok védelmével, nem okozott közbotrányt - még Oscar-dljának átvételén sem jelent meg; ezt az Oscar-dljat mellesleg megkésve kapta meg. Nem éppen sztár-attitűd... Magányának titka a sírba szállt vele. Louisának hívták, Louisa Gustafssonnak, aki egy szegény svéd család lánya volt, s eladó egy stockholmi áruházban. Egy filmreklámban szerepelt először. Tizenkilenc éves korában aratta első sikerét a svéd filmművészet egyik úttörőjének, Mauritz Stillernek a filmjében a Gösta Beding legendájában. Ekkor már Gustaffson kisasszony jó ideje arról álmodott, hogy színésznő lesz, és egy stockholmi szlnia- kadémia tanulója volt. Jellemző, hogy míg Stilled meghívták Hollywoodba - akkoriban igazi álomvilág -, addig a hollywoodi MGM azt tadja Garbóról, hogy túlzottan „dundi” - ezéd még Stiller kívánsága ellenére sem hívják meg. Nem sokkal később éppen Amerikában lesz „a végzet asz- szonya”. Volt egy álma: vidéken élni, egy kies tájékon, hűséges társ mellett, gyerekekkel. Ez soha nem vált valóra. Manhattan zsúfolt negyedeiben élt és csak időnként merészkedett az utcára. Azt mondják, John Gilbed, filmbéli padnere volt örök ideálja, de Garbo az utolsó pillanatban mindig meghátrált. Mesélnek persze több „idilljéről” - egyebek között Leopold Stokowski karmesterrel. Ezek a híresztelések Greta Garbo magánéletének ritka - természetes - titkai. Azzal vált meg padnereitől, hogy megmondta nekik: nehéz eset vagyok, ideges alkat, lehetetlen velem élni. Aki akarja, fellapozhatja Garbo mintegy 25 filmjének listáját a lexikonokban. Feltűnhet, hogy a „végzet asszonya” 36 éves korában döntött: legyen vége! Jellemző halála is: senki nem tudja, hogyan halt meg. Temetése szűk, intim családi körben zajlik'majd. Az sem érdektelen, hogy 1928-ban adta egyetlen „szívből jövö” interjúját. m Ebben ezt mondta: sok minden rejlik a szívben, amit másoknak soha nem lehet elmondani; mindez a te részed, a te örömöd és bánatod, s ezeket soha nem oszthatod meg senkivel. Greta élete végéig „Miss Garbo” maradt. Két évvel ezelőtt, egyik igencsak ritka interjúban majdnem azt vallotta, mint hatvan évvel ezelőtt: „Senki ne figyeljen rám - hacsak nem szeret. Ha szeret - rendben. Ha nem - akkor, beteggé tesz a figyelem”. Kivételes személyiség volt - kár, hogy jórészt ismeretlen. Paradox, hogy elzárkózása és jelszava - hagyjatok békén! - csak fokozta az érdeklődést iránta. Az Istennő, alias Greta Garbo, alias Gustaffson kisasszony,, egy szegény svéd mészáros lánya, soha nem engedett: mégis Úgy ment el, mint egy királynő - Krisztina királynő. Az Istennő - alias Garbo
