Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-14 / 11. szám
I. évfolyam, 2. szám 1990. április 14. Egy a húsz ellen? Előttem egy spirálfüzetből kitépett kockás papír, ' rajta kusza betűkkel írt nyilatkozat, melyet a kajda- csi Aranykalász Téesz tehenészei fogalmaztak, s a szövetkezet elnökének, Szeremlei Zsigmondnak nyújtottak át. Követeljük: zárja ki, távolítsa el! íme a nyilatkozat szövege. „Tisztelt Elnök Úr! Alulírottak Kajdacsi Aranykalász MGTSZ szarvasmarha telepének dolgozói kijelentjük, hogy a továbbiakban nem kívánunk együtt dolgozni Bräutigam Péterrel, a szarvasmarhatelep brigádvezetőjével! Indokaink a következők: Bräutigam Péter e munkakör betöltésére nem alkalmas. Szaktudása nincs, hiszen szakirányú végzettsége sincs. A dolgozókkal bánni nem tud, azokat semmilyen szinten a legcsekélyebb módon sem képviseli. Agresszív, bosszúálló természetű. Azon igyekszik, hogy az elvégzett munka után járó bért is minimálisra lefaragja. Ennek érdekében mindenben és mindenkiben csak a hibát keresi. Kevés olyan dolgozó van a telepen, akivel valamilyen ürügy okán össze ne különbözött volna. Agresszivitásához és összeférhetetlenségéhez Kétség nem fér. Az emberekkel való minősíthetetlen magatartása a munkamorál és a jó minőségű munkavégzés rovására megy. A fentieket figyelembe véve követeljük, hogy Bräutigam Péter brigádvezetőt jelenlegi állásából távolítsa el, az MGTSZ-ből zárja ki, a juhállományával együtt azonnali hatállyal hagyja el az Aranykalász MGTSZ területét. Kérjük a vezetőséget, hogy helyette olyan személyt tegyenek, aki megfelelő szaktudással rendelkezik, a munkánkat kellően értékeli, emberbecsülő magatartást tanúsít, és a mai minden követelményeknek megfelel. A határozatot írásban kérjük. Amennyiben az ügy így elintézést nem nyer, abban az esetben kérjük a közgyűlés összehívását. Elnézést kérünk, hogy a lapok nem éppen sterilek, de nem az irodában, hanem az istállóban készült. Tisztelettel:” A nyilatkozatot húszán írták alá, s közülük ketten Hunyadi János és Lengyel József fölkeresték szerkesztőségünket azzal a kéréssel: hozzuk nyilvánosságra mindazt, ami Kajdacson, a téesz- ben történt Röpgyűlés a verandán Április 2-án, hétfőn délelőtt 10 órakor a Hajnal utcában, a lakásán találjuk meg Hunyadi Jánost. A délelőttös műszaknak már vége, de percek alatt riadóztatják a tehenészbrigádot, amelynek tagjai a veranda asztala körül gyülekeznek.- Mikor írták a nyilatkozatot? - kérdezem a történelmi név viselőjét, Hunyadi Jánost.- Március 12-én adtuk be a levelet a téeszel- nöknek.- Mi történt azóta az önök ügyével kapcsolatban a téeszben?- Bementünk ma is 16-an a téeszirodába, de az elnök úr, Szeremlei Zsigmond kinn állt már a kocsinál, és nem óhajtott velünk szóba állni. A főag- ronómushoz mentünk, hogy mondjon valamit a dologról, mert időközben vezetőségi ülést meg küldöttgyűlést is tartottak, s egyiken sem volt szó arról, hogy valamilyen döntést hoztak volna. Közülünk is voltak mindkét helyen, de hát föl sem szólaltak. Hogy miért, nem tudom. Úgy néz ki, hogy senki nem mer ujjat húzni az elnök úrral.- Hogyan bánt a tehenészekkel a brigádvezetőjük?- Ahányszor jön az istállóba, mindig valaki a céltáblája. Mióta megtudta, hogy a petíciónk beérkezett az elnökhöz, azóta még agresszívebb. Azt mondta: „majd lesznek olyanok, akikről lerohad az ing, meg a gatya mire kikérdezgetik az elnöknél”. A petíciót postán, ajánlottan adtam fel, s ezután mindenkinek küldtek külön egy értesítést, amiben megjelölték az időpontot, hogy ki mikor köteles bemenni az irodára meghallgatás céljából. Engem 19-én délután 14 órára hívtak. Megbeszéltük mi, hogy külön-külön senki nem megy be, de egyszerre ott leszünk azzal együtt, akit elsőnek hívtak be. Bementünk. Az elnök, a főagronómus, a Bräutigam Péter, a jogász és a titkárnő volt az irodában. Bors Lajos kollégám, aki vezetőségi tag, azt mondta az elnöknek, hogy egyszerre akarunk vele tárgyalni. Méghozzá azért, mert úgy vettük észre, hogy kimondottan a Bräutigam Péter mögé állt az elnök, a főagronómus és a jogász sem a mi érdekeinket képviseli. Azt mondta az elnök, hogy ha nem megyünk be egyenként, tovább nem tárgyal velünk, és mehetünk, ahova akarunk. Fogtuk magunkat és elmentünk, a dolog függőben maradt. A Brautigamot nem függesztették fel az állásából, de a megjegyzéseiből arra következtettünk, hogy érez maga mögött valakit, valakiket. Pattog a labda, ide-oda- Mit mondott például?- Jelképesen beszélt, hogy ő most itt a kapus és majd igyekszik kivédeni a labdát, amit mi húszán rúgtunk neki, s a labda pattog majd ide-oda.- Végül is mi volt az utolsó csepp a pohárban, ami miatt tollat fogtak, és leültek az istállóban, hogy petíciót írjanak?- Lappang a dolog vagy másfél éve, de nem akadt, aki indítványozni mertevolna, mert tudtuk, hogy tortúra következik. A dolog akkor ugrott ki, amikor tőlünk olyan bért vontak le, amire mi rádolgoztunk. Elmondom. Mi a kollégámmal 96 szarvasmarhát gondozunk egy istállón. Harmincszázalékos béremelést eszközöltek az állattenyésztésben. A mi egyik bértételünk mozgóbér, amit akkor kapunk meg, ha megpucoljuk a szarvasmarhát elfogadható tisztaságúra. Megcsináltuk, és még sem fizették ki. Egy állat pucolása havi 30 forint, ami több mint ezer forintot jelentett volna. Konzultáltunk a főagronómussal, nem sok eredménnyel. Elmondtuk azt is, hogy Péter milyen magatartást tanúsít az irányunkba. - Konkrétan mit tesz önök ellen, mit mond önöknek a brigádvezető? - ezt már Lengyel Józseftől kérdezem.- Van közöttünk egy kicsit szellemi fogyatékos ember, és azt szó szerint lehülyézi. Jön a telepre, de útközben már azon spekulál, hogy az embert hogyan tudja piszkálni. A munkánkat becsületesen megtesszük, van közöttünk három küldött, meg egy vezetőségi tag - elismert emberek. És vannak itt törzsgárdák is. A Bräutigam emberekkel bánni nem tud, a hatalmát a testi erejével akarja megmutatni - jó magas ember - mondja is, hogy erős az ő ökle. De mi nem azok a típusok vagyunk, hogy megijednénk. Bikákat hizlalunk, és a bérünk kilóban van megállapítva. Egyik reggel rossz kedvvel indult munkába, végigment az istállón és szemre megállapította, hogy 26 kiló negyven dekát híztak. Nevetséges. A mi bérünkben viszont megmutatkozik. Nem keresünk sokat, hétezer forint lett volna bruttóban a bérem a múlt hónapban, abból jogtalanul levettek pár száz forintot. Hatezer-háromszáz forintot vittem haza, hát ebből éljen meg az ember két családdal. Na a családi pótlékkal 10 ezer lett a pénzem... És az idegesség mellette. Ma például a Bräutigam belekötött az egyik emberbe, hogy „mi van, te akarsz lenni a főagronómus”? Az elletőstől megkérdezte, hogy hány bornyút tett a homok alá, míg ő egy hétig nem volt a telepen. Meg aztán van neki egy juhállománya, s a kajdacsi téesz területét bitorolja. Nem tudjuk biztosan, de állítólag ebben az állományban van birkája az elnöknek is, és ezáltal védi. Meg belekapcsolódik a családi életünkbe is. Mi köze ehhez? Ez magánélet. Mikor a Csendesnek meghalt az anyja, nem akarta elengedni szabadságra, hogy a temetési ügyeket intézze. Lelkileg kikészült. Bors Lajosnak, - aki nekem apósom - a felesége kórházban volt, s vasárnap épp mikor a látogatási idő volt berendelte bikaszállításra. Most itt ez a petíció és mégsem történik semmi, már arra is gondoltunk, hogy beszüntetjük a munkát, ha nem csinálnak már végre valamit.- Mikor akarták kezdeni a sztrájkot?- A mai nappal, délután ha nem csinálnak semmit. De aztán úgy gondoltuk, hogy az állatokat nem lehet éheztetni. Az agronómus azt mondta: adjunk még egy lehetőséget, megpróbál beszélni a Brau- tigammal, hogy rendesen beszéljen velünk. De kizárt dolog, hogy megváltozzon. < Vella, vagy lapát...- Mit tesznek akkor, ha a későbbiekben sem történik semmi?- Szeretnénk mindenképpen elérni, hogy ez a brigádvezető elkerüljön mellőlünk. De az elnöknek, meg az agronómusnak többet ér az az egy, mint a húsz ember. Kértük a közgyűlés összehívását, de ez a mai napig nem történt meg, arra hivatkozva, hogy május 25-én lesz a közgyűlés. Állítólag vezetőségi ülésen le is mondott az elnök. A verandán a röpgyülésen itt van még Szintai Mihály, Bors Lajos, Tibai István, Csótár István, Ká- lovics Ferenc, Szándi József. Tibai István: Amikor jön, már nézzük, hogy na gyerekek most ki következik? Ki lesz szekálva aznap, de egész nap? A fejünkre akar „csinálni”, de én nem vagyok senkinek sem a kapcarongya, a cselédje, én ha hagynának, a magam gazdája lennék a téeszben. Nem lehet úgy dolgozni, hogy minden reggel gyomorgörccsel, utálattal megy az ember a telepre!- Miért tűrték eddig?- Most tellett meg a pohár. A lehetetlenség határán vagyunk. Az is előfordulhat, hogy valaki egyszer fejbe vágja valamivel, s lesz egy becsületes börtöntöltelék, és egy gazember halott.- Ezt nem szabad megcsinálni, ne tegyenek ilyesmit. De kinek fordult már meg a fejében, hogy tettleg bántalmazza a brigádvezetőt? .- Szinte mindenkinek és sokszor, nem is egyszer - felelik kórusban. Amikor bajban van az ember akkor már nem gondolkodik, kézbe kerül akármi, vella vagy lapát. A röpgyűlésnek vége, s mielőtt elindulunk Bräutigam Pétert keresni, az emberek a kapuból még utánunk kiálltának: segítsenek! A brigádvezetőt nem találjuk, s a felesége sem tudja megmondani hol van. Szeremlei Zsigmond téeszelnököt a lakásán érjük el. Rajtuk múlott. Rajtuk múlott!- Miért nem tudtak megegyezni? - kérdezzük a napbarnított, 45 éves, teljesen ősz agrármérnöktől.- Rajtuk múlott. Behívattam őket, ki akartam vizsgálni az ügyet, de nem voltak hajlandók leülni és elmondani a panaszukat. Egyenként és nem együtt. Mert amikor bejöttek 15-en, akkor közülük legalább öt részeg volt, s így megtárgyalni nem lehet semmit.- Kik voltak ittasak?- A Verőcei Imre, a Szendi Józsi, a Kálovics Kálmán, a Szintai Miska. De később aztán jöttek, van tíz jegyzőkönyvem, s akadt aki visszavonta a bejelentést, hogy félrevezették, becsapták őket. Van, aki el sem olvasta a nyilatkozatot, csak aláírta, mert éppen dolgozott. Visszavonta a bejelentést Kapás János, Tokics Jakab, Dobri Jóska és még valaki, akinek a neve nem jut eszembe.- Nem értem, hogy bő két hét alatt miért nem lehetett az ügy végére járni, hisz az emberek már villát, lapátot emlegetnek?- A múlt pénteken engemet is meg akartak gyilkolni a saját lakásomon. Valakit fölbiztattak, hozzám meg rohantak, hogy zárkózzak be azonnal. Pedig úgy érzem, nem tettem rosszat senkinek, nem loptam, nem csaltam.- Mégismétlem az emberek kérdését: Önnek fontosabb egyetlen ember, mint húsz másik?- Nem fontosabb. De a törvényes utat be kell tartanom, én többek között ezért is vagyok itt. A Bräutigam Péter döntőbizottsági tag, aki ellen fegyelmit is a küldöttgyűlés indíthat, s a közgyűlés hívhatja vissza a tisztségéből, ezután meg lehet indítani ellene a fegyelmit, majd leváltani. A téesztörvény értelmében kell eljárnunk. Az nem megy, hogy azt mondom: azonnal takarodj a téeszből! A vezetőség, a döntő- és az ellenőrzőbizottság mandátuma lejár, ezért május 25-re összehívtuk a közgyűlést. A jelölőbizottság elkezdte a munkát, s ehhez idő kell. Kértem különben, hogy engem ne jelöljenek, én még téesztag sem kívánok lenni.- Ön elégedett a brigádvezető munkájával?- Tökéletesen. Huszonhárom éve dolgozom a szakmában, de ilyen brigádvezetőm mint ő, még nem volt. Nem tudnak vele kijönni, mert szigorú és követel. Ittasságért legalább a tehenészek felének adott már fegyelmit. Nem fizette ki a tisztításért sem a pénzt, mert az állatok, mikor szállítottuk el őket, nem látszottak ki a ganyéból. A tehenészekből ötöt összeköthet, mire felérnek ezzel az egy emberrel.- Állítólag ön lekötelezettje Bräutigam Péternek, hisz a birkái az ő nyájában legelnek.- Soha életemben egyetlen birkám nem volt. De most már mindenből elegem lett, a türelmem elfogyott, döntöttem,-elmegyek, nem foglalkozom az üggyel. Magángazdálkodó leszek, állatokat tartok, szőlőt művelek.- A közgyűlésig viszont még az ön az elnök.- Tévedés. Április kilencedikétől szabadságra megyek, és május 21 -tői a magam ura leszek. Nagyon sokszor megpróbáltam rendet tenni, de mindahányszor raportra kellett mennem evégett. Nem érdekel az egész, azt küldenek el, akit akarnak, most olyan időket élünk, hogy egyik vezető sem jó. Most mindenkit fel lehet hergelni akármilyen süket szöveggel, és az emberek azonnal ugranak. Onnan indítsuk a dolgot, hogy a Hunyadi Jancsi akar téeszelnök lenni, érettségije van.- Miért adja föl? Miért megy el?- Mert a helyzet a mostaninál csak rosszabbra fordul az elkövetkezendő időkben, elszabadul a pokol, és a káosz mindig magyobb lesz. Nagyon kikészültem. Nem akarom, hogy két éven belül elássanak a sárga földbe, nekem gondoskodnom kell a családomról. Nézzen csak rám: mennyire megöregedtem azóta, mióta ezt az alaphiányos téeszt átvettem. Ráadásul nem is akartam elnök lenni, hetedszeri behívásra mondtam igent. Mindentől megcsömörlöttem. De amíg az én két kezem megvan, az én családom kenyeret eszik, vagy kalácsot. * Hol itt az igazság? Ki a vétkes, és ki a bűntelen? Ki segítsen, és kinek? És hogyan? A kérdésre néma csend a válasz. D. VARGA MÁRTA
