Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-24 / 70. szám
1990. március 24. TOLNATÁJ - 5 baduló ember pihenését, szórakozását akarom szolgálni. Ehhez természetesen olyanná kell varázsolni a környezetet, amilyenné Bertalan Csaba kertészmérnök barátom megtervezte. Olyan növényeket válogatott, melyek az itteni éghajlati és talajviszonyokhoz alkalmazkodnak. Körülbelül 390 örökzöld, 430 cserje, 120 lombkoronás fa fogja díszíteni a parkot. Ezeket színesíti, ékesíti majd néhány botanikai ritkaság.- Mit szólnak mindehhez a barátai, a családja, és mit a borjádiak? Alapvetően meghatároz minden lépésemet az ő segítségük. Lelket adnak nekem, hogy hasznos és okos az amit csinálok. Ez nagyon fontos. Akadnak olyan magánfuvarozók, akik látva az én küszködésemet, szinte ingyen, bérmentve segítenek. Olyan földmunkák voltak itt, ami embertelen erőt igényelt. Megoldottuk. Aki ilyen vállalkozásba kezd, ezer és ezer falba ütközik. Azt itt élő emberek nagyon nagy szimpátiával figyelik, mi készül. Azt érzik, hogy a lepusztult, kihalt falu újraéled. Észrevettem, hogy ki-ki a saját portáján is kezd rendet tenni. Fontos az is, hogy a tanács tisztességgel segíti amit elkezdtem... Molnár János vállalkozása cseppet sem fantáziátlan. A majdani szállóval szemközti domboldalon egy piros-fehér- zöld zászlóval jelezte március 15-én a leendő kilátó helyét, ahonnét hihetetlenül szép panoráma tárul az ember szeme elé. Az egykori sörétgyár toronyépülete, ma ipartörténeti emlék. Mellette miért is ne férne el egy csillagvizsgáló (Dömény Gábor kajdacsi pedagógus, amatőr csillagász ötlete nyomán), borozóval. Az a tény, hogy Strobl Zsigmond a helybeli evangélikus kápolnában gyerekeskedett és első szobrait itt készítette, szinte újabb lendületet ad Molnár János képzelőerejének. Mindezek megvalósítása nem pusztán az egyén anyagi forrásainak tarisznyáját gyarapítja, de esélyt ad Bor- jádnak és környékének éppen úgy, mint Tolna megyének növelni jó hírét. DECSI KISS JÁNOS Fotó: GOTTVALD KÁROLY Ahonnét majd csillagot lehet választani A nyugdíjas zsaru irodát keres Az alezredessel ezelőtt utoljára az őszszel találkoztam. Szekszárdon, a megyei főkapitányságon magyarázta a dél-dunántúli újságírónak, hogyan halad a nyomozás a Baranya, Bács, Somogy és Tolna megyei templombetörések ügyében. Kis kiállításon mutatta be a megkerült, s főleg a gazdátlan miseruhákat, egyházi szobrokat, könyveket, kegytárgyakat, no meg azokat a szerszámokat, amelyekkel az addig horogra került betörők dolgoztak. Azzal fejezte, be: addig, míg mindent tisztáznak, még lesz jócskán munkájuk. Mivel a jövőről is beszélt, igencsak meglepett, hogy a napokban több helyről is hallottam, Jelics Miklós otthagyta a rendőrséget, magánnyomozó lesz. Legjobban ő tudja, gondoltam, s felhívtam a lakásán.- A hir igaz, mondta nevetve, de... és elmondta a Moszkvában Ladákat osztogatnak kezdetű viccet. Abban állapodtunk meg, hogy találkozunk, mert telefonon hosszú lenne, míg az egészet elmeséli. A találkozóra a régóta ismert, legtöbbször fáradt rendőr helyett egy pihent arcú, jókedvű, fiatalos ember jött. A farmer oly természetesen állt rajta, mintha huszonéves lenne.- Nyugdíjba mentem - kezdte. - Sokat töprengtem, végül úgy döntöttem, elég volt a harminchat év, a sok-sok negyven- nyolc, sőt hetvenkét óránál is hosszabb műszak, amikor nem lehetett lefeküdni aludni, mert a betörő, a gyilkos még futott előttünk. A sok-sok, kifizetetlen túlóra is kitenne legalább három évet. Mivel kérhettem, kértem a korengedményt. A döntő ok egyébként az volt, hogy különböző átszerveződések történnek, végre úgy, ahogy azt a szakma legjobbjai akarják. A rendőrségi szervezet eddig egy csúcsára állított háromszög volt. Most ezt talpára akarják állítani, hogy ne legyen az a rengeteg áttétel. Kiváló vezetők teszik ezt. Láposival és Dobossal az élen. Én pedig úgy érzem, a jövőben szükséges fordulatot már nem tudnám felvenni. UgyanekElőjáték Ez nem Woodstock. Nem is Monterey. Ez Bonyhád. Ülünk a presszóban, sörözünk, kávézunk, politizálunk. Nem tudsz valami munkahelyet? Én se. Választások vannak, ki győz? Az? Az ugyan nem. Nem bánom, ha ez sem, csak az ne. Drága a sör. Igaz, a kakaóhoz képest olcsó. Megittad? Na, menjünk. Müvház előtere közepesen zsúfolt. Legtöbben az italos pultnál ácsorognak. Fogy a Szalon. A bejáratnál egyenruhás ember gyanakodva nézi a srácokat. Megkérdezem:- Mi a véleménye, rendben fog lezajlani a buli?- Hát reméljük, de én nem azért vagyok itt, hanem tűzrendészeti szempontból...- Abból a szempontból csak rend lehet, nem?- Sosem lehet tudni, kérem. A buli Kezdődik ám. Besuvadunk a haverokkal a leghátsó sorba, elvégre koncertre jöttünk, nem küzdőtérre. Úgy száznyolcvanán lehetnek a teremben, ebből a színpad» előtt vagy tizenöt-húszán. Nincs nagy őrjöngés. Mennek a számok, a régiek meg a régebbiek. Hobo, Jimi Hendrix, Kormorán. Egyszer csak megszólal a Zöld Csillag. No, gondolom, Radics Béla, Radics Béla nem éltél hiába, van még, aki emlékszik rád. Közben egy srácot levesznek a színpadról. Kicsit piásnak tűnik. Majdnem mindenki más is, legyünk őszinték. Kaszált ma a büfés. Chuck Berryt is játszanak: Johnny B. Goode. A többségnek persze csak egy gyors szám. Nekem a nagy Dzsonnibigud. Még vagy két szám és vége, ki kell menni a magnóval, végigkérdezni az embereket. A közönség (és még sokan mások)- Hogy tetszett a buli?- Nekem nagyon, nem is vártam volna többet.- Nem voltak új számok.- Káromkodhatok is? Üzenhetek a szomszédasszonynak is? Puszi a hasad alá, szomszédasszony!- Jó volt, csak nem a Bili közönsége volt, az volt a baj. Mit tudnak ezek a trash- metálosok a bluesról meg a régi Hobó- ról?- Négy betű: jó volt. Várj, az öt...- Tíz évvel ezelőtt jobb lett volna. kor jól képzett, egyetemet végzett fiatalok kerülnének néhány évre parkolópályára, ha maradnánk, én, és még jó páran, foglalnánk a helyet.- Más ok nem volt? Nem segítettek mások, vagy más? Távozásának nem voltak politikai okai, vagyis, hogy mennie kellett?- Semmi ilyen nem volt.- Pisztolya van?- Igen. Önvédelmi fegyver, már sok éve megvan. A szolgálati fegyvert leadtam, ezt megtartottam.- Milyen érzés, hogy találkozhat olyan régi ügyfelével, ellenfelével, akinek ismeri szokásait, látja, most is valami rosszban sántikál. Nem bántó, bénító, hogy már semmit nem tehet?- Nem zavar. Vagy nagyon jól reagáltam a történtekre, megértettem a változást, vagy, mert ez sem lehetetlen, még egy komoly lelki trauma előtt állok. Most úgy érzem, mintha szabadságon lennék. A kollégák hívnak, én akkor megyek be, mikor akarok. Nem közösítettek ki, sőt. És adós is vagyok még két üggyel: a hengerzártörős sorozattal, meg az egyfúróssal. Ezekről sok-sok ismeret van a fejemben, amit továbbadok. Hangja egészen természetes, nincs benne semmi mesterkéltség, ami önámrtást sejtetne. Mégis furcsa, ha visz- szaemlékszem egy-két korábbi éjszakára, amikor munkájának csendes tanúja voltam. Asztalán három telefon, rádió adó-vevő, néha egyszerre többön beszélt. Közben meg jöttek-mentek az emberek. A feszültség vibrált a levegőben. Most ez a nyugodtság szokatlan, valószínűtlen, szinte hamis.- Most sem pihenek. Egyedül élek, végre van időm, hogy a háztartást rendesen vezessem. Ma is ebben fáradtam el. Van egy kis birtokom, ott is akad bőven tennivaló. Hétvégeken hazajön a fiam, a rendőrtiszti főiskolán a bűnügyi szakra jár. A szakmáról beszélgetünk. Szeretném, ha jó zsaru lenne. Aztán ott a rengeteg restanciám. A sok könyv, amit évek során csak megvettem, de nem volt időm elolvasni. És a sok lemez, azokba is legfeljebb bele-bele hallgattam. Úgy, hogy cseppet sem unatkozom. Zöld Csillag Sokan mások- Te kinek dolgozol, Bilinek vagy a művháznak?- A művháznak. Ez nagyon szolid kis buli volt. *- Tessék mondani, önnek, mint itt dolgozó embernek,« mi a véleménye a buliról?- Megmondom őszintén, én Deák Bilit szeretem, de nemigen értettem, amit énekelt. Szerintem túl erős volt az a mikrofon. Azt hiszem egy-két embert kellett csak levenni a színpadról. Nem volt semmi probléma, csak kicsit kevesen voltak. És ezzel mit szoktál csinálni, amit felveszel?- Megírom.- Igen?- Néha leközli az újság.- Mi? „A” Bili „A” Bili nagyon fáradt. Még a ruháit is átizzadta. Nem esik jól ilyenkor zavarni, de máskor nem férek hozzá.- Csá, szekszárdi csávók!- Ez a te közönséged volt, Bili?- Hát gyerekek, most mit csináljak? Én is tudom.- Mi a véleményed a fiatalság mostani helyzetéről?- Nehéz, legalább olyan nehéz, mintáz öregeké. De van, akinek jól megy...- De mégis munkát keres!- Az már megtalált. Most az irodát keresem.- A nyomozóit?- Mondtam már, ez egészen más. Egy alföldi cég keresett meg, amelyiknél a legkorszerűbb riasztóberendezésekkel foglalkoznak. A megelőzés nekem mindig vesz- szőparipám volt. Nagyon sajnáltam, hogy a megyei főkapitányságon alighogy megalakult, szinte meg is szűnt a bűnmegelőzési tanács. Ennek az lehetett az oka, hogy ebben a rendőrség magára volt hagyatva. A tulajdonosok megdöbbentően keveset foglalkoztak ezzel. De a biztosítókat sem nagyon izgatta ez a dolog. Nyugaton, ha valakinek van ezer dollárja, abból százat annak megóvására fordít És hamis az az okfejtés, hogy azért, mert ott oly fejlett a gengszterizmus. Nálunk még most sem fordítják ennek a töredékét se a vagyonvédelemre, amikor a közrend és a közbiztonság alaposan romlott.- Ezen akar változtatni, mint nyugdíjas rendőr?- Ez a cég is, a svájciakkal együttműködve, ezen mesterkedik. így amikor megkerestek, természetes, hogy vállalkoztam.- Mit kell, és tud ott tenni?- Hogy hova érdemes tenni riasztót, meg, hogy milyent ebben adnék tanácsokat. Mégpedig a betörő szemszögéből nézve az egészet Az elmúlt évtizedekben ugyancsak kiismertem szokásaikat, így nem is eredménytelenül tenném mindezt.- Tolnában a zsiványok hogyan reagálnak a különféle riasztókra?- Szinte sehogy. Nincsenek. Vagy, ha igen, az is gyakran elavult, nem praktikusan, a legésszerűbben, a leghatásosabban van kialakítva. Pedig nem egyszer feleslegesen bonyolult és drága szerkezeteket szerelnek fel, amiket képzettebb betörők csak megmosolyognak.- Tehát a magándetektívség egyértelműen ugrott?- Nem is volt soha szándékom. Ezt maszek alapon nálunk ma még képtelenség megvalósítani. Pesten ugyan vannak, akik pénzszállításnál fegyveres kíséretet adnak, de klasszikus nyomozóirodát nem tudok elképzelni. Jogilag ez nem rendezett.- És a riasztószakértőnek van márirodá- ja?- Sínen van, már csak napok kérdése.- Ott lesz riasztó?- Ha lesz mit félteni a betörőktől, természetesen igen. -szepesi- Politikai pártállásod van?- Én nem szoktam politizálni, de tudom, kire szavazok.- Mi a véleményed a csápolókról?- Figyelj ide, nekem nem lehet rossz véleményem a fiatalokról, én is voltam fiatal, az az igazság, és én imádom a gyerekeket, mert annál szebb nincs, mikor az ember fiatal és él.- Tíz év múlva élni fog még a zenéd?- Hogyha hang kijön még a torkomon, igen.- Hogy emlékszel vissza a Siryusra, a Kexre vagy Radicsra?- Orszáczky a legnagyobb ember volt Magyarországon. Csak elment, mert a Siryus, minden idők legjobb magyar zenekara nem tudott megélni. Bélát meg belezargatták ebbe a dologba, nem engedték érvényesülni, belement a piába és elvitte a pia. Volt, mikor játszottunk a Parkban és cikizett. Attól még imádtam a Bélát. Most már vannak, akik jobban gitároznak, de olyan nem lesz, mint Béla, ő egyéniség volt. A Baksa Soóst a Hobo fújta föl, nekem ő soha nem volt zenész, mindig egy bohóc volt. Nem tudott énekelni soha.- Kösz.- A szekszárdi rockereket üdvözlöm, remélem, hogy áprilisban találkozunk. Az a lényeg, hogy menjen a blues és tapadjon a bélyeg! Utójáték Sötét az út Szekszárd felé. A kocsiban mindenki álmos, fáradt, izzadt. Ennyi volt. Ki tudja, talán tényleg ez a lényeg. SZELE TAMÁS A mikrofonnál Deák Bili Gyula Megújuló homlokzat
