Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-15 / 64. szám
A parlament megtartotta utolsó ülését Az 1985-ben megválasztott Országgyűlés utoljára ült össze március 14-én (MTI-telefotó) Utoljára ült össze szerdán az 1985- ben megválasztott Országgyűlés. A három hónap híján ötéves parlamenti időszak záróakkordjaként megtárgyalták a kormány gesztusértékűnek tekinthető előterjesztéseit: az 1945 és 1963 közötti törvnysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslatot és az ehhez kapcsolódó négy országgyűlési határozattervezetet, továbbá a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló javaslatot. A képviselők az első napirendi ponttal - személyi javaslat tárgyalásával - néhány perc alatt végeztek: elfogadták a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész jogkörének átmeneti ellátásáról szóló határozatot. Eszerint a Legfelsőbb Bíróság elnökének jogkörét dr. Nagy Zoltán, a legfőbb ügyész jogkörét pedig dr. Nyíri Sándor gyakorolja április 1-jétöl mindaddig, amíg az új közjogi méltóságok betöltőit meg nem választják. Ezt követően Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter emelkedett szólásra, s megtartotta expozéját a tárgysorozatban szereplő két törvényjavaslatról. Az elnöklő Horváth Lajos indítványára az Ország- gyűlés elfogadta, hogy együttesen tárgyalják e két napirendi pontot, így a miniszter is összefoglalóan szólt a törvény- javaslatokról. Elöljáróban emlékeztette az Országgyűlést hogy a Minisztertanács bizottságot hozott létre a II. világháborút követő időszak koncepciós pereinek felülvizsgálatára. A bizottság feladata volt a feltételezhetően koncepciós elemeket tartalmazó büntetőeljárások áttekintése, ezeknek az ügyeknek jogi és történeti szempontból való elemzése, és a törvénysértések következményeinek felszámolására irányuló javaslattétel. A jogászokból és történészekből álló bizottság vizsgálatainak eddigi tapasztalataiból a miniszter kiemelte: a kutatások egyértelműen igazolták, hogy a büntetőeljárások - bár mindig egyes személyek ellen indultak - valójában egész társadalmi rétegekkel, osztályokkal való elszámolás, a tömeges megfélemlítés céljait szolgálták, általános ellenségképet igyekeztek konstruálni. A bíróság függetlensége elméletileg sem volt garantálva, s az igazságszolgáltatás a végrehajtó hatalom részeként működött, közvetlenül alárendelve különböző párt- és állami szerveknek. A koncepciós elemek a legkülönbözőbb formákban jelentek meg, a törvénysértés gyakran már a jogalkotás szintjén megnyilvánult. A miniszter rámutatott: a bizottság jelentése, amellett, hogy tudományos értékű, s elősegíti a további kutatásokat, egyúttal megalapozta a semmisségi törvény előkészítését. Ebből a szempontból példaértékűnek tekinthető az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések semmisségéről szóló tavalyi XXXVI. törvény, amelyben azt a megoldást alkalmazták, hogy a törvény által kinyilvánított semmisséget és az egyedi felülvizsgálatot kombinálták. A törvényjavaslat körülhatárolja azt az időszakot, amelyben nagy számban hoztak koncepciós jellegű törvénysértő ítéleteket, továbbá meghatározza azokat a bűncselekmény-csoportokat, amelyek miatt az 1945. január 1. és 1963. április 4. közötti időszakban történt elítélések jelentős részben koncepciós jellegűek voltak. Kulcsár Kálmán 1963. április 4-ét a politikai konszolidáció kezdeteként jelölte meg, s mint mondotta, az ezt követő . időszak törvénysértéseinek kivizsgálására a hatályos büntető eljárásjog is alkalmas. A törvényjavaslat általános rendelkezése az állam belső és külső biztonsága elleni bűncselekményekre, a tervbűn- cselekményre, az árdrágító és a közellátás elleni, valamint a társadalmi tulajdont károsító és a közellátás elleni, valamint a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények feljelentésének elmulasztására vonatkozik, s az e cselekmények miatt történt elítéléseket semmisnek tekinti. A miniszter kijelentette, hogy az ítélet semmisnek tekintése nem büntető-eljárásjogi kategória. Aszerint ugyanis a bíróságnak kell a megalapozatlan és törvénysértő ítéletet hatályon kívül helyezni. Az Országgyűlés azonban nem a bíróság hatáskörében jár el, és nem vizsgálja az (Folytatás az 1. oldalról.) Szűrös Mátyás az Egyesült Államokba utazott Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke szerdán Washingtonba utazott. Az Amerikai Magyarok Szövetségének meghívására az ideiglenes államfő részt vesz azon az emlékünnepség-sorozaton, amelynek részeként március 15-én, csütörtökön az Egyesült Államok Kongresszusának szoborcsarnokában felavatják Kossuth Lajos mellszobrát. Szűrös Mátyás búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Donald B. Kursch, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Újra szólítjuk Petőfi Sándort „Zúg Március, záporos fény ver, suhog a zászlós tűz a vérben...” Lassan már negyedszázada, hogy március idusa közeledvén felütjük Utassy József kötetét, egyedüli vigaszunkat a csönd és a szégyen évtizedeiben. Zúg március - de csak bennünk zúgott, arcunk szégyenkező vonásai mögé rejtve, titkolva, mint a bűnös szerelmet. Füleltek utánunk szolgálatos fülek, vigyáztak ránk importált gumibotok, számon tartották a kitűzött korkárdát a személyzeti főnökök. Magunkban mormoltuk csak, magunk elé ejtettük a sorokat, hogy legalább maradék tisztességünket megőrizzük. Bilincses, szájlakatos időkben de félnek, rettegnek a verstől a foglárok! „Talpra Petőfi! Sírodat rázom: Szólj még egyszer a Szabadságról!” A szabadságról? Petőfi szabadságáról? Amikor abban a hitben szerették volna ringatni magukat, hogy a bőség kosarából számolatlanul lophatnak? Amikor nem sajnálták az erőfeszítést, hogy ránk Toppantsák a szellem napvilágát? Reánk is Toppantották. A szellem, a kultúra romjai alól nézünk ki ma, keresnénk a fényt ebben a talán derengő magyar éjszakában. Járni szólítjuk újra Petőfi Sándort. A szemfedőt a közép-európai népek lerántották róla, ez most a reménységünk. Most, évtizedek óta először mondhatják el a Talpra magyar-t! Budapesten és Nagyszőlősön, Dunaszerdahelyen és Csíkszeredán. Legalábbis reméljük, hogy elmondhatják. Negyven esztendő múltán talán együtt ünnepelhetünk és emlékezhetünk mi tizenégymilliónyian a Kárpátok karolásában. Leírhatjuk, amit eddig tiltott az internacionalista parancsszó: igen, mi, egyazon nemzet fiai, több államban szétosztva ugyan, tizennégymillióan élünk a Dunántúl, a Alföld, a Felvidék és Erdély tájain. És még további jó kétmillióan szerte a földkerekségen, a „nagyvilágban”. A földtekén ettől a márciusi dátumtól csak a mi szívünk ver gyorsabban, a mi torkunkat fogja marokra valami megnevezhetetlen érzés. Derengene? Ha arra gondolok, hogy ezen a márciuson ilyen neveket írhatok Petőfi, Irinyi, Vasvári neve mellé, mint Tőkés László, Kincses Előd, Király Károly, Durai Miklós, Popély Gyula, Fodó Sándor, akkor rábólinthatunk. Hajnalodik. És arra is gondolok most, hogy a toll, az írástudók tolla is közelebb kerül a tisztességhez, mert ezentúl a magyar sajtó ünnepét március 15. piros betűs napja jelzi majd. Nem ama decemberi „sajtónapi” dátum, amelyet úgy jelöltek ki számunkra, mint az áprilisi és a novemberi, évtizedekig megkérdőjelezhetetlen dátumokat. Petőfi Sándort járni szólítjuk. S vele együtt március írástudóit - mert a forradalmas szívűek közül sokan mesterei voltak a tolinak is. Jókai Mór, Vajda János mellett Pákh Albert, Lisznyai Kálmán, Egressy Béni, Tóth Kálmán, Pálffy Albert. Szólítjuk Petőfit, és a 48-as Fiatal Magyarország egyetemistáit, ifjú politikusait, tudósait, hogy ebben az országban, ha még egyszer megtölthetjük, a bőség kosarához többé oda ne férjenek a ragacsos kezűek. A szellem napvilágát körbe ne deszkázhassák az idegen ideológiák bajnokai. Pirkad? A fénnyel előjönnek majd, akika nép nevében akarják túlkiabálni Petőfi Sándort. Akik az ő nevét veszik a szájukra, s közben a szemfödőt rángatnák vissza reá. Persze, most majd megélednek, handabandáznak újra március kofái is. De nekünk mást zúg március. Azt zúgja, amit negyedszázadon át: a magyarság halhatatlan szabadságvágyát. Verjen a mindenkori kofákra, kufárokra a záporos márciusi fény, suhogjon a zászlós tűz! KOSA CSABA A szovjet csapatok kivonása Burlakov állítása nem felel meg a valóságnak Somogyi Ferenc nyilatkozata Somogyi Ferenc külügyi államtitkár szerint Matvej Burlakov vezérezredesnek, a Déli Hadseregcsoport parancsnokának a Pravdában megjelent állítása, miszerint a szovjetek már március 11 -én, vasárnap megkezdték volna a kivonulást, de a magyarok kérésére ezt hétfőre halasztották, nem felel meg a valóságnak. Somogyi Ferenc az MTI tudósítójának a következőket mondotta: „Az említett kijelentés homlokegyenest ellenkezik a tényekkel. Az ellenzéki pártok képviselői is jelen voltak a moszkvai tárgyalásokon, így bizonyíthatják, hogy miként érvelt a magyar kormány a csapatkivonás mielőbbi megkezdése mellett. Nagyon sajnálatos, hogy Burlakov tábornok úr, akinek a Déli Hadseregcsoport parancsnokaként fontos szerepet kell játszania a teljes kivonás lebonyolításában, ennyire nem érti vagy nem akarja érteni mindazt, ami a tárgyalásokon történt, illetve az aláírt egyezményben rögzítésre került.” Az államtitkár a továbbiakban elmondta: a március 12-i időpontban azért állapodott meg a két fél, mert a Szovjetunió nem tudott arra vállalkozni, hogy az aláírást követő napon megkezdje a kivonást, vagyis elindulhasson az első szerelvény Magyarországról a Szovjetunióba. A magyar kormány azt viszont mindenképpen el kívánta kerülni hogy a közvélemény bizonytalanságban maradjon. A közvélemény számára ugyanis akkor nyilvánvaló, hogy a kivonás megkezdődött, ha útnak indulnak a csapatokat szállító szerelvények. De ehhez előkészületekre van szükség, ami időigényes, s így került az egyezménybe az, hogy a csapatkivonás március 12-én kezdődik meg. Ez a dátum a vonatindulás napja.
