Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

1990. március 15. A parlament megtartotta utolsó ülését (Folytatás az 1. oldalról.) egyes elítélések megalapozottságát és tör­vényességét. Annak kimondása, hogy a törvény az elítélést semmisnek tekinti, az elitéit jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálá­sát jelenti. A törvényjavaslat kivételt állapít meg a háborús, illetve a népellenes bűncselek­ményekre, így az ezek miatt történt elítélés­re a semmissé nyilvánítás nem terjed ki. Kulcsár Kálmán szólt a rehabilitáció egyik legnehezebben megoldható problé­májáról, a vagyoni reparációról is. Mint mondotta: a kormány úgy ítéli meg, hogy a kárpótlás teljes körének felmérésére és a társadalmi igazságosság biztosítására to­vábbi vizsgálatokra van szükség. A Minisz­tertanács rövidesen kormánybiztost nevez ki, aki a társadalmi szervek képviselőivel, valamint szakértők bevonásával közösen készíti elő a teljes kárpótlásra vonatkozó jogszabályt. A jogszabály elkészültéig is szükség van néhány olyan intézkedésre, amely a legne­hezebb anyagi körülmények között élő kár­pótlásra jogosultak helyzetét enyhíti. A kor­mány kétmillió forintos alapot különített el a leginkább rászorultak egyszeri segélyezé­sére, s várható, hogy a későbbiekben újabb segélykereteket biztosít. A miniszter arról is szólt, hogy az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések sem­missé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat elfogadása esetén már nincs szükség, s jo­gi indok sem az egyedi eljárások lefolytatá­sára. E törvény alapján ugyanis jogilag is semmis például a Mindszenty József her- cegprimás és sorstársai ügyében hozott ítélet, s ugyanez vonatkozik a különböző, úgynevezett összeesküvési perekre, a papság, a parasztság, a különböző szak­emberek, tudósok és munkások megfé­lemlítésére szolgáló büntetőeljárások el­szenvedőinek ítéleteire. Kulcsár Kálmán a magyar állampolgár­ságtól megfosztó határozatok hatályának megszűnéséről szóló törvényjavaslatot úgy minősítette, hogy az szintén egyfajta jogsé­relem felszámolását szolgálja. Elmondta, hogy 1947-53 között csaknem 1500,1957- 1981 között pedig 203 magyar embert fosztottak meg állampolgárságától. Sem 1953-57 között, sem pedig 1981 után nem került sor ilyen intézkedésre. A vizsgálatok azt állapították meg, hogy az állampolgár­ságtól történő megfosztás gyakorlata még 1957 után sem állt teljesen összhangban a törvényi előírásokkal, a jelenleg érvényesü­lő jogelveinkkel pedig kifejezetten ellenté­tes. Ezért döntött úgy a kormány, hogy kez­deményezi e határozatok hatályának meg­szüntetését. A miniszter felhívta a figyelmet, hogy a határozatok nem a kihirdetésük idő­pontjáig visszamenőleg, hanem a mostani törvény hatályba lépésének napjától vesz­tik érvényességüket. Elmondta azt is hogy a törvényjavaslat előkészítése során két megoldás is szóba került. Az egyik szerint automatikusan állna vissza az állampolgár­ság, a másikszerint pedig azérintettekaka- ratától függően. A kormány úgy ítélte meg, hogy ez utóbbi a kedvezőbb megoldás, hi­szen lehetnek olyan személyek is, akiknek magyar állampolgárságuk automatikus visszaállítása kifejezett hátrányt okozhat, így tehát, akik magyar állampolgárságukat ismét meg kívánják szerezni, az erre vonat­kozó igényüket a köztársasági elnökhöz címzett nyilatkozattal közölhetik. Az állam­polgársági jogviszony a nyilatkozattétel időpontjától, minden külön hatósági aktus nélkül áll helyre. A miniszter végül felhívtaafigyelmetarra: mindenképpen el kell kerülni, hogy az em­beri méltóság helyreállítása során más em­bereket alázzunk meg, s a megtisztulás je­gyében újabb bűnöket kövessünk el. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett Winston Churchill szavaira, aki a II. világháború ele­jén így válaszolt a bűnösök után kiáltóknak: „ha a jelen megpróbál törvényt ülni a múlt felett, elveszítheti a jövőt”. A miniszteri expozét követően az elnöklő Horváth Lajos vitára bocsátotta a törvényja­vaslatokat. Elsőként Marx Gyula (Zala m., 2. vk.) kért szót, és sajnálkozását fejezte ki afö­lött, hogy a jóvátételi törvényre vonatkozó kezdeményezését a Tisztelt Ház januárban elutasította. Újból nyomatékosan leszögez­te: szükség van arra, hogy az igazságtala­nul meghurcoltakésanyagilag tönkretettek az eszmei és jogi jóvátételen túl méltányos anyagi reparációt kapjanak. Mivel a most beterjesztett törvényjavaslat reményt ad ar­ra, hogy teljesül ez az óhaj, a képviselő elfo­gadja és elfogadásra ajánlja. Eke Károly (Csongrád m„ 10. vk.) azt a kérdést vetette fel, vajon kik fizessék a jóvá­tételt. Javasolta, a kormány vegye igénybe a külföldről e célra felajánlott anyagi segít­séget. Tóth Istvánné (Bács-Kiskun m., 11. vk.) arról a szomorú időszakról szólt, amikor ha­difogoly apját várta haza a család. A részletes vitában senki nem kért szót így a határozathozatal következett. Első­ként törvénysértő elítélések semmissé nyil­vánítását kimondó törvényjavaslathoz ér­kezett módosító indítványokról szavaztak, és azokat elfogadták. Ezt követően a tör­vény egészét is nagy többséggel - 338 igenlő szavazattal - elfogadta az Ország- gyűlés. A magyar állampolgárság visz- szaállítására vonatkozó törvényjavaslatot 344 helyeslő és 5 tartózkodó állásfoglalás­sal fogadta el a parlament. Ezután az országgyűlési határozati ja­vaslatok felett döntöttek. Elsőként Debre- czeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.) önálló indítványa alapján a Szovjetunióba jóváté­teli munkára elhurcolt, valamint a Szovjet­unió bíróságai által elítélt és időközben bűncselekmény hiányában rehabilitált ma­gyar állampolgárok sérelmeinek orvoslá­sáról szóló határozatot fogadták el. Ezután az 1945-1963 között személyes szabadságukban jogtalanul korlátozott személyek kárpótlásáról szóló határozat- tervezetet fogadta el az Országgyűlés, csaknem egyhangúan. Az 1938-1945 közötti időszakban a faji vagy nemzetiségi hovatartozás vagy a ná­cizmus elleni magatartásuk miatt deportált vagy egyéb hátrányt szenvedett személyek sérelmeinek orvoslásáról szóló határozat- tervezetet 342 helyeslő szavazattal, 6 tar­tózkodás mellett elfogadták. A magyaror­szági német kisebbség kollektív sérelmei­nek orvoslásáról szóló országgyűlési hatá­rozatot ugyancsak nagy többséggel elfo­gadta a parlament. Németh Miklós a kormány és a parlament együttműködéséről A határozati javaslatok elfogadását kö­vetően Németh Miklós miniszterelnök érté­kelte a kormány és a parlament együttmű­ködését. Bevezetőben elmondta:- Önök most egy közel ötéves periódust zárnak le, mi így együtt - a parlament és kormánya - azonban csak egy 15 hónapos szakaszt. Önöktöbb kormánnyal dolgoztak együtt, de csak az utolsót - ezt a mostanit - tekinthették úgy, hogy az teljes egészében és feltétlenül önöknek felelős. A továbbiakban jogosnak ítélte, hogy az elmúlt 15 hónapra úgy tekintsen vissza, mint az Országgyűlés és a kormány közös múltjára, amelyre mindannyian büszkén, mindenképpen tiszta lelkiismerettel és az elvégzett feladat felett érzett megnyugvás­sal gondolhatnak. A kormánynak a parla­ment szavazott bizalmat, így minden ellen­kező vélemény ellenére abban a meggyő­ződésben dolgozhattak, hogy tevékenysé­gük alkotmányos és törvényes alapon fo­lyik, azaz legitim. Kitért arra: nagyon sokan vannak, akik úgy érzik, ez a parlament és a kormány nem teljesítette azt, amit vártak tőle. Mert nem tel­jesíthetett teljesíthetetlen követeJéseket, nem teremtett jólétet és teljes szociális biz­tonságot, nem számolta fel négy évtized fel­gyülemlett feszültségeit, és még sok min­dent nem tett, amit az emberek várnak és szeretnének. De teljesítette a kor történelmi parancsát, és teljesítette, amit vállalt sőt he­lyenként annál többet is. 1988 vége felé úgy fogtunka közös mun­kához - hangoztatta a miniszterelnök -, hogy egy modellváltást kell végrehajta­nunk, s most a búcsú pillanatában azzal a tudattal állhatunk fel a padsorokból, hogy egy békés rendszerváltás alkotmányos jo­gi lehetőségeit és garanciáit teremtettük meg. Ez példátlan feladat volt, és úgy ér­zem, megfeleltünk neki. Csak úgy sikerül­hetett mindez, hogy a feladattal együtt ma­gunk is megváltoztunk - mondotta. Alapvetően megváltozott a kormány és a parlament politikai természete is. Az állam- párt és a pártállam lebontása nyomán a kormány a nemzet kormányának deklarál­ta magát, amely kizárólag a parlamentnek tartozik felelősséggel. A korábbi egy párt felbomlásával pedig a parlamentben meg­szűnt e párt többségi képviselete. Ezzel lét­rejött a feltétele annak, hogy mind a parla­ment, mind a kormány felszabaduljon a pártérdek kötelező képviselete alól, és pár­tok felett álló, nemzeti érdekeket képvisel­jen. A parlament, a kormány, a pártok és a társadalmi mozgalmak együttműködése tette lehetővé, hogy Magyarországon egy csendes, de valóságos forradalom menjen végbe. Kifejtette: mi nem véres harcokban vívtuk ki a magyar függetlenséget, hanem alkotmányos úton fogadtattukelazta Szov­jetunióval, a környező népekkel és egész Európával. Mi nem véres harcokban bon­tottuk le a pártállamot. Sokkal nehezebb feladatra vállalkoztunk: megszüntettük a diktatúrát, és megteremtettük a demokrá­cia alkotmányos rendjét. Alkotmányjogi úton - népi támogatást és egyetértést él­vezve - építettük ki a demokrácia intéz­ményrendszerét. A nép most szabad választáson döntheti el, hogy milyen tartalommal töltheti meg azt. A nép szuverén, minden politikai erő szá­mára megfellebbezhetetlen döntése zárja le a békés átmenet első szakaszát. Annak a szilárd meggyőződésének adott hangot, hogy ezt a korábbi önmagán felülemelkedő parlament a neki felelős kormány és a poli­tikai erők, a pártok sajátos, ilyen formában szinte példa nélkül álló együttműködése tette lehetővé. A kormány is felülemelkedett saját - vagy tagjai - érdekein. Nem azt nézte, hogy az ő helyzetét mi rontja vagy javítja, hanem azt, hogy az ország, a következő kormány esé­lyeit ne rontsa, hanem javítsa. Nem várt ezért hálát - nem is kapott. Némi megértést ugyan remélt, de biztos abban, hogy önzet­len politikájáért a történelem elégtételt fog szolgáltatni, akárcsak a történelmi tetteket végrehajtó parlamentnek. így jutott el az or­szág a rendszerváltás küszöbéig. A parla­ment és a kormány tiszta lelkiismerettel nézhet vissza a megtett útra. Tévedtünk is és hibákat is követtünk el - mutatott rá -, de legyünk nyugodtak: a hibákkal együtt is szi­lárd aza jogi és politikai alap, amire az euró­pai közös ház magyar szobáját építeni le­het. A továbbiakban megállapította: a parla­ment és a kormány korrekt volt a kölcsönös együttműködésben, alázatos a nemzet szolgálatában, megértő és befogadó a poli­tikái küzdőtérre lépő pártok irányában. Együtt hárították el a fenyegető krízishely­zeteket. Együtt vállalták a felelősséget és nem saját karrierjükért, hanem a haza, a nép érdekeiért. Közösen tette, amit tett, és ezért egymástól nem várható köszönet. En­nek ellenére kiemelte: - Minden bizonnyal önök is csatlakoznak ahhoz, hogy most a kormány és a magam nevében köszönetét mondok Fodor Istvánnak, a Ház megbízott elnökének tevékenységéért, ö ugyanisab- ban a szakaszban vette át tisztségét, ami­kor a parlament sokak véleménye szerint éppen túljutott a zeniten, megalkotta a sar­kalatos törvényeket és megteremtette a le­hetőséget a köztársaság kikiáltására. Utána már gyötrelmes munka követke­zett, ádáz vitákkal, kemény döntésekkel és népszerűtlen intézkedésekkel. Abban, hogy ennek is meg tudtunk felelni, a gyak­ran fenyegető válságokat el tudtuk hárítani, az ő tevékenységének és az Országgyűlés teljes tisztikarának nagy szerepe volt A továbbiakban szólt arról az örökségről, amelyet a parlament és a kormány maga után hagy. Egy dolgot mindenképpen bizo­nyítottak - s erre az egész világ felfigyelt: az alkotmányos forradalom útja Magyaror­szágon járható.- Szeretném önökkel együtt hinni: épülő új házunkban mindenki hazára talál. Veze­tői nem lesznek olyan háziurak, akik kila­koltatják a lakók egy részét csak azért, mert a régi házban elfogadták a régi házirendet. Szeretném hinni: nem fortélyos félelem fog bennünket igazgatni, hanem jogrend, tör­vények és valódi demokrácia. S akkor lé­lekben is hazatalálhat és megbékélhet min­den magyar - hangoztatta. Végezetül a nagy tetteket végrehajtó par­lament utolsó üléséről felhívta a mai ma­gyarokat: akarjanak többek lenni korábbi és mai önmaguknál, hogy ne csak megőriz­ni, de gazdagítani is tudják e hazát. A leköszönő parlament március 15-i ün­nepi megemlékezése a Kossuth téren foly­tatódott. A Rákóczi-induló hangjaira érke­zett a térre Szűrös Mátyás. Fogadta a dísz- zászlóalj parancsnokának jelentését, majd ellépett a díszsorfal előtt. Az ideiglenes ál­lamfő jelenlétével, katonai tiszteletadással, a Himnusz elhangzása közben ünnepélye­sen felvonták az állami zászlót. Ezt követően az állami vezetők a Kos- suth-szobor előtt sorakoztak fel. Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából ko­szorút helyezett el a szobor talapzatán: Szűrös Mátyás a Magyar Köztársaság képviseletében, Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke és Horváth Lajos alelnök az Ország- gyűlés, Németh Miklós miniszterelnök és Med- gyessy Péter miniszterelnök-helyettes, va­lamint Pozsgay Imre államminiszter a Mi­nisztertanács, Eke Károly és Benjámin Judit az Ország- gyűlés független képviselőcsoportja, Roszik Gábor és Debreczeni József a Magyar Demokrata Fórum parlamenti cso­portja, Márton János és Vassné Nyéki Ilona a Magyar Néppárt parlamenti csoportja, Berecz János és Fodor László a Magyar Szocialista Munkáspárt képviselőcsoport­ja, Hámori Csaba és Lestár Lászlóné dr. Varga Mária a Magyar Szocialista Párt kép­viselőcsoportja, Lékai Gusztáv és Szirtesné dr. Tomsits Erika a parlament semleges képviselőcso­portja nevében, továbbá Kárpáti Ferenc honvédelmi mi­niszter, Lőrincz Kálmán altábornagy, a Ma­gyar Honvédség parancsnoka, és Borsits László altábornagy, vezérkari főnök a Ma­gyar Köztársaság Honvédsége képvisele­tében. A koszorúzási ünnepség a Szózat elé- neklésével ért véget. Az ünnepséget követően Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke a búcsúzó képviselők és hozzátartozóik tiszteletére fogadást adott a Parlamentben. lyoztatás nélkül tehettek eleget egy magyarországi meghívásnak, s az utazás egyik állomásaként Báta- székre is ellátogattak. A vendégeket Bognár Jenő, a nagyközségi közös tanács elnöke köszöntötte, majd ezt követően Mészáros Mihály helytör­ténész adott tájékoztatást Bátaszék történetéről a kezdetektől nap­jainkig. Dr. Tóth László jogász a hazai po­litikai viszonyokat vázolta, majd Ócsai Barnabás református lelkész az imaházba invitálta az egyébként kivétel nélkül ugyancsak református szászcsávásiakat. Ócsai Barnabás egy Bibliát adott ajándékba a cso­portot vezető Bíró József tiszteletes úrnak, aki így köszönte meg ezt a fi­gyelmességet: - Annyi örömben van részünk már az első napon, hogy nem biztos, hogy elbírja a szivünk a hátralévő időt. Ám a szászcsávásiak számára az igazi öröm és meghatottság pillana­tai még csak ezután következtek. A Akik először ünnepelhették március 15-ét Erdélyből érkezett kórus Bátaszéken Szászcsávás kicsiny falu Erdély­ben, a Kisküküllő völgyében találha­tó, közel Marosvásárhelyhez. Talán annyit még illik mindehhez hozzá­tenni, hogy a települést kizárólag magyarok lakják. S ráadásul olyan magyarok, akik nagyon szeretnek - és tudnak is - énekelni. Erről tegnap bizonyságot is tett a falu nyolcvanöt fős dalárdája, méghozzá nem más­hol, mint megyénkben, közelebbről Bátaszéken. A diktatúra bukása óta Romániában is enyhültek a megszi­gorítások, s ennek következtében a szászcsávásiak különösebb akadá­Zsoltáréneklés a katolikus templomban A kokárdát fel is tűzték a szászcsávásiak Megsemmisítette a kamatadót az Alkotmánybíróság Alkotmányellenesnek minősítette és teljes egészében megsemmisítette a ka­matadót az Alkotmánybíróság. Döntését rendkívül nagy érdeklődés közepette szerdán délután hirdette ki esztergomi nyilvános ülésén. A határozat rendelkező részét dr. Sólyom László, az Alkotmány- • bíróság elnökhelyettese ismertette. Az Alkotmánybíróság megállapítja - mon­dotta -, hogy a lakáscélú állami kölcsö­nök utáni 1990. évi adófizetésről szóló törvény és a végrehajtási rendelet alkot­mányellenes. Ezért ezt a törvényt és mó­dosított minisztertanácsi rendeletet teljes egészében megsemmisíti. A megsemmi­sített törvény és a minisztertanácsi hatá­rozat az alkotmánybírósági döntés Ma­gyar Közlönyben való közzététele napján veszíti hatályát. (MTI) Kitántorgunk Dél-Afrikába? Több mint tizenötezer magyar állam­polgár nyújtotta be eddig kivándorlási kérelmét a Dél-Afrikai Köztársaság bécsi nagykövetségén - közölte szerdán Bécsben az afrikai állam diplomáciai képviseletének egyik szóvivője. Tájékoz­tatásából kiderült, hogy naponta kétezer magyar jelentkezik a nagykövetségen. A szükséges formanyomtatványok kitölté­se után a jelentkezők hazautaznak - kö­rülbelül három hónapot kell várniuk, amíg postai úton választ kapnak kérel­mükre. Az AFP francia hírügynökség jelenté­sében megjegyzi: a magyarok érdeklő­dését a dél-afrikai állam iránt az keltette fel, hogy a magyar sajtóban - Pik Botha dél-afrikai külügyminiszter januári láto­gatása kapcsán - számos cikk jelent meg erről a témáról. Januárban és_feb­ruárban mintegy 1500 magyar (más ke­let-európai országokból 3500) állam- poglár fordult kivándorlási kérelemmel a bécsi nagykövetséghez. A „tömeges ro­ham” valójában azonban egy hete kez­dődött, azután, hogy az egyik magyar fo­lyóiratban olyan írás jelent meg, amely számos - a kivándorlást megkönnyítő - kedvezményt sorolt fel (az útiköltség 80 százalékos megtérítése, a letelepedés­hez szükséges segélyek, stb.). A nagykövetség tisztségviselője sze­rint azonban a jelentkezőknek mindösz- sze tíz százaléka számíthat arra, hogy ké­relmüket elfogadják majd. Főleg azok vannak előnyben, akik mérnöki, orvosi, matematikusi, vegyészi, vagy más felső­fokú képzettséggel rendelkeznek. helybeli általános iskola magyaros ruhába öltözött alsó tagozatos tanu­lói a március 15-i műsorukkal ked­veskedtek a vendégeknek. A Him­nusz, Petőfi versei, majd végezetül a Szózat dallama szemmel látható megindultságot váltott ki az Erdély­ből érkezettekből, s a könnyeken nincs is mit csodálkozni: ők életük­ben először ünnepelhették - nyíltan - március 15-ét. S az már ráadásnak nevezhető, hogy a program befejez­tével mindenki kapott egy-egy piros- fehér-zöld kokárdát... A továbbutazást a római katolikus templom meglátogatása előzte meg, ahol Herendi János plébános mon­dott rövid ismertetést az épületről. El- köszönésképpen a szászcsávási dalárda az Erős várunk nekünk az Is­tenünk elnevezésű zsoltárral tette fe­ledhetetlenné a Bátaszékkel való is­merkedést. Ma már Dunapataj fo­gadja az erdélyieket, akik a hét vé­gén térnek vissza otthonaikba.-szeri-berg-bognár-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents