Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-02 / 28. szám
2 flÉPÜJSÁG 1990. február 2. Befejezte munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) képviselők többsége az utóbbi indítványt támogatta egyetértő szavazatával. Kiemelésre érdemes, hogy Vassné Nyéki Ilona különvéleményének hangot adva módosító indítványt tett, kérve a gazdasági vezetők elszáAmit ma megtehetsz... Az ülésterem szabadabb, úgy is mondhatnám, emberközelibb légterében hosszú idő óta röpködnek az olykor derültséget keltő, mélyebb meggondolásra késztető, türelemre intő idézetek. Oldják ezek a néha még kísértő monotóniát, mely a sokasodó és pengeéles viták ellenére azért néha visz- sza akarná hódítani korábbi helyét. Hális- ten ez már nem megy. Most kiváltképpen nem amikor végre, végre út nyílik a szeptemberi ülésszak óta halmozódó interpellációk, kérdések megtárgyalásának is. Ijesztően sok interpelláció gyűlt össze, s ha arra gondol az ember, hogy amikor interpellál a képviselő szóban vagy írásban, az elintézés határidejét a honatyák és anyák legtöbbje így kérné: „Már tegnap!” Persze, hogy irreális ez a kívánság, hiszen a kormányzati szervek kötelesek a megalapozott interpellációkra hasonló válaszokat adni, csakhogy újabban sokszor fordult, fordul elő -, ami korábban alig -, hogy az előterjesztő nem fogadta, fogadja el a választ és elutasításához csatlakoztak, csatlakoznak a képviselőtársak is. Mivel az idő is pénz, ez sem egyszerű. Vajon mikor jutunk el oda ahol már az lesz a természetes, hogy az állam nem uralja az állampolgárt, hanem szolgálja, és az interpellációkra szánt válaszokat ennek jegyében adja meg a képviselők kéréseire, kérdéseire? Most még gubanc, gubanc hátán. Nem szolgál dicséretünkre!- li Kapkodás nélkül (kellene) Nem sok olyan epizódja van az ülésszak ötödik, hatodik napjának, amire majd életünk mai viharzásának elültével szívesen gondolunk. Pedig azok, akiket a képviseletünkkel megbízva küldtünk az ország házába őt esztendővel ezelőtt, ugyanolyan emberek, mint mi magunk. Szenvedjük, szenvedik a rendszerváltás, tisztulás percekre se szünetelő folyamatait. Mi kicsiben, ők országos méretekben, a közélet rivaldafényében élik majd, hogy ebben a mi vértelen forradalmunkban csak a higgadt, átgondolt, kapkodás nélküli cselekvés zsinórmértéke mentén haladva bontható le közeli múltunk. Pokolian nehéz? Igen, mert akarjuk, nem akarjuk, munkálnak bennünk azok a lelketnyomorító ázsiai mechanizmusok, amit eddig politikai kultúrának hittünk. Néha úgy tűnik, hogy keressük, keressük, de ha nem vigyázunk, indulatoktól megvakítva végleg elveszítjük képességünket a nemzetet boldogító rendre. Miközben semmit sem kívánunk olyan hevesen, mint azt a kibontakozást, ami ehhez a rendhez elvezet. Sokat, szomoritóan sokat mondanak az üres helyek, a távolmaradók miatti döntésképtelenség. Februárban még nehezebb lesz képviselőink helyzete, mert a mainál is jobban nyomaszthatja őket a tudat, hogy öt évvel ezelőtt az ország sorsával rájuk bíztuk a mi sorsunkat. Most egyszerre kell számadást tenni és higgadtan, kapkodás nélkül elvégezni mindazt, ami a demokratikus parlamentarizmus közeli honfoglalásának feltétele. Vállalják már föl ezt a kötelességet, mert helyettük ezt senki se teheti meg! - óa moltatását is. Ezt a javaslatot az Országgyűlés elutasította. Sági Gáborné (Fejér m., 10. vk.) a honvédelmi miniszterhez interpellált a sárbogárdi helyőrség üres szolgálati lakásainak hasznosítása tárgyában. Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszterválaszul elmondta: Sárbogárd környékén a hadsereg légvédelmének egyik fontos rakétaegysége állomásozik. Ennek fejlesztése és a személyi állomány bővítése néhány évvel ezelőtt még a tárca elképzelései között szerepelt, ezért épültek a szolgálati lakások. Hozzátette: a folyamatos haderőcsökkentés nyomán a tervezett bővítés elmaradt, így a szolgálati lakásokba sem költöztek be. Éppen ezért a Honvédelmi Minisztérium 35 üresen álló lakást felajánlott a sárbogárdi tanácsnak. Sági Gáborné a miniszteri választ nem fogadta el, mondván: a felajánlott 35 lakás jelenleg lakhatatlan, s a felújítási költség majdnem annyi lenne, mint az új lakások megépítése. Márpedig a sárbogárdi tanács az ehhez szükséges pénzforrással nem rendelkezik. Bár a képviselő nem értett egyet a miniszteri válasszal, az Országgyűlés azt elfogadta. Öt óra előtt néhány perccel befejezte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka. A ■képviselők 13 napirendet tárgyaltak meg, s két törvényjavaslatban nem sikerült dönteni. A családjogi törvény értelmezése még az Alkotmánybíróságra vár, s csak ezután kerül a következő ülésszakon a képviselők elé. Ugyancsak ekkor - a február 27-én kezdődő ülésszakon - döntenek a képviselők jogállásáról szóló törvénytervezetről. Kiből lesz a jó tanító? Tanácskozás egy kísérletről A Kaposvári Tanítóképző Főiskola Szekszárdi Kihelyezett Tagozata, az Országos Oktatáskutató Intézet finanszírozásával az 1988/89-es tanévre jelentkezett tanító szakos hallgatók körében kísérletet végzett a képzési folyamatban megvalósítható szelekció lehetőségeiről. A kísérlet tapasztalatairól tegnap kétnapos tanácskozás kezdődött Szekszárdon. Először dr. Deli István tagozatigazgató köszöntötte a társintézmények vezetőit, képviselőit, a megjelent pedagógusokat, majd bevezetőként elmondta, hogy a módszerek, melyeket kidolgoztak, abszolút biztonsággal nem mutatják meg, kiből lesz jó tanító, és ki nem alkalmas a pályára, de továbbfejlesztve, finomítva lehetővé tehetik az úgynevezett belső válogatást. Ezt követően dr. Völgyesi Pál egyetemi tanár és dr. J. Szilágyi Klára, az oktatás- kutató intézet tudományos munkatársa a kísérlet célkitűzéseiről, a felvételi vizsga- rendszer korszerűsítésében várható hatásáról, dr. Gáspár Mihály, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola docense, W. Mikó Magdolna, a kecskeméti Tanítóképző Főiskola főigazgatóhelyettese a felvételi megújításával kapcsolatos intézményi kutatási eredményeikről számoltak be. Délután Lovász Zsuzsanna, a szekszárdi főiskola neveléstudományi tanszékének pszichológusa a tanítói pályaalkalmasság megítélésében felhasználható pszichológiai eljárásokat ismertette, Szente István adjunktus a csoportos pedagógiai gyakorlatok szerepéről, dr. Pécsi Benjamin adjunktus az elsőéves főiskolások tanítói pályára való alkalmasságának a pedagógiai naplókban való tükröződéséről szólt. Baksa Józsefné, a gyakorló általános iskola igazgatóhelyettese a hallgatók a gyakorlati képzés során történő megfigyelésének szempontjait és ezek tanulságait mondta el. Ma a szekszárdi kísérlet további rész- eredményeit tárják fel a vizsgálatot végző oktatók. Közéleti hírek A Független Kisgazda Párt Szekszárdi Szervezete ügyviteli és ügyeleti irodát tart Szekszárdon a Hunyadi u. 5. szám alatti - volt TIT-székház - épületében. Az iroda munkatársai és az alapszervezet vezetői KEDDEN-SZER- DÁN-CSIÍTÖRTÖKÖN és PÉNTEKI napokon 15 h-tól 18 h-ig várja az érdeklődőket mindazon ügyekben, melyekben a Kisgazdapárt segítséget tud nyújtani. . FKgP Szekszárdi Szervezete * A Független Kisgazda Párt Szekszárdi Szervezete minden hét csütörtöki napon 18 h kezdő időponttal, az aktuális politikai helyzetről, a választással kapcsolatos eseményekről, a párt programjáról TAGGYŰLÉST tart, melyre mint nyilvános taggyűlésre szeretettel várja az érdeklődőket. FKgP Szekszárdi Szervezete * A Független Kisgazdapárt Sióagárdi Szervezete 1990. január 23. napján tartotta alakuló ülését. Az ülésen részt vett a Független Kisgazda Párt szekszárdi választókörzetének képviselőjelöltje FARKAS SÁNDOR és közvetlen beszélgetés formájában találkozott választóival. FKgP Sióagárdi Szervezete * Február 2-án (pénteken) 18 órakor Decsen, a faluházban falugyűlést tartanak, melyen bemutatkozik Farkas Sándor, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt I. sz. választókörzetének képviselőjelöltje. Független Kisgazda Párt 9 * Pólyák Sándor, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjelöltje választási gyűlésen mutatkozik be 1990. február 3-án (szombaton) 18 órakor Medinán a kultúrotthonban, február 4-én (vasárnap) 16 órakor Tolnán a, pártház épületében. Minden érdeklődőt szeretettel várnak! (SZDSZ) * A Szabad Demokraták Szövetsége Bonyhádi Szervezete bemutatkozó gyűlést tart 1990. február 2-án (pénteken) 18 órakor Nagymányokon a kultúrotthonban. A gyűlésen részt vesz Barcza Imre a körzet képviselőjelöltje. A helyszínen lehetőség nyílik a kitöltött ajánlási szelvények leadására is. Mindenkit szeretettel várnak! (SZDSZ) * Megjelent a Hangoló, Szekszárd és környéke közéleti lapja. Néhány cím a sok közül: Bemutatkozó beszélgetés a szocialista párt képviselőjelöltjével. Iroda stempli nélkül. A legidősebb, egy új és a legfiatalabb. Fizessenek a tatárok. Szereti Ön a sósavas kefirt? A lap kapható szombattól a szocialista párt választási irodájában, Szekszárd, Kölcsey itp. 24-25. Terjeszti a párttagság. (Ma estétől átvehető a fenti címen.) * Az MSZMP tamási szervezetének február 1 -jén tartott vezetőségi ülése úgy határozott, hogy csatlakozik a kamatadó ellen tiltakozók népes táborához és aláírásgyűjtést szervez annak érdekében, hogy az Országgyűlés a februári ülésén vonja vissza az elégedetlenséget kiváltó döntését. (MSZMP) Bush az unió helyzetéről George Bush további jelentős európai haderőcsökkentést javasolt a Szovjetuniónak szerda esti beszédében. Az amerikai elnök a törvényhozás tagjai előtt mondotta el a szokásos évi „jelentést az unió helyzetéről” amelyben vázolta kormányának bélés külpolitikai szándékait. Bush javasolta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió a tervezettnél nagyobb mértékben csökkentse csapatainak számát Közép-Európában: 275 000 helyett a két nagyhatalom egyenként csak 195 000 főnyi hadsereget állomásoztas- son a térségben. Ez azt jelentené, hogy 65 000 amerikai és 370 000 szovjet katonát vonnának ki, s azokat le is szerelnék. Egy év, kontra 21 perc Békés tüntető a fővárosi aszfalton Imrő János, a majosi rokkantnyugdíjas bányász egy esztendeje várt, hogy az őt megillető és jogosan járó nyugdíját megkapja. Nem így történt Kért, levelezett, utazott, mint azt a Népújság is megírta már. Végül jelezte, ha nem nyer orvoslást az ügy, bizony a Váci út 73. elé ül kisautójában a maga kis transzparenseivel, és tüntet. Addig, amíg meg nem oldják problémáját. Nos, tegnap hajnali négykor indult Pestre, és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság előtt parkolta le a piros kis Polski Fiatat. Kiragasztotta papírjait... A portás rövidesen kérlelni kezdte, álljon le a járdáról... Majd hamar „befutott” a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság főelőadója, Hunyadi István. Ő segített. Alig fél óra múltán már a 14. emelet felé repíti páciensünket a lift. Az igazgatónő szobájába. Ott az intézet jogtanácsosa és az igazgatóhelyettes is jelen vannak. Az ügyirat kéznél, a stáb igen segítőkész. Nyugtatják Imrő Jánost. Negyedóra múltán minden tisztázódik. A Mecseki Szénbányáknak sokszor és szépen is hiába kö- nyörgött a Nyugdíjfolyósító Intézet az ügy elintézésének köteles segítésére. Hiába, s mivel az intézet nem hatóság, így eddig tartott a lebonyolítás. Imrő János egy akta volt a bánya szemében, az ügyintéző pedig nem a szorgalmáért kap majd Kos- suth-díjat ez ügyben. Egy év után 21 perc is elegendő volt ahhoz, hogy Imrő János a pénztárhoz fáradjon, felvegye az egy év utáni 16 ezer Ft különbözetet. A szomorú ebben a társasjátékban az, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság éppen úgy szenKis Polski a „nagy” épület előtt védő alany, mint a rokkantnyugdíjas, szívbeteg bányász, ök ketten - mármint a bányász és az intézet - sűrűn kértek egymástól a háborgatásért elnézést, de az, aki miatt mindez így történt - vagyis a bányaüzem - mit sem érzékelt ebből. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon elmondhatják, rövid úton és közös megelégedettségre eltüntettek egy tüntetőt... Az hazament. Kiveszekedteazt, ami megillette.- szabó - Fotó: Ritzel Ez már a problémafelvetés stádiuma Útibeszámoló (5.) Mint gyermek kezében a kés... Vásárhelyen a Transilvania Hotelben szálltunk meg. De csak hajnalban jutottunk ágyba, mert ott Hunyadi László szobrász vendégei voltunk. Aki mellesleg Erdélyor- szág egyik legjobb ötvösművésze is. Ö embereket hívott meg, aminek nagyon örültem, orvosokat, szobrászokat, irodalmárt, . mindenféle embert. És elbeszélgettünk. Nagyon sok mindenre rátekintése nyílt az embernek. Ott találkoztam azzal a magyar szobrásszal, akit a forradalom első napjaiban egy este nyolc-tíz férfi körülvett, megragadták, és a bajszát szálanként kitép- desték. Ide tartozik az is, amikor hajnalban társaim már szálláshelyükön voltak, de nekem még el kellett mennem két helyre. A második cím Löwith Egon szobrászművész volt, akinek nemrég nyitottuk meg kiállítását Dombóváron. Kolozsváron Löwith Egon műterméből hajnali háromkor jöttem el. Ő mondta: aludjak ott, most már lehet, ne menjek ilyenkor el, csak statárium van, ebben az órában nem mozognak az emberek Kolozsváron. De hát nekem vissza kellett mennem a többiekhez, hogy ne idegeskedjenek, hogy hol vagyok. Elindultam. Hát, amit mondok, azt vagy leírod, vagy nem. Jöttem a Fő térre levezető utcán. A Házsongárdi temető felől. Nagy sötétség, lámpák csak itt-ott égnek. Rengeteg a gyertya, mert ahol valakit lelőttek, az emberek miniravatalt állítottak fel. Ilyen sok helyen volt, és ebben a nagy csendben, ebben a sötétségben én magam is úgy éreztem, mintha egy hatalmas ravatalon lennék... Jövök lefele az utcán, és... szóval vizelnem kellett. Odaállok egy fához. Egyszer csak látom, hogy párhuzamosan a Mátyás szoborral, tehát a Fő térről jön fölfele egy autó, és már majdnem a sarokhoz ér, amikor látom, hogy jön a másik utcából, rá merőleges utcából, tudod, egy gyalogos. És akkor egyszerre odaérnek a sarokhoz, az autó nagyon szépen, lassan jött, majd kiugráltak belőle az emberek, megfogták ezt a gyalogost, bevágták a kocsiba, bár ellenkezett, még egyet-kettőt tudott kiabálni, bevágták, az egyirányú utcában megfordult az autó, és arra, amerről jött, eltűnt. Egy darabig ott vacilláltam, hogy most átmenjek-e a téren. Mert hiszen a Fő téren kell keresztül mennem. Vagy ne menjek át a Fő téren... De hát azt gondoltam: Szeve- rin, légy férfi. Aztán elindultam. Mert hiába megyek körbe, a temető felé, vissza, akkor is ugyanide jutok, akkor is át kell mennem a téren. MindegySzóval én azt hiszem, nem alaptalan az, hogy félnek az emberek. Mert nem lehetett tudni, hogy most szekusok fogtak el egy embert, vagy emberek fogtak el egy sze- kust. Eddig, ha a szekusra ránéztek, látták, hogy egyenruhában van, tudták, hogy ő ki. Tudták, hol a laktanya, hol székel, hol alszik.- Sokan jártak civilben. De akkor is rá lehetett érezni a viselkedésmódjukból, hogy kicsodák. De most a viselkedésmódjuk megváltozott.- Hát igen... Mint a kaméleonnak.- Igen.- Igen. Ilyen ez a világ. Én azt hiszem, hogy mi, emberek vagyunk ilyenek. Igen...- Tehát ez azt jelenti, hogy ott még egyáltalán nincs biztonság.- Nincs biztonság, és nagyon félnek az emberek.- Dacára annak, hogy ilyen nagyon félnek, mégis kimennek a térre. Mi ennek a lélektani magyarázata?- Hát... én azt hiszem, hogy a szabadság szele... ami megcsapta az embereket. Ez megmozgatja őket. Valamit tenni... valami kíváncsiság... De ez nem egy határozott dolog. Állítom: ezeken a tereken az emberek egy kicsit téblábolva vannak jelen. A tömegre gondolok. Mert vannak emberek, akik nagyon határozottan tudják, hogy mit kell cselekedni. Ez a kisebbség, természetesen... A többség tétova. Bátortalan. De hát ez érthető. Hisz mit is kezdhetnének a szabadsággal? Annyira új „édesség” számukra, hogy az izét se érzik igazán. Csak azt érzékelik, hogy valami történik. De nem tudnak vele mit tenni. Mint gyermek kezében a kés... nem az övé. De fantasztikus hatással voltak rám azok az emberek, akikkel találkoztam, és akik tudják, hogy mit kell tenni. Hogy ők hogy vannak ebben a korszakban jelen. Sütő Andrásnál reggel hat óráig voltak az újságírók volt lapjától. A város vezetői. Az új vezetők. A tenni akarók. És ő megfeledkezik arról, hogy már nem harmincéves. Hogy a már említett szobrász a Szabadság szobrával birkózik. Hogy a festő megfesti a Vörös kakasát. Hogy a másik szobrász vállalja, és osztják az élelmet és a ruhát. Egy kicsit irigylem is őket. Úgy érzem: ők nem csak beszélnek, hanem cselekszenek. Idehaza meg egy kicsit több a beszéd, mint a cselekvés. (Folytatjuk.)