Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-02 / 28. szám

2 flÉPÜJSÁG 1990. február 2. Befejezte munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) képviselők többsége az utóbbi indítványt tá­mogatta egyetértő szavazatával. Kiemelésre érdemes, hogy Vassné Nyéki Ilona különvé­leményének hangot adva módosító indít­ványt tett, kérve a gazdasági vezetők elszá­Amit ma megtehetsz... Az ülésterem szabadabb, úgy is mond­hatnám, emberközelibb légterében hosszú idő óta röpködnek az olykor derültséget keltő, mélyebb meggondolásra késztető, türelemre intő idézetek. Oldják ezek a néha még kísértő monotóniát, mely a sokasodó és pengeéles viták ellenére azért néha visz- sza akarná hódítani korábbi helyét. Hális- ten ez már nem megy. Most kiváltképpen nem amikor végre, végre út nyílik a szep­temberi ülésszak óta halmozódó interpel­lációk, kérdések megtárgyalásának is. Ijesztően sok interpelláció gyűlt össze, s ha arra gondol az ember, hogy amikor inter­pellál a képviselő szóban vagy írásban, az elintézés határidejét a honatyák és anyák legtöbbje így kérné: „Már tegnap!” Persze, hogy irreális ez a kívánság, hiszen a kor­mányzati szervek kötelesek a megalapo­zott interpellációkra hasonló válaszokat adni, csakhogy újabban sokszor fordult, fordul elő -, ami korábban alig -, hogy az előterjesztő nem fogadta, fogadja el a vá­laszt és elutasításához csatlakoztak, csat­lakoznak a képviselőtársak is. Mivel az idő is pénz, ez sem egyszerű. Vajon mikor ju­tunk el oda ahol már az lesz a természetes, hogy az állam nem uralja az állampolgárt, hanem szolgálja, és az interpellációkra szánt válaszokat ennek jegyében adja meg a képviselők kéréseire, kérdéseire? Most még gubanc, gubanc hátán. Nem szolgál dicséretünkre!- li ­Kapkodás nélkül (kellene) Nem sok olyan epizódja van az ülésszak ötödik, hatodik napjának, amire majd életünk mai viharzásának elültével szívesen gondolunk. Pedig azok, akiket a kép­viseletünkkel megbízva küldtünk az ország házába őt esztendővel ezelőtt, ugyan­olyan emberek, mint mi magunk. Szenvedjük, szenvedik a rendszerváltás, tisztu­lás percekre se szünetelő folyamatait. Mi kicsiben, ők országos méretekben, a közélet rivaldafényében élik majd, hogy ebben a mi vértelen forradalmunkban csak a higgadt, átgondolt, kapkodás nélküli cselekvés zsinórmértéke mentén ha­ladva bontható le közeli múltunk. Pokolian nehéz? Igen, mert akarjuk, nem akar­juk, munkálnak bennünk azok a lelketnyomorító ázsiai mechanizmusok, amit ed­dig politikai kultúrának hittünk. Néha úgy tűnik, hogy keressük, keressük, de ha nem vigyázunk, indulatoktól megvakítva végleg elveszítjük képességünket a nem­zetet boldogító rendre. Miközben semmit sem kívánunk olyan hevesen, mint azt a kibontakozást, ami ehhez a rendhez elvezet. Sokat, szomoritóan sokat mondanak az üres helyek, a távolmaradók miatti döntésképtelenség. Februárban még nehe­zebb lesz képviselőink helyzete, mert a mainál is jobban nyomaszthatja őket a tu­dat, hogy öt évvel ezelőtt az ország sorsával rájuk bíztuk a mi sorsunkat. Most egy­szerre kell számadást tenni és higgadtan, kapkodás nélkül elvégezni mindazt, ami a demokratikus parlamentarizmus közeli honfoglalásának feltétele. Vállalják már föl ezt a kötelességet, mert helyettük ezt senki se teheti meg! - óa ­moltatását is. Ezt a javaslatot az Országgyű­lés elutasította. Sági Gáborné (Fejér m., 10. vk.) a honvé­delmi miniszterhez interpellált a sárbogárdi helyőrség üres szolgálati lakásainak hasz­nosítása tárgyában. Kárpáti Ferenc honvédelmi minisztervála­szul elmondta: Sárbogárd környékén a hadsereg légvé­delmének egyik fontos rakétaegysége állo­másozik. Ennek fejlesztése és a személyi ál­lomány bővítése néhány évvel ezelőtt még a tárca elképzelései között szerepelt, ezért épültek a szolgálati lakások. Hozzátette: a fo­lyamatos haderőcsökkentés nyomán a ter­vezett bővítés elmaradt, így a szolgálati laká­sokba sem költöztek be. Éppen ezért a Hon­védelmi Minisztérium 35 üresen álló lakást felajánlott a sárbogárdi tanácsnak. Sági Gáborné a miniszteri választ nem fo­gadta el, mondván: a felajánlott 35 lakás je­lenleg lakhatatlan, s a felújítási költség majd­nem annyi lenne, mint az új lakások megépí­tése. Márpedig a sárbogárdi tanács az ehhez szükséges pénzforrással nem rendelke­zik. Bár a képviselő nem értett egyet a minisz­teri válasszal, az Országgyűlés azt elfogadta. Öt óra előtt néhány perccel befejezte mun­káját az Országgyűlés januári ülésszaka. A ■képviselők 13 napirendet tárgyaltak meg, s két törvényjavaslatban nem sikerült dönteni. A családjogi törvény értelmezése még az Al­kotmánybíróságra vár, s csak ezután kerül a következő ülésszakon a képviselők elé. Ugyancsak ekkor - a február 27-én kezdődő ülésszakon - döntenek a képviselők jogállá­sáról szóló törvénytervezetről. Kiből lesz a jó tanító? Tanácskozás egy kísérletről A Kaposvári Tanítóképző Főiskola Szek­szárdi Kihelyezett Tagozata, az Országos Oktatáskutató Intézet finanszírozásával az 1988/89-es tanévre jelentkezett tanító szakos hallgatók körében kísérletet vég­zett a képzési folyamatban megvalósít­ható szelekció lehetőségeiről. A kísérlet tapasztalatairól tegnap kétnapos tanács­kozás kezdődött Szekszárdon. Először dr. Deli István tagozatigazgató köszöntötte a társintézmények vezetőit, képviselőit, a megjelent pedagógusokat, majd bevezetőként elmondta, hogy a mód­szerek, melyeket kidolgoztak, abszolút biz­tonsággal nem mutatják meg, kiből lesz jó tanító, és ki nem alkalmas a pályára, de to­vábbfejlesztve, finomítva lehetővé tehetik az úgynevezett belső válogatást. Ezt követően dr. Völgyesi Pál egyetemi tanár és dr. J. Szilágyi Klára, az oktatás- kutató intézet tudományos munkatársa a kísérlet célkitűzéseiről, a felvételi vizsga- rendszer korszerűsítésében várható ha­tásáról, dr. Gáspár Mihály, a szombathe­lyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola docense, W. Mikó Magdolna, a kecske­méti Tanítóképző Főiskola főigazgató­helyettese a felvételi megújításával kap­csolatos intézményi kutatási eredmé­nyeikről számoltak be. Délután Lovász Zsuzsanna, a szekszárdi főiskola neve­léstudományi tanszékének pszichológu­sa a tanítói pályaalkalmasság megítélé­sében felhasználható pszichológiai eljá­rásokat ismertette, Szente István adjunk­tus a csoportos pedagógiai gyakorlatok szerepéről, dr. Pécsi Benjamin adjunktus az elsőéves főiskolások tanítói pályára való alkalmasságának a pedagógiai naplókban való tükröződéséről szólt. Baksa Józsefné, a gyakorló általános is­kola igazgatóhelyettese a hallgatók a gyakorlati képzés során történő megfi­gyelésének szempontjait és ezek tanul­ságait mondta el. Ma a szekszárdi kísérlet további rész- eredményeit tárják fel a vizsgálatot végző oktatók. Közéleti hírek A Független Kisgazda Párt Szekszárdi Szervezete ügyviteli és ügyeleti irodát tart Szekszárdon a Hunyadi u. 5. szám alatti - volt TIT-székház - épületében. Az iroda munkatársai és az alapszervezet vezetői KEDDEN-SZER- DÁN-CSIÍTÖRTÖKÖN és PÉNTEKI napokon 15 h-tól 18 h-ig várja az érdeklődőket mindazon ügyekben, me­lyekben a Kisgazdapárt segítséget tud nyújtani. . FKgP Szekszárdi Szervezete * A Független Kisgazda Párt Szekszárdi Szervezete minden hét csütörtöki napon 18 h kezdő időponttal, az ak­tuális politikai helyzetről, a választással kapcsolatos eseményekről, a párt programjáról TAGGYŰLÉST tart, melyre mint nyilvános taggyűlésre szeretettel várja az érdeklődőket. FKgP Szekszárdi Szervezete * A Független Kisgazdapárt Sióagárdi Szervezete 1990. január 23. napján tartotta alakuló ülését. Az ülésen részt vett a Független Kisgazda Párt szekszárdi választókörzetének képviselőjelöltje FARKAS SÁNDOR és köz­vetlen beszélgetés formájában találkozott választóival. FKgP Sióagárdi Szervezete * Február 2-án (pénteken) 18 órakor Decsen, a faluházban falugyűlést tartanak, melyen bemutatkozik Farkas Sándor, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt I. sz. választókörzetének képviselőjelöltje. Független Kisgazda Párt 9 * Pólyák Sándor, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjelöltje választási gyűlésen mutatkozik be 1990. február 3-án (szombaton) 18 órakor Medinán a kultúrotthonban, február 4-én (vasárnap) 16 órakor Tolnán a, pártház épületében. Minden érdeklődőt szeretettel várnak! (SZDSZ) * A Szabad Demokraták Szövetsége Bonyhádi Szervezete bemutatkozó gyűlést tart 1990. február 2-án (pénte­ken) 18 órakor Nagymányokon a kultúrotthonban. A gyűlésen részt vesz Barcza Imre a körzet képviselőjelöltje. A helyszínen lehetőség nyílik a kitöltött ajánlási szelvények leadására is. Mindenkit szeretettel várnak! (SZDSZ) * Megjelent a Hangoló, Szekszárd és környéke közéleti lapja. Néhány cím a sok közül: Bemutatkozó beszélge­tés a szocialista párt képviselőjelöltjével. Iroda stempli nélkül. A legidősebb, egy új és a legfiatalabb. Fizessenek a tatárok. Szereti Ön a sósavas kefirt? A lap kapható szombattól a szocialista párt választási irodájában, Szekszárd, Kölcsey itp. 24-25. Terjeszti a párttagság. (Ma estétől átvehető a fenti címen.) * Az MSZMP tamási szervezetének február 1 -jén tartott vezetőségi ülése úgy határozott, hogy csatlakozik a ka­matadó ellen tiltakozók népes táborához és aláírásgyűjtést szervez annak érdekében, hogy az Országgyűlés a februári ülésén vonja vissza az elégedetlenséget kiváltó döntését. (MSZMP) Bush az unió helyzetéről George Bush további jelentős európai haderőcsökkentést javasolt a Szovjetunió­nak szerda esti beszédében. Az amerikai elnök a törvényhozás tagjai előtt mondotta el a szokásos évi „jelentést az unió helyze­téről” amelyben vázolta kormányának bél­és külpolitikai szándékait. Bush javasolta, hogy az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió a tervezettnél na­gyobb mértékben csökkentse csapatainak számát Közép-Európában: 275 000 helyett a két nagyhatalom egyenként csak 195 000 főnyi hadsereget állomásoztas- son a térségben. Ez azt jelentené, hogy 65 000 amerikai és 370 000 szovjet katonát vonnának ki, s azokat le is szerelnék. Egy év, kontra 21 perc Békés tüntető a fővárosi aszfalton Imrő János, a majosi rokkantnyugdíjas bányász egy esztendeje várt, hogy az őt megillető és jogosan járó nyugdíját meg­kapja. Nem így történt Kért, levelezett, uta­zott, mint azt a Népújság is megírta már. Vé­gül jelezte, ha nem nyer orvoslást az ügy, bizony a Váci út 73. elé ül kisautójában a maga kis transzparenseivel, és tüntet. Ad­dig, amíg meg nem oldják problémáját. Nos, tegnap hajnali négykor indult Pest­re, és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság előtt parkolta le a piros kis Polski Fiatat. Kira­gasztotta papírjait... A portás rövidesen kérlelni kezdte, álljon le a járdáról... Majd hamar „befutott” a Nyugdíjfolyósító Igazga­tóság főelőadója, Hunyadi István. Ő segí­tett. Alig fél óra múltán már a 14. emelet felé repíti páciensünket a lift. Az igazgatónő szobájába. Ott az intézet jogtanácsosa és az igazgatóhelyettes is jelen vannak. Az ügyirat kéznél, a stáb igen segítőkész. Nyugtatják Imrő Jánost. Negyedóra múltán minden tisztázódik. A Mecseki Szénbá­nyáknak sokszor és szépen is hiába kö- nyörgött a Nyugdíjfolyósító Intézet az ügy elintézésének köteles segítésére. Hiába, s mivel az intézet nem hatóság, így eddig tartott a lebonyolítás. Imrő János egy ak­ta volt a bánya szemében, az ügyintéző pedig nem a szorgalmáért kap majd Kos- suth-díjat ez ügyben. Egy év után 21 perc is elegendő volt ahhoz, hogy Imrő János a pénztárhoz fáradjon, felvegye az egy év utáni 16 ezer Ft különbözetet. A szomorú ebben a társasjátékban az, hogy a Nyug­díjfolyósító Igazgatóság éppen úgy szen­Kis Polski a „nagy” épület előtt védő alany, mint a rokkantnyugdíjas, szívbeteg bányász, ök ketten - mármint a bányász és az intézet - sűrűn kértek egymástól a háborgatásért elnézést, de az, aki miatt mindez így történt - vagyis a bányaüzem - mit sem érzékelt ebből. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon el­mondhatják, rövid úton és közös megelé­gedettségre eltüntettek egy tüntetőt... Az hazament. Kiveszekedteazt, ami megillette.- szabó - Fotó: Ritzel Ez már a problémafelvetés stádiuma Útibeszámoló (5.) Mint gyermek kezében a kés... Vásárhelyen a Transilvania Hotelben szálltunk meg. De csak hajnalban jutottunk ágyba, mert ott Hunyadi László szobrász vendégei voltunk. Aki mellesleg Erdélyor- szág egyik legjobb ötvösművésze is. Ö em­bereket hívott meg, aminek nagyon örül­tem, orvosokat, szobrászokat, irodalmárt, . mindenféle embert. És elbeszélgettünk. Nagyon sok mindenre rátekintése nyílt az embernek. Ott találkoztam azzal a magyar szobrásszal, akit a forradalom első napjai­ban egy este nyolc-tíz férfi körülvett, meg­ragadták, és a bajszát szálanként kitép- desték. Ide tartozik az is, amikor hajnalban társaim már szálláshelyükön voltak, de ne­kem még el kellett mennem két helyre. A második cím Löwith Egon szobrászművész volt, akinek nemrég nyitottuk meg kiállítá­sát Dombóváron. Kolozsváron Löwith Egon műterméből hajnali háromkor jöttem el. Ő mondta: aludjak ott, most már lehet, ne menjek ilyenkor el, csak statárium van, eb­ben az órában nem mozognak az emberek Kolozsváron. De hát nekem vissza kellett mennem a többiekhez, hogy ne ideges­kedjenek, hogy hol vagyok. Elindultam. Hát, amit mondok, azt vagy leírod, vagy nem. Jöttem a Fő térre levezető utcán. A Házsongárdi temető felől. Nagy sötétség, lámpák csak itt-ott égnek. Rengeteg a gyertya, mert ahol valakit lelőttek, az embe­rek miniravatalt állítottak fel. Ilyen sok he­lyen volt, és ebben a nagy csendben, eb­ben a sötétségben én magam is úgy érez­tem, mintha egy hatalmas ravatalon len­nék... Jövök lefele az utcán, és... szóval vi­zelnem kellett. Odaállok egy fához. Egyszer csak látom, hogy párhuzamosan a Mátyás szoborral, tehát a Fő térről jön fölfele egy autó, és már majdnem a sarokhoz ér, ami­kor látom, hogy jön a másik utcából, rá me­rőleges utcából, tudod, egy gyalogos. És akkor egyszerre odaérnek a sarokhoz, az autó nagyon szépen, lassan jött, majd kiug­ráltak belőle az emberek, megfogták ezt a gyalogost, bevágták a kocsiba, bár ellen­kezett, még egyet-kettőt tudott kiabálni, be­vágták, az egyirányú utcában megfordult az autó, és arra, amerről jött, eltűnt. Egy darabig ott vacilláltam, hogy most átmenjek-e a téren. Mert hiszen a Fő téren kell keresztül mennem. Vagy ne menjek át a Fő téren... De hát azt gondoltam: Szeve- rin, légy férfi. Aztán elindultam. Mert hiába megyek körbe, a temető felé, vissza, akkor is ugyanide jutok, akkor is át kell mennem a téren. Mindegy­Szóval én azt hiszem, nem alaptalan az, hogy félnek az emberek. Mert nem lehetett tudni, hogy most szekusok fogtak el egy embert, vagy emberek fogtak el egy sze- kust. Eddig, ha a szekusra ránéztek, látták, hogy egyenruhában van, tudták, hogy ő ki. Tudták, hol a laktanya, hol székel, hol al­szik.- Sokan jártak civilben. De akkor is rá le­hetett érezni a viselkedésmódjukból, hogy kicsodák. De most a viselkedésmódjuk megvál­tozott.- Hát igen... Mint a kaméleonnak.- Igen.- Igen. Ilyen ez a világ. Én azt hiszem, hogy mi, emberek vagyunk ilyenek. Igen...- Tehát ez azt jelenti, hogy ott még egyáltalán nincs biztonság.- Nincs biztonság, és nagyon félnek az emberek.- Dacára annak, hogy ilyen nagyon félnek, mégis kimennek a térre. Mi ennek a lélektani magyarázata?- Hát... én azt hiszem, hogy a szabad­ság szele... ami megcsapta az embere­ket. Ez megmozgatja őket. Valamit tenni... valami kíváncsiság... De ez nem egy ha­tározott dolog. Állítom: ezeken a tereken az emberek egy kicsit téblábolva vannak jelen. A tömegre gondolok. Mert vannak emberek, akik nagyon határozottan tud­ják, hogy mit kell cselekedni. Ez a ki­sebbség, természetesen... A többség té­tova. Bátortalan. De hát ez érthető. Hisz mit is kezdhetnének a szabadsággal? Annyira új „édesség” számukra, hogy az izét se érzik igazán. Csak azt érzékelik, hogy valami történik. De nem tudnak vele mit tenni. Mint gyermek kezében a kés... nem az övé. De fantasztikus hatással vol­tak rám azok az emberek, akikkel talál­koztam, és akik tudják, hogy mit kell ten­ni. Hogy ők hogy vannak ebben a kor­szakban jelen. Sütő Andrásnál reggel hat óráig voltak az újságírók volt lapjától. A város vezetői. Az új vezetők. A tenni aka­rók. És ő megfeledkezik arról, hogy már nem harmincéves. Hogy a már említett szobrász a Szabadság szobrával birkózik. Hogy a festő megfesti a Vörös kakasát. Hogy a másik szobrász vállalja, és osztják az élelmet és a ruhát. Egy kicsit irigylem is őket. Úgy érzem: ők nem csak beszélnek, hanem cselekszenek. Idehaza meg egy ki­csit több a beszéd, mint a cselekvés. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents