Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
1990. február 3. TOLNATÁJ - 5 r Szocreál, Nagykónyi 1990 Halmi György: Elég volt a diktátorokból! A tagság, amely végre önmagára talált Akárha színielőadáson lennénk. Körben az alacsony svédpadokat fehér csomagolópapírral vonták be, közöttük szabályos lejáratok. Szemközt a színpad, „MÁV” feliratú raklapemelvényen asztal, rajta terítő, víz, virág, mikrofon. A háttérben fehér poliuretánhab fal, rajta felirat: szeretettel üvdözöljük termelőszövetkezetünk tagjait. A megvilágítás természetes fény, a gépműhely oldalfala vastag kated- rálüveg. A díszlet tökéletes; traktorok, erőgépek, emelők, daru. A szereplők a nagykónyi Koppánymenti Egyesült Téesz tagjai, értényi, kop- pányszántói, nagykónyi emberek. A főszereplő: Molnár János téeszel- nök. A darab címe: Tisztségválasztó közgyűlés. Az esemény a Himnusz eléneklé- sével veszi kedzetét. A hangszóróból óriási hangerővel zeng a keserű sor: „balsors akit régen tép, hozz reá víg esztendőt.” Érdekes közjátékkal kezdődik a gyűlés: Rácz Vince elnökhelyettes hosszasan kotorászik a papírjai között: mire valaki tapsol és hangosan bekiált: „Jó a felkészülés!”. Végre előkerül a papír: jelen vannak 285- en, a gyűlés tehát határozatképes. A jelöltek: az elnöki posztra Korpádi Lajos és Molnár János, elnökhelyettesnek Csepregi Ferenc, Kimmel Pál és Rácz Vince, 15-en a vezetőségi tagok, és javaslatot tesznek a döntő- bizottság tisztségviselőire is. Az alábbiakban a jegyzőkönyv hitelességével igyekszünk számot adni arról a mai és jellegzetesen magyar jelenségről, ha úgy tetszik tragédiáról, ami 1990. január 31-én kilenc órától fél kettőig a nagykónyi téesz gépműhelyében lejátszódott. Mintha csak az évtizedekig elfojtott, mélyben izzó láva tör a felszínre iszonyatos erővel, úgy fakadt ki az emberekből a^keserűség, a panasz, a gyötrelem, a fájdalom, s az elszenvedett nyomorúság. Halmi György, nagykónyi nyugdíjas: A parlamenti választásokon olyan személyeket jelölnek, akiknek tiszta a kezük és nem folytattak népellenes tevékenységet. Korpádi Lajos jelölésével egyetértek: parasztcsaládból származik, tisztakezű, ő a mi fiunk. De Molnár János! Az ötvenes években adóügyi ellenőr volt, elvitte a hízót, kivezette a tehenet az istállóból és lesöpörte a padlásainkat. Tehát népellenes cselekedetet hajtott végre. Azért, hogy megkapjam a fizetett szabadságomat, Tamásiban kellett eljárnom a járásnál. Jogtalan fuvarköltséget számoltatott el, s levonatta az egész havi fizetésemet. Diktatórikus hatalma volt a rendszerben, és kiskirályként élt a téeszben. A földtulajdonos téesztagokat kizárta a nyereségből. Sehol ilyet nem tettek! Nincs szükség tovább népellenes diktátorokra! Le a kiskirályokkal! Egetverő tapsvihar következik, hangosan „úgy van”, „helyes”, „igazat szólt” kiáltás hangzik innen-on- nan. Dravecz Ferenc esztergályos lép a jobb középen elhelyezett mikrofon elé: Molnár János beállította itt magát, mint zseniális közgazdasági szakember. A Kop-Ka Áfész árait akarta letörni csigavásárlás, vad- és meggyfelvásárlás címén. Meg tudná-e mutatni, hogy a csigából, vagy vadból a téesznek mennyi haszna származott? Fizetnek például egy embert azért, hogy a vadat fölvásárolja, holott a hütőházban csak egy vad lóg, ha lóg egyáltalán hónapszám. A meggy elrohadt, ki kellett borogatni és mindenki azon nevetett, hogy Molnár János „szőr meggyet” árul. A meggyből 100 ezer forint kár keletkezett. Felelősségre vonta-e ezért valaki Molnár Jánost? Megkérdezem, tudna-e neveket felsorolni a téesztagok közül, hogy kinek épített az építöbrigád pincét, házat, nyaralót? Ennek az embernek megjár a tűzifa. Tavaly a téesz fűrészelő brigádja két nap dolgozott az erdőn azért, hogy kugliba összevágva ennek az embernek hazaszállítsa. Mennyit fizetett ezért? Megjár-e neki a téesz- kocsival szállítás reggel, délben és este a téesziroda és a háza között, az, hogy az anyósát az orvoshoz vigye, Dórika kislányát pedig iskolába és óvodába? Nem tudnék ötven embert, akivel a 24 év alatt, mióta a téesz elnöke, jót tett volna, de annál többet, akit tisztességtelen módon megsértett, megbántott, bíróság, vagy rendőrség elé hurcolt. Az utóbbi tíz évben a vezetőség Molnár János egyetlen zseniális javaslatát nem utasította el, senki, egy személy sem mert ellene szavazni. Az utolsó napokban is, mikor a jelölőbizottság nevében felkerestük négyen az irodában, nem átallotta azt hazudni, hogy azért nem tudja összehívni a vezetőséget, mert a kislánya beteg. Bementem az iskolába, ahol ott volt a gyerek. Javaslom a megválasztandó téeszvezetőség- nek: ha netán ez az ember nem lenne elnök, az átadás után azonnal zárják ki a téeszből. Hosszan tartó procedúra következik. Egyenként mindenkitől megkérdezik: vállalja-e a jelöltséget, vagy sem. Korpádi Lajos igent mond, s Molnár János is úgy gondolja: továbbra is, és ezek után is vállalja, hogy elnöke lesz a szövetkezetnek. Azt, hogy a szavazócédulára felkerüljenek-e vagy sem: meg kell szavaznia a tagságnak. Molnár Jánosra csupán 34-en szavaztak, tehát fel sem kerülhet a jelölőlistára. Az egyetlen jelölt, s a biztos győztes tehát, s ez már most látszik: Korpádi Lajos. Molnár János ettől függetlenül felolvassa előre megírt beszédét: mi történt az elmúlt öt évben, hogyan áll jelenleg a téesz, mennyi bért, prémiumot, nyereséget fizettek ki, s mennyi a magtárban lévő termény. Az elnöki összefoglaló az előző nap készült, méghozzá azért, mert az eredeti beszámoló, az elmúlt hét péntekén reggelre „szőrén, szálán” eltűnt. Elhangzik egy szabályszerű termelési beszámoló, finom reakció az elhangzottakra, majd néhány bölcs intelem a téesz új vezetőinek. „Huszonnégy évet eltöltötem a téeszben, s biztos, hogy ebben volt jó és van is. Ha valakit halálra ítélnek, az utolsó szó jogán is van módja elmondani, amit akar. Ennyit én is megtehetek. Soha senkire nem haragudtam. Azon igyekeztünk, hogy a faluból kikerült emberek jöjjenek haza, beiskoláztunk embereket, hogy kenyér legyen a kezükben. Mit tettem népellenesen? Adót mindig kellett fizetni és ezután is kell. Én kiálltam a dolgozók mellett, mikor külföldre mentek, vállaltam értük a felelősséget. Egy nagy hibát azonban elkövettem: jobban hallgattam a szakemberekre, mint ahogy kellett volna, akkor, amikor a különböző emberekről elém tették a jegyzőkönyvet. Javaslom az utánam jövőknek: az ilyesminek ne dőljenek be! Kívánom: az elkövetkező időben, mindennapi munkájukban, a családjukban sokkal nagyobb eredményeket produkáljanak, mint amennyit az alatt a 24 év alatt, míg elnök voltam elértek.” Neumayer István vezetőségi tagjelölt. „Végre eljött az az idő, hogy mi választjuk meg a vezetőinket, s nem a pártbizottságról tesznek valakit a nyakunkra. Ne legyen itt olyan vezetőség, hogy fenyegetéssel fogadtassanak el különböző dolgokat, hanem arra törekedjenek, hogy a téesz érdekeit szem előtt tartva a tagság érdekeit is képviseljék úgy, hogy mindenki itt találja meg a számítását, s bátran bemehessen a téeszirodába. Molnár Jánosnak adjuk meg a lehetőséget, hogy tisztázza magát, és bízzuk meg az ellenőrző bizottságot azzal, hogy a vádakat kivizsgálja. Idős Drávecz Ferencné, nyugdíjas: „Hallgassanak meg, ki akarom beszélni magam. Ha sok dolguk is van, hallgassák meg az embereket, ha igazuk van, adjanak nekik igazat, ha nincs, ne adjanak igazat. Ezt a földet, amin a téesz gazdálkodik, a mi őseink hozták ide, s a fiatalok is itt akarnak megélni. Nem akarnak ők mindent elkótyavetyélni. Nem. Itt akarnak élni. S a nyugdíjasok is, karácsonyra ha csak száz forintot is kaptunk volna ókor, valamikor. Nem magamról beszélek. De vannak olyanok, akik nem tudnak az erdőre menni, azoknak nem lehetne egy félméter, vagy egyméter fát adni, és ledobálni a hídjára. Olyan boldogok lettek volna, hogy azt elmondani nem lehet! Az új vezetők ne engedjék meg azt a hátulról jövő nyelvforgatást, hogy jövünk innen, támadunk amonnan. Nagy bajban van az ország, de eddig nem mertünk szólni. Most merünk. S én most a jó Isten áldását kérem a vezetőkre, a dolgozó emberekre, a nyugdíjasokra, erőt, egészséget kívánok a munkájukhoz. Míg tartott a szavazás, interjút kértünk Molnár Jánostól.- Ön rendkívül csúfosan megbukott. A 285 téesztagból csupán 34- en javasolták, hogy felkerüljön a jelölőlistára. Mit szól ehhez?- Az emberek feltételezhetően így ítélték meg a munkámat, tehát az én eddigi munkám nem volt eredményes.- Mi lehet ennek az oka?- A tények: az utolsó évben ötven százalékkal emeltük a bért. Nem tudom mi van a dolog mögött. Nézze: rend és fegyelem nélkül nem lehetett gazdálkodni. Demokrácia a társadalmi életben, és rendkívüli fegyelem a gazdaságban!- Rengeteg vád elhangzott Ön ellen: diktátornak, kiskirálynak tartották, a magánügyei meglehetősen zavarosak. Például a téesz építőbrigádja építette a gunarasi nyaralóját..- Nagykónyiban, aki engem hívott, annak a házépítésében részt vettem, mint segédmunkás. Hordtam a betont, a maltert, a téglát, s ezért visszajöttek nekem segíteni. Nem hiszem, hogy ez különleges bűn...- Ön diktafont vásárolt, s a téesztagok ezt a dolgot úgy emlegetik: nagykónyi Watergate-ügy. Tehát ezzel a készülékkel lehallgatja az emberek egymásközti beszélgetését.- Tévedés. Azért vettünk egy diktafont, hogy ha valaki elmegy egy értekezletre, tanácskozásra, fölvehesse az ott elmondottakat, hiszen képtelenség követni az állandóan változó közgazdasági szabályozókat.- Ön valamikor régen álruhába öltözve, este a tejcsarnok mellé állt, és kihallgatta, hogy mit beszélnek az emberek.- Igen, mert kíváncsi voltam arra, hogy mi a véleményük a téeszről.- Mivel foglalkozik majd, ha történetesen kizárják a téeszből?- Mivel? Gazdálkodni fogok, dolgozni, hizlalom a sertéseket. De az is lehet, hogy elmegyek máshová dolgozni a tanult szakmámban.- Önt az MSZP országgyűlési képviselőnek jelölte a tamási választó- kerületben. A jelölést ezek után is vállalja?- Miért ne vállalnám?- És milyen programmal indul?- A program a kisközségek megtartása, az emberi élet megteremtése. * • * A választás rendben lezajlott, az elnök Korpádi Lajos lett a nagykónyi Koppánymenti Egyesült Téeszben. Molnár János fölvette kalapját és kabátját, a táskáját a hóna alá csapta és felesége oldalán kivonult a műhely- csarnokból. A héten, szerdán délután két órakor Nagykónyiban egy kegyetlen, embertelen korszak lezárult. S a történetnek itt vége szakad. Egyébként Molnár Jánosnak írói ambíciói vannak. Élete regényének a megírására készül... D. VARGA MÁRTA Fotó: D. A. A történet vége: Molnár János levonul a színről
