Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
2 NÉPÚJSÁG Népirtásért életfogytiglan A bukaresti katonai törvényszék pénteken életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte a Ceausescu-diktatúra vezetői ellen indított per négy fővádlottját: Tudor Postelnicut, Ion Dincát, Manea Manescut és Emil Bobut. A tárgyalás utolsó napján aránylag gyorsan peregtek az események. A katonai ügyész súlyosbította az eredeti vádpontot és népirtásban való tettestársi bünrészességgel vádolta a „négyek bandájának” tagjait. Valamennyiükre főbüntetésként az életfogytiglani szabadság- vesztés kiszabását kérte. A védőbeszédek egybehangzóan arra összpontosítottak, hogy a vádlottak nem vettek részt aktívan a népirtásban, de rámutattak arra is, hogy passzívnak bizonyultak abban a pillanatban, amikor adott volt a helyzet Ceausescu lemondatására. Az utolsó szó jogán a főbűnösök úgy nyilatkoztak, hogy megbánták tetteiket, a tények alapos ellenőrzésére hívták fel a katonai törvényszék figyelmét és igazságos ítéletet, megértést kértek. A bíróság több mint kétórai tanácskozás után, a késő délutáni órákban hirdette ki az ítéletet. Vala- mennyiüket népirtásban való tettestársi bűnrészesség miatt életfogytiglani szabadságvesztéssel sújtotta. A vádlottak teljes vagyonát elkobozták, Tudor Postelnicut, Ion Dincát és Emil Bobut megfosztották katonai rangjától. Valameny- nyiüket eltiltották a közügyektöl. A vádlottak, illetve elítéltek közül Ion Dinca tudomásul vette az ítéletet és nem fellebbezett. A többi három vádlott 10 napon belül benyújtja fellebbezését. Rágalmazó kampány a román sajtóban (Folytatás az 1. oldalról.) zatokat, mert az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a pontatlan információk alapján hozott intézkedések feszültségeket okoznak a nemzetiségi területeken. A továbbiakban a nyilatkozat ismételten kinyilvánítja: ragaszkodik a Bolyai Tudományegyetem és más kisebbségi felsőoktatási és kutatóintézetek visszaállításához, mert „ezekben látja a kisebbségek nemzeti identitása megőrzésének és megszilárdításának egyik legfontosabb zálogát”. * Horn Gyula magyar külügyminiszter szenvedélyesen felszólította az új bukaresti vezetést hogy szabjon gátat az újjáéledt román nacionalizmusnak, és állítsa helyre és szavatolja az országban élő nemzeti kisebbségek, a magyarok, a németek és a szerbek jogait. Ezt emelte ki a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lap abból a beszélgetésből, amelyet tudósítója a magyar államférfival folytatott. A tekintélyes lap pénteki számában megjelent nyilatkozatában a miniszter mégállapította: életbevágóan fontos, hogy az új román vezetés, minden új politikai csoportosulás erélyesen felvegye a harcot a román nacionalizmussal. Ez nemcsak a Magyarországhoz, Jugoszláviához és más országokhoz, így az NSZK-hoz fűződő kapcsolatok szempontjából, hanem azért is fontos, mivel a kisebbségi jogok tisztázatlansága megingathatja a román belpolitikát. Nem alapozható meg szilárd demokratikus rendszer, ha nem szavatolják a lehető legnagyobb mértékben a nemzeti kisebbségek jogait. Emellett az olyan rendszer, amely semmibe veszi a kisebbségek jogait, elveszti hitelét a civilizált Európában. A nehézségek nem a második világháború után kezdődtek, hanem már az első után, s a rossz viszonytól nagyon sokat szenvedtünk, több vonatkozásban is mondotta a miniszter. A lap szerint ez utóbbi szavaival Horn Gyula arra célzott, hogy az utóbbi két évben magyar és román menekültek áradata érkezett, magyar politikusok bukaresti, valamint Grósz Károly akkori pártvezető aradi látogatása során diplomáciai bonyodalmak támadtak, de célzott a magyarok tavaly nyári fenyegetettségi érzésére is. Amidőn december 22-én megkezdődött a harc Ceausescu ellen - mondotta - elégtétellel szemléltük e fejleményt, és mindent meg is tettünk, amit csak megtehettünk politikai, erkölcsi és anyagi támogatása végett. Elsősorban december 23-án és a rákövetkező napokban. Számunkra ugyanis létfontosságú volt, hogy elsöpörjék a Ceausescu-renszert, és megkezdődhessék a demokratikus átalakulás - mondotta. Az újság emlékeztetett arra, hogy a magyar külügyminiszter már december 29-én felkereste az új román vezetést. Nem kételkedem a mai legfelsőbb román vezetőknek abbeli szándékában, hogy ők is társak akarnak lenni ebben a törekvésben, és le akarják fektetni egy olyan viszony szilárd alapját, amilyenre nem volt példa hetven esztendeje. Mindamellett meg kell állapítanom, hogy ezeknek az új kapcsolatoknak a kialakítása vontatottan halad - jelentette ki Horn Gyula. Megerősítem, hogy nincsenek kétségeim a mostani román vezetés becsületes szándékai iránt, de meg kell mondanom azt is: aggodalommal tölt el az a körülmény, hogy az ottani apparátus, a kerületek és helységek apparátusa nem tesz ilyen irányú lépéseket. Ellenkezőleg, a folyamatot inkább fékezik. Horn Gyula felidézte, hogy december 29-én sok konkrét kérdésben megállapodtak. A román vezetés politikailag hatálytalanított számos megalázó, hátrányosan megkülönböztető intézkedést, leállította a falurombolást, megszüntette a külföldiekkel való érintkezés tilalmát. f Közéleti hírek ; Lányi Péter zongoraművész ad hangversenyt február 5-én este fél 7-kor Szekszár- dón, a Művészetek Házában, a Magyar Demokrata Fórum javára. Köszöntőt mond dr. Tornák Gábor, a Magyar Demokrata Fórum szekszárdi képviselőjelöltje. MDF ' ,l£ * A Magyar Demokrata Fórum 1990. február 6-án 18 órakor Szakályban a művelődési házban és 1990. február 8-án 18 órakor Gyönkön, a művelődési házban választási gyűtest tart. Ezeken a gyűléseken a választópolgárok megismerkedhetnek dr. Dávid Ibolya ügyvéd, országgyűlési képviselőjelölttel és a Magyar Demokrata Fórum programjával. , MDF megyei választási irodája * .A Magyar Függetlenségi Párt Tolna Megyei Szervezete 1990. február 5-én, hétfőn 10 órakor a véradóállomáson önkéntes véradásra kéri fel a lakosságot és a párt tagjait. Magyar Függetlenségi Párt Tolna Megyei Szervezete ! fi * Dr. Rózsás Attila az Agrárszövetség képviselőjelöltje 1990. február 5-én és 6-án 16- 18 óráig várja választóit a választási irodában, Szekszárd, Széchenyi u. 56-60. sz. I. emeletén. Agrárszövetség ■ 9|l- * A Vállalkozók Pártja dombóvári helyi csoportja alakuló ülését 1990. február 5-én, hétfőn 18 órakor tartja a KIOSZ székházában, Dombóvár, Teleki u. 7-9. sz. Kérjük az érdeklődőket, hogy az alakuló ülésen szíveskedjenek megjelenni. Gálosi János, KIOSZ alapsz. titkár * Tájékoztatjuk a tisztelt választópolgárokat és kedves barátainkat, hogy 1990. február 5-től megnyitjuk választási és ügyviteli irodánkat Dunaszentgyörgyön, a Várdomb u. 38. szám alatt. Ide várjuk minden hétfőn este ,6-kor mindazokat, akik a paksi választókörzet egyéni képviselőjelöltjével, FIGLER JÁNOS református lelkésszel találkozni vagy az MDF helyi szervezetének munkájáról tájékozódni kívánnak. Hírül adjuk továbbá, hogy a SZENTGYORGYI KRÓNIKA 3. száma rövidesen megjelenik, immár 12 oldalon. A tartalmából röviden: Sörös András - Részletek Szentgyörgy történetéből; Riport a képviselőjelölttel - miért vállalta?; Szolgáltató rovat; Mit akar az MDF?; Mi lett a közvéleménykutatás eredménye? stb. A lappal kapcsolatos észrevételeiket kérjük juttassák el hozzánk! Magyar Demokrata Fórum (Dunaszentgyörgy) * A Fidesz szekszárdi csoportja, tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre, felajánlja a Szekszárdi Városi Tanácsnak, hogy díjmentesen eltávolítja a Liszt Ferenc téren álló volt MSZMP-székház oldalán lévő vörös csillagokat. FIDESZ szekszárdi csoportja 1990. február 3. ülést tartott a megyei tanács Leningrádi kiskirály Jurij Szolovjovot, az SZKP KB PB egykori póttagját, a leningrádi városi és területi pártbizottság volt első titkárát kizárták a pártból - erről döntött rendkívüli ülésén a leningrádi területi pártbizottság irodája. A testület meghallgatta a Pártellenőrzési Bizottság tájékoztatását, amelynek vizsgálóbizottsága azt a bejelentést ellenőrizte, hogy Szolov- jov kapcsolataival visszaélve kapott lehetőséget nyugati gyártmányú személygépkocsi vásárlására. A bizottság szerint a vádak igaznak bizonyultak. (A Szovjetunióban jelenleg csak árverésen, illetőleg valutáért lehet nyugati gépkocsikhoz jutni, amelyekhez korábban „állami áron”, vagyis a hivatalos árfolyam szerint, összeköttetések révén jutottak „arra érdemes” szervezeteknek, magánszemélyeknek.) A Gidaszpov vezette leningrádi területi pártbizottság irodája a párterkölcs normáinak megsértésében találta vétkesnek Szolovjovot, s ezért kizárta a pártból. Mivel Szolovjov - aki csaknem egy éve vált meg leningrádi vezető tisztségeitől, s jelenleg kiemelt nyugdiját élvezi -, tagja az SZKP Központi Bizottságának, a leningrádi pártvezetés a szervezeti szabályzattal összhangban a KB kö7 vetkező ülése elé vitte jóváhagyásra e személyi kérdést. Az SZKP KB a jövő hét elején ül össze. Leningrád főügyészét emellett felkérték arra, hogy ellenőrizze a pártós állami szervek, társadalmi szervezetek és gazdasági szervek vezetői gépkocsivásárlásainak törvényességét. Lilov a BKP új elnöke Alekszander Lilov lett a Bolgár Kommunista Párt új vezetője. A BKP XIV., rendkívüli kongresszusának zárónapján a küldöttek megválasztották a 131 tagú felső párttanácsot, amelynek első ülésén egyhangú szavazással a testület elnökévé választották Alekszander Lilovot, aki Zsivkov eltávolítása óta PB-tag és a KB titkára volt. A kongresszus zárt ülésén úgy döntöttek, hogy egyelőre nem választják meg a párttanács 2 elnökhelyettesét, valamint a titkárát, hanem négytagú elnökséget alakítottak, amelyben Lilov mellett Petar Mladenov addigi pártfőtitkár, Dobri Dzsu- rov hadseregtábornok, volt PB-tag és Andrej Lukanov, volt PB-tag, KB-titkár foglal helyet. (Folytatás az 1. oldalról.) Garay-gimnázium mellett lévő, egyre üresebbé váló épületét. Hiába érvelt Kovács János szekszárdi tanácselnök, már a vita alapján sejteni lehetett, hogy a tanácstagok többsége nem ítéli meg a 25 milliót. Ez be is következett. Az összeg a tartalékalapba került. Azzal, hogy csak oktatási célra lehet felhasználni. (Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy a beruházás végleg lekerült a napirendről.) Az elfogadott határozat már nem utasít, hanem ajánlja a helyi tanácsoknak a meg nem valósult fejlesztések pótlását, különösen a középiskolai létesítményeket és a tornatermeket illetően. Javasolják, hogy minden településen, ahol erre igény van és a feltételek megteremthe- töek, biztosítsák az alsó tagozatosak helybeni iskoláztatását, a tantermek eredeti funkcióinak visszaállítását, gimnáziumok és szakközépiskolák bővítését (Tolna, Paks, Szekszárd, Dombóvár), kollégiumi férőhelyek növelését (Lengyel, Bonyhád, Tamási, Szekszárd Garay- gimnázium), iskolai tanműhelyek kialakítását a tamási és a dombóvári szakmunkásképzőnél, valamint tangazdaságok létesítését a mezőgazdasági szakképzésben. Ezt követően a megyei tanács 1990. évi költségvetése és az új tanácsi szabályozó rendszer került napirendre. Krízisköltségvetés - az'előterjesztésben is szerepel, a vitában is többször elhangzott ez a kifejezés. A tanácsi gazdálkodás, mint ismeretes, az idei évtől új alapokon nyugszik - pontosabban nem nyugszik, mert többen is felvetették a tapasztalatokra alapozott korrekció szükségességét. Az új szabályozás forrásorientált, mivel a feladatok körét a források határozzák meg, normatív, mert a népességhez, feladathoz kapcsolt normatív állami támogatással számol, és végül ön- kormányzati, mert a tanácsok viszonylag szabadon dönthetnek a felhasználásról. Ez a magyarázat annyira tömör, hogy csak tájékoztató jellegű lehet, szakszerű semmiképp. A források között a saját források legjelentősebb eleme a személyi jövedelemadó. Azoknak a tanácsoknak, amelyeknél a település egy állandó lakosára jutó szja-bevétel nem éri el a 4000 forintot, az állami költségvetés eddig az összegig kiegészítést ad. (Az összeg egyébként országosan 7000, megyénkben átlag 5700 forint.) Az átmenet feszültségeinek oldására szánt állami támogatásból megyénknek 423 millió forint jutott. Dönteni a tegnapi ülésen tulajdonképpen erről az összegről kellett, és arról, hogy milyen legyen a megyei tanács és intézményei költségvetése. A korábban már jelzett 25 milliós átcsoportosítástól eltekintve a testület elfogadta az előterjesztést, „szétosztotta" az átmeneti feszültségek mérséklésére kapott összeget, amely az igényeknek csak egy részét fedezi. Mátyás István általános elnökhelyettes úgy fogalmazott, hogy tudomásul veszik az országgyűlés döntését, mert nem tehetnek mást. Vita azért természetesen volt. Nagy János (Decs) azt kérdezte az MDF képviselőitől, honnan vennének pénzt a tengelici oktatási központ egészségügyi célra történő átalakításához, amikor még a megyei kórház intenzív osztálya is úgy néz ki, mint Amerikában egy WC. Dr. Ternák Gábor kifejezte örömét a kérdésfeltevés módja kapcsán, mivel, mint mondotta, kiviláglik belőle, hogyan állt hozzá az elmúlt években a hivatalos vezetés az egészségügyhöz. A dolog érdemi részére áttérve közölte, hogy úgy szeretnék a kérdést megoldani, hogy az Tolna megyének egy vasába se kerüljön. Dr. Józan Mihály - ugyancsak az MDF képviseletében - ehhez hozzátette, a társadalombiztosításra, alapítványokra, külföldi érdeklődésre, érdekeltségre kívánnak támaszkodni. A szakma nagy tekintélyű képviselői támogatják elképzeléseiket. Tamás Ádám javasolta, hogy az egészségügyi, az idegenforgalmi bizottság és a szakigazgatási szervek vizsgálják meg a tengelici oktatási központ hasznosításának lehetőségeit és azt követően tárgyaljon erről a vb, majd a tanács. A testület a javaslatot is, a költségvetést is elfogadta. Gy. M. Ma tiltakozó élő lánc lesz a Duna mentén Ma nagyszabású környezetvédelmi demonstráció lesz a Duna mentén. Osztrák, szlovák, magyar részvétellel az ausztriai Himburg és Nagymaros közötti 300 kilométeres szakaszon élő láncot alkotnak a három ország polgárai. A tüntetést a bősi erőmű megépítése elleni tiltakozásként, eredetileg a szlovákiai környezetvédők szervezték, hozzájuk csatlakoznak az osztrák és a magyar aktivisták. Álláspontjuk szerint az erőmű megépítése veszélyezteti a Csallóköz ökológiai egyensúlyát, növény- és állatvilágát, a talajvíz kincsét. Ezért még a mű részleges megépítését sem tartják elfogadhatónak. Az élő láncot magyar részről a Bajcsy-Zsilinszky Társaság szervezi, de csatlakozott hozzájuk több más környezetvédő egyesület, politikai tömörülés is. A tervek szerint az élő láncot kora délután 14 órától alakítják ki a Duna partján, a komáromi hídtól Visegrádig, illetve Nagymarosig. A megmozdulást a társaság, karjukon kék szalaggal jelölt rendezői irányítják majd. Sokan, főként Győr és környéke környezetvédői már pénteken elindultak gépkocsikkal Ausztriába, illetve Szlovákiába, hogy ma a Him- burg-Pozsony-Csőlösztö és Bős között az ottani társaikhoz csatlakozva, közvetlenül részt vegyenek a nemzetközi élő lánc kialakításában. Útibeszámoló (6.) Mint gyermek kezében a kés... Szóval: nagy dolog az, amikor már konkréttá válik egy gondolat. Amikor átvált cselekvésbe. Ami idehaza történik, úgy érzem, az egy langyos forradalom. De hát én ehhez nem értek, megmondom őszintén, ebbe nem megyek bele... Én odakint is elsősorban a munkámmal kapcsolatos dolgokat kerestem. Hisz ott van tőlünk a sajtó, a televízió, a hozzáértő emberek tegyék meg ezt a dolgot, én a magam részéről a magam dolgátteszem. Kányádi Sándorral többek között arról beszéltünk, hogy én egy huszonkétezres városban lakom, ahol a Galéria is csak két éve létezik. Szükség van múzeumra. Egy huszonkétezres városban az élethez ez is hozzátartozik. Meg kell tanítanunk a gyermekeinket arra, hogy múzeumba járjanak. És miközben erről beszélgettünk, ő azt kérdezte: hogyan gondolom ennek a megvalósítását? Hisz még a Galériát sem fejeztem be... Még az sem az igazi. Mondtam: úgy döntöttem, hogy a Dombóvárról elszármazott képzőművészek segítségét fogom elsősorban kérni. Hogy segítsenek nekem egy-egy műalkotással egy leendő állandó kiállítás megteremtésében, egy anyag összegyűjtésében, ami majd egy leendő múzeum alapjait biztosítja. Bátortalanul mondtam neki, hogy lenne egy huncut ötletem: ne csak Dombóvár és környéke, az innen elszármazottak, hanem esetleg az Erdélyben élő képzőművészek is segítsenek ebben. Megkérdezte: kihez fordulnék először is? Mondtam: Lőwith Egonhoz. Akinek épp Kányádinak köszönhetően van Dombóváron kiállítása. De hát itt van Benczédi Sándor: megdöbbentem, hogy mit dolgozik. Kányádi azt válaszolta: Mit tétovázol? Menj Sándorhoz, és kérdezd meg, mit szól hozzá. Segítsen neked ebben. Elmentem Benczédihez. Annál is inkább, mert ahhoz, hogy hazatérjünk, egész éjjel melegíteni kellett a buszt. És ezt az ő lakásából tudtam megoldani. Mert ő olyan helyen lakik. A többiek szállodában aludtak. Mi pedig elbeszélgettünk. Elmeséltem, hogy mit akarok. Hogy min jár az agyam. De én mondtam neki, hogy csak egy feltétellel árulom el a gondolatomat, hogy azt a szobrot adja ide, amit én választok. Ő azt felelte: végül is rendben van, egye fene. Nagy dolog a barátság. És elmesélte annak a zsidó embernek a történetét, aki százhét éves volt, mindig a templomban imádkozott, és mindig csak másokért. De egy napon elkövetkezett, hogy magáért imádkozott. Az Úr meg is lepődött, és mondá neki: Te ilyet még soha nem tettél, de bármit kérsz, én teljesítem. Akkor azt mondta az öreg zsidó: Uram, ments meg a barátaimtól. Mert az ellenségeimmel magam is elbánok. Na, Szeverin, válassz. Választottam szobrot. Persze Benczédi felszisz- szent, mert nem a bronzaiból, nem a terrakottáiból választottam, hanem patakkövet jelöltem ki. Aző patakkőszobrásza- ta megér egy misét... Kiderült, hogy amit választottam, az az ő legkedvesebb szobra. Nem is tudja, hogy adja oda Dombóvárnak. Talán egy feltétellel: ha lesz majd kiállítása Pesten (mert már volt egy a Vigadó Galériában, amikor Borsos Miklós irt neki előszót a kiállításhoz), s ha akkor egy nagyobb múzeum is igényt tartana rá, akkor majd odaadjuk és más szobrot ad helyette. Én elmondtam neki, hogy ez már a múlté. Mert remélem, most már nem csak Budapestből áll Magyar- ország. Talán még Dombóvárból is. Úgy, hogy ezt a szobrot senkinek nem adom , oda. Ebben maradtunk. És a szobrot ideadta. ? Én ezt a szobrot hazahoztam. Most itt van Dombóváron. Hát talán ennyit... Eny- nyi történt. * A beszélgetés végén mind az erdélyi megsegítettek, mind a segélyakciót lebonyolító Szeverin Ferenc, mind a magam nevében szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik ezeknek az akcióknak emberi, erkölcsi és gyakorlati sikeréhez nemes emberségükkel hozzájárultak: Dombóvár és környéke lakosainak, orvosoknak, tanároknak, gyermekeknek - és azoknak is, akik a határon túl, a szabadság szédítő magasságait és örvénylő mélységeit próbálgató Romániában siettek a segítségnyújtóknak segédkezet adni. Lejegyezte: DOMOKOS ESZTER
