Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

1990. február 3. NÉPÚJSÁG 3 A Garay Alapítványról... Szekszárdon a Garay tér-Béla tér együttes a város legősibb központja, az ideláto­gató turisták városnéző kőrútjának kiindulópontja, ahol történelmünk legtöbb rétege rakódott egymásra. A motorizált társadalom sajnos ezt a téregyüttest sem kímélte, for­galmas autóbuszcentrummá és parkolórengeteggé változtatta. Épitésztörténeti, kul­túrtörténeti emlékeinken ma nemcsak „rajta ülnek” a „robbanómotorok”, de zajukkal befogják fülünket, gázaik a levegőt is elveszik. Az együttes elhanyagolt, önkontroll nél­küli, diszharmonikus életünket tükrözi, nem ad lehetőséget a múlt értékeivel való elmé­lyült találkozásra, amiből tanulva mai életünket is okosabban vezethetnénk... A téregyüttes összehangolt rendezése nemcsak ezért volna fontos, hanem a város idegenforgalmi üzleti vállalkozása is lenne, ha az idelátogató turista egy kellemes, a múlt értékeit ápoló, „lakható” kisvárost találná, sőt a „bor városa” a borkereskedelmet, a vendéglátóipart stb. is fellendítené ezzel. A városi tanács anyagi erőforrásai nem tennék lehetővé, hogy ezt a nagy munkát egyedül elvégezhesse. Ezért kezdeményeztük, hogy legyen segítségére a társada­lom, az intézmények azok, akiknek közvetlen érdeke fűződik a terek rendezéséhez, de azok is, akik közvetve érdekeltek ebben. Ez nemcsak kötelessége, nemcsak kulturális érdeke, de üzlet is a városnak. A Szekszárdi Városvédő és Szépítő Egyesület szándéka találkozott a Gary Általá­nos Iskola szándékával és közös alapítványt hozott létre, amelynek egyik fő célja a Ga­ray tér-Béla tér rendezése, erre mozgósítani az anyagi és társadalmi erőket. Távlati célunk a városrendezési tervekkel összhangban lezárni a Gary teret a gép­járműforgalom elöl, a Béla térről pedig áthelyezni az autóbusz-átszálló központot. Az így szabaddá v£ló téregyüttest egységesen átgondolt koncepció szerint az értékek feltárásával, azokat bemutató parkos, szökőkutas egységes burkolatú, felújított épüle­tekkel körülvett régi központtá alakítanánk, amely méltó a város újabb központjának kulturált mai állapotához is. Ez a koncepció ma még gépjárműforgalmi problémák miatt nem valósulhat meg (nincs kész az 56-os út várost elkerülő szakasza és belső utak hiányoznak). Van, amit már most megtehetünk forgalomelzárás nélkül is. Miután a piactér és a Garay Szálló tömbfeltárás tervezése és részben kivitelezése is elindult, következhet a Garay tér északi oldalának rendezése. Ennek tervezése és kivitelezése már az alapítvány finan­szírozásában indul, bízva abban, hogy további támogatókra talál. Az alapítvány támogatói: a Tolna Megyei Tervező Vállalat, a Tolna Megyei Beruházó Vállalat, a Budapest Bank Rt. Szekszárdi Fiókja, az 1. Sz. Általános Iskolában tanuló gyerekek szülei, az 1. Sz. Általános Iskolában működő öt úttörőcsapat, a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat, Szekszárd Város Tanácsa. Felmerülhet a kérdés, vajon miért fontos egy általános iskolának ez az alapítvány? Egyrészt úgy gondoljuk, hogy a tanulók ezzel tevékenyen részt vállalhatnak környeze­tük alakításában, a lakóhelyszeretet és az érte való tenni akarás talán ily módon is megmutatkozhat. Másrészt rendhagyó módon, de szeretnénk ha az iskola nem csak kapna a várostól, de valamit vissza is tudna téríteni. A Garay Alapítvány célja kettős: a) A Garay téren és a Béla téren a város hagyományaihoz híven méltó környezet ki­alakítása. b) A szekszárdi 1. Sz. Általános Iskola és úttörőcsapatainak fejlesztése az SZMK tá­mogatásával, a diáktanács részvételével, a tantestület egyetértésével. Különös tekin­tettel a művészeti nevelésre, tehetséggondozásra és az enyhén értelmi fogyatékos gyerekek nevelésére. 1989 áprilisában a téren érdekelt intézmények és a városi tanács részvételével ér­dekegyeztető értekezletet hívott össze a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat, ahol szó esett a Garay tér alternatív rendezésének lehetőségeiről és a Garay tér üzletpoliti­kai érdekeltségi rendszeréről. Az egyeztető tárgyalásokon részt vevő intézmények, nagyságrenddel nagyobb hozzájárulást helyeztek kilátásba a tervek kivitelezésekor. Szeretnénk a tér rendezési terveit ismertetni Szekszárd város lakosságával. Viták, véleménycserék szervezésével lehetne mind tökéletesebben megalkotni Szekszárd város legrégibb, legszebb terét, a Garay teret. Ehhez kérjük a város lakosságának, in­tézményeinek támogatását. Lajtai Zoltán s. k. Biczó Ernő s. k. építész iskolaigazgató MDF-es környezetvédelem Környezeti válság Környezetvédelemmel kapcsolatos kö­tetlen beszélgetést rendezett Szekszárdon a Garay-Holsten sörözőben a Magyar De­mokrata Fórum Szekszárdi Szervezete, amelyen mintegy negyven érdeklődő vett részt. A beszélgetést Szommer Ferenc ve­gyészmérnök, az MDF környezetvédelmi programjának kidolgozója vezette be né­hány gondolattal. Eszerint nem kétséges, hogy Magyarországon - éppúgy, mint más kelet-európai országokban - környezeti válság is van. Környezetünk állapota ag­gasztóan rossz és ennek jelei a halálozási statisztikákban is fellelhetőek. Éppen ezért szükséges, hogy e problémák teljes nyilvá­nosságot kapjanak és konkrét lépéseket tegyünk a mértéktelen szennyezés csök­kentésére. Az MDF környezetvédelmi programjának nagy előnye, hogy komplex szemlélettel in­tegrálódik a teljes MDF-programba. Példa­ként azt említette Szommer Ferenc, hogy a program oktatásra vonatkozó részében is szerepelnek környezetvédelmi utalások, hiszen rendkívül fontos feladat az emberek környezetvédelmi tudatának fejlesztése, amelyet már az óvodákban, általános isko­lákban meg kell kezdeni. Ajelenlegi bírság­centrikus rendszert meg kell változtatni, mert ez nem ösztönzi a vállalatokat környe­zetvédelmi beruházásokra, a hatalmas bír­ságösszegeket pedig elnyeli a költségve­tés feneketlen gyomra. A bevezetőt követő vitában szó esett a gépkocsipark kritikus állapotáról és az eb­ből fakadó légszennyezésről, a mezőgaz­daság túlzott műtrágya- és növényvédö- szer-felhasználásáról, ennek kapcsán az ivóvizek minőségi problémáiról és termé­szetesen - Tolna megyéről lévén szó - a paksi atomerőműről is. Az MDF álláspontja szerint nem szükséges középtávon új atomerőművi blokkok építése, helyette na­gyobb figyelmet kell fordítani a megújuló energiaforrásokra és az energiatakarékos­ságra, illetve az ezeket ösztönző gazdasági szabályozók bevezetésére. Az ezután kö­vetkező hosszászólások a lakosság meg­ítélésére jellemző, a hozzá nem értésből, tá­jékozatlanságból fakadó félelmeket tükröz­ték. A megjelentek között voltak atomerő- műves szakemberek is, akik igyekeztek a - gyakran ellenséges hangulatú - hozzászó­lásokra megválaszolni és e félelmeket eloszlatni. Dr. Ternák Gábor, a szekszárdi választó- kerület MDF-es képviselőjelöltje megje­gyezte, hogy egyik fontos feladatként el kell végezni azokat a vizsgálatokat, amelyek egyértelműen tisztázzák, hogy van-e vala­milyen egészségkárosító hatása az atom­erőmű jelenlétének, majd az eredményeket nyilvánosságra kell hozni. Végül azzal zárta a vitát, hogy feltétlenül hasznos az újfajta politizálás jegyében ilyen beszélgetéseket szervezni, hiszen a megjelentek most is számos új információval gazdagodhattak, megismerhették egymás véleményét és ez hozzájárulhat ahhoz, hogy társadalmi kon­szenzuson alakuló cselekvési program jö­hessen létre a környezetvédelem területén is. - áa ­Történelmi pillanatok Mözsön Felosztották a téeszvagyon felét- A tulajdonosi gondolkodás előtérbe kerüjt - mondta Szentes Nándor elnök, a mözsi Új Élet Téesz tegnapi közgyűlésén de ezt még inkább fo­kozni kellene. Úgy, mintha mindannyian a saját far­munkon dolgoznánk. Az önkormányzat az Ország­gyűléstől az eddiginél több szabadságot kapott. A szövetkezet maga dönthet a háztáji földek nagysá­gáról, a földjáradék mértékéről és a közös vagyon egy részének - maximum 50 százalékának - felosz­tásáról. E dolgok szem előtt tartásával kell módosí­tani az alapszabályunkat. Történelmi jelentőségű lépéseket tehetünk, de jól meg kell gondolni min­dent, mert döntéseink igazi hatása csak évek múlva lesz lemérhető. Az alapszabályt 12 helyen módosították. A ház­táji nagyságát hatezerről tízezer négyzetméterre növelték, a földjáradékot - azon túl, hogy aranyko­ronánként 12 kiló búzában állapították meg - ki­egészítették még, a gazdálkodási évtől, a zárszáma­dásoktól függően egy-háróm kilóval. A legtöbb vi­tát kiváltó pont a téesz és a tag közötti vagyoni hely­zet rögzítése volt. Feíosszák-e az 1900 hektár össz­területen gazdálkodó szövetkezet közel 158 millió forintos vagyonának a felét a tagok között? Volt, aki úgy vélekedett, hogy ez egyenlő lenne a téesz kiáru­sításával és a dolgozók cselédesítésével. - Mivel ezek a kiosztandó ingyenes vagyonjegyek örököl- hetők és egymás között eladhatók : vélte Ürmös László téesztag - félő, hogy olyan emberek kezébe kerül a föld, akik egy kapavágást se tettek érte, csak majd az osztalékért tartják a markukat. Pro és kontra érvek sokasága után viszont a többség úgy döntött, hogy igenis élni kell a törvény adta lehetőséggel, és ki kell osztani a névre szóló vagyonjegyeket. A 310 téesztag a ledolgozott évek és az összkereset függvényében részesül tehát az összvagyon 50 százalékából. Ez egyébként más és más, átlagban mintegy 250 ezer forint. Mözsön most már tényleg azé a föld, aki megműveli. Leg­alábbis a fele... WESSELY Szakképzés kérdőjelekkel II. Könnyűszerkezet-lakatosok a TAEV tanműhelyében. Gyakorlati képzésük továbbra is itt lesz. Pakson már valamikor a századforduló táján is képeztek iparosokat, s a szak­munkásképző iskola egészen a szek­szárdi 505-ös indulásáig működött. Az akkortájt divatos centralizáció nem ke­gyelmezett a községi iskolának, úgy, ahogy volt, felszámolták. A környék szak­mát tanulni vágyó diákjai azóta Szek­szárdi vagy a szomszédos megyékbe kénytelenek elvándorolni. A helyzeten átmenetileg javított az atomerőmű kö­zépiskolája, szakmunkásokat azonban jövő szeptembertől már ők sem taníta­nak. Új iskola - önerőből A városi tanács, úgy tűnik, megoldást talált. Szeptembertől - terveik szerint - Paksnak újra saját szakmunkásképző in­tézete lesz. Vadász Pál a művelődési osz­tály vezetője elmondta, három első osz­tályt indítanak, egyelőre öt - asztalos­épületasztalos, ács-állványozó, - ma­gasépítő - ipari ács - állványozó, építő kőműves, ruhakészítő - női ruhakészítő szakmacsoportban. 90 fiút, illetve lányt vesznek fel, csak Paksról és környékéről, mert kollégium nem lesz. A jelentkezőket megválogatják, illetve feltételesen veszik fel, aki félévkor gyenge eredményt pro­dukál, azt elküldik. A jól tanulóknak vi­szont mikor végeznek, igyekeznek mun­kahelyet is biztosítani, ne legyen ez a szülők gondja. Az intézmény a Kossuth Lajos utcai ál­talános iskola egyik épületében kap he­lyet, a közismereti tárgyakat itt tanítják majd. A városban a szükségesnél több tanító van, közülük kívánnak megnyerni néhányat arra, hogy tovább képezze ma­gát. Költségeiket a tanács átvállalja. Kar­dinális kérdés ugyanakkor a gyakorlati képzés, hiszen tanműhellyel nem rendel­kezik az iskola. Nos, e téren is biztatóak a kilátások: a ruhaipari, az építőipari és a lakáskarbantartó szövetkezet, valamint a költségvetési üzem hajlandónak mutat­kozik az együttműködésre. Konkrét meg­állapodásokra február közepén kerül sor, akár csak arra a tanácsülésre, mely a jövő évi költségvetésről dönt. Ebben már egy 3 millió 350 ezer forintos tétel­nek is szerepelnie kellene. Az új tanácsi iskola fenntartására, működtetésére. Az ács is tudjon tetőt fedni „A Tolna Megyei Állami Építőipari Vál­lalat mintegy 2000 főt foglalkoztató, ipari háttérrel is rendelkező vegyes profilú, gazdálkodását tekintve kiegyensúlyo­zott, stabil, a piaci követelményekhez si­keresen alkalmazkodó vállalat. Szak­munkástanulók gyakorlati képzésével 1965 óta foglalkozik, számuk az elmúlt öt évben évi 400-500 között volt.” Abból a Művelődési Minisztériumnak címzett levélből valók a fenti sorok, mely­ben a TÁÉV kérelmezi: az 1990/91-es tanévtől felmenő rendszerben kőműves, ács-állványozó, és szobafestő-mázoló­tapétázó alapprofillal, építőipari szak­munkásképző intézetet alapíthasson. Az ötlet, melyet a városi és a megyei művelődési osztály is támogatott, a főha­tóságnál zöld utat kapott, az engedély megérkezett. Lőczi József személyzeti és oktatási osztályvezető asztala alig látszik a kiterí­tett tervrajzoktól.- Itt lesz a hat tanterem, a kiszolgáló helyiségek, a tágas zsibongó, mutatja. - A 300 személyes, de csak felerészt ki­használt munkásszállónkat alakítjuk át oktatási bázissá, hogy magunk nevel­hessük ki leendő szakmunkásainkat. Elemeztük a szakmunkásképzést és saj­nos nálunk is igaz, ami országosan: az elmélet nem mindig esik egybe a vállalati igényekkel. Jó a kapcsolatunk az 505- össel, de annak minden igyekezete elle­nére- korlátozottak a lehetőségei. Ezért úgy gondoltuk, az ottani szinte már elvi­selhetetlen zsúfoltságot is csökkentené, a demográfiai hullám levezetését is segí­tené az iskolánk. A minisztériumi tanterv alapján oktatnánk, de kitágítanánk egy- egy szakma ismereteit, egy kőművest megtanítanánk burkolni is, az ácsot tetőt fedni, a szobafestő elsajátítaná az üve­ges és a melegburkoló szakma egy-egy részét is. Az elavult technológiákat ki­hagynánk a tananyagból. Konvertálha- tóbb tudású, jobban felkészült iparosok válhatnának a növendékeinkből. Az el­méleti oktatás - melyet műszaki taná­raink, gyakorlati tapasztalatokkal is ren­delkező, felsőfokú végzettségű munka­társaink és egyelőre óraadók tartanának - főleg téli időszakban lenne, a gyakorlat pedig tavasszal, nyáron, mikor egy-egy munkafolyamatot végig megtanulhatná­nak a diákok. Ez persze azt jelenti, hogy a mi gyerekeink nem járnának szüretelni, esetleg nem lenne tavaszi meg nyári szü­net sem.- A vállalat tanműhelyeiben most szá­mos más szakmát is tanulnak a fiatalok, velük mi lesz?- Itt maradhatnak nálunk, de az elmé­leti képzésüket már nem mi vállaljuk.- Évente 90 új szakemberre bizonyára nincs szüksége a TÁÉV-nek. A végzősök egy része más cégeknél, gmk-knál, kft- knél helyezkedik majd el, mint eddig is. Annyira gazdag a vállalat, hogy mindezt saját zsebéből állja?- Azért ezt nem engedhetjük meg ma­gunknak. Az iskola berendezési, üzemel­tetési költségeire a tanulónként járó 39 ezer forint elég, de a munkásszálló átala­kításához szükséges 7-8 millió forintból csak 3 milliót tudunk vállalni. A többit a megyei tanács adhatná. Hiszen az egész megyét érintő gondok enyhítésében se­gítünk. Őszintén szólva másfél éve még mi is azt mondtuk, az oktatás állami fel­adat, oldják meg. Most mégis lépünk, mert nem igaz, hogy nem jön majd kon­junktúra, fellendülés. Az utánpótlás-ne­veléssel ezt, tehát a saját jövőnket ala­pozzuk meg. CSER ILDIKÓ Fotó: ÓTÓS RÉKA Hogyan ajánlhatnak képviselőjelöltet a katonák? A Magyar Néphadsereg parancsnoka intézkedett arról, hogy február 23-ig min­den katonai tanintézeti hallgatót és sor­katonát legalább egy alkalommal ha­zaengedjen parancsnoka - közölte az MTI-vel Keleti György ezredes, a Honvé­delmi Minisztérium szóvivője arra a kér­désre válaszolva, hogy miként ajánlhat­nak képviselőjelöltet a katonák. Hozzá­tette, hogy akiket egészségi okoknál fog­va hosszabb idejé kórházban közeitek, kezelnek, illetve magatartásuk miatt fe­gyelmi felelősségre vonás alatt állnak, azokra nem vonatkozik ez az intézkedés, mert a szolgálati szabályzat tiltja számuk­ra az elhelyezési körletük vagy laktanyá­juk elhagyását. Esetükben azt ajánlja a szóvivő, hogy szüleik vagy hozzátartozóik levélben küldjék el nekik a kopogtatócédulát, esetleg keressék fel őket, így a látogatás alkalmával az ajánlási szelvényt a sorka­tonák kitölthetik. A hivatásos katonák esetében ugyan­olyan módon lehet gyűjteni a szelvénye­ket, mint bármelyik más magyar állam­polgárnál, hiszen lakásukon, otthonuk­ban kapják meg a kopogtatócédulát. A választójogi törvény értelmében a fegy­veres erőknél szolgálatot teljesítő sze­mélyektől, így a katonáktól sem lehet szolgálati helyükön szolgálati feladatuk teljesítése közben ajánlási szelvényt gyűjteni. Tavaszjátszó szép nap ez Megszüli fiát a természet újfent, mind tavaszillatúbb a levegő. A reggeli nap bőke­zűen szórja arany sugarait a sápadt domboldalra és ettől megszépül a domboldal. Friss szellő kavarja az út porát, mintha örömét lelné ebben a játékban. Döntésem hatá­rozott: ma nem ülök autóba. Mint kamaszkoromban, hármasával hagyom magam után a lépcsőket és nagyot fékezve a lendületen az ismerős hang irányába fordulva állok meg. A szomszéd!- Merre, fiatal barátom?- A szokásos hét végi bevásárlás - válaszolom és nyomban élek az alkalommal, hogy átvehetem a szót- Rég láttam. Jól beásta magát a kuckójába.- Eegen... Hát egen... Hangja úgy nyikordult, hogy tavaszi örömöm menten hamvába hull.- Megátkoztak engem az istenek. Nézzen rám. Negyvennyolc éves vagyok, a ke­zemben bot. Aki nem ismer, hatvanévesnek is mondhatna. Tudja, a feleségem halála is nagyon megviselt, mert a temetésére se tudtám kimenni, hogy saját kezemmel szórjam a földet a koporsójára. Szemében könnyek. Bénultan állok, ő folytatja.- Meg aztán... Kinek kell egy ilyen rokkant ember, mint én? Csak rám kell nézni, éjje­liőrnek se vagyok alkalmas.- Megpróbált minden lehetségest?- Tudja, a jó szándék megvan az emberekben, de hát ahogy említettem, csak rárji kell nézni. A botot is nehezemre esik megemelni, pedig a rokkantsági nyugdijam a megélhetéshez kevés, a fölforduláshoz pedig sok. Én mondom nem élet ez így!- Na, ne túlozzunk azért - hebegem zavartan -, tényleg semmi megoldás?- De... Kötelet dobtam át a szárítón, amire a feleségem a ruhát teregette. Gondoltam, így megszabadulok a tehetetlenségemtől, de mint látja, még ehhez is gyenge voltam.- Én úgy gondolom, hogy maga igenis erős. Ne adja föl. Azt nem szabad. Közben az udvarra érünk. Most valahogy nehéz elköszönni. Ki is csúszik a számon, hogy legközelebb talán több időnk jut a beszélgetésre. Rám mered, mintha még nem látott volna és int:- Viszontlátására! A kocsim felé tartva utánanézek és hirtelen úgy érzem, túl sok rajtam a ruha. Látniva­ló, hogy ennek az embertársunknak az élet „géppisztolyt” szegezett hátához. „Állj, vagy lövök.” De ő megy... Ameddig a lába bírja... Zsebembe nyúlok, ujjaim a slusszkulcsottapintják. Ezmára kocsi pillanata. Beülök, indítok. Nincs kedvem ahhpz, hogy gyalog menjek, vállamon egy tőlem pár lépésre élő ember terhével. Hogy oda se neki? Hát ez az, ami ilyen tavaszt játszó szép napon se megy. SZEKULITY M. PÁL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents