Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-24 / 47. szám
III. évfolyam, 8. szám 1990. február 24. mnoHi Felmegyek a miniszterhez! Hölgyeim és uraim - kértem a bátaszéki malom molnárait, hengerőrét, koptatósát, karbantartóit -, ha lehetne, szánjanak rám néhány percet. Termelési tanácskozás után voltunk éppen, ahol megtudhattuk: jó évet zárt a Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat a minőség ellen kevés kifogás merült fel, s azt is: milyen felállásban üzemel majd a novemberben induló szekszárdi új malom. Mindenről szó esett. Csak egyetlen dologról nem: a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium élelmiszeripari főosztálya januárban vizsgálatot tartott a vállalatnál. A vizsgálat eredményéről értesítették János Jeromost, a vállalat igazgatóját. A január 29-én keltezett levélrészlet a következőképp hangzik. „Tisztelt Igazgató úr! Mint arról tudomása van, az ön személyével és tevékenységével kapcsolatban írásbeli bejelentés érkezett dr. Hütter Csaba miniszter úrhoz, aki az ügyben vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat befejeztével tájékoztatom, hogy annak során olyan mulasztást vagy szabálytalanságot, amely az önnel szembeni fegyelmi felelősségre vonásra, esetleg a bizalom megvonására alapul szolgálhatna, nem tapasztaltunk. Ugyanakkor azonban figyelmeztetem Igazgató Urat, hogy a vállalatnál 1989. október 3-án kiadott Tájékoztató olyan megfogalmazásokat tartalmaz, amelyek egyrészt megtévesztőek, másrészt a MÉM iránt bizalmatlanságot tükröznek, és nincsenek összhangban a társasággá történő átalakulás meghirdetett elveivel. Megjegyzem még, hogy a szekszárdi művelődési központ zenekarával történt külföldi utazást illetően - álláspontunk szerint - etikusabb lett volna, ha ön helyett valamelyik vállalati beosztottja részesül e lehetőségben. Végül felhívom a figyelmét, hogy a közérdekű bejelentést tevő állampolgárt törvényeink védik. Kérem, hogy ezt messzemenően vegyék figyelembe, és kerüljék el, hogy az adott esettel összefüggésben a vállalat bármely dolgozóját retorzióként értékelhető megnyilvánulás vagy intézkedés érje.” Bátaszék, gabonaipar, prémium. Miután megkaptam a MÉM sajtóosztályán a dokumentumokat, azonnal eszembe jutott: az én fiókomban is van egy. Névvel és címmel érkezett a levél, még tavaly július 20-án, de mint már akkor kiderült a feladó, Farkas László, Bátaszék, Kossuth utca 153. szám alatti lakos nem létező személy. A malom irodájában Pék Ferenc termelési igazgató, Páli József körzeti üzemvezető jelenlétében fölolvasom a levelet. Részlet a levélből: „Olyan magas prémiumokat fizetnek ki a gabonaiparban, amely irreális a többi iparághoz viszonyítva, nemcsak a vezetők, de még az éjjeliőrök és tízezreket kapnak azzal a megjegyzéssel, hogy kifelé nem kell hangoztatni. A mérhetetlenül felduzzasztott vezetők - irányítók - ügyintézők százezres összegű exportprémiumot tehettek el. Külön fejezet János Jeromos igazgató, akiről ezen téma kapcsán már önök is közöltek adatot, amely szerint 540 ezer forint exportprémiumot vett fel. Csak azt elfelejtette mondani, hogy azt évente hányszor kapta meg. Biztos forrásból tudom, hogy évente másfél-kétmillió forint az igazgató jövedelme. Pedig ő tesz azután a legkevesebbet az exportszállításokért, hiszen nem is ért semmihez. Ö a bonyhádi párttitkárságból került „áthelyezésre”, a gabonaipar politikai vezetésére, mert a régi sztálinista elvekkel már nem lehetett a pártapparátusban. Most persze ő hangoztatja legjobban a reformelveket. Ebben igaza is van, hiszen a mai szegény hazánkban ő képviseli a kapitalistát, már ami az átlagfizetést és az ő irreális jövedelmét illeti. Szerintem ez a teljesítmény nélküli óriási jövedelem kifizetése is megérne egy témát a bátor újságírónak. Mert elismerem, ehhez még most is bátorság kell, egyrészt a nagyon hibás mechanizmus miatt, másrészt mert a „Jánosok” keze még most is messze elér, illetve elvhű barátai még most is az urak!” Nos hát, uraim - kérdeztem - a bátaszéki malomiparban - mi a véleményük a levélről, s tudtak-e a MÉM-vizsgálatról? Síri csend. Az emberek a szemközti falat nézik, a szőnyeg mintáját, a cipőjük orrát.- Arról, hogy az igazgató mennyi pénzt kap, minket soha senki nem tájékoztat. De megmondom őszintén, engem nem is érdekel. Hét-, hét és félezer forintot keresek nettóban, és van két családom - mondja Világ Lajos molnár. A fizetésem és a családi pótlék között kétezer valahányszáz forint a különbség. Elgondolkodtató. A fizetésemből nem tudnám eltartani a családomat. Czencz Imre nyugdíjas művezető. Az igazgatóval kapcsolatos kérdés általános etikai kérdés. A levél velem megesebb sérelmeket sorol. A nyereségrészesedést én megkérdőjeleztem, s a megye valamennyi malomipari dolgozója nevében tettem ezt, méghozzá azért, mert törvénysértésnek gondoltam, s biztos, hogy az is. Az igazgató ugyanis nem a kollektív szerződésnek megfelelően, egyenlően osztotta fel a nyereségrészesedést, hanem a felvásárlási ágazatnak magasabb, a malomipari ágazatnak kevesebb nyereségrészesedést adott. A kollektív szerződés módosítása csak valamennyi dolgozó beleegyezésével lehetséges, és ez nem történt meg. írtam leveleket, de hiába. Az egyik levél szeptember 16-án érkezett be, s nekem már másnap felmondtak. Mégpedig úgy, hogy az igazgató hozott egy határozatot, miszerint a 60. évét betöltött dolgozók a vállalatnál aktiv munkakörben nem dolgozhatnak. Csakhogy időközben János Jeromos is betöltötte a 60. évét. A kivételek erősítik a szabályt: neki nem kell nyugdíjba mennie...- A minisztériumi vizsgálat egy olyan, a miniszternek címzett levél alapján történt, amelyben tíz pontban bírálták a vállalat, illetőleg János Jeromos munkáját. Tudnak-e önök erről a levélről?- Ha óhajtja, erről a levélről esetleg szűk körben beszélhetek - ajánlja Czencz Imre. A termelési tanácskozásnak vége, dolgozni kell, a délutános műszak itt ül, és áll a malom. Czencz úr az étkezőbe hív, ahol fölhatalmazást kapok tőle arra, hogy leírjam: a miniszternek ő irta a levelet. „Nekem már nincs vesztenivalóm” - mondja és keserűen legyint. A bejelentés szerint baj van a vagyonjegyek körül, mégpedig azért, mert a befizetett összeg háromszorosát ingyenes vagyonjeggyel toldja meg a vállalat. Tehát: akinek nincs pénze, az az ingyenes vagyonjegyből nem is részesülhet? - hangzik a kérdés. A vállalat - éppen azért, hogy megteremtse a befizetésekhez a pénzt, tavaly novemberben egy, decemberben két alkalommal nagy összegű prémiumokat fizetett ki a dolgozóknak. Tavaly a Szekszárd Big Band zenekar háromhetes NSZK-holland turnéra keresett sponzorokat. János Jeromos a vállalati pénzből 300 ezer forintot adott, és meghívatta magát az útra. A bejelentés kitér a nyereségrészesedés kifizetésének módjára, az újításokra, az új szekszárdi malom beruházására, annak gazdaságosságára, valamint a munkásőrségtől megvásárolt harci járművekre. Mint ahogy az a már közölt minisztériumi vizsgálatból kiderült: nem találtak olyan mulasztást, aminek az alapján János Jeromost felelősségre vonhatták volna. „A minisztériumi vizsgálat langyos volt, egyszerűen képtelenek voltak átlátni a vállalat rendkívül bonyolult, szövevényes ügyeit, siettek, nem volt idejük megismerni az igazgató jellemét, taktikázásait, azt, hogy lefizette a vezérkart, s hogy mindenki fogcsikorgatva hallgat, mert az emberek élni akarnak, és ez még mindig egyszerűbb, mint munkanélkülinek lenni” - mondja a vállalat távolabbi telephelyén dolgozó ismerősöm, aki anonim kíván maradni. János Jeromostól interjút kértünk, a közel kétórás beszélgetést magnókazetta őrzi. Ebből a beszélgetésből közlünk most néhány részletet.- Miben találja vétkesnek magát, hisz az utóbbi években igen sok kifogás merült fel ön ellen?- Megmondom őszintén, hogy például nekem abszolút nem jött jól a Big Band-del kapcsolatos út, de az a helyzet, hogy a megyei tanácstól kértek fel, hogy kísérjem el a zenekart. Ez a vállalatnak nem került pénzbe. Mi a Babits Mihály művelődési központot szponzoráljuk, minden évben 100 ezer forintot adunk. Ennek fejében ingyenesen ott tartjuk a rendezvényeinket, a Big Band előadásaira jegyeket kapunk, és saját költségen elkísérjük a zenekart egy-egy útjára.- Szereti ön a jazz-zenét?- Igen.- Tavaly szeptemberben, míg ön szabadságon volt, felmérést készítettek a vállalatnál, amelynek egyik kérdése arra keresett választ, hogy akarják- e a dolgozók, hogy továbbra is ön legyen a vállalat igazgatója. A tröszt vezérigazgatója tájékoztatta vezetőtársaimat arról, hogy idén januárban a MÉM felügyelete alá kerülünk, a vállalat átalakul, s a nyugdíjtörvény mivel járhat. Ezt követően döntenem kellett: nyugdíjba megye-e, vagy sem, kérték, hogy az átalakulás időszakában még maradjak a vállalatnál. Annak viszont egyáltalán nem örültem, hogy titkos szavazással szondázták meg távollétemben a vállalat valamennyi dolgozóját. Viszont az már mond valamit, hogy 80 százalékuk arra szavazott, hogy maradjak.- Önnek megkérdőjelezik a szakmai hozzáértését is.- Eredetileg kereskedősegéd voltam a zombai kisáruházban. Mezőgazdasági technikusi oklevelet szereztem később, majd Egerben magyar-történelem szakos tanári diplomát. A szövetkezeti mozgalomban dolgoztam eleinte, ügyvezető lettem Kisdorogon, majd Bohyhádon, és elvégeztem a Szövosz-iskola különböző kurzusait. Bonyhád- ra, a pártbizottságra 1954 végén kerültem, felfigyeltek rám, mert megbíráltam a gyárat, hogy ötös ekét küldenek, de taligát hozzá már nem. A pártbizottságon dolgoztam 1956-ig, majd visszamentem a szövetkezeti mozgalomba Tevelre, a kistermelte- téssel foglalkoztam. Másfél év elteltével visszakerültem a KISZ-be, járási titkárnak. Onnan a járási pártbizottság agitprop osztályára hívtak. Fél esztendeig párt- bizottsági titkár voltam, majd Tamásiban az MSZMP járási első titkára. Úgy kaptam bérlakást Tamásiban, hogy közben kikötötték: a bonyhádi családi házamat nem adhatom ki. Hat esztendeig dolgoztam Tamásiban abban az időben, amikor éppen fejlődőben volt a város. Bonyhádra 1979- ben kerültem vissza járási első titkárnak. Másfél év múltán vitába kerültem a megyei vezetéssel, s akkor behívattak: teljesítik egy tíz évvel korábbi kérésemet: visszakerülhetek gazdasági területre. Az Agrokerhez pályáztam igazgatónak, de oda ipari vénájú embert vártak. A gabonaforgalmit említették, mert nyugdíjba került az igazgató. A vállalatnál 1982 óta dolgozom, s kemény két évembe került, míg megismertem a céget, elolvastam valamennyi szakkönyvet, s nem szégyelltem megkérni a mözsi molnárt: mutassa meg, hogyan működik a malom.- A hírek szerint önnek igen jó „bolt” a gabonaforgalmi, hiszen évente kétmillió forintot keres.- A fizetésem havi bruttó negyvennyolcezer forint, s erre prémiumot kapok. A fizetésemet, s prémiumfeltételeket nem a vállalatnál, hanem országosan szabják meg. Tavaly egymillió-háromszázhetvenhétezer- négyszázharminc forintot vettem fel brutóban, ebből az adóelőleg hatszázhuszonötezer-három- százkét forint volt. Nem keres rosszul a vállalatnál senki: 1989-ben 38 százalék bérfejlesztést hajtottunk végre. Én soha nem kértem egy fillért sem fentről, sem lentről.- Állítólag ön kétmillió forint értékű vagyonjegyet kívánt jegyezni a vállalatnál, csakhogy mikor ennek híre ment, 100 ezer forintra csökkentette az összeget.- Szemenszedett hazugság. A százezer forintot sem tudtam egy összegben befizetni, meg kellett várnom a fizetésnapot. A dolgozóink egyébként 10 milliót jegyeztek, és 8 és fél milliót fizettek be. Álljon ide elém bárki, akinek én a kétmillióról egyetlen egy szót is szóltam! * A levelezés, a kivizsgálás hosszadalmas és időigényes volt, az irattömeg több kilónyit nyom. A legutolsó nyolc oldalas levelet Czencz Imre írta. Ebből csupán két mondat: „A realizáló levél befejezéséül hozott emlékez- tetés, mely szerint a közérdekű bejelentésemért engem retorzió nem érhet, természetesen csak elméleti jellegű, hiszen a gyakorlatban az igazgató ellenem várhatóan bekövetkezendő bosszúja számtalan variációban és időpontokban fog megtörténni. ' Természetesen én majd nem tudom bizonyítani, hogy megtorlás áll az ügyben a majd felhozott különböző indokokkal szemben." Hát ennyit egyelőre - hölgyeim és uraim. D. VARGA MÁRTA
