Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-16 / 13. szám

1990. január 16. •' TOLNA \ __ NÉPÚJSÁG 3 Új kisszövetkezet alakult Bonyhádon * Kivált az asztalosrészleg Súlyos energiabizonytalanság Nyugati atom és „kiváló” akar lenni Rendkívüli közgyűlést tartottak a bonyhádi Piramis Kisszövetkezetben, melyen a 109 tagból 80-an meg is jelen­tek. Nincs is ebben a szépszámú megje­lenésben semmi meglepő, hiszen a jövő­jükről hoztak döntést, ugyanis az aszta­losüzem dolgozói, valamint jó néhány al­kalmazott kérelmet juttatott el a szövetke­zet vezetéséhez, melyben az állt, szeret­nének az anyaszövetkezettől különválni. Önálló kisszövetkezetet kívánnak alapí­tani, s úgy boldogulni, hogy a 25 tag és 15 alkalmazott - és egyben alapító tag - mindenben a maga útját járja. Kérték a szövetkezeti törvény alapján a törvényes vagyonmegosztást. A tagságnak erről a kérelemről kellett döntést hoznia, s a va­gyonmegosztás elveiben is meg kellett egyezni. Végül minden zökkenőmente­sen, maximálisan korrektül történt. A Kiszöv közreműködésével mindkét rész­ről előkészítő bizottságot hoztak létre, akik megegyeztek a részletekben, s ezt az anyaszövetkezet tagsága egyhangú­lag el is fogadta. A kiváló tagok hangsú­lyozták, nem a 44 milliós vagyon széthor- dására, hanem hatékonyabb működteté­sére kérik a megosztást, s tudják nagy kockázat az új útnak indulás, de bíznak önmagukban. A vagyon és vagyontár­gyak megosztása mellett mégis szükség lesz a közös telephelyen egy elválasztó kerítésre, amit az egyik tag így jellemzett: - Azt javaslom ne építsük olyan erősre, mint annak idején a berlini falat, hátha ezt is le kell majd bontani...- A rendkívüli közgyűlést követően tar­totta meg első hivatalos összejövetelét a kivált asztalosüzem kollektívája, melynek keretein belül megalapították a Hód Fa- és Építőipari Kisszövetkezetet. Az alaku­ló gyűlésen részt vett Búzás Antal, a Kiszöv elnökhelyettese is, így egyben fel­ügyelte is a megalakulást és a választást. Az új kisszövetkezet egyhangúlag dr. Sa­mu Lajost választotta meg elnöknek. Búzás Antal így indította útjára a gár­dát:- A vagyontárgyak mögött emberi sor­sokat is érezni, tudni kell mindenkinek. Se előnyt, se hátrányt nem szenvedett senki, s ez biztosítéka lehet mindkét kisszövetkezet jövőjének is.- szs ­Világszínvonalú traktor A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár az amerikai J. I. Case céggel kötött marketing szerződése alapján termékei ellenértékeként 50 Magnum 7130-as típusú, 175 ló­erős, nehéz univerzális traktort importál. Ez a traktortípus a maga nemében a világon az elsőnek számít, szenzoros komputeres vezérlése univerzális felhasználási terüle­te miatt. A traktor első darabját több hónapon keresztül hazai viszonyok között ered­ményesen próbálták ki és ezért meri ajánlani 3,7 millió forintért a Rába a hazai fel­használóknak, illetve a termelési rendszereknek. MTI-fotó: Matusz Károly Keresztesek és nyuszik Mindenkinek a maga keresztje. Jól van ez igy. Nekem a névtelen keresztes lova­gokkal lapuló nyuszikkal van problé­mám. Első pillantásra úgy tűnik, hogy sorstársak vagyunk a „nagy kereszten”. Kemény szivű harcosok benyomását keltik. Csak hát! A „nagy balhét" csupán addig tűzik zászlaikra mig név nélkül le­het. Ugyan mitől félnek? A nagy nyilvá­nosság nemes szívű lovagjai menten kó­bor lovagokká és nyuszikká válnak, ha be kell mutatkozni. „Mi haszna, ha a ne­vemet adom?” - így ők. - „Nem akarom, csak hátrányom származnék belőle...” Jól van ez így? Hogyan értsem meg őket? Félnek? Kitől? Ennyire azért nem változtatta dzsungellé az országot sztáli­nista arisztokráciánk! Ebben a lassú for­radalomban azért bírálunk, keressük a múlt hibáit, mert a jövőnk függ ettől. Az eszme égett volna el? Dehogy? Egyesek sütögettek pecsenyét, gesztenyét a mindannyiunknak rakott tűz mellett. Őket semminek se alkalmaznám a jövőben. Nagyszerű dolog nyáron vízparton sütkérezni. Jó dolog télen szánkózni, hó­golyózni hároméves gyermekemmel, ha van hó. De! A piszokkal való névtelen do- bálódzást felelőtlen és erkölcstelen, nem felnőttekre valló foglalatosságnak tar­tom. A tények azok tények. Nem tűrik se a felnagyítást, se a kicsinyítést. A maguk valójában kell feltárni őket, ez a mi közös keresztünk, amivel nem egymást kell mellbe veregetnünk, hanem együtt vál­lalni, mert így juthatunk előre. „Várjuk meg a választásokat - mondják sokan. - Akkor majd meglátjuk”. Én máris látok valamit! A névtelen ke­reszteslovagok, lapuló nyuszik egyenes­ágú rokonságát a föntebb említett gesz­tenye- és pecsenyesütőkkel. Félteni kell tőlük a születő jövőt... szekUlity m. pál Kedvező tőkés ajánlatok (Folytatás az 1. oldalról.) Simon Péter elmondta, hogy a jelenleg érvényben levő energiapolitikai koncep­ció szerint 2000-ig a villamosenergia­igény várható évi növekedése 1,5-2 szá­zalék, ennek kielégítésére évi 1,3 száza­lékkal kell bővíteni az erőművi kapacitást. Alaperőmü építése pillanatnyilag nem szükséges, döntés legalább három évvel halasztható, viszont az elkövetkező tíz évben kb. 800 MW-nyi kombinált ciklusú gázturbinás erőművet kell üzembe he­lyezni. Jelenleg 1850 MW importteljesít­mény áll rendelkezésre a Szovjetunióból, amelyből csak 1100 MW-ot biztosít hosz- szú távú egyezmény, 750 MW-nyi részét évente kell megújítani. Ismerve a Szovjet­unió belső problémáit, energiaellátási gondjait, erősen kétséges, hogy megújít- ja-e ezt a 750 MW-os szerződést. Belső tartalékunk pedig mindössze 800 MW-ra tehető. Szintén erősen kétséges a prognoszti­zált igénynövekedés tarthatósága, min­denesetre a jelenlegi gazdasági folya­matok nem igazolják az eredeti elképze­lés helyességét. A működő tőke ugyanis áramlik az energiafaló alapanyagiparba (kohászat, épitő-alapanyagipar, nehéz- vegyipar), ami nem baj, de gondoskodni kell ennek energetikai hátteréről is. Ugyancsak az alapkoncepcióból követ­kezik, hogy a tervezett kombinált ciklusú gázturbinák üzemeltetéséhez a jelenlegi földgázimportot az elkövetkező tíz évben megduplázni és a kőolajimportot is bőví­teni kellene, ráadásul mindezt folyamato­san csökkenő hazai kitermelés mellett. Ugyanakkor a legutóbbi tárgyalásokon a Szovjetunió mindössze negyed évre vál­lalt szállítási kötelezettséget - a jelenlegi szinten! Tehát a szinten tartás is kétsé­ges. A szófiai KGST-ülésen jelezték, ha a KGST átalakulása a Szovjetuniót hátrá­nyosan érinti, ez veszélyeztetheti a többi tagország energiaellátását... Csökkenteni a függőséget E súlyos bizonytalansági problémák­kal a kormány természetesen tisztában van és nyilvánvaló az is, hogy az eredeti energiapolitikai koncepció tarthatatlan. Energetikai függetlenség persze orszá­gunk adottságai miatt nem képzelhető el, de az egyoldalú függőséget mindenkép­pen csökkenteni szükséges, azaz ener­giaellátásunkat diverzifikálni kell. Ez azt jelenti, hogy energiaimportunkat más irá­nyokból is biztosítani kell. Ez az egyetlen lehetőség. Múlt héten a parlament tudománypoli­tikai és műszaki fejlesztési bizottsága ülésén az energiapolitikáért felelős ál­lamtitkár elfogadta ezeket az érveket, te­hát konszenzus alakult ki a szakértők és a kormány között a helyzet megítélését és a teendőket illetően. Konkrét lépések is történtek, a kor­mány földgáz importforrást keres osztrák vagy jugoszláv irányból és az Adria kő­olajvezeték üzembe helyezése is még e hónapban várható. Mindezen helyzet felismerésével és e folyamatokkal együtt jelentek meg a nyu­gati működő tőke ajánlatai atomeröművi blokkok építésére. Mint tudjuk az atom­energiaipar stagnál az egész világon, ezért az atomerőműveket építő cégek kénytelenek vadászni a vevőkre és jelen­tős kedvezményeket biztosítanak. Az bi­zonyos, hogy szovjet erőmű a közeljövő­ben nem építhető Magyarországon, mert azt sém a magyar, sem a szovjet gazda­ság nem képes finanszírozni. A nyugati tőke viszont igen. Előnyös ajánlatok Először a kanadai Candu cégtől, majd egy francia vállalattól jött ajánlat, ame­lyek igen kedvezőnek tűnnek. Részlete­ket persze most még nem lehet nyilvá­nosságra hozni, de annyi elmondható, hogy mintegy kétmilliárd dolláros külföldi tőke behozásáról lenne szó, amely a be­ruházás költségeinek hetven százalékát jelenti, tehát csak harminc százalékot kellene - forintban - a költségvetésnek állni. Amennyiben rövidesen megegye­zés születne, akár 1996-ra realizálha- tóak ezek az erőművi blokkok. Azt azon­ban el kell mondani, hogy hagyományos alaperőműre nem érkezett ajánlat, csak atomerőműre. Egyébként a franciák ajánlata komple­xebb és éppen ezért számos előnye van. Megteremtené azt a lehetőséget, hogy a nagy és stabil nyugat-európai villamos- energia-rendszerbe bekapcsolódjunk, ami óriási jelentőségű dolog lenne. A franciák azt a lehetőséget is felvillantot­ták, hogy áramot is vehetünk tőlük. Aján­latuk szerint a beruházás során nagy­mértékben bevonnák a magyar ipart, amely vállalatainknak devizás megren­deléseket jelentene. A beruházási hitel törlesztését természetesen az elkészült erőműben termelt árammal kellene biz­tosítanunk, de ehhez elegendő lenne a nyugati határhoz vinni a távvezetéket és a francia partner gondoskodna nyugati ve­vőről. A francia ajánlat később érkezett, mint a kanadai, de igen intenzív tárgyalásokat folytat egy francia-magyar munka- csoport a részletek kidolgozására. Az is elképzelhető egyébként, hogy más nyu­gat-európai - például nyugatnémet - cé­gektől érkezik még ajánlat. Természete­sen a számunkra legelőnyösebbet kell kiválasztani. Az biztos, hogy nagyon veszélyes len­ne az alaperőmű építéséről a döntést há­rom évvel elhalasztani, arról nem is be­szélve, hogy a nyugati tőke nem várna ránk ennyit ajánlataival. Az intenzív tár­gyalásokkal a döntés előrehozható és akár fél éven belül konkrét megállapodás születhet az újabb magyar atomeröművi blokkok építésére.- áa ­Négy tételben II. A tulajdon társadalmasítása a társadalom kizárásával Vannak, akik elismerik ezt az igazsá­got, de úgy vélik, hogy nem kell annyira dramatizálni a helyzetet, mert nem is egy új osztályról van szó, csupán a részvé­nyesekről. Tudniillik, itt az állami tulajdon társadalmasításáról van szó. De uraim! Milyen társadalmasításról beszélnek, amikor a társadalom 99%-a nem is vehet részt benne? Kik fogják megvásárolni a részvényeket? Biztos, hogy nem az a pár millió ember, akinek sokszor egy liter te­jet is probléma megvásárolni! Nem elég, hogy az emberek évekig olyan kevés ke­reset mellett önfeláldozóan dolgoztak, most még hátrányos helyzetbe is kerül­nek emiatt, mert nem gyűjtöttek pénzt a részvények vásárlásához. De még ha in­gyen kapnák is a részvényeket, a mai áremelések mellett a legtöbben kényte­lenek lennének potom pénzért eladni a részvényeiket, és kik vennék meg őket? Akiknek sok pénzük van. Ez a fajta „népi szocializmus” sokkal nevetségesebb, mint az ún. „népi kapita­lizmus”. Magyarországon nem is úgy fog létrejönni egy részvénytársaság, hogy a tőke összegyűjtésével új vállalatokat ala­pítanak, hanem megfordítva: a már meg­lévő szocialista vállalatokat osztogatják szét a különféle maffiatagok között. Már el is kezdték... Szándékosan tönkreteszik a vállalatot, hogy egy pár hónap után megvásárolhassák a leértékelt részvé­nyeket. Eddig arról beszéltek, hogy azérf kell eladni a közvagyont, mert csak igy tudják a költségvetési hiányt, meg a vesztesé­ges vállalatokat ellensúlyozni. De kide­rült, hogy ez sem megy, mert a kiszemelt vevőknek nincsen ehhez elég pénzük! Milyen megoldást találtak? Először létre­hozták azt a rendeletet, amely szerint a vállalati vezetők saját magukat premizál­hatják. A veszteséges vállalatok vezetői is premizálták magukat néhány millióval. Még a kutatóintézetek vezetői is (ahol nem termelőmunka folyik, hanem kutató) benne voltak az önpremizálásban, és ha erre a célra nem volt keret, kidobták az utcára az embereket munkanélküliek­ként, hogy legyen keret megvásárolni a szándékosan leértékelt részvényeket vagy részt venni egy esetleges licitálás­ban. De kiderült, hogy ez se elég. És mit ta­láltak megint? Hogy kapjanak ezek köl­csönt az államkasszából (I), és így pótol­ják a költségvetési hiányt. Ez Münchhausen báró tipikus esete, amikor saját hajánál fogva próbálta ki­húzni magát a mocsárból. Az önpremizá­lási rendszernek nem is az volt a legfőbb célja, hogy az érintettek hozzájuthassa­nak a nagy pénzekhez (állítólag az így kiáramoltatott összegből 1000 Ft-tal le­hetett volna emelni a kisnyugdíjakat), ha­nem hogy bűntársak legyenek a nagy pénzek átvétele által, és hogy mestersé­gesen előmozdítsák egy újfajta társadal­mi rétegződés létrejöttét. Tehát ez az egész nem más, mint a burzsoá stratégia megvalósítása. Meglátjuk, mennyire fog sikerülni! Ilyenkor az emberek minden remény­sége a külföldi töke behozatala, ebben bíznak. Mit nem hallottunk eddig erről a témáról! Majd jönnek a nyugatnémet tő­kések és rendet csinálnak. Sőt, nemcsak a németek, hanem az amerikaiak is. Egy darabig a japán tőke volt a divat, később előnybe került a dél-koreai. Igen, ez az igazi, a dél-koreai, mondták sokan: „Ma­gyarország híd lesz a dél-koreai tőke és a szocialista tábor között, a nagy szocia­lista piachoz. A Szovjetunióhoz meg Kí­nához." Zavarba hozták a geográfiai ismere­teinket: eddig úgy tudtuk, hogy Kína majdnem határos Dél-Koreával, de úgy látszik, oda eljutni szükséges egy híd Magyarországon keresztül... Mi mindent nem hallottunk. De most sokan rájöttek, hogy nem szabad túl nagy reményeket fűzni a tőkebehozatal­hoz. Rájöttünk, hogy a külföldi tőke nem fog bejönni Magyarországra! Nem azért, mert nem bízik a kormány jószándéká­ban vagy mert a társasági vagy az átala­kítási törvény nem biztosit megfelelő fel­tételeket, hanem azért, mert a magyar népben nem bízik. Igen. 45 év szocializ­mus után nehéz lesz az emberek milliói­nak újra előadni azt a régi mesét, hogy az ő gazdaságuk nem a kizsákmányolásból származik, hanem istentől kapták. És az ő bizalmatlanságuk a legnagyobb elis­merés a magyar nép intelligenciáját ille­tőleg, úgy látszik, ők helyesebben érté­kelik a magyar munkásosztályt, mint né­hány magyar politikus. A külföldi tőke beáramlott néhány or­szágba, de ott előbb kegyetlen diktatúrát teremtett. Szétbomlottak a szakszerve­zetek, börtönbe zárták a népmozgalom legjobb fiait és sok embert kivégeztek. Utána mentek oda a tőkések. Hát tessék mondani: nem skizofrénia diktatúrát és demokráciát együtt követelni Magyaror­szágon? A külföldi tőke maximum He­gyeshalomig fog jönni, ott várakozó ál­láspontra helyezkedik és szórakozik a magyarokkal. Kifogásolja X törvény Y rendelkezését. A magyarok majd változ­tatnak rajta... és akkor jön a következő ki­fogás. Nem elég még a munkanélküliség, tessék még néhány ezer embert kidobni az utcára. És aztán jön a következő kifo­gás. Nem bíznakZ. vagy W. miniszterben: tessék leváltani! A következő kifogás az lesz, hogy nem elég az ideológiai sztrip­tíz... És mindez a nemzeti szuverenitás jelszavának a zászlaja alatt! Meg kell végre érteni, hogy az az érdeklődés, ami az utóbbi időben Nyugaton Magyaror­szág iránt megnyilvánul, nem gazdasági, hanem politikai jellegű. Addig fognak szórakozni Hegyeshalomnál, amíg Ma­gyarországon cirkusz nem lesz, ez a leg­jobb befektetés számukra: egy cirkusz vagy a haldokló szocialista Magyaror­szág, mert csak így ejthető kétségbe még egyszer a nyugati proletariátus, és ezál­tal sokkal könnyebben kezelhetővé válik, és őket csak ez érdekli, és ez elég jó be­fektetés, nem is kell más.- Folytatjuk ­DUNAI DÖMÖTÖR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents