Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-12 / 294. szám
4 NÉPÚJSÁG 1989. december 12. írás Gondolom, Bukarestben őrjönge- nek: a pártkongresszus záróaktusaként sikeresen meglépett Nadia Comaneci, a tornász világhíresség, s már meg is érkezett Amerikába. Nyilván bőszen nyomoznak, keresik a vétkes határőröket, akikből hiányzott a kellő éberség, s nem vették észre, hogy a nemzeti büszkeségnek számító jeles hölgy kísérőivel, átsurrant a határon, a Securitate urai talán azon sajnálkoznak, hogy nem törtek rá a szegedi Royal Szállóban, a Kárpátok géniusza pedig nyilván az emberi hálátlanságra gondol briliáns elméjével, mert a sokszoros bajnoknő kivételes kegyeket élvezett, amint olvasom, szép villában lakott, kocsija volt, s feltehetően nem kellett sorban állnia fél kiló kenyérért. Az már más kérdés, hogy ami ott irigylést kiváltó kivétel, másutt természetes, de ez nem változtat azon, hogy Románia a világlapok címoldalára került, napokig milliók találgatták, hol rejtőzhet a megnyerő modorú híresség, aki egyébként magyar, ha jól emlékszem, Kemenes Anna az eredeti neve, de azért ez ne legyen nemzeti büszkeségünk forrása. Nyilván kis poggyászt vitt magával, valószínűleg érmeit is Bukarestben hagyta; lehet belőlük több mázsa. De egy Ceausescu-képet csak vitt magával. Honvágy ellen. * Rádióriport a Blaha Lujza téri,aluljá- róban. A riporter megszólaltat egy csövest, vagy mai szóhasználattal hajléktalant. Érti a dolgát, jól kérdez, s így jó válaszokat is kap, bár a hajléktalan mondatfűzése laza, mondatai pongyolák, lomposak. Megtudjuk, hogy szegény, nincs semmije, s ebben a kusza világban csak együttérzésünkre számíthat. Hát ez nem sok, illetve... A ravasz riporter vitt magával valakit, aki legott munkát kínál az elesett munkanélkülinek, akiről közben kiderül, hogy szakképzettsége nincs, nem ért semmihez, de azért lehet beszélni a dologról. A leendő munkaadó, talán kisiparos, azt mondja, így is tudja foglalkoztatni, majd talál neki vafSmi munkát. „Mit fizet?” - kérdezi a munkanélküli hajléktalan. A kérdésen nem csodálkozom, lássuk ^ medvét. A kisiparos azt mondja, megkeresheti nála a havi hatezret, a hajléktalan azonban azt mondja, hogy ennyiért nem mégy dolgozni. A hang határozott és magabiztos, s én szeretem az önérzetes embereket, akik adnak magukra, ismerik képességeiket. Csak hát fiatalember, valami még sincs rendben. Mennyit akar keresni, ha nem ért semmihez? Sok mindenért lehet okolni a letűnt rendszert, de szakmát azért ott is lehetett szerezni, arról nem is szólva, hogy a nyolc általánost mindenki elvégezhette. A riport közben véget ért, ezt már én gondolom hozzá. A riporter nem ször- nyülködött, azt pedig nem nehéz kitalálni, hogy az ő keresete meghaladja a havi hatezret. Igaz, érti is a dolgát. * A tévériporter viszont rosszul kérdez. Megadatik neki, hogy az egykori honvédelmi miniszter beengedi lakásába, s válaszol is kérdéseire, de a beszélgetés olyan, mintha egy falusi sekrestyéssel váltana szót valaki, időjárásról, a harangozás módszertanáról. Pedig lenne mit kérdezni. A volt miniszter tanácsi (!) lakásban lakik, Leányfalun, amit kívülről is láthatunk; valószínűleg divatos amerikai filmszínészek laknak ilyen kastélyszerű házban. Ezt az állam építette? No szépen vagyunk. A kérdés kézenfekvő lenne, hogy ugyan milyen állam volt, az amelyik ilyen házat (házakat?) is épített hű fiainak. A volt miniszter azonban érzi, hogy valami nincs rendben körülötte, s azt mondja, hallja, hogy sokakat irritál ez a ház, hát nem bánja, kiköltözik belőle. Ismét elmarad a kérdés: ugyan már instálom, hová tetszik kiköltözni? Van még egy, esetleg kettő, három ilyen lakása? Az otthontalanokat mindenki irritálja, aki valahol lakik, az érthető is. De egyikőnk sem mondja, hogy kiköltözik, mert ugyan hova a csudába menne? Meg azután az is feltűnt, hogy a volt miniszter lakásának abban a tágas helyiségében egy többszörös életnagyságú bronz kutya is van, a gazda vadász- szenvedélyét illusztrálandó. Újságíró gyakorlatomból kifolyólag legalább azt megkérdeztem volna, hogy az új lakásban jut-e hely a kutyának. CSÁNYILÁSZLÓ közben Arcok a megyéből (4.) Béri Balogh Ádám 7-1712 A nagy fejedelem, II. Rákóczi Ferenc egyik leghűségesebb főtisztje volt. A megyéhez annyiban van köze, hogy családi jogon némi birtokot szerzett itt, főleg pedig mert Szekszárd határában esett fogságba. A korabeli feljegyzések'szerint óriási termetű, példátlan erejű ember volt és mint annyian a Rákóczi-korban, csak jó csapatvezér. Hadművész, sőt „profi” katona, mint például Bottyán János, nem. A romhányi csatavesztés után még nagyon sokáig becsülettel verekedett a Dunántúlon és amikor itt, a mai megyeszékhely mellett - majdnem pontosan a nevét őrző (második) fa táján - csapdába sikerült csalni, kitartott ura mellett. Ami nem valamennyi kortársára volt jellemző. Szekszárdról Mohácsra, majd innen egy gálya fenekén Budára vitték, ahol, a mai Bottyhány téren - nagyjából a jelenlegi metró végállomás táján - Pálffy János gróf parancsára lefejezték. Sokáig hitelesnek váltként élt a nóta: „Török-bársony süvegem, Most élem gyöngy életem; Balogh Ádám a nevem, Ha vitéz vagy, jer velem!” O. I. Fotó: Ó. R. Indul a Denevérember- akció A világ legnagyobb kasszasikereként emlegetett Batman című filmet decemberben kezdik vetíteni a hazai mozik. A kísérőzene szerzője Prince. A Batdance klipen kívül nem sokat hallani a jól ismert amerikai sztárról. Nemrég azonban nyilatkozott a Batman-film nem az első és tervei szerint nem is az utolsó ilyen jellegű munkája. Elmondása szerint új stúdióalbumot önmaga számára nem tervez. Jelenleg sem tétlenkedik, most négy különböző film zenei anyagát Írja. Amint a Batman-láz végigsöpör a világon, azonnal indul a Princé-turné. Az 1990 februárjában induló sorozat az USA után Európát és Japánt is érinti. A „Bat Tour” néven emlegetett vadonatúj Prince-show már teljes egészében startra kész. Az európai koncertek májusban és júniusban lesznek. Rockfontos - Rockfontos Megkezdte európai turnéját a lamba- daőrületet kiváltó Kaoma együttes. * A Virgin lemeztársaság kiadta az elmúlt év december 6-án elhunyt kitűnő énekes-szerző Roy Orbison 1964-es nagy sikerét, a Pretty Womant. * Tovább tart a svéd Roxette-duó siker- sorozata. Az elmúlt hetekben már harmadik daluk került fel rövid időn belül a népszerűségi listákra. A líraibb hangvételű dal címe „Listen to Your Heart.” A Rockpont slágerlistája 1. Technotronic: Pump up the Jam 2. Adeva: I think You. 3. Big Fun: Blame it on the Boogie. 4. Roxette: Listen to Your Heart. 5. Depeche Mode: Personal Jesus Kindi Gábor A szekszárdi kamarazenekar hangversenye Fennállásának ötödik évfordulóját ünnepelte az elmúlt napokban a zenekar és ez alatt az 5 év alatt sok szép és emlékezetes produkciójuknak tapsolhattunk. Csütörtöki koncertjükön színvonalban még az eddigi magas mércéjüket is megemelték, számot adva egyenes és töretlen fejlődésükről. Bátran leírható, hogy profi színvonalat képviselnek. Szép hangzás, kiegyenlített arányok a szólamokban, organikus egység, pontos belépések azok az erények, amelyeket elsősorban kell kiemelni. Vezetőjük Földesi Lajos hegedűművész épp az elmúlt napokban kapott kitüntetést, megérdemelten. Betanító, nevelői tevékenysége igen figyelemre méltó és bámulatosan eredményes. A kitűnő képességű zenekar tagjait a művészeti vezető nem karmesterként, hanem az első pultnál ülve irányítja, miközben példát mutat a magasrendűen kulturált muzsikálásával, gyönyörű hegedűhangjával. Műsorukat Händel: G-dúr concerto grossó- jával kezdték, a zenei barokk egyik reprezentatív darabjával. A legtalálóbban Szabolcsi Bence méltatta Händel művészetét, amikor azt írta: „bőség, áradás, fény és boldogság”, amivel ezt az 5 tételés művet is jellemezni lehet. Az első tétel méltóságteljes indítása, a negyedik könnyed eleganciája és a lassú tétel bensőséges duettje külön figyelemre méltó volt a zenekar tolmácsolásában. Kovács Endre kitűnő felkészültségű orgonaművész közreműködésével Händel ritkán játszott d-moll orgonaversenyét játszották ezután. A monumentális és derűs ellentétek jegyében fogant mű nem alárendelt feladatot rótt a zenekarra. Pontos belépéseik, jelentős zenei pillérként részesei voltak a mű sikerének. Szünet után Vivaldi A négy évszak című concerto sorozatából ezúttal a „Tél" hangzott el. Ez az agyonjátszott, mégis elnyűhetet- len csodája a zeneirodalomnak most is biztos sikerdarab volt Földesi Lajos remekül megformált hegedűszólójával. Csak azon lehet eltűnődni, hogy volt az európai zenetörténetben 200 év, amikor nem játszottak Vivaldit, elfelejtvén a mestert. Ma meg úgy hat és él a költöi- sége, játékossága, mintha most született volna. Befejezésül Grieg: Holberg szvitje hangzott el, a művészeti vezetőnek azzal a kérésével, hogy a hallgatóság ezúttal ne tapsoljon. így emlékezve meg Thész Lászlóról, a zeneiskola igazgatójáról, a zenekar csembaüstájáról, aki ezentúl nem lehet közöttünk. Nagyon hiányzott a Handel-concertóban és a Vivaldi-műben a csembaló szólama, határozott ritmikájával és alátámasztó akkordsoraival. A csembaló ezúttal néma maradt. Hiányzott a szólam zeneileg. De még.inkább hiányzik és pótolhatatlan megszólaltatója a város és a megye zenei életében, rendkívül sokoldalú tevékenységével az intézetben, az iskolákban. Az az ember távozott el örökre, aki ezt a zenekart alapította, szervezte és gondos, felelős gazdája volt. Vajon mi lesz a sorsa ennek a kitűnő zenekarnak gazda nélkül? Húr r ke v a i és Társadalom Zsákutcában címmel érdekes tanulmány olvasható az autó és a nagyváros egyre tragikusabban alakuló viszonyáról a Dél-Dunántúlon megjelenő folyóirat legújabb számában. E mindenki által ismert problémakörre „ha idejében nem sikerül jó megoldást találni, akkor a metropoliszok jövője úgy fog alakulni, hogy abban nem lesz köszönet!” A vitára ingerlő dolgozatot Tiner Tibor irta a sajátos környezet megbomló összhangjáról, az amerikai és az európai problémakezelő megoldás összehasonlításáról. Az európai az amerikaihoz képest több szenvedéssel jár mivel a sűrűn beépített, gyalogosra méretezett történelmi város és a térzabáló autók között éles konfliktus keletkezik. A konfliktus feloldása általában néma város, hanem az autó javára történik - írja a szerző. A folyóiratban tanulmányt olvashatunk többek között a magyar bírósági szervezet területi elhelyezkedésének ellentmondásairól, a települések infrastruktúra fejlesztéseinek új feladatairól, a gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggéseiről. A tudományos folyóirat - mely az MTA Regionális Kutatások Központjának kiadványa - a jövőben tematikus számok megjelentetését tervezi. Társadalmi útkeresése és lokalitás, a válság földrajza Magyarországon, Magyarország helye Európában - múlt, jelen, jövő - csak néhány példát említettünk az új összetételű szerkesztőség elképzeléseiből. Útkeresésre vállalkozó írásokat is szívesen közölnek a jövőben, a publikációkat új címen: Budapest, Országház u. 9. - várják a leendő szerzőktől.- csefkó Mi is az, ami van Élő könyvbemutató Azt hiszem, elég jól vettem a kanyart - mondta Mészöly Miklós író a napokban egy telefonbeszélgetés során, amikor infarktusa után hazakerült otthonába. így sajnos nem lehetett jelen azon a beszélgetésen, melyen az ő könyvét is bemutatták a barátok, kortársak Pécsett, a Művészetek Házában. A pille magánya című esszégyűjtemény mellett (Mészöly) élőben ismerhette meg a közönség Balassa Péter művét Hiába: valóság címmel. Sándor Iván esszéista és Csuhái István, a Jelenkor szerkesztője váltott szót e könyvekről. Hegyi Loránd: Utak az avantgárdból című kötete a kortárs képzőművészetet dolgozta fel, köztük a pécsi műhely alkotóinak munkásságát. Aránytévesztésekről és mértéktelen- ségekről folyt a vita ezen az estén, a fundamentalista kollektivizmus elleni művészi szembenállásról, a militáris magatartásról. Meg volt hirdetve a világosság, és jött a sötétség, soha nem volt ennyi be nem tartott ígéret, mint a XX. század során - véli Balassa Péter író. A globális válságban a szegények még nyomorultabbak, a kisebbségek még inkább elnyomottak lettek. Amikor a művészet a politika kiemelt szférájává lett az irányítás territóriumában, akkor a művészek szabadságfokának értelmezése mértékvesztésekhez, félreértésekhez vezetett. Hol századunk állatkertjében, hol angolkertjében érzem magám, ahol minden bokor mögül a politika szele fúj - mondta Balassa Péter. E könyvekben tetten érhetők áz emberi létezés dilemmái, történelmi tárgyi meditációk: helyünk a világban, Közép-Európában. E művek abban segítenek, hogy eltűnődjünk azon - Mészöly Miklós szavaival élve -, mi is az, ami van.-csefPályaválasztási hírek A Tolna Megyei Pedagógiai Intézet szervezésében pályaválasztási tanácsadások lesznek a következő időpontokban: December 12-én 13 órától a dombóvári művelődési központban. December 14-én 13 órától a paksi nevelési tanácsadóban. December 15-én 13 órától a bonyhádi művelődési központban December 18-án 13 órától a tamási művelődési központban. * December 16-án 9-12 óráig pályaválasztási nyílt napot tartanak a szekszárdi Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskolában. Kettős portré Zöldi László tanulmánya a Nemeskürthy-rejtélyről Felesleges magyarázkodni, amikor Nemeskürthy István első könyvei megjelentek, a szakma fanyalgott. Kósza hírek járták róla, mondták, hogy cőger volt, majd katonatiszt, filmesztétikával foglalkozik, hát akkor mit keres az irodalomtörténetben, ugyan mit mondhat a magyar reneszánsz széppróza fejlődéséről, s hogy jön ahhoz, hogy megírja a magyar irodalom 1533-1712 közötti történetét? Vagy éppen ahhoz, hogy botrányt kavarjon, amikor már Babits megmondta Németh László szerencsétlen Kisebbségben-jé- vel kapcsolatban, hogy némi tájékozódással bárki felállíthat egy új elméletet. Közben országos vita kerekedett, mert mégis csak érdemes volt firtatni, hogy mi is történt Mohácsnál és Mohács után, abban pedig már nagyon sokan személyesen is érdekeltek voltak, hogy mi történt a Donnál. Mindannyian azt tanultuk, hogy Mohács nemzeti létünk nagy temetője, s azóta a sors sötét felhője lebeg az ország felett, mintha ez a nép még mindig nem bünhődte volna meg a múltat s jövendőt. A történelem kétarcú tudomány: a mindenkori jelenből próbálja rekonstruálni a múltat, s bármilyen gondosan merít is a forrásokból, a képet a jelen is színezi, reményeivel, aggodalmaival együtt. A sokat emlegetett végzet is kétes, mert Mohácshoz több út is vezetett, a doni tragédia végeredménye volt egy rosszul fölépített politikának. A történelmi események hosszú folyamat eredményei, Horthy nem 1944. október 15-én bukott meg, hanem jóval előbb, s napjaink történelmének letűnt politikusai (Kádár, Honecker, Zsiv- kov) már jóval korábban a végzetes útra léptek, csak éppen nem ismerték fel rossz döntésüket. Nemeskürthy számára a történelem nem adatok tömege, feltáratlan levéltár, hanem a velünk élő múlt, s csak okosan kell kérdezni, okosan fog válaszolni. Nemeskürthy pedig tud kérdezni, s bármennyire fanyalog is a szakma, a kérdések elől maga sem tud kitérni. így lesz országos ügy Mohács, Világos, a doni katasztrófa. Az idő is kedvez, a történelem ajtónkon kopogtat, egyre több a megválaszolatlan kérdés, s Zöldi László joggal írja, „az utókori értelmező már-már arra gyanakszik, hogy annak idején valami másról vitatkoztak Mohács vagy éppen Voronyezs ürügyén”. Valószínűleg ez a Nemeskürthy-rejtély titka. Zöldi László most könyvnyi tanulmányt írt Nemeskürthy pályájáról, a jó két évtizede folyó vitáról, ami egyaránt érinti személyét és az örvendetesen gazdagodó életművet. Kitűnő munka, lebilincselő olvasmány s egyben túl is mutattárgyán: Zöldi László kettős portrét rajzol, miközben Nemeskürthyről vall, azt is elmondja, hogyan hatott szellemi fejlődésére, hogyan formálta gondolkodását, tájékozódását azoknak az esztendőknek meg-megújuló vitája. Azokban az években ugyanis a hivatalos gondolkodás kitért minden vita elől, azt sugallva, hogy ha még nincs is itt a Kánaán, de a kapujában vagyunk, tehát oktalanság borzolni a kedélyeket. Nemeskürthyről akkor; már mindenki tudta, hogy provokativ kérdései mögött biztos felkészültségű tydós áll, aki ráadásul tud írni, a magyar esszé legjobb hagyományain nevelődött, éppúgy, mint „rejtélyének” kutatója, Zöldi László. A magyar esszének klasszikus mesterei vannak, mindenekelőtt Péterfy Jenő, ez a ma is eleven klasszikus, akit nem lehet megkerülni s nincs egyetlen bekezdése sem, amit fölöslegesnek éreznék. A nyomába lépők, Babits, Kosztolányi, majd Halász Gábor, Szerb Antal ugyanezt az európai színvonalat képviselik, miként Nemeskürthy és Zöldi is. Ha szabad személyes élményre hivatkoznom: könyvét nem tudtam letenni, tárgyismerete példamutató, stílusa érzékletes, világos, pontos. Zöldi László azt váltja valóra, amit Nemeskürthyvel kapcsolatban a történész Hanák Péter úgy fogalmazott meg, hogy „önmaga szintjén és műfajában” kell érzékeltetni. „Történeti esszéista”, így jellemzi Zöldi Nemeskürthy Istvánt, s azt hiszem, ez a pontos meghatározás. S azt mondja róla, könyvének is ezt a címet adta: A múlt prófétája. A befejezett múlt grammatikai fogalom, a történelem mindenkinek személyes ügye, s Auschwitz vagy a Don-kanyar túlélői valami egészen mást tudnak, mint az, aki levéltári adatokra szorítkozhat csak. Nemeskürthy ezt a mindig eleven múltat idézi meg s teszi közüggyé, s mint egyik nyilatkozatában mondta, „az egyes ember történelmi, erkölcsi felelősségére akart figyelmeztetni”.' Zöldi László is ezt teszi, midőn beáll a történelmi képbe, tudós értelmezőként és tanúként, hogy hitelesen vallhasson egy életműről, s arról a korról, amelytől elválaszthatatlan az életmű. CSÁNYI LÁSZLÓ
