Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

1989. december 9. TOLNATAJ - 7 Festő a javából Szittya Emil kiállításáról Szittya Emilről, aki 1886-ban Budapes­ten Schenk Adolf néven látta meg a nap­világot, nem könnyű eldönteni, hogy Író­nak, költőnek, művészeti Írónak, lapala­pítónak vagy festőnek volt-e jelentősebb. Világpolgár volt, élt Párizsban, Bécsben, Berlinben, Svájcban, találkozott Adyval, Chagall-lal, Apoilinaire-rel,'Leninnel, ba­rátja volt Kassáknak, Tristan Tzarának. Regények, esszék, kultúrhistóriai művek, háború ellenes cikkek, dadaista és Hit- ler-ellenes folyóirat-alapítások jelzik mű­ködési területét. S mindezek mellett - vagy előtt? - festő volt a javából! Festői képességeiről a Kassák Emlék­múzeumban rendezett és december vé­géig nyitva tartó Szittya Emil-emlékkiálli- tás adhat némi fogalmai. A képek Párizs­ból érkeztek, a francia fővárosban élő Jo­seph Kádár grafikus- és fotóművész köz­reműködésével, Erika Szittya, a művész özvegye bocsátotta őket a magyar mú­zeum rendelkezésére. Mivel Szittya egyetlen képét sem datál­ta, így ma már nem állapítható meg a mű­vek keletkezési időpontja. Annyit tudunk, hogy valamennyi 1927 és 1964 között készült. Az 1927 előtti képek, Erika Szity- tya közlése szerint, elkallódtak. A művész 78 éves korában egy levél­ben azt írta: „Több, mint ötven éve festek, de ezt idáig sikerült eltitkolnom. Több száz képet festettem. Egy évvel ezelőtt a barátaim rákényszerítettek, hogy kiállítá­som legyen Párizsban (1962), és ezt kö­vetően megrendezték Zürichben is (1963).” Képeinek általában nem adott cimet. Egyszer látomásos festőnek nevezte ma­gát, ezért a kiállítás negyven guache és olajfestménye alá azt írták címül: Láto­más. A figuratív és nonfiguratív határán mozgó olajképeken emberek, arcok, tá­jak, épületek sejlenek és olvadnak össze. A formák elmosódnak, ám annál hangsú­lyosabbak a színhatások. A festmények szomszédságában, a tárlókban sorakozó könyvekből, folyóira­tokból tájékozódhatunk Szittya szerzői- szerkesztői, kultúrtörténeti tevékenysé­géröl, itt a Zürichben kiadott Der Mistral, (amelynek első számában, az első olda­lon közli Szittya Kassák Csata című köl­teményét, német fordításban), a bécsi, Horizont és a Párizsban szerkesztett, né­met nyelvű, antifasiszta Die Zone cimü folyóirat. Könyvei Az újak irodalmáról (1909), a Das Kuriositäten Kabinett (1923), az Öngyilkosok (1925), a francia tájképfestészetről, a svájci festészet új tendenciáiról, Picassöról, Soutineről szóló tanulmányai, és a 82 álom az 1939-45 közötti háborúról című kötete. És itt a dokumentum, ami magyarázza, hogy miért a Kassák Emlékmúzeumban mutatják be e tárlatot: Szittya és Kassák 1909 nyarán vándorlásaik során ismer­kedtek meg egymással, Stuttgartban, onnan együtt gyalogoltak tovább, egé­szen decemberig, Belgiumon át Párizs­ba. Kassák az Egy ember élete, Csavar­gások című kötetében és A ló meghal, a madarak kirepülnek című poémájában idézi fel közös élményeiket. Szittya pedig később, Budapesten támogatást nyújtott Kassáknak az Eposz Wagner maszkjá­ban kiadásához, és a Tett című folyóirat megindításához. (kádár) (Dolezsál László felvételei) Szittya Emil festménye Szarka József: Anima Nem csak az est kapuján kilépő árnyak, a hegedű, mely őrzi a sírást, kölyök szelek, kik megrabolják az illatokat, Óorosz ikonok mosolya mélyén a kimondhatatlan élet, nem csak a koponyát felnyitó obszidián kés, egy Nő is hív ... Ma éjjel gyertyaláng bolyong, szombámba vissza-vissza tér, az erdőn vadkan-arccal jár a szél, és súgja: erre mentek el sorra a vének, erre vitték el szívükben a tudást, szemükben a fény forrásait. De..., nem csak a vének; holt hajók a tengerek mélyén,- hajnalban lobogó Óceán-Ég, szomorú ligetek, csönd tavai, nem csak az est kapuján kilépő árnyak, egy Nő is hív magam után ... Könyv Hódolat az éles szemű Otvellnek George Orvell a Hódolat Katalóniának című műve mítosz oszlató könyv. Alap­könyv, egy sorozat második kötete, méltó az Állatfarmhoz és az 1984-hez. A spanyol polgárháború. Képek, emlé­kek. A milicista halála, az állítólagos beállí­tott Capa-fénykép, Guernica és a Kondor­légió. A világ minden tájáról a köztársaság védelmére érkező kommunista és szocia­lista érzelmű önkéntesek. Lukács tábornok és Rákosi zászlóalj. Később híres-hírhedt­té vált magyarok, Gerő Ernő és Rajk rész­vétele. No meg az íróké, újságíróké, akik megfigyelőként vagy aktívan részt vettek a harcokban. A polgárháború katartikus él­mény volt valamennyi résztvevőnek. Az amerikai Hemingway megírta Akiért a ha­rang szól-t, az orosz Mihail Kolcov a Pravda tudósítójaként a Spanyolországi napló-t, az angol Erik Blair pedig George Orvell né­ven 1938-ban megjelentette a Hódolat Ka­talóniának című élménybeszámolóját. Az angol Író 1936. december 15-én in­dult Angliából Spanyolországba, hogy az ott zajló eseményekről sajtótudósításokat írjon. Először a katalánok fővárosába, Bar­celonába ment, ahol jelentkezett a Lenin laktanyába és belépett a Marxista Egysé­ges Munkáspárt milíciájába. Hat hónapig harcolt Orvell a P. 0. U. M. oldalán az aragóniai fronton. Úgy tervezte, hogy átkéri magát a Nemzetközi Brigádba mivel Madrid védelmében szeretett volna harcolni. Ettől a szándékától a polgárhábo­rúban tapasztalt visszataszító epizódok té­rítették el. A fronton egy francoista orvlö­vész súlyosan megsebesítette. Felgyó­gyulva kérte a leszerelését. Barcelonába utazott, csakhogy miv§l a P. 0. U. M.-et a spanyol köztársasági kormány törvényen kívül helyezte, napokig bujkálnia kellett, míg sikerült átjutnia a francia határon. Ha­zatérve rögtön írni kezdte spanyol polgár- háborús tapasztalatait, érezve, hogy a vi­lágnak minél előbb meg kell tudnia az igaz­ságot a pártok és szervezetek között dúló gyilkos politikai harcról, „a Moszkva kihe-_ lyezett ügynökei által vezényelt sztálinista machinációkról, a kommunistáknak arról a véres szalámitaktikájáról, amelynek angol elvbarátai és spanyol bajtársai közül oly sokan estek áldozatául”. Orvell konkrétumokat, politikai tényeket akart közölni az újságírói becsület szelle­mében. Azt írta le, amit átélt, amit látott, amit tapasztalt. Igazságai olyannyira kényel­metlennek bizonyultak, hogy alig talált ki­adót ejkészült kéziratára. A Hódolat Kataló­niának mégsem elsősorban politikai publi­cisztika, inkább krónika. A kor krónikája. Spanyolország különös dolgokat művelt az emberekkel. Hemingwayt fellelkesítette, majd apátiába taszította. Kolcov hazatérte után eltűnt egy orosz tábor mélyén, mert a spanyolos múlt még évekkel később is életveszélyes rizikófaktort jelentett. Orvellt paradox módon épp Spanyolor­szág tette szocialistává. Élete végéig hitt az egyenlőségben, a testvériségen és a tulaj­don közösségén alapuló társadalomban. Ugyanakkor tudta és világosan látta, hogy ilyen nem létezik. A spanyol polgárháború kételyt is ébresztett bennp a szocializmus, mint szervezett párthatalmi úton, a politikai erőszak segítségével elképzelt megvalósí­tása iránt, mely a megvalósítási kísérlet so­rán ilyen-olyan gyakorlati megfontolások­ból feladja az egyenlőség és a köztulajdon elvét. Viszont tartósítja a párthatalmat és a politikai erőszakot. Orvell Katatónia lövészárkaiban a tétvek és patkányok között észrevette, hogy a testté lett szocialista ige valószínűtlen álla­pota szálka a létező és a maga gyakorlati fennmaradásán fáradozó szocializmus, a szovjet rendszer, a sztálini Szovjetunió sze­mében, akinek spanyolországi ügynökei mindent megtettek azért, hogy a spanyol háborút a szovjet taktikai vonal igazolás­ként, a „népfrontgondolat” elméletének gyakorlataként tüntessék fel. George Orvell Hódolat Katalóniának cí­mű műve nemcsak a szocialista eszme ke­resését tükrözi, de egyben a szocialista gyakorlat gyökeres kritikáját is adja. Bizo­nyára ez lehetett az oka, hogy nálunk csak az utóbbi időben jelenhetett meg az angol író műve.- fké ­Minden részletnek értelme legyen Beszélgetés Gyarmathy Ágnes díszlet- és jelmeztervezővel Gyarmathy Ágnes Munkácsy-dijas díszlet- és jelmeztervező - több fővárosi és vidéki színház, és filmes megbízatása mellett - harmadik éve vesz részt ven­dégként a Kecskeméti Katona József Színház munkájában. Az elmúlt színházi évadban a Krik, a Csárdáskirálynő, a Stuart Mária és a Fizi­kusok című produkciók díszlet- és jel­meztervei fűződnek nevéhez. A közelmúltban nemcsak színpado­kon, hanem a mozikban is találkozhattak a nézők munkáival: az Enyedi Ildikó ren­dezte Az én XX. századom című, az idén Cannes-ben a legjobb első filmként elismert produkció jelmezeit ő tervezte.- Az én tervezői munkám csak akkor érvényesül, ha megvalósul - mondja a beszélgetés elején. - Hiába rajzolok szé­pen, ha ez nem kerül díszletként és jel­mezként a közönség elé. Ami azt is jelen­ti, hogy nagyon fontosak számomra a ját­szótársak. Meghatározó, hogy a szinház- vezeték milyen feladatok elé állít, érde­mes-e ezekre éveket áldozni? Ugyaneny- nyire fontos kérdés, hogy a rendezővel erősítjük vagy gyengítjük-e egymás ha­tását? Legalább ennyire fontosak köz­vetlen „játszótársaim”: a színház műszaki infrastruktúrája. Ha választhatok, olyan színházaknak dolgozom, amelyeknek saját műhelyük van.- Ezek szerint nincs mindegyiknek?- A budapeti színházak tekintélyesebb része egy központi műhelyhez tartozik, vidéken viszont majdnem minden társu­latnak van saját műhelye. Annak idején Lengyelországban, Poznanban sajátítot­tam el a szakma alapjait, együtt tanultuk a díszlet- és jelmeztervezést, ami ma már a legtermészetesebb dolog. Több, mint huszonöt éves pályafutásom alatt össze­sen két színház akadt, ahol a szemem lát­tára nevelődött fel egy-egy műszaki ge­neráció. A színház struktúrája miatt álta­lában nem állandók ezek a csapatok.- Nemcsak a darabot, hanem a jelme­zeket is próbálni kell?- Míg a rendezőnek általában egy hó­napnyi vagymég több ideje van erre, ad­dig nekem, illetőleg munkatársaimnak mindössze csak három napom. Ha té­vedtem is a munka előző szakaszában, a premier előtti főpróbahéten már nem ja­víthatok.- Milyen munkamódszerrel dolgozik?- Először elolvasom a darabot, de nem engedem magamon eluralkodni az első benyomást, mindig megvárom, amíg a rendező is elmondja a saját koncepció­ját. Dürrenmatt: Fizikusok című színmüvének kecskeméti előadásához tervezett díszle­teket és jelmezeket Gyarmathy Ágnes- Az ön számára milyen az ideális szín­ház?- A rendezőnek mindent jogában áll megálmodni, s az én kezem által a kö­zönség elé'vinni, ha az gondolatilag tar­talommal töltött. Azt a fajta totális színhá­zat szeretem, amelyben nem derül ki pontosan, mettől meddig tartanak az egyes alkotótársak ötletei, elgondolá­sai.- Ön személy szerint hogyan irányít?- Engem általában erős kezűnek tarta­nak. Ha megállapodtam a rendezővel, és elfogadott engem, mindenkinek alkal­mazkodnia kell a határozott koncepció­hoz.- Lehetnek a színésznek külön kéré­sei?- Igen, a lehetőségeken belül figye­lembe veszem ezeket, persze, csak ha megfelelő hangnemben mondják.- Milyen látványvilágú színház áz ön számára a legszimpatikusabb?- Mindegy, hogy a látvány avantgárd vagy naturalista, a lényeg, hogy minden részletnek értelme legyen, és érvénye­süljön az „ezt, itt és most" hármas jelsza­va. Volt néhány ideális előadás az éle­temben, és ha az azóta eltelt évek után új­ra találkozom az egykori kollegákkal, szívesen emlékezem rájuk.- Vajon ennyire megszámlálhatok ezek az előadások mindenki pályáján?- Úgy tűnik, igen. És szinte kivétel nél­kül mindig csak utólag minősülnek ideá­lisnak, Az emlékezetes előadások azóta ugyanúgy szétszóródtak, széthulltak, mint a rosszak. Gondolkoztam ezen, és számomra úgy tűnik, hogy talán a szín­ház - minőségétől függetlenül - önma­gában termeli ki ezt a folyamatot. KÁROLYI JÚLIA A Csárdáskirálynő egyik jelenete, melynek díszleteit és jelmezeit Gyarmathy Ágnes- tervezte Sz. E. portréja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents