Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-09 / 292. szám
6 - TOLNATAJ 1989. december 9. Fischer Lajos: Az emberek siettek, mint minden reggel Boros Ernő nem volt az a fajta, nem tartozott a könyöklők, a helyezkedők közé. Évtizedek óta üli a városi tanács egyik irodájában, valahogy ott felejtették az öreg íróasztal mögött. Valamikor Ernőkének szólították a fiatal kolléganők, majd Borosnak, Boros kartársnak, Boros elvtársnak, mostanában Boros bácsinak, Ernő bácsinak. Borosné már erősen őszült, Boros úr hajában alig csillogott egy-két ezüstös szál. Valamikor ők is gyerekekről álmodoztak, aztán múltak az évek, nem tettek egymásnak szemrehányást, örültek egymásnak, örültek minden szép napnak, a kertes udvarnak, a tíz sor lugasnak, a 12 szilvafának, a málnának, a kevéske kerti ileleménynek.- Elfáradtál?- Nagy a meleg, Marikám. A nyár végi nap még melegen sütött.- Micsoda illatok! Már készül a vacsora?- Ragu, rántott csirke, káposztasaláta. Nem haragszol?- Haragudni? Amiért ünnepet varázsolsz a hétköznapok közé? Egyszerre valami különös, a vasárnapok kifejezhetetlen hangulata vette körül őket.- Sokáig lesz még?- Talán egy szűkös órácska.- Szellőzködnék egy kicsit. Sétálok egyet.- Menjél csak! Addigra el is készülök mindennel. Mosolyogva nézte az ismert járást, a szürke vászonöltönyt, a rafiakalapot. Boros úr megállt a kiskapuban. Visszamosolygott. Szerette a kisváros szőlőhegy felé elnyúló régi utcáit. Szűk utcák. Diófák, régi parasztházak, kukacvirág a foghíjas járda kövei között. A Kálvária-hegyről visszanézett a városra. Lent a modern város emeletes épületei, balra egy lakótelep szürke tömbje, majd a belvárosi templom. Színes ceruzarajz a parasztházak tarkasága. Zöld, barna zsalugáterek, egy-egy présház. Sokáig nézte ezt a jól ismert színes képet. Hamarosan hordókat fognak a présházak előtt mosni, muslincák lebegnek majd az enyhe őszi levegőben. Már hajnalban hangos lesz a táj az üres hordók zajától. Kellemes hangulatban indult vissza.- Raguleves, rántott csirke, káposztasaláta. Megállt, keresgélt-a zsebében.- Egy pohár sör nem lenne rossz ebben a melegben: Egy pohár habzó hűvösség! A vendéglős a söntésben állt és poharakat mosott. Fehér kötény, piros arc, gyanakvó tekintet.- Bors, sör?- Sör. Egy pohár sör.- Egy pohár sör. Keresett magának egy szabad asztalt. A vendéglős egy nagykockás törlővel törölte a poharakat. Kékesszürke cigarettafüst ülte meg az arcokat, hangokat, poharakat. Poharát az asztalra helyezte. Leült és átfogta a kellemesen hideg poharat. ■ - Szépen ráérősen megiszom a sört.- Micsoda öröm! De ilyet! Egy idegen állt előtte.- Kérem...- Hagyd csak a szokásos udvariaskodásaidat, édes öregem!- Kérem, ez tévedés lehet.- Ez tévedés? Halljátok, tévedés? Ez a te formád, édes öregem. Már ezer éve nem láttalak, Józsikám!- Kérem, én nem ismerem önt!- Józsikám, csak nem tagadod meg barátodat?- Ernő vagyok, Boros Ernő.- Persze, hogy Ernő. Látod öregem. Hiába, régen nem találkoztunk. Meg a betegségem. Szklerózis. Enyhe agyetmesze- sedéssel tengetem napjaimat, de ez a tündéri véletlen nagyon feldobott, öreg fiú.- Kérem szépen, összecserél valakivel. Én önt sose láttam.- Sose láttál? Halljátok ezt? A legjobb barátom megtagad! Nézz a szemembe! Semmit sem mondanak neked ezek a szemek? Ide ülök az asztalodhoz, nézz a szemembe. Na, pajtás? Durva arc, vöröses harcsabajusz, kifejezéstelen szemek.- Szóval azt mondod, hogy csöves vagyok?!- Én csak a sörömet akarom meginni.- Gondolod, velem így is lehet beszélni?- Kérem, mondtam már, hogy nem ismerem.- Mondd csak, hogy szégyellsz. Szégyened a régi barátodat.- Kérem...- Halljátok, szégyelli, hogy a barátai vagyunk. Még ketten ültek az asztalhoz. Az egyik mosolygó nagy golyószemekkel, a másik sötéten meredt maga elé.- Tehát azon a véleményen vagy - szólalt meg hosszú hallgatás után a golyószemű - hogy mi bűnözők vagyunk.- Rendőrt hívok.- Figyelitek, a kisöreg át akar bennünket verni?- Ez hülyének néz bennünket- Te valóban nem ismersz bennünket, kisöreg, különben nem példálódznál a rendőrséggel, mert mi ezt a barátságtalan megmozdulásodat nem szeressük Viszont nagyon tudnánk értékelni, ha rendelnél nekünk egy sört. Persze magadnak is.- Én...- A barátságtalan viselkedésedet mi természetesen rangon alulinak tartjuk, ugye fiúk?- Erre köpünk, kisöreg!-■ Haza kell mennem.- Sehová sem kell menned. Meg vagyok értve? Sört rendelsz a barátaidnak, és a rendőrséget kivered a fejedből, mert különben megharagszunk és mi verjük ki. A golyószemű szőrös, vastag karjára támaszkodott és bután vigyorgott.- És semmi partizánkodás, mert Ottó el találja veszíteni birkatürelmét, begorombul, és azt te nem élnéd túl. Hé, főúr! Kopogjon csak erre, mester! Ernő barátunk váratlan találkozásunk örömére fejedelmi módon szeretne bennünket megvendégelni: Sört; jó hideg sört és vacsorát. Sonka lehet?- Igen.,- Aztán... mit is fogyasszunk még, fiúk? Igen, igen, paprikát, paradicsomot, vajat, sajtot. És mindent bőségesen! Meg vagyok értve, mester? Ja, és szalámit. Ottó gyerekkora óta imádja a szalámit. Ernő barátunk nem lesz hálátlan! Aztán ettek. Kényelmesen ettek, sokat ettek mindenből. Ráérősen, habos sört szürcsöltek hozzá a hideg korsókból.- Ernő barátunk egészségre!- A váratlan találkozásra!- Ki kell mennem.- Halljátok? Talán nem tetszik a társaságunk?- WC-re kell mennem.- Nemsokára mi is megyünk.- Sürgős! v- Mit csinálunk?- Menjen: WC-re el kell menni.- De aztán nehogy valami meggondolatlanságra add a fejed! Meg vagyok értve ? Ottó nem szereti az ilyen incselkedése- ket, ilyenkor kiszámíthatatlan. Na jó. Mester, még egy rundót a jobbik söréből! Boros úr kiment Ittak, jókat nevettek.- Sokáig marad a kisöreg.- Bizony, hogy sokáig! Nehogy meglépjen!- Gyerünk! Hozzátok a teli üveget! A kólásüveget. A vendéglő melletti lépcsőknél érték utol. Már sötét volt. Az ablakok sárgás fénnyel rajzolódtak a sötétre.- Hé, kisöreg! Talán foglalt a WC? Bennünket akarsz te átverni?- Kérem...- Ottó! Emlékeztesd a jó modorra! A nehéz üveg megcsillant a levegőben. Először csak a tompa recsegést érezte a fejében, majd az édes folyadékot végig az arcán. A folyadék csak folyt... aztán lassan sóssá lett, a szájába is belefolyt a sós folyadék. A halottat még az éjjel megtalálták. Ott feküdt a lépcsők mellett. Mellette a széttört colás üveg. * Reggelre könnyű szél fújt a szőlőhegy felől. Az emberek siettek, mind minden reggel. Siettek le a lépcsőkön, siettek a buszhoz, a hivatalba. Az utcaseprők összeseperték az üvegcserepeket a lépcsők mellett.- Anyu, - kérdezte egy kisfiú fiatal és szép mamájától - miért söpörnek itt ezek a nénik narancssárga ruhában?- Hogy ne piszkítsuk be a cipőnket. Később a kiskocsma is kinyitott. A vendéglős a söntésnél állt és poharat mosott. Fehér kötény, piros arc; gyanakvó tekintet. Szűcs László János: A nagy táblakép (H. Bosch úrnak ajánlom) Köldökzsinóron feszül az egész világ, hímtagos szüzek fújnak ezüst-pikulát. Az Úristen nyakán papos-bagolyfej ül, kivetkezett angyal kígyókkal hegedül. Megrágott görögdinnye a filléres nap, a nyers szőlőtőke boszorkányvizet ad. Madárfejű emberek hólyagban állnak, szeretkeznek, aztán majmokká válnak. Sebesre égetett sebesre égetett a hajnal álmomban nyíltak tulipánok szemedben láttam a vonagló káoszt szemedben láttam a vonagló káoszt minden olyan volt mint régen mézédes és álmosan-elfolyó tétova zenére ölt a folyó tétova zenére ölt a folyó amikor a szavak zöldbe öltöztek nem volt már sem súlya sem éle a kőnek nem volt már sem súlya sem éle a kőnek amikor a szavak zöldbe öltöztek Megkérdeztük a szerkesztőt Figyelemre méltó antológia jelent meg ezzel a címmel, az amszterdami Forum kiadó gondozásában, Benke László szerkesztésében. A kötet „a forradalom 33. évfordulóján” alcímet viseli. A kiadványról a könyv szerkesztőjével beszélgetünk.- Az elmúlt viharos esztendőben számtalan könyv jelent meg e témáról, a könyvpiac telített, az olvasók-vásárlók zsebe meg üres. Nem vall-e túl nagy bátorságra - némi túlzással - a százegyedik könyvvel színre lépni?- Ez nem bátorság, hanem kötelesség, becsület dolga. Ebben a könyvben olyan írók szólalnak meg, akik részt vettek a forradalomban. írók, a nemzeti lelkiismeret őrzői: élők és holtak, öregek és fiatalok, verssel, novellával, tanulmánnyal, eredeti dokumentumokkal. Nemcsak a forradalom viharában született műveket adjuk közre, hanem azokból is válogattunk - persze a teljesség igénye nélkül -, amelyek az eltelt évtizedek során 56 szellemét őrizték. Mert az igazságot fegyverrel el lehet nyomni, de végleg eltemetni nem lehet. Nem emlékezni akarunk hát, hanem három nemzedék vallomásaival nagyon is eleven szellemet idézünk meg: a szabadság, a demokrácia, a függetlenség gondolatát.- Olvashatunk-e eredeti, eddig még nem publikált írásokat a kötetben?- Könyv alakban először jelenik meg például Benjámin László, Képes Géza, Kónya Lajos nem egy verse, vagy az író- szövetség 1956. december 28-i gyűlésének jegyzőkönyve, Fekete Gyula, Göncz Árpád tanulmánya, Simonffy András tizenöt éves korában irt megrendítő naplója, és sorolhatnám még.- Miért egy amszterdami kiadónál jelenik meg a kötet?- Az írószövetség Móricz Zsigmond Baráti Körében merült fel a kötet kiadásának gondolata, és a félig Hollandiában, félig ismét itthon élő költő, Dékány Károly vállalkozott a megvalósítására; hozzá kell tennem, nem csekély anyagi áldozatot vállalva.- Sokat sejtető címet adtak a kiadványnak...- Azt szerettük volna sugallni a címmel is, hogy legyen már vége a barikád- pszichózisnak, az egymás torkának eső, sehova sem vivő civódásnak. Persze három évtizedes szájzár után a sérelmek felfakadnák, ez érthető. Ki kell beszélni, néven kell nevezni a dolgokat, de a civódásnak legyen már vége, most már „működtetni” kell 56 örökségét: a demokráciát. » A. J. Rekviem egy lóért A felvételeket Decsi Kiss János készítette, a laboratóriumi munkát Ritzel Zoltán végezte Az oly sok viszály után című kötetről
