Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-09 / 292. szám
4 - TOLNATAJ 1989. december 9. Utótemetés A boncterem és a hűtőkamra közötti ravatalozóban, az urna baloldalán áll a gyászoló család. Benézek a nyitott ajtón, de úgy érzem, tisztességtelen dolog volna közel állni az elhunyt hozzátartozóihoz, pláne, mikrofonnal a kezemben kérdezgetni őket. Inkább a tizenöt, húsz méterre várakozó sírásókhoz megyek. Őket kérdezem, ez az a temetés? Igaz, mivel azt olvastam az újság gyászhirdetésében, fél kettőkor lesz, másokat pedig nem látok, tudom, csak ez lehet. De valahogy el kell kezdenem a beszélgetést. A gyászjelentés egyébként így szólt: Értesítem mindazokat, akik ismerték, hogy... 1987. május 7-én, 44 éves korában mindenki által elhagyatva, szomorú körülmények között elhunyt. Megtalált hamvait 1989. december 1-jén 13.30 órakor helyeztetjük örök nyugalomba... testvére és családja.- Nem tévedés, tényleg két és fél éve halt meg? Létezik ilyen? - faggatom a két nagyon barátságos gyászhuszárt.- Ajaj, van vagy háromszáz holttest, aki után senki soha nem érdeklődött. Ha lenne fényképezőgépe, levehetné, milyen helyen vannak azok az urnák. Csak nád a plafonja annak a szobának.- De hogy lehet az, hogy két és fél év után van a temetés? Eddig senki nem vette észre, hogy meghalt?- Másfél hónappal a halála után rátaláltak. Akkor a tanács elhamvasztatta, s az urnát betettük a többi közé. Ha valami gyilkosság, vagy hasonló gyanúja lett volna, a rendőrség nem engedte volna elhamvasztani. Az Éva például nincs elhamvasztva. Hátha még kell a bizonyíték... Ekkor a ravatalozóból odajönnek ketten. Egy idősebb és egy fiatalabb férfi.- Fényképész? - mutat egyikük a válláráról lógó szerkezetre.- Nem, magnó.- És mit akar?- Valamit megtudni ennek az embernek, számomra érthetetlen tragédiájáról.- Inkább a tanácsot kérdezze, mit csináltak ők ennyi ideig. Mert nem kerestették a hozzátartozókat!- Maguk a rokonok? - kérdezek vissza.- Csak távoliak. Közben a fiatalabbik a magnómra mutat. - Nem megy?- Még nem.- Ne is, mert abba nem mondunk semmit. Bólintok. Még szidják egy sort a tanácsot, aztán visszamennek.- Távoli rokonok - mondom hitetlen- kedve korábbi beszélgetőtársaimnak.- Ott az a fekete kötöttsapkás, az az elhunyt testvére. Közben megérkezik a fiatal pap. Előbb a kántorral odajön a sírásókhoz. - Rövid lesz - mondja halkan. Aztán elkezdődik a szertartás. A temető kerítésén túl, tőlünk alig több mint tíz méterre hangos a főút forgalma. A zajtól, zúgástól egy szót sem hallok a gyászbeszédből. Pedig kíváncsi lennék, hogyan búcsúztatja Isten szolgája az ilyen régen elhunytat. De nem megyek közelebb. Érzem, még csak érzem, hogy a gyászolók számára persona non grata vagyok. Aztán egy dallamfoszlány jut el hozzánk, s az idősebb sírásó mondja: mindjárt vége. Lassan odamennek a ravatalhoz. Felemelik az elhunyt hamvait tartalmazó urnát. Elindul a menet. Élén a pap és a kántor, majd két előbbi beszélgetőtársam, aztán a gyászolók, s végén egy világoskék ruhás fiatalember visz egy koszorút. Tisztes távolból követem őket. Ha lezajlik a szomorú szertartás - tervezem -, kondoleálok, azután megkérem a fekete sapkás asszonyt, beszélgessünk egy kicsit. Talán nem veszi zokon a tolakodásomat. Gondolom ezt azért is, mert az arcok, a szemek nem tükröznek olyan szomorúságot, mint mikor az ember egy hozzátartozóját temeti. Aminek most minden bizonnyal a két és fél év az oka. A rövid menet a szokásos lassú tempóban halad. Nézem a fagytól, az idő múlásától barnássárgára száradt krizantémokat. Egy hónapja, mindenszentekkor milyen szépek voltak. Csak a művirágok őrizték meg formájukat - állapítom meg a szörnyen igazságtalan valóságot. Amikor az út elkanyarodik, a menetből ketten visszafordulnak. Az egyik a fiatalabb férfi, aki a ravatalozóból is odajött hozzám, a másik talán a felesége, talán a testvére. Félreállok, hogy elférjenek az úton, de a nő velem szemben megáll.- Ki maga? Megmondom, azt is, hogy honnan, és miért jöttem.- Magának ehhez semmi köze! Aztán beszél a kegyeletről, arról, hogy mi a magánügy, és hogy én csak ne kérdezzek senkitől semmit. Hangja nem a legbarátságosabb, amit a körülmények alapján megértve, már elnézést akarok kérni, s elmenni, mikor a fiatalember, mintegy pontot téve társa mondandójára, odasziszegi: jobb lesz, ha eltűnik. A nyegle kiszólás nem illik sem az alkalomhoz, sem a helyhez, de a fiatalember intelligens, jámbor arckifejezéséhez sem.- Ez fenyegetés? - kérdezek vissza.- Vegye aminek akarja! * Mivel a tanácsot emlegették eltaná- csolóim, ott próbáltam nyomára lelni a rejtély nyitjának. Ganczerné dr. Rausch Mária, a Szek-^ szárdi Városi Tanács igazgatási osztályának vezetője: - Az ilyen esetek ugyan nem hozzánk tartoznak, viszont ezt ismerem, mert ez esetben a hagyaték is szóba került. Nyolcvanhét nyarán kaptunk jelzést arról, hogy a férfi meghalt. A nyomozás, amiben a rendőrség is közreműködött, kiderítette, szívbetegség végzett vele, halála nem hozható össze bűncselekménynyel. Kerestük hozzátartozóit, de sem a szomszédoknál, sem a népesség-nyilvántartónknál, sem másutt nem jutottunk nyomra. így a hagyatéki eljárást lezártuk - egyébként az elhunyt sem ingó, sem ingatlan vagyonnal nem rendelkezett az egészségügyi osztály pedig határozatot hoztott a köztemetésről. Ez mind két évvel ezelőtt történt. Idén pedig november közepén kaptunk egy levelet, melyben a testvére a férfi címe után érdeklődött. Ment a válasz: két éve nem él. Mire ismét tollat fogott a testvér, írt, most már a városi tanács elnökének, melyben közli, hogy tisztességesen el fogja temettetni, s egyben felelősségre- vonását kéri azoknak, akik őt - levele szerint - nem keresték, valóságban, nem találták meg. Arról, hogy ő miért feledkezett meg legalább két és fél évig a testvéréről, arról egy szót sem ír. * Érdekelt még, valóban több százan vannak, akik magányosan, elhagyatva fejezték be életüket, s azóta sem keresi senki őket. A válaszért Sümeginé Vecsei Máriát, a tanács egészségügyi osztályának csoportvezetőjét kerestem meg. A szám megdöbbentette. - Én hat éve vagyok ebben a beosztásban, azóta talán ha tíz esetben volt hatósági temetés.- Kik ők? És megfeledkeztek róluk, vagy valóban nincs hozzátartozójuk? Legtöbbször olyanok, akiket a kórház elmeosztályán, vagy a rehabilitációs foglalkoztatóban évek óta ápoltak, és akiket ott sem keresett meg senki. De ez nem lenne törvényszerű. Csakhogy manapság az emberek egyre anyagiasabbak. Rohannak a másodállás, a plusz kereseti lehetőség után. Nincs idejük, hogy a családi kapcsolatokat ápolgassák. * A szokatlan, megdöbbentően szokatlan gyászjelentés mögött valami rendkívülit sejtettem. De közben rájöttem, ez nem is olyan rendkívüli. Sajnos. Egy jó hónappal ezelőtt a sírokon friss virágok, s az este sötétjén átvilágító gyertyák milliói hirdették: nem felejtjük el az előttünk járókat. Gondolunk rájuk. Mindenszentekkor, halottak napján _ igen. Bár akkor sem mindenki. Az év további napjain pedig még feledékenyebbek vagyunk. Csak akkor tartunk néha gyors, valódi, vagy csupán képzeletbeli létszámellenőrzést, ha ilyen tragédiák híre felbolygatja lelkiismeretünket.- szepesi Augusztus helyett decemberben Végre ég a kék láng Örömhírt közöl Pirgi József, a DDGÁZ főmérnöke. Az örömhír legfőbb erénye, hogy múlt időben hangzik el. Szó szerint így: - Megtörtént a tolnai gázvezeték műszaki átadása, november 30-án. Aztán arról beszél, hogy cégének még van egy hétnapos ellenőrzési kötelezettsége. (Ez az úgynevezett üzemi próba.) Majd sor kerülhet az egyes fogyasztók bekapcsolására. Kissé csodálkozva veszem tudomásul, hogy a létesítmény várható élettartama, használhatósági ideje csupán 40-50 év... * Hogy kerül a gázláng a fazék alá? Hosszú az út odáig. Az elkészült vezetéket először nyílt árokban tekinti meg a pécsi bányaműszaki felügyelő. Ezután további nyílt árkos procedúrák következnek (geodéziai bemérés stb...) majd temetett állapotban is revízió alá esik a hálózat. _ Hä eddig minden rendben, következhet a fővezeték gáz alá helyezése, s legvégül a kis- és nagyfogyasztók bekapcsolása. * Versenytárgyaláson - tiz-tizenkét jelentkező közül - a tolnai Vízépítő Gmk nyerte el a generálkivitelezést. Több alvállalkozót behoztak a munkába, az egyes szakfeladatok elvégzéséhez..(Például a Sió alatti átvezetést a Vízügy és az Univerzál Gmk gyakorlott dolgozóira bízták.) Szalai Andrást, a Vízépítő Gmk építés- vezetőjét arról kérdezem, hogy miért húzódik ilyen sokáig a hálózat átadása.- Két dologra nem voltunk felkészülve. Arra, hogy a föld alatti közművezetékek több helyen nem ott voltak, mint ahol vártuk - ezeket kerülgetni kellett. És arra, hogy a Sió alatti átvezetésnél bonyodalmak adódtak - az új, átdolgozott tervek engedélyeztetési eljárása pedig nagyon elhúzódott. Eredeti árajánlatunk 32 millió forint + áfa volt. A teljesítést ekkor augusztus elsejére vállaltuk. A szerződést kétszer kellett módosítani. Először azért, mert kiderült, hogy a Sió alatti átvezetés költségesebb, mint gondoltuk, és az is kiderült, hogy a lakossági lecsatlakozó vezetékek kiépítése is elvégzendő. Ekkor a határidőt október 20-ra, az árat közel 34 és fél millió + áfára változtattuk. És"miért ne jönne közbe még e&Mfialör: a második szerződésmódositásfá^zért kényszerültünk, mert a folyó medrének keresztszelvényét rosszul vették fel. A valóságban 16 méterrel szélesebb volt ott a Sió, ahol a vezetéket áthoztuk, mint ahogy az eredeti terveken szerepelt. Újra átdolgozás, engedélyeztetés, telt-múlt az idő... És persze a költségek is növekedtek: 35 millió 150 ezer forint + áfára. Szekszárdtól Tolnáig kisebb-nagyobb szakaszonként került gáz alá a fővezeték? október végétől november végéig. A lakossági, az épületeken belüli rendszerek üzembe helyezése a napokban történik. Elsőként a város központjában most átadott új.OTP-házba költözők élvezhették a gázfűtés előnyeit. (Bár kezdeti beszabályozási gondok voltak.)- Sok tapasztalatot szereztünk: hogy lehet a jövben jobban csinálni - mondja az építésvezető.. - Problémát j|)en,tettek.az ésőzése.k..,^ Beomlottak, vízzel teltek Tneg a kiásott r gödrök. Problémát jelentett az árkok nyitva tartása is. Az embereknek furcsa volt: miért nem lehet betemetni, ha kész van? Nem értették, hogy a műszaki szemlét meg kell várni... Most azt mondhatom, hogy ez volt a gmk első ilyen jellegű munkája, és örülök, hogy készen van. W. G. 35 éves a PGTV Ténykép Hogy a tudományos technikai forradalom évszázadában az elmúlt negyven esztendőben hogy sikerült ötvenéves lemaradásra szert tenni, azt majd az objektív utókor bölcs, széles látókörű és elemző vizsgálatai kiderítik. Nekünk ilyen közelségből még nincs kellő rálátásunk a dolgokra. Maradjuk annyiban, hogy be- hoznivaló van bőven, de talán a nyolcvanas évek közepe óta elindult valami. Szerény kísérletet tettünk a felzárkózásra az automatizálás, a mérés, és számítás- technika területén - többek között a geodéziában is. A Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat december elején ünnepelte 35. születésnapját. Ez alkalomból kerestem fel Csekő Ernőt, a szekszárdi osztály vezetőjét. Elsősorban a szakemberek és a szakma megbecsültsége, felszereltsége, ellátottsága érdekelt.- Nálunk az életpálya derekán derül ki, hogy ki mennyit ér - kezdte - mikor már a földmérő letette a névjegyét. Nem azonnal lemérhető a megbizhatóság, de egy idő után a név garanciát jelenthet. Minden mérési - számítási -, rajzi munkarészen ott szerepel a készítő névjegye; nagy a dolgozóink önállósága, de a felelőssége is.- Érintik-e a mindenütt tapasztalható létszámleépítések a geodétatársadalmat?- A PGTV 1954-ben nyolcvan fővel indult. Pécsi, zalaegerszegi és szegedi irodával. Azóta - 1988-ig - folyamatosan nőtt a létszám, új kirendeltségek nyíltak, de tavaly 100 főt el kellett küldenünk. Most közel 750-en vagyunk, ebből a szekszárdi 9. osztály - a hozzánk tartozó paksi, bajai és tamási részleggel együtt - mintegy hetven dolgozót foglalkoztat.- A keresetek hogyan alakulnak?- Figyelembe véve, hogy a földmérő terepen dolgozik, komoly szellemi és fizikai terhelésnek van kitéve, mindig új, ismeretlen környezetben, a jövedelmek alacsonyak. Az idén várható átlag az osztályunkon: bruttó 135-140 ezer forint. Ehhez jön még a napidíj és a ter.epruba- pénz a külszolgálatban tevékenykedőknek. * A mérnök ezelőtt 10-15 évvel, ha kiment a préríre, belenézett a műszerbe, füle mögül előhúzta a HB-s ceruzát, és az észlelési adatokat bejegyezte a jegyzőkönyvbe. Utána az irodában logarléccel, csörgő-csattogó tekerős számológépekkel, szögfüggvénytáblázatokkal ki- okoskodta a végeredményt. Ma, az elektronikus mérőállomások, a műholdas földrajzi helymeghatározások korában a műszerek amiben csak lehet, helyettesítik az embert. Automatikusan rögzítik a mérési eredményeket, valamilyen adathordozón - például mágneslemezen - és ez közvetlenül kerülhet további felhasználásra, számítógépes feldolgozásra. A COCOM-lista, a pénztelenség, a kedvezőtlen vámrendelkezések - mindmind nehezítették a világszínvonalú technika behozatalát. De ma már a PGTV is rendelkezik néhány modern elektronikus távmérővel és tachiméterrel.- Itt van például a japán RED mini fénytávmérő - mutatja Csekő Ernő - ami egy kilométeren legföljebb öt millimétert téved. A fejlesztések terén a vállalat nehéz helyzetben van, mert új berendezéseket csak nyereségből lehet venni. Ez pedig nálunk csekély képződik. A földmérés mindig is az állam által finanszírozott tevékenység volt. Most sok az elvonás, a fejlesztési alap ezért kicsi. Ha nem változnak a szabályozók, e téren nincs kitörést lehetőség.- A vidéki irodák nem akarnak „kitörni” a pécsi fennhatóság alól?- Egyelőre nem. A vállalati keretek között keressük a legmegfelelőbb vállalkozási formát. Nagy önállósággal dolgozunk. Munkánk van, s ahogy a tulajdon szerepe, a föld szerepe nő, a földmérés jelentősége is számunkra előnyösen változik. A piacgazdaság kedvez ennek a szakmának. Nem maradnak kenyér nélkül a geodéták.- Az új versenyhelyzetben hogy száS- ringbe a PGTV? Mi az a plusz szolgáltatás, amiért a megrendelők idejönnek, és nem más hasonló profilú céghez?- Komplex feladatvégzést vállalunk. Az effektiv mérési munkáktól az engedélyek megszerzéséig mindent. A megbízónak nem kell kilincselni a földhivataloknál, tanácsoknál stb... mi átvállaljuk az ügyintézést. (Egy kisajátítással kombinált házhelyosztáshoz esetenként 6-8 hivatali jóváhagyás is kell.) * A geodéta a háttérben tevékenykedik. Nem ő építi a stadionokat, hidakat, metrókat, de mindenütt ott van. Munkája nélkülözhetetlen a nagyberuházásoknál és az apró-cseprő telekvitáknál egyaránt.- Vállalati szinten az elmúlt 35 év legfontosabb eredményei közé tartozik - mondja az osztályvezető - az egységes országos térképrendszer megteremtésében való részvétel, a föld alatti és föld feletti közművezetékek nyilvántartásba vétele, térképre vitele, valamint a paksi atomerőműnél végzett ipari geodéziai munkák sokasága.- Az anyagiakon túl milyen elismerésre számíthat még egy jó műszaki szakember?- A PGTV-nél kaphat Kiváló Dolgozó vagy törzsgárda jutalmat, de magasabb szintről nemigen figyelnek ránk. Elvétve, ha honorálnak e szakterületen valakit, valamilyen kormánykitüntetéssel. Esetleg egy életpálya lezárásakor... Wessely
