Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

4 - TOLNATAJ 1989. december 9. Utótemetés A boncterem és a hűtőkamra közötti ravatalozóban, az urna baloldalán áll a gyászoló család. Benézek a nyitott ajtón, de úgy érzem, tisztességtelen dolog volna közel állni az elhunyt hozzátartozóihoz, pláne, mikro­fonnal a kezemben kérdezgetni őket. In­kább a tizenöt, húsz méterre várakozó sírásókhoz megyek. Őket kérdezem, ez az a temetés? Igaz, mivel azt olvastam az újság gyászhirdetésében, fél kettőkor lesz, másokat pedig nem látok, tudom, csak ez lehet. De valahogy el kell kezde­nem a beszélgetést. A gyászjelentés egyébként így szólt: Értesítem mindazokat, akik ismerték, hogy... 1987. május 7-én, 44 éves korá­ban mindenki által elhagyatva, szomorú körülmények között elhunyt. Megtalált hamvait 1989. december 1-jén 13.30 órakor helyeztetjük örök nyugalomba... testvére és családja.- Nem tévedés, tényleg két és fél éve halt meg? Létezik ilyen? - faggatom a két nagyon barátságos gyászhuszárt.- Ajaj, van vagy háromszáz holttest, aki után senki soha nem érdeklődött. Ha len­ne fényképezőgépe, levehetné, milyen helyen vannak azok az urnák. Csak nád a plafonja annak a szobának.- De hogy lehet az, hogy két és fél év után van a temetés? Eddig senki nem vette észre, hogy meghalt?- Másfél hónappal a halála után ráta­láltak. Akkor a tanács elhamvasztatta, s az urnát betettük a többi közé. Ha valami gyilkosság, vagy hasonló gyanúja lett volna, a rendőrség nem engedte volna elhamvasztani. Az Éva például nincs el­hamvasztva. Hátha még kell a bizonyí­ték... Ekkor a ravatalozóból odajönnek ket­ten. Egy idősebb és egy fiatalabb férfi.- Fényképész? - mutat egyikük a vál­láráról lógó szerkezetre.- Nem, magnó.- És mit akar?- Valamit megtudni ennek az ember­nek, számomra érthetetlen tragédiájáról.- Inkább a tanácsot kérdezze, mit csi­náltak ők ennyi ideig. Mert nem kerestet­ték a hozzátartozókat!- Maguk a rokonok? - kérdezek vissza.- Csak távoliak. Közben a fiatalabbik a magnómra mu­tat. - Nem megy?- Még nem.- Ne is, mert abba nem mondunk sem­mit. Bólintok. Még szidják egy sort a taná­csot, aztán visszamennek.- Távoli rokonok - mondom hitetlen- kedve korábbi beszélgetőtársaimnak.- Ott az a fekete kötöttsapkás, az az el­hunyt testvére. Közben megérkezik a fiatal pap. Előbb a kántorral odajön a sírásókhoz. - Rövid lesz - mondja halkan. Aztán elkezdődik a szertartás. A temető kerítésén túl, tőlünk alig több mint tíz méterre hangos a főút forgalma. A zajtól, zúgástól egy szót sem hallok a gyászbeszédből. Pedig kíváncsi lennék, hogyan búcsúztatja Isten szolgája az ilyen régen elhunytat. De nem megyek közelebb. Érzem, még csak érzem, hogy a gyászolók számára persona non grata vagyok. Aztán egy dallamfoszlány jut el hoz­zánk, s az idősebb sírásó mondja: mind­járt vége. Lassan odamennek a ravatalhoz. Fel­emelik az elhunyt hamvait tartalmazó ur­nát. Elindul a menet. Élén a pap és a kán­tor, majd két előbbi beszélgetőtársam, aztán a gyászolók, s végén egy világos­kék ruhás fiatalember visz egy koszorút. Tisztes távolból követem őket. Ha le­zajlik a szomorú szertartás - tervezem -, kondoleálok, azután megkérem a fekete sapkás asszonyt, beszélgessünk egy ki­csit. Talán nem veszi zokon a tolakodá­somat. Gondolom ezt azért is, mert az ar­cok, a szemek nem tükröznek olyan szo­morúságot, mint mikor az ember egy hozzátartozóját temeti. Aminek most min­den bizonnyal a két és fél év az oka. A rövid menet a szokásos lassú tem­póban halad. Nézem a fagytól, az idő mú­lásától barnássárgára száradt krizanté­mokat. Egy hónapja, mindenszentekkor milyen szépek voltak. Csak a művirágok őrizték meg formájukat - állapítom meg a szörnyen igazságtalan valóságot. Amikor az út elkanyarodik, a menetből ketten visszafordulnak. Az egyik a fiata­labb férfi, aki a ravatalozóból is odajött hozzám, a másik talán a felesége, talán a testvére. Félreállok, hogy elférjenek az úton, de a nő velem szemben megáll.- Ki maga? Megmondom, azt is, hogy honnan, és miért jöttem.- Magának ehhez semmi köze! Aztán beszél a kegyeletről, arról, hogy mi a magánügy, és hogy én csak ne kér­dezzek senkitől semmit. Hangja nem a legbarátságosabb, amit a körülmények alapján megértve, már el­nézést akarok kérni, s elmenni, mikor a fiatalember, mintegy pontot téve társa mondandójára, odasziszegi: jobb lesz, ha eltűnik. A nyegle kiszólás nem illik sem az al­kalomhoz, sem a helyhez, de a fiatalem­ber intelligens, jámbor arckifejezéséhez sem.- Ez fenyegetés? - kérdezek vissza.- Vegye aminek akarja! * Mivel a tanácsot emlegették eltaná- csolóim, ott próbáltam nyomára lelni a rejtély nyitjának. Ganczerné dr. Rausch Mária, a Szek-^ szárdi Városi Tanács igazgatási osztá­lyának vezetője: - Az ilyen esetek ugyan nem hozzánk tartoznak, viszont ezt isme­rem, mert ez esetben a hagyaték is szóba került. Nyolcvanhét nyarán kaptunk jelzést arról, hogy a férfi meghalt. A nyomozás, amiben a rendőrség is közreműködött, kiderítette, szívbetegség végzett vele, ha­lála nem hozható össze bűncselekmény­nyel. Kerestük hozzátartozóit, de sem a szomszédoknál, sem a népesség-nyil­vántartónknál, sem másutt nem jutottunk nyomra. így a hagyatéki eljárást lezártuk - egyébként az elhunyt sem ingó, sem in­gatlan vagyonnal nem rendelkezett az egészségügyi osztály pedig határozatot hoztott a köztemetésről. Ez mind két évvel ezelőtt történt. Idén pedig november közepén kaptunk egy levelet, melyben a testvére a férfi címe után érdeklődött. Ment a válasz: két éve nem él. Mire ismét tollat fogott a testvér, írt, most már a városi tanács elnökének, melyben közli, hogy tisztességesen el fogja temettetni, s egyben felelősségre- vonását kéri azoknak, akik őt - levele szerint - nem keresték, valóságban, nem találták meg. Arról, hogy ő miért feledke­zett meg legalább két és fél évig a testvé­réről, arról egy szót sem ír. * Érdekelt még, valóban több százan vannak, akik magányosan, elhagyatva fejezték be életüket, s azóta sem keresi senki őket. A válaszért Sümeginé Vecsei Máriát, a tanács egészségügyi osztályá­nak csoportvezetőjét kerestem meg. A szám megdöbbentette. - Én hat éve vagyok ebben a beosztásban, azóta ta­lán ha tíz esetben volt hatósági temetés.- Kik ők? És megfeledkeztek róluk, vagy valóban nincs hozzátartozójuk? Legtöbbször olyanok, akiket a kórház elmeosztályán, vagy a rehabilitációs fog­lalkoztatóban évek óta ápoltak, és akiket ott sem keresett meg senki. De ez nem lenne törvényszerű. Csakhogy manapság az emberek egy­re anyagiasabbak. Rohannak a másod­állás, a plusz kereseti lehetőség után. Nincs idejük, hogy a családi kapcsolato­kat ápolgassák. * A szokatlan, megdöbbentően szokat­lan gyászjelentés mögött valami rendkí­vülit sejtettem. De közben rájöttem, ez nem is olyan rendkívüli. Sajnos. Egy jó hónappal ezelőtt a sírokon friss virágok, s az este sötétjén átvilágító gyer­tyák milliói hirdették: nem felejtjük el az előttünk járókat. Gondolunk rájuk. Mindenszentekkor, halottak napján _ igen. Bár akkor sem mindenki. Az év to­vábbi napjain pedig még feledékenyeb­bek vagyunk. Csak akkor tartunk néha gyors, valódi, vagy csupán képzeletbeli létszámellen­őrzést, ha ilyen tragédiák híre felboly­gatja lelkiismeretünket.- szepesi ­Augusztus helyett decemberben Végre ég a kék láng Örömhírt közöl Pirgi József, a DDGÁZ főmérnöke. Az örömhír legfőbb erénye, hogy múlt időben hangzik el. Szó szerint így: - Megtörtént a tolnai gázvezeték mű­szaki átadása, november 30-án. Aztán arról beszél, hogy cégének még van egy hétnapos ellenőrzési kötelezett­sége. (Ez az úgynevezett üzemi próba.) Majd sor kerülhet az egyes fogyasztók bekapcsolására. Kissé csodálkozva veszem tudomásul, hogy a létesítmény várható élettartama, használhatósági ideje csupán 40-50 év... * Hogy kerül a gázláng a fazék alá? Hosszú az út odáig. Az elkészült vezeté­ket először nyílt árokban tekinti meg a pécsi bányaműszaki felügyelő. Ezután további nyílt árkos procedúrák következ­nek (geodéziai bemérés stb...) majd te­metett állapotban is revízió alá esik a há­lózat. _ Hä eddig minden rendben, következ­het a fővezeték gáz alá helyezése, s leg­végül a kis- és nagyfogyasztók bekap­csolása. * Versenytárgyaláson - tiz-tizenkét je­lentkező közül - a tolnai Vízépítő Gmk nyerte el a generálkivitelezést. Több al­vállalkozót behoztak a munkába, az egyes szakfeladatok elvégzéséhez..(Pél­dául a Sió alatti átvezetést a Vízügy és az Univerzál Gmk gyakorlott dolgozóira bíz­ták.) Szalai Andrást, a Vízépítő Gmk építés- vezetőjét arról kérdezem, hogy miért hú­zódik ilyen sokáig a hálózat átadása.- Két dologra nem voltunk felkészülve. Arra, hogy a föld alatti közművezetékek több helyen nem ott voltak, mint ahol vár­tuk - ezeket kerülgetni kellett. És arra, hogy a Sió alatti átvezetésnél bonyodal­mak adódtak - az új, átdolgozott tervek engedélyeztetési eljárása pedig nagyon elhúzódott. Eredeti árajánlatunk 32 millió forint + áfa volt. A teljesítést ekkor augusztus elsejére vállaltuk. A szerző­dést kétszer kellett módosítani. Először azért, mert kiderült, hogy a Sió alatti átve­zetés költségesebb, mint gondoltuk, és az is kiderült, hogy a lakossági lecsatla­kozó vezetékek kiépítése is elvégzendő. Ekkor a határidőt október 20-ra, az árat közel 34 és fél millió + áfára változtattuk. És"miért ne jönne közbe még e&Mfialör: a második szerződésmódositásfá^zért kényszerültünk, mert a folyó medrének keresztszelvényét rosszul vették fel. A valóságban 16 méterrel szélesebb volt ott a Sió, ahol a vezetéket áthoztuk, mint ahogy az eredeti terveken szerepelt. Újra átdolgozás, engedélyeztetés, telt-múlt az idő... És persze a költségek is növeked­tek: 35 millió 150 ezer forint + áfára. Szekszárdtól Tolnáig kisebb-nagyobb szakaszonként került gáz alá a fővezeték? október végétől november végéig. A la­kossági, az épületeken belüli rendszerek üzembe helyezése a napokban történik. Elsőként a város központjában most át­adott új.OTP-házba költözők élvezhették a gázfűtés előnyeit. (Bár kezdeti besza­bályozási gondok voltak.)- Sok tapasztalatot szereztünk: hogy lehet a jövben jobban csinálni - mondja az építésvezető.. ­- Problémát j|)en,tettek.az ésőzése.k..,^ Beomlottak, vízzel teltek Tneg a kiásott r gödrök. Problémát jelentett az árkok nyit­va tartása is. Az embereknek furcsa volt: miért nem lehet betemetni, ha kész van? Nem értették, hogy a műszaki szemlét meg kell várni... Most azt mondhatom, hogy ez volt a gmk első ilyen jellegű mun­kája, és örülök, hogy készen van. W. G. 35 éves a PGTV Ténykép Hogy a tudományos technikai forrada­lom évszázadában az elmúlt negyven esztendőben hogy sikerült ötvenéves le­maradásra szert tenni, azt majd az objek­tív utókor bölcs, széles látókörű és elem­ző vizsgálatai kiderítik. Nekünk ilyen kö­zelségből még nincs kellő rálátásunk a dolgokra. Maradjuk annyiban, hogy be- hoznivaló van bőven, de talán a nyolcva­nas évek közepe óta elindult valami. Sze­rény kísérletet tettünk a felzárkózásra az automatizálás, a mérés, és számítás- technika területén - többek között a geo­déziában is. A Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat december elején ünnepelte 35. születésnapját. Ez alkalomból kerestem fel Csekő Ernőt, a szekszárdi osztály ve­zetőjét. Elsősorban a szakemberek és a szakma megbecsültsége, felszereltsége, ellátottsága érdekelt.- Nálunk az életpálya derekán derül ki, hogy ki mennyit ér - kezdte - mikor már a földmérő letette a névjegyét. Nem azon­nal lemérhető a megbizhatóság, de egy idő után a név garanciát jelenthet. Min­den mérési - számítási -, rajzi munkaré­szen ott szerepel a készítő névjegye; nagy a dolgozóink önállósága, de a fele­lőssége is.- Érintik-e a mindenütt tapasztalható létszámleépítések a geodétatársadal­mat?- A PGTV 1954-ben nyolcvan fővel in­dult. Pécsi, zalaegerszegi és szegedi iro­dával. Azóta - 1988-ig - folyamatosan nőtt a létszám, új kirendeltségek nyíltak, de tavaly 100 főt el kellett küldenünk. Most közel 750-en vagyunk, ebből a szekszárdi 9. osztály - a hozzánk tartozó paksi, bajai és tamási részleggel együtt - mintegy hetven dolgozót foglalkoztat.- A keresetek hogyan alakulnak?- Figyelembe véve, hogy a földmérő terepen dolgozik, komoly szellemi és fizi­kai terhelésnek van kitéve, mindig új, is­meretlen környezetben, a jövedelmek alacsonyak. Az idén várható átlag az osz­tályunkon: bruttó 135-140 ezer forint. Ehhez jön még a napidíj és a ter.epruba- pénz a külszolgálatban tevékenykedők­nek. * A mérnök ezelőtt 10-15 évvel, ha ki­ment a préríre, belenézett a műszerbe, füle mögül előhúzta a HB-s ceruzát, és az észlelési adatokat bejegyezte a jegyző­könyvbe. Utána az irodában logarléccel, csörgő-csattogó tekerős számológé­pekkel, szögfüggvénytáblázatokkal ki- okoskodta a végeredményt. Ma, az elektronikus mérőállomások, a műholdas földrajzi helymeghatározások korában a műszerek amiben csak lehet, helyettesítik az embert. Automatikusan rögzítik a mérési eredményeket, valami­lyen adathordozón - például mágnesle­mezen - és ez közvetlenül kerülhet to­vábbi felhasználásra, számítógépes fel­dolgozásra. A COCOM-lista, a pénztelenség, a kedvezőtlen vámrendelkezések - mind­mind nehezítették a világszínvonalú technika behozatalát. De ma már a PGTV is rendelkezik né­hány modern elektronikus távmérővel és tachiméterrel.- Itt van például a japán RED mini fény­távmérő - mutatja Csekő Ernő - ami egy kilométeren legföljebb öt millimétert té­ved. A fejlesztések terén a vállalat nehéz helyzetben van, mert új berendezéseket csak nyereségből lehet venni. Ez pedig nálunk csekély képződik. A földmérés mindig is az állam által finanszírozott te­vékenység volt. Most sok az elvonás, a fejlesztési alap ezért kicsi. Ha nem vál­toznak a szabályozók, e téren nincs kitö­rést lehetőség.- A vidéki irodák nem akarnak „kitörni” a pécsi fennhatóság alól?- Egyelőre nem. A vállalati keretek kö­zött keressük a legmegfelelőbb vállalko­zási formát. Nagy önállósággal dolgo­zunk. Munkánk van, s ahogy a tulajdon szerepe, a föld szerepe nő, a földmérés jelentősége is számunkra előnyösen vál­tozik. A piacgazdaság kedvez ennek a szakmának. Nem maradnak kenyér nél­kül a geodéták.- Az új versenyhelyzetben hogy száS- ringbe a PGTV? Mi az a plusz szolgálta­tás, amiért a megrendelők idejönnek, és nem más hasonló profilú céghez?- Komplex feladatvégzést vállalunk. Az effektiv mérési munkáktól az engedélyek megszerzéséig mindent. A megbízónak nem kell kilincselni a földhivataloknál, ta­nácsoknál stb... mi átvállaljuk az ügyinté­zést. (Egy kisajátítással kombinált ház­helyosztáshoz esetenként 6-8 hivatali jó­váhagyás is kell.) * A geodéta a háttérben tevékenykedik. Nem ő építi a stadionokat, hidakat, met­rókat, de mindenütt ott van. Munkája nél­külözhetetlen a nagyberuházásoknál és az apró-cseprő telekvitáknál egyaránt.- Vállalati szinten az elmúlt 35 év leg­fontosabb eredményei közé tartozik - mondja az osztályvezető - az egységes országos térképrendszer megteremté­sében való részvétel, a föld alatti és föld feletti közművezetékek nyilvántartásba vétele, térképre vitele, valamint a paksi atomerőműnél végzett ipari geodéziai munkák sokasága.- Az anyagiakon túl milyen elismerés­re számíthat még egy jó műszaki szak­ember?- A PGTV-nél kaphat Kiváló Dolgozó vagy törzsgárda jutalmat, de magasabb szintről nemigen figyelnek ránk. Elvétve, ha honorálnak e szakterületen valakit, valamilyen kormánykitüntetéssel. Eset­leg egy életpálya lezárásakor... Wessely

Next

/
Thumbnails
Contents