Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-09 / 292. szám
■HMnMNBgn Jó tanács Szereti ön a tanácsot? Felesleges kérdés, ugye? Miért kellene szeretnünk? A tanács az államhatalom képviselője, eszköze, aszó és a testület az emberben félelmet, de legalábbis kellemetlen vagy elítélő képzeteket indukál. Látjuk, hogy koszosak, szemetesek az utcák, rosszak, gödrösek az utak, járdák, hogy nincs közmű ott, ahol kellene (bezzeg XY tanyájához megépült a betonút), látjuk, hogy csúnya, egymáshoz és a városképbe nem illő épületek emelkednek, hogy koncepciótlan, előrelátást nélkülöző a településfejlesztés, hallunk pletykákat korrupt, hatalmukkal visszaélő, pozíciójukat közös ivászatokon és dáridókon erősítő emberekről. És a rosszat előbb meglátjuk, előbb meghalljuk, előbb elhisszük, mint a jót. „Ha ezt a sok bürokratát elzavarnák a gyárakba dolgozni, senki nem venné észre a hiányukat”, hallottam már többször ilyen és ehhez hasonló megnyilatkozásokat. Ez persze nem igaz. Viselkedésünk is érdekes. Különleges kegynek érezzük, ha az ügyintéző udvariasan, szolgálatkészen és gyorsan elintézi ügyünket, de beletörődünk abba, ha hosszan megvárakoztatnak bennünket - közben a néha kinyíló ajtón át látjuk, hogy bent mint nevetgélnek, kávéznak -, ha udvariatlanul mordulnak ránk, ha harminc nap alatt intézik el a félórás munkát igénylő ügyünket, ha elutasítják kérelmünket. Nem lázadunk. Miért ' is tennénk? Megtanultuk, hogy nem érdemes. A hatalom az ő kezükben van. Egy társadalmi kontroll nélkül hatalmi jogokat gyakorló apparátus nem működhet jól. Ezt minden szinten sikerült bebizonyítania a letűnt rendszernek. Fent a magasban, a nagypolitikában viharos változásoknak lehetünk manapság tanúi. Lent, a hatalmi struktúra alsóbb rétegeiben még alig van, vagy egyáltalán nincs változás. De lesz! Kell, hogy legyen. Sok helyen talán még nem ismerték fel ezt, de azért van, ahol már igen. Paks Aki végigmegy a hatoson, az nem sokat lát Paksból, még kevesebbet Paks megújuló arcából. A hatos menti régi városrész nem sokat változott az elmúlt évtizedekben, annál többet viszont az új városrészek, vagy a városközpont. Leginkább persze a paksiak érzékelhetik a változásokat, de aki idelátogat és körülnéz egy kicsit a városban, az rögtön láthatja, hogy dinamikusan fejlődik, szépül. Rengeteg új középület, uszodák, sportcsarnokok, iskolák, üzletek épültek, gombamódra nőnek ki a földből a szebbnél-szebb lakóépületek, stb. Feltűnően sok az új üzlet, szolgáltatóegység, a megyeszékhely lakói is irigyelhetik a paksiakat az ellátás színvonaláért. Ebben a városban valahogy másként mennek a dolgok, a megszokottól eltérően. Más a hangulat, más a kapcsolat, más a ritmus. Persze, könnyű a paksiaknak - mondhatja akárki, hiszen ott van az atomerőmű, mint pénzforrás. Ez igaz, de csak egy része az igazságnak. Az erőműből sok pénz áramlik különböző módon a városba, de a pénzt lehet jól és rosszul felhasználni. Mindenki tudna bőven példákat mondani komoly pénzek rossz, eredménytelen, pazarló elherdálására. Fontos, hogy a pénz jó kezekbe kerüljön, amelyek szaporítani tudják, jó befektetéssel még több pénzt csinálni, hiszen abból sohasem elég. Az igények mindig nagyobbak a lehetőségeknél a leggazdagabb településen is. Fontoé, hogy a tanács vállalkozzon, megfelelő gazdasági alapokat teremtsen a hatékony működéshez és a város fejlesztéséhez. Ehhez agilis, jó szakemberek, menedzserek kellenek, akik értenek a pénzcsináláshoz. Pakson a tanácsnak hatalmas nyereséget produkáló költségvetési üzeme van - ami sajnos kuriózumszámba megy kis országunkban - vállalkozási irodája van, amely tervezéssel, beruházásszervezéssel, lebonyolítással, ingatlanközvetítéssel és egyéb szolgáltatásokkal hoz pénzt és még lehetne sorolni. De a pénz önmagában még nem boldogít. Más is kell ahhoz, hogy egy település lakói ne félelemmel telve lépjék át a tanácsháza küszöbét, ha hivatalos ügyük van, és ne dühöngve távozzanak, hanem segítőkész partnernek tekintsék, ahová bizalommal fordulhatnak ügyes-bajos dolgaikkal. Ehhez pedig olyan tanácsi dolgozók kellenek, akik szakmailag felkészülten, udvariasan és gyorsan intézik a polgárok ügyeit, azért vannak ott, azért kapják a fizetésüket, hogy a lakosságot szolgálják. Erről beszélgettünk Kiss Jánossal, a paksi tanács fejlesztési, termelés- és ellátásfelügyeleti osztályának vezetőjével. Új értékrend felé- A változások a struktúra alsó rétegeit is elérik lassan. Új önkormányzati törvény készül, a tanácsok feladata, munkája meg kell változzon. Mit jelent ez egy város életében?- Azt, hogy az önkormányzatokról szóló törvény pontosan mit fog tartalmazni, még nem tudjuk. De az irány nyilvánvaló. Az is természetes, hogy lépéselőnybe kerül az, aki a felismert folyamatoknak elébe megy. Egy új rend, egy új értékrend van kialakulóban. Az átmenet sokáig fog tartani, hiszen nem egyszerűen az a cél, hogy átszervezzük a tanácsokat és kész. Szemléletváltásra van szükség, évtizedeken át rögzült, megszokott dolgokat kell elfelejteni és újakat tanulni. A tanácsi dolgozókkal el kell hitetni, sőt, kényszeríteni kell őket arra, hogy szolgálják az embereket, szüntelenül azon legyenek, hogy pozíciójukat és szaktudásukat a lakosság, a város javára fordítsák. A város lakóival el kell hitetni, hogy a tanács értük van és jót akar. Ez utóbbi még nehezebb, hiszen sok az előítélet - amin nem is csodálkozhatunk - és hosszú évekig, évtizedekig tarthat, amíg megváltozik az emberek szemében a tanácsi munka megítélése. i- Ez'mind szép, de kérdés, hogy megvalósítható-e a jelenlegi struktúrában, amely még - ki tudja meddig - fennáll?- Ma már megvalósítható. A tanácsi vezetőknek olyan emberekből kell felépíteniük az apparátust, akik vállalják a váltást. Akik nem akarnak vagy nem képesek alkalmazkodni és elfogadni az új játékszabályokat, azoktól vagy meg kell válni, vagy házon belül olyan munkát találni nekik, amely képességeiknek megfelel. Tulajdonképpen felkészülés ez az igazi önkormányzatok eljövetelére. Azt is hozzá kell tenni, hogy a mai viszonyok között nem elég, ha az ügyintéző jóindulatú, segítőkész. A jogszabálydzsungelben el kell igazodni, ismerni kell a kiskapukat, tehát dörzsölnek is kell lenni ahhoz, hogy az ügyfél is elégedett legyen és az ellenőrző szervek se találjanak hibát. Persze azért találnak, hiszen bizonyítaniuk kell a létjogosultságukat. Vállalkozó - vélemények Az önkormányzati rendszerben az adók - szja, áfa, ványa - jelentős része a helyi tanácsnál marad, tehát érdek lesz a vállalkozások segítése, odacsalogatása, kedvezmények nyújtása, hiszen akkor lesz több bevétele, ha sok jól prosperáló cég működik a településen. Tudjuk, ilyen érdekeltség ma még nincs, de lehet, hogy januártól már lesz. Logikus tehát, hogy a tanács már most segítse, támogassa a vállalkozásokat, számítva a változásokra, de egyben az ellátást is javítva. Mi a helyzet Pakson? Erről kérdeztük néhány vállalkozó véleményét. * Bognár Róbert büfétulajdonos:- Családi vállalkozásként indult ez a büfé, a szüleim kezdték három éve. Viszonylag könnyen ment a nyitás, még a kereskedelmi végzettségtől is eltekintettek. Amivel nekem gondom van, az a területi koordinálás, vagyis jobban kellene figyelnie a tanácsnak arra, hogy ne kerüljenek például a büfék túl közel egymáshoz. Palotás János, a Dunakömlődön épülő maszek benzinkút tulajdonosa:- A tanácsnak nagyon sokat köszönhetek. Területet adtak, segítettek az ügyek gyorsabb intézésében, a tartályok beszerzésében. A szakhatóságok engedélyére viszont sokat kellett várni, a bürokrácia malmai még lassan őrölnek. * Zemliczki Mariann, autós műszaki bolt vezetője: - Az engedély kiadásával nem volt gond, nem akadékoskodtak a tanácson, viszont nem is járt itt senki a megnyitás után körülnézni. Én ezt elvártam volna, hiszen mégis csak új üzlet nyílt Pakson, ráadásul éppen a tanáccsal szemben. Az építési hatóság kukacoskodott egy kicsit, vagyonvédő rácsok felszerelésére köteleztek és bírsággal fenyegettek, ha nem csináltatom meg. Szóval bürokraták még mindig. Jó kapcsolatok kellenek ahhoz, hogy simán menjenek a dolgok. * Péger József, lakásfelszerelési üzlet gazdája: - Hogy elégedett vagyok-e a tanács munkájával? Attól függ, mihez képest. Az előző vezetéshez képest óriási a fejlődés. Más városokkal összevetve is jónak mondható. Jól ismerem a tanácsi munkát, valamikor én is ott dolgoztam. Az biztos, hogy most gyorsabb, rugalmasabb, emberibb lett az ügyek intézése. De azért ez még messze van a tökéletestől. Amíg a rendszer meg nem változik, addig bürokrata marad a tanácsi szervezet. Humánusabb ügyintézést Idézet dr. Tóth Lajos vb-titkár beszámolójából, amelyet november 22-én terjesztett a Paksi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága elé: „Napjainkban folyamatban van a közigazgatás átfogó reformja, de ez a klasszikus igazgatási tevékenység szabályait alapvetően nem változtatja meg. A hatósági tevékenység kedvező alakulása mellett továbbra is nehezíti munkánkat a jogszabályok gyakori változása, irányelvek, állásfoglalások nagy száma. Mindezek ellenére olyan ügyintézői szemléletet kell kialakítani, amely szerint feladatunk az emberek szolgálata, humánusabb, rugalmasabb, méltá- nyosabb ügyintéző magatartással.”- A hatósági ügyintézés színvonala jó, az ügyintézők törekednek a humánusság növelésére, a bürokráciamentes, komplex szemlélet kialakítására - mondja dr. Tóth Lajos. - 3-3,5 ezer évente az elsőfokú határozatok száma, és a fellebbezések mindössze egy százalékot tesznek ki. Ez azt jelenti, hogy a szakigazgatási szervek a jogszabályoknak megfelelő döntéseket hoznak, és a lakosság ezt el is fogadja. Hozzá kell tenni, hogy az ügyfelekkel nem mindig kellemes foglalkozni. A tanácsi dolgozónak kell a legnagyobb kitartásúnak és türelműnek lennie, a szakmai színvonal mellett ezt is meg kell követelni tőle. Én magam ilyen szempontból könyörtelen vagyok a munkatársaimmal. Persze, ahhoz, hogy az ember követeljen a beosztottaitól valamit tisztességesen meg is kell fizetni őket Itt a paksi tanácson viszonylag elfogadhatóak a bérek, de semmiképpen sem mondhatók magasnak. Bár mi nagyon igyekszünk, hogy a lakosság bizalmát elnyerjük, de azt nem gondoljuk, hogy különösebben szeretnének bennünket Miért szeressenek az emberek egy tanácsot, amely törvényeket tartat be, kényszerít ki, bírságol, lakást nem ad, mert nem épül elég, adót szed, stb. Csak egy példát! Amikor elkészült az első negyven lakásos garzonház, volt vagy százhúsz igénylő. Az elosztásnál nagyon körültekintően jártunk el, és azoknak ítéltük a lakásokat, akik a legjobban rászorultak. Annak a nyolcvan embernek viszont, aki akkor nem kapott, megvolt a véleménye a tanácsról. A jövőben az államigazgatási-hatósági funkciók jobban elkülönülnek majd a demokratikus, önkormányzati feladatoktól és ez feltétlenül javítani fogja az állampolgár-tanács kapcsolatot. ÁRKI ATTILA II. évfolyam, 46. szám 1989. december 9.
