Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-30 / 308. szám
II. évfolyam, 49. szám 1989. december 30. Almás kettő A csönd sem tökéletes már itt - a számomra - világ végét jelentő helyen, valahol az őcsényi szőlőhegy, a szálkai dombok között, a mauszi kápolnától nyugatra: az Almás 2. szám’ alatti tanya, lakóház előtt. Decemberi tavaszban indulok megkeresni az asszonyt, aki egyedül él a völgyben. Az őcsényi Kossuth Téesz két fiatal szőlésze kalauzol, vezet a fagytól fölengedett hegyi utakon. Visz- szafogott mosollyal köszönnek el, mikor megmutatják, merre menjek tovább gyalog, majd ha lezártam a kocsimat. * Fickó, a fehér házőrző kutya nem; ugat, csak a kerítésig rohan. Az udvaron erre figyel föl az asz- szony, Varga Sára. Néhány lépést tesz felém az épület gangján, a köszönésemre.- Semmire se megy ám azzal, ha velem beszélget - mondja és összekulcsolja, majd zavartan ösz- szefonja kezeit. Senkinek sem használ, magának se, nekem se segít... - toldja meg.- Elkelne a segítség?- Látja, nem is tudom! Mindig egyedül éltem és a magam ura voltam, nem parancsolt senki, nem vitatkoztam senkivel. I- Az a mindig mióta van?- Úgy gondoltam, hogy amióta meghalt édesanyám. Az akkor volt, ötvenhatban. Mi együtt voltunk itt vele. Rimánkodok, hogy csak úgy ne járjak mint ő.- Hogy járt?- Elrohadt a jobb lába bokáig. Le akarták vágni, de meghalt volna így is úgy is... * A falnak támaszkodik. Még a kerítésen kívül állok. Nem hiv beljebb, nem kérem. Várom, hogy oldódna beszéde, elevenedne meg emlékeinek sora. Elhallgat. A ház előtti árkon néz hosszan:- Akkor kellett volna magának idejönni, mikor ez még út volt és nem árok. Most már nincs miről írni. Elmentek, meghaltak az öregek. De valamikor...- ...akkor milyen volt itt?- Igaz, hogy csak tanyák voltak erre és nem ilyen lakóházak, de emberek jártak, mentek. Most én vagyok csak. Kérdést, kérdésre vár, mint aki elszokott a beszédtől. * * * *. A délelőtti nap melegével olvasztani igyekszik az asszony magányának gondolatait - így remélem. ' - Ki építette ezt a házat?- Valamivel idősebb lehet nálam - néz a tetőre. Születésemkor - 1923-ban - már megvolt. Az anyámtól örököltem ezt. Apámé ott túl volt a hegyen. Elváltak. _ ?- Durva ember volt az apám. Vásárokra járt, ivott. Akkor aztán bántotta a családot.- Mit árult a vásárokban, vagy csak...?- Hol ezt, hol azt. A lovat cserélte általában. Mindig egy lovunk volt csak.- Más jószág?- Volt disznó, tyúkok. Nekem most csak tíz tyúkom van. Tavalyi. Az idén nem tudtam venni csibéket, mert áprilisban házat vettem az Őcsényi hegyen.- Elmegy innen?- A, dehogy! Látja, milyen hülyeséget csináltam, öreg fejjel veszek házat. Akkor kellett volna, mikor fiatal az ember.- Jobb lesz ott, vagy itt?- Ott jobb, mert, ha megesz a fene, akkor közel vagyok a temetőhöz. A ravatalozó ház fölött van az én házam. * Dió és meggyfa, kissé följebb akácos jelzi a körülbelül ötszáz négyszögölnyi telekhatárt.- Volt e sok dió az idén?- Valamivel több mint tavaly. Éppen tegnap is bent voltam a városban piacon. Diót vittem. Nem jók ezek a mai piacok.- Milyen a jó piac?- Hát ahol elkel az áru.- Nem vették meg a diót?- Vették, vették... kétszáznyolcvanért kilóját. Valamikor héjával adtuk. Nem szeretem a diópu- colást, olyan szuszogós munka.- Gyakran jár a városban?- Ritkán. Van a Szőlőhegyen egy bolt. Ott vásárolok kenyeret, más nemigen kell nekem.- Főzni csak főz magának! Nem?- Minden második nap.- Mi a kedvenc étele?- Ugyan, menjen már! Válogathatok én? Nem tehettem soha. Leginkább az állatok miatt főzök. Ez a kutya van és négy macska. Meg télen azok a vaddisznók! Hát! ronda állatok! Nem tudom ki a rosse- bes istennyila hozta ide ezeket. Nem voltak ilyenek a Horthy-rendszerben! Azt se tudtam, hogy milyen az a vaddisznó, pedig az apám földjei az erdő mellett voltak. Most meg összecsócsálják itt a kertet. Ezeket kellene kiirtani! * Amilyen hirtelen jött indulatba, olyan gyorsan el is szállt mérge. Kérésemre a tavaly épített drótkerítésnek megoldja zárait. Belépek. A kutya barátságosan dörgölőzik lábamhoz.- Mit dolgozott fiatalabb korában?- Paraszti munkát végeztem mindig. Apámnak volt tíz hold földje, erre, arra, Abban elvoltunk. Aztán...- Aztán? A téesz?- Az.- Kik agitáltak erre?- A rossebes rosseb tudja! Egy sánta valaki kiabált be, hogy úgyis elveszik a földeket. Elvették, aztán mire mentek vele? Kérdem én magát?- Én meg azt kérdem, jobb lett volna-e, ha nincs a téesz?- Azt mondom én is! Mindenki lenne a maga ura és boldoguljon ahogy tud.- Magának nincs ura? Úgy értem férje?- Nem is volt. Nem kért olyan, akihez mentem volna. Megöregedtem így. Nyugdíjas vagyok.- Honnan kapja a nyugdíjat?- Hát a téeszből. Téeszföld ez erre mind, amit lát. Valamikor a Verner Ádám volt az elnök. Most a Némedi János. A többieket nem ismerem, fiatalok. Ja! A Frei István itt az igazgató a szőlőben. Úgy tudom így hívják. A csősz jár erre néha, de a nevét nem tudom.- A postás kihozza ide a nyugdíját?- Mit gondol! Dehogy! A szőlőhegyen van postaládám. Ott fizet.- Mennyit?- Háromezer-nyolcszázat.- Mire elég ez?- Ebből vettem a házat.- Mennyiért?- Százharmincezerért. * Vastag, meleg kendőjét megigazítja a fején. Kéklő tekintete a közelben szántó traktor hangja után fordul. Pár pillanatra nem szólunk semmit. A kerítésen túl hirtelen roppan valami. A megtört csönd zaja megborzongat. A kutya arra kapja fejét. Az asszony rezzenéstelen. * a hittan, de az nem babonaság! A szüleim két hi- tűek voltak. Apám református volt, anyám katolikus. Én katolikus lettem. A szőlőhegyi iskolában most is miséznek. Néha eljárok, ha odaérek.- Iskolába hol járt?- Ott, ahol most is van.- Hány évet?- Hat elemi volt akkor még. Három ismétlővel, de én csak egyet jártam ebből. Nem szerettem az iskolát, az ellensége voltam. Nézze, hentereg a kutya, az jó időt érez, de nem eszi meg a telet.- Ezt hogy érti?- Úgy, hogy nem kell attól tartani, hogy nem lesz tél. * A gangon a mosdószéken lavór, szappan, mosószer, kefe. Mögötte a falon tarka kockás műanyag abrosz. Fölötte az ablakot fehér szúnyogháló takarja el. Pár lépéssel a bejárati ajtó egyik szárnya nyitva. Előtte cementtartály kör alakú betondarabja szolgál lépcsőnek. Mellette egy fatuskó. Ez ülőke. Most éppen a kutya sütkérezik rajta.- Nagyon elmúlt minden - szól kérdezetlenül, de nyomban el is hallgat. Bakancsos lájpai elé néz. Felemeli fejét, mintha kérdést várna. Boldog-e vajon? Hallgatom el a kérdésemet. Helyette praktikusabb tolakodik:- Nem hiányzik a villany? Látom, kút az van.- Van, van kút, de előfordult már vízhiány. Akkor Szálkáról hoztam az unokaöcsémtől, meg a mauszi gazdaságtól. Ha jövőre se lesz, akkor a másik háztól hozok majd.- Rádiója van-e?- Itt most már nincs, mert átvittem.- Nem is hallgatta mostanában?- Tegnap reggel igen.- Mit mondott?- Nem tetszetős az nekem. A törvény, a szabály, azokat szeretem. A komolyságot. Amikor nem tudom hány óra, bekapcsolom. Mondta, hogy Temesváron hányán haltak meg. Az már nem Magyarország ugye? Miért halnak meg ennyien? Valóságos forradalom. Nem lehet azon változtatni? Nem tudom a fejemben tartani, csak úgy hallgatom néha, ami tetszik. Ez nem tetszik, hogy ennyi nép meghal. Istenem! Az se tetszik, hogy Magyarországnak annyi adóssága van. így nem lehet hadonászni! * A kör alakú betonlapról a konyhába lépünk. Friss, melegedő étel illatával tele a földes szoba. Az elsőből már átpakolta a bútort a másik házhoz. A konyhában egy ágy, két bőrhuzatú székkel. Szőnyeget csomagolópapír védi. A falon tükör, anyai örökségből. Petróleumlámpa. Népújság falinaptára. A sarokban egérfogó. A nyitva maradt ajtón beömlő levegő kifelé csábít.- Sosem akart innen elmenni?- Nekem ez a szülőhelyem! Kire hagynám anyám házát? * Szigorúan néz rám. Áll a konyhaajtóban.- Hova mentem volna? A városba? Annyi ember közé? Ha fölérek a tetőre, mikor onnan jövök, akkor itt már csönd van. Nem találtam jó embert magamhoz. Sok a zsivány, csavargó, nem érdekli a becsületes élet, csak az erkölcstelenség. Az kell, hogy dolgozzon, takarékos legyen, testben-lélek- ben tiszta, a kultúrában jól vezessen. Ne zülljön. (Mintha leckét mondana fel, úgy sorolja önmaga állította értékrendjét.)- Hogy kell azt érteni, hogy a kultúrában jól vezessen?- Hát úgy, hogy művelt legyen. Szeretet, becsület. Úgy beszéljen, hogy másoknak is tetsszen! Főleg köszönjön mindenkinek! Ne tegezzen senkit! Nincs tisztelet abban, aki tegezi a szüleit! Voltak csendőrök a Horthy-rendszerben. Azok a kultúrába belenevelték az embert. Rendet csinálnának most is. * Kilép a gang elé. Szétnéz az udvaron túli telken:- Ha már van az ember, csak egészsége legyen! Ha ilyen marad az idő, akár vetegetni lehetne, de most még sáros. Egy darabot föl is kell még ásnom. Akad itt dolog. A jövő olyan lesz, ahogy tudok mozogni. DECSI KISS JÁNOS (ÓTÓS RÉKA felvétele)- Nem rossz itt egyedül? Nem fél?- Mitől? .- Babonás? Szokott imádkozni?- Nem vagyok babonás. Valamikor kötelező volt Egykor szekerek, ma már csak a víz jár erre TOLNATÁJ
