Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-19 / 300. szám

2 ^fepÜJSÁG 1989. december 20. A lakásgazdálkodásról ma szavaz a parlament Döntöttek a jövő évi gazdaságpolitikai programról (Folytatás az 1. oldalról.) Ezt követően a javasolt gazdaságpoli­tikai program négy meghatározó elemé­re külön is kitért az előadó. Először a KGST-együttműködés várható alakulá­sáról és hatásairól szólt, majd adósság- helyzetünkről és a gazdaság külső finan­szírozásának kérdéseiről beszélt. 1990- ben kamatfizetési kötelezettségünk kö­zelíti az 1,5 milliárd dollárt, aktuális tör­lesztési kötelezettségünk további, körül­belül 1,9 milliárd dollárt jelent. Összesen tehát körülbelül 3,4 milliárd dollárt kell fi­zetnünk, ez forintra átszámolva durván 200 milliárdot jelent, ami nemzeti terme­lésünk mintegy 10 százaléka. Továbbra is nélkülözhetetlenek tehát a külső erő­források és a refinanszírozási hitelek. Kemenes Ernő elmondta: további kül­gazdasági pozícióinkat tekintve egyetér­tésre jutottunk a Valutaalappal a megva­lósított árfolyam-leértékelésben, és a ru­belaktívum leépítésében. Egyetértés van belső pénzügyi egyensúlyunk további ja­vításában, ennek megfelelően javasoljuk az állami költségvetés körülbelül 10 mil­liárd forint deficittel való jóváhagyását, és az Állami Fejlesztési Intézet által finanszí­rozott állami feladatok ellátására az írá­sos előterjesztésben jelzett 29 milliárd forintos előirányzat helyet 24 milliárd fo­rintra csökkentését. A kormányzat a Valutaalap részvétele nélkül sem tud más gazdaságpolitikát ajánlani - szögezte le. Belső kockázataink egyik legveszélye­sebbje az infláció elszabadulása - hang­súlyozta. - Ezért a kormányzat alaptö­rekvése, hogy a gazdaság folyamatos irányításában minden területen biztosíté­kokat építsen ki az árak elszabadulásá­val szemben. Szeretném bejelenteni: ke­mény árellenőrzést kívánunk érvényesí­teni, s ehhez kérjük a társadalmi érdek- képviseleti szervezetek és a társadalmi nyilvánosság támogatását is. A kormány javasolt életszínvonal és szociálpolitikai törekvéseiről Kemenes Ernő elmondta: kedvező esetben - a fo­gyasztás szinten maradása esetén - is egészen biztosan az eddigiektől eltérően alakulnak az összes jövedelem körülbe­lül 60 százalékát jelentő munkajövedel­mek. A termelésben végbemenő kemény differenciálódás a kereseteknek a meg­szokottnál sokkal nagyobb szóródását fogja előidézni. Az OT elnökének beszámolóját köve­tően GÁGYOR PÁL , a reformbizottság előadója ismertette a bizottság állás­pontját, és kérte az Országgyűlést, hogy a kifejtett észrevételekkel, javaslatokkal együtt vegye tudomásul a kormány elő­terjesztését. BIACS PÉTER (Budapest, 30. vk.) java­solta, hogy jöjjön létre gazdasági minisz­térium, amely nemcsak tervez, hanem végrehajt, irányít és ellenőriz is. BÓDI JÁNOS (Baranya m., 11. vk.) hangoztatta, hogy az állami szerepválla­lás szűkülése egyelőre csak a lakásépí­tések csökkentésében, a közbiztonság, Nem bélyeg, hanem sors Kovács Lászlóné Budapest, VII. kerületi képviselő utalt rá, miért nem használandó a „szegénység­politika” mint terminus technicus. Nos, Csehák Judit miniszter asszony véleménye szerint azért, mert ez az alacsony jövedelmű, kis­nyugdíjas, hátrányos helyzetű, illet­ve nagycsaládos emberek megbé­lyegzését jelentené. A megbélyegzésről óhatatlanul a művelet elvégzéséhez használatos bélyegző jut az eszembe. Mert sze­génynek lenni nem bélyeg, hanem sors - de azt a bizonyos bélyegzőt hosszú ideje ütögetik olyan papiro­sokra, amelyek ezt a sorsot ková­csolják... Egy-egy telibe találó ren­delkezés pörölycsapásként tud hatni az amúgy is gyenge lábon ál­lókra. József Attila szerint: „Aki sze­gény, az a legszegényebb.” De ma Magyarországon nem­csak a legszegényebb a szegény. az egészségügyi és az oktatás helyzeté­nek romlásában mérhető. KOVÁCS LÁSZLÓNÉ (Budapest, 7. vk.) a maga részéről csak akkor tartja el­fogadhatónak a kormányprogramot, il­letve a költségvetést, ha kompenzálás­ként a családi pótlékot minimum 500 fo­rinttal emelik. KÓCZA IMRE (Heves m„ 3. vk.) véle­ménye szerint nem elegendőek azok az intézkedések, amelyek a kisvállalkozá­sok élénkítését szolgálják. CSIPKÓ SÁNDOR (Bács-Kiskun m., 20. vk.) aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az agrárágazat termelésében már jövőre visszalépésre lehet számítani. SZENTÁGOTHAI JÁNOS (országos lista) szenvedélyes hangú felszólalásá­ban összességében elkerülhetetlennek tartotta, hogy az Országgyűlés támoga­tásáról biztosítsa a kormányt, amely az ország jelenlegi nehéz helyzetében vál­lalja a felelős döntéseket. A vita befejeztével Kemenes Ernő vála­szolt az elhangzott képviselői felvetések­re. Ezután határozathozatal következett. A képviselők elfogadták a kormány 1990. évi gazdaságpolitikai programjáról szóló tájékoztatót, s ezzel kapcsolatban hatá­rozatot is hoztak. Ezután az Országgyűlés áttért a lakás­gazdálkodási rendszer reformjára és a jövő évi intézkedésekre tett javaslatok megtárgyalására, valamint a lakás célú állami kölcsönök utáni, 1990. évi adófize­tési törvényről szóló előterjesztés megvi­tatására. Az elnöklő Jakab Róbertné javasolta, hogy a lakáskoncepciót, valamint a tör­vényjavaslatot a képviselők együttesen tárgyalják, ám külön-külön határozzanak majd róluk. Ezzel a Tisztelt Ház is egyet­értett. Elfogadták azt is, hogy a törvényja­vaslat általános és részletes vitáját együttesen folytassák le. E napirend előadója a kormány részé­ről ismét KEMENES ERNŐ volt. Szerinte a kormányzati javaslatok lényege, hogy a lakásrendszerben is elkerülhetetlen a piaci viszonyok kialakítása, a valóságos keresleti és kínálati viszonyok megte­remtése. Ezzel egyenrangú követelmény, hogy az állam aktív és kiterjedt szerepet vállaljon a jövedelmi és szociális viszo­nyokhoz igazodó támogatások kidolgo­zásában. Mindezek alapján a jövőre néz­ve a kormány két stratégiát lát lehetsé­gesnek: az egyikben a hangsúly inkább a klasszikus bérlakás-piac kialakításán, a másikban pedig a klasszikus tulajdon dominanciáján van. A kormányzat javaslata szerint a lakás- használati díjak 1990. január 1 -jétöl átla­gosan 50 százalékkal emelkednek. Ettől eltérően alacsonyabb lakbéremelést tart indokoltnak az illetékes bizottság - mon­dotta Kemenes Ernő de ez azzal a ve­széllyel jár, hogy nem képződik elegendő fedezet a fiatal családok lakáshoz jutásá­hoz. A kedvezményes kamatozású hitelek differenciált átrendezéséről az OT elnöke indoklásként kifejtette, hogy az állami költségvetés az idén 42 milliárd forintot fordít kamattámogatásra. Ha nem válto­zik meg a lakásgazdálkodási rendszer, ez az összeg több minttízmilliárd forinttal nő jövőre, ami évi 5-6 ezer új lakás érté­kének felel meg. A kormány teherátrendezési javaslata nem a kamattámogatás teljes összegé­nek azonnali megszüntetését célozza - húzta alá Kemenes Ernő hanem csak azt, hogy 1990-ben a kamattámogatás összege ne haladja meg az idei 42 mil­liárd forintot. Jelzésként megemlítette, hogy a kormány elfogadhatónak tartja az országgyűlési bizottságok vitáin felme­rültjavaslatot, miszerint ne egységes, ha­nem a törlesztés összegéhez kötött, és ezáltal megfelelően differenciált kamat­adót állapítsanak meg. Az állami kom­penzáció kialakításánál figyelembe ve­szik, hogy a 70 évesnél idősebbek, a többgyerekesek, illetve az alacsony jö­vedelműek terhei ne növekedjenek. A kormány nevében kérte a képviselők megértő támogatását. NAGYIVÁNYI ANDRÁS az építési és közlekedési bizottság nevében vélemé­nyezte a lakásgazdálkodási koncepciót. Elmondta: a bizottsági viták során a tes­tülettagjai arra az álláspontra helyezked­tek, hogy a kormánykoncepció tartalmaz ugyan elfogadható elemeket, de a jövő évi intézkedési javaslatok, elsősorban a lakossági terhek nagymérvű növekedé­se miatt elfogadhatatlanok. A javaslatok után Nagyiványi András elfogadásra ajánlotta a lakásgazdálko­dási rendszer reformintézkedéseit az Or­szággyűlésnek. FILLÓ PÁL (Budapest, 18. vk.) az MSZP parlamenti csoportja nevében ki­fejtette: a csoport elutasítja a kormány ál­tal beterjesztett javaslatokat a lakásgaz­dálkodási rendszer reformjára. TORNAI ENDRE (Veszprém m„ 11. vk.) komolytalannak tartotta azt az elképze­lést, hogy a hiteladó mértéke az infláció­val növekedjék. Gólem Miközben felelősségteljes gomb­nyomások közepette alakul az or­szág jövője, különös érzés fog el, már-már nem is érzés, amolyan lá­tomásféle. Az a benyomásom, hogy ott fek­szik a Gólem a Parlamentben, a honatyák között. A magyar Gazda­ság Góleme. Fekszik kiterítve. Elindult ugyan félelmetes, döngö léptekkel, úgy tűnt, feltartóztathatatlanul, negyven év tehetetlenségi erővel - és már csak néhány lépés választotta el at­tól, hogy hatalmas súlyával a sem­mibe lépjen. De sikerült leteríteni. Most ott fekszik. Hasznos mun­kára kéne fogni, föl kéne állítani, a józan ész igájába hajtani. Van valahol egy golyóbis. Azt kel­lene a helyére illeszteni, és akkor megelevenedne. Vajon miből kell lennie a golyó­bisnak, hogy életet leheljen a ko­losszusba? Papírokból, gondola­tokból, kompromisszumokból? És vajon hova kell illeszteni? Remélem, hogy mindezt csak én nem tudom. Már ismét a vitához hozzászóló SEBE ISTVÁNNÉ (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 24. vk.) a tervezetet kritizálva megállapí­totta, hogy az szembeállítja a lakásbérlő­ket és a tulajdonosokat. Helytelenítette, hogy a polgári szerződést törvénnyel módosítsák, felülbírálják, vagy megadóz- tassák TÓTH KÁROLYNÉ (Hajdú-Bihar m„ 9. vk.) választópolgárai véleményére hivat­kozva a kamatok és a lakbérek draszti­kus felemelését a kormány „durva, egyoldalú szerződésszegésének” minő­sítette, amely mélységes ellenkezést vált ki a lakosságból. SOMLAI GYULA (Vas m„ 6. vk.) java­solta: akik a méltányolható lakásigényt meghaladó saját vagy bérlakással ren­delkeznek - függetlenül attól, hogy van-e hiteltartozásuk -, továbbá azok, akik a második vagy harmadik lakásukat bérle­ményként hasznosítják, fizessenek ki­emelt szintű adót és lakbért akkor is, ha a lakás kiskorú tulajdonát képezi. TALLÓSSY FRIGYES (Budapest, 24. vk.) úgy vélte: a lakásgazdálkodás rend­kívül szerteágazó problémáit törvényben kellene szabályozni, s ehhez egy széles körű, átfogó elemzőmunkára lenne szük­ség. VARGA SÁNDOR (Bács-Kiskun m„ 6. vk.) indítványozta, hogy az arányos te­herviselés szellemében az Országgyűlés módosítsa az adótörvényt, s Tegye köte­lezővé a vagyonbevallási SZALAI GYULA (Fejér m., 1. vk.) véle­ménye szerint elkerülhetnék a lakosság megterhelését, s előteremthetnék az új lakásgazdálkodási programtól remélt költségvetési bevételt, ha a bős-nagyma­rosi helyreállításra szánt 6 milliárd forin­tot, valamint a világkiállításhoz szüksé­ges telkek kisajátításának 5 milliárdosra tervezett finanszírozását átcsoportosíta­nák. BALOGH ANDRÁS (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 22. vk.) a hitelek törvényter­vezetben szereplő visszamenőleges adóztatását csak akkor tudja elfogadni, ha a szociálpolitikai kedvezményeket is visszamenőleg kapják meg azok, akik korábban a hitelfelvételkor a kedvez­ményre nem voltak jogosultak. VARGA LAJOS (Pest m„ 26. vk.) a két­ségek eloszlatása érdekében kérte a mi­niszterelnököt: olvassa fel az IMF-fel foly­tatott tárgyalások jegyzőkönyvének azon részét, amelyből egyértelműen kiderül, miszerint a képviselők előtt e témában egyetlen döntési lehetőség áll; az IMF- nek ugyanis feltétele, hogy az Ország- gyűlés rendezze a lakásgazdálkodással kapcsolatos ügyeket. Ezután az elnöklő Horváth Lajos kérte, hogy a vitában is elhangzott és írásban benyújtott módosító javaslatokat vélemé­nyezze az építési és közlekedési bizott­ság. A testületi tanácskozás idejére, dél­után öt órakor, az ülést felfüggesztették. Néhány perccel este 6 óra előtt az el­nöklő Fodor István bejelentette: az építé­si és közlekedési bizottság ülésén idő­közben jó néhány módosító indítvány született, ezek megvitatása még legalább egy órát vesz igénybe. A képviselők annak nyomán úgy dön­töttek, hogy az idő elhúzódása miatt már csak a mai ülésen hoznak határozatot a lakásgazdálkodással kapcsolatos javas­latokról. Választási előkészületek - megbeszélés a szerkesztőségben A megyei, illetve szekszárdi szervezettel rendelkező pártok döntő többségé­nek képviselői, a Tolna Megyei Népújság szerkesztőségének vezetői a várha­tóan a közeljövőben megtartandó választásokkal összefüggő kérdésekről tár­gyaltak tegnap a Népújság szerkesztőségében. A megbeszélés célja az volt. hogy a Tolna Megyei Népújság korrekt módon biztosítsa a hatáskörébe tartozó kommunikációs esélyegyenlőséget. Megállapodás született arról, hogy kidol­gozzák a választásokkal összefüggő magatartási szabályokat, létrehozzák a pártok képviselőiből álló tanácsadó testületet, amelynek hivatása e szabályok betartásának figyelemmel kisérése, a kampány időszakában a kapcsolattartás a szerkesztőséggel. Tiltakozik a világ a temesvári véres megtorlás ellen (Folytatás az 1. oldalról.) egy 160 kilométeres magyar-román határ- szakaszon. Már menekültek sem érkeznek, s ebből arra következtetnek, hogy a román oldalon megerősítették az úgynevezett mélységi határőrizetet, s ezzel a menekü­lők által használt „zöld határt” is teljesen le­zárták. A tragikus temesvári és aradi ese­mények hírének hatására hétfőn csak nyolc magyar állampolgár próbálkozott a nyírábrányi és a csengersimai határátke­lőn Romániába utazni, de mindegyikőjüket indoklás nélkül visszafordították. Gyakor­latilag megbénult a bejövő turistaforgalom is. * A Tanjug jugoszláv hírügynökség jelen­tése szerint a Duna jugoszláviai szakaszán lefelé haladó hajók előtt a román hatósá­gok lezárták az ország határát. A jugoszláv folyamhajózási igazgatóság nyilatkozatában emlékeztet arra, hogy a Duna menti államok pozsonyi szerződése kimondta: a folyón a szabad hajózást akkor is biztosítani kell, ha az aláíró országok va­lamelyikében „bonyolult helyzet áll elő”. * A szovjet-román határ mentén vasárnap óta komoly fennakadások vannak, sőt - hi­vatalos helyről egyelőre meg nem erősített hírek szerint - a határt román részről lezár­ták. Mint az MTI moszkvai tudósítójának a moldvai külügyminisztérium munkatársa telefonon elmondta, kedd délutánig nekik is csak hírügynökségi értesülések és szemtanúi beszámolók alapján van tudo­másuk a román intézkedésekről. Románia hivatalosan közölte a Szovjet­unióval, hogy a „kedvezőtlen időjárás és a korai iskolai szünet miatt” nem fogad szov­jet turistacsoportokat. Ezt Vagyim Perfiljev szovjet szóvivő jelentette be keddi tájékoz­tatóján Moszkvában. Hozzátette: tudomásuk van arról is, hogy „néhány (szovjet) egyéni utazóval is bo­nyodalmak” támadtak a román határon. A szóvivő ez utóbbi közlése feltehetőleg azt jelenti, hogy szovjet állampolgárokat is visszatoloncoltak a román határról, vagyis Románia lényegében lezárta határait a Szovjetunió irányában is. * Japánt mélyen aggasztja, hogy a jelenté­sek szerint Romániában katonai erővel verték szét a hét végén a kormányellenes felvonulást, közölte a külföldi sajtóval Vata- nabe Taizo, a külügyminisztérium szóvivő­je. Azt is elmondta, hogy a japán nagykö­vetség munkatársainak ugyan nem volt le­hetőségük arra, hogy a helyszínen ellen­őrizzék a híreket a tiltakozó megmozdulá­sok leveréséről, azonban romániai diplo­máciai források megerősítették, hogy Te­mesvár térségében összevonták a román titkosrendőrség és a katonaság alakulatait. A japán sajtó vezető helyen foglalkozik a romániai eseményekkel, amelyeket az Asahi Evening News címoldalon szalag- címben véres összecsapásnak, a Mainicsi Simbun pedig Románia Tienanmen teré­nek minősített. Az áldozatok számát a Kyo- do és a CNN tokiói híradóműsora 3-400- ra, az Aszahi Simbun ezerre becsüli. A Jomiuri Simbun szerint Nagyváradon, Kolozsváron és Brassóban is voltak meg­mozdulások. * Az Európai Gazdasági Közösség Minisz­teri Tanácsa (a külügyminiszterek testüle­té) a leghatározottabban elítélte kedden a romániai megtorlást, és megfelelő lépése­ket helyezett kilátásba. A tizenkettek nevében az elnöki tisztet je­lenleg betöltő Franciaország külügymi­nisztériuma kedden délben nyilatkozatot tett közzé a temesvári események kap­csán. A nyilatkozat szerint az Európai Gaz­dasági Közösség tagállamai mélységes megdöbbenéssel értesültek a brutális megtorlásról, amelyet a szabadságot köve­telő tömegekkel szemben alkalmaztak. A lehető legnagyobb határozottsággal ítélik el a megtorlást. Folytatását várjuk... Az elmúlt hét szerdáján a megyei tanács épületében több párt részvételével vita zajlott le a volt MSZMP vagyonának elszámoltatásával kapcsolatban. A tanácskozásról cikk jelent meg a lap múlt csütörtöki számában. Mint a beszámolóban olvasható volt, a széles körű vita az újságcikk lezártakor még folyt. Szeretnénk néhány adalékkal szolgálni a lapzárta után történtekről és egyben ismertetni az ezzel kapcsolatos álláspontunkat. Csak a cikk szerzőjét ismételjük, mikor megjegyezni vagyunk kény­telenek, hogy a tanácskozáson végül is nem alakult ki közös álláspont. Véleményünk szerint ez az alábbiak szerint nem valósult meg: Ellentétes célok és nézetek ütköztek. Az MSZMP jogutódja a Magyar Szocialista Párt elnöksége által kiadott belső utasítás alapján járt el. A megyei tanács egy október 29-i keltezésű minisztertanácsi határozat alapján a volt MSZMP által átadott ingatlanok használatáról javaslatot terjeszt decemberül -ig a kormány elé. A javaslat elbírálása a Minisztertanács hatáskörébe tartozik. A megyei tanács e konkrét javaslatok megfogalmazásához kérte a meghívott pártok véleményét. Mivel megfelelő előkészítés hiányában e „feladatot” a pártok kép­viselői csak a helyszínen ismerték meg, a megalapozott véleményalkotás nem volt lehetséges. A fentiek alapján fogalmaztuk meg a tárgyaláson kéréseinket, melyek hozzájárulhatnak e probléma pontos és tisztességes tisztázásához. 1. Nem fogadjuk el a Magyar Szocialista Párt belső utasítását. Ugyancsak kénytelenek vagyunk visszautasítani a Minisztertanács határozatát. Mindkét dokumentum ellentétesa háromoldalú tárgya­lásokon elfogadott, a parlament által megerősített határozatokkal és a november 26-i népszavazáson az MSZMP vagyonával kapcsolatos kérdésekre adott válaszok ismeretében elavult. Nem tekintjük a jelenlegi MSZP vagyont rendező elvének e két intézkedést. Kezdeményezzüka me­gyei tanácson keresztül a kormánynál, hogy vigye a kérdést az Országgyűlés elé, mivel a parlament írta ki a népszavazást, tehát eredményét is neki kell hivatalos rangra emelnie. Kérjük tisztázni a VAGYON, az ELSZÁMOLÁS és a VAGYONELSZÁMOLÁS fogalmát. Továbbá szükséges lenne a végrehajtás módjának meghatározása is, mivel ezen intézkedések adnák meg az elszámoltatás törvényes kereteit. 2. Követeljük a vagyonelszámolás nyilvánosságát, teljességének ellenőrizhetőségét és azonosítha­tóságát. 3. Az elszámolásnak nemcsak az ingatlanokra, hanem minden ingóságra is ki kell terjednie. Továb­bá számba kell venni mindazokat az értékeket, melyeket a volt MSZMP vállalatokba, üzemekbe és egyéb helyekre mentett át. 4. Az elszámolást független szakértőknek kell ellenőrizni. Minden egyes vagyontárgyat valós (piaci) értékben kell elbírálni. Kérjük mindezt azért, mert a fent említett tanácskozáson a helyi MSZP ingatla­nainak jegyzőkönyve minden egyes tételnél könyv szerinti bruttó értéket tartalmazott. Ezek a számok azt a forint értéket jelölik, amit az adott ingatlan építésekor képviselt. Évek, évtizedek távlatából a könyv szerinti bruttó érték teljes mértékben elavult. ‘5. Fontosnak tartjuk, hogy az elszámoltatás során a pártoknak csak véleményezési joguk legyen. Az egyedüli és kizárólagos jogot a helyi önkormányzatok gyakorolják. Ugyanakkor az az álláspontunk, hogy a jelenlegi tanácsok ne hozhassanak a tulajdon hasznosításának kérdésében olyan döntéseket, melyeket a szabadon választott önkormányzatok'megváltoztatni nem képesek. 6. Támogatjuk azt az elképzelést, hogy az elszámoltatásba vonják be a volt MSZMP dokumentumait is. Az iratokat ne szállíthassa el, ne semmisíthesse meg senki. Minden dokumentumot gyűjtsenek össze, és őrizzenek meg a helyi archívumok és levéltárak. 7. Végezetül pedig kezdeményezzük, hogy a mind a mai napig lezárt és korábban a pártállam által bitorolt két jelentős nemzeti kincsünk, a gemenci és a gyulaji „vadászterület” kerüljön vissza az állam­polgárok valódi tulajdonába. Legyen belőlük mindenki által látogatható kiránduló- és pihenőhely, esetleg nemzeti park. Szekszárd, 1989. december 19. A Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazdapárt, a Magyar Függetlenségi Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Magyar Néppárt és a Magyar Demokrata Fórum megyei, szekszárdi szervezetei

Next

/
Thumbnails
Contents