Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-16 / 298. szám

1989. december 16. NÉPÚJSÁG 3 Belvárosi modor Csöndes, karácsony előtti kora téli este. A városközpontban levő bárban pár vendég ül, halkan beszélgetnek, a bokszokban. A pult előtti székeken három férfi, mögötte csinos, fiatal nő. A hangos szóra mindenki fölkapja a fejét.- Menj a vasúti kocsmába! Bejössz a belvárosba, aztán szemtelenkedsz egy védtelen nővel? - harsan a hang, aztán elcsattan az első pofon. A két férfi már lecsúszott a bárszékről, ott állnak egymással szemben. Mindkettő fiatal, mindket­tő bajuszos. A kiabálón, divatos kockás nadrág, jugoszláv pulóver, olasz cipő. A másikon olcsó farmernadrág, kék orkándzseki.- Szidom én a te feleséged? Nem? Akkor te mért mondsz ilyet egy védtelen nőnek - mutat az olasz cipős a bárpult mögé behúzódó pincérnőre. - Takarodj in­nen, mert agyonváglak - mondja és rögtön üt. Az orkándzsekis összegörnyed, de megy vissza a söréhez, ha már kifizette, megissza.- Nem érted, hogy takarodj az utcára, ide ilyen arcok ne jöjjenek - hangzik a második intelem, és már zúg az állcsúcsra mért jobbegyenes. Koppan a fej a kö­vön.- Szép ütés volt, szívós fiú - kommentálja a törzsközönség figyelve a feltápász- kodót. A fehér keramit lapokon vörös vércseppek.- A söröm csak megihatom - dadogja a farmernadrágos, a másik felé támolyogva, miközben egyfolytában magyarázza. - B...d meg, nálunk otthon nincs ilyen, ott ha pofon vágnak valakit, az egy hétig hallgat. Mi bejövünk ide Szek- szárdra, aztán ezt kapjuk? Hát ezt. Rövidesen az utcán találja magát.- Állandóan túlfűtött állapotban vagyok - mondja az olasz cipős a vért törölget­ve a kőről. - Annyira ideges tudok lenni, ha egy védtelen, gyenge nőt sérteget­nek, nem bírom a durvaságot! F. KOVÁTS ÉVA Fortuna újra bekopogott Bonyhádra 13-as a totón = 1 786 000 Ft Vincze István csapata a „bűnös” E héten fizették ki az Országos Taka­rékpénztár bonyhádi totó-lottó irodájá­nak pénztárában azt a 48. heti 13-as totó találatot, ami összesen 1 millió 786 ezer forintot ért. A szerencsés nyertesek - szám szerint kilencen - éppoly szívesen vették Fortuna istenasszony karácsonyt megelőző ajándékát, mint bárki más tette volna, s elmondásuk szerint nekik is lesz mire fordítani az egyenként kilenced részt. A totózó társaság egyébként Vin­cze István jelenlegi csapatát, az olasz li­gában játszó Lecce együttesén „bukta el” a plusz egyes találatot, mivel nem bíz­tak abban, hogy az egykori tatabányai csatár csapata egy pontot rabol a Samp- doriától. Ám üsse kő - mondták, majd legközelebb bepótoljak ezt is. A társaság úgy indult csatába a szerencsével, hogy egyikük elkezdett játszani, hozzá csatla­kozott egy társ, majd még egy és még egy... így lettek a „nyerő kilencek”, akik továbbra is együtt maradnak a játékban. A bonyhádi totózóban egyébként ez volt az eddig kifizetett legnagyobb nyere­mény, de a pénztáros szerint szívesen szolgálnak ilyennel minden héten, ha a bonyhádiak, s környékbeliek erre okot adnak. - szs ­Fotó: Érdi Gy. A kilenctagú társaság - egymás mellett - a 13-as találat nyereményének kifize­tésén A bőrdzsekis Lehuppan mellém az ülésre, s míg kényelembe helyezi magát, szemem sarkából döbbenten, némi félelemmel figyelem. Látásból régóta ismerjük egymást, de beszélni még nem be­széltünk egymással. Csak méregettük egyik a másikat, érdemes-e a megszó­lalásra. Akkor a busz még zajos volt, közhe­lyek csapódtak az ablakának, s onnan a padlóra. Ami könnyebb volt a levegő­nél, vidámítóan lebegett az utastérben — a nagy többség kedvére. Mostani helyzetünk más. Nem kedélyes. A leg­hátsó ülésen is tisztán hallani a gépko­csivezető kapkodó levegővételét, ami bajra utal.- Megfázott a sofőr - mondja. - Nem tesz jót neki ez a hideg busz. Bezzeg én! Örökké forrt a levegő körülöttem! Még két megálló. Mit akarhat tőlem? Mit készül mondani, vagy megtudni és miért éppen most, amikor a csend is mázsákat nyom?!- Tudja, fiatalember, most mindent szabad, ami nem erkölcstelen. Még a sánta ember is versenyt futhat, ha van elég önbizalma. Közben cihelődik, a busz lassít, majd megáll. A vállamat veregeti, sze­me betyáros kacsintásra rándul távo­zóban: „mondom, a sánta is versenyt futhat!” Hm,... az ördög tudja... Bal kezével lentről még int egyet. Szokatlan. Ezt még soha nem tette! Le sem ült, mindig csak állt a kocsi közepében, akkor is, ha sok volt a szabad ülőhely. És most integetett. Korábban és rosszkedvűen indulok másnap. Cigarettát is veszek, pedig már leszoktam róla. Úgy állok és várok a buszra, mint halálra ítélt az ítélet vég­rehajtására. „Történjen már valami, vagy legalább jöjjön az a busz!" Aztán hallani a megszokott monoton hango­kat és feltűnik bántó sárgaságával a jármű. Fütyülés, sípolás, megáll. Csapódva nyílnak az ajtók. Felugrok és tekinte­tem a kiszolgált bőrdzsekis embert keresi. Nincs. Nem jött. Hol van? Tíz éve minden reggel itt volt, ezen a bu­szon utazott. Nem baj, talán majd hol­nap... Napra nap, már másfél hete nem lát­tam a kisöreget. Hiányzik, mígnem egy reggelen, amikor kissé unott arccal lé­pek fel a buszra, a gépkocsivezető hangja állít meg.- Hallotta már? Az öregünket a város határában találták, holtan.- Honnan tudja?- Maga ismerte, nem? Törzsutasok voltak és mással nem is állt szóba, csak magával! Sodornának, mégis -ólomlábakkal kullogok a busz leghátsó ülésére. Hát ennyi? Ezért integetett akkor? Üressé­get érzek, mert nem intettem vissza és megint eggyel több az a jóvátehetetlen, amivel együtt kell élni, MÁNDITY PÁL Fel kell venni a kesztyűt! # Beszélgetés dr. Jánosi Györggyel' az MSZP Tolna Megyei Szervező Irodájának vezetőjével (Folytatás az 1. oldalról.)- Rendkívül megterhelő volt ez a kongresszus utáni időszak, mert egymással párhuzamosan rengeteg feladatot kellett meg­oldani. Ez is oka annak, hogy a megyében, de országosan is alig-alig lépett ki a nyilvánosság elé az MSZP. Ez alatt a két és fél hónap alatt kellett újraszervezni a pártot, lebontani az állampárti jelleget, vagyis leépíteni az apparátust, és elrendezni a vagyoni kérdéseket. Ezek közül a párt újraszervezése hosszadalmas fo­lyamat volt. Igen sok embert kellett személyesen meggyőzni, bekalkulálva azt is, hogy jó néhány alapszervezeti titkár, éppen azért, mert nem tudta elfogadni az új pártot, akadályozta ezt a munkát. Az újraszervezéssel ma ott tartunk, hogy minden tele­pülésen, ahol korában MSZMP-tagok voltak, megalakultak az alapszervezetek, a vezetőségek. Jelenleg a megyei pártstruktú­ra felépítése folyik, amely döntően az országgyűlési választási körzetekre épül.- Úgy gondolom, a feladatok közül talán a legérzékenyebb az apparátus leépítése volt, hiszen egy csapásra bizonytalan lett a sorsuk. Ráadásul zömmel olyanokról van szó, akik sokat tettek az új párt kialakításáért, a régi állampárt felszámolá­sáért.- Az energiák legnagyobb részét az állampárti jelleg lebontá­sa emésztette fel, ami egyidejűleg két komoly és emberileg is megterhelő feladatot jelentett minden pártvezető számára. Az egyik ezek közül hogy sorra kellett gyártani a felmondásokat, megbeszélve, megegyezve emberekkel a további lehetőségeik­ről. Ez emberileg is nagyon megterhelő volt, hiszen nem lehet magunkat függetleníteni attól, hogy itt is emberek éltek és dol­goztak, akiknek a családjukról gondoskodni kell, akiknek OTP-részletük van és akiknek igen nehéz a további sorsa. Ma ott tartunk, hogy csaknem mindenkinek a kezében van a fel­mondólevél. 1-2 munkatárs maradt, aki végzi a szervezőmun­kát, az ö felmondásukat az utolsó lehetésges időpontig tartjuk.- A közvéleményt folyamatosan foglalkoztatta hosszú időn keresztül a pártvagyon sorsa. Hol tart ma a vagyonelszámo­lás?- A kongresszuson már nyilvánvalóvá vált, hogy a pártvagyon döntően állami támogatásból, az állampolgárok pénzéből szár­mazik, tehát nagyon rövid időn belül vissza kell szolgáltatni jo­gos tulajdonosaiknak. Ez sem volt kis munka: fel kellett mérni az ingatlanok értékét, el kellett készíteni a pontos leltárt, hogy rendben, papíron tisztán tudjuk visszaadni. A munka itt is a vé­géhez közeledik. Megállapítottuk a párt működésének minimá­lis szükségleteit, egyeztettünk az önkormányzatokkal, a további hasznosítás már az ő feladatuk.- Elég sokan látják úgy, hogy ennek a pártnak még nincs ka­raktere. Háborognak az elnökség döntései miatt, mi is sérel­mezzük, hogy megkérdezésünk nélkül foglaltak állást a me­gyei sajtóról.- Valóban még mindig rendkívüf sok zavaró tényező van és ezek közül az egyik legfontosabb probléma, hogy a párt elnök­sége még mindig „árcnélküli”. Nem tudott egy követésre méltó programcsomagot, ideológiai arculatot felmutatni, nem reagál á helyzet megkövetelte tempóval az eseményekre, vagyis nem tudta megfogalmazni a párt politikai arculatát. Ez pedig egy új párt számára nélkülözhetetlen. Sorra hozza a felemás, a határo­zatlan, a párttagság véleményének ismerete nélküli, elbizonyta- lanító döntéseket, melyek közül mindjárt az első a kongresszus döntéseit is felülvizsgáló átjelentkezési határidőmódosítás volt. A népszavazással kapcsolatos álláspont volt talán a legellent­mondásosabb. Egy ilyen politikai helyzetben egyetlen párt sem engedheti meg magának, hogy ne legyen határozott, egyértel­mű álláspontja. Az nem álláspont, hogy aki akar elmegy, aki nem, hát úgy is jó, de ha már elmegy, egy kérdésre nemmel sza­vazzon. Ez bujkálás, a problémák megkerülése! Ezek nem dön­tések, ezek döntéspótlékok.- Az elnökség egyik tagja, Fábry Béla nemrég járt a megyé­ben és látván, hogy a népszavazás megyei eredményei valami­vel rosszabbak, mint az országos átlag, azt a messzemenő kö­vetkeztetést vonta le, hogy „gyakrabban kell jönnöm, mert úgy látszik, itt valami baj van”. Nem emlékeztet ez némileg a volt MSZMP-vezetés paternalisztikus módszereire?- Jól jellemzi az elnökség paternalisztikus felfogását, a ko­rábbi MSZMP-vezetéshez hasonló irányítási módszerét ez a ki­jelentés, amely arra vezethető vissza, hogy az elnökségnek nincs háttere. Ebben benne van az a veszély, hogy elszigetelő­dik a párttagságtól. Nincs háttere és így kontrollja sincs, hiszen nem alakult meg a választmány sem. Arról is lemondott az el­nökség, hogy előzetes véleménygyűjtő fórumként működtesse a jelentős politikai tapasztalatokkal rendelkező megyei szerve­zők prémiumát: csak a döntések után hívja össze, ahol már nincs sok értelme a véleménykérésnek, csak a végrehajtásra számít. Úgy látszik, az elnökség túl nagy kompromisszumok árán született, a megosztottság és nem az egység jellemzi. Egyetértek Horn Gyulával, aki azt mondja: a kongresszus leg­nagyobb tévedése az volt, hogy nem egy egységes reformszel­lemű elnökséget hozott létre.- Valószínű, hogy az MSZP helyi szervezeteinek életét nem­csak az elnökség keserítette, az újraszervezést nehezítő té­nyezők közül ez csak egy lehet. Úgy látom, még mindig sokan vannak, akik hallgatnak, akik megtartják maguknak nézetei­ket, azt, mi a véleményük a társadalomban zajló folyamatokról és kiszámíthatatlan a reagálásuk.- Ez az állampolgári arctalanság is nagyon megnehezíti a munkát. Olyan helyzetben vagyunk, amikor az állampolgárok többsége nem mer nyíltan színt vallani, fél, mert nem tudja, hogy a választások után ki mikor fordíthatja ellene meggyőződésből fakadó gondolatait, cselekedeteit. Ez a mentalitás különösen jellemzi az állami, a közigazgatási, a gazdasági vezetőket, vagyis azt az elitet, akiknek befolyása van szűkebb és tágabb környezetükben. A társadalom számára ez egy lehetetlen hely­zet, mert csak a titkos választásokon derül ki, mit gondolnak az emberek. Nem mérhetők az erőviszonyok, azaz nem mérhető semmi.- Bizonyára mélyebb okai is vannak az állampolgár arcta­lanságának?- El kell jutni ahhoz a felismeréshez, hogy intézményi szinten lehet, hogy lebomlik a pártállami jelleg, de az emberek idegei­ben tovább él. Attól félnek, hogy a választások utáni győztes párt ugyanúgy viselkedik majd, mint korábban az MSZMP, azaz nézetei, gondolatai miatt dobják ki az állásából. .Nem hiszik el, hogy kiépülhet egy olyan demokratikus társadalom, amely még a győztes pártot is kontroll alá helyezi, és megvédi az állampol­gárt a politikai diszkriminációtól. Nem hiszik el, hogy egy olyan korszak jön, ahol a szakértelem dominál és csak másodlagos a politikai szempontrendszer. Ugyanis ezek az emberek, ezek a vezetők a jövőtől félnek, ahelyett, hogy a múltjuktól félnének, attól, mit tettek, vagy nem tettek meg. Persze, még mindig talál­kozunk, bár a korábbiakhoz képest ellentétes előjelű politikai diszkriminációval, pontosan azért, mert a pártállam az idegek­ben még él. Hogy példát is mondjak: van olyan tsz-elnök, aki tagja lett az MSZP-nek és akinek a tsz vezetése tudomására hozta, ha továbbra is elnök akar maradni, sürgősen lépjen ki ebből a pártból.- Ezt a két és fél hónapot igen sok párttag riadtan szemlélte, értetlenül állt az önfelszámolás előtt, amelynek gyorsítását ráadásul a közvélemény is türelemetlenül követelte. Ez a kettős szorítás csak a kudarc élményét nyújtotta a párttagok­nak.- Igaz, hogy a párttagság mindezt hátrálásként, menekülés­ként, benne a párt egészének elbizonytalanodásaként és nem megtisztulásaként élte meg. Azt látta, hogy a kritikákat megfo­gadta a párt, de a támadásokra nem adott határozott, kemény választ. Nyilvánvalóan nem is adhatott, hiszen a kritikák jelentős része jogos volt. Most azonban fordulóponthoz érkezett az MSZP. Megszüntette bürokratikus apparátusát, rendezte va­gyonát, az alapszervezetek etikai bizottságai elvégezték a tag­ság szűrését, vagyis az állampárti jelleg lebontása megtörtént. Tisztán léphet a párt a közvélemény elé és ettől kezdve húzóerő lehet tagsága számára is. Mostantól fel kell venni a kesztyűt! Ha­tározott, jövőre mutató programot, karakteres válaszokat kell adnia, a jogtalan kritikákat vissza kell utasítania. Be kell kapcso­lódni a nyilvános vitákba, párbeszédekbe. A párt igazságtartal­mát hiteltelensége már nem kérdőjelezheti meg. Ez szüntetheti meg a párttagság bizonytalanságérzetét. A fordulópont azon­ban csak most következett be.- Köszönöm a beszélgetést. KAMARÁS GYÖRGYNÉ A képviselők jogállásáról és fizetéséről Az Országgyűlés decemberi üléssza­ka várhatóan megtárgyalja a vezető álla­mi tisztségviselők, valamint az ország- gyűlési képviselők munkadíjáról szóló törvénytervezetet. Eszerint az új Ország- gyűlés képviselőinek tiszteletdija a min­denkori miniszteri fizetés 70 százaléka lenne. Ezzel kapcsolatban Soós Tibor, az Országgyűlés Hivatalának vezetője az MTI érdeklődésére elmondta: fontos len­ne, hogy még a jelenlegi Országgyűlés alkosson törvényt a képviselők jogállá­sáról, amellyel tudomása szerint még sem az Igazságügyminisztérium alkot­mányelőkészitő bizottsága, sem az or­szággyűlési bizottságok érdemben nem foglalkoztak. Mint mondta, nem lenne szerencsés, ha erről az új Országgyű­lésnek kéne törvényt alkotni, mert a vá­lasztási kampányban a jelöltek bizony­talan helyzetben versengenének. Ezen­kívül pedig bizarr helyzet lenne, ha az új Országgyűlés első ülésén a képviselők saját fizetésükről, kedvezményeikről, költségtérítéseikről, illetve jogállásukról vitatkoznának. Soós Tibor véleménye szerint az lenne a legjobb megoldás, ha a jogi, valamint a terv- és költségvetési bizottság a közeljö­vőben kidolgozná az új képviselők munkafeltételeire, jogállására, java­dalmazására vonatkozó törvényterve­zetet, és azt még a jelenlegi parlamentfo- gadná el. A képviselők elhelyezésére vonatkozó kérdésre Soós Tibor elmondta: a Parla­mentben valószínűleg csak az állandó bizottságok vezetői számára tudnak megfelelő munkakörülményeket terem­teni. A képviselők munkaszobáit másutt kellene kialakítani. Véleménye szerint er­re igen alkalmas lenne a volt MSZMP KB székháza.

Next

/
Thumbnails
Contents