Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-16 / 298. szám
1989. december 16. NÉPÚJSÁG 3 Belvárosi modor Csöndes, karácsony előtti kora téli este. A városközpontban levő bárban pár vendég ül, halkan beszélgetnek, a bokszokban. A pult előtti székeken három férfi, mögötte csinos, fiatal nő. A hangos szóra mindenki fölkapja a fejét.- Menj a vasúti kocsmába! Bejössz a belvárosba, aztán szemtelenkedsz egy védtelen nővel? - harsan a hang, aztán elcsattan az első pofon. A két férfi már lecsúszott a bárszékről, ott állnak egymással szemben. Mindkettő fiatal, mindkettő bajuszos. A kiabálón, divatos kockás nadrág, jugoszláv pulóver, olasz cipő. A másikon olcsó farmernadrág, kék orkándzseki.- Szidom én a te feleséged? Nem? Akkor te mért mondsz ilyet egy védtelen nőnek - mutat az olasz cipős a bárpult mögé behúzódó pincérnőre. - Takarodj innen, mert agyonváglak - mondja és rögtön üt. Az orkándzsekis összegörnyed, de megy vissza a söréhez, ha már kifizette, megissza.- Nem érted, hogy takarodj az utcára, ide ilyen arcok ne jöjjenek - hangzik a második intelem, és már zúg az állcsúcsra mért jobbegyenes. Koppan a fej a kövön.- Szép ütés volt, szívós fiú - kommentálja a törzsközönség figyelve a feltápász- kodót. A fehér keramit lapokon vörös vércseppek.- A söröm csak megihatom - dadogja a farmernadrágos, a másik felé támolyogva, miközben egyfolytában magyarázza. - B...d meg, nálunk otthon nincs ilyen, ott ha pofon vágnak valakit, az egy hétig hallgat. Mi bejövünk ide Szek- szárdra, aztán ezt kapjuk? Hát ezt. Rövidesen az utcán találja magát.- Állandóan túlfűtött állapotban vagyok - mondja az olasz cipős a vért törölgetve a kőről. - Annyira ideges tudok lenni, ha egy védtelen, gyenge nőt sértegetnek, nem bírom a durvaságot! F. KOVÁTS ÉVA Fortuna újra bekopogott Bonyhádra 13-as a totón = 1 786 000 Ft Vincze István csapata a „bűnös” E héten fizették ki az Országos Takarékpénztár bonyhádi totó-lottó irodájának pénztárában azt a 48. heti 13-as totó találatot, ami összesen 1 millió 786 ezer forintot ért. A szerencsés nyertesek - szám szerint kilencen - éppoly szívesen vették Fortuna istenasszony karácsonyt megelőző ajándékát, mint bárki más tette volna, s elmondásuk szerint nekik is lesz mire fordítani az egyenként kilenced részt. A totózó társaság egyébként Vincze István jelenlegi csapatát, az olasz ligában játszó Lecce együttesén „bukta el” a plusz egyes találatot, mivel nem bíztak abban, hogy az egykori tatabányai csatár csapata egy pontot rabol a Samp- doriától. Ám üsse kő - mondták, majd legközelebb bepótoljak ezt is. A társaság úgy indult csatába a szerencsével, hogy egyikük elkezdett játszani, hozzá csatlakozott egy társ, majd még egy és még egy... így lettek a „nyerő kilencek”, akik továbbra is együtt maradnak a játékban. A bonyhádi totózóban egyébként ez volt az eddig kifizetett legnagyobb nyeremény, de a pénztáros szerint szívesen szolgálnak ilyennel minden héten, ha a bonyhádiak, s környékbeliek erre okot adnak. - szs Fotó: Érdi Gy. A kilenctagú társaság - egymás mellett - a 13-as találat nyereményének kifizetésén A bőrdzsekis Lehuppan mellém az ülésre, s míg kényelembe helyezi magát, szemem sarkából döbbenten, némi félelemmel figyelem. Látásból régóta ismerjük egymást, de beszélni még nem beszéltünk egymással. Csak méregettük egyik a másikat, érdemes-e a megszólalásra. Akkor a busz még zajos volt, közhelyek csapódtak az ablakának, s onnan a padlóra. Ami könnyebb volt a levegőnél, vidámítóan lebegett az utastérben — a nagy többség kedvére. Mostani helyzetünk más. Nem kedélyes. A leghátsó ülésen is tisztán hallani a gépkocsivezető kapkodó levegővételét, ami bajra utal.- Megfázott a sofőr - mondja. - Nem tesz jót neki ez a hideg busz. Bezzeg én! Örökké forrt a levegő körülöttem! Még két megálló. Mit akarhat tőlem? Mit készül mondani, vagy megtudni és miért éppen most, amikor a csend is mázsákat nyom?!- Tudja, fiatalember, most mindent szabad, ami nem erkölcstelen. Még a sánta ember is versenyt futhat, ha van elég önbizalma. Közben cihelődik, a busz lassít, majd megáll. A vállamat veregeti, szeme betyáros kacsintásra rándul távozóban: „mondom, a sánta is versenyt futhat!” Hm,... az ördög tudja... Bal kezével lentről még int egyet. Szokatlan. Ezt még soha nem tette! Le sem ült, mindig csak állt a kocsi közepében, akkor is, ha sok volt a szabad ülőhely. És most integetett. Korábban és rosszkedvűen indulok másnap. Cigarettát is veszek, pedig már leszoktam róla. Úgy állok és várok a buszra, mint halálra ítélt az ítélet végrehajtására. „Történjen már valami, vagy legalább jöjjön az a busz!" Aztán hallani a megszokott monoton hangokat és feltűnik bántó sárgaságával a jármű. Fütyülés, sípolás, megáll. Csapódva nyílnak az ajtók. Felugrok és tekintetem a kiszolgált bőrdzsekis embert keresi. Nincs. Nem jött. Hol van? Tíz éve minden reggel itt volt, ezen a buszon utazott. Nem baj, talán majd holnap... Napra nap, már másfél hete nem láttam a kisöreget. Hiányzik, mígnem egy reggelen, amikor kissé unott arccal lépek fel a buszra, a gépkocsivezető hangja állít meg.- Hallotta már? Az öregünket a város határában találták, holtan.- Honnan tudja?- Maga ismerte, nem? Törzsutasok voltak és mással nem is állt szóba, csak magával! Sodornának, mégis -ólomlábakkal kullogok a busz leghátsó ülésére. Hát ennyi? Ezért integetett akkor? Ürességet érzek, mert nem intettem vissza és megint eggyel több az a jóvátehetetlen, amivel együtt kell élni, MÁNDITY PÁL Fel kell venni a kesztyűt! # Beszélgetés dr. Jánosi Györggyel' az MSZP Tolna Megyei Szervező Irodájának vezetőjével (Folytatás az 1. oldalról.)- Rendkívül megterhelő volt ez a kongresszus utáni időszak, mert egymással párhuzamosan rengeteg feladatot kellett megoldani. Ez is oka annak, hogy a megyében, de országosan is alig-alig lépett ki a nyilvánosság elé az MSZP. Ez alatt a két és fél hónap alatt kellett újraszervezni a pártot, lebontani az állampárti jelleget, vagyis leépíteni az apparátust, és elrendezni a vagyoni kérdéseket. Ezek közül a párt újraszervezése hosszadalmas folyamat volt. Igen sok embert kellett személyesen meggyőzni, bekalkulálva azt is, hogy jó néhány alapszervezeti titkár, éppen azért, mert nem tudta elfogadni az új pártot, akadályozta ezt a munkát. Az újraszervezéssel ma ott tartunk, hogy minden településen, ahol korában MSZMP-tagok voltak, megalakultak az alapszervezetek, a vezetőségek. Jelenleg a megyei pártstruktúra felépítése folyik, amely döntően az országgyűlési választási körzetekre épül.- Úgy gondolom, a feladatok közül talán a legérzékenyebb az apparátus leépítése volt, hiszen egy csapásra bizonytalan lett a sorsuk. Ráadásul zömmel olyanokról van szó, akik sokat tettek az új párt kialakításáért, a régi állampárt felszámolásáért.- Az energiák legnagyobb részét az állampárti jelleg lebontása emésztette fel, ami egyidejűleg két komoly és emberileg is megterhelő feladatot jelentett minden pártvezető számára. Az egyik ezek közül hogy sorra kellett gyártani a felmondásokat, megbeszélve, megegyezve emberekkel a további lehetőségeikről. Ez emberileg is nagyon megterhelő volt, hiszen nem lehet magunkat függetleníteni attól, hogy itt is emberek éltek és dolgoztak, akiknek a családjukról gondoskodni kell, akiknek OTP-részletük van és akiknek igen nehéz a további sorsa. Ma ott tartunk, hogy csaknem mindenkinek a kezében van a felmondólevél. 1-2 munkatárs maradt, aki végzi a szervezőmunkát, az ö felmondásukat az utolsó lehetésges időpontig tartjuk.- A közvéleményt folyamatosan foglalkoztatta hosszú időn keresztül a pártvagyon sorsa. Hol tart ma a vagyonelszámolás?- A kongresszuson már nyilvánvalóvá vált, hogy a pártvagyon döntően állami támogatásból, az állampolgárok pénzéből származik, tehát nagyon rövid időn belül vissza kell szolgáltatni jogos tulajdonosaiknak. Ez sem volt kis munka: fel kellett mérni az ingatlanok értékét, el kellett készíteni a pontos leltárt, hogy rendben, papíron tisztán tudjuk visszaadni. A munka itt is a végéhez közeledik. Megállapítottuk a párt működésének minimális szükségleteit, egyeztettünk az önkormányzatokkal, a további hasznosítás már az ő feladatuk.- Elég sokan látják úgy, hogy ennek a pártnak még nincs karaktere. Háborognak az elnökség döntései miatt, mi is sérelmezzük, hogy megkérdezésünk nélkül foglaltak állást a megyei sajtóról.- Valóban még mindig rendkívüf sok zavaró tényező van és ezek közül az egyik legfontosabb probléma, hogy a párt elnöksége még mindig „árcnélküli”. Nem tudott egy követésre méltó programcsomagot, ideológiai arculatot felmutatni, nem reagál á helyzet megkövetelte tempóval az eseményekre, vagyis nem tudta megfogalmazni a párt politikai arculatát. Ez pedig egy új párt számára nélkülözhetetlen. Sorra hozza a felemás, a határozatlan, a párttagság véleményének ismerete nélküli, elbizonyta- lanító döntéseket, melyek közül mindjárt az első a kongresszus döntéseit is felülvizsgáló átjelentkezési határidőmódosítás volt. A népszavazással kapcsolatos álláspont volt talán a legellentmondásosabb. Egy ilyen politikai helyzetben egyetlen párt sem engedheti meg magának, hogy ne legyen határozott, egyértelmű álláspontja. Az nem álláspont, hogy aki akar elmegy, aki nem, hát úgy is jó, de ha már elmegy, egy kérdésre nemmel szavazzon. Ez bujkálás, a problémák megkerülése! Ezek nem döntések, ezek döntéspótlékok.- Az elnökség egyik tagja, Fábry Béla nemrég járt a megyében és látván, hogy a népszavazás megyei eredményei valamivel rosszabbak, mint az országos átlag, azt a messzemenő következtetést vonta le, hogy „gyakrabban kell jönnöm, mert úgy látszik, itt valami baj van”. Nem emlékeztet ez némileg a volt MSZMP-vezetés paternalisztikus módszereire?- Jól jellemzi az elnökség paternalisztikus felfogását, a korábbi MSZMP-vezetéshez hasonló irányítási módszerét ez a kijelentés, amely arra vezethető vissza, hogy az elnökségnek nincs háttere. Ebben benne van az a veszély, hogy elszigetelődik a párttagságtól. Nincs háttere és így kontrollja sincs, hiszen nem alakult meg a választmány sem. Arról is lemondott az elnökség, hogy előzetes véleménygyűjtő fórumként működtesse a jelentős politikai tapasztalatokkal rendelkező megyei szervezők prémiumát: csak a döntések után hívja össze, ahol már nincs sok értelme a véleménykérésnek, csak a végrehajtásra számít. Úgy látszik, az elnökség túl nagy kompromisszumok árán született, a megosztottság és nem az egység jellemzi. Egyetértek Horn Gyulával, aki azt mondja: a kongresszus legnagyobb tévedése az volt, hogy nem egy egységes reformszellemű elnökséget hozott létre.- Valószínű, hogy az MSZP helyi szervezeteinek életét nemcsak az elnökség keserítette, az újraszervezést nehezítő tényezők közül ez csak egy lehet. Úgy látom, még mindig sokan vannak, akik hallgatnak, akik megtartják maguknak nézeteiket, azt, mi a véleményük a társadalomban zajló folyamatokról és kiszámíthatatlan a reagálásuk.- Ez az állampolgári arctalanság is nagyon megnehezíti a munkát. Olyan helyzetben vagyunk, amikor az állampolgárok többsége nem mer nyíltan színt vallani, fél, mert nem tudja, hogy a választások után ki mikor fordíthatja ellene meggyőződésből fakadó gondolatait, cselekedeteit. Ez a mentalitás különösen jellemzi az állami, a közigazgatási, a gazdasági vezetőket, vagyis azt az elitet, akiknek befolyása van szűkebb és tágabb környezetükben. A társadalom számára ez egy lehetetlen helyzet, mert csak a titkos választásokon derül ki, mit gondolnak az emberek. Nem mérhetők az erőviszonyok, azaz nem mérhető semmi.- Bizonyára mélyebb okai is vannak az állampolgár arctalanságának?- El kell jutni ahhoz a felismeréshez, hogy intézményi szinten lehet, hogy lebomlik a pártállami jelleg, de az emberek idegeiben tovább él. Attól félnek, hogy a választások utáni győztes párt ugyanúgy viselkedik majd, mint korábban az MSZMP, azaz nézetei, gondolatai miatt dobják ki az állásából. .Nem hiszik el, hogy kiépülhet egy olyan demokratikus társadalom, amely még a győztes pártot is kontroll alá helyezi, és megvédi az állampolgárt a politikai diszkriminációtól. Nem hiszik el, hogy egy olyan korszak jön, ahol a szakértelem dominál és csak másodlagos a politikai szempontrendszer. Ugyanis ezek az emberek, ezek a vezetők a jövőtől félnek, ahelyett, hogy a múltjuktól félnének, attól, mit tettek, vagy nem tettek meg. Persze, még mindig találkozunk, bár a korábbiakhoz képest ellentétes előjelű politikai diszkriminációval, pontosan azért, mert a pártállam az idegekben még él. Hogy példát is mondjak: van olyan tsz-elnök, aki tagja lett az MSZP-nek és akinek a tsz vezetése tudomására hozta, ha továbbra is elnök akar maradni, sürgősen lépjen ki ebből a pártból.- Ezt a két és fél hónapot igen sok párttag riadtan szemlélte, értetlenül állt az önfelszámolás előtt, amelynek gyorsítását ráadásul a közvélemény is türelemetlenül követelte. Ez a kettős szorítás csak a kudarc élményét nyújtotta a párttagoknak.- Igaz, hogy a párttagság mindezt hátrálásként, menekülésként, benne a párt egészének elbizonytalanodásaként és nem megtisztulásaként élte meg. Azt látta, hogy a kritikákat megfogadta a párt, de a támadásokra nem adott határozott, kemény választ. Nyilvánvalóan nem is adhatott, hiszen a kritikák jelentős része jogos volt. Most azonban fordulóponthoz érkezett az MSZP. Megszüntette bürokratikus apparátusát, rendezte vagyonát, az alapszervezetek etikai bizottságai elvégezték a tagság szűrését, vagyis az állampárti jelleg lebontása megtörtént. Tisztán léphet a párt a közvélemény elé és ettől kezdve húzóerő lehet tagsága számára is. Mostantól fel kell venni a kesztyűt! Határozott, jövőre mutató programot, karakteres válaszokat kell adnia, a jogtalan kritikákat vissza kell utasítania. Be kell kapcsolódni a nyilvános vitákba, párbeszédekbe. A párt igazságtartalmát hiteltelensége már nem kérdőjelezheti meg. Ez szüntetheti meg a párttagság bizonytalanságérzetét. A fordulópont azonban csak most következett be.- Köszönöm a beszélgetést. KAMARÁS GYÖRGYNÉ A képviselők jogállásáról és fizetéséről Az Országgyűlés decemberi ülésszaka várhatóan megtárgyalja a vezető állami tisztségviselők, valamint az ország- gyűlési képviselők munkadíjáról szóló törvénytervezetet. Eszerint az új Ország- gyűlés képviselőinek tiszteletdija a mindenkori miniszteri fizetés 70 százaléka lenne. Ezzel kapcsolatban Soós Tibor, az Országgyűlés Hivatalának vezetője az MTI érdeklődésére elmondta: fontos lenne, hogy még a jelenlegi Országgyűlés alkosson törvényt a képviselők jogállásáról, amellyel tudomása szerint még sem az Igazságügyminisztérium alkotmányelőkészitő bizottsága, sem az országgyűlési bizottságok érdemben nem foglalkoztak. Mint mondta, nem lenne szerencsés, ha erről az új Országgyűlésnek kéne törvényt alkotni, mert a választási kampányban a jelöltek bizonytalan helyzetben versengenének. Ezenkívül pedig bizarr helyzet lenne, ha az új Országgyűlés első ülésén a képviselők saját fizetésükről, kedvezményeikről, költségtérítéseikről, illetve jogállásukról vitatkoznának. Soós Tibor véleménye szerint az lenne a legjobb megoldás, ha a jogi, valamint a terv- és költségvetési bizottság a közeljövőben kidolgozná az új képviselők munkafeltételeire, jogállására, javadalmazására vonatkozó törvénytervezetet, és azt még a jelenlegi parlamentfo- gadná el. A képviselők elhelyezésére vonatkozó kérdésre Soós Tibor elmondta: a Parlamentben valószínűleg csak az állandó bizottságok vezetői számára tudnak megfelelő munkakörülményeket teremteni. A képviselők munkaszobáit másutt kellene kialakítani. Véleménye szerint erre igen alkalmas lenne a volt MSZMP KB székháza.
