Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-16 / 298. szám
4 “rtÉPÜJSÁG 1989. december 16. Párválasztás detektívekkel New Yorkban egyre több egyedülálló személy fogad fel detektívet, hogy ellenőriztesse potenciális jövendőbelijét. Vincent Parcos Bizalmas Nyomozóirodája tavaly már 100-150 nyomozást hajtott végre házasodni szándékozó magányosok megrendelésére. Parco egy ügyfele, egy fiatal nö egy üzletember után nyomoztatott, akivel már hónapok óta járt együtt. „Már körülbelül nyolc hónapja jártam együtt vele - mondta a hölgy -, de valami büzlött nekem a srác körül. Sosem hívott meg a lakására.” Kiderült, hogy a férfi nős volt, és i feleségével élt együtt. Parco szerint magányos ügyfelei sokszor ellenőriztetik szerelmi partnerüket, akivel már hónapok óta járnak, sőt nemegyszer együtt is laknak, mert valamit gyanítanak. Egy átlagos megbízás 500-1000 dollárba kerül. Előfordul, hogy valaki azért fordul Parco irodájához, mert találkoznia kell valakivel, ötletet kér, hogy hogyan közelítse meg az illetőt. Larry Webb, a 47 ország nyomozóit tömörítő Detektiv Világszövetség elnöke szerint világméretű jelenség lett, hogy egyedülállók más egyedülállók után szaglásztalak. A fő ok az AIDS. „Az emberek nagyon óvatosak, nem akarnak akárkivel járni. Sokan azért nyomoztatnak, mert nem tudják, ki az, akivel járnak. Ez világméretű tendencia, és egyre erősödik” - teszi hozzá. Az ügyfelek általában azt akarják tudni- mondja a Parco detektivcég társtulaj- . donosa, Joanne Kunda -, hogy a választottjuk hova jár, kivel van, milyen ruhát hord, kivel találkozik, kit hív a lakására. A cég egy másik nyomozója, Irwin Blye szerint az emberek azért nyomoztatnak, mert megváltozott az életmód, és ma már nem tudni a társról azt, amit régebben olyan egyszerűen ki lehetett deríteni. „Évekkel ezelőtt az ember a választottját elvitte a családjához. Ma az ember nem ismeri mindenkinek a családját és a barátait. Ezért aztán több a rejtély. Sokszor még az együttélők sem ismerik egymás múltját. , Előfordul persze, hogy valaki rossz szándékkal akar nyomoztatni. „Egyszer megjelent nálam egy hapsi egy pornómagazinnal - meséli a nyomozó -, és azt akarta, hogy derítsem ki: kicsoda az a két nő, akinek a fényképe benne volt a lapban. Volt valami a pasasban, ami miatt félteni kezdtem ezeket a nőket, és csak annyit mondtam neki, hogy nem tudok segíteni.” Nagy kérdés, hogy az ilyen detektívek legális módszerekkel gyűjtik-e az információt a megrendelőknek. Blye detektív szerint aggodalomra semmi ok. „Ha megadnak nekem egy nevet, akkor már rengeteg dolgot lehet megtudni a különféle adattárakból, legálisan. Ha mégsem elég az adat, van egy mentsváram, a pincérek. A herceg (nő) i idill vége... Úgy kezdődött mint egy álom... de milyen köznapian végződik! - sóhajtottak a palotaromantika hívei, amikor bejelentették: Anna hercegnő, Erzsébet királynő lánya hivatalosan különválik férjétől, a daliás Mark Phillipstől - bár válási eljárás bíróság előtt nem indul. Nem mintha a bejelentés túl nagy meglepetést okozott volna azoknak, akik szívesen böngészik a társasági élet híreit: sok pletyka szólt már arról, hogy e házasság nem éppen felhőtlen. Amikor 1968-ban a mexikói olimpián megismerkedtek, Anna hercegnő 18 éves volt - karcsú, hűvös és szellemes, s Erzsébet királynő egyetlen lányaként a hetedik a trón várományosainak sorában. Mark Phillipsszel a lovak iránti oltha- tatlan lelkesedése hozta össze: az akkor 20 esztendős jóképű fiatalember, egy gyárigazgató fia, tagja volt az angol olimpiai lovascsapatnak. Amikor Anna hercegnő - maga is szenvedélyes lovas - ellátogatott hazája olimpiai csapatához, egyetlen pillanat elég volt a szerelem fellángolásához. A frigyet ennek ellenére nem hamarkodtákel: az emlékezetes esküvőt 1973. november 13-án tartották a Westminster apátságban, milliók pontosabban 500 millió tévénéző legnagyobb örömére. A találgatás, hogy tudniillik mennyire mély az érzelmi kapocs a két ember között, csak jóval később indult meg. De akkoriban, 1973-ban a sajtó még lelkesülten irt róluk: ők voltak az „álompár”. Az NSZK-ban a nevezetes esemény tiszteletére „Szerelemben egyesülve” feliratú emlékbélyeget bocsátottak ki. Később, bizonyára ugyanazok, akik eleinte oly lelkesek voltak, felfedezték, hogy Annát és Markot inkább csak felületes kapcsolat fűzte össze: a hercegnőt megszéditette az 1972-ben szerzett military aranyérem, Markot viszont a királyi pompa kápráztatta el. A hétköznapok az 530 hektáros birtokon (Gatcombe-park) másként festettek, mint ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. A bennfentesek úgy mondják, hogy Mark Phillipsről hamar kiderült: igencsak unalmas figura, a lovakon kívül másról beszélgetni se lehet vele. A nadrágot pedig Anna hordta, mindig éreztetve, ki hozta a vagyont és ki az úr a háznál. Mark állítólag egyszer igy fakadt ki: éppen csak az ostort nem használja... Károly, Anna fivére, a trónörökös, viszont úgy vélte, hogy sógorát állandóan valami furcsa köd lengi körül. Ez még nem lett volna baj. Ám egy idő után a házaspár már nemcsak nem aludt együtt, de még külön is reggelizett. Világossá vált: az elhidegülést a két gyermek, a most 11 éves Peter és a nyolcéves Zara sem tudja megakadályozni. A férj, ahogyan az lenni szokott, hamarosan más hölgy karjaiban találta meg az otthon nélkülözött gyengédséget. Nem is lehetett másként: a barátnő egy lovászlány volt, a légyottok színhelye pedig az istálló. Anna hamarosan revansot vett. Választása egyik testőrére esett - de ezt már a királynő nem nézhette tétlenül. Különösen azért nem, mert éppen akkoriban okozott sok bosszúságot Margit húgának viszonya Peter Townsenddel. A korona tekintélyének védelmében ezért elrendelte... a testőr, Peter Cross elbocsátását. (Anglia pedig sokáig arról sug- dolózott, hogy mindkét gyermeknek ő az apja...) Modern „ördögűzők” „Egyre komolyabb probléma az Egyesült Államokban a sátánizmus. Nem tudjuk, hogy a fiatalok hány százaléka veszélyeztetett, mert sok a titkolózás, de a kultusz nyomai az egész országban fellelhetők” - fakadt ki nem kis keserűséggel egy interjúban Dale Trahan szociális dolgozó, aki már három éve vizsgálja a sátánizmus jelenségét. Trahan jó szakember hírében áll. és eddigi munkája nyomán felkérték, hogy Chicagóban szervezze meg a Rituális Devianciákat Kezelő Központot. A fiatalok a tervek szerint négy-nyolc hetet töltenek majd a klinikán, ahol egyéni és csoportos terápián vesznek részt. Többségüket önkéntes alapon veszik fel. A klinikán különlegesen kiképzett pszichiáterek, pszichológusok, szociális gondozók és ápolónők dolgoznak, s már ebben a hónapban munkához láttak. Az új terápia célja, hogy aláássa a sátánizmus értékrendszerét. Ez ugyanis megnehezíti a hagyományos kezelési módot. A kultusz olyan erőt és kiváltságokat ígér a hódolóinak, amelyekről azok addig álmodni sem mertek. Mindent megkaphatnak, méghozzá dúskálva az olyan élvezetekben, mint a szex és a kábítószer. „Megpróbáljuk megértetni velük, hogy mennyire nem reálisak ezek az ígéretek. Az a célunk, hogy a fiatalok megtalálják a helyüket a társadalomban, sikeresek legyenek az életben és ne ártsanak másoknak.” Ez év nyarán Miami Beach közelében elsüllyedt Hitler Adolf luxusjachtja. Az eseményt lelkes éljenzés, amerikai és izraeli dalok éneklése kísérte, olyan szokatlan gesztus, amire a háború befejezése óta nem volt példa. Barry Ko- novitch floridai főrabbi szerint: „Meg kellett tennünk, a jacht megfelelő helye lesz a tengerfenék élővilágának, s a tett ugyanakkor jelképes is, a harmadik birodalom is elsüllyedt, mi pedig élünk.” Az Ostwind - ez volt a neve Hitler jachtjának - 1939-ben készült, s a háború végén amerikai hadizsákmányként került Floridába. Eladták, de az új tulajnak sem hozott szerencsét. „Éjjel-nappal őrizni kellett, mert vagy a bosszúállók, vagy az emlékgyűjtők céltáblája volt.” Végül is Miami Beach izraelita közössége megvette, azért, hogy, méltó helyére küldje, a tenger mélyére. A szándék azonban kegyeletes gesztussal is bővült. A hajó sorsának beteljesülése egyben emlékezés volt a „937 kárhoztatás- ra ítélt üldözött” sorsára. 1939-ben ugyanis 937 német zsidó a St. Louis nevű óceánjárón indult Amerikába, abban a reményben, hogy ott menedéket talál. De se Kubába, se az Egyesült Államokban nem engedték be őket. Ennélfogva az utasok túlnyomó többsége elpusztult valamelyik koncentrációs táborban. A túlélők közül 70 ember részt vett az Ostwind elsüllyesztésében is, mégpedig úgy, hogy egy napra kibérelték a Florida Princess nevű hajót, ezt St. Louisra keresztelték, és a parti őrség asszisztálásával - amely az erecfeti St. Louist nem engedte kikötni - a tetthelyre kísérte Hitler jachtját, majd elsüllyesztette. Éppen ötven esztendővel a halálhajó visszafordítása után. „Szemüveget a vízbe!” Szemműtét hajón, repülőn & Moszkvában felszállt a repülőgépre, gondolatban jelképesen tizenegy kilométer magasból az Atlantióceánba dobta a szemüvegét, és amikor New Yorkban leszállt a gépről, megfiatalodott szemével úgy szemlélte a világot, mint negyven évvel ezelőtt. A közeljövőben ezekkel a szavakkal lehet majd kezdeni a riportot a világ első „repülő” szemklinikájáról, amely a legnépszerűbb szovjet sebész és a legsikeresebb üzletember, Szvjatoszlav Fjodorov akadémikus fejében született meg. Ez a szovjet IL-86-os repülőgép gyakorlatilag már a kifutópályán vesztegel. Most szerelik fel a szükséges orvosi berendezésekkel. A Moszkvától New Yorkig tartó nyolcórás repülőút alatt hamarosan több min ötven ember nyerheti vissza éles látását. Fjodorov professzor egyelőre azonban az arab emírségek felé hajózva, az I. Péter úszó klinikán követi jelszavát, miszerint „Tégy jót az emberekkel mozgás közben!” Az egykor Mihail Szuszlov jármű- és személyszállító kompot meglepő gyorsasággal alakították át a világ legjobban felszerelt mikrosebészeti komplexumává. Az NSZK-beli újjáalakítás 30 millió dollárba került. Az a fedélzet, amelyen korábban 500 autót tudtak elhelyezni, most 820 négyietméteres klinikaként szolgál. Egy műtőből és hét diagnosztikai, szobából áll.- Az I. Péter fedélzetén minden bonyolult szemműtétet el tudunk végezni - mondja Alekszandr Szemjo- nov, Szvjatoszlav Fjodorovics helyettese. - A klinika műszerei egy számítóközponhoz csatlakoznak, így rendkívül megbízható diagnózisokat tudunk készíteni. A klinikán két lézerberendezés működik, amelyek lehetővé teszik, hogy a beteg néhány perc alatt megszabaduljon a látási rendellenességétől. Az egyes műtétek ára 300 és 1500 dollár között ingadozik. Ez hozzávetőleg negyedrésze a nyugaton végzett műtéti áraknak. Az operációkat magas színvonalon végzik, és lehetőség van olyan egzotikus megoldásokra is, mint például zafír szemlencse beültetése. Az első külföldi állampolgár szemét szeptember 14-én, 14 óra 17 perckor műtötték meg, amikor a hajó Várna kikötőjében horgonyzott. A páciens egy húszéves rövidlátó egyetemista, Ivan Inzslev volt, aki mindössze tizenegy percet töltött a műtőasztalon. Szvjatoszlav Fjodorov végezte a műtétet. A páciensnek szemüvegre többé nem lesz szüksége. Az operáció után Inzslev ezt montda: „Sokkal inkább féltem, amikor fogorvoshoz kellett mennem, mint most, amikor befeküdtem Fjodorov professzorhoz a műtétre”. Fjodorov még öt további műtétet végzett. Valamennyi páciense olyan egyetemista volt, akiknek jövendő foglalkozásukhoz éles látásra lesz szükségük. pavel ANTONOV (APN - MTI-PRESS) Működésben a mikrosebészeti komplexum December 7-én volt egy éve, hogy az örményországi katasztrófa hire bejárta az egész világot. A földrengés mind emberéletben, mind anyagiakban rendkívüli károkat okozott, amelyek súlyos gondokat okoznak a moszkvai és az örményországi vezetésnek. Az elmúlt hónapokban a témában illetékes szovjet tudósok azt vizsgálták, hogy a természeti csapásokon kivül mi idézte elő a páratlan méretű pusztulást. Nem figyelmeztették a lakosságot Véleményük szerint - többek között - azért pusztult el annyi ember és azért volt olyan óriási az anyagi kár, mert a házak - lakó- és középületek, iskolák és óvodák, üzemek stb. - nem olyan technológia szerint épültek mint amilyen szeizmológiailag veszélyeztetett területen indokolt lett volna. Ebben közrejátszott az a tény is, hogy Örményországnak nincs megbízható szeizmológiai térképe. Maximum 7-es erősségű földrengést jelez például Szpitak körzetében, miközben a várost egy 10-es erősségű földrengés teljesen elpusztította. Az építőipari vállalatok úgy számítottak, hogy mivel Örményországban ezer évben egyszer van nagy erejiji földrengés, nem szükséges, hogy a rengéseknek ellenálló és emiatt költségesebb házakat emeljenek. Az is csak a vizsgálatok során tudódott ki, hogy az örményországi előrejelző műszerek java része használhatatlan volt, ami működött, annak az adatait sem kísérték figyelemmel. A földrengésnek voltak bizonyos előjelei, kisebb neszek, morajlások hallatszottak a föld alól, a föld alatti vízkészletek szintje és hőfoka emelkedett, az állatok nyugtalanul viselkedtek. Az viszont már a helyi vezetés súlyos mulasztása, hogy nem tettek óvintézkedéseket. Sem Örményországban, de az egész Szovjetunióban nincs rá törvény, hogy a helyi hatóságoknak mi a kötelező tennivalójuk földrengésveszély esetén. A költségvetésben nincs külön összeg tartalékolva a természeti csapások következményeinek elhárítására, mentési munkálatokra. A,helyi vezetők megelőző intézkedéseket nem tettek, nem helyezték készenlétbe a mentőket, a tűzoltókat, a polgári védelem embereit. Bár a a fenyegető előjelekről tudtak, nagy erejű földrengésre nem számítottak és nem riasztották a lakosságot. Féltek, hogy az emberek elkezdenek menekülni, nem mennek dolgozni, leáll a termelés, elmaradnak a kulturális és társadalmi rendezvények. Csak a felesle-- ges pánikot akarták elkerülni. (APN) Átkozott hajó
