Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-14 / 296. szám

1989. december 14. , TOLNA 4 NÉPÚJSÁG Deutscher Kalender 1990 A hagyományokhoz híven, a Ma­gyarországi Németek Szövetsége az idén is kiadta a Deutscher Kalender című évkönyvét. A kiadvány a ma­gyarországi németség életéről, fon­tos eseményeiről, nemzetközi kap­csolatairól, gondjairól és reményei­ről nyújt német nyelven körképet. A kalendáriumból megtudhatjuk, hogy mi a panasza a Magyarorszá­gon 200 éve élő németeknek, olvas­hatunk a kitelepítésekről, „Majdnem mindannyinak mennie kellett” - cím­mel Anton Geng tollából, éppúgy, mint arról, hogy napjainkban hogyan kellene jobb képzést biztosítani a né­met nyelvű óvónőknek és milyenek a német nyelvterületen élőkkel a ha­zai németeknek a partnerkapcsola­taik. Megyénkre vonatkozó írás három található a kalendáriumban. Az első egy Burgenlandból érkezett fiatal ta­nárral készült, aki Várdombon igye­kezik elérni óvodáskortól a nyolca­dik osztályig, hogy az ott élő gyere­kek német nyelvű tudásszintjét emelje. A 26 éves ausztriai fiata­lember, Thomas Klein, az osztrák kormány költségén tartózkodik Ma­gyarországon, és mint nyilatkozta nemcsak az országot, az itteni szo­kásokat szeretné megismerni, ha­nem a magyar nyelvet is el akarja sa­játítani. Lackner Mónika a gyönki Tolnai Lajos Gimnázium tanulóival Íratott dolgozatot a helységben egykor la­kott svábok fejfedő viseletéről. Ezek­ből ad közre nagyon érdekes ösz- szeállitást, amelyből megtudhatjuk, hogy hogyan készítették, miféle min­tákkal díszítették, egy motívum hány­féle variációját alkalmazták a tüne­ményesen szép fejfedők készítése­kor eleik. Ugyancsak Gyünkkel foglalkozik a 292. oldalon egy másik írás is „Jinker Ansichtskarterte” címmel. Bizonyára sokak érdeklődését fel­kelti és ismerősök képei után kutat a kalendárium utolsó oldalain található archív fotók között, ahol kismányoki, váraljai és kaposszekcsői képek is találhatók. A kiadványt Budapesten, a Ma­gyarországi Németek Szövetségé­ben, (VI. Nagymező utca 49.1. eme­let) lehet 30 forintért megvásárolni.- f. kováts ­Könyv: Kollégánk Sir Winston S. Churchill Sir Winston Leonhard Spencer Churc­hill, Marlborough hetedik hercegének - az előbbi rangnál sokkal többre jutott fia - kollégánk volt. Újságíró. Ezenkívül ran­gos festőművész, történész, irodalmi No- bel-díjas és szakszervezeti tagként ké­pesített kőmíves is. Elképzelhetetlenül bonyolult egyéniség tehát, és emellett valószínűleg a század egyik legnagyobb szelleme. És tragikus hős. Mindez egy kétkötetes kiadványból (is) kiderül az olvasó számára abban az esetben, ha nem szán 400 forintot kiadni 1341 oldal elolvasására. Ez ugyan csak tört része a szerző „A második világhá­ború” című hatkötetes, a magyar olvasók számára okosan rövidített, munkájának, de kerek egész. Ami nemcsak Churchillt dicséri, hanem az Európa Könyvkiadó okos mértéktartását is. A hazánkban elmúlt évek elég szűk­szavúan bántak a szerző élete tényeinek méltatásával. Főleg a tényeket feledve. Pótoljuk ezeket röviden. Az Angliában - mindmáig nagyon fon­tos arisztokrata család sarja 1874-ben született. A középiskolában gyalázato­sán rosszul tanult. Valahogy mégis elvé­gezte a katonaiskolát és huszárhadnagy lett. Aztán a mi millenniumunk évében haditudósító. Kubában, majd az egyik in­diai gyarmati háború részese. Nem hátul, hanem az első vonalban. 1898-ban feltű­nő bátorsággal vett részt a birodalom szudáni harcaiban, majd ugyanerről a hadjáratról - a hadvezetést eléggé bosz- szantó - kétkötetes könyvet írt. 1900-ban újságíróként vett részt a búr háborúban, elfogták, kalandos módon megszökött. Bonyolult politikai pályafutása ezután kezdődött, kevés a helyünk a részletezé­sére. 1911-15 közt az admiralitás első lordja, vagyis tengerészeti főparancs­nok. Később - lemondva - alezredes­ként zászlóaljparancsnok a francia fron­ton. A háború után minden elképzelhető angol belpolitikai villongásnak részese, olykor miniszter, majd 1940-től a háború befejezéséig miniszterelnök. Szinte nyomban utána leváltották. A többi szinte elhanyagolható lenne, ha nem a század egyik óriásáról próbálnánk kurta össze­foglalást nyújtani. 1953-ban kapta meg az angoloknál legfontosabbnak számító Térdszalag- rend lovagja (Kinght of the Garter) rang­gal járó „Sir” címet és még ugyanebben az évben irodalmi teljesítményeiért a No- bel-díjat. 1965. január 24-én halt meg, se Nel­son admirális, se a Napóleont legyőző Wellington herceg nem kapott az övéhez hasonló dísztemetést Angliában. Mindez azonban csak szokatlanul hosszú élőbeszéd egy könyvsorozathoz (a két kötetbe sűrített hat is az), melyet egyformán jellemez szerzője briliáns stí­lusa, önkritikája és a tények majdnem va­lószerűtlen tisztelete. Egy 66 éves ember olyan hatalmat kap a kezébe, amit a de­mokrácia iránt felettébb érzékeny hazá­jában még soha senki. Ez bajban épp oly természetes, mintáz, hogy nem él visz- sza vele. Ehelyett elképzelhetetlen mun­kabírással repked a világ legkülönbö­zőbb pontjai között, többnyire egyáltalán nem veszélytelen körülmények között. Amikor a németek elsöprik Franciaor­szágot és a britek tulajdonképpen csak isteni csodában bízhatnak, konok követ­kezetességgel vallja, hogy küzdeni kell az utolsó leheletig és a minden bizonnyal elkövetkező végső győzelemig. Nem volt nála következetesebb ellensége Hitler­nek és a hitlerizmusnak, hiszen tudjuk, hogy Sztálin például - hacsak ideiglene­sen és szükségből is, de - kezdetben le- paktált velük. Ugyanakkor elismerte Hit­ler sajnos tagadhatatlan egyéni képes­ségeit, épp úgy, mint Mussoliniét, vagy a németek katonai erényeit, tábornokaik hazafiságát. Érdeklődése szinte minden­re kiterjedt, részhadműveletekre épp úgy, mint a radar fejlesztésére, vagy éj­szakai bombázó kötelékek tévútra ve­zetésére. Természetesen néni egyszemélyben tett csodát, hanem biztos érzékkel kivá­lasztott munkatársai és szövetségesei segítségével. Mindezt tiszta hazafiságból és a neki legszentebb Brit Birodalom iránti imádatból. Melynek felszámolással is felérő átalakulását meg kellett érnie. Búcsúja, amikor hatalma csúcsán, fél lé­péssel a teljes győzelem előtt a választá­sokon megbukott, lenyűgöző volt: „Nekem már csak az a feladatom, hogy kifejezzem mély hálámat a brit népnek, amiért ezekben a vészterhes esztendők­ben, míg érte tevékenykedtem, rendület­lenül és szilárdan támogatott munkám­ban, és jóindulatának ezernyi megnyilvá­nulásával halmozta el szolgáit.” Az utolsó szó kiemelése tőlem: ORDAS IVÁN Továbbtanulóknak Apáczai Csere János Szakközépiskola és Kollégium * A nyelvi laboratórium Hangverseny Tomkins Énekegyüttes koncertje Feldíszített fenyőfa, rajta színes gyer- tyácskák karácsonyi hangulatot árasztó fénye fogadta a szekszárdi Művészetek Házában ismételten fellépő Tomkins Énekegyüttest és a közönséget. Örömmel vettük vendégszereplésük hírét, hiszen korábbi koncertjükön kelle­mes élményekkel gazdagították a hallga­tóságot. Mint új kiadású prospektusuk­ból megtudhattuk: a 14 tagú szólisztikus hangokból álló kamarákórus 1978-ban alakult. Névadójuk a XVI-XVII. század­ban élt kiváló angol zeneszerző. Dobra János művészeti vezető és a tagok több­sége a budapesti Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Repertoárjuk igen széles. A reneszánsz vokálpolifóniától a mai magyar szerzők müveinek énekléséig szinte mindenre vállalkoznak. Ma már számos bemutató, ősbemutató, valamint ritkán hallható re­mekművek felfedezése, tolmácsolása fű­ződik az együttes nevéhez. Az arezzói és a loretói fesztiválon elért sikereik nyomán külföldi vendégszereplésekre is hívták őket. Ausztriában, Finnországban, Gö­rögországban, NSZK-ban, Japánban és még számos más helyen öregbítették a magyar kóruskultúra jó hírét. A szó ne­mes és valódi értelmében is igazi profesz- szionista együttes. Szekszárdi koncertjükön Morley Táncdalok-kal indították műsorukat. A csörgődobos kíséret még inkább hang­súlyozta a darabok ritmikáját, játékos könnyedségét. Ezt követően a névadó Tomkinstól szólalt meg a When David Heard, majd Lassus: Motettákban gyö­nyörködhettünk. A 117. zsoltár és Szent' Péter könyörgéseiből hangzott el részlet. Az első kórusblokkot Sweelinek: 108. zsoltárának előadása zárta. Az énekegyüttes műsorát Zeke Lajos orgonajátéka színesítette. A fiatal, tehet-' séges művész 1981-ben végezte a Ze­neakadémiát orgona és zenetudományi szakon. Ez utóbbi területen elért eredmé­nyeiért negyedéves korában Szabolcsi Bence-díjat kapott. 1986-ban meghívták Olaszországba, ahol nemzetközi Liszt-konferencián tar­tott előadást. Számos országban járt és Magyarországon több híres székesegy­házban, apátsági templomban koncerte­zett. így Esztergomban, Pécsett, Tihany­ban. Tolna megyében is hallgathattuk már Tolnán, Bátaszéken, Kölesden. Szekszárdon ezúttal lépett fel először. Bach: C-dúr prelúdium és fúgáját, és az „Allein Gott” korálelőjátékot élvezhettük magas színvonalú előadásban. Ezután ismét vokális muzsika követke­zett. Wolf: Hat egyházi énekből a máso­dik, az Elmélyedés c. csendült fel. A hely szelleme megihlette az énekegyüttest. Schubert 92. zsoltárát mutatták be héber nyelven, Ambrus Ákos gyönyörű bariton­szólójával. A rendkívül ritkán hallható mű műsorválasztási telitalálat volt. Hason­lóan nagy hatást gyakorolt a közönségre Rachmaninov: Részletek az Op. 31 -es Li­turgiából. Az ószláv mise az ortodox is­tentiszteletek hangulatát idézte. Ismét Zeke Lajos következett. Liszt: Dante c. orgonaművét játszotta gondolatgazda­gon, plasztikus előadásban. Befejezésül a Tomkins Énekegyüttes a zenei íveket ragyogóan vezénylő Dobra * dános irányításával Tippett: Néger spiri­tuálé és Swingle: Románc c. feldolgozá­sait interpretálta. Szólót énekelt Cser Pé­ter - nagy sikerrel. A karácsonyi koncertnek is beillő hangversenyen a sok tapsot a kitűnő Tomkins együttes a Mennyből az angyal c. ének előadásával köszönte meg. LEMLE ZOLTÁN Nehéz dolog a pályaválasztás. Ti- zennégy-tizenöt évesen kevés fiatal rendelkezik konk­rét tervekkel, pedig a döntés egyik vagy másik foglalkozási ág, hivatás mellett szinte az ember egész további éle­tét meghatározza. A csalódások, ku­darcok elkerülésé­nek egyik legfonto­sabb eszköze a reá­lis önismeret, de nem árt pontosan tudni azt sem, me­lyik szakmára me­lyik középiskola ké­szít fel, s honnan, milyen továbbtanu­lási lehetőségek kí­nálkoznak majd a tanulmányok befe­jeztével. Ez utóbbiban szeretnénk segítsé­get nyújtani a most végző nyolcadiko­soknak és szüleik­nek azzal, hogy még a felvételi la­pok beadásának határideje előtt be­mutatjuk Tolna me­gye középiskoláit. Dombóvár várossá válásában óriási szerepet játszott a vasút, és játszik ma is, hiszen a fizikai dolgo­zók igen jelentős része MÁV-alkal- mazott. A vasúti technika fejlődése feltételezte, megkövetelte azt a jól képzett szakembergárdát, akik mel­lett biztosított a továbbfejlődés lehe­tősége. Ezt a bázist az Apáczai Csere János Szakközépiskola és Kollé­gium jelentette és jelenti, ahol egyre inkább érződik a szakosodás, a kivá­ló szintű szakemberképzés igénye. Az 1989-90-es tanévben indult 2 + 3 és a 4 +1 éves oktatási formá­ban az érettségi bizonyítvány meg­szerzésén túl a technikusképzés a cél, ami azonban nem zárja ki az egyetemi, főiskolai továbbtanulás le­hetőségét. A vasútüzemi szak szakképzési ideje 5 év (2 + 3), egy induló osztály- lyal, amelynek létszáma 36 fő. A ne­gyedik osztály befejezésekor a tanu­lók közismereti tárgyakból (magyar, történelem, matematika, fizika) érett­ségi vizsgát tesznek. Az ötödik’osz- tályban már csak kifejezetten vasúti forgalmi és kereskedelmi szakmai tárgyakat tanulnak. A tanulmányokat a technikusi minősítő vizsga zárja. A technikusi oklevél a vasútnál a forgalmi és kereskedelmi szakszol­gálat területén középiskolai végzett­séghez kötött munkakörök ellátásá­Arcok a megyéből (6.) ra képesít. A vasútgépészed szakon, ugyancsak technikusképzési formá­ban (4 +1 év) két osztály indul, 72 fő­vel, ahol osztályonként 5-5 lány je­lentkezésére is lehetőség nyílik. A ta­nulók a negyedik osztály befejezé­sekor érettségi vizsgát, szakmai tár­gyakból pedig 317. szakmaszámú vasúti vontató és vontatott járműsze­relő szakmunkásvizsgát tesznek. A technikusi oklevél a vasútnál gépé­szeti szakszolgálat területén közép­iskolai végzettséghez és középfokú szakmai képesítéshez kötött munka­körök ellátására, a mozdonyvezető technikusi oklevél ezen túl még moz­donyvezetői szolgálat ellátására is képesít. A postaforgalmi szak képzési ideje 4 év, egy osztályt indítanak 36 fővel. A negyedik év végén a tanulók közis­mereti és szakmai tárgyakból érett­ségiznek, ez a bizonyítvány posta­üzemi forgalomellátó képzettséget ad, egyúttal továbbtanulásra jogosít. A szakmai képesítés megszerzése után a végzett tanulók a posta hírlap­szolgálat szervezői, előfizetői, ügyin­tézői, pénztár és bankszolgálat terü­letein dolgozhatnak, bizonyos gya­korlat megszerzése után betölthet- nek postahivatal vezetői állást is. A kollégiumi elhelyezés biztosított. M. I. Fotó: DOMBAI Bezerédj Amália 1804-1837 A hidjai földbirtokos, Bezerédj István felesége. Az első magyar nyelvű gyermeknevelési könyv szerzője. A „Flóri könyve” nemrég a megyei könyv­tár jóvoltából hasonmás kiadásban is megjelent. A könyvet eredetileg az általa nővérével közösen alapított hidjai népiskola tankönyvének szánta. Halála után férje kiadatta két kötetben novelláit és a Földesi esték, továbbá Olvasókönyv című munkáit. Bezerédj Amália sírja a család hidjai sírkertjében van, ami a férje által ala­pított Szedreshez tartozik. o. i. Fotó: Ó. R.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents