Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-14 / 296. szám

1989. december 14. Próbálj meg lazítani! Bizonyara sokan elgondolkodtak mar a dal hallatán, hogy valóban milyen jó lenne egyszer-egyszer ellazulni, megpi­henni úgy istenigazából „leereszteni”, kikapcsolni, semmivel nem törődni - és utána újult erővel csinálni tovább. Min­denki van úgy néha, hogy ugrásra ké­szen feszülnek az izmai, görcsbe rándul a gyomra, abroncs szorítja a fejét, föl­ment a „pumpa” - vagy pedig nem a tes­tében érzi, hanem lelkileg éli át a rákény- szerített túl feszes tempót, a hajszoltsá- got, a ki nem adható dühöt, a kétségbe­esetttöprengést, a nyomasztó gondokat. Magától nem mindenki képes ellazulni, hiszen vagy a körülmények nem enge­dik, vagy éppen a saját túl feszes szemé­lyisége nem teszi ezt lehetővé. A lazítás „művészete” megtanulható! Régi keletű, keleten gyökerező, a gyó­gyításban néhány évtizede alkalmazott módszer a lazítás, szakkifejezéssel: a re- laxáció. Pszichológiai eszközökkel - be­széd útján, a saját magára figyelés és a testi folyamatok elképzelése által - meg 'lehet tanítani az embereket arra, hogy teljesen ellazítsák végtagjaikat, beszabá­lyozzák légzésüket, szívműködésüket, vérkeringésüket. Ilyenkor a lazító ember a teste kellemes elernyedését és fölme­legedését érzi át, elönti a kellemes nyu­galom, kikapcsol a napi gondok nyo­masztó áramából, és csak a relaxációs szövegre, meg a saját jó érzéseire figyel. Némi tanulás után egyedül is képes re- laxálni, ebben a rendszeres gyakorlás igen fontos. Néhány hét alatt, megfelelő keretek között, a módszer elsajátítható. A relaxáció nemcsak a gyakorlás so­rán kellemes, hanem hatása kiterjed a többi időre is. A testi és lelki működések általában is beszabályozottabbakká, harmonikusabbakká, nyugalmasabbak­ká válnak. Aki valóban jól tud már lazítani, beszámol a makacs fejfájás múlásáról, a magas vérnyomás csökkenéséről; ren­deződhet a régi alvászavar; enyhül a szo­rongás, nyugodtabb, türelmesebb és magabiztosabb lesz az ember. Persze csak akkor, ha alaposan megtanulta, lel­kiismeretesen gyakorol, és nem utolsó­sorban, ha megfelelően választották ki számára a módszert. A relaxációnak több fajtája van ugyanis, az sem mind­egy, kinél melyikkel próbálkozunk. Amel­lett általánosságban is megvannak a lazí­tás gyógyító-megelőző alkalmazásának javallatai és ellenjavallatai, hiszen nem mindenkinek használ egyformán, bizo­nyos esetekben még árthat is. Azt, hogy kinek érdemes megtanulni a lazítást, szakember javasolhatja. Maga a mód­szer is csak felkészült, úgynevezett re­laxációs csoportvezetőtől (legtöbbször pszichológustól, némely esetben orvos­tól vagy más szakembertől) tanulható meg hatékonyan. Könyvből nem érde­mes próbálkozni vele, csak a módszer­ben való hitet rontja a sikertelenség. A relaxációt általában kiscsoportos formában, néha egyénileg tanítják. A résítvevők közösen megbeszélik az átélt élményeket, meg az otthoni gyakorlás során felmerült gondjaikat és gondola­taikat. Nemcsak pusztán az ellazitási technikát sajátítják el, hanem kialakul a relaxálókban a saját szervezetük befo­lyásolásának érzése, megbékélnek tes­tükkel, mely (ha betegek) eddig negatív érzések forrása volt, és átérzik az önsza­bályozás szárnyaló örömét. És még vala­mi: közösen eljuthatnak az életszemlélet bizenyos megváltozásához is. Megtanul­hatják kicsit lágyabbá lazítani a tempó embertelen feszességét, és valamivel könnyebben venni a lelki problémákat. Dolgozni ezután is kell, sőt, rákényszerü­lünk még többet vállalni, még jobban csi­nálni, és még nagyobb csapásokat elvi­selni. De néha mégis megteheti az em­ber, hogy megáll néhány perce és lazít, hogy utána újult erővel folytassa a mun­kát. Este pedig, amikor már pihenhet a teste, a fejéből a relaxáció segítségével kiszellőztetheti egy időre az erőszakos, körben forgó gondolatokat, a nyomasztó gondokat és az önkergetö tervezgetése- ket. Használt autók árai Hilcz autókereskedés, Kakasd Dacia Combi 1310 Lada 1300 ARO 10 Dacia 1310 ZUK A 11 Trabant 601 Combi Dacia 1310 TLX Dacia 1310 TX Dacia 1310 TX Dacia 1310 TLk Dacia 1310 TX Trabant 600 Trabant 601 Dacia 1310 Lada 1200 S Barkas B 1000 Trabant 601 1987- es kiadású 1977-es kiadású 1988- as kiadású 1986- os kiadású 1982-es kiadású 1979-es kiadású 1987- es kiadású 1986-os kiadású 1986- os kiadású 1987- es kiadású 1985-ös kiadású 1965-ös kiadású 1988- as kiadású 1985- ös kiadású 1986- os kiadású 1982- es kiadású 1983- as kiadású 150000 65000 220 000 115000 85 000 40 000 135000 115000 105000 120000 114 000 20000 85 000 136000 180000 63000 50000 forintért talált gazdára. Sajtókrónika 1989. november November 1. Tsz-tanyából művészeti alkotótelep - Nép­szava Dunaföldvár, művészeti alkotótelep. November 3. Közlemény: Egy kalózkodó könyvkiadó Szekszárdon - Élet és Irodalom Szekszárd, Babits Kiadó (A Híd Szerkesztő­sége közleménye) Gyócsi László, Pék Veronika: A piac a leg­biztosabb értékmérő - Építők Lapja Bátaszék, Cserépipari Vállalat November 4. Rátosi Ernő: HVG-posta - Heti Világgazda­ság Paks, atomerőmű. Hozzászólás az „Atom­sorompó” c cikkhez Külföldi tanárok és az NSZK-ból hozott tan­könyvek, eszközök segítik a kétnyelvű okta­tást a gyönki Tolnai Lajos Gimnáziumban - Népszava Hír November 7. Für Lajos Tolna megyében - Magyar Hírlap Für Lajos Tolna megyei látogatása. November 10. Maróthy László, Rósa Géza: Információk Ófaluról. Az atomerőmű vezetőinek nyílt levele - A Helyzet Paks, atomerőmű, hulladéktemető. • November 11. Révai nagylexikon, míves kötetek kará­csonyra. Szépirodalmi újdonságok - Magyar Nemzet Szekszárd, Babits Kiadó. November 12. Giczy György: Szekszárdi reform - Új Em­ber Szekszárd, hangversenysorozat a temp­lomban. November 15. Dombóvár nem alkuszik. Ragaszkodnak az 1848-as emlékműhöz - Esti Hírlap Dombóvár, Kossuth-szoborcsoportról Viniczai Sándor: A termelőknek jut a legke­vesebb. Szekszárd ’89 - Magyar Mezőgazda­ság Szekszárd, szőlőtermelés, szüret November 16. Különleges kadarka. Napsütötte dombol­dalon. Szekszárd - Esti Hírlap Szekszárd, szőlőtermelés Szoborkálvária - Népszava Dombóvár, Kossuth-szoborcsoportról November 17. Jó reggelt! - Kossuth Rádió Paksi atomerőmű bővítésének leállításáról Leállítják a paksi atomerőmű bővítését - Dunántúli Napló Vörös: Szorosabb érdekközösségben - Somogyi Néplap Szekszárd, KSZE területi közgyűlése November 21. Gyarmati József: Ó-Paks A „nyugállomá­nyú” vasútállomás - Szabad Föld Paks, Vasúttörténeti múzeum Lemondtak a továbbfejlesztésről - Daily News Neuste Nachrichten paks, atomerőmű Nyugatnémet tanárok tanítanak Gyönkön a Tolnai Lajos Gimnáziumban - Daily News Neueste Nachrichten Gyönk, kétnyelvű oktatás Szálkai telefonok - Népfront Összeállította: DR. IMREH CSANÁDNÉ Szentmihályi Szabó Péter: Felzárkózni Európához? Vagy fordítva? Olvasom, hallgatom az új jelszavakat, prog­ramokat: zárkózzunk fel Európához. Aztán so­kat beszélnek vezetőink az úgynevezett Euró- pa-házról- legalább olyan hévvel, mint koráb­ban a Szovjetunióról vagy a KGST-ről. Én per­sze zárkóznék is, meg költöznék is, mert az a bizonyos Európa-ház még akkor is vonzóbb, mint a mostani viskó, ha nem jut benne nekünk összkomfort. Nem is fog jutni, ne áltassuk magunkat. Európa peremvidékére szorultunk, a sokszor lenézett Balkán színvonalára. Bal­káni lett gazdaságunk, úthálózatunk, telekom­munikációnk, kereskedelmünk, kultúránk, egészségügyünk, hadd ne soroljam. Primitív emberek vezettek minket, erőszakkal - és mi magunk is primitívek lettünk. Hozzájuk ha­sonultunk, az alacsony homlokú, zsíros nya­kú, de megbízható kiskirályokhoz. Politiku­sokhoz, akik csak a sarcot akarták, orvosok­hoz, akik a hálapénzt, szolgáltatókhoz, akik a baksist, hivatalnokokhoz, akik a vesztegetést. Eladósodott, mogorva, egymást harapó, szo­morú emberek országa lettünk. A demokrácia is úgy „ütött be", hogy egy párt helyett több párt nyújtja mohón kezét támogatásért, s a cenzúra nélküli irodalom is egyelőre csak az üzletet, a silány szenzációt keresi. Hát ilyen szomorú volna a helyzet? Ennyire távol volnánk Európától? Vigasztalnom kell magunkat. Az utóbbi két évben igazán sokat cselekedtünk, még ha közvetlen eredménye jólétünknek nem is látszik. Szinte észrevétle­nül lezajlott egy (hála Istennek) vér nélküli for­radalom, a magyar történelemben nem elő­ször, hiszen 1848 nagy példája ebben is utat mutatott. Most itt állunk, tanácstalanul, kifoszt­va, használhatatlan eszmékkel és igazságok­kal, de szabadabban, mint ahogyan remélni mertük. Mi hát Európa? Mihez kellene felzárkóz­nunk? Hol van az az Eufópa-héz, amely szíve­sen lát egy ilyen „egzotikusán” rendetlen, le­pusztult és többszörösen vesztes kis népet? Vagy ha sikerül valamiképp bejutnunk, vajon nem mi leszünk a házmesterek, kukások eb­ben a gyönyörű házban, nem mi leszünk lené­zett vendégmunkások, akiknek nyugati valu­tában a kinti fizetés fele, negyede is maga a sóvárgott nagy lehetőség? Vagy csodavárón reménykedjünk, hogy Európa zárkózik fel mihozzánk, megcsodál minket, mint valami történelmi kövületet, egy skanzent, ahol lám, valódi emberek élnek, és lám, milyen romantikus, hogy semmi sem mű­ködik, de Országházuk tán még az angol Par­lamentnél is nagyobb... Én már annak is örülnék, ha önmagunkhoz felzárkóznánk, mondjuk 1938-hoz, amely a gazdasági statisztikákban mint az „utolsó bé­keév” szerepel viszonyításként. Ezért nem repes a lelkem a közelgő vi­lágkiállítás gondolatára. Vajon mit tudunk mu­tatni Európának? Nosztánypusztai emlék A kastély (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Rang és rangkórság - meg ami vele jár(?) December első napjaiban megjelent lapunkban egy gyászjelentés. Úgy, ahogy megrendelője kívánta. Ez ter­mészetes, hiszen ezért fizet. Ugyanis a hirdetések nin­csenek ingyen. A hirdetés nagyon rokonszenves feladó­ja - ez későbbi írásunkból is kiderült - felesége végaka­ratát óhajtotta teljesíteni a bárói cím használatával. Amit a II. világháborút követő esztendőkben eszébe se jutott leírni és tökéletesen igaza volt. Végtére is a Magyar Köz­társaság kormánya első rendelkezései közé tartozott a .feudális rangok és címek eltörlése. Az akkori kormány legitimitását éppúgy nem lehetett kétségbe vonni, mint az e pillanatban (december 12-én íródnak e sorok) a jelenlegiét. Ugyanis legitimitás - tör­vényszerű elismerés - híján bajos lett volna néhány évti­zedig részt vennünk az ENSZ-ben és legkülönbözőbb szervezeteiben. Térjünk vissza azonban a címekhez és a cimkórság- hoz, Sőt rangkórsághoz és ennek nem minden következ­mény híján lévő árnyoldalaihoz. E sorok írója soha nem hivalkodott vele, de nem is szé- gyellte, hogy valahonnan származik. Ez minden magyar állampolgárral megesett. Valahogy úgy hozta a sors, hogy se a XII., se a XIII. vagy éppenséggel az elvetendő XVIII. századból ismert felmenőit se volt miért megvetnie. Egykori létük ténye viszont néhány évtizeden keresztül éppenséggel nem volt túl vonzó ajánlólevél - bármilyeh állás betöltésére. Ami éppúgy nevetséges, mint amiként a származás korábbi istenitése is az volt. Hiszen az em­ber önmagáért felelős és nem eleiért, akik lehettek bár­milyenek, de feltétlenül változatosak voltak. Nehéz elfe­lejtenem például.volt császári és királyi huszárkapitány apámat, aki módfelett boldog volt egy valamikori versed rác esperes ármálisáért - melyet az illető a2ért kapott, mert meglepő sikerrel adott el zabot a császári lovasok­nak. Főtisztelendő elődömnél én sokkal büszkébb va­gyok az apjára, akit az enyém igyekezett a feledés homá­lyába meríteni. Az illetőt ugyanis a törökök köttették fel valahol a Bal­kánon, sertéslopásból kifolyólag. Ha az ember arra gon­dol, hogy a próféta által tilalmazott sertések elidegeníté­se ennyire felingerelte Allah híveit, úgy joggal felteszem, hogy számuk nem lehetett éppen kevés. Ez személyes hivalkozás és talán megbocsátható. Néhány évvel ezelőtt azonban megírhattam az Élet és Irodalomban egy fővárosi kisiparost, aki betegre keres­hette magát, mert címerdomboritásra adta a fejét. Nem létező címerekére is, de ezek „jobb” villákban állí­tólag mutatósak is voltak. Szeretnék finoman fogalmazni. Nekem az ilyesmi nem rokonszenves. Legalább oly tevéssé, mint egy viselkedési mód. Ez csak vélt formában öröklődött. Ami engem illet, az Ester­házyakkal például kevés dolgom volt. Egyik ivadékukat 1940 táján csúnyán megvertem a gödöllői premontrei gimnáziumban, de nem túltengő osztályöntudatból kifo­lyólag, hanem mert fiú létére női hajcsatot hordott. Ez akkoriban még ellenszenves volt. Csakhogy amikor valaha egy Esterházy a saját (ne vi­tassuk, hogy milyen, de történelmi jogcímen szerzett) földjén játszotta a földesurat, akkor ez nem volt játék. ósakugyan az volt. És az állami birtokon elkövetkezett, hasonló szerepet elég csökevényesen játszó utódai kik és milyenek voltak...? Magyar állampolgárok, amiként e sorok olvasói vala­mennyien. Csak éppenséggel megadatott nékik ostobán kopirozni egy életformájukhoz, intelligenciájukhoz, em­beri tartásukhoz se nem illő, főleg pedig nem méltó élet­formát. A végeredmény? Ellenszenv mindazokkal szemben, akik mindezt nem tették, talán nem is tehették. Mégis van. Joggal, talán jog­talanul, lehet, hogy indokkal, de lehet indoktalanul is. Embere válogatja és kellene is, hogy válogassa. Annak jó, aki nem szégyelli felmenőit, távoli múltját, de annak is, aki a közelmúltját sem. Mit kérünk számon? Kik? Mikorról? Kiktől és mit? ORDAS IVÁN Nemzedéki ellentétek } a minden-^ napjainkban-Gyakran kérdezik a legkülönbözőbb korú emberek, miért vannak ellentétek a korosztályok között, és mit lehetne ten­ni ezek ellen. Egészen megdöbbentő néha, mekko­ra különbségek láthatók idősek és fiata­lok életszemlélete, erkölcsi felfogása, vi-' szonyulásai, szokásai, viselkedésmódjai tekintetében. Ennél már csak az a meg­döbbentőbb, amikor alkalmunk nyílik be­szélgetni - 10-20 év elteltével - egy ko­rábbi „ifjúval”, aki annak idején elkesere­detten hadakozott maradi szülőjével, hogy este kilencig kimaradhasson néha, és most hevesen aggódik lánygyermeke miatt, aki diszkóba kívánkozik. Az ellentétek egyik tipikus színtere az autóbusz és a villamos. Gyakran látunk fiatalokat, akik olykor szemlátomást „csak azért sem” adják át a helyüket. Vi­szont egy fiatal lány panaszolta nemrég, hogy beteg, szédülő kishúgát ellentmon­dást nem tűrően felállította egy hölgy a buszon. Egyszer tanúja voltam, amikor egy iskolásfiú azonnal átadta a helyét egy botos öregúrnak, akinek ez is csak ürügy volt a szemrehányásra. „Ez most átadta a helyét, de a mai fiatalok olyanok, hogy az borzasztó...” Gyakori ellentétet szül a munkame­gosztás kérdése. A szülő úgy gondolja, hogy tizenéves fia-lánya naponta, külön kérés nélkül is, levihetné a szemetet, sőt, rendbe rakhatná a szobáját is. A gyere­kek pedig úgy érzik, a szülő kötelessége a mindenre kiterjedő gondoskodás, ne­kik meg elég a rengeteg iskolai követel­mény. A munkahelyeken is, rejtetten vagy nyíltan, dúl a harc az idősebb és fiatalabb nemzedék képviselői közt. Előbbieknek sérelmes, ha felvesznek egy kezdőt majdnem ugyanannyi pénzért, utóbbiak pedig nem nagyon tűrik a tapasztaltak részéről a „kioktatást”. Problémákat okoz az ízlések különbö­zősége, akár ruhadivatról, akár hajvise­letről, akár zenéről, vagy egyébről van szó. A divat igen gyorsan, évről évre, vagy még gyorsabban változik, nem csoda, ha már 10-20 év korkülönbségnél is igen nagy benne az eltérés. Azt hinnénk, az erkölcs időtállóbb ka­tegória, de ezen a téren is élesen szem­ben állnak a vélemények. Köztudottan a szexuális erkölcsi felfogás a legkénye­sebb és a legtöbb vitát kavaró kérdés, de okoz problémákat a munkáhozvaló vi­szonyulás mássága is, meg a „tisztelet- adás” eltérő értelmezése és még sok más. A nyílt vitákon, veszekedéseken túl tartós belső feszültséget, lappangó rossz érzéseket, a családi vagy munkahelyi légkör megromlását okozzák ezek a nemzedéki ellentétek. Érzékenyebb ter­mészetű emberek napokig, hetekig rá­gódnak egy-egy kisebb véleménykü­lönbség, illetve a vitapartner egy-egy megfogalmazása miatt. Mindenki számá­ra az lenne jó, ha ezek az ellentétek eny­hülhetnének. A szokások, viselkedésmódok terén a kompromisszumok kötése ajánlható. Mindkét fél engedhet egy keveset, vagy pedig egyszer az egyik, máskor a másjk enged (például a kamaszfiú egyik hét vé­gén az építkezésnél segít, a másik vasár- * nap viszont oda mehet, ahová kedve tart­ja; vagy a tinédzser lányt elengedik disz­kóba, de a megbeszélt időre haza kell ér­nie). Tartósabb megoldást ígér, ha a szemléletmódok, az álláspontok is közelí­tenek egymáshoz. Lényeges, hogy mind­két fél figyeljen a másikra, és nyíltan be­széljék meg elgondolásaikat, kívánsá­gaikat, egyenrangú partnernek tekintve egymást a vitában, és nem eleve elutasít­va a másik véleményét. (Attól, hogy valaki kiskorú, még lehet igaza; attól, hogy vala­ki túl van a negyvenen, még nem biztos, hogy mindenben téved!) Tudni kell azt is, hogy a „másként gondolkodás” oka nemcsak az eltérő életkor, hanem a tár­sadalmi szerepek különbözősége is. At­tól például, hogy egy - még fiatal - ember szülővé válik, rögtön másképp látja a gyermekért való aggódás, vagy a szexuális szabadság kérdését, mint ami­kor még ő volt „gyermek”. Aki megpróbál belegondolni, belehelyezkedni az „ellen­fél” szerepébe, az jobban megértheti, talán jobban el is fogadja a másikat. Ne feledjük: mindannyian voltunk fiatalab­bak, és mindegyikünk szép lassan meg­öregszik! DR. IGNÁCZ PIROSKA _________Képújság 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents