Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-13 / 269. szám
1989. november 13. KÉPÚJSÁG 3 Ahol nem ismerik a kerítést Farmerek között Amerikában A tanulmányút résztvevői, jobbról az első Rózsás Attila Szóval, a kukoricanemesítés mellett ebben is sokat tanulhatunk tőlük. magára valamit is adó farmer nem foglalkozik, se paprika- vagy paradicsomtermesztéssel. Távolabb két-három darab, néhány száz vagonos terménytároló, azután a gépszínek, az udvaron pedig a munkához előkészített gépek. Általában kedvelik a John Deere traktorokat és kombájnokat, de ugyanígy a Ford, a White és IH cégek gépeit is. Az egyszerű, mindenfajta pózolástól mentes farmerek rendkívül barátságosan fogadták a messziről érkezett vendégeket, bevezették őket puritánul, de ugyanakkor minden kényelemmel, így mikrohullámú sütővel berendezett lakásaikba is. - Szemmel látható, hogy jól élnek, bár arrafelé nem szokás az anyagi helyzetről beszélni - jegyzi meg a beszélgetőpartnerem. - Néhány kérdés után mégis rögtön kiderült, hogy nincs okuk a panaszra és elégedettek a sorsukkal. Felértékelődő kapcsolatok Rózsás Attila hat évvel ezelőtt egyébként már járt az Egyesült Államokban. Érdemes tehát összevetni azt a képet, ami akkor élt, illetve manapság él az amerikaiakban a magyarokról.- A számunkra kedvezőtlen helyzet sokat változott. A farmerek is sokat hallottak Magyarországról, pedig őket szin(Folytatás az 1. oldalróé.)- Az első jellemző benyomás: az épületek mérete - idézi fel élményeit Rózsás Attila. - Ezek mindegyike valamilyen formában a gazdasági-politikai nagyságról tanúskodik, s ami számomra szimpatikus, egyáltalán nem hivalkodó módon. Az Egyesült Államokban mindenhol előnyben részesítik a praktikumot, a modernség soha nem mehet ennek a szempontnak a rovására. Ez az amerikaiak életének összes vonására érvényes, ezt tapasztaltam a nagyvárosokban és vidéken, a munkahelyeken és a közlekedésben egyaránt. A Pioneer cég központjában Az Egyesült Államokból érkező repülőgép.- fedélzetén a KSZE két munkatársával - az ismert világvárosban, a Nagytavak mellett található Chicagóban landolt. A légikikötőről készített ugyan néhány felvételt Rózsás Attila, de elmondása szerint a másfél-két percenként érkező és felszálló gépmadarak látványát a maga lenyűgöző hatásában csak a mozgófilm lenne képes valamelyest is visz- szaadni.- Chicagóból Desmoines lowa állam fővárosa felé vettük az irányt, itt már vártak bennünket vendéglátóink, a Pioneer cég képviselői. Velük együtt utaztunk a közeli Johnstone-ba, a cég központjába. Ez a település a magyar fogalmak szerint leginkább egy falunak felel meg, ám nem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Államokban az ilyen minősítésnek - a hazai viszonyokkal ellentétben - nincs különösebb jelentősége. Mint ahogyan a kerítésnek sem. A Pioneer cég hatalmas kiterjedésű, de mégis emberi léptékű központja ugyanis teljességgel nélkülözte ezt a számunkra - sajnos - annyira megszokott épülettartozékot.- Mintha csak egy nyugati tévéadás képei elevenedtek volna meg - folytatja Rózsás Attila. - Az általában földszintes irodaházak mellett mindenütt zöld gyepszőnyeg, távolabb golf- és teniszpályák, de kerítés sehol. Érdekes módon a szakmai program már kevésbé hozta magával a rácsodál- kozás egyébként igln gyakori érzését. A KSZE munkatársai a legújabb kukorica-, szója-, cirok-, napraforgó- és búzane- mesítési eredményekkel ismerkedtek, s mint tapasztalták, a hazai termelési rendszer egyáltalán nem marad el az amerikai rendszertől. - Nincsenek ebből a szempontból nagy különbségek - mondja Rózsás Attila. - Sőt, meg merem kockáztatni, hogy vannak olyan kísérleti telepeink, amelyek szakmai és esztétikai szempontból „lekörözik” az általunk látottakat. John Deere, a kedvenc Az amerikai magángazdálkodó, a farmer viszont magyar sorstársát körözi le, méghozzá sokszorosan. Legalábbis ezt a következtetést lehet levonni a termelési igazgatóhelyettes útibeszámolójának újabb részleteiből. Alkalom nyílott ugyanis ezen a jellegzetesen kukorica- és szójatermelő vidéken néhány magán- gazdálkodót is meglátogatni.- Akár egy westernfilmben, úgy éreztem magam - írja le találkozásait Rózsás Attila. - Nyolc-tiz centiméteres sarkú, bőrből készült bokacsizma - ami valószínűleg a gyárban kapott utoljára cipőkrémet, erre utaltak a félujjnyi repedések a lábfejen -, márkás farmernadrág, trikó és kockás ing - ezek a ruhadarabok egy igazi farmer elengedhetetlen tartozékai. Igaz, a hagyományos cowboykalapot már lecserélték a reklámfeliratos sildes sapkára. Érdemes néhány szót szólni a farmról is: a lakóépület a megszokott amerikai faház, körös-körül pázsit, csirkék, kacsák, libák sehol, ilyesmivel egy —-------------------C hicagói részlet te kizárólag azok a hírek érdeklik, amelyek összefüggenek a termeléssel, így elsősorban az időjárás-előrejelzéseket és a világpiaci árakat figyelik. Ami a szakmai berkeket illeti, ott sincs okunk a panaszra: az üzletemberek, gazdasági szakértők nagyon jól ismerik hazánkat, tisztában vannak azzal, hogy mennyit fejlődött mezőgazdaságunk az elmúlt évtizedben. Nagyra értékelik a magyar agrárértelmiség, a vezető réteg szakértelmét, bár ez nem akadályozza meg őket abban, hogy hibáinkat, hiányosságainkat azonnal ki ne használják. Mire gondolok? Mi, magyarok, csak azért, hogy szenzációval szolgáljunk, sok esetben fontos vállalati titkokat is felelőtlenül közhírré teszünk. Ezzel adott esetben dollármillióktól fosztjuk meg magunkat. Egy amerikai üzletember nem engedheti meg magának, hogy óvatlanul elárulja pillanatnyi vagy hosszú távú érdekeit. Egy jellegzetes amerikai farm Farmerfeleség John Deere traktorral SZERI ÁRPÁD vetlen agglomerációra meghagyni. Elképzelhetők történelmi szempontok is, pl. a Jászság önállóságának visszaadásával. Ez a megoldás máris sok-sok, a megyék elleni főleg érzelmi eredetű haragot feleslegessé tenne. Azután második lépcsőben lehetővé kellene tenni, hogy a megyeperifériákra szorult települések, településbokrok szabadon eldönthessék, melyik megyéhez is tartoznának szívesebben. Mert a jelenlegi meg nem értés sokszor ilyen jellegű problémákból is származik. Összefoglalva az első fél kérdés válaszait: megyeszerű települési egységek kellenek! Akkor pedig ezek keretén belül kell valamilyen formája az igazgatásnak és az önkormányzatnak is. Ma még e kettőt közösen együtt tanácsnak nevezzük. Ám mi és ki testesítse meg e mai öszvér funkciót, ha újszerű megyék keretében folytatná az ország? 2. Tanács? Képviselőtestület? Hivatal? Iroda? Mit jelent a mai ember számára a tanács? Hivatalt és irodaépületet. Értelmileg megfoghatatlan tanácstagokat. Nagy hatalmú tanácsi vezetőket. És főleg és legtöbbször hatóságot. Ezért a tanácsot - bármilyen fokú is az - az átlag állampolgár jobbára rühelli. Célszerű is lenne a tanács szavunkat egy időre talonba tenni. Maradjunk annyiban, hogy ha megye- szerű területi egység lesz, annak legalább korlátozott képviselőtestülete is kell, hogy legyen. Egyéni véleményem, hogy amennyiben a települések közvetlenül választják meg polgármesterüket (elöljárójukat), úgy e vezetők rögtön megyei testületként is funkcionálhatnak, településenként egy képviselőként egy szavazattal. Ez a megoldás közelebb vihetne a települések egyenjogúságához. S végezetül kellenek szakértők, akik a megyeszerű területi egység dolgait illetően a döntésben és kivitelezésben e testületet kiszolgálják. Aki követte a logikát, érzékelheti, hogy itt nem a mai megyei tanácsokról van szó. Ám a mai apparátusokban szép számmal működnek szakértőségre is méltó egyéniségek. Az ő szakértelmük a kormányzásban nélkülözhetetlen. Persze, ha az ő alkalmazásukat a fenti testület többségi szavazással erősiti meg, többen „meg fognak méretni”. Mihez értsen a megyei polgármesteri képviselőtestületet szolgáló szakértői iroda (vagy még szebben titkárság)? Az írás első részében példaként felsoroltakhoz: szakegészségügy, szakképzés, munkaerő-közvetítés, szociális gondozás, úthálózat stb. Vagy például vízügy, környezetvédelem, természetvédelem, hogy újat is említsek. Azután az elmaradott térségeket megillető pályázatok és alapok kezelése, stb., stb. Szakértői hozzáértést kíván a területi szintű informatikai rendszer működtetése is. Továbbá társulásos alapon a testület maga is igényelhet további hozzáértést. Hogy hány személy képében? Tessék már majd ez ügyben a leendő testülethez fordulni! A szakértői stáb hatalom nélküli. Nincs saját pénze sem. Önkormányzati megrendeléseket teljesít. Munkáját alulról rendelik és testületi megállapodás nyomán paritásos alapon finanszírozzák, ez persze egy elképzelés a sok közül. A legfőbb cél, hogy a leendő testületek a legtöbb kérdésben maguk dönthessenek a „megyeiség” mikéntjéről is. A többi könnyű lesz! Mert akkor olyan megyei tanácsot akarhatunk, amilyet e testületén keresztül a nép akar. Mert ma már mindenről őt kell megkérdezni. Mi most az újság hasábjain vélekedünk. A nép ezt a szabad választások keretében fogja megtenni. SAY ISTVÁN Színhallás A Coloursense elnevezésű elektronikus készülékkel a vakok is felismerhetik a színeket. A 290 gramm tömegű készülék 2x2 centiméter méretű mérőablakát arra az anyagra kell ráhelyezni, amelynek színét a vak meg akarja határozni. Ezután szabad kézzel addig kell forgatni a Hamburgban kifejlesztett készülék mutatójának gombját, amíg zümmögő hang nem hallatszik. A mutató csúcsánál le lehet olvasni az adott szín vakirási kezdőbetűjét. A hangmagasság felvilágosítást ad a szín telítettségéről is. Öt fotóérzékelö fogja fel a megfelelő szín- szűrőkön át az optikai jelet, és adja tovább az analóg számítógépnek, amely a készüléket vezérli. Tenger alatti vulkán lehelete Nem mindennapi élményben volt része a Melville nevű kaliforniai kutatóhajó legénységének a Csendes-óceán déli részén. Éppen talajmintát készültek venni a mintegy 40 méterrel a víz alatt lévő Mac Donald Seamount nevő vulkán kúpjából, amikor óriási légbuborékok törték át a viz felületét, s csokoládébarnára színezték a tengert. Echolottal - a hang visszaverődése alapján működő műszerrel - sikerült nyomon követni, hogy a gázok miként emelkednek föl a tengerfenékről. Egy különösképpen nagy buborék 2 méternyire az óceán vize felett felrobbant, s húsz-harminc szikladarabot vetett ki magából. Egy futball- labda méretű törmeléket az általa elnyelt gáz annyira könnyűvé tett, hogy úszott a víz felületén, s hálóval tudták kifogni. Francia földrengéskutatók Polinéziának eme vidékén már évekkel ezelőtt fölfigyeltek a tenger mélyéből eredő titokzatos zajokra. Most beigazolódott, hogy jól sejtették: a morajlást a vulkánkitörés alkalmával felszabaduló gázbuborékok okozzák. Szerkesztőségünk a vitasorozatot - lapunk hasábjain - a fenti írás közlésével befejezettnek tekinti. Az összegzésre, szándékaink szerint, november 23-án, 17 órától kerekasztal-beszélgetés formájában kerül sor, a Sajtóházban. Erre hívjuk és várjuk azokat, akik írásaikkal részt vettek a vitában, de szívesen látunk más érdeklődőket is. A beszélgetésen elhangzó véleményeket, hozzászólásokat szerkesztett formában közzétesszük a Népújságban. Privatizációs törvénytervezet Rendszervégi kiárusítás Kötelező lesz a boltok eladása? Négy évtizeddel ezelőtt Magyarorszag a tervutasításos gazdaságirányítási rendszert importálta a sztálini Szovjetunióból. Ennek működtetése megkövetelte, hogy az állam totális ellenőrzést gyakoroljon a gazdaság fölött, ezért államosítottak gyakorlatilag minden gazdasági egységet. Mai szemmel nézve ezt túlállamosításnak látjuk és gazdaságunkban most az egyik legfőbb gond a privatizálás. Sürgető kényszer a hatékonyság növelése és kétségtelen, hogy a különböző tulajdonformák közül a magántőke működik leghatékonyabban. Nyilván ez vezette az Igazságügyi Minisztériumot arra, hogy a privatizáció szabályozását napirendre tűzze. Az ezzel kapcsolatos elképzelésekről tájékoztatja a gazdálkodó egységek megjelent képviselőit dr. Schagrin Tamás, a minisztérium főosztályvezetője azon az összejövetelen, amelyet a Magyar Gazdasági Kamara Dél-dunántúli Bizottsága rendezett Pécsen. Mint elmondta, kidolgozás alatt áll egy program, amely azt célozza, hogy az állami tulajdon rovására nőjön a közösségi és magántulajdon szerepe. Úgy gondolják, hogy a jelenlegi sportján privatizációs folyamat nem folyhat a jelenlegi szabályozatlan formában, másrészt pedig túl lassú. Amit az állam négy évtizede elrontott, azt most az államnak kell megpróbálnia helyrehozni azzal, hogy szabályozott keretek között felgyorsítja a privatizációs folyamatot. Az sem elhanyagolható, hogy ezáltal a költségvetés bevételei is növekednének, bár dr. Schagrin Tamás tagadta, hogy ez lenne az elsődleges szempont. Viszonylag részletes tervek egyelőre a kereskedelem és a vendéglátás területére vonatkozóan készültek az Igazságügyi Minisztériumban. Eszerint a tervezett jogszabály kimondja, hogy a kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok kötelesek lesznek meghatározott időn belül áruba bocsátani kisebb egységeiket, amelyek magántulajdonba kerülve feltehetőleg hatékonyabban működnének. A terv szerint ebbe a körbe tartoznának az állami tulajdonban levő nagyvállalatok bolti kiskereskedelmi egységei közül azok, amelyek nem több, mint öt fő, a fogyasztási szolgáltatást, vendéglátást végző egységek közül azok, amelyek nem több, mint 15 fő alkalmazotti létszámmal működnek. (Ki egységek eladása természetesen nem képzelhető el másként, csak a teljes nyilvánosság előtt, társadalmi kontrollal. Az üzleteket meg kell hirdetni a napilapokban, nyilvános pályázat során versenyeztetni a jelentkező vevőket, a piac értékítéletére kell bízni a vételárat. Előnyös, ha ebben a folyamatban a vállalat is érdekelt, ezért az elképzelések szerint az így befolyó összeg húsz százaléka a vállalatoknál maradna és nyolcvan százalék a később létrehozandó Állami Vagyonalaphoz kerülne. Ez utóbbi szervezetre vonatkozó törvénytervezet már kidolgozás alatt áll. Fontos, hogy a készülő jogszabály ne veszélyeztesse a piacon már jelen lévők biztonságát, így például a jelenleg igen elterjedt szerződéses üzemeltetési formák esetén garantálni kell, hogy a szerződések lejártáig nem változnak a feltételek. A vállalatok jelenlegi képviselői erős fenntartásokkal fogadták a tervezetről szóló ismertetést, néhányan azon aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy ha a kiskereskedelmi hálózatban kizárólag a piaci mechanizmusokra bízzuk a szabályozást, akkor ez könnyen ellátási zavarokhoz vezethet. Az is megfogalmazódott, hogy az árutermelés problémájával kellene először foglalkozni, mert ha nem lesz áru, akkor teljesen mindegy, hogy azt állami vagy magántulajdonú boltban nem kapjuk meg. Dr. Schagrim Tamás elmondta, hogy a jogalkotók igyekeznek megfelelő szabályozással a káros hatásokat kivédeni, de az is biztos, hogy ebben a sok vitát kavaró kérdésben nehéz lesz mindenki számára elfogadható, megnyugtató megoldást találni. A tervezet ellen berzenkedők gondolják végig, hogy egyáltalán szükséges-e a privatizáció. Amennyiben viszont igen, akkor annak konkrét következményeit is vállalniuk kell a vállalatoknak. - áa -
