Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-13 / 269. szám
4 NÉPÚJSÁG 1989. november 13. A fénykép varázsa Magyarok a fényképezésért, a fényképező ember Másfél száz esztendeje született szellemi életünk mára megszokott kísérője a fotográfia. 1839 elején röppent fel a hír Párizsban, új képalkotási eljárást jelentettek be a francia akadémián, amely a fény vegyi hatását használta fel képek előállítására optikai kamerával. Joseph Niépce és Louis Jacques Mande Daguerre találmánya azóta napjainkig hosz- szú, ellentmondásokkal is tarkított utat járt be. A jubileum méltó megünneplésére a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Budapesti Művészeti Hetek a fővárosban 12 magas színvonalú kiállítást rendezett. A nagyvonalú támogatóknak köszönhetően egy 400 oldalas magyar-angol nyelvű album is őrzi a tárlatok legértékesebb fotóit és egy-egy avatott szakíró tanulmányát. A magyar fotográfia történetét e mű segítségével is megpróbáljuk közelebb hozni olvasóinknak. Az első három dagerrotípia Bécsbe került, Apponyi György császári nagykövet révén. Az első ma is megvan, az Országos Műszaki Múzeum tulajdonában. A másik kettőt Metternich és Ferdinánd császár kapta. Az első szakaszában a dagerrotip eljárás csak élettelen, mozdulatlan objektumok fényképezésére volt alkalmas. Idézzük a feltalálót: „Reményiem, hogy kevés idő múlva sikerülend arczképet is levenni a’nélkül, hogy szükséges volna előbb egy festőtől készített arczképpel bírni.” Az optimista nyilatkozat ellenére az eredeti eljárás később is csak segédeszközökkel, fejtámaszokkal, a modell leszija- zásával volt lehetséges. (Évtizedekre ellátva témával a humoristákat.) Ebben a szakaszban kapcsolódott Petzvál József munkássága a fényképezéshez (1807- 1891). A kiváló fizikus felismerte az eljárás korlátáit, s szakmájából adódóan az optikai javítást látta lehetségesnek. A továbbiakban olvassuk, mit írt erről maga a tudós: „1839 volt, amikor a daguerrei csodálatos találmány ismertté vált és az általános közvéleményt annyira felizgatta... 1840-ben egész télen ezzel a témával foglalkoztam, analitikai tanulmányokkal, ennek eredményei ösztönöztek arra, hogy az optika új ágát átfogó elméletet dolgozzak ki, amelynek első eredménye a portrékészítéshez hasonlatos objektív volt. 1840 nyarán, Voigtlaánder készülék néven vált általánosan ismertté.” A színes fénykép utáni vágy szinte egy időben jelentkezett az első dagerrotí- piákkal. Veress Ferenc (1832. szept. 1.-1916. ápr. 3.) a színes fényképezés titkának egyik kutatója is közölt lapjában leírást pontos receptekkel a fényképeknek olaj- festménnyé alakításáról. Rájött az email kollódium titkára, égetőkemencét építtetett, ebben állította elő fényképekkel díszített porcelán vázáit. Az egyszerű, mindenki számára elérhető színes fényképezés csak a harminDulovits Jenő: Szánkázás (1930) Kodak Six-20 fényképezőgép. Riszdor- fer Ödön szabadalma alapján (1938) cas évek derekán valósult meg. Mivel a színes anyagok megvilágítási terjedelme szűkebb, mint az addig használt feketefehér felvevőanyagoké, pontosan kellett a megvilágítási időt meghatározni. Ezen a téren jelentett meghatározóan újat dr. Riszdorfer Ödön (1893-1944) magyar feltaláló munkássága. Először egy pontos, könnyen kezelhető (szelén) fényelemes kézi fénymérőt tervezett. Ezt 1934-ben szabadalmaztatta és különböző márkaneveken gyártotta. A minőség olyan jó volt, hogy a budapesti Riszdorfer Ödön Finommechanikai Gyár 1936-ban a németországi Kodak rendelésére Kodalux néven, 1944-ben a magyarországi Gamma Müvek részére kis módosítással Gammafot néven szállította. A fotókereskedelemben megjelentek a fényképezőgépekre szerelt fénymérők. Ezek automatikus összekapcsolását Riszdorfer Ödön oldotta meg és szabadalmaztatta. Eljárásában a fényelem úgy kapcsolódik a pillanatzárral és a fényrekesszel, hogy a változó világítási viszonyok közt ezeket vezérli, a helytelen megvilágítást kizárja. Az amerikai Kodak gyár megvásárolta szabadalmát és „Kodak Six-20" márkanéven 1938-ban mint a világon az első automatikus reke’szállí- tású gépet hirdette. Ezzel tulajdonképpen a napjainkig használatos automatikuszár- és rekesz-állítású gépet tervezte meg. Ugyancsak a fényképezőgépek fejlesztése terén szerzett kiemelkedő érdemeket egy másik hazánkfia, Dulovits Jenő (1903-1972) fotóművész, filmopera- tör. 1926-tól jelentek meg képei és cikkei a hazai és a külföldi lapokban. Sajátos, az ellenfényen alapuló iskolát teremtett. „Az ellenfény szabadít fel a színek kötöttségei alól”, fogalmazta meg egyik követője. Jelentős sikerét a Lichtkontraste und ihre Überwindung című könyvével aratta, melyet a megjelenés évében, 1937-ben hat nyelvre fordítottak le. Második könyve, a Művészi fényképezés az előzőnél is népszerűbb sikerkönyv lett, ezt bizonyltja, hogy 1957-ben is kiadták magyar- nyelven így fényképezek címmel. Dulovits Jenő megtervezett és 1943- ban szabadalmaztatott egy új rendszerű fényképezőgépet. Gyártását csak a háború után, 1947- ben a budapesti Gamma Művekben kezdték el, Duflex néven. Ilyen korszerű gépet 1947-ig nem állítottak elő sehol. Évtizedekre meghatározta a fényképezőgép-gyártást. Bízunk abban, hogy a fényképezés fejlődéséhez a jövőben is ilyen eredményekkel járulhatunk hozzá, és hogy mindez nem puszta óhaj, bizonyítja, hogy a holográfia elméletének kimunkálása a Nobel-díjas magyar tudós, Gábor Dénes érdeme. (Válogatás Chochol Károly tanulmányából.) Cinegemadár Marosi Júlia énekművész a mozgalomról- Olvasóink előtt ismertté vált ez az embléma és a vele járó népdaléneklési verseny programja. Gyűlnek, szaporodnak a jelentkezők, az éneklést a színpadon is vállalók. Az első szakmai nap után beszélgettünk Marosi Júlia énekművésszel. Milyennek látja, értékeli ezt a Tolna megyei mozgalmat, mely a népdalokért született?- Ha az embernek szava nincs, érzelme sincs. Az érzés megkeresi a megfelelő kifejezési formát is magának. Nagy baj van abban a társadalomban, ahol nem énekelnek. Itt Szekszárdon, most negyvenvalahányan gyűltek össze a közös dalolás szándékával...- Tehát nincs nagy baj...- Remélem. Ebben azért az a fontosabb, hogy ez a megye nem újszerű ötlettel áll most elő, hanerri régtől kezdve, folyamatosan fel-felbukkán valami olyan kezdeményezés, amire érdemes figyelni, lényeges, hogy mellé álljon az ember. Azt akarom mondani egyszóval, hogy ebben nem érzem a kampányszerűséget. Üdvözlendő, követendő.- Személyes kapcsolatát-megyénkkel mikortól keltezi?- Ezen még nem gondolkodtam, de olyan, mintha itt születtem volna. Valójában én akkor figyeltem fel az itt zajló eseményekre, amikor 1978-ban a televízió Röpülj páva-vetélkedőjén a bukovinai székelyek menekülését bemutató, újraélő embereket megláttam a képernyőn. Elmentem a művelődési házba, ahol a pávások voltak és azt mondtam nekik: én megálmodtam, hogy ebben a versenyben győzni fognak. Azóta nagyon sokat voltam itt.- Elhangzott a tömegkommunikáció megnevezése, eszköze, mely sokat tehet a népművészetért, szűkebb körben a népdaléneklésért is.- Nem várom meg a kérdését és feltételes módra változtatom: tehetne, de nem úgy tesz, amilyen lehetőségei vannak. Sem ők, sem a rádió. Tapasztaltam, milyen tisztátalanul történik a műsorszerkesztés. Nem egyeztethető sti- lisztikailag sem a fogalom: maffia, a beszélgetésünk tárgyával, de nincs rá jobb megfelelő. A könnyűzenei műfajok mindegyike jól pénzelt! Nem folytatom. Nem merülök bele. Sokkal több öröm egy ilyen Tolna megyei vasárnap délelőtt. Gondolja el. Szép őszi idő van, mindenki a természetbe vágyik, dolgozni lehet a kertekben, kirándulni, sportolni, mindezek helyett beülnek egy terembe és énekelnek. Bizalommal fordulnak felém tanácsért, és én örömmel segítek, mert látom, hogy megfogadják, mérhető az eredmény.- Idős emberektől kezdve a legfiatalabbakig vannak a népdaléneklési versenyre jelentkezők között. Mindegyikkel személyesen foglalkozott, megbeszélték a választott dalok előadásának technikai problémáit. Ezt többnek érzem, mint amit vállal egy előadóművész énekes. Pedagógia inkább.- Hadd javítsam a versenyt valami másra. Azt érzem, itt inkább arról van szó, szokjuk meg azt, hogy éneklünk és nem versenyzőnk, ahol a szabályok szerint van aki győz és van aki mögötte marad. A korosztályok közötti időbeli különbség csak szebbé teszi e mozgalmat. Az óvónőket kellene a népművészet, népdalok szeretetére oktatni, hogy ők legyenek, akik elsőként plántálják ebbéli tudásukat a legapróbbakba. Aztán később a tantervekbe is oly módon iktatni mindezt, hogy természetes igény legyen felnőttként is a tiszta, szép iránti éhség, szomj és ne elégedjenek meg a lakodalmas rock felszínes, silány tartalmú muzsikájával, szórakoztató erejével. Különösen példa értékűnek érzem azt az együttműködési szándékot, am it a megyei lap, a Népújság és a Babits Mihály művelődési központ megvalósít e népdaléneklési verseny kapcsán. DECSI KISS JÁNOS Könyv: Bokor Imre: Kiskirályok mundérban (Folytatás az 1. oldalról.) A „Kiskirályok mundérban” szerzőjének őszintesége miatt dobogtatja meg - elsősorban a katonaviselt - olvasói szivét, továbbá mert végre valaki, méghozzá igencsak kebelbeli mer szót ejteni olyasmiről, aminek jelzésére a „tabu” is szolid jelző volt eleddig. A honvédségről ugyanis, ami valamennyiünk hadserege és éppen ezért már hosszú évek óta a szivünk csücske kellene, hogy legyen. Csak éppenséggel nem az volt, amiért se a sereg, se mi nem vagyunk felelősek. A honvédség egyes vezetői - akik egyébként ezt a nemzeti érzésünkhöz közel álló elnevezést is az összehasonlíthatatlanul semmitmondóbb „néphadseregre” változtatták - annál inkább. Bokor Imre nem takarékoskodik a nevekkel. Czinege Lajostól lefelé a tábornoki kar tagjainak sorát nevezi meg, akik élen jártak az ivászatok- ban, a közpénzek prédálásában, a villaépítkezésekben, sőt 147 kilométer kerítésül!) magánrezervátum építésében is. Saját szolgaszemélyzetüknek tekintették a hadsereget, melynek vezetéséhez alig értettek jobban, vagy még annyira sem, mint egy jutási szolgálatvezető főtörzsőrmester. Bokor könyve vádirat, a közvélemény értesült már arról, hogy ilyenként is kezelik. Vizsgálat indult megállapításai nyomán. Remélhetőleg közkinccsé teszik majd a végeredményt. E sorok írója éppúgy szolgált a fel- szabadulás utáni hadseregben, mint a fia, avagy felmenőinek tömege az előzőben. Hadd árulja el az olvasónak, hogy „Katonasorban” címmel most fejezi be kiskatonák leveleinek feldolgozását, melyet laktanyájukból írtak haza. így módja van alulnézetből igazolni mindazt, amit a tudós tiszt felülnézetből állít. Az össze- csengés döbbenetes. Megerősíti abbéli véleményemet, hogy hazát sokféleképpen lehet árulni. Úgy is, hogy valaki pénzt fogad el külföldi hatalmaktól. De úgy nem kevésbé, hogy.pénzt vesz el itthon abból a sokmilliárdos összegből, mely a hon védelmére rendeltetett. Manapság mintha egy kicsit túl sokat beszélnénk hadseregünk leszereléséről, ami persze csak magánvélemény. Egyáltalán nem lehet tudni, hogy belátható időn belül nem szorulunk-e rá egy hatásos visszacsapó erejű véderő létére. Természetesen tisztességes tábornoki kar vezetésével. Bokor védi a mundér becsületét. Sosem állítja, hogy amit leirt, az a többségre jellemző. A többség, mint mindenütt, tisztességes. Csak éppen a tisztességes többség az, ami nem szúr szemet. Esetében a gyenge, gyakorlatlan stílus, melyet csak néhány szellemes gondolat élénkít, előny. A hitelességet erősíti és igazolja az őszinte indulatok jogosságát. Bokor ezredesnek mielőbb kellene adni egy tizenkettedik kitüntetést is. ORDAS IVÁN Továbbtanulóknak Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet Érettségi idegen nyelvből Is Negyedikes szakközépiskolások az iskolai tankonyhában A szakmunkásképzőbe cukrász, felszolgáló és szakács Szakmára jelentkezhetnek fiúk és a lányok, általános műveltségükről, rátermettségükről felvételi beszélgetésen kell bizonyságot tenniük. A felvettek többek között élelmiszerismeretet, vendéglátó ismeretet, szakmai számításokat tanulnak, emellett egy idegen nyelvet - németet - sajátítanak el. A gyakorlati oktatás tankonyhán, tanétteremben, illetve vendéglátóegységeknél történik. A diákok a 3. év végén szakmunkásvizsgát tesznek. A felvehető 66 tanuló helyett általában háromszor annyian jelentkeznek, a legtelítettebb cukrász szakmában a túljelentkezés hat-hétszeres. * A szakközépiskola, mint p megye egyetlen ilyen jellegű intézménye, széles körű elhelyezkedést biztosít tanulóinak, hiszen a vendéglátás különböző szinten minden településen jelen van. A szeptemberben induló kétplső osztályban Tolna, Somogy, Baranya és Fejér megyei diákokat egyaránt várnak, felvételük elbírálásakor figyelembe veszik a kémia és a biológia tantárgyak eredményeit is. A legfontosabb szakmai tantárgyak - vendéglátóipari ismeretek, vendéglátástechnológia, szállodai ismeretek, idegenforgalmi földrajz - mellett két idegen nyelv, az orosz és a német a kötelező. Idén először érettségizni is kell valamelyikből. A 4. év végén ezenkívül közismereti és szakmai tárgyakból valamint gyakorlatból - ételkészítés, felszolgálás - kell érettségi vizsgát tenni. A szakközépiskolát sikeresen befejezők hálózatban üzletvezető, vagy üzletvezető-helyettesként, részlegvezetőként, konyhafőnökként, gazdaasszonyként, raktárvezetőként, de meghatározott gyakorlati idő után szakácsként, cukrászként, és felszolgáló szakmunkásként is elhelyezkedhetnek. Vállalati központokban az áruforgalom területén árubeszerzőként, készletgazdálkodókénnt, termelés-értékesítés, ellenőrző és ügyintéző munkakörökben, a szolgáltatás területén szállodai üzletvezetőként, szállodai portásként, szobafőnökként, gondnokként alkalmazhatók. Kollégiumi elhelyezést a lányok számára helyben, fiúknak - korlátozott számban - egy másik iskola kollégiumában biztosítanak. csi-ór
