Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-11 / 268. szám
1989. november 11. TOLNATÁJ - 5 Kisdorogi „séta” 11 hónap önálló múltban A késő novemberi napsütésben a bonyhádvarasdi tetőről leereszkedőt útelágazás fogadja. Balra Tevel, jobbra Kisdorog... ...Választani kell, ki merre megy! Úgy mint ahogy a két falu is választott, jó 11 hónapja, amikor Tevei elengedte a kisöcs- csét”, a társközség Kisdorogot. Önálló lett a falu.- Amikor a katonaságtól jöttem hazafelé és a Rába busz kitett az elágazóban, s megláttam a dorogi eperfasort... Akkor éppen azt éreztem mint ma, amikor fel- mászok a Bittner szőlőjébe és szétnézek onnan - vallja Läufer János tiszteletdíjas tanácselnök, iskolai gondnok és fűtő, aki annak előtte elöljáró volt a faluban. Ülünk a frissen meszelt tanácsházi fehér falak között és azon meditálunk, miért engedhető meg ma, ha akad fiatal, agilis, netán rátermett vb-titkár, hogy az elmenjen.- Ígéretből még nem élt meg senki. Vállalkozásba kezdek a sógorommal közösen. Hétezer forint bruttó bérből nem lehet messzire menni - érvel Domokos Márton. Sok sikerélményem nem volt a 11 hónap alatt. Általában a rosszat hallja vissza az ember. A jó az természetes mindenkinek. Beszélik, januártól 20 százalék béremelést kapnak a tanácsiak... Én már nem, mert elmegyek. Kisdorog mai magyar falu, tele a jövőbe vetett hittel, s a múlt sokféle örökségéÖt hét alatt begubóztak. Májusban, mikor az eperfák levelei olyan kétforintos nagyságúak lettek, elkezdődött a peték kikelése. Az ország talán legjelentősebb petekészítő állomása Szekszárdon, a gimnáziummal szemben volt. Innen adták ki a selyemhernyó-csemetéket a tenyésztőknek. Egy adagban 5 gramm pete volt, ami 8-10 ezer darab levélcsócsá- lót jelentett. Az öthetes tenyészidő végére ez 30 kiló jóllakott, begubózott hernyóvá vált. Ekkor érkezett el a cselekvés pillanata. A gazdának sietni kellett, hogy az árut 8 napon belül eljuttassa az ország valamelyik gubóbeváltójába (fojtóállomására) Békéscsabára vagy Tolnára. Nyolc nap alatt ugyanis a hernyó bábbá, a báb pillévé alakult, a pille kifúrta a selyemtokot, ami így alkalmatlanná vált a fonodái feldolgozásra. A tolnai fojtóállomás a mai Herbária épülete volt. A háború előtt a MÁV expvel. Nem engedte ez a falu felégetni maga mögött az összes hidat, ami összeköt a múlttal. Hiába kerítették körül madzaggal az iskolát - mondván veszélyesen leromlott az állaga... Megtartották, felújították. Amikor politikailag más szellők fújtak be friss híreket a dombok közé, a 17 évig csendesen szunnyadó társközség feléledt. Akadtak lelkes lokálpatrióták, akik bíztak a falu lakóiban, önmagukban, s a megyei vezetés támogatásában egyaránt.- Közjegyzőség székelt itt. Bonyhád- varasd, Tabód tartozott ide, itt szedték az adót, a főjegyző mégsem ment egyik helyre sem intézkedni, mert ott volt a biró mindkét helyen. Ez volt a múlt, aztán mikor a közelmúltban szegény Gscheidt Matyi meghalt... Megtudta a falu, s olyan csönd volt aznap, hogy a boltban még szó sem hangzott. Azt hittük, akkor eljött a falu vége, hisz meghalt a falu patrónu- sa. Na innen már nem tudunk mint társközség kimozdulni - emlékezik a négyezer forint tiszteletdijat kapó tanácselnök. Aztán idejött az Antlfinger, kft-t alapított, pénzt fektetett be, munkahelyet teremtett, szakembereket hozott, felkarolta a sportot... szóval helyrejöttünk. A gazdaság is (Hőgyészi ÁG) jobban áll a kérdéshez mint ahogy azt a kezdetben hittük. Szóval élünk, s ha lassan is de virulunk. A hatvan főt foglalkoztató kft. most üzemcsarnokot épít. Előtte az utcán ress továbbította ide a gubóskosarakat. Miután a legszebb példányokat tovább- tenyésztésra kiválogatták a „maradék anyagot" száraz gőzzel megfojtották. Az élettelen gubókat a selyemgyárba vitték feldolgozásra, az élőket összepárosították. Meg lehetett ismerni: a nyolcas -1 vagy szemléletesebben mogyoró - alakú képződmények közül a karcsúbb a him hernyó gubója, a teltebb a nőneműé volt. Peterakás után következett a pilleszülők tesztje. Egy mozsárban összetörték őket, és testnedveikböl megállapították: egészségesek-e. Ha igen, az utódokat a petekészítő állomásra küldték. A leányok vállalatától a leányvállalatig Bezerédj Pál tolnai selyemgyára 1900. március 27-én indult. Megszervezte a selyemhernyó-tenyésztést, biztosította mintegy a mai modern szelek jeleként - egy rendszám nélküli Opel Kadett is áll. Hatvan munkahely, egyfajta infrastrukturális fejlődést jelent, 22 munkahely az iskolában, több mint 10 a tanácsnál. Közel száz munkahely Kisdorogon, míg a teveli téesz még a kerületet is Varaséra tette át. Habár valaha ott is volt téesz, nemcsak Kisdorogon.- Tanulni kell az önállóságot, nem megy máról-holnapra semmi, s a mai Magyarországon miből is lehetne látványosat produkálni?! - kérdezi Läufer János mintegy önmagától. Egy kis falu életébe olyan aprónak tűnő beruházások, mint az egészséges ivóvíz bevezetése, vagy a szeméttelep kialakítása, netán az iskola épületének bevakolása nagy dolog. Közel egymilliót ruháztak be Kisdorogon 11 hónap alatt. Az orvosi rendelőben nem lehetett üzemeltetni egy komolyabb elektromos berendezést, mert kiverte a biztosítékot... Apróság, legyinthet a nagy dolgokhoz szokott, falujához soha nem kötődött városlakó. Most bedugható abba a konnektorba bármilyen orvosi eszköz! Két kis lukban kezdett a tanácsi gárda önállóan ügyködni. Ma a felújított tanácsházán élik a hétköznapokat. Igaz, ehhez a megyei tanács segítsége kellett.- Nem nagyon jó túlzottan dicsekedni - érvel az elnök -, mert kedvet kap azon sok kis falu, s mindegyiket támogatni a az alapanyagot. Az országban fellelhető 24 fajta eperfa mindegyikéből állt egy- egy a gyárudvaron. Olasz gépeket, olasz technológiát, olasz mesterembereket hozatott. Alkalmazottai a helyi Árvaleány Intézetből kerültek ki. Fonónak lenni rangot jelentett. Pedig e munka nehéz és „szagos” volt. 60-70 fokos forró vízbe kellett nyúlkálni, hogy felcsippentve négy-öt gubó kezdőszálát, egyetlen selyemfonállá tekerjék a motollára. Egy hernyó körülbelül 800 méter selymet „termelt”. Ezt legombolyították, a megmaradó bűzös rész - benne a döglött bábbal - állati takarmányul szolgált. Mondják: „Messziről meg lehetett ismerni az itt dolgozó hölgyeket, széllel szemben is.” * A háború után kilenc selyemgyár államosításával létrehozták a Magyar Selyemipar Vállalatot. (Budapesten négy, Sopronban, Szentgotthárdon, Vácon, Mohácson és Tolnán egy-egy telephely vált össznépi tulajdonná). Állami program volt, hogy minden út mellé eperfákat kell telepíteni. Azt ígérték: epreskertek is lesznek, és kérték: „sződd a selymet elvtárs". Aztán mást gondoltak, kivágták a fákat, és próbálták japán-kínai importtal pótolni a nyersanyagot. Aztán úgy döntöttek: át kell térni a műszál feldolgozására, mert az korszerűbb. Legtovább a tolnaiak tartották magukat. Itt még 1970- ben is foglalkoztak hernyóselyemmel. * A fonalterjedelmesítőt és a szövődét 1958-ban alakították ki Tolnán. Fonalterjedelmesítés: a természetes szálasanyagok „alkatát” igyekeznek utánozni a műszálaknál is. Magas hőfokon különböző nyújtásokat, csavarásokat végeznek a gépmonstrumok. A túlsó oldalon kijövő műszál egész más, mint amit a masina innenső felén beadagolnak. A valódi selyem rengeteg elemi szálacskából áll. A pamut olyan, mintha csészékből lennne összerakva. A gyapjú alkotórészei miniatűr ellipszisekhez hasonlítanak. (Érdekes emberi törekvés - e területen is -, hogy próbáljunk meg olyasmit összebütykölni mesterséges úton, ami a természetben eleve adott.) A szövöde is, a fonalterjedelmesítő is uraságtól levetett gönccel, használt gépparkkal indult. Később aztán történtek új beruházások. Többek között létrehoztak egy festődét, hogy ne kelljen Pestre szál- lítgatni a színesítendő fonalakat. A legtöbb haladás az utolsó négy évre tehető. 1985-től ugyanis a tolnai egység a selyemipar leányvállalataként működik. Lényegesen nőtt ezáltal a gyár önállósága, kedvezően változtak a gazdálkodás mutatói - jobban figyel, aki a magáét szántja - de a köldökzsinór még összeköti őket a központtal... Üveggolyó és rendőrsapkabetét A tolnai selyemgyárban nem gyártanak selymet. Helyette megszámlálhatatmai szűkös lehetőségekből a megye sem tudja. Amelyik most elalszik, az le is marad. Ma még van lelkesedés az emberekben, látják hogy mennek a dolgok, hát jönnek, segítenek, csinálják. Mire belefáradnak, akkora fórunk lesz a többi településsel szemben, hogy azt behozni nem tudják. Akkor már könnyen átadhatom én is a stafétabotot. Fiatalnak. Olyannak, aki a faluért él, és tesz, kötődik ide, nem nézi a munkaidőt. De akkor azt meg kell ám fizetni! Nekem még azt sem tudták elintézni, hogy 58 éves koromra való tekintettel (meg talán a munkámat is figyelembe véve), hogy a négyezer forint tiszteletdijat a karbantartói fizetésemhez csatolják. Milyen nyugdíj jut majd így?! Legyint egyet. Mégis hisz abban, amit csinálnak, hiszen csak ketten mondtak az egész faluból nemet az elválásra. Napközi otthonos óvoda épült, iskolai étteremmel. A beruházás 2,7 millióba került, még közös beruházás volt. Akkor a falu népe zúgolódott, mert 270 ezerre értékelték a társadalmi munkájukat, pedig egész nyáron egy emberként építettek.- El is hangzott, na most Kisdorognak egy időre elég a beruházásokból - mondja Domokos Márton. Ez így azért erős, bár semmi rossz nem mondható el ma sem a két falu viszonyáról Arról is szót ejtünk, hogy ahonnan elmegy az iskola, elköltözik az orvos, aholan fajtájú, színű, anyagú, alakú műszál felhasználásával ezer apróbb-nagyobb dolgot készítenek, az építőipari hálótól a szigetelőszalagig, az elektronikában, számítástechnikában használatos panelek vázszerkezetétől a csiszoló- és vágókorongokig, karosszériák vázanyagáig. Van, mikor maga a terjedelmesített és/ vagy festett műszál a végtermék, és van mikor a legmodernebb technológiával előállított üvegszövet. Az üvegszövetet üvegszálból, az üvegszálat üveggolyóból gyártják. Magyarországon is próbálkoztak üvegszálkészítéssel, Sajószentpéteren, de nem nagy sikerrel. Most import az alapanyag és importkiváltó árukat szülnek a gépsorok. Például a polipropilén rendőrsapkabeté- tet. Gyári stációk Ti-ti-ti-tá - hangzik a röpke szignál. Ti- ti-ti-tá, ti-ti-ti-tá. Mágneskártya be, mágneskártya ki. Az irodisták rugalmas munkaidőben dolgoznak. A portásfülke mellett modern kis készülék, személyi azonosítójukat ha bemutatják, regisztrálja mikor jönnek, mikor mennek. Hó végén összesít. Az emeleten tágas szobák, gömbfejes írógép, fotelek, telefonok, gondozott cserepes növények, forró kávé. Ez a Magyar Selyemipar Vállalat Tolnatext Leányvállalatának központi épülete. Annak is a vezérkari része. Titkárság és főnöki szobák. *- A normális zajszint olyan 60-70 decibel - ordítja a fülembe Steinbach Ferenc, a terjedelmesítő vezetője - de itt általában 96-98 decibel szokott lenni. A hallásvédő eszközök használata kötelező. Egyes gépeink hatalmas sebességgel működnek, csévélnek, ez az egyik zajforrás. A másik a légkondicionáló. Ötven fok is lenne, ha nem használnánk. A gépeink éjjel-nappal mennek, évente egy- szer-kétszer van csak leállás. Az emberek 6 + 2-es rendszerben, három műszakban dolgoznak. (Hat nap munka, két nap szabad.) Áramszünet esetére van tartalék energiaforrásunk, különben minden tönremenne, besülnének a szálak a forró terjedelmesítő járatokban. Tölcsér alakú, henger alakú és orsó alakú orsók. Színesek. Rajtuk még színesebb spulnik. A csarnok másik felében, egy lengőajtó mögött új gépsort állít be egy fiatal francia szerelő. A tolmáccsal édeshármasban üvöltözünk. Kiderül, hogy Oliver Kot Lyonból jött, 26 éves, és eddig 54 országban járt kiküldetésben. Magyarországon most van először, három hete érkezett, s még legalább egy hétig igénybe veszi a selyemgyáriak vendégszeretetét. A következő ajtó fölött háromszögletű figyelmeztető táblák. Egyikről kedves halálfej vigyorog a belépőre, alatta szöveg: méregveszély. Morvái Ferenc festőmunkás boszorkánykonyhájára érkeztem. Selyemgyári anzix A nők, ha szövők vá csak kijár a pap, az a falu csak maradjon társközség. Vagy radikálisan teremtsen új feltételeket önmagának. A feltételek megteremtésénél a pár évtizede jól beidegződött szocialista segítségkéregetés és kisegítés módozatairól is szót ejtünk. Baj az, ha úgy kell kérni, hogy előtte főzetünk egy pörköltet, hozatunk egy kis vörösbort... baj azf ha nem kapja meg egy közösség sima szóra azt, ami adható. De fogyóban van mindez mára. Jó példákat is emlegetnek Kisdorogon, s itt a bonyhádi tanács maximális segítségnyújtása, baráti jobbja is szerepel a felsorolásban. Majd ha egyszer piacgazdaságra épül minden, s egy tanács meg tudja magának venni mindazt, amit ma még kérnie kell gazdaságtól, üzemtől... könnyebb lesz önálló faluvá válni.- Falun kell a sport, meg a templom. Itt mindegy, hogy a Klein rúgja a gólt vasárnap, vagy a Fazekas, a székely gyerek vagy a sváb... csak rúgja! Ez a falu akkor is templomjáró volt, amikor még nemigen illett. A papunkat hívták az NSZK-ba egy szeretetotthonba, legyen ott pap, lakás, fizetés márkában... elvitték Pécsre, a püspökség lakást, ellátást adott neki. Mégis hazaköltözött, pedig 86 éves. Neki is kell Dorog! A szószékről szólt a hívekhez, a falu önállóságáért, függetlenségéért. Itt élt 45 éven át, itt is akar majd meghalni, s mi büszkék vagyunk erre - igy az elnök. Ássák a víznek az árkot a markolóval, megnyitották a sporttelepen a „padlás drink-bárt” ami eltartja a sportot. Sorolják, hogy a Borcsek doktor életre keltette a vöröskeresztes mozgalmat, s a báli bevételből az öregeket segítik, karácsony hetében, hogy nehéz, de jó sors az önállóság... SZABÓ SÁNDOR Felrémlenek előttem katonakori emlékeim. Itt biztosan védőálarcos, kesztyűs, csizmás emberekre bukkanok... De nem. A festő csak úgy, lazán, ingujjban kever- geti a masszát. Nem vagyok egy munka- védelmi perzekútor, de kíváncsiságból megkérdezem: nem fél igy „csupaszon”? Mosolyogva előhúz egy szemellenző plexilapot: ha igazán veszélyes anyaggal dolgozik, ezt teszi fel. A többi smafu. Egy kád vegyszer-festékkeverék... Ki hogy veszi. *- Ezek 90 éve működő gépek - mondja Szentendrei János szövödevezető - korábban máshol, 58-óta nálunk szolgálnak. Még 24 van ebből a típusból. A többi újabb beszerzésű, de szinte mindegyik használtan került hozzánk. (A 45- ből 43.) Az asszonyok itt két műszakban dolgoznak. Eléggé monoton munka a szövés. Ezért is kapnak nyugdíjkorkedvezményt: az első nyolc év után két, minden további négy év után egy-egy esztendőt. Akadnak egészen fiatal nyugdíjasok is. Kattognak az öreg masinák, ide-oda szaladgál a vetélő, készül a védőháló. Irtott kipottyan a fémtestből egy-egy megfáradt csavar. A Belfast típusú, 1963-as évjáratú monstrum körül óriási pókháló. 476 irányból 476 szál fut bele, hogy tetszetős üvegszövetté rendeződjön. Egy jelre leáll a műszak. Tíz perc szünet. Van aki nem pihen, a gép mellett majszol el egy szendvicset. A két új gépet az épület emeleti szintjén állították be. Az egyiken üvegtapétát kezdtek gyártani, a másikon ha a Cocom-lista is úgy akarja, szénszálas termékeket. Ez utóbbit most vizitálja egy amerikai konstruktőr. Karl Scheithauer Spanyolországból érkezett, s ha itt végez, Kínába megy. Ő is világjáró. Évente hat hónapot van távol greenville-i otthonától. * Fényképek. Múltat idézők. A selyemgyár emlékszobájának falain megelevenedik a hőskor. Egy joviális, cilinderes úr: az alapító, Bezerédj. A másik felvételen ugyanő, olasz szakemberek és szakasszonyok között, amott, fotogén árvaleányok gyűrűjében látható. (Nem nézném kizsákmányoló- nak.) További dagerrotípiák. Lányok a fonóban. Bábok a fojtóban. A hernyó megtette kötelességét: végtisztesség, szárazgőzzel. Sáros szekszárdi utcarészlet, a petekészitő állomás épülete, előtte eperfák és selyemfiúk. Az emlékszoba közepén korabeli gépek, eszközök, furmányos felszerelések. Az ipari formatervezés előtti kor ördön- gös, nyakigláb masinái. Hosszú út, hosz- szú idő telt el a forróvizes gubógombolyí- tástól az üvegszálas tapéta gyártásáig. Nagymamakorúvá értek a csacska fonólánykák... WESSELY GÁBOR
