Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-11 / 268. szám

2 I^ÉPÜJSÁG 1989. november 11. Az MSZP Elnökségének (Folytatás az 1. oldalról.) nácskozásán napirendre került a nyilvá­nosság jelenének és jövőjének kérdése is. Az elnökség ezzel kapcsolatban egyelőre csak elvi álláspontját fogalmaz­ta meg, a konkrét javaslatokat várhatóan jövő szerdai ülésén dolgozza ki. Az el­nökség a most megfogalmazott alapel­vek szerint arra törekszik, hogy a koráb­ban az állampárt irányítása alatt álló, a pártállam hatalmi centrumának közvetle­nül alárendelt nyilvánosságmédiák önállóságát megerősítsék, biztosítsák gyámkodástól mentes, demokratikus működésüket. Az elnökség azon az ál­lásponton van, hogy a nyilvánosság köz­ponti orgánumait áttekinthető, ellenőriz­hető társadalmi felügyelet alá kell he­lyezni. Olyan felügyeleti rendszer kialakítása a cél, amely az egész nemzet, a társada­lom általános érdekeit figyelembe veszi, s kizárja, hogy bármely párt kisajátítsa a sajtót. Tóth András egy, a pártvagyon körül kialakult vitáról számolt be. Elmondta, hogy november 3-án az MSZP vezetősé­ge levelet kapott a Ribánszki-féle MSZMP-szerveződéstől. Ebben felszólít­ják az MSZP-t, hogy kezdjen tárgyaláso­kat az MSZMP-vel a „rendezetlen vagyo­ni kérdésekről”. ■Tamásiban november 9-én alakult meg az MSZP városi szervezete, 74 tag­gal. Jelenleg három alapszervezet műkö­dik: egy városi, egy lakótelepi és a forná- di körzeti. A városi alapszervezet a szer­vezőirodát bízta meg, hogy a vezetőség megválasztásáig, várhatóan két hétig, vi­gye az ügyeket, a lakótelepi alapszerve­zet pedig Kovács Zsuzsát, a gimnázium igazgatóhelyettesét választotta ügyveze­tőjévé. * Pincehelyen csütörtökön hét taggal megalakult az MSZP-alapszervezet. Maj- zik Tamás ügyvezető minden hétfőn dél­után 17 órától várja az MSZP iránt érdek­lődőket. * * A Fidesz egész napos akciót szervez 1989. november 15-én a brassói véreng­zés második évfordulójának emlékére. Felhívunk minden jó érzésű magyar em­bert, hogy csatlakozzon akciónkhoz. Az akció helye Szekszárdon: Liszt Ferenc tér (Korzó), Kakasdon a Székelykapu előtt. Ezeken a helyszíneken gyertyát árusítunk, a befolyt összeget az erdélyiek megsegítésére fordítjuk. A megvásárolt gyertyákat este 6 órakor gyújthatja meg mindenki az ablakában, az erdélyi áldo­zatok emlékére. Ribánszkiék ugyanis úgy vélik, hogy az MSZMP egyik jogutódjaként jogosultak a vagyon egy részére. Az elnökség ezzel szemben úgy határozott, hogy vagyonjo­gi kérdésekről nem kíván tárgyalásokba bocsátkozni egyik párttal sem; e kérdé­sekben a törvényes előírásokhoz, illetve a Minisztertanács rendeletéihez tartja magát a párt. Ennek megfelelően, a kor­mány rendelkezése értelmében, mind­azoknak az ingatlanoknak a kezelői jo­gát, amelyek nem feltétlenül szüksége­sek a szocialista párt működéséhez, az MSZP visszaadja az államnak. Ami a Ribánszki-csoport felvetését il­leti, Tóth András úgy vélte: az MSZMP né­ven működő szervezetnek is joga van ar­ra, hogy az államnak visszaadott ingatla­nokból igényeljen a működéséhez szük­séges mértékben. Ezt az igényt azonban az illetékes kormánybiztosnál kell beje­lenteni, nem pedig az MSZP-nél. Az or­szágos elnökség egyébként úgy véli, hogy a meddő jogi viták helyett a pártok­nak programjaik kimunkálására kellene fordítaniuk a figyelmet. Az MTI kérdésére válaszolva Tóth András elmondta azt is, hogy Ribánszki Róbert - bár konkrét ösz- szegekről, vagyontárgyakról nem esik szó a levélben - a taglétszám arányában kívánná megosztani az egykori MSZMP vagyonát. Az MSZP viszont abból indul ki, Közéleti hírek Köszönettel, a Fidesz Szekszárdi Cso­portja. * A Magyar Néppárt Tolna megyei szer­vezete november 14-én kedden délután 17 órai kezdettel Bonyhádon a Népfront épületében (Szabadság tér I. - régi ta­nácsháza) gyűlést tart, amelynek kereté­ben az időszerű kérdésekről szóló tájé­koztatás hangzik el, kikérik tagjaik véle­ményét a közeljövő döntéseihez, és to­vábbi toborzást is tartanak. A szervezők a megye egész területéről meghívták a tagságot, illetve ezúton is hívják a további csatlakozni szándékozó­kat, érdeklődőket. Számítanak a Bony- hád környéki németség és székelység képviselőire, az egykori nagyszámú pa­rasztpártos közül minden ma még élőre. Remélhetőleg a novemberi időjárás nem akadályozza meg, hogy a völgysé­hogy a kongresszuson a küldöttek a szo­cialista pártot jelölték meg az MSZMP jogutódjaként, így más csoportosu­lásoknak közvetlenül nem jár a vagyon­ból. Az újságírók kérdéseire válaszolva az MSZP vezetői közölték, hogy a pártnak jelenleg mintegy 30-35 ezres tagsága van. Pontos adatokkal azonban egyelőre nem rendelkeznek, precíz létszámkimu­tatás csak az alapszervezetek kiépülése után lesz. , Annyi azonban máris megállapítható, hogy lezárult a pártszervezés kezdeti „stabilizációs” szakasza, s lassú höveke- dés tapasztalható a taglétszámban. A párt vezetőinek most a szívós, napi szer­vezőmunkára kell koncentrálniuk. Bár az elnökség pénteki ülésén a bel­politikai helyzet alakulása állt a tanács­kozás középpontjában, a nemzetközi élet szenzációszámba menő hírei is eljutottak a párt vezető testületéhez. így például az elnökség nagy rokonszenwel fogadta az NDK-ból érkező híreket. Az elnökség azt reméli, hogy ezek az új fejlemények az egész térség demokrati­kus átalakulását biztosítani tudják. Hozzáfűzte azt is, hogy az MSZP elnök­sége a lehető leghamarabb szeretné fel­venni a kapcsolatot az NDK reformpoliti­kusaival. giek ott lehessenek Bonyhádon: így pél­dául a népes bonyhádvarasdi vagy a vár­aljai pártcsoport is. A néppártosok biz- nak benne, hogy Bonyhád város népé­ben is érdeklődést és szimpátiát tudnak kiváltani a vidékért szót emelő önkor­mányzati politikájukkal, és ennek alapján a városban is erős támaszra talál a népi gondolat pártja. * Az MSZP dombóvári szervezőirodája 1989. november 13-án (hétfőn) 17 óra­kor a városi tanács nagytermében ala­kuló taggyűlésre várja az MSZP-tagokat, s azokat, akik a helyszínen kívánnak át­igazolni, felvételt nyerni. * Kölesden és Tengelicen 7-7, Faddon pedig 20 taggal alakult meg az MSZP he­lyi szervezete. * Az MSZP simontornyai szervezőirodá­ja november 13-án, hétfőn 16 órai kez­dettel a helyi tanács épületében alakuló és vezetőségválasztó taggyűlésre hívja a nagyközség MSZP tagjait, valamint mindazokat, akik a helyszínen kívánnak felvételt nyerni. A nyílt üléssé alakuló ren­dezvényen 17.-30 órai kezdettel a helyi kezdeményezésekről és a népszavazás­ról folytatnak eszmecserét a résztvevők. Népszavazások Franciaországban A népszavazás intézményét Fran­ciaországban a forradalom vezette be - két év múlva éppen 200 évvel ezelőtt. Azóta 22 alkalommal rendeztek nép­szavazást - plebiscitiumot és referendu­mot - az országban, s a történetírás tanú­sága szerint közülük nemegyszer inkább az épperuhatalmon levő győztes rend­szerönigazolására, mintsem létkérdések eldöntésére. Egészen a második világ­háború utáni időkig inkább utólagos jó­váhagyást, mint valódi vita eldöntését szolgálta. Valódi értékítéletté csak azóta vált a népszavazás. S még egy tanulság: ha a kérdés valóban érdemi, sorsdöntő volt, a franciák szívesen járultak az ur­nákhoz, ha viszont úgy ítélték meg, hogy inkább a látszat kedvéért kérik ki vélemé­nyüket, otthon maradtak. Amikor pedig valósággal sorozatban követik egymást a szavazások, választások, az átlag fran­cia jobb szeretné ha békén hagynák... Az első népszavazás a krónika szerint 1791-ben volt francia földön, igaz, nem az egész országban, sőt olyan területen, ami akkor még nem is volt a francia állam része: Avignonban, a pápák egykori bi­rodalmában és Venaisson hercegség­ben. A kérdés az volt, annektálhatja-e a te­rületet a frissen forradalmi Franciaor­szág. A 150 ezer választó közül 102 ez­ren mondtak igent, s csak 17 ezer volt a nem szavazat. Két évvel később már va­lódi kérdés szerepelt a napirenden: elfo­gadja-e a nép „az első év alkotmányát” - a forradalmi időszámítás első évében ad­digra már meghozott alkotmányt. Vagy hatmillió embernek lehetett volna szavaznia, de az ország nagy részében dúltak a harcok. Négymillióan távol ma­radtak, a szavazók elsöprő .többsége a forradalmi alkotmány mellett voksolt. Sa­játos volt a következő népszavazás - itt is alkotmányt kellett elfogadni, a köztársa­ság harmadik évében, de a hatmillió sza­vazásra jogosult közül ötmillió nem élt jo­gával. A következő, a „nyolcadik év” al­kotmánymódosítása már Napóleon ál: lamcsínyét volt hivatva - utólag - igazol­ni. 1799 tavaszán a hétmillióból csak négymillióan szavaztak, igaz, a nyilvános szavazáson csak 1579-ben mondtak ne­met Napóleon gyakorlatilag már Brumai- re 18-án megvalósított hatalomátvételé­re. 1802-ben a népszavazás elutasította az élethosszig tartó konzulátus intézmé­nyét, nem mintha ez zavarta volna Napó­leont. Két évvel később már elsöprő többség hagyta jóvá a császárság létrejöttét - utólagos igazolást adva a hatalom tervei­re. 1851-ben és 1852-ben Louis Bona­parte, a későbbi III. Napóleon kapott ugyanígy, post festa „felhatalmazást” előbb az elnökségre, majd a császárság visszaállítására. Aligha voltak reálisak az 1870-ben, a párizsi kommün bukását követő irtóhad­járat idején megtartott népszavazások eredményei is. Több mint háromnegyed évszázados szünet után 1945-ben már valóban de­mokratikus volt a népszavazás. De Gaul­le tábornok úgy vélte, a felszabadult or­szágban, hogy nem szabad visszatérni a korábbi alkotmányhoz. Tervét 1945 októ­berében a népszavazás elsöprő több­séggel hagyta jóvá. Igaz, ötmillió választó távol maradt, s a 96 százalékos „igen” csak de gaulle-i terv iránti bizalmat jelez­te, s nem a tábornok irántit. Amikor politi­kai demonstrációként - 1946 januárjá­ban lemondott államfői tisztéről, nem hív­ták vissza. Májusban azután az általa kijelölt el­vekre épült új alkotmányt is elutasította a népszavazás, s csak harmadszorra, 1946 októberében sikerült a módosított új alkotmányhoz megszerezni a szava­zók többségének támogatását. Az algé­riai háború viharában De Gaulle-t vissza­hívták az állam élére; az 1958 őszén megtartott népszavazáson több mint két­harmados többség hagyta jóvá az általa hozott új alkotmányt, s ezzel létrejött az ötödik köztársaság. (Igaz, a jogosultak­nak csaknem húsz százaléka távol ma­radt a szavazástól.) Ez a tendencia azóta is folytatódik: a franciák jó része eleve lefutottnak vélte minden alkalommal a versenyt. Pedig a kérdések létfontosságúak voltak: 1961 elején Algéria önrendelkezésének meg­adásáról, egy évvel később. 1962 áprilisában pedig már a neveze­tes eviani egyezmények elfogadásáról volt szó: a franciák ekkor hatalmas több­séggel vették tudomásul, hogy az egyko­ri gyarmat önálló országgá lesz. A továb­bi népszavazások a csökkenő érdeklő­dést tükrözik- 1962-ben a szavazásra jo­gosultak 23 százaléka nem nyilatkozott arról, hogyan válasszák meg a köztársa­sági elnököt. 1969-ben vagy húsz száza­lékukat nem érdekelte a szenátus kor­szerűsítéséről tartott népszavazás. 1972-ben már csaknem negyven száza­lékuk maradt otthon, amikor az EGK ki­bővítéséről, Nagy-Britannia csatlakozá­sáról kellett volna szavaznia. A negativ csúcs az egy éve, 1988. november 6-án megtartott népszavazásé. A 38 millió jo­gosult mintegy 63 százaléka, csaknem 24 millió francia nem tartotta érdemes­nek, hogy véleményt nyilvánítson pj-Ka- ledónia jövendő státusáról. Igaz, ezt a népszavazást olyan „sorozat” előzte meg, mint a kétfordulós elnökválasztás, az ugyancsak kétfordulós parlamenti vá­lasztás - úgy látszik, a szavazóknak ele­gük volt a választóhelyiségekből. A fran­cia politikusok egyelőre óvakodnak a ta­nulságok levonásától, de tavaly szinte egyöntetűen megállapították: a népsza­vazás csak akkor kelthet érdeklődést, ha valóban érdemi kérdésben kell dönteni. KIS CSABA (Párizs) ' MTI-Panoráma Az MSZP Szekszárdi Szervezetinek állásfoglalása 1. Az MSZP Szekszárdi Szervezete tá­mogatja az állami szerveket abban, hogy nyújtsanak hatékony támogatást a kü­lönböző politikai szervezetek működésé­hez szükséges feltételek kialakításához, megteremtve a szabad és nyilvános poli­tizálás esélyegyenlőségét. Nem értünk egyet azonban azzal, hogy a Tolna Megyei Ellenzéki Kerekasztal egyes pártjai részéről jelentkező igénye­ket a Szekszárd Városi Tanács költség- vetéséből finanszírozzák. A megyei ta­nács a TIT volt helyiségeinek egy részét egyes pártok rendelkezésére bocsátotta, a berendezésre és egyéb felszerelések­re a kerekasztal képviselői által benyúj­tott közel 750 ezer forintos igényből mint­egy 100 ezer forintot azonban a Szek­szárd Városi Tanács biztosított. Javasoljuk - mivel megyei szintű politi­kai szervezetek támogatásáról van szó -, hogy a megyei tanács biztosítsa a kért összeget a Tolna Megyei Ellenzéki Ke­rékasztal egyes pártjai részére, vagy ve­gyék igénybe az országgyűlés által ezek­re a célokra elkülönített 100 millió forin­tos keretet. 2. Az MSZP Szekszárdi Szervezete tá­mogatja, illetve kezdeményezi a város öt tanácskörzetében az időközi választások kiirását. Ezekben a választókörzetekben több hónapja a tanácstagok - Füredi Fe­renc, Hartmann Lajos, dr. Bábel Tihamér, Nagyné Asztalos Márta, Szigetvári Ernő - különböző okok miatt lemondtak és pót­tanácstag sincs. Tarthatatlan, hogy a választópolgárok közül közel 2600-an nem rendelkeznek képviselővel a helyi önkormányzatban, és bizonytalan az is, mikorra írják ki az ál­talános helyhatósági választásokat. Ezért az MSZP Szekszárdi Szervezete a 17-es, 19-es, 33-as, 34-es és 35-ös ta­nácskörzetben az időközi választások kiirását - ha szükséges - aláírásgyűjtési akció szervezésévél is támogatni kíván­ja. Az időközi választások lebonyolítására - tartalmi és gyakorlati szempontból egyaránt - 1990. január 7-i időpont a legalkalmasabb, mivel a Magyar Köztár­saság új címeréről tartandó, illetve a nép november 26-i döntésétől függően a köztársasági elnököt választó népszava­zás is ekkor lesz. Szekszárd, 1989. november 9. MSZP Szekszárdi Szervezete Megkezdődik a pártok sajtóvitája? Az MSZMP válasza az SZDSZ-nek Csak sejtjük, hogy az SZDSZ szek­szárdi alapszervezete a megújuló MSZMP-nek szánta az „Anyagias, de »új MSZMP«” című véleményét, amely a Tol­na Megyei Népújság november 9-i szá­mában jelent meg. Hogy ki a címzett, az valójában nemigen derül ki a hivatkozott véleményből, mert a „régi MSZMP”-ről beszél, és szól az „új MSZMP”-ről, sőt sejtetni engedi, hogy olyan párthoz szól, amelyet, ha majdan megszületik, Kom­munista Párt néven jegyeztetnek be. Az az állásfoglalás, amellyel vitába száll az SZDSZ szekszárdi szervezete, a fenti szervek egyikétől sem származhat, azon egyszerű oknál fogva, mert a fent. neve­zett szervek közül egyik sem működik a megyeszékhelyen. Úgy tűnik, hogy az SZDSZ-nek valami miatt sürgős volt a vé­leménynyilvánítás, mert különben meg kellett volna látnia, hogy a megújuló MSZMP-ről van szó, amelynek megyei aktivaülése állást foglalt bizonyos kérdé­sekben, s azt nyilvánosságra is hozta. Az MSZMP állásfoglalásának az MSZP-vel kapcsolatos megállapításával az MSZP egyetértett, s ez is megjelent a sajtóban. Ezek váltották ki az ingerült hangú véle­ményt. Ebből sejtjük, hogy az SZDSZ vé­leménye a megújuló MSZMP ellen irá­nyult. , Nincs „új” és nem létezik - legalább is az SZDSZ felfogása szerinti - „régi” MSZMP. Azt viszont joggal állíthatjuk, hogy van marxizmust-leninizmust valló, tehát kommunista típusú MSZMP, amely­nek tagszervezése éppen úgy folyik, mint ahogyan azt az SZDSZ is teszi saját so­rainak gyarapítására. Az SZDSZ a hivatkozott véleményében két baloldali pártnak, az MSZMP-nek és az MSZP-nek tervezett tárgyalása ellen lépett fel. Határozottan kijelenti, hogy az MSZP-nek nincsen joga tárgyalást foly­tatni az MSZMP-vel arról, hogy a két pár­tot olyan helyzetbe kell hozni, amely biz­tosítja azok működésének anyagi-tech­nikai feltételeit. Kerestük, de nem talál­tunk egyetlen olyan jogszabályt, magas, vagy kevésbé magas szintű rendelke­zést, amely a két párt tárgyalását megtil­taná, még kevésbé létezik olyan rendel­kezés, amely tilalomfák állításával az SZDSZ-t bízná meg. Vagy tán az SZDSZ- be másféle Magyar Közlöny jár másféle rendelkezésekkel? Nem hisszük. Lehet­séges, hogy az SZDSZ arra kíván vállal­kozni, hogy meghatározza a pártok egy­máshoz való viszonyát, politikai életét? Úgy véljük, miként az említett két baloldali párt nem kívánja meghatározni, hogy az SZDSZ kivél ülhet le tárgyalni, az MSZMP is elvárhatja a kölcsönösség alapján, hogy az SZDSZ is hasonló magatartást tanúsítson. Az SZDSZ a hivatkozott véleményében kifejti, hogy az MSZMP „a párt működési és anyagi feltételeinek megteremtését tartja fontosnak”, s ebből levonja a sajá­tos következtetését is, amely szerint az MSZMP anyagias párt. Ezt bizony kár volt tennie, mert öngólt rúgott. Ország-világ tudja ugyanis, hogy az MSZMP nem, de az SZDSZ már kinyújtotta a kezét a több­milliós állami költségvetési támogatásért. A megújuló MSZMP Szervező Bizott­sága úgy véli, hogy az egész társadalom nyugalma érdekében célszerű lenne a pártok között a demokrácia elveinek be­tartása, a korrekt magatartás. Mi vitát ed­dig sem kezdeményeztünk és nincs szándékunkban egyetlen párt ellen sem támadást intézni, de ha a sajtóban táma­dás érne bennünket, a megtámadott jo­gán megfelelő módon válaszolunk. Az MSZMP Szervező Bizottsága Szekszárd Nem leveleket írni, tárgyalni, lépni kell - mondta Körösi Péter kereskedelmi igazgató (Tungsram Rt.) a Magyar Gaz­dasági Kamara dél-dunántúli bizottságá­nak pécsi székházában megtartott tájé­koztatón. A régió kereskedelmi szakem­bereit a Szovjetunióba irányuló export­ban várható nehézségek miatt előtérbe kerülő kompenzációs ügyletek, s az ezekhez kapcsolódó speciális ismeretek megszerzése céljából hívták össze. Kö­rösi Péter kereskedelmi igazgató bősé­gesen rendelkezik nemcsak informá­ciókkal a szovjet gazdaságot, vállalatokat illetően, hanem személyes élményekkel, tapasztalatokkal is. Tájékoztatójában felvázolta a szovjet gazdaság elsőszámú irányító bizottsá­gainak szerepét, s határozatait, melyek miközben önállóságot biztosítanak a vál­lalatoknak, s külkereskedelmi jogot da­tálnák rájuk, másrészről előírják, melyek azok az alapanyagok, amik csak a szak­külkereskedelmi vállalatokon keresztül juthatnak el hozzájuk. A „megszerezni” kifejezés nem isme­retlen fogalom a szovjet vállalatok szá­mára sem, mindazonáltal az adásvétel ügyletek papíron korrektek. A szükség diktálja, hogy mindazon áruk, anyagok beszerezhetők, s hozzáférhetők legye­nek, melyeket feldolgozni, felhasználni kívánnak. Továbbra is rendkívül nagy a kereslet a magyar áruk iránt, a könnyű­ipari termékek, s elsősorban a cipők, a mosópor ma is slágercikknek számít. A Tungsram Rt. (49,6 százalékos osztrák részesedéssel működik) megta­lálta az utat, a megoldást, hogy lehet ke­reskedni a szovjet vállalatokkal úgy, hogy mindkét fél jól járjon, megtalálja számítását. A szakmai fogásokat nem részletezzük, a résztvevők, a leginkább érdekeltek ezt amúgy is megismerhették a kereskedelmi igazgató nemegyszer derűt keltő előadásából. Körösi Péter a türelmet, e momentum megtanulását hangsúlyozta, mely nagyon fontos a pia­ci technikában. Előadása végén egy lis­tát adott át a külkereskedelmi jogú szov­jet vállalatokról, mely tájékoztató hozzá­férhető a kamara pécsi irodájában. CSEFKÓ JUDIT ülése Szovjet export - kompenzációkkal

Next

/
Thumbnails
Contents